2017 – Legyél nyitott a változásra

Röviden: Teljes újjászületés, pálfordulás.

2017Nem csak egy új út lesz és nem is nyílegyenes út lesz.
Minden megváltozik. Valamennyire menni fog magától is, ám most tettekre van szükség.
2016. a cselekvés és lezárás éve volt, ám 2017-ben kicsit másként kell cselekedjünk, mint tavaly. Sokkal inkább a mindennapokra fókuszálva, arra, hogy maga az út a lényeg és ezt 2017-ben konkrét tettekkel tudjuk a középpontban tartani.
Ne célokat tűzzünk ki, ne fogadalmakat tegyünk, hanem egyszer s mindenkorra előre nézzünk. Ne a múltunkhoz képest akarjunk változtatni. Nem eldobni kell a régit. Egyszerűen előre kell nézni.

Például, ha egy új szokást szeretnél felvenni – mert érzed, hogy az számodra jót tenne akár testileg, akár lelkileg – ne tűzz ki cél-időpontot, hogy mikor teljesüljön a jó szokás felvételéből adódó eredmény. Ne számold, hogy hányszor tornáztál a hónapban, hány napja nem szívtál el egy cigarettát sem, hány napja tartod már a diétád vagy hány új szót tanultál meg a vágyott új nyelvből. Ne nézz vissza, csak csináld: Tornázz, lélegezz könnyedén, egyél jókat, használd az új szavakat… Ne számolj, ne naplózd – mert ezekkel folyamatos horgonyt vetsz vissza a múltba. Összehasonlítasz. És minden összehasonlítással elveszítjük a játszmát. Akár másokhoz, akár korábbi vagy vágyott önmagunkhoz képest tesszük ezt.

Itt az ideje a jelenben élni, a jelen öröméért cselekedni. De cselekedni! Nem ülni és várni, hanem felállni a székből és lépni a vágyaink felé, járni az úton. Nem csak beszélni róla, vágyni rá, álmodozni róla. Most új utak nyílnak előttünk. Új lehetőségeket kapunk, vegyük észre és éljünk velük!
Lehet, hogy úgy érzed még nem állsz rá egészen készen, mert attól félsz, hogy nem sikerül. Most van az ideje annak, hogy a félelmeink ellenére, sőt azokkal kézenfogva lépjünk egy merészet előre. Azt nem mondom, hogy ez könnyű döntés. Ekkora hitet találni magunkban, cipelve még néhány félelmet a régmúltból. De most az egész év ezt fogja támogatni.

Folyamatosan kapjuk majd a kérdést, hogy
“Jössz-e az újba, a jobb-ba, a nagyobb térbe?”

“Elfogadod-e azt, amire már régen vágytál és ugyanakkor hajlandó vagy-e
járni a vele járó utat, élni azt az életet, ami a megvalósult vágyaddal jár?”

Mindez nem a sültgalamb megérkezéséről szól, hanem arról, hogy aktívan hajlandóak vagyunk-e élni azt az életet, amire vártunk, vágytunk? Tenni azt, ami azzal jár.

Ha egy párkapcsolatra vágytál, hajlandó vagy-e változtatni a napi rutinodon, hiszen a másik ember jelenléte ezt igényli majd tőled. Lehet, hogy nem tudsz majd úgy elterpeszkedni az ágyadon, mint korábban. Lehet valaki horkol melletted, lehet vita alakul ki, hogy ki mikor használja a fürdőszobát vagy hol gyűjtitek a szennyest. A párkapcsolat mindennapi életét hajlandó vagy-e élni?
Ha egy új nyelvet tanulsz, hajlandó vagy-e új emberekkel is megismerkedni, mások tiédtől eltérő szokásait megismerni, esetleg kényelmedet feladva utazni? – mert a belső vezérlőrendszered azt mondja, utazz ide, mert a nyelvet így fogod a legkönnyebben magadévá tenni.

A vágyainkkal mindig együtt jár egy egészen új életvitel is. Megváltoznak a mindennapjaink. Elhagyunk pár régi szokást és újak lépnek a helyébe, a mindennapjaink teljesen másként fognak kinézni. Új időbeosztásunk lesz, más baráti társaságunk, szórakozásaink, új tennivalóink alakulnak ki.

És 2017-ben mindezzel az újjal kell majd dolgozzunk. Első körben igent mondani a felénk érkező lehetőségekre, azután pedig tenni, cselekedni, járni a választott utat – és nem a “cél” érdekében, hanem azért mert megkaptuk, amit akartunk, most már csak magunkévá kell tenni, eggyéválni vele, beépíteni a mindennapjainkba. Itt és most együtt élni a korábbi céljainkkal, amik a napjaink részévé alakulnak.

