Abraham az ítélkezésről

itelkezöKérdező: Az egyik alap félelmem az, hogy mások ítélkeznek felettem, elítélnek, megítélnek engem.

Abraham:
Tegyük ezt helyre egy kicsit. Az ítélkezéstől való félelmed jogos, mert mindenképpen ítélet tárgya leszel, hiszen ítélkezőkkel vagy körülvéve. Tehát ez egy jogos félelem, mert megítélnek.
Nem tudsz úgy bemenni egy szobába, hogy az ott lévő emberek ne nézzenek rád a saját nézőpontjukból, formáljanak véleményt rólad és következtetéseket vonjanak le.
Van akinek a bőröd színe nem tetszik, másoknak a vallásod, a rajtad lévő ruha vagy a hajad színe lesz elfogadhatatlan. Más szóval, mindenképpen megítélnek majd újra és újra és újra és újra…

Az egyetlen mód ennek elkerülésére az lenne, ha egy messzi barlangban élnél egyedül, ahol soha senki nem lát téged. De akkor meg aggódnál a csótányok miatt, ránéznél a mókusokra és azon tanakodnál, vajon mit gondolhatnak?
Tehát mindenképpen meg leszel ítélve. Ez egy olyan tény, ami mindenképpen megtörténik egy olyan környezetben, ahol szempárok szegeződnek rád. Ez az aktív utazásod része.
Viszont ha megítélnek, megélheted ezt úgy, hogy mélyen megérint és megélheted úgy is, hogy a legkevésbé sem érdekel. A különbség a kettő között az, hogy boldogan élsz-e vagy nyomorultul.

Mert semmiképp sem felelhetsz meg mindenkinek.
Még a saját anyádnak sem tudsz mindig megfelelni. Akkor sem, ha nagyon-nagyon-nagyon erősen próbálkozol, hiszen ő is ingatag. Vannak napok, amikor össze van kapcsolódva (önmagával, az univerzummal) és vannak napok, amikor nincs összekapcsolódva. Azokon a napokon, amikor nincs összekapcsolódva, add fel a próbálkozást.
Olyan sokan próbáltatok megfelelni anyukátoknak, aztán jött a fájdalmas következtetés, hogy elbuktál, mert nem voltál képes boldoggá tenni őt, nem voltál képes elérni, hogy ő jól érezze magát. Azt hitted, hogy képesnek kéne legyél erre. Azt hitted, hogy képesnek kéne legyél arra, hogy sokféle módon tudj a  fejed tetejére állni, hogy valaki másnak jobb legyen; hogy eléggé tudj szenvedni ahhoz, hogy más jobban érezze magát. De ez így nem megy.

Nem lehetsz eléggé szegény ahhoz, hogy a szegény embert gazdaggá tedd. Nem lehetsz eléggé szomorú ahhoz, hogy egy szomorú embert boldoggá tegyél. Nem lehetsz eléggé tökéletes ahhoz, hogy ezzel segíts valakinek, aki azt szeretné, hogy tökéletes legyél, aki tökéletesnek akar látni – hiszen mindenki ingatag.
És ezt nem sértésnek szánjunk. Egyszerűen ilyen az ember.
Mindenki a saját szemén át látja a világot, a saját nézőpontjából. És azt gondolnak, amit gondolnak és mindenképpen megítélnek mindent, amit látnak.
Megítélik az eget, az utakat, mindent.

Ez része a megértési folyamatnak.
Ez része a választási folyamatnak, hogy mi tetszik és mi nem.
Ez része a következtetéseknek, az agyag megformálásának, a feldolgozási folyamatnak.

Ez nem téves tevékenység. Ez természetes dolog, mindenki így tesz. Körülnézel, levonod a következtetéseidet, választasz. Ez az élet része. Ez az aktív utazásod része.
Mindez rendben van. Így működik. Utálhatom vagy szerethetem. Befogadhatom vagy ellenállhatok neki.

A feltételhez kötött szeretet fárasztó. A feltételhez kötött szeretet azt mondja: „Jól akarom érezni magam, de csak ilyen és ilyen körülmények között tudom jól érezni magam.”

A feltétel nélküli szeretet felszabadító. Valójában ez az egyetlen hely, ahol a szabadság megtalálható.
A feltétel nélküli szeretet azt mondja: „Jól tudom magam érezni, bármilyenek is a körülmények, mert enyém a fókuszálás, a figyelem ereje.”

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
2017.03.21.

