Augusztus 21-22. Befogadónap

Az elmúlt két hétben betekinthettünk a jövőnkbe egy-egy pillanatra, illetve megláthattuk, hogy mennyire kéne ellazuljunk ahhoz, hogy ez a jövő megérkezhessen hozzánk. Ez a jövő pedig most megérkezett, elindult befelé.eclipse
Augusztus 21.
Ma van a befogadónap. Most kell beletáguljunk az életbe. Engedj mindent itt lenni, bármi is legyen az. Lelki vagy fizikai fájdalom, ellazultság vagy öröm. Ha fájsz, add meg magad a fájdalomnak, sírj, zokogd ki, ezzel segíted magad felszabadulni. Ha befelé fordulónak érzed magad, maradj önmagaddal, keresd a csendet. Legyél gyengéd magadhoz. Most aztán végképp nincs itt az önostorozás ideje. Minden rendben van! Ez egy átmenet és most lépünk át a küszöbön éppen.

Ma van itt az ideje, hogy kinyíljunk az újra, aktívan befogadjuk azt. Ne a régi kerékvágásba akarj visszatérni, most lehet új vágányt választani, kialakítani, illetve teljesen magunk mögött hagyni a korábbi bevésődéseket és egy sokkal símább talajon haladni tovább. Most ömlik be az univerzum az életünkbe.
Elég egy szándék, egy döntés. Csak mondd azt: “az újat választom”. Gyere velem, lépjünk át együtt az új valóságba!

Ha a korábbi időszakban dolgoztál azon, hogy kipucold magadból a régi fájdalmakat, félelmeket, akkor most bőven van benned tér, hogy befogadd az univerzum hatalmas valóságát, a lehetségességek végtelenségét. Most indul az új élet. Ma van a befogadónap.

Augusztus 22.
Indul az ÚJ beépülése, az új erők emésztése. Aztán ősztől érkeznek az ÚJ feladatok, végre járhatjuk az új utat, amit eddig előkészítettünk.
Izgalmas idők ezek. Nincs mitől félj. Engedd a régit most már, ne ragaszkodj ahhoz, ami menni akar. Egy sokkal izgalmasabb, életerővel feltöltött élet akar beáramlani most. Engedd. Add meg magad jónak.

Én magam olyan nagy tágulást érzek, hogy az érkező szeretet és új tér szinte szétvet, ugyanakkor ez együtt jár egy erős bizalommal, mert látom mekkora szabadság tart felénk. Ez egyszerre elborító, elárasztó, sírhatnékom és nevethetnékem is van egyszerre az érkező energiatöbblettől. Arra vágyom, hogy kitárhassam a karjaimat és a szívemet szélesre, hogy minél többet be tudjak egyszerre fogadni ebből a csodás végtelenségből.

Ezzel az erővel fogunk dolgozni az év további részében, ez lesz segítségünkre, ez lesz az alapja minden egyes lépésünknek, amit megteszünk. Csodálatos! Hálás vagyok, hogy itt és most élek és megélhetem ezt a küszöbátlépést is.

Tara
2017.08.21.
http://www.egyensulyban.com

Ma ez a dal segít nekem a befogadásban:

 

Álomfejtéseink

dreamingSokszor kérdezik tőlem, hogy mit jelentenek az álmaink. Mennyire valós az ott kapott információ, ha esetleg nagyon intenzív maga az álom vagy sok részletre emlékezünk – ami nem napi szintű jelenség.

Természetesen az álomfejtés mindig is érdekelte az embereket, hiszen már régen is izgatott minket, hogy mi van az ébrenléten túl, mi van az életen túl, a “kishalálban“, ahogy az alvást nevezték. Titokzatosnak, misztikusnak élték meg ezeket a kapott képeket, hiszen ezek hatással tudnak lenni az érzelmeinkre és így a hangulatunkra, reakcióinkra ébredés után. Vajon mennyi ezekből a valóság? Milliónyi álomfejtő könyv és kutatás létezik ma is.

Ahogyan én látom, leginkább mi magunk tudjuk megfejteni a saját álmainkat, hiszen a szimbólumok, amiket látunk, számunkra hordoznak jelentést. A mi saját képi világunkból merítődnek, ahogy az elme igyekszik képpé formálni, értelmezni azt a nagy mennyiségű információt, amit a korlátlanságban megéltünk az álom megváltozott tudatállapotában.

Nemrég volt egy újabb, nagyobb jelentőségű álmom, amiről eszembe jutottak korábbi erős álomszimbólumok és mintázatok. Azért osztom meg ezeket most veletek, mert ezekből a példákból kiindulva ihletet, ötletet kaphattok arra, hogy a saját álmaitokat jobban megértsétek, az egyéni szimbólumaitokat jobban felismerjétek.

