Hétköznapok

calA napok telnek egymás után, ám mindig vannak kiemelkedő időszakok, amik megadják a lendületet a további hétköznapok munkájához.

Nemrég egy rövid videó-interjú készült velem arról, hogy mi is a csatornázás, hogyan működik ez az én esetemben. Csináltunk egy rövid bemutatót is, miközben egy speciális EEG készülék volt a fejemen, ami mérte az agyhullámaimat, hogy lássuk a csatornázás alatt valóban más tudatállapot jelenik meg, az érkező információ nem a mindennapi elméből érkezik.

Mivel az elme azért mindenképp része a folyamatnak, szűrőként funkcionál, ezért is nem mindegy, hogy a csatornázó mennyire tudja tisztán tartani ezt a szűrőt. Ezért extrán fontos az önismeret azoknak, akik segítő szerepben vannak – mint én is. Nekem eleve az életem középpontját és hajtóerejét képezi az önismeret, számomra a mindennapok része. Mindent, amit másoknak tanítok, magamon már átfuttattam többször is. Rendkívül szeretem megismerni az újabb és újabb szinteket, mélységeket, magasságokat; soha véget nem érő kaland az önismereti folyamat. Ezért lettem múzsa, hogy átadhassam ennek örömét, hasznosságát, felszabadító erejét mindenkinek, aki hozzám fordul.

Az említett videó még vágás alatt van, amint elkészül, örömmel osztom majd meg.

Felkérést kaptam arra is, hogy részt vegyek egy olyan tudományos projektben, aminek fő irányvonala az intuíciókutatás, így a csatornázási képességeimet ezúton is kamatoztatni tudom. Az intuíciókutatással olyan tréningeszközöket tudnak kifejleszteni, ami segíti az embereket abban, hogy könnyebben kerüljenek kapcsolatba a saját belső világukkal. Korábban is részt vettem már ilyen fejlesztésben és mindig jó látni, hogy a tudomány és a spiritualitás mennyire képes kéz-a-kézben együtt haladni, egymást támogatni – ha nyitott, kreatív emberek dolgoznak együtt.

Van még a jövőre nézve több tervem, de ezek nem öltöttek még végleges formát.
Addig is itt vannak a kihívásokkal, újdonságokkal teli hétköznapok.

Várok mindenkit szeretettel a havonta megrendezésre kerülő múzsaestekre, ahol mindig egy konkrét témával kapcsolatosan foglalkozunk az önismerettel és annak gyakorlati alkalmazásával. A facebook oldalamon mindig találtok erről friss információkat és olyan megosztásokat is, amik itt a múzsablogban nem jelennek meg, így érdemes követni a facebook oldalt is.

És természetesen elérhető vagyok egyéni beszélgetésekre is, privát múzsafoglalkozásokra, ahol teljesen személyre szabottan dolgozunk a hozott kérdésekkel akár terápiás jellegű beszélgetéssel, akár csatornázással.

Várlak szeretettel,

Tara
http://www.egyensulyban.com

 

Reklámok

Augusztus: Rakéta indul

Nem szokásom saját energia-előrejelzéseket írni, de az utóbbi két hónapban olyan intenzíven érzékelhetőek ezek a változások, hullámzások a számomra, hogy úgy döntöttem szavakba foglalom Nektek. Nézzük mit akar mondani az augusztus.

Augusztusban begyújtanak a popsink alá. És nem az időjárási hőhullámról beszélek. 🙂

rocket
Június közepétől és végig júliusban sok lehetőséget kaptunk a gyógyulásra, az önmagunkhoz való felzárkózásra, halogatásaink befejezésére. Ahogy indul be az augusztus, most már egyre inkább átfordulunk felzárkózásból dinamikus cselekvésbe. Szóval aki eddig lassúra fogta, most kapaszkodjon meg, mert beindul az energetikai lendület.