Reklámok

Érzelmi mintáink

mintak1Hallgatok egy zenét, ami egy régi kedvesemre emlékeztetett. Erre a zenére egyszer nagyon-nagyon jót táncoltunk és amíg együtt voltunk, ha ez a zene megszólalt, mindig összemosolyogtunk, emlékezve arra a csodás táncra és összehangolódásra.
Ez a fiú már nincs az életemben sok-sok éve. Ha ezt a zenét hallom, ő továbbra is eszembe jut, de már hallom a zenét is, nem csak az emlékeket.

Erről eszembe jutott mennyire erősen tanuljuk az érzelmeinket (egy zene, egy kapcsolódás, egy érzelem?). Hogy mennyire minták alapján építjük fel ezt is magunkban, mint emberi viselkedést és reakciókészletet. Hogy az érzelmeink valójában mennyire nem a sajátunk. Most nem arra gondolok, hogy kitől tanultuk őket és a mi érzelmünk az övék-e. Mint például a szüleinktől ellesett érzelmi reagálási minták. Mert az övék sem az övéik, ők is tanulták.

Messzebbre gondoltam magam. Az futott végig bennem, hogy az érzelmeink mennyire nem egyenlőek a valódi lényünkkel. Azzal, aki ‘Én Vagyok’.

Amikor megszületünk, már jövünk egy rakás beépített mintával (karma és társai) és tervvel (születés előtti élettervek) de az új bébi minden alkalommal újratanulja az épp aktuális viselkedési formákat. Mint amikor egy másik kultúrát megtanulunk… ő is felzárkózik az adott kulturális környzethez és érzelemmintákhoz, viselkedési mintázatokhoz.

Megtanulunk haragudni, csalódni, megsértődni, elvárni.
Mint amikor a fiatalok (mentor vagy odafigyelő szülő híján) a tévéből, filmekből próbálnak meg viselkedési mintákat felszedni. Ott látnak egy mintát, hogy a szereplő bizonyos élethelyzetben hogyan reagál, milyen érzelmeket mutat. És jobb híján, vagy mert azt gondolják menőnek (hiszen a kedvenc sorozatukban látták) magukévá teszik ezt a mintát. Ha a filmben a főhősnő párkapcsolatában probléma adódik, ott legtöbbször féltékenységi jelenetet láthatunk, gyanakvást, a másik háta mögötti cselekvéseket, félreértelmezéseket. Hiszen a dráma, a játszma adja el a filmet és a dráma által keltett feszültség, amit lehet kiengedni és fokozni is. De aki önmaga egyéni részleteit nem ismeri és mintákra éhes, első körben ezekkel a kreált drámákkal találkozik. Sajnos. Hát féltékeny lesz ő is hasonló helyzetben. Pedig akár kommunikálhatna is. De nem tudja, hogy ez is egy választható lehetőség. Mert erre nem látott még mintát.

A legtöbb érzelmi mintánkat egészen pici gyerekkorunkban tanuljuk el a minket körülvevő világból. Ám nem lebecsülendő a tinikorban vagy akár felnőttkorban tanulható minták sora sem. Mindig képesek vagyunk tanulni.

Ha tisztában vagyunk a saját érzelmeinkkel (tanult vagy sem, már a miénk), használhatjuk őket arra, hogy utat mutassanak nekünk, hogy épp milyen irányba mutat az érzelmi vezérlőrendszerünk (ahogy Abraham is nevezi). Avagy az érzelmeink minősége a rezgésünk minőségét mutatja. Ha többségében negatív, fájdalmas, félelemteli, akkor ezen a lelombozó szemüvegen keresztül látjuk a világunkat, ez lesz a további teremtéseink alapja is. Ha érzelmeink többnyire örömteliek, bizakodóak, akkor ezt is keressük és látjuk nyomait az életünkben.

A hangsúly azon van, hogy többségében, többnyire milyen töltésűek az érzelmeink. Egy örömteli embernek is lehet nehéz vagy szomorú napja, időszaka és fordítva. Amikor azonban tudatosan megfigyeljük az érzelmi reakcióinkat, könnyebb új utakat, új mintákat kialakítani.

Könnyebb a zenéhez kapcsolt erős emlékképet és érzelmi reakciót elhagyni és újra megjelenik a zene. A maga önálló formájában. Érzelmi kötésektől mentesen. És ha akarjuk, hozzáköthetünk egy teljesen új érzést is.

Tamás Kriszti Tara
2017.02.02.

http://www.egyensulyban.com

Bashar – Hogyan nyerj a lottón?