A minap álmomban fényképet készítettem és sok év óta, most először sikerült éles képet csináljak, minden gond nélkül. Ezen még álmomban is meglepődtem. Mert annyira intenzív volt a meglepetés élménye, hogy egy pillanatra tudatossá váltam és emlékeztem, hogy bizony a fényképkészítéssel mindig gondjaim voltak az álmaim alatt (a való életben ez sosem volt probléma). Álomállapotban általában a kamerával adódtak nehézségeim. Például lenyomtam a gombot és mégsem készült fotó, vagy lecsúsztam a pillanatról, az elkészült kép törlődött. Legtöbbször azonban az élességbeállítással voltak gondjaim. Még ha sikerült is fotózni, a képek sosem voltak élesek. Leginkább már készítés közben hiába próbálgattam a zoomot állítani, sehogy sem volt jó. Most először azonban minden pöpecül sikerült. Igazán örömteli élmény volt ez ébredés után.

Számomra ez jó visszajelzés volt arra, hogy az életemben egy olyan ponton vagyok, ahol végre megtaláltam a saját fókuszomat, a saját irányomat, ami erőt ad és egy újfajta magabiztosságot teremt, új alapokon.

Az álmaink legtöbbször csupán feldolgozásai a minket ért eseményeknek, a hozzánk befutott sok-sok információnak, amit az elme próbál feldolgozni. Alvás közben töltődünk fel, kapcsolódik a lelkünk a felsőbb énünkhöz, piheni ki a fizikai lét fáradalmait és gyűjt be további infókat, amik segítségünkre vannak. Mivel az elménk ilyenkor a feldolgozással vagy teljes pihenéssel van elfoglalva, mi magunk nyitottak vagyunk arra, hogy kikalandozzunk ebből a fizikai létből, megtapasztaljunk más valóságokat, dimenziókat, illetve más síkokon tanuljunk, bővítsük ismereteinket. Ezekre az álmokra azonban a legtöbb esetben egyáltalán nem emlékszünk, mert olyan mély szinteken zajlanak. Maximum néhány képfoszlány, halvány emlékkép szűrődik át az elmén keresztül, miközben visszatérünk a fizikai test fókuszába. A visszatérő álmokra azonban általában jobban emlékezünk és remek útjelzők tudnak lenni, ha olvasunk bennük.

Az évek során megtanultam értelmezni a saját szimbólumrendszeremet és a visszatérő álmok mindig szépen jelezték, hogy éppen hogyan állok a saját fizikai létezésemmel, milyen félelmek, blokkok állják utamat, illetve ha változás előtt/alatt álltam éppen.

Gyerekkoromban sokszor álmodtam azt, hogy nem tudok lépcsőn felfelé haladni. Ez annyira frusztráló volt álmomban, hogy ébredés után is áthatotta a hangulataimat. Általában nem volt elég erős a combizmom, hiába erőlködtem, nem bírtam feltolni magam a következő lépcsőfokra. Sokszor volt az is, hogy ráléptem ugyan a lépcsőre, de ahogy ráhelyeztem a súlyom, a lépcső elolvadt és én belesüllyedtem, néha benne is ragadtam. Később aztán már könnyedén szaladtam felfelé a lépcsőkön.

Ez azt mutatta nekem, hogy mennyire kevés önbizalommal rendelkeztem akkoriban, nem tudtam megállni a saját lábamon, nem éreztem biztos talajt alattam, illetve nem tudtam kiállni önmagamért. Idővel aztán ez sokat változott az önismereti útnak köszönhetően.

Emlékszem sok víz-jellegű álomra is, amikor hatalmas cunami vízfalak magasodtak fölém, jelezve ezzel, hogy mekkora érzelmi hullámok mozognak bennem éppen. Ezeknek a hullámoknak az elcsitítása, egy döntéssel való megszüntetésük mutatta számomra, hogy mennyire tudom kezelni, megzabolázni az érzelmeimet. És persze ott voltak a különféle repülős álmok, amikor a szabadságom sokféle fokozatát éltem meg, néha még álomban is tanítva – az eszköz nélküli repülésre oktatva másokat.

A leggyakrabban visszatérő álmom azonban az autóvezetés szimbólumával érkezett.

Sok évig vezettem úgy autót, hogy nem működött a fék, nem működött a kormány. A fék hiánya miatt sok balesetet éltem meg, ütköztem bele másik autókba, hajtottam bele az óceánba vagy szimplán sodródtam félelemmel telve és teljes tehetetlenségben. Néha volt félig-meddig fékem, máskor a kormányzás működött hellyel-közzel jobban. Idővel már elkerültem a baleseteket azzal, hogy képessé váltam a kormányt kezelni, de fékem továbbra sem volt. Aztán hirtelen jött a váltás itt is. Meglepően nagy kvantum-ugrással. Egyszer nem csak azt éreztem, hogy nyugodtan vezetek és ura voltam a járműnek, amin minden működött, de már nem is autót, hanem egy buszt vezettem. Elszabadult busz volt, rajta jópár emberrel és én felléptem, bevállaltam a vezetést és megmentettem őket a balesettől. A helyszínről tovább vezetve észrevettem, hogy a busz mögé becsatolódott egy utánfutó, amin még több ember ült, mint a buszon. Ezen akkor nagyon meglepődtem. Annyira, hogy ekkor is tudatossá váltam álmodás közben.