2017-ben a kihívás az lesz, hogy merjünk igent mondani az új lehetőségekre.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne akarjunk a múltba tekinteni, hanem újra és újra vigyük a figyelmünket az éppen járt út irányaira, miközben nyitottak vagyunk a továbbra is érkező változásokra. Kanyarogni fogunk, nem csak egy és nem egyenes út lesz. De ha a figyelmünk mindig az aktuális lépésen van, nem fogunk beleszédülni.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne álljunk le a cselekvéssel, és vegyük észre, hogy egy fedél alatt élünk az örömmel, nem kell a jövőbe sem tekintenünk, csak menni, menni az úton és élvezni a lépéseket. Nem a pihenés éve lesz.
2017-ben hallgassunk a szívünkre, hallgassunk a testünkre, engedjük a mosolyt az arcunkra.

Ez a videó egy remek példa arra, hogy a változásokkal együtt hogyan maradjunk cselekvésben, öleljük magunkhoz az új helyzeteket és élvezzük a jelen pillanatot.
A művésznő az előadása kezdetén észrevette, hogy nem működik a zongora pedálja…

Teljes megújulás előtt állunk. Ha igent mondasz rá, könnyebb lesz felvenni az új ritmust.

Ne nézz vissza, csak csináld az újat, mintha mindig is ezt csináltad volna. Mintha mindig is ez lett volna a természetes a számodra. És látni fogod, hogy valójában ez a természetes a számodra. A kiteljesedett, bátrabb, örömtelibb, jelenidejű élet.

Tara
http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Április-májusi energiák

integrity1

Központban az integritás

Most minden azt támogatja, hogy kifejezzük a saját helyzetünket a világban. Hol vagyunk most, mi az, amit akarunk, kik vagyunk, merre tartunk. Nem csak a tavasz lendülete visz előre, hanem jelentős hátszelet kapunk hozzá energetikailag.
Ez a kifejeződés azt is jelenti, hogy hirtelen igényét érezzük annak, hogy felborítsuk a jelenlegi helyzetünket. Most érezzük azt, hogy itt az ideje váltani. Most érezzük azt, hogy betelt a pohár vagy csak eljött az ideje egy újabb váltásnak, mennünk kell, menni előre. Most nem tudunk tétlenek és szótlanok maradni. Kilépünk csoportokból vagy csatlakozunk csoportokhoz, most mutatkozik meg, hogy mi van a szívünkben, mi az igazságunk, mire vágyunk.

Az év eleji fogadalmakat valójában most kezdjük igazán elindítani. Most szinte azt érezzük, hogy rakéták vannak a fenekünk alatt, menni kell, változtatni kell. Most. Erős bennünk a cselekvési vágy, az önkifejezési vágy.
Toppantunk, meghúzzuk a határainkat, szavakba és tettekbe foglaljuk a gondolatainkat, keretet adunk nekik új célok kitűzésével és nem csak kitűzzük őket, de azonnal indulunk is megvalósítani őket.

Most méginkább minden arról szól, hogy „Ki vagyok Én valójában”. Érezzem, tapasztaljam, lássam a világban magam körül.

Ez az erős igény a megnyilvánulásra okozhat konfliktusokat, megjelenhet agresszív formában is, mert az erős váltásnál mindig van egy ellenerő, ami ellenzi a változást, ami vissza akar tartani. Ezért az elszakadáshoz előfordulhat, hogy nagyobb erőt kell kifejteni, ami okozhat kellemetlenségeket.
A változtatási igényünk miatti hirtelen döntés váratlansága erős meglepetésként érheti a környezetünket vagy akár saját magunkat is.

Most a bennünk lévő megfelelési vágy, a valaminek részese lenni érzése ellentétet képez a szabadságvágyunkkal. El kell szakadjunk egy bizonyos szinten a régitől, hogy új szinten ismerhessük fel önmagunkat. Ezért felborítjuk a megszokottat és új rendszereket alakítunk ki magunknak, feljebb lépünk a spirálon.

Ez olyan, mint egy költözködési folyamat. Áprilisban nem csak eldöntjük, hogy elköltözünk, de meg is szervezünk hozzá mindent és összepakoljuk a cuccainkat, kidobjuk, amire már nincs szükségünk és el is indulunk. Tele vagyunk lendülettel, erővel, tettvággyal. Májusban kezd majd el csitulni kicsit ez a lendület, ekkor kezdjük majd el belakni az új helyünket. Ekkor fogunk ismerkedni az új környezetünkkel, kóstolgatni az új talajt a lábunk alatt.
Májusban fogjuk meglátni, hogy a jelenlegi cselekedeteink és döntéseink milyen új életbe repítettek minket, mi lesz számunkra az új norma.

Most elértünk egy végpontra, ahol szembe kell nézzünk saját magunkkal és azzal, hogy hol tartunk, elégedettek vagyunk-e azzal, amit látunk.

Az integritásunkat támogató energiák remekül segítenek abban, hogy ne csak a mélyére nézzünk, de a mélyére is lássunk annak, ami van. Remek ez az időszak arra, hogy valóban rálássunk saját magunkra. Figyeljük, hogy mit tükröz számunkra a világ. Mit érzünk, amikor a közvetlen környezetünkkel kapcsolódunk? Mit érzünk, amikor saját magunkra gondolunk? Most a lendület nem csak fizikai cselekvésekre ösztönözhet, hanem arra is, hogy magunkba nézzünk mélyebben és levonjuk a tanulságokat, hogy a döntéseink sora milyen jelent eredményezett a számunkra. És ha nem tetszik, amit látunk, akkor most bőséges erő és energia áll rendelkezésünkre, hogy változtassunk.
Fizikai szinten remek ez az időszak új projektek indításához és megalapozásához. Segítenek a jelenlegi energiák abban, hogy tisztábban lássuk mire van szükségünk az előttünk álló feladatok elvégzéséhez. Felkészültebbé, válhatunk ezáltal. Egy problémára több szinten vagyunk képesek most rálátni.

