Bashar – Hogyan nyerj a lottón?

Bashar jól kifejti, hogy “mire megy ki a játék” és mindez gyönyörűen összecseng Abraham-Hicks erre a témára irányuló szövegével is:

“A pénz csupán egy energetikai adat, amely a rezgéseteknél fogva érkezik el hozzátok. Ne misztifikáljátok túl! A világ legkönnyebb és legegyszerűbb dolga pénzügyi erőforrásokhoz jutni, ha az azt megengedő rezgésbeli állapotra hangoljátok és tréningelitek magatokat.”

Bashar – A többi ember

A másokkal való kapcsolatunkról és saját hitrendszereinkről, teremtő erőnkről.

(Sajnos a youtube-on letiltották a Bashar videókat, így további lehetőségekig ennek a videónak a szöveges változatát osztom itt meg.)
Nagyon kérlek, hogy ha megosztanád valakivel, használd a linkemet is vele. Köszönöm!

– Hello Bashar.
– Jó napot!
– Szeretnék az előző kérdéshez kapcsolódni.
– Rendben.
– Hogyan tudok változtatni magamon, hogy megváltoztassam a benyomásom a körülöttem lévő emberekről kifejezetten azokkal kapcsolatosan, akikkel “negatív” tapasztalataim vannak.
– Először is azzal tudod ezt megtenni, hogy a valóságodban semmit sem nevezel negatívnak. Mert ha így teszel, csupán annyit teszel, hogy egyetértesz velük és ezzel állandósítod az élményt a magad számára. Igaz?
– Igen.
– Nos… Ha valaki olyat tesz, amit te úgy érzékelsz, hogy a te világodban történik, illetve rád irányul, tudva azt, amit az előbb elmondtunk, így te hozod létre róluk a saját verziódat. Ezért a saját tudatodon belül egyetértésben kell legyél az adott dologgal, hogy az egyáltalán megjelenhessen a tapasztalatodban. Értjük, hogy képesek vagytok a megfigyelésre, semleges, objektív értelemben. Tehát lehet valaki negatív akkor is, ha te nem vagy az. Ám a lényeg az, hogy nem vennéd a szívedre, ha nem gondolnád azt, hogy valami köze van hozzád.

Az egyetlen oka, hogy úgy ÉRZED, hogy hatással van rád, az az, hogy egyetértesz vele, hogy hatással van rád. Érted?
– Oké, de szeretném…
– Egy pillanat, még nem fejeztem be. 🙂 Szeretnék még felvázolni valamit, ha megengeded.
– Természetesen.
– Köszönöm.
– Mi a kedvenc színed?
– Kék.
– Rendben.

Ha valami kéket viselsz éppen és odalép hozzád valaki azt mondva:
“Utálom a pirosat!! És nem tetszik, amit viselsz.” Akkor annyit mondasz: Mivan??! Ennek semmi értelme! Ennek semmi köze hozzám. Biztos csak őrült vagy. Bizonyára valaki másról beszélsz. Nem lenne rád hatással, mert számodra nincs értelme. Érted?
– Igen.
– Nincs hozzá kötve semmilyen érzelmi reakciód.
A lényeg az, hogy amikor ÉRZEL érzelmi reakciót valaki feltételezett támadása miatt az irányodban, azt csinálod, hogy a saját, róluk alkotott verziódat visszatükrözteted önmagad felé, mert egy bizonyos részed pontosan úgy érez önmagad iránt. Máskülönben nem reagálnál rá. Egyszerûen csak megfigyelnéd. Ó, érdekes – mondanád és mennél tovább a dolgodra.

De ha reagálsz rá, ez azt mutatja neked: Hé, egy részed elhiszi azt, hogy ez igaz. Tehát mit akarsz vele kezdeni?
Tehát azt mondod: Köszönöm! Köszönöm, hogy megmutatod, hogy nem szerettem magam teljes egészében.
És amikor igazán elkezded ezt tenni, ekkor fogod csak észlelni, hogy mások viselkedése megváltozik az irányodban, mert te megváltoztattad a saját verziódat róluk a saját világodban, hogy azt tükrözzék vissza a számodra, hogy jobban, teljesebb mértékben szereted magad.

Érted? Ők, a valódi ők, lehet, hogy továbbra is úgy járnak a világban, hogy mindenki másba belekötnek, de belőlük te mindössze annyit tapasztalsz, amit te magad teremtettél, ami azt a szeretetet tükrözi vissza feléd, amit hajlandó vagy saját magadnak megadni. Amit korábban nem voltál hajlandó megadni. Kezded ezt megérteni? Látod, hogy milyen árnyalt játékról van itt szó?

