Tara – Negatívból kreatívba

 

Taraprofil-9829

Az energia semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

A harag, a düh is épp olyan energia, mint az öröm, az adrenalinfűtött állapot, a lelkesedés. Ugyanaz, más színben. Míg az egyiket igyekszünk kerülni, addig a másikat keressük, vágyunk rá. Pedig a szín mögötti lényeg ugyanaz.

Ahhoz, hogy ezt meglássuk, először az érzelmeinket kell megtanuljuk felismerni. Te hányféle érzelmet tudnál felsorolni?

Ha 4-5 megnevezése után leállsz a listával, akkor még nem mélyedtél el a többiben, keresd az árnyalatokat. A világ gyönyörű színpompáját az érzelmeink sokszínűsége, különböző mélységei adják. Az életünket az érzelmeinken át tapasztaljuk meg. Annak alapján alkotunk véleményt valamiről, hogy milyen érzelmek kísérik az adott dolgot, mit érzünk az adott pillanatban. És persze hajlamosak vagyunk túlzásokba esni és ha az egész napunk alatt egyetlen rossz dolog történt velünk, azt mondjuk a nap végén, hogy ez bizony rossz nap volt. Pedig a sokezer pillanatból aznap csak pár volt kellemetlen. Érdekes, hogy ritkán használjuk ezt az általánosítást a pozitív érzelmekre, általában csak akkor, ha szokatlanul erős örömérzetet élünk meg.

Most a negatív érzelmi energiák oldaláról szeretnék közelíteni, mert az életemben spontán módon már többször megtapasztaltam, hogy ezek rendkívül erős energiák és ha nem hagyom magam elragadtatni az árral, vagyis tudatos megfigyelője vagyok a saját tombolásomnak és belső kavargásomnak, akkor bizony hasznomra válik ez a felgyülemlett erő.

Épp úgy, ahogy egy kés is csak egy üres tárgy egészen addig, amíg valamire fel nem használjuk. Tudjuk, hogy kenhetünk vele vajat, vághatunk vele kenyeret vagy használhatjuk vérontó fegyverként is. Az energia is csak egy potenciál, amíg irányt nem adunk neki, amíg hozzá nem tesszük a bennünk lévő szándékot.

A harag (színű érzelem) általában hirtelen tör ránk, váratlanul óriási mennyiségű energia jelenik meg a testünkben, ami azonnali irányt követel magának. Mivel nem vagyunk hozzászokva ekkora energiamennyiséghez a testben, ezért kényelmetlennek érezzük és egyetértünk a belső követeléssel, azonnal szabadulni akarunk tőle. Érdekes, hogy épp ez történik egy hirtelen felkacagás esetében is, de ott egy picivel kevesebb energia bukkan fel, ami könnyebben kezelhető. Mindez a „kezelés” persze leginkább automatikusan működik bennünk. Egyfajta túlélő módszere a testnek, ami kommunikációban az aggyal működésbe lendíti az ismert reakció-utakat, tehát azonnali megoldásokat kínál a felgyülemlett energia levezetésére. Ilyenkor a cselekvéseink is automatikusak… kiabálunk, hadonászunk a végtagjainkkal, toporzékolunk vagy ütünk, vagyis valamilyen úton kivezetjük a testből a plusz energiákat, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez már gyerekkorunkban is így van, és sajnos nem tanítják a harag kezelési módját, így általában ugyanebben az automatizmusban éli le az ember az életét. Ám ennek nem muszáj így lennie.

Amint tudatossá válunk az adott pillanatra, máris lehetőségünk van nyakoncsípni az adott energiát és nekünk jobban tetsző irányt adni neki. Tudatossá válni rá mindössze annyit jelent, hogy tiszában vagyok azzal, hogy épp kiabálok, hogy épp olyan sok levegő tolult fel a tüdőmben, hogy érzékelem a belső nyomást. Hallom magam, ahogy kiabálok, látom magam, ahogy tombolok – ekkor, még ha nem is vagyok képes irányítani, de már megfigyelőjévé váltam a folyamatnak. Nem baj, ha nem sikerül uralni elsőre, másodikra… a lényeg a figyelem, a jelenlét.