Önmagunkat érintően most felállunk és lépünk (bármi is legyen az indító ok a váltásra). Hátrahagyunk a régi gondolkodási mintáinkból, lerázzuk magunkról a korábbi elképzeléseinket önmagunkról és újrahatározzuk saját magunkat. Ez nemcsak külső, de belső konfliktusok forrása is lehet most. De egy kisebb hurrikán néha szükséges a továbblépéshez. Mindez már elkezdődött bennünk.
Hogy ne vesszünk el az okokban és okozatokban (mint a hurrikán külső széle) nem szükséges elmélyülnünk a miértekben, nem szükséges megmagyarázzuk magunknak az okainkat, nem szükséges kielemezni a színjátékot, amivel ez a váltás megvalósul. Megtehetjük, de nem szükséges. Mert nem a váltás megvalósulásának “hogyanja”, hanem maga a váltás a lényeg. A döntéseink újraformálnak minket, most jobban, mint bármikor. Nincs mitől félni, mindez értünk történik, és mi igent mondtunk arra, hogy növekedjünk.

Most minden rólunk szól, nekünk szól. Lovagoljuk meg ezt a remek energetikai hullámot és engedjük, hogy elrepítsen minket életünk egy újabb, magasabb szintjére. Ha érzed a húzást, ne most kapaszkodj a régibe, repülj! Az irányról te döntesz!

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara
2016.04.08.
Az egész 2016-os évre vonatkozó csatornázást itt találjátok: https://hivatasosmuzsa.wordpress.com/2015/12/30/tara-2016-a-lezaras-es-cselekves-eve/

Lee Harris – Március

– Kivonat a márciusi energia-előrejelzésből –

2014.06.02

A március egy vadonatúj kezdet beharangozója

Februárban sokan tapasztaltátok a polaritásban való ide-oda táncolást a világosság és a sötétség között. A váltások pedig nagyon gyorsak tudnak lenni. Egyik nap könnyűnek és élőnek érzed magad, a következő nap pedig azt mondod: “Mi a fene van? Miért találom magam ebben régi sztoriban már megint?” Ez a felébredési energia folytatódni fog, végighalad az egész bolygón. Azok, akik már nem a drámákon, konfliktusokon, versengő energiákon keresztül élitek meg ezt a hullámzást – számotokra ez az energia elkezd felszabadítani benneteket a régi megszokások energiái alól.

Márciusban érezhetitek, hogy az életeteknek van célja, minden pillanatban kapcsolódtok ahhoz, amit épp csináltok. Ha pedig nem érzitek ezt a kapcsolódást, akkor:

a) változtassatok
b) kérjétek meg a Felsőbb Éneteket, az Univerzumot, hogy segítsen változtatni.

Ekkor könnyedén bele tudtok menni a változásba, változtatásba, ahelyett, hogy napokig sírnátok miatta. Egy pár napig sírni nem probléma, ha úgy érzed a sírás, a mélyremenés segít neked.
Amit azonban mondani szeretnék az, hogy sokan már nem tudunk olyan hosszú időket eltölteni a sűrűbb energiákban, mint korábban.

Intenzívnek és erősnek érezzük, amíg áthaladunk ezeken az összesűrűsödő fázisokon. Március közepe-vége felé haladva – főleg, ha erről szólt az élet számodra az utóbbi hónapokban – egyre több kinyílást tapasztalunk meg, egyre több szinkronicitást, főleg az emberi kapcsolatainkban.
Olyan emberek érkeznek a közeletekbe, akikkel kicsit ropogósnak, pattogósnak érzitek az energiákat, és remekül tudtok majd együtt dolgozni, ezer féle módon, létrehozva valami új és erőteljes dolgot magatok számára.

Azoknak, akik azt mondjátok: “Á, én inkább továbbra is szeretnék otthon bezárkózni, csendben, nyugalomban” (tudjátok, hogy ezt mondjátok!) – nektek azt mondom, hogy egy kicsivel több fény érkezik most be az ablakotokon keresztül és ezt észre fogjátok venni. Aztán kimozdultok és csatlakoztok a többiekhez, amikor készen álltok rá.

Ezek az egyre erősebb energetikai ébredések folyamatosan árasztják el a bolygót és egyre több embert ragadnak magukkal.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara
forrás: Lee Harris facebook oldala

Kinyílás a gyakorlatban

kinyilás1

Vágyunk a Mindenséggel való egyesülésre.
Sokan kívánják azt, bárcsak többet érzékelnének a világból maguk körül, többet az emberekből. Szeretnék a világot jobban magukévá tenni azáltal, hogy elmélyednek a feléjük érkező ingerekben (látás, hallás, tapintás, érzékelés).

