Gondolatok történetekről

… avagy miért szeretem a (régi) sci-fiket?

spacc

A minap a jelenlegi filmkínálatról volt szó baráti körben és ezzel kapcsolatosan én azt látom, hogy nagyjából azt próbálják bennük modellezni, amit egyébként is tudunk azok, akik követjük a saját fejlődésünket egyéni és emberiség szinten egyaránt – itt pld. a Múzsablog spirituális megközelítésű témaköreire gondolok. Vagyis olyan történetek jelennek meg a filmekben, amikben az emberiség fejlődik, változik, növekszik/emelkedik a tudatszintünk.
Csakhogy ezekben a történetekben úgy tűnik, nem tudják túlugrani azt a pontot, hogy továbbvigyék a gondolatot a számítógépeknél. Mintha beakadt volna a lemez. Mintha leállt volna a kreatív előretekintés… ezért nem nagyon találni manapság olyan jó scifiket, mint anno Lem vagy Asimov művei vagy akár csak a StarTrek sorozat.

Sok filmben látom azt a sémát is, hogy képtelenek továbblépni a kétpólusú hozzáálláson, vagyis még mindig a jó és a rossz küzdelmére alapozzák a sztorikat. Pedig már rég nem (csak) erről van szó.
Talán az lehet az oka, hogy manapság már inkább üzletté vált az a fajta írói, rendezői munka, ami régen még kreativitásban volt erősebb. Most egymás után klisé-sztorik gyártódnak – legalábbis azok ilyenek, amikre jegyet válthatunk a mozikban.
Néha-néha becsúszik egy-egy összetettebb és valóban tartalmas darab, mint a Felhőatlasz vagy anno a Mátrix.

Pedig vannak jó történetek, amik akár 10-20-30 vagy még több éve íródtak és még a mai megújuló időszakban is sokatmondóak, aktuálisak és előretekintőek. És ott bizony nincs megakadás sem a sztoriban, sem a kreativitásban. Nincs gát, ahol leállna a történet. Persze ezek nagy része csak könyv formájában elérhető, nem készült belőlük sajnos film vagy akár sorozat.

Egy kis múltbatekintés, hogy elképzelt jövőkre vethessünk pillantást. A teljesség igénye nélkül lelkesen ajánlom ezeket a számomra alapműveket olvasásra:

  • Asimov Alapítvány sorozata, amit 1941-ben kezdett írni és a mai napig mély csodálat fog el az író iránt, ha csak erre a történetre gondolok. És ezen kívül írt még jó sok remekművet!
  • Zsoldos Péter lenyűgöző trilógiája: 1963. Viking visszatér, 1973. Távoli tűz, 1999. Az utolsó kísértés
  • Fred Hoyle (aki tudós volt, angol királyi csillagász) Fekete felhő c. könyve 1957-ből.
  • Fekete Gyula: Kék sziget c. utópiája 1959-ből.

És a filmekből…
Talán a legfrissebb a régi kedvenc történetek közül az 1997-ben bemutatott Végtelen határok c. sorozat 3×14 epizódja, A szférák zenéje címmel. Ez a történet időről időre felbukkant az életemben és mindig aktuálisnak éreztem.
Ezt a youtube-on csak angolul találtam meg, ám ha rákerestek, online magyarul is megnézhető, letölthető itt-ott.

Másik kedvencem, ami olyan mélyen érintett meg, hogy évekig kutattam utána (mert korábban nem tudtam még a címét sem, amikor gyerekkoromban először láttam): Ray Bradbury – All summer in a day (1982-ből) A magyar címe: Csak egy óra a nyár.

Önismereti, spirituális témában összegyűjtöttem még pár anyagot, amik nem sci-fi történetek.
Ezekért kattints ide: http://www.egyensulyban.com/ajanlott-koenyvekfilmek.html
És persze ott vannak még azok a kis- és nagyfilmek is, amikhez én készítettem el a magyar feliratot, azokat is jószívvel ajánlom,
azokért kattints a Filmfordításokra itt a Múzsablogon.

Örömmel veszem, ha ti is javasoltok nekem könyveket, filmeket – ám vegyétek figyelembe, magasra tettem a mércét 🙂

Jó olvasást, mozizást kívánok!
Tara

Reklámok

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s