Tara – A normális élet

Tara profil2Az életet olyannak kéne érezzük, mint az életünk legjobb szexuális élménye utáni érzés!

Olyankor az ember tele van életerővel, energiával, büszke, könnyed, nyugodt, békés, tele van szeretettel, elégedett és nyitott a világra. Ez az érzés lenne a normális.

Az emberiség pedig mindössze takaréklángon él, ahelyett, hogy teljes energiával lobogna bele a világba. Sőt! Általános, hogy a nagy lángon lobogókat igyekszünk visszafogni, félünk az ő szabadságuktól is, hát még a magunkétól.
Pedig mi rossz van abban, ha valaki életerős és cselekvőképes? Miért lenne az gond, ha valaki büszke, hiszen tisztában van a saját értékeivel és képes azokkal élni és hasznossá tenni? Mi a baj a könnyedséggel, a nyugodt és békés emberekkel, akik szeretettel fordulnak mások felé? Miért zavar, ha valaki nyitott és elfogadó? Miért fáj ez nekünk? Hol veszítettük el a bizalmunkat, önbizalmunkat?

A félelem uralja a gondolatokat, tetteket, rátelepszik más érzésekre is. Ideje, hogy ez változzon. És tud is változni. Hogyan? Lépésről lépésre, egyénenként. Nincs szükség békeharcokra, tüntetésekre. Mindössze egy kis kíváncsiság kell önmagunk irányába, egy pici nyitottság, hogy ma valami apró dolgot másként teszünk, mint tegnap.
Ha több szeretetre van szükséged, vigyél te több szeretetet magaddal. Ha több türelemre van szükség, legyél te, aki megmutatja milyen az, aki türelmes. Ha több nyugalomra van szükség, vigyél magaddal több nyugalmat – ha a te békés lélegzetvételed jelen van, arra a többiek is rá tudnak hangolódni.

Nem egyetlen hatalmas fordulattal kell megmentsük a világot. Ez egy folyamat. Ahogy minden út egy lépéssel indul és lépések sorából áll. És minden egyes pici vagy nagy lépés megérdemli az ünneplést: Ma is léptünk egyet, de jó nekünk! Ügyesek vagyunk!

Mikor kezded megengedni magadnak, hogy élvezd az életed? Mikor mered megünnepelni az apró dolgokat is? Mikor mersz örülni egy félmosolynak, egy félsikernek és nem veszteségként tekinteni rá? Mikor mered felismerni, hogy fontos a létezésed? Ha nem lennél itt, hiányoznál! Nem kell a legjobbnak, legszebbnek, legsikeresebbnek lenned! A fontosságod nem ezek függvénye. Ha ma sírsz, éppúgy szükség van rád, mint ha épp nevetsz. Ha ma elrontottál valamit éppúgy kellesz, mint amikor minden sikerül.
Engedd lobogni a lángod, mutasd meg a fényed! Ha nem érzed tökéletesnek, akkor is. Mert a tiéd.

A „normális” kifejezés egy gyűjtőfogalom. Azt jelenti: átlag, egyforma, hasonló.

Ha már nem tudunk elszakadni ettől a fogalomtól, tegyük átlagossá, vagyis általánosan jelenlévővé az életörömöt, legyünk egyformán nyitottak és elégedettek, hasonlítsunk abban, hogy szeretettel fordulunk egymás felé, a szeretetet feltételezzük és keressük a velünk szemben álló másikban. Napról napra, lépésenként.

Az életet olyannak kéne érezzük, mint az életünk legjobb szexuális élménye utáni érzés!

Az új normális: Életerős, energiával teli, büszke, saját értékét ismerő, mások értékét látó, könnyed, nyugodt, békés, szeretettel teli, elégedett, nyitott a világra. Ugye mennyivel jobban hangzik?

Képzeld el ezt a világot! Lásd magad előtt, hogyan zajlanak egy ilyen normális világban a mindennapok. Milyen érzéssel mész be a munkahelyedre? Milyen érzés a buszon utaznod? Milyen érzés a boltban vásárolnod? Milyen érzés másokkal találkoznod?

Milyen érzés normálisnak lenni? 😉

Tara

Reklámok

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s