Ekkor szoktuk mondani azt, hogy vigyázz mit kívánsz, mert még megkapod. 🙂

A mélyebb/részletesebb érzékeléshez nagyobb kinyílás szükséges a részünkről, hiszen keskeny ajtónyíláson nem jön be annyi infó, mint egy szélesre tárt kapun. Ám bármennyire is szeretnénk egyből szélesre tárni a kapuinkat, az eddigi zártsági fokozatunk nem véletlen áll ott, ahol. A több információra nem csak a lelkünket, az elménket, de az idegrendszerünket is fel kell készíteni és ha hirtelen nagyra tárjuk a kaput, összezavarodhatnak bennünk a dolgok.

Az épeszűségünk egyik alaptétele, hogy szükségünk van arra, hogy „helyére” tegyük az általunk tapasztalt dolgokat, az elme megértésre vágyik. Tehát igényünk van felcimkézésre, az érkező információk úgymond különféle fiókokba rendezésére, hogy kezelhetővé váljon számunkra mindaz, amivel találkozunk. Emberi lényként az idő jelenléte is lassító hatással van ránk. Van úgy, hogy megélünk valamit, látjuk teljes egészében, ám mire a fizikai környezetünkben meg tud valósulni az bizony sok-sok egymás után megtett lépést igényel.

Amikor egy tanításban az hangzik el, hogy ne cimkézd fel a tapasztalataidat, ott arra utalnak, hogy ne akarj mindenáron belegyömöszölni egy négyzetet egy kör alakú fiókba. Mert az elmének ez a vágya annyira erős, hogy ösztönös túlélési reakcióként hajlamos ilyen erős túlzásokba esni. Azt is meg kell tanuljuk, hogyan hozhatunk létre új fiókokat az új információk számára.

Egyszerű módszerek arra, hogy az elmét befogadóvá tegyük
(avagy nyitás előtt olajozzuk meg az ajtót):

relaxáció, meditáció, ragaszkodásmentes megfigyelés

Ha hirtelen nyitunk, akár spontán történik, akár valamilyen módszer segítségével kicsit erőszakolva (és nincs előtte felkészítés), akkor még egy kellemes élmény, mondjuk erős szeretetélmény is lehet olyan sokkoló, hogy elfelejtünk még lélegezni is és szédülést, zavartságot érezhetünk. Az ilyenkor bekövetkező erős sírás is valójában egy energialevezető testi reakció a hirtelen megnövekedett energiamennyiségre.
Kicsiben ezt bizonyára sokszor megtapasztaltad már, amikor elérzékenyültél egy filmen, egy emberi jócselekedet láttán, vagy amikor néztél egy alvó gyermeket és hirtelen jobban megnyílt a szíved, több energia áramlott feléd, hiszen kitártad a kaput egy pillanatra.

Ez alapvetően jó érzés. Természetes igény, hogy többet szeretnénk belőle. Ám, ahogy korábban mondtam, a zártságunk foka nem véletlen. Mert a nyitás nem csak egyoldalú áramlást jelent. Jobb esetben szépen fokozatosan nyitjuk magunkat, de még így is néha túlterhelnek minket az ide-oda áramlásnak indult érzelmi hullámok.
Amikor kinyílunk, az energia minden irányban áramolni kezd és bizony a korábban lefojtott, elnyomott érzéseinket is megjeleníti. Kicsit olyan ez, mint amikor lomtalanítani kezdjük a pincénket.
Kinyitjuk az ajtót és ahogy kezdünk kifelé pakolni, örömmel látjuk, hogy milyen sok dologra már nincs szükségünk és milyen sok szabad helyünk lesz. Ez felszabadító érzés. Aztán ahogy haladunk beljebb, előkerülnek olyan tárgyak (érzelmek), amikről már megfeledkeztünk, hogy eldugtuk őket. Tartogattuk őket évekig, aztán jól rájuk pakoltunk még sok mást, így egészen észrevétlenek lettek. Ugyan a figyelmünk teréből teljesen kiestek, de a helyet attól még foglalták. Most pedig észrevesszük őket. Előjönnek a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, hirtelen a múltbéli érzelmek jelen idejű érzelemmé válnak, ahogy a mostban újraéljük őket – költőien fogalmazva: ahogy rávetül a tudatosságunk fénye. Ha ez kellemes élmény, akkor is dönthetünk úgy, hogy már nincs rá szükségünk, vagy új helyre pakoljuk, ahogy rendet akarunk rakni a terünkben.

Ám ha ez kellemetlen élmény (és általában az, mert azért raktuk olyan jó mélyre, hátra), akkor a nyitással egyben rákényszerítettük magunkat arra, hogy szembenézzünk ezekkel a régi félelmekkel, szégyennel, kellemetlenségekkel. Na ezért is kell a felkészítés. Mert semmi sem garantálja, hogy amivel évekkel ezelőtt nem tudtunk szembenézni (amiért eldugtuk) azzal most – akármennyi év is telt el – képesek vagyunk megbirkózni. Ne féljünk segítséget kérni.
Ugyanakkor mindez ne tántorítson el bennünket a kinyílási vágytól, hiszen amikor végre kipakoljuk azt a pincét, rendet rakunk és megérezzük a hatalmas, bennünk felszabaduló tér erejét, az valójában egy újjászületés. A téli hideg szürkeség utáni napsütéses, kirügyező tavasz. Egy hatalmas, nyugodt, jóleső sóhaj a létezésben.