Azért, mert érezzük a tempót, ami tol minket előre, nem kell átcsapni kapkodásba. Sőt! Most kell igazán odafigyelni a részletekre, hogy inkább meglovagoljuk az érkező lendületes energiákat és ne pedig pánikolva rohangásszunk szerteszét.

Fókuszáljuk a figyelmünket az orrunk előtt lévő tennivalóra és cselekedjünk. A halogatás ideje lejárt. Kész, vége. Nem halogathatod tovább a halogatást sem. Aki nem dolgozta át magán az eddig időszakban az aktuális érzelmi feszültségein, az kap némi rásegítést a most érkező extra erőktől. Segít, ha nem állsz ellen, hanem végre szembenézel azzal, ami van. Minden ellenállás neked fog jobban fájni, fizikai szinten is. Add meg magad a változásnak, az újnak.
Aki a megelőző hónapokban felkészült, annak a változás természetes következő lépésként fog megjelenni. A halogatóknak viszont tartogathat hirtelen meglepetéseket az élet. A változás sokszor félelmetesebbnek tűnik (főleg, ha hirtelen jön), de valójában sokkal fájdalmasabb az, ha ellenállsz. És nem is tartható fent sokáig a fal tolása. Jó irányba indít minket ez az augusztusi rakéta, csak nagyobb erőkkel, mint azt megszoktuk.

Ennek az egyre erősödő lendületnek pozitív hatása az is, hogy sokkal hamarabb juthatunk el a célig. Támogatva vannak a törekvéseink, ha hajlandóak vagyunk MOST tenni érte. Most kell megírni azokat a leveleket, most kell elindítani az üzletet, most kell letisztázni a konfliktusokat, most kell döntéseket hozni.

Hónap közepétől fordítsunk extra figyelmet a tiszta kommunikációra és gyakoroljunk türelmet magunk és mások felé is. Ettől a felpörgetett lendülettől elkaphat a hév és nehéz leállni, fékezni, ha épp arra van szükség, mint cselekvés.

Tara
2017.08.02.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Ha szükséged van segítségre az életed eseményeinek megértéséhez, feldolgozásához, a továbblépéshez, keress meg! Nem kell egyedül járd az utat.
Időpontot itt tudunk egyeztetni: hivatasosmuzsa@gmail.com
Várlak szeretettel!

Mit jelentenek az akadályok?

Mit jelentenek az akadályok?

akadaly1

Ha észreveszem a mintát, hogy szabotálom magam, hogyan tudok másképp közelíteni a helyzethez, hogy egy új mintát hozzak létre, amiben végül ténylegesen előre haladok, ahol elérem a célom?

Vannak vágyaink, céljaink, terveket készítünk, vállalkozásba kezdünk, elhatározzuk, hogy elutazunk, elköltözünk, munkahelyet váltunk vagy párkapcsolatot, kifestjük a szobát…vagyis eldöntjük, hogy változtatunk. Első lépésként álmodozunk, majd magával ragad minket az új iránti vágy és amikor már az elég erős, cselekvésre sarkall minket és nekikezdünk a megvalósításnak. Van, akinél már ekkor megjelennek a gátló minták. Másoknál később bukkannak fel kisebb-nagyobb nehézségek, amik megakasztják a megvalósítási folyamatot.

Mondjuk, ha egy vállalkozásba kezdesz… Utánanéztél a részleteknek, felmérted a piacot, a vásárlókört, van weboldalad, mondhatni minden adat a rendelkezésedre áll a kezdéshez. Lelkes vagy és élesen látod magad előtt a célt, ahogy örömet okoz neked a vállalkozásod a mindennapokban.
Ám egyszercsak olyan nehézségekkel találod szembe magad, ami nem egy átlagos problémamegoldás (amire egyébként is számítanál). Azt veszed észre, hogy egymás után jönnek az egyenlőre megléphetetlennek tűnő akadályok, amik konkrétan megállásra kényszerítenek. Mert mondjuk az egyik megoldása nélkül a másik sem fog tudni megoldódni. Akadályláncolatok képződnek.