Mondok pár saját példát, hogy lásd hogy tud mindez megjelenni a mindennapokban. Ezeket olvasva egész biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jutnak majd példák a saját életedből is.

Régen, aktív táncos korszakom hajnalán a színpadra lépés előtt eléggé izgultam. Ennek az érzésnek a neve lámpaláz, de én simán csak félelemnek hívtam. Általában akkor jelent meg bennem, amikor már a függöny mögött álltam és vártam, hogy kilépjek a színpadra. Az öltözőben még nem volt jelen, sőt a színpadra vezető lépcsőn sem. Pont a függöny mögött állva mutatkozott meg. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlenül sok energia jelent meg a gyomromban, erős kavargással. Szerencsére az automatizmusom nem hányingerrel, csak remegéssel reagálta le a dolgot, így lehetőségem volt megfigyelni. Minden fókuszomat erre a kavargásra irányítottam és úgy tekintettem rá, mint egy belső tüzijátékra és gondolatban kiküldtem a rakétákat felfelé a fejtetőmön, oldalt a karjaimon keresztül és átengedtem magamon mindennek a hullámzását.
Ez még csak egy kezelési módja volt ennek az energiafelfokozódásnak. Később már irányt is tudtam adni neki. Minden alkalommal felbukkant, így remek gyakorlás volt ez a számomra. Később már számítottam rá és ezért a belső feszültségnek már én adtam irányt, hasznosítva a többletenergiát. Arra használtam, hogy képzeletben elárasztottam vele a testemet, így a gyomromban lévő feszültség eloszlott minden irányba és hagytam, hogy a szétáradó energia feltöltse és könnyűvé, mozgékonyabbá tegye a testem. Így mikor kiléptem a színpadra, plusz életerővel telve érkeztem meg a közönség elé. Ahelyett, hogy lebénított volna, a félelem átfordult támogató erővé.

A legfrissebb átfordítós élményem épp most volt, futás közben. A futópálya egy gyönyörű, nagy parkban van, a gyalogosok mégis szeretnek a keskeny pálya puha anyagán sétálni. Amíg nincsenek útban, nem gond. Ám ma útban voltak. Kikerülhetetlenül. Mikor megláttam őket, éreztem, hogy azonnal óriási energiatöbblet keletkezik bennem, ez az úgymond „mindjárt felrobbanok” állapot. Rákiabáltam a pályát teljes széltében elfoglalókra, és szerencsére észrevették magukat, így tovább tudtam haladni. Ám a düh nem olyan érzelem, hogy csak úgy jön és megy, az első kiáradás után általában még bőven van hátramaradó energia belőle. Ezt éreztem is magamban és úgy döntöttem, hogy nem mérgezem magam vele, tehát nem forrongok, hanem a hasznomra fordítom. A bennem lévő többletenergiát gondolatban egy pillanat alatt átáramoltattam az izmaimon futás közben és olyan lendületet adott ez a testemnek, hogy a szokásos 2 kör helyett 3 kört futottam könnyedén, erős fáradás nélkül.

Jó dolog, ha van hová elvezetnünk a plusz energiákat. Ha bent marad a testünkben, akkor gondokat is okozhat és a maga módján talál utat, sokszor betegségek formájában, hogy a test újra egyensúlyba kerülhessen. Ezért (is) fontos a tudatosság, mert, ha felismerjük a plusz erő jelenlétét, mi adhatunk neki irányt. Akár kicsit késleltetve is, amit általában valamilyen kreatív dologba tudunk belevinni. Lehet, hogy csodásan kitakarítjuk a lakást, vagy lakodalomnyi ételt főzünk, esetleg nekiállunk egy új fejezetet írni a könyvünkbe, kétszer annyit tudunk gyakorolni a kedvenc hangszerünkön, stb.