Ekkor azt érezhetjük, hogy az életünk egy teljesen friss, tiszta lap. Érezzük a szabadságunkat és tudjuk, hogy azt rajzolunk erre a lapra, amit csak akarunk. Nincs határ, nincs kötöttség, csak rajtunk múlik. Végtelenségben vagyunk, a szabadság és a minden lehetségesség terében. Ez könnyűséget ad és olyan örömöt, amitől a föld fölött járunk. Ez egy tetőpont, egy katarzis. Ezt nem tudjuk megtartani, ahogy semmit sem, hiszen az élet változás. És azért sem, mert az emberangyal természete a teremtés. Egy üres papírra rajzolni vágyunk. Szeretnénk megtölteni azt színekkel, formákkal.

Ekkor érdemes megintcsak élesíteni a tudatosságunkat, hogy ténylegesen mivel akarjuk megtölteni ezt a lapot. Egy részét a megszokásaink firkái és keretei fogják elfoglalni. A mindennapi szeretett rutinjaink, amik biztonságérzettel töltenek el minket. Ezután, hogy ki mennyire kezd el bátrabban rajzolni, az az egyén vágyaitól függ és attól, hogy mennyire töltötte fel az új lapját a régi szokásokkal, mennyi hely maradt az újaknak.

Érdemes tisztában lenni vele, hogy ezt a bizonyos pincét nem tudjuk egyetlen lendülettel kitakarítani. Az életünk során többször érezzük szükségét a lomtalanításnak, vesszük észre, hogy betelt a lapunk, szükségünk lenne egy újra. Ez a legtöbbször nem tudatos döntés, hanem a felsőbb énünk küldi az üzeneteit az emberi részünk felé és egyszercsak megjelenik bennünk egy gondolat, egy érzés, hogy na most…

Ekkor van az, hogy mélyebb kérdések merülnek fel bennünk, mint: Ki vagyok Én? Mi a dolgom a Földön? Hol tart az életem? Azt csinálom-e, amit szeretnék? Jól érzem-e magam a bőrömben? Mire vágyom valójában?

Illetve az élet elkezdi dobni nekünk a lehetőségeket a változtatásra.
Ez néha idegesítő formában érkezik, ha a hozzáállásunkban ellenállunk a változásnak vagy nem vettük észre a finomabb jeleket. Ekkor például egymás után többször kerülünk hasonló kellemetlen helyzetbe; olyasmivel szembesülünk, amihez nem fűlik a fogunk, de amikor megtesszük, észrevesszük, hogy mennyi plusz információt kaptunk, amire nem is számítottunk. Hirtelen érzelmi mélypontra vagy magaspontra kerülünk (pld. szerelmi csalódás vagy szerelmes találkozás), ami keményen új nézőpontokat hoz az életünkbe. Fizikai betegségek kényszeríthetnek térdre bennünket, ami szintén új nézőpontot ad és sok új érzelmet áramoltat be, hiszen amikor mi magunk is gyengék vagyunk, egyből türelmesebbek leszünk más gyengélkedők felé, megjelenik a tolerancia, az elfogadás, a szeretet újabb síkjai, a törődés és figyelmesség igénye önmagukkal és másokkal.
Az érzelmi törésekkel, kisebb-nagyobb hullámokkal járó ajándékok mindig tapasztalati szinten égnek bele a lelkünkbe, mély érzések formájában.

A kinyílás jó.
De megvan a maga ideje, sose erőltessük agyból, ne akarjunk okosabbak lenni az Életnél. Úgyis észre fogjuk venni, amikor a felsőbb énünk bejelenti a lomtalanítási időszak kezdetét. Csak figyelnünk kell az életünkben megjelenő ismétlődésekre, szinkronicitásokra, az úgy tűnik semmiből érkező változtatási igényekre, vágyakra.

Merjünk segítséget kérni, mert ilyenkor bizony szükségünk van rá. És nincs ám sehol kőbe vésve, hogy ezeken a lomtalanítási és kinyílási időszakokon egyedül kéne végigmenjünk. Azért vagyunk emberi közösség, hogy segítsük egymást. Egyfelé tartunk, egy bolygón élünk, együtt járjuk az egyéni, ám hasonló útjainkat. Figyeld az élet kit sodor eléd. Vagy ő lesz a segítségedre vagy te az övére. Az energia sosem egyirányú, támogassuk egymást, hogy a találkozás végeztével mindkét fél mosollyal az arcán mehessen tovább.

Tehát ha a Mindenséggel akarsz találkozni, tudd, hogy a saját legmélyebb rétegeiddel, elfojtásaiddal is találkozni fogsz. Légy bátor, megéri!