És ekkor eljön az a pont, amikor a legtöbben kimondják azt, amit talán korábban meg sem hallottak, vagy épp túl sokszor hallották már maguktól:

Miért történik velem MINDIG ez?

Ha tényleg nem először jutottál már életedben ilyen akadályláncolatokhoz, amik megállásra kényszerítettek, akkor:

  • egyrészt gratulálj magadnak, mert legalább mindig újrakezdted, újrapróbáltad, nem adtad fel,
  • még ha fel is adtad az adott projektet, találkoztál már ezzel a mintával, tehát felismerhetővé vált számodra
  • ha már felismerted az ismétlődését, itt a lehetőség, hogy új szemmel nézz rá.

[Zárójelben megjegyzem, hogy ha a kérdésed úgy hangzik el:
Miért történik VELEM mindig ez?, ha a hangsúly máshová kerül, akkor ezt a bejegyzést másként fogalmaznám meg. Épp úgy, ha a „miért”-re vagy az „ez”-re kerülne át a hangsúly.]

Általában az emberek kétféleképpen reagálnak egy akadályláncolatra. Az egyik a teljes feladás, megkeseredés, elbizonytalanodás, csalódottság, erőtlenség. A másik reakció, hogy kemény munkával, farkasszemet nézve az akadályokkal, vérrel-verejtékkel küzdelembe kezdenek és csakazértis megvalósítják. Ebben az esetben azonban elvész az öröm. A vérverejték küzdelme tölti meg a vágyott célt és ha elérjük is, elég nagy eséllyel lesz küzdelmes fenntartani. Mert olyan sok munkát és lemondást és erőfeszítést tettünk bele, hogy túlzott fontosságúvá válik számunkra az eredmény – és végül ez tart fogva, nem enged minket soha lazítani és valóban élvezni a munkánk gyümölcsét. Félünk, hogy elveszítjük (hisz olyan sokat dolgoztunk érte), és ugyanakkor tudjuk, hogy nem engedhetjük landkadni a figyelmünket, mert ha lazabbra engedjük a gyeplőt, már tudjuk mekkora izzadtsággal kell újra felküzdenünk magunkat. Ezzel megépítettük a saját börtönünket és egy külön működési mintát is gyártottunk hozzá.
Itt nem azt mondom, hogy a kemény munka ne hozhatna örömteli gyümölcsöt. Azt mondom, hogy figyeljük meg, hogy milyen reakcióból indítottuk a munkát és milyen történet/forgatóköny zajlik a fejünkben, miközben végezzük.

Amikor észrevettük a mintát, hogy velünk MINDIG ez történik (akadályláncolatok egy teremtés közben), akkor általában megjelenik a kétség és vele az ilyen kérdések:

  • Lehet azért ilyen nehéz, mert nem is erre kellene mennem? Nem ez a dolgom?
  • Lehet nem is ezt akarom valójában? Mit akarok?
  • Lehet újra meg kell hozzam a döntést, hogy ezt akarom?

Ha ilyen kérdések merülnek fel bennünk, akkor a hitünk nem elég erős abban, amiben változtatni szeretnénk, illetve önmagunkban nem bízunk eléggé, hogy képesek vagyunk meglépni azt.
Ebben az esetben nem a célunkon kell erősebben dolgozzunk, nem az akadályoknak kell egyesével nekiessünk, hogy kibogozzuk őket, hanem megnézni, hogy miért gondoljuk azt, hogy erre nem vagyunk képesek? Ki mondta ezt nekem, hogy nekem úgysem sikerül semmi? Miért hittem neki? Ez tényleg igaz?
Mert miért fektetnék vért-verejtéket valamibe, amiről úgysem hiszem el, hogy megvalósítom? Ha már dolgozom valamiért, legyek vele tisztában, hogy képes vagyok rá.

