Megbabonázva

Tegyük fel, hogy babonás vagy. Mélyen hiszel abban, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz a számodra. Szoktál is keresni ilyet, de a lóherék között a négylevelű ritka fajta, így ritkán találsz. Ezért is alakult ki róla az a babona, hogy a ritkaság megtalálása szerencsét jelent. Mivel ez a fajta ritka, összerakva a babonás elképzeléssel a fejedben, meg vagy róla győződve, hogy a szerencse is ritka. Rá kell találni. Vagy méginkább a szerencse talál rád. A kereséssel ugyan megnőnek az esélyeid a vele való találkozásra, de alapvetően nem tőled függ a szerencsével (a négy levelű lóherével) való találkozásod. Mintha rajtad kívül állna. Valójában azonban te vagy az, aki kívül tartja, kizárva önmagából. Talán a felfedezés élménye és tapasztalata öröméért, vagy mert annyi szerencsére tartod alkalmasnak, érdemesnek magad, amennyi négylevelű lóherét potenciálisan találhatsz életed során. A babona erős eszköz a teremtésben, szó szerint megbabonáz, egyfajta világot fest és alakít ki a számodra. Az, hogy ebben a világban élsz, saját döntésed. Másvalaki pedig egy másik babonával/hitrendszerrel egy másik megbabonázott állapotban éli le az életét.

Tegyük fel azonban, hogy a világodban változás történik. Csak egy aprócska. Mostantól fogva azt fogadod el, hogy nem a négylevelű, hanem a három levelű lóhere hoz számodra szerencsét. És a szerencse fogalma megegyezik a feléd áramló és benned élő, benned áramló szeretettel. És akkor egyszercsak kiérsz a mezőre és meglátod magad körül azt a rengeteg, megszámlálhatatlan, árnyékban és napsütötte területeken is jelen lévő, óriási mennyiségű háromlevelű lóheremezőt. A szerencséd, a feléd- és benned áramló szeretet ilyen nagyságrendben van jelen a világodban, a négylevelű korábbi elképzelésedhez képest. Képzeld magad ebbe a tudatállapotba, ezen a mezőn. A szíved extázisszerűen megnövekszik és feloldódik a kinyílásban és befogadásban. Az elméd nyitottá és könnyeddé válik. Hirtelen minden értelmet nyer, ahogy belepillantasz ebbe a végtelenségbe és a részévé válsz. Felszabadultan kacagni kezdesz vagy örömkönnyekben törsz ki, amint megérzed és megérted, hogy milyen kicsinynek és jelentéktelenned láttad magad, mennyire bekorlátoztad magad egy végtelen tér piciny sarkába. De már tudod és érzed, hogy ennél sokkal több vagy, sokkal végtelenebb, határtalanabb, jelenlévő.

Többé már nem tudsz és nem is akarsz a négylevelű lóhere megbabonázott világában élni, mert megízlelted az örökkévalóságod a háromlevelű lóherék végtelen mezején. A világod és a szemléletmódod, az egész létezésed más alapokon nyugszik immár. Egyetlen icipici változás következményeként.

Számolod-e tovább a lóherék leveleit?

Milyen meggyőződésed van a világoddal kapcsolatosan? Milyen megbabonázott résszel tartod távol magad a saját végtelenségedtől?

Tara

 

Advertisements

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s