Tamás Kriszti Tara

– Ha segítségre van szükséged, egyeztessünk időpontot! Várlak szeretettel!
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Tara – 2016. A lezárás és cselekvés éve

törpe

2016: Lezárások, örömmel és megelégedéssel végzett munka, cselekvés

2016-ban megszilárdíthatjuk, amiért eddig dolgoztunk, illetve maguktól lezáródnak azok az ügyeink, amiken túl kell lépjünk. Szükség van a lezárásokra, mert 2016-ban helyet és erőt kell teremtenünk az új dolgok elindításához. Eddigi bizonytalanságaink a helyükre kerülnek, megnyugodhat az elme, mert a zavaros dolgok kitisztázódnak, a felkavart érzelmek lenyugszanak.

A még függőben lévő dolgainkat 2016-ban remekül le tudjuk zárni, hogy mielőbb megjelenhessen bennünk az ÚJ, aminek az alapozását idén megkezdjük. Ezért, ha hirtelen lezárásokkal találkozol (például munkahelyi változás, párkapcsolati változás), ne ijedj meg, tudd, hogy szinte azonnal jön valami új a helyére. Most igazán érzékelhető lesz a mondás: Ha egy ajtó bezárul, egy új kinyílik. Ez különösen jellemző lesz azoknál, akik még nem néztek szembe a változás szükségességével az életükben. Ne pánikolj, ne sirasd a régit, jön az új. Nekik ezért eseménydúsabb év várható. A többieknek pedig munkás, cselekvéssel teli – ám a munkavégzés örömével teli.
A lezárások nem csak kapcsolatok megszakadását jelentik, hanem régóta húzódó ügyeink (hivatalos ügyek, egészséget érintő kérdések) végre elérik a megoldási fázist, hogy letehessük őket és figyelmünket, energiáinkat más irányba fordíthassuk.

A leföldelés, a gyakorlatiasság, a munka éve

2016. ugyanakkor a munka éve is lesz, most a dolgok megszilárdításához nem lehet megspórolni a belefektetett munkát. Tevékenyek kell legyünk. Következő lépésként a gyakorlatiasság, vagyis az elméletek gyakorlatban történő alkalmazása lesz a feladat.

Minden, ami a fizikaival kapcsolatos nagyobb fókuszt kap, ezáltal több támogatást is kap.

’Meg kell dolgozni érte, de határozott eredményt is kapunk cserébe.’

Akár tényleges fizikai munkáról van szó, akár önismereti, önmagadon végzett munkáról:
Most tedd meg, amit eddig halogattál!

  • testedzés
  • építkezés
  • projektek megvalósítása, alapozása
  • önismereti elmélyülés, tisztázások – amit felismertünk, alkalmazzuk is. Most.
  • párkapcsolati és munkahelyi rendeződések
  • ismeretek, felismerések, a tanultak gyakorlati alkalmazása

Mivel az elme remek kapaszkodókat tud találni a fizikaira való összpontosításban, így az önismereti munka is könnyebbé válik, mert gyorsabban jönnek a megértések. És amit elmével is értünk, könnyebben tudjuk beépíteni az életünkbe a gyakorlatban, ezáltal könnyebben meglátjuk az összefüggéseket.

Amiért most dolgozunk, már a kezdetekkor kézzelfoghatóbbnak érezzük. Közelebb érezzük magunkat a sikerhez, így nem bánjuk a hozzá szükséges munkát, mert egybevágóbbnak érezzük magunkat a céljainkkal.

A kisebb, rövidebb távú céljainkat azonnal láthatjuk teljesülni, ám mindenképpen dolgozni kell érte, az eredmény nem hullik magától az ölünkbe. A hosszabb távú célokat most tudjuk majd jól megalapozni. Ha már régóta van dédelgetett vágyunk, akkor 2016. lesz az az év, amikor a megalapozás, a biztos talaj szilárdan létrehozható, hogy majd később erre magabiztosan tudjunk építkezni – ezek első zárása 2018 körül lesz várható, de végigkísér a biztos tudat, hogy elérjük őket. Ehhez az kell, hogy a jelenben az alapozás legyen csak a cél, ne várjunk el többet, mint amit az év energiái adni tudnak.

Legyünk tisztában a különböző fázisok szerepeivel. Így a túlhajszoltságtól és a csalódástól is megkíméljük magunkat. 2016-ban nem lesz, vagy jóval kevesebb ellenállásunk lesz a munka iránt. Élvezni fogjuk a cselekvést, a tevékenykedést.

Emberként szeretünk cselekedni, megérteni, összerakni, helyén tudni, kézzelfoghatóvá tenni.
Most az emberi részünk örül, mert minden, ami fizikai, jobban fókuszban lesz, így sokkal inkább érezzük majd magunkat élőnek, érezzük, hogy szükség van ránk, hasznosnak érezzük magunkat, megértjük a mögöttes mozgatórugókat.

Nyilván az minden időszakra igaz, hogy aki figyelmet, munkát, energiát fordít valamilyen cél irányába, az meg is fog valósulni. A 2016-os évben a különbség az ellenállásunk hiánya és a munkát támogató energiák erősebb jelenléte lesz, így nagyobb hatékonysággal működünk.