ujsztori
Az is meglehet, hogy az Univerzum az akadályokat egyfajta fékező rendszerként teszi elénk, mert túl gyorsan haladunk és a célunk (vagy mi magunk) nem érett még meg ebben a fázisban arra, hogy megvalósuljon. Még.
Az emberi részünk mindig türelmetlen. Ha már változást akar, változzon minden azonnal. Most.
Általában félünk nagyot lépni előre, félünk attól, ami annyira más, mint, amit megszoktunk – akkor is, ha mi magunk akarjuk azt előidézni. Mert a változás általában össze van kötve a fejünkben a bizonytalansággal, a fájdalommal, a váratlansággal, a stresszel. Pedig a változás lehet forrása örömnek, megújulásnak, megpihenésnek, kibontakozásnak, fejlődésnek, gazdagodásnak, kiteljesedésnek. De mi hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni és ezért siettetni szeretnénk a dolgokat. Hogy miért feledkezünk meg erről? Mert amikor még nem voltunk ennyire sem tudatosak a saját életünkre és mintáinkra, akkor a rögösebb úton tanított minket az Élet. És elhittük, hogy a változások csapások formájában jönnek. De minél inkább rálátunk magunkra, annál hamarabb észrevesszük a lehetőségeinket és nem kell az Életnek kényszervezetnie minket a megfelelő irányba, hiszen megyünk már magunktól is. Például nem kell, hogy kirúgjanak váratlanul a munkahelyről, mert érezzük, hogy lassan lejár az ott töltendő időnk és ezért lépéseket teszünk a váltás irányába. Nem kell, hogy a párunkkal óriási veszekedésekkel és tányérröptetésekkel kísérve váljunk szét, mert érezzük, ha lejárt a közös időnk és megfelelő kommunikációval, barátságban indulunk tovább külön utakon.

Tehát itt vagyunk most, tudjuk, hogy váltanunk kell, lépéseket is tettünk ennek érdekében, de egyszercsak akadályláncolatok állják utunkat. Tudjuk, hogy váltani kell, itt már ez nem kérdés, nincs kétség. De akkor miért nem tudunk haladni? Mert nem most van a megfelelő idő bizonyos további lépések megtételére.
Megengedhetjük magunknak, hogy egy nyugodtabb tempóban haladjunk.
Az elménkkel általában nem tudjuk, hogy mikor van a megfelelő idő (hiszen az elme mindig sietni akar), de mindig megérezzük, ha eljött a cselekvés ideje. Ha az akadályláncolatok megállítanak, akkor csendesedjünk el, lassítsunk. Mert ha rohanunk, sokkal nehezebben halljuk meg azt az indítószót, ami jelöli az új lendületet.
(Ha gyorsan hajtasz a kocsival az országúton, a külső zaj olyan hangos, hogy belül az autóban nehezebben hallod a saját hangod. Lassíts és a belső hangod tisztábban és érthetőbben szól majd.)

Miután meghoztunk egy döntést, hogy milyen cél felé dolgozunk, a célunknak szüksége van időre, hogy megvalósulhasson. Dolgozunk érte, cselekszünk. Összehangolódunk a célunkkal mentálisan, fizikailag, lelkileg. És amikor az akadályláncolat felbukkan, az általában nem annak az üzenete, hogy ne lennénk képesek vagy méltóak a megvalósításra. Nem feltétlenül kell újra meghoznunk a döntést, hogy márpedig én tényleg ezt akarom.
Sokszor csak annyi kell, hogy lassítsunk és újrahangolódjunk, újra összekapcsoljuk magunkat azzal az érzéssel, ami a megvalósulás. A nagy munkában elaprózódunk és az érzelmeink elcsúsznak problémamegoldó üzemmódba: aggódunk, kapkodunk, bosszankodunk, feszülünk, kétségbeesünk. Elfeledkezünk arról az érzésről, amit először éreztünk, amikor megszületett bennünk a gondolat, hogy ezt a célt szeretnénk megvalósítani. Elfeledkezünk erről az örömről és könnyűségérzésről, boldog elégedettségről. Az akadályláncolat azt mutatja az életünkben, hogy lesodródtunk az öröm útjáról és ideje lassítani és visszatérni hozzá. Az Univerzum azt mondja ilyenkor: kezdd el jól érezni magad újra, pihenj egy kicsit, tedd meg, amit megtehetsz, de ne feszülj bele, hangolódj össze, érezd a végeredmény örömét, lásd magad ott.