Bashar jól kifejti, hogy “mire megy ki a játék” és mindez gyönyörűen összecseng Abraham-Hicks erre a témára irányuló szövegével is:

“A pénz csupán egy energetikai adat, amely a rezgéseteknél fogva érkezik el hozzátok. Ne misztifikáljátok túl! A világ legkönnyebb és legegyszerűbb dolga pénzügyi erőforrásokhoz jutni, ha az azt megengedő rezgésbeli állapotra hangoljátok és tréningelitek magatokat.”

Esther Hicks – A halálról

Ezt a rövid üzenetet Esther a napokban tette közzé a facebook oldalán, miután régi barátja Wayne Dyer meghalt. Azért fordítom le és osztom meg, mert nagyon szépen, mély érzésekkel teli a fogalmazása és sokat segíthet ez a pár mondat azoknak, akik nemrég elveszítettek számukra fontos embereket.
Tara

letter

Kedves Barátaim,
Amikor a hozzám közel állók valamelyike áthalad a nem-fizikai létbe (azzal együtt, hogy mi mindent tanultam Abrahamtól és amiről TUDOM, hogy igaz), vég nélküli ürességet érzek egy jódarabig. Helyet teremtettünk a számukra az életünkben, sőt néha körülöttük is forgott az életünk. A hiányukhoz való alkalmazkodás, hozzáigazodás pedig nem kis feladat egyikünk számára sem, amikor már nincsenek velünk.

Ám egy idő után ez a borzasztó üresség csökkenni kezd és további idő elteltével már jobban hozzáigazodunk az új, nélkülük lévő életünkhöz – csodálatos dolgok kezdenek történni. Új és csodás módon bukkannak fel újra az életünkben. Olyan, mintha egybeolvadtak volna velünk a rezgések és az elme szintjén. Erős gondolataik a szeretetről és a nagyrabecsülésről és az éberség különböző módjai mind beáramlanak a fejembe. Aztán eszembe jut, hogy nincs halál, csak nézőpontváltás van, a szeretet és boldogság elmélyülése, együttlét.

Sok éven át gondoltam szeretettel Wayne Dyerre, tudom ti is. Szeretném, ha tudnátok, hogy ma a lényem legmélyéről érzem
a mindannyiunk felé áradó szeretetét. Nem is tudom szavakba önteni, hogy ezek a kedves szívek, akiket ismertünk és szerettünk, hogyan éreznek irántunk. Hogy mennyire ÉLŐEK ők, mennyire érdeklődnek irántunk és, hogy mennyire  elérhetőek a számunkra.
Ma szeretetet érzek eltávozott szeretetteinktől és viszont szeretem őket.
Esther

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

(info: Esther Hicks az Abraham entitáscsoportot csatornázza, Wayne Dyer pedig spirituális tanító volt.)

Kis lépésekben

Ma egy rövidke fordítással szeretnék szép napot kívánni mindenkinek!
Átalakulásban vagyunk, lássuk meg benne a lehetőségeket, a számunkra megnyíló új ajtókat, az elénk táruló újdonságokat.
Nem kell mindenen egyszerre változtatni, ám engedjük meg magunknak a megújulást. Kis lépésekkel is odaérünk.
Tara

áthalad“Arra kérünk, hogy bízzatok a Jól-létben. Az optimizmusban varázslat lakozik. A pesszimizmusban nincs semmi. A pozitív várakozásban “libabőrözés” és siker van. A pesszimizmusban vagy az arra való figyelésben, amit nem akartok, nincs semmi. Értelmezzétek újra az Áramláshoz való kapcsolatotokat. Nem arra kérünk, hogy nevezzetek egy fekete dolgot fehérnek. Nem azt kérjük, hogy ha ránéztek valamire, amit nem akartok, akkor tettessétek, hogy az jó nektek.

Gyakoroljatok…Kezdjetek más típusú emberekkel is beszélgetni. Menjetek új helyekre. Forduljatok olyan dolgok felé, amik azt az érzést sugározzák, amit érezni vágytok, amiktől otthonosan érzitek magatokat. Más szóval, szeretnénk, ha otthonosan éreznétek magatokat az örömötökben. Érezzétek magatokat jól a pozitív várakozásban, pozitív elvárásaitokban, tudva, hogy minden rendben van, mert ez az Univerzum mindent megtesz, hogy bizonyítsa a jól-léteteket, amint ráéreztek.”

(Abraham)

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com