Szóval gyűrjük fel az ingujjat és örömteli munkára fel! Szabad közben dalra fakadni, táncolni, jól érezni magunkat.
Ez az örömmel és megelégedéssel végzett munka és cselekvés éve lesz.

Az élet minden területén extra fókuszt kapnak ezek a kérdések, így az év mottói:

– Mit tehetek meg (érte) most?
– Hogyan tudom a gyakorlatban/mindennapokban/életemben alkalmazni?

Jó munkát!

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara 2015.12.29.
Ha szükséged van támogatásra az utadon, foglalj időpontot Múzsafoglalkozásra! Örömmel adom a tudásom.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Bashar – Hogyan nyerj a lottón?

Bashar jól kifejti, hogy “mire megy ki a játék” és mindez gyönyörűen összecseng Abraham-Hicks erre a témára irányuló szövegével is:

“A pénz csupán egy energetikai adat, amely a rezgéseteknél fogva érkezik el hozzátok. Ne misztifikáljátok túl! A világ legkönnyebb és legegyszerűbb dolga pénzügyi erőforrásokhoz jutni, ha az azt megengedő rezgésbeli állapotra hangoljátok és tréningelitek magatokat.”

Bashar – A többi ember

A másokkal való kapcsolatunkról és saját hitrendszereinkről, teremtő erőnkről.

(Sajnos a youtube-on letiltották a Bashar videókat, így további lehetőségekig ennek a videónak a szöveges változatát osztom itt meg.)
Nagyon kérlek, hogy ha megosztanád valakivel, használd a linkemet is vele. Köszönöm!

– Hello Bashar.
– Jó napot!
– Szeretnék az előző kérdéshez kapcsolódni.
– Rendben.
– Hogyan tudok változtatni magamon, hogy megváltoztassam a benyomásom a körülöttem lévő emberekről kifejezetten azokkal kapcsolatosan, akikkel “negatív” tapasztalataim vannak.
– Először is azzal tudod ezt megtenni, hogy a valóságodban semmit sem nevezel negatívnak. Mert ha így teszel, csupán annyit teszel, hogy egyetértesz velük és ezzel állandósítod az élményt a magad számára. Igaz?
– Igen.
– Nos… Ha valaki olyat tesz, amit te úgy érzékelsz, hogy a te világodban történik, illetve rád irányul, tudva azt, amit az előbb elmondtunk, így te hozod létre róluk a saját verziódat. Ezért a saját tudatodon belül egyetértésben kell legyél az adott dologgal, hogy az egyáltalán megjelenhessen a tapasztalatodban. Értjük, hogy képesek vagytok a megfigyelésre, semleges, objektív értelemben. Tehát lehet valaki negatív akkor is, ha te nem vagy az. Ám a lényeg az, hogy nem vennéd a szívedre, ha nem gondolnád azt, hogy valami köze van hozzád.

Az egyetlen oka, hogy úgy ÉRZED, hogy hatással van rád, az az, hogy egyetértesz vele, hogy hatással van rád. Érted?
– Oké, de szeretném…
– Egy pillanat, még nem fejeztem be. 🙂 Szeretnék még felvázolni valamit, ha megengeded.
– Természetesen.
– Köszönöm.
– Mi a kedvenc színed?
– Kék.
– Rendben.

Ha valami kéket viselsz éppen és odalép hozzád valaki azt mondva:
“Utálom a pirosat!! És nem tetszik, amit viselsz.” Akkor annyit mondasz: Mivan??! Ennek semmi értelme! Ennek semmi köze hozzám. Biztos csak őrült vagy. Bizonyára valaki másról beszélsz. Nem lenne rád hatással, mert számodra nincs értelme. Érted?
– Igen.
– Nincs hozzá kötve semmilyen érzelmi reakciód.
A lényeg az, hogy amikor ÉRZEL érzelmi reakciót valaki feltételezett támadása miatt az irányodban, azt csinálod, hogy a saját, róluk alkotott verziódat visszatükrözteted önmagad felé, mert egy bizonyos részed pontosan úgy érez önmagad iránt. Máskülönben nem reagálnál rá. Egyszerûen csak megfigyelnéd. Ó, érdekes – mondanád és mennél tovább a dolgodra.

De ha reagálsz rá, ez azt mutatja neked: Hé, egy részed elhiszi azt, hogy ez igaz. Tehát mit akarsz vele kezdeni?
Tehát azt mondod: Köszönöm! Köszönöm, hogy megmutatod, hogy nem szerettem magam teljes egészében.
És amikor igazán elkezded ezt tenni, ekkor fogod csak észlelni, hogy mások viselkedése megváltozik az irányodban, mert te megváltoztattad a saját verziódat róluk a saját világodban, hogy azt tükrözzék vissza a számodra, hogy jobban, teljesebb mértékben szereted magad.

