Tara – A felelősségvállalás és fokozatai

9829-1000A felelősségvállalás és fokozatai

 

A minap elfelejtettem betenni az új bérletem a tárcámba és persze a villamoson belefutottam egy ellenőrbe. Sajnos nem úszhattam meg a bírságot és azt a megoldást választottam, hogy elmegyek és bemutatom az bérletemet, a kisebb összegű büntetés reményében. Így is tettem, még aznap elmentem a kijelölt irodába, ahol meglepetésemre rengetegen várakoztak azért, hogy elrendezzék a pótdíjfizetést.

Legalább harminc ember állt még előttem a sorban, ezért várakozás közben volt időm megfigyeléseket tenni. Ami elsőnek feltűnt az volt, hogy kivétel nélkül mindannyian igazsgátalannak érezték a büntetésüket. Többen kiabálva adták ezt mindenki tudtára, mások csak egymás között ecsetelték, hogy kit milyen megaláztatás, igazsgátalanság ért. Bizonyára volt a harminc ember között egy-kettő, aki valóban jogosan reklamált, ám a többség szavaiból egy valami derült ki, hogy a legalapvetőbb lényeg felett valahogy elsiklottak: ténylegesen eltértek a szabálytól és ezért a büntetésük jogos volt. Ám ezzel valahogy nem bírtak szembenézni és mindenkit okoltak, csak önmagukat nem.

A szabályok helyességére vagy azok számonkérési módjára itt nem térnék ki, ez a bejegyzés nem erről szól. Ez a bejegyzés a felelősségvállalásról szól és arról, hogy ha képesek vagyunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért, akkor a bosszúságunk is sokkal kevesebb, és nem kell napokig magunkkal hurcolnunk egy rossz érzést, csak azért, mert épp tévedtünk, megfeledkeztünk valamiről vagy bepróbálkoztunk, hátha megússzuk…

Amikor aznap szembesültem azzal, hogy sajnos pótdíjat kell fizessek, többféle érzelem futott át rajtam egyszerre. Egyrészt haragot éreztem, mert nem tudtam a megszokott módon elutazni A-ból B-be. Volt bennem szomorúság és jelen volt némi fanyar humor is, ami rámutatott, hogy „most így jártál babám”, amit követett egy elengedés, belenyugvás, miszerint itt nincs mit tenni, megadom magam a helyzetnek, mert ez a legjobb döntés a számomra ebben a pillanatban.
Tisztában voltam vele, hogy a helyzet gyakorlatilag az én hibám, senki más nem felelős azért, mert nekem ma pótdíjat kell fizetnem. Én voltam az, aki nem tettem be az érvényes bérletet a tárcámba, hiába volt ennek oka egyszerű feledékenység, ettől még a helyzet az, ami.

Érdekes, hogy azt a szabályt olyan könnyedén elfogadjuk mi emberek, hogy ha valaki lop, csal, gyilkol, akkor ha elkapják, annak a börtönben a helye. Azt vajon miért olyan nehéz elfogadni, hogy az utazásra kiírt szabályokat megszegjük és elkapnak, akkor bizony pótdíjat kell fizessünk? Értem én, hogy ez váratlan és kellemetlen kiadás, én sem örültem neki. Ám én voltam (sajnos) az egyetlen ember ott, aki nem dühöngött és nem próbáltam az „igazamat” a sorban álló idegenek szavai által megerősítve látni. Az egyetlen különbség mindössze annyi volt, hogy én hajlandó voltam felelősséget vállalni a feledékenységemért és ennek következményeiért. Bár nem örültem, de nem voltam boldogtalan vagy dühös és ingerült sem. Az esettel járó érzéseim az eset alatt feljöttek, megéltem őket és le is tettem őket, ezért nem rombolták le a napi és főleg nem a heti hangulatomat.

Az 1. lépcsőfok

Ha hajlandóak vagyunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért, akkor sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Az életünk minél több részéért vagyunk képesek felelősséget vállalni, annál nyugodtabbá válik az életünk – ez egy egyszerű képlet. Hogy miért? Mert amíg másokat próbálunk hibáztatni a saját életünkben bekövetkezett, megélt dolgokért, addig az áldozat szerepben tartjuk magunkat és ez azzal jár, hogy teljes tehetetlenséget élünk meg, úgy érezzük nincs választásunk. Ez pedig erőtlenné tesz minket és szélsőséges esetben pánikhangulatot kelt bennünk és akár agressziót is hoz magával. Ez pedig senkinek sem jó, megoldást sem hoz és nem tünteti el a már megélt helyzetet sem. Az első kulcs a hajlandóság.