Főleg ezek az autóvezetős álmok mutatták meg számomra, hogy épp mennyire vagyok képes kezelni az életemet, milyen üzemmódban járom az utam. Pánik, kapkodás, félelem, tehetetlenség? Vagy magabiztosság, felelősségvállalás? Emlékszem, amikor megláttam azt a sok embert, aki hozzám csatlakozott akkor, mennyire jólesett a megerősítés, hogy immár képes vagyok nem csak magamat, de másokat is eljuttatni a megfelelő helyre.

A saját álmaim számomra mindig is sokatmondóak voltak. Mindig színesek, tartalmasak, izgalmasak. Ha író lettem volna, csak az álmaimból merített történetek leírásával sok könyvet megtöltöttem volna. Számomra az álmok világa volt az első kapu, amin át jobban kapcsolódni tudtam a fizikain túli léthez. Mondhatom azt is, hogy az álmokon keresztül kezdett formálódni az intuícióm és összehangolódási képességem, amit ma már napi szinten használok a saját életemben és a múzsamunkámban is. Mindig is nagy kíváncsisággal fordultam az álmaim felé, mert imádom a történeteket, amiket kapok alvás alatt. Egy darabig álomnaplót vezettem, amit ajánlok mindazoknak, akik hasonló érdeklődéssel fordulnak a saját álmaik felé. Hasznos a saját szimbólumrendszerünk feltérképezésében. Aztán egyszercsak ebből az álomból is felébredünk…

Szép álmokat!
Tara

2017.08.14.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Augusztus: Rakéta indul

Nem szokásom saját energia-előrejelzéseket írni, de az utóbbi két hónapban olyan intenzíven érzékelhetőek ezek a változások, hullámzások a számomra, hogy úgy döntöttem szavakba foglalom Nektek. Nézzük mit akar mondani az augusztus.

Augusztusban begyújtanak a popsink alá. És nem az időjárási hőhullámról beszélek. 🙂

rocket
Június közepétől és végig júliusban sok lehetőséget kaptunk a gyógyulásra, az önmagunkhoz való felzárkózásra, halogatásaink befejezésére. Ahogy indul be az augusztus, most már egyre inkább átfordulunk felzárkózásból dinamikus cselekvésbe. Szóval aki eddig lassúra fogta, most kapaszkodjon meg, mert beindul az energetikai lendület.

Azért, mert érezzük a tempót, ami tol minket előre, nem kell átcsapni kapkodásba. Sőt! Most kell igazán odafigyelni a részletekre, hogy inkább meglovagoljuk az érkező lendületes energiákat és ne pedig pánikolva rohangásszunk szerteszét.

Fókuszáljuk a figyelmünket az orrunk előtt lévő tennivalóra és cselekedjünk. A halogatás ideje lejárt. Kész, vége. Nem halogathatod tovább a halogatást sem. Aki nem dolgozta át magán az eddig időszakban az aktuális érzelmi feszültségein, az kap némi rásegítést a most érkező extra erőktől. Segít, ha nem állsz ellen, hanem végre szembenézel azzal, ami van. Minden ellenállás neked fog jobban fájni, fizikai szinten is. Add meg magad a változásnak, az újnak.
Aki a megelőző hónapokban felkészült, annak a változás természetes következő lépésként fog megjelenni. A halogatóknak viszont tartogathat hirtelen meglepetéseket az élet. A változás sokszor félelmetesebbnek tűnik (főleg, ha hirtelen jön), de valójában sokkal fájdalmasabb az, ha ellenállsz. És nem is tartható fent sokáig a fal tolása. Jó irányba indít minket ez az augusztusi rakéta, csak nagyobb erőkkel, mint azt megszoktuk.

Ennek az egyre erősödő lendületnek pozitív hatása az is, hogy sokkal hamarabb juthatunk el a célig. Támogatva vannak a törekvéseink, ha hajlandóak vagyunk MOST tenni érte. Most kell megírni azokat a leveleket, most kell elindítani az üzletet, most kell letisztázni a konfliktusokat, most kell döntéseket hozni.

Hónap közepétől fordítsunk extra figyelmet a tiszta kommunikációra és gyakoroljunk türelmet magunk és mások felé is. Ettől a felpörgetett lendülettől elkaphat a hév és nehéz leállni, fékezni, ha épp arra van szükség, mint cselekvés.

Tara
2017.08.02.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Ha szükséged van segítségre az életed eseményeinek megértéséhez, feldolgozásához, a továbblépéshez, keress meg! Nem kell egyedül járd az utat.
Időpontot itt tudunk egyeztetni: hivatasosmuzsa@gmail.com
Várlak szeretettel!