Érted? Ők, a valódi ők, lehet, hogy továbbra is úgy járnak a világban, hogy mindenki másba belekötnek, de belőlük te mindössze annyit tapasztalsz, amit te magad teremtettél, ami azt a szeretetet tükrözi vissza feléd, amit hajlandó vagy saját magadnak megadni. Amit korábban nem voltál hajlandó megadni. Kezded ezt megérteni? Látod, hogy milyen árnyalt játékról van itt szó?

– Igen, ez nagyon finom, szövevényes, különösen, ha egy szobában vagy valakivel…
– Igen, ha AZT HISZED, hogy egy szobában vagy valakivel. Emlékezz, ez nem valódi! Nem valódi! Ez a saját valóságod tapasztalata.
Nem megfoghatóan valóságos, csak egy szimbóluma annak a valóságnak, amit te teremtesz a magad számára, saját magad megtapasztalására.
Tehát csak azért, mert úgy tûnik, hogy “valakivel egy szobában vagy” attól ők még nincsenek ott.
Ők a saját szobájukban vannak. Az ő saját verziójukkal rólad.

A kérdés az, hogy te mit szeretnél, mi történjen a te szobádban, mert te vagy benne egyedül. Függetlenül attól, hogy kiket látsz még ott, egyedül te vagy bent.

Ismered azt a kitalált történetet, amit a bolygótokon Star Trek-nek hívtok?

– Igen.
– Ismered-e azt a szerkezetet, amit ott holofedélzetnek hívnak?
– Igen.
– Megérted-e, hogy az összes többi ember csak hologram?
– Intellektuálisan megértem, igen.
– Egyszerűen imádom ezt a mondatot! 🙂 Ez, ítélkezés nélkül, a végső kikerülés.

Az “Intellektuálisan megértem” csak egy másik kifejezési módja annak, hogy “Nem vagyok benne biztos, hogy olyan közel akarok kerülni a válaszhoz, hogy tényleg tudjam miről beszélsz.” Ez a gondolat elutasítása. Mert igazából pontosan tudod, hogy miről beszélek. A szíved, a lelked mélyén. Csak azt tanultad, hogy félni kell a túl mélyre való betekintéstől.

– A gondolattól félni vagy magától a megtapasztalástól?
– Igen. Ezzel dolgozol, ezzel dolgozik a többségetek, amikor ilyen helyzetekbe kerültök.
Azért félsz túl közelről ránézni erre az egészre, mert azt tanították, hogy félj attól, amiről azt gondolod, hogy mások mondanak rólad, talán igaz. Ó, jaj, az milyen borzasztó lenne!

Tudsz követni? Ha túl mélyre nézel, attól félsz, hogy amit találsz az igaz. És akkor mi lesz veled? Én viszont azt mondom, hogy az sosem lesz igaz. Csak az igaz, amiről te eldöntöd, hogy igaz a számodra.
Érted? Intellektuálisan?

– Igen. Értékelem az emlékeztetőt.
– Rendben. Hogy akarsz innen továbblépni?
– Mielőtt ma idejöttem volna, telepatikusan kommunikáltam veled.
– Igen.
– Kértem, hogy tárjuk fel a blokkjaimat, amik gátolják, hogy teljességében éljek a lehetőségeimmel.
– Hát mit csinálunk itt?
– Éjjel meglátogattál álmomban.
– Igen.
– És szerettem volna tudni, hogy mit csinálunk.
– Ezt. És még több ilyet.
– Meg tudnád pontosan világítani számomra a lelkem célját az életben?
– Nyilvánvalóan ez az egyik dolog, amiről úgy határoztál, hogy megtanulod. A saját értéked felismerése, ellentétes vélemények tükrében. Abban az igazságban hiszel-e, ami Te vagy? Vagy valaki más igazságában hiszel, amihez neked semmi közöd? Melyiket szeretnéd?

– A saját igazságomban hiszek.
– Rendben. Akkor továbbra is választhatod azt, hogy így teszel. És bármikor félelemben találod magad azzal kapcsolatban, amit valaki más mond rólad, vagy reagálsz arra, amit mások mondanak neked, értsd meg, ez csak egy újabb lehetőség, hogy érezd a saját értékedet, higgy magadban és megértsd, ha valaki odalép hozzád és számodra ez úgy tûnik, mintha támadva lennél, valójában azt mondják neked, ők ugyanattól félnek, mint te. És ezt vetítik ki rád, ezzel lehetőséget adva neked, hogy észrevedd ez a félelem igaz-e még a számodra.

Amit ilyenkor tehetsz, hogy legyél te az, aki képes teret adni ahhoz, hogy felismerhessék, hogy ez az ő számukra  továbbra is igaz kell-e legyen vagy sem.
Szeresd őket, mert adtak neked egy lehetőséget arra, hogy jobban szerethesd magad. Érted? Segít ez neked?

– Igen, nagyon-nagyon köszönöm!
– Rendben, beszélünk még…
– Köszönöm, találkozunk az álmaimban.
– Igen, én is így értettem.

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

További rövidebb fordításokat, egyéb inspiráló anyagokat találsz a facebook oldalamon: http://www.facebook.com/hivatasosmuzsatara

Gyere, olvass, kérdezz, szólj hozzá.
Szép napot!
Tara