A 2. lépcsőfok

A felelősségvállalás következő lépcsőfoka az, amikor már nem csak a tetteinkért vagyunk képesek felelősséget vállalni, hanem azért is, ahogy a körülöttünk lévő emberek reagálnak ránk, ahogy viselkednek velünk. Hiszen a legtöbb esetben a környező világunk minket tükröz vissza. Megmutatja, amire nem látunk rá magunkban, amit akár rejtegetünk magunk elől. De megmutatja azt is, amit megélünk és magunkból kisugárznk. Ez lehet teljesen pozitív, örömteli dolog is.
Az életünk, a jelen pillanatunk a múltbéli és jelen döntéseink következménye. Választások sorozatának eredménye, a mi saját választásainké. Azáltal formálódott és formálódik most is a valóságunk, hogy mire mondtunk nemet, mire mondtunk igent, mit cselekszünk meg és mit nem. Így vagyunk a saját életünk teremtői.

A 3. lépcsőfok

Az ezután következő lépcsőfok az, amikor már nem csak a cselekedeteinkben, közvetlen környezetünkben és életünkben látjuk meg azt, hogy mi hozzuk létre az eseményeket, de abba is betekintést nyerünk, hogy nagyobb léptékben az egész életünk a mi színpadunk és bizonyos emberek és események a mi rendezői kérésünkre bukkannak fel az életünk különböző szakaszaiban, hogy segítsenek egy-egy választott életfeladat kiteljesítésében.

Hogyan gyúrjuk a felelősségvállalásra?

Természetesen nem mindig (sőt ez a ritkább) vagyunk olyan lelkiállapotban, amikor ilyen magas szinten képesek vagyunk rálátni a saját életünkre. Ám mindig használhatjuk az egyszerű utat – ami a kisebb dolgokért történő felelősségvállalás. Kezdjük kicsiben és haladjunk lépésről lépésre. Egy hegymászó sem azzal kezdi a gyakorlást, hogy első alkalommal a Himalájának indul neki. Előbb dombokat, kisebb magaslatokat keres és felméri a saját erejét. Ahogy egy futó sem a maratonnal indít, előbb kisebb távokon építi fel az állóképességét.

Épp így van ez a lelki életünk dolgaival is. Előbb kisebb dolgokban nézzük meg, hogy mennyire tudunk jelen lenni. Például amikor épp megbüntet az ellenőr, észreveszem-e a saját érzelmeimet? Be tudom-e azonosítani őket? Már ez az icipici figyelemváltás is olyan erősen ki tud mozdítani az adott drámai helyzetből, hogy sokkal kevésbé érezzük magunkat elsodorva az esemény(ek) által.

Élő példa

Megkérdezhetjük magunktól (akár utólag is), hogy én milyen szerepet játszottam ebben a helyzetben? Mit tükröz ez belőlem? Miért volt erre szükségem? Mit tanultam belőle? Ez miben az én felelősségem?

Jelen esetben én tisztán láttam, hogy az én felelősségem a feledékenységem volt. És mit tanultam belőle? Az biztos, hogy a következő hónapokban jobban odafigyelek majd, hogy legyen nálam érvényes bérlet. Mit tükröz ez belőlem? Elkalandozó volt a figyelmem, és szükségem volt egy kis földelődésre – ez egy elég egyszerű módja volt a teremtésnek a részemről, amit persze nem tudatosan idéztem elő, de egyértelműen én húztam be ezt az élményt az életembe. A küldetését teljesítette, mert visszahúzta a figyelmem a jelenbe és cselekvőbbé, kreatívabbá tett.

Természetesen nem kell minden alkalommal valami kellemetlen eseményt összehozzunk magunknak, hogy egy energetikai váltást idézzünk elő az életünkben. Nekem ez most azért is volt hasznos, mert megfigyelhettem az emberi reakciókat – ami mindig érdekel – és lám, egy bejegyzés is születik belőle.

A különbség

Az, hogy igyekszünk megkeresni az adott helyzetben a számunkra jót és hasznosat nem pusztán egy általános pozitív gondolkodás, hanem felelősségvállalás. A különbség az, hogy a felelősségvállalásban szembenézünk azzal is, ami kellemetlen. Nem söpörjük a szőnyeg alá azt, ami nem tetszik, hanem szembenézünk vele és vállaljuk a felelősséget, a következményeket és mindezzel együtt keressük azt, hogy az adott esemény milyen ajándékot hordoz a számunkra. Mert minden esetben hordoz, kivétel nélkül.

Tamás Kriszti Tara

Amennyiben a felelősségvállalás (vagy egyéb) témakörben szeretnél a saját életedben lévő eseményekre más nézőpontból rálátni, keress meg és egy magánóra (Múzsabeszélgetés) keretében a kettőnk közös figyelme a te megoldásaid felé irányul.
Részletek itt: http://www.egyensulyban.com/muzsa-beszelgetes.html

 

Advertisements

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s