Tara: A hegedűs

hegedu

Ma reggel adtam párszáz forintot egy hegedűsnek a nyugati aluljáróban.
Pár hete vettem észre, hogy reggelenként ott van ez az idősebb férfi, és hegedül. Nem volt tökéletes a játéka, de azt éreztem, hogy ez az ő maximuma és azt bizony ő beleteszi a játékába. A nyugatiban reggel a ziziség mindig maximumom van, ahogy a sok ember stresszesen szaladgál. Zaj, feszültség a levegőben. Ez az ember pedig végtelen békét árasztott magából a zenéjével. Nem tudtam nem észrevenni. Pár napig ott volt és mindig hálás voltam neki, hogy ott van. Hogy szebbé teszi ezeket a reggeleket bárkinek, aki arra jár, még ha nem is tudnak róla, hogy kapnak egy ajándékot, amit magukkal vihetnek aznapra.

Szerettem volna neki írni egy levelet. Megírni benne ezt, hogy mennyire fontos a jelenléte és folytassa tovább. Végül csak fejben írtam meg a levelet. Részletesen, hosszan, de csak fejben. Néha-néha előkerült egy-egy napra, de nem minden nap. Ezen a héten hallottam játszani megint és örültem neki.

Ma reggel elég üres volt az aluljáró, talán sokan kocsiba ültek az eső miatt. Hallottam játszani újra és azt gondoltam most odamegyek. Elővettem a pénzt, odasétáltam hozzá és betettem a hegedűtokjába. Ahogy felálltam, ránéztem és rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott.

És akkor bumm, elkaptak az érzelmek, de nagyon! Olyan volt, mintha a hét éve meghalt apukám mosolygott volna rám, szélesen, nagy örömmel.
Persze a hegedűs egyáltalán nem hasonlított apura, hacsak a kora szerint nem. De valahogy mégis őt éreztem. Nem álltam ott sokat, csak mosolyt váltottunk és én már indultam is tovább. De a metrón halkan, magamban, négy zsepit telesírtam az úton.
Nem szomorú könnyek, nem fájdalmas könnyek, nem is igazán örömkönnyek voltak. Nem tudom milyen könnyek: Érzelemkönnyek. Totális, szétáradó, minden érzelmet magukba foglaló könnyek. Szerettem őket.
Még most is velem vannak. Jó érzés ekkorát érezni! Hálás vagyok az egészért!

Tara

Advertisements

2 hozzászólás a következőhöz: “Tara: A hegedűs

  1. Laura Lázár szerint:

    Hálás vagyok, amiért láthatom, hogy a bebábozódás után megszületett egy tökéletes lény, akinek minden színárnyalatában és szárnycsapásában csak gyönyörködni lehet: Tara, az Író!
    Repülj!

  2. Emese szerint:

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s