Ha érzékeled magadban a többletet akár jó érzésekkel, akár kellemetlenekkel, tudd, hogy lehetőséged van kezdeni vele valamit. Erőt kaptál, tekints rá ajándékként, mint a váratlan plusz pénzre. Arra általában mindenkinek van egy válasza, hogy mit kezdene, ha plusz pénz állna a házhoz. Vajon mit tennél, ha plusz energiákhoz jutnál? Vedd észre, hogy az élet bőségesen ellát plusz energiákkal, érzelmek formájában. Mit akarsz vele kezdeni? Építsd be, vezesd ki, adj formát neki, teremts, alkoss, mozgasd, tartsd áramlásban. Ne félj a negatív érzelemtől, hiszen az pusztán színezett energia.
Az energia pedig semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

.
Tamás Kriszti Tara

http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

 

Reklámok

Lee Harris – A szeretet megsokszorozása

2014.06.02A szeretet megsokszorozása
és elmozdulás a sűrűségből a fény felé

 

 

Üdv mindenkinek a 2014 novemberi energia-előrejelzéssel.
Szép nap van itt Coloradoban, bár kissé hideg, de napos és aranyszínű levelek vannak mindenfelé.

Érdekes előző hónapunk volt. Általában az érdekes szót használom, amikor sok mindent szeretnék összegezni.

Néhány nappal ezelőtt egy előre felvett videóinterjút rögzítettünk egy rádióműsor számára Rob Gauthierrel. A műsor végén megkérdezte tőlem: Szerinted miért megy keresztül sok ember erős nehézségeken az utóbbi években és idén is? Azt mondta, hogy rengeteg embert ismer, akik nehéz időszakot élnek át.

Azt hiszem a küzdelem maga egy ismétlődő téma minden alkalommal, amikor ezeket az előrejelzéseket készítem és mégis igyekszem videóüzenet formájában átadni, még ha trükkös is a megvalósítása. A nehézségeinkben mind különféle szinteken vagyunk.

A legjobb tudásom szerint igyekszem összefoglalni a tapasztalataink sokszínűségét. A visszajelzésekből azonban látható számomra, hogy milyen végtelenül sokféle szinteken történnek a tapasztalásaink ebben az időszakban. Ez pedig olyasvalami, ami egyértelműen az emberi faj felemelkedésének útjáról szól és a változó, átalakuló tudatosságról.

Továbbra is úgy gondolom, hogy még mindig a 2012-es év utáni másnaposságot éljük. Sokan (ezt mondtam Robnak is) abban reménykedtek, hogy egyik napról a másikra történik majd nagy változás 2012-ben vagy 2013-ban. Ez a hirtelen változás azonban nem mutatkozott meg a környezetükben. Ezek az emberek még mindig egyfajta sokkhatás alatt állnak, gyászt élnek meg ebből az időszakból eredően és nehezükre esik igazodni mindazokhoz az általuk nehéznek ítélt dolgokhoz, amik a külvilágból tükröződnek vissza számukra. Ez is figyelembe lett véve.

De ahogy az októberi előrejelzésben is mondtam, újra várható egy nagy megnyílás a bolygónkon.

Túlhaladtunk már azon az időszakon, amikor a változás központja csak a tudatosságunkban és a belső világunkban volt jelen.
Most egy kinyíló időszakban vagyunk, ami – a következő évtizedben és azon túl is – nem csak lehetőséget ad arra, hogy változásokat idézzünk elő a bolygón, de szinte kötelességünkké is válik, hogy ezt tegyük.

A változás valóban belülről indul.

Érdekesnek találom a jelenlévő vitákat az olyan csoportokban, akik spirituálisnak csoportnak vagy fénymunkásoknak nevezik magukat. Ezek olyan felcimkézések, amiknek használata hasznos, de csak akkor, ha nem megkülönböztetésként használjuk őket. A megnevezések végsősoron úgysem jelentenek semmit, mert alapvetően mind emberi lények vagyunk és együtt utazunk. Ám ezeket a cimkéket az emberek aggatják magukra, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozzanak. Érdekesnek találom ezeket a csoporton belüli vitákat, belső harcokat és az emberek egymás felé irányuló haragját, amint azon vitáznak, hogy a dolgok miért nem változnak.

