Másokért tenni – Magadért tenni

magamert

Amikor úgy érzed idegesítő és/vagy fárasztó számodra másokért megtenned valamit, ekkor is, mint mindig, először magadba nézve keresd az okokat. Vedd észre, hogy nem azt írtam, hogy keresd a hibát! Az ok az nem hiba, csak egy kiindulópont.

Egy mellettem zajló családi beszélgetésre felfigyelve kezdtem el fogalmazni ezeket a sorokat.

Gyakorlati példa: Ha a feleséged/férjed szeretné, hogy tegyél meg a ház körül ezt-azt és a kérése frusztrál, mert “ő mindig akar valamit tőlem” és úgy érzed elváráshegyek alatt görnyedsz…
Azért nehéz másért tenni ilyenkor, mert önmagad igényeit teszed mindig a sor végére. Mikor tettél magadért valamit utoljára? Mikor engedted magad játszani, pihenni, felszabadultan lábat lógatni vagy elmerülni egy hobbiban bűntudat nélkül? Amikor önmagunkban hiányállapotból indulunk, akkor más számára sem lesz sok energiánk, amiből adhatnánk és így minden felénk irányuló kérés szinte fizikai fájdalommal tölt el, mintha kiszakítanának belőlünk egy darabot és a végén úgy érezhetjük, hogy megszakadtunk, szétmarcangolódtunk és darabjainkra hullottunk. Ekkor jön a kimerülés és a betegségek. Ebből fakad az elégedetlenség, a düh, a türelmetlenség és a veszekedések. Mert frusztráló, amikor a nincsből akarunk adni, erővel. Márpedig adni akarunk, mert általában jókisfiúk és jókislányok vagyunk és persze érezzük, hogy adni igazából jó dolog.

Az önismeret sok előnye közül az egyik az, hogy ismered a saját határaidat és tudod, hogy mikor kell feltöltődnöd. Adni mindenki szeret, kapni is. Adni csak akkor tudunk, ha önmagunkról gondoskodtunk, feltöltjük érzelmi készleteinket is. Kapni pedig akkor tudunk, ha képesek vagyunk elfogadni, befogadni, ami felénk jön.

Magamról gondoskodni alapszinten azt jelenti, hogy ha fáradt vagyok, teremtek időt arra, hogy pihenjek, aludjak. Ha éhes vagyok, teremtek időt és ételt, hogy tápláljam magam. Ha bánatos vagyok, teremtek időt, társaságot, hogy megosszam a szomorúságomat, ne tartsam magamban ami fáj. Felismerem az érzelmeimet és a saját szükségleteimet.

Mert üres kancsóból senki sem tud önteni.

Amikor magamról gondoskodom az nem azt jelenti,
hogy a másikat és az igényeit teljesen figyelmen kívül hagyom.
Azt jelenti, hogy önmagamat nem hagyom ki a képből.

Nagyon sokan kifelejtik magukat és saját jószívűségük csapdájába esve átbillennek frusztrációba, ami olyan mondatokat szül, mint

– Én mindent megteszek másokért, ők semmit sem tesznek értem.
– Jószívű vagyok és mások ezt kihasználják.
– Segítőkész vagyok és amikor én kérek, eltűnnek az emberek mellőlem.

Miért? Mert energetikailag ilyenkor már a ló másik oldalán vagy, átbillentél a kiüresedettségbe. A belső hiányérzeted teremted és sugárzod magadból, mert magadat kihagytad a számításból. Ez pedig tudatosan és tudat alatt is elriasztja az embereket. Önmagad ellen menve nem tudsz másoknak segíteni. Önmagad alapvető igényeiről gondoskodni nem önzőség, hanem létszükséglet. Hogyan tudnál jó példát adni és mutatni kedvességről, szeretetről, ha önmagadnak ezeket nem adod meg?

Egy jó tanártól azért tudsz tanulni, mert a tudást (amit te keresel nála) ő magáévá tette és így van miből adnia.
Egy jó tanító azért tud felismeréseket, szeretetet adni, mert ő saját maga tele van felismerésekkel, szeretettel.
Egyikük sem üres. Nincs bennük hiány, telve vannak azzal, amit adnak.
Ha adni szeretnél, teremtsd meg először magadban azt, amit átadnál.

Tara – http://www.egyensulyban.com
2016.10.12.

Reklámok

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s