Abraham az ítélkezésről

itelkezöKérdező: Az egyik alap félelmem az, hogy mások ítélkeznek felettem, elítélnek, megítélnek engem.

Abraham:
Tegyük ezt helyre egy kicsit. Az ítélkezéstől való félelmed jogos, mert mindenképpen ítélet tárgya leszel, hiszen ítélkezőkkel vagy körülvéve. Tehát ez egy jogos félelem, mert megítélnek.
Nem tudsz úgy bemenni egy szobába, hogy az ott lévő emberek ne nézzenek rád a saját nézőpontjukból, formáljanak véleményt rólad és következtetéseket vonjanak le.
Van akinek a bőröd színe nem tetszik, másoknak a vallásod, a rajtad lévő ruha vagy a hajad színe lesz elfogadhatatlan. Más szóval, mindenképpen megítélnek majd újra és újra és újra és újra…

Az egyetlen mód ennek elkerülésére az lenne, ha egy messzi barlangban élnél egyedül, ahol soha senki nem lát téged. De akkor meg aggódnál a csótányok miatt, ránéznél a mókusokra és azon tanakodnál, vajon mit gondolhatnak?
Tehát mindenképpen meg leszel ítélve. Ez egy olyan tény, ami mindenképpen megtörténik egy olyan környezetben, ahol szempárok szegeződnek rád. Ez az aktív utazásod része.
Viszont ha megítélnek, megélheted ezt úgy, hogy mélyen megérint és megélheted úgy is, hogy a legkevésbé sem érdekel. A különbség a kettő között az, hogy boldogan élsz-e vagy nyomorultul.

Mert semmiképp sem felelhetsz meg mindenkinek.
Még a saját anyádnak sem tudsz mindig megfelelni. Akkor sem, ha nagyon-nagyon-nagyon erősen próbálkozol, hiszen ő is ingatag. Vannak napok, amikor össze van kapcsolódva (önmagával, az univerzummal) és vannak napok, amikor nincs összekapcsolódva. Azokon a napokon, amikor nincs összekapcsolódva, add fel a próbálkozást.
Olyan sokan próbáltatok megfelelni anyukátoknak, aztán jött a fájdalmas következtetés, hogy elbuktál, mert nem voltál képes boldoggá tenni őt, nem voltál képes elérni, hogy ő jól érezze magát. Azt hitted, hogy képesnek kéne legyél erre. Azt hitted, hogy képesnek kéne legyél arra, hogy sokféle módon tudj a  fejed tetejére állni, hogy valaki másnak jobb legyen; hogy eléggé tudj szenvedni ahhoz, hogy más jobban érezze magát. De ez így nem megy.

Nem lehetsz eléggé szegény ahhoz, hogy a szegény embert gazdaggá tedd. Nem lehetsz eléggé szomorú ahhoz, hogy egy szomorú embert boldoggá tegyél. Nem lehetsz eléggé tökéletes ahhoz, hogy ezzel segíts valakinek, aki azt szeretné, hogy tökéletes legyél, aki tökéletesnek akar látni – hiszen mindenki ingatag.
És ezt nem sértésnek szánjunk. Egyszerűen ilyen az ember.
Mindenki a saját szemén át látja a világot, a saját nézőpontjából. És azt gondolnak, amit gondolnak és mindenképpen megítélnek mindent, amit látnak.
Megítélik az eget, az utakat, mindent.

Ez része a megértési folyamatnak.
Ez része a választási folyamatnak, hogy mi tetszik és mi nem.
Ez része a következtetéseknek, az agyag megformálásának, a feldolgozási folyamatnak.

Ez nem téves tevékenység. Ez természetes dolog, mindenki így tesz. Körülnézel, levonod a következtetéseidet, választasz. Ez az élet része. Ez az aktív utazásod része.
Mindez rendben van. Így működik. Utálhatom vagy szerethetem. Befogadhatom vagy ellenállhatok neki.

A feltételhez kötött szeretet fárasztó. A feltételhez kötött szeretet azt mondja: „Jól akarom érezni magam, de csak ilyen és ilyen körülmények között tudom jól érezni magam.”

A feltétel nélküli szeretet felszabadító. Valójában ez az egyetlen hely, ahol a szabadság megtalálható.
A feltétel nélküli szeretet azt mondja: „Jól tudom magam érezni, bármilyenek is a körülmények, mert enyém a fókuszálás, a figyelem ereje.”

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
2017.03.21.

Advertisements

Hozzászólás:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s