Azonban ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a valóban változást hozó, változásra inspiráló emberek sosem haraggal vagy ítélkezéssel teszik ezt. Legyen ez akár az az utcán élő nő, aki mindig összehozza az embereket és szolidaritást, közösségi szellemet idéz elő a jelenlétével vagy akár Oprah Winfrey a tévében, aki a saját módján teszi a dolgát. Ezek az emberek folyamatosan a változás energiáját hordozzák egy bizonyos pozitivitással, de legfőképpen egyfajta életenergiával. Nem haraggal hatnak, hanem élettel és az egymás felé, jövőbe vetett hittel.

Úgy érzem a személyes felelősségünk most emberként ezekben a furcsa időkben, hogy valamilyen módon felhagyjunk az idő folyamatos haladásával kapcsolatos aggodalmainkkal.

Sokakra nehezedik az idő nyomása. Olyan körlevelek kerülnek a postaládánkba, amik a környezetvédelemmel és a kormánnyal kapcsolatos sürgősségi dolgokról beszélnek. Meglehet, hogy ezeket valóban fontos elolvassuk és válaszoljunk rájuk, de maga a sürgetés érzése egyikünknek sem segít. Pár hónapja beszéltem már az ilyen jellegű emailekről és sokan használják ezt a típusú sürgetést arra, hogy készenlétben, feltüzelve tartsák magukat. Ám amikor feltüzelt állapotban vagy, nem éppen egy békés vagy életadó energiát viszel oda, ahová fókuszálsz.

Nemrég olvastam egy interjút egy énekes-dalszerzővel. Azt mondta, hogy középkorról szóló könyveket szokott magánál hordani emlékeztetőül, hogy nem számít milyen rosszul mennek épp a dolgok, régen sokkal rosszabb volt a helyzet, miket műveltek egymással napi szinten az emberek.

Én, éppúgy, ahogy ti – akik olvassátok ezt – szintén nem örülök, ha szenvedést, pusztítást, háborút látok a világban. Ez olyasvalami, amit újra és újra el kell fogadjak, hiszen itt élek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek örökre így kéne maradni, főleg, ha mindannyian eldöntjük, hogy kivesszük a részünket a változás előidézéséből.

Azt nem tudjuk milyen hosszan lesz élet a Földön, de azt tudjuk, hogy amíg itt vagyunk, lehetünk mi a legjobb gondozói és alakítói az általunk beáramló változásoknak.

Ezzel visszatérünk a személyes dolgokra.

Hogyan boldogultok jelenleg a vágyaitokkal, álmaitokkal? Hogyan tanultok mindabból, amit nehéznek éreztek?

Felelősek vagyunk, hogy

  1. Megismerjük önmagunkat
  2. Rájöjjünk arra, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk az életünkben

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányan érzékenyebbek vagyunk, mint mások. Ám amint elkezded megérteni, hogy ki vagy te és te hogyan reagálsz az életed külső körülményeire, már tudsz változtatásokat kezdeményezni és ezek lehetővé teszik a számodra, hogy a legjobb éneddel legyél jelen a mindennapokban.

Mindezzel együtt – ezt mindig elmondom – ha vannak napok, amikor minden nehéz, akkor csak lazíts egy kicsit, pihenj egy napot. A világ megvár, amíg összeszeded az energiáidat. Amikor pedig felfrissültél, visszatérhetsz a világba és készenállhatsz arra, hogy adj és kapj.

Az a gyakorlat, ami a rádióműsorban elhangzott, Zacharytól származik, csatornázás formájában. Ez egy gyors „lenullázási” gyakorlat volt, hogy letehessük azt a sűrűséget, nemkívánatos érzelmeket magunkról, amit esetleg magunkkal hordozunk, hiszen mostanában érezhető ez a sűrűség. Más emberek félelmeit is érezhetjük.

Az utcán járva hatással van ránk a körülöttünk lévők energiája. Kollektívaként egy nagy energiaóceán vagyunk. Ahogy említettem már, hogy az óceánban vannak hidegebb és melegebb foltok, éppúgy érezhetünk ilyesmit, amikor mások energiamezőjén haladunk keresztül. Ezeket az érzéseket pedig lehet, hogy magunkra vesszük és eggyéválunk velük.

Ezért olyan csodálatos az, ha nyitottszívű és pozitív emberek vesznek körül minket – a jó is ragadós, ahogy lemerítő lehet negatív emberek közelében lenni.