– Igen, ez nagyon finom, szövevényes, különösen, ha egy szobában vagy valakivel…
– Igen, ha AZT HISZED, hogy egy szobában vagy valakivel. Emlékezz, ez nem valódi! Nem valódi! Ez a saját valóságod tapasztalata.
Nem megfoghatóan valóságos, csak egy szimbóluma annak a valóságnak, amit te teremtesz a magad számára, saját magad megtapasztalására.
Tehát csak azért, mert úgy tûnik, hogy “valakivel egy szobában vagy” attól ők még nincsenek ott.
Ők a saját szobájukban vannak. Az ő saját verziójukkal rólad.

A kérdés az, hogy te mit szeretnél, mi történjen a te szobádban, mert te vagy benne egyedül. Függetlenül attól, hogy kiket látsz még ott, egyedül te vagy bent.

Ismered azt a kitalált történetet, amit a bolygótokon Star Trek-nek hívtok?

– Igen.
– Ismered-e azt a szerkezetet, amit ott holofedélzetnek hívnak?
– Igen.
– Megérted-e, hogy az összes többi ember csak hologram?
– Intellektuálisan megértem, igen.
– Egyszerűen imádom ezt a mondatot! 🙂 Ez, ítélkezés nélkül, a végső kikerülés.

Az “Intellektuálisan megértem” csak egy másik kifejezési módja annak, hogy “Nem vagyok benne biztos, hogy olyan közel akarok kerülni a válaszhoz, hogy tényleg tudjam miről beszélsz.” Ez a gondolat elutasítása. Mert igazából pontosan tudod, hogy miről beszélek. A szíved, a lelked mélyén. Csak azt tanultad, hogy félni kell a túl mélyre való betekintéstől.

– A gondolattól félni vagy magától a megtapasztalástól?
– Igen. Ezzel dolgozol, ezzel dolgozik a többségetek, amikor ilyen helyzetekbe kerültök.
Azért félsz túl közelről ránézni erre az egészre, mert azt tanították, hogy félj attól, amiről azt gondolod, hogy mások mondanak rólad, talán igaz. Ó, jaj, az milyen borzasztó lenne!

Tudsz követni? Ha túl mélyre nézel, attól félsz, hogy amit találsz az igaz. És akkor mi lesz veled? Én viszont azt mondom, hogy az sosem lesz igaz. Csak az igaz, amiről te eldöntöd, hogy igaz a számodra.
Érted? Intellektuálisan?

– Igen. Értékelem az emlékeztetőt.
– Rendben. Hogy akarsz innen továbblépni?
– Mielőtt ma idejöttem volna, telepatikusan kommunikáltam veled.
– Igen.
– Kértem, hogy tárjuk fel a blokkjaimat, amik gátolják, hogy teljességében éljek a lehetőségeimmel.
– Hát mit csinálunk itt?
– Éjjel meglátogattál álmomban.
– Igen.
– És szerettem volna tudni, hogy mit csinálunk.
– Ezt. És még több ilyet.
– Meg tudnád pontosan világítani számomra a lelkem célját az életben?
– Nyilvánvalóan ez az egyik dolog, amiről úgy határoztál, hogy megtanulod. A saját értéked felismerése, ellentétes vélemények tükrében. Abban az igazságban hiszel-e, ami Te vagy? Vagy valaki más igazságában hiszel, amihez neked semmi közöd? Melyiket szeretnéd?

– A saját igazságomban hiszek.
– Rendben. Akkor továbbra is választhatod azt, hogy így teszel. És bármikor félelemben találod magad azzal kapcsolatban, amit valaki más mond rólad, vagy reagálsz arra, amit mások mondanak neked, értsd meg, ez csak egy újabb lehetőség, hogy érezd a saját értékedet, higgy magadban és megértsd, ha valaki odalép hozzád és számodra ez úgy tûnik, mintha támadva lennél, valójában azt mondják neked, ők ugyanattól félnek, mint te. És ezt vetítik ki rád, ezzel lehetőséget adva neked, hogy észrevedd ez a félelem igaz-e még a számodra.

Amit ilyenkor tehetsz, hogy legyél te az, aki képes teret adni ahhoz, hogy felismerhessék, hogy ez az ő számukra  továbbra is igaz kell-e legyen vagy sem.
Szeresd őket, mert adtak neked egy lehetőséget arra, hogy jobban szerethesd magad. Érted? Segít ez neked?

– Igen, nagyon-nagyon köszönöm!
– Rendben, beszélünk még…
– Köszönöm, találkozunk az álmaimban.
– Igen, én is így értettem.

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

További rövidebb fordításokat, egyéb inspiráló anyagokat találsz a facebook oldalamon: http://www.facebook.com/hivatasosmuzsatara

Gyere, olvass, kérdezz, szólj hozzá.
Szép napot!
Tara