Azonban, ha a saját energiáidnak gondját viseled és éber vagy, meghúzod a határaidat.

A gyakorlat az volt, hogy képzeld el magad egy piramisként, aminek a csúcsa nagyjából egy méterig ér fel a fejed tetejétől számítva. Azután lásd a tested mellett a piramis oldalait, nagyjából 70-70 cm távolságra mindkét oldalon a csípődtől.

Most csukd be a szemed és képzelj el egy óriási fénygömböt, ami 1 méterre van a fejed tetejétől (a piramisod csúcsánál). Ez az univerzum fénye, ehhez kapcsolódsz hozzá. Most csak lásd és érezd ezt a fényt egy kis ideig. Kezdd el magad felé hívni ezt a fényt a fejeden keresztül a szívedbe és tovább lefelé a testedbe olyan mélységig, amit épp elbírsz. Engedd lassan lefelé haladni a fényt, engedd magadba.
Miután elkészültél ezzel a vizualizációs gyakorlattal, kezdd el finoman a földhöz ütögetni felváltva a lábaidat, jobb és bal.
Csinálhatod ezt a gyakorlatot állva is, ülve is. Csak finoman ütögesd a lábaidat a talajhoz.

Ezzel kiütögeted az összes sűrűséget magadból és a piramisod aljáról. Mindazt a sűrűséget, amit aznap magadba szívtál a világból, illetve mindazt, ami épp felbukkan benned, hogy tisztuljon.

20-30 másodperc elég, állítsd meg a lábaidat és térj vissza a fény elképzeléséhez. Lásd a fényt, nagyjából egy méterre a fejed tetejétől és ezúttal valószínűleg erősebbnek, fényesebbnek látod. Egyre jobban kell érezd és egyre lejjebb tudod húzni a tested felé.
Ezek után újra dobolj a lábaiddal a talajon – jobb, bal, jobb, bal.

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű és terápiás haszna is van. Ismételd ezt a „fény, majd láb” folyamatot harmadszor is. Képzeld el a fényt. Látod majd, hogy a fény nagyobb és egyre mélyebben tudsz hozzá kapcsolódni.

Néhányatoknak ez a gyakorlat talán túl metafizikus megközelítésű, másoknak pont így tetszik, ahogy van. A fő oka azonban annak, hogy ezt csináljuk az, hogy óriási mennyiségű fény árasztja most el a bolygót. Ezért történik olyan sok minden az emberi kollektívában, mert mindez a sűrűség és sötétség elengedésre kerül és ezek a feszültségek felszabadulnak az emberekből.

Tehát ez a gyakorlat arra való, hogy a sűrűségből a fény felé lépjünk. Nem tart sokáig, egyszerű és segít összekapcsolódni önmagaddal, a saját fényeddel és az univerzális forrásenergiával.

Ezt tesszük emberként. A sűrűségtől a fény felé haladunk minden egyes nap.

Rengeteg különböző gondolat kering, hogy mit is kéne tennünk, milyennek kéne lennünk. Ezt is sokszor látom a spirituális közösségekben „neked ilyennek kéne lenned, olyannak kéne lenned” és persze egyik sem igaz.

Senki sem mondhatja meg valaki másnak, hogy az milyen legyen, hogyan viselkedjen.
Arra törekedjünk, hogy saját magunkat csiszoljuk, azt tegyük mesterivé akik vagyunk, amiért ide születtünk a Földre és amit mi tudunk adni. És bízzunk mindebben, hogy a saját egyéni utunkon tökéletesen játsszuk a szerepünket ebben az univerzumban.

Természetesen (ahogy a korábbi hónapokban is említettem) különböző tünetekkel találkozhatunk ebben a felemelkedési folyamatban, mint:

 

  • Erős ’elengedős’ álmok. Sok rossz álmot élhetünk át – ezek a sűrűség kiválasztására szolgálnak, és az álom formáját választjuk arra, hogy ezeket átengedjük magunkon.
  • Külső és belső konfliktusok. Ez szintén egy olyan terület, amit egyre inkább képesek vagyunk csiszoltabbá tenni az életünkben. Meglehet, hogy belső konfliktusokat engedünk el – önmagunkkal kapcsolatos ítélkezéseket és zavartságot. Elképzelhető, hogy viták merülnek fel a környezetünkben és nem az a dolgunk, hogy részt vegyünk bennük, hanem az, hogy könnyedén kilépjünk belőlük, a legjobb képességeink szerint. Ha épp vitatkozol valakivel vagy kiabálsz valakivel, ez az élmény akár egy szükséges katalizátor is lehet az életedben. Valószínűleg sosem kívánod megismételni újra ezt a tapasztalatot, de lehet, hogy aznap pont ez kellett történjen a vita mindkét résztvevőjével, hogy átalakulhassanak a közöttetek lévő energiák – hiszen az energia folyamatosan változik mindannyiunk számára minden nap.
  • A változás elfogadása/elutasítása. Jelenleg vagy épp ellenállsz annak, hogy változást idézz elő vagy ellenállsz az érkező változásoknak, vagy elfogadod a változásokat, együtt haladsz velük, örülsz nekik és életerősnek érzed magad tőlük. Mindkét változat – az ellenállás és az elfogadás – ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala, ezért ne ítéld el az ellenállásodat, de emlékeztesd magad, hogy az ellenállásodon való átlépés lehet a legnagyszerűbb ajándék, amit magadnak adhatsz. Légy bátor.

 

Mindeközben emlékezz a Földön lévő fényre, ami számunkra és bennünk van itt. Lehet, hogy imádkozással kapcsolódsz ehhez a fényhez, lehet, hogy jógán keresztül vagy akár éneklésen keresztül. Rengeteg módja van a fénnyel való összekapcsolódásnak.

 

Azt is megtehetjük, hogy szó szerint becsukjuk a szemünket és egy pár pillanatra befelé figyelünk és így kapcsolódunk össze a saját bensőnkkel, illetve bármely egyszerű gyakorlattal is megtehetjük ezt, akár azzal is, amit az imént adtam.

 

Emberként ezen a Földön a „feladatunk” az, hogy a legjobb képességeink szerint több tudatosságot és fényt hozzunk a bolygóra; több együttérzést és pozitív változást hozzunk változatos világunkba.

 

Én eléggé felbátorodtam az általam látott megjelenő és szükséges változások kapcsán. Hálás vagyok, amiért láthatom, ahogy az emberek azon dolgoznak a világban, hogy változásokat idézzenek elő olyan területeken is, ahol az élet és a bolygó van veszélyeztetve, de méginkább azért, hogy látom, ahogy az emberek a békén és a bolygón lévő tudatossági szint emelésén munkálkodnak.

 

Arra kérlek gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy neked mire van szükséged ahhoz, hogy a saját szereped meglásd a nagy közösben. Mert mindig egyes emberekkel kezdődik, veled kezdődik a változás, ezért fontos az, hogy tudd, hogy neked mire van szükséged.

 

Sokszor bélyegeznek minket kritikusan önzőnek mások, akik nem értik az önszeretet és az önmagunkról való gondoskodás természetét. Amikor magasabb szinten gyakoroljuk az önszeretetet és az öngondoskodást, mint amit a társadalom tanított nekünk, akkor természetes számunkra, hogy másokról is gondoskodjunk. Természetessé válik, hogy jobban szeressünk, többet adjunk, hiszen a szeretet az az egymással megosztott energia. Nem kizárólagos és sokkal érdekesebb és élvezetesebb, amikor megoszthatjuk valakivel és láthatjuk növekedni és terjedni.

 

Remélem lesz egy kis időtök arra, hogy megcsináljátok a fenti gyakorlatot és arra is, hogy végiggondoljátok mire is van szükségetek ebben a hónapban.

Ha nehéznek érzitek ezt a kérdést és önzőnek érzitek magatokat közben, akkor különösen javaslom, hogy írjatok egy rövid listát, mert ha a dolgok, gondolatok csak a fejetekben hangzanak el, akkor ott maradhatnak az éteri szinten. Amikor leírjuk, behozzuk őket a testbe, később láthatjuk, ahogy megjelennek az életünkben valamilyen módon.

 

Sok szeretetet kívánok mindenkinek erre a hónapra.

 

Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/november-2014-energy-forecast.html