Konkrét példával:
Ha már egyszer eldöntöttem, hogy kifestem a szobát, nem kell újra eldöntenem, hogy kifestem csak azért, mert sehol sem találok épp megfelelő festéket, mesterembert, vagy időpontot. A szoba ki lesz festve. El van döntve. Megérdemlem, hogy frissen festett, szép szobám legyen. Az akadályok nem azt mondják, hogy mégsem kell kifestenem a szobát. Azt mondják: Nyugi! A szobád ki lesz festve. Nem most, nem abban az időben, amit te először kitaláltál. De tudd, hogy a legjobb festőt kapod majd az új időpontban, esetleg találsz egy még szebb színt, mint amire először gondoltál. Lassíts! Lásd magad az új, gyönyörű szobádban. Érezd a frissesség és a megújulás illatát. Engedd magad vágyakozni és várakozásban lenni ebbe az irányba. Érezd azt a nyugodt örömöt és elégedettséget, hogy ez is megvan, sikerült, csodás egy ilyen szép, hangulatos szobában élni!

Az akadályláncolatok azt mondják, hogy sétálva is odaérsz, nem kell rohanni, erőlködni. Ha rohansz, nem veszed majd észre a menet közben felbukkanó, téged tovább segítő lehetőségeket. Ha sétálva haladsz, időt teremtesz magadnak, hogy jobban átlásd mire van még szükséged, hogy megvalósítsd a vágyadat és időd lesz arra is, hogy ezeket a plusz dolgokat is beilleszd a képbe.
És amikor elérsz a megvalósuláshoz, nem kimerülve és „lélek-szakadva” érsz oda, hanem békésen és valódi mosollyal az arcodon, pont úgy, ahogy az egész odavezető utadat megtetted.

Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com

2016.07.02.

 

 

Április-májusi energiák

integrity1

Központban az integritás

Most minden azt támogatja, hogy kifejezzük a saját helyzetünket a világban. Hol vagyunk most, mi az, amit akarunk, kik vagyunk, merre tartunk. Nem csak a tavasz lendülete visz előre, hanem jelentős hátszelet kapunk hozzá energetikailag.
Ez a kifejeződés azt is jelenti, hogy hirtelen igényét érezzük annak, hogy felborítsuk a jelenlegi helyzetünket. Most érezzük azt, hogy itt az ideje váltani. Most érezzük azt, hogy betelt a pohár vagy csak eljött az ideje egy újabb váltásnak, mennünk kell, menni előre. Most nem tudunk tétlenek és szótlanok maradni. Kilépünk csoportokból vagy csatlakozunk csoportokhoz, most mutatkozik meg, hogy mi van a szívünkben, mi az igazságunk, mire vágyunk.

Az év eleji fogadalmakat valójában most kezdjük igazán elindítani. Most szinte azt érezzük, hogy rakéták vannak a fenekünk alatt, menni kell, változtatni kell. Most. Erős bennünk a cselekvési vágy, az önkifejezési vágy.
Toppantunk, meghúzzuk a határainkat, szavakba és tettekbe foglaljuk a gondolatainkat, keretet adunk nekik új célok kitűzésével és nem csak kitűzzük őket, de azonnal indulunk is megvalósítani őket.

Most méginkább minden arról szól, hogy „Ki vagyok Én valójában”. Érezzem, tapasztaljam, lássam a világban magam körül.

Ez az erős igény a megnyilvánulásra okozhat konfliktusokat, megjelenhet agresszív formában is, mert az erős váltásnál mindig van egy ellenerő, ami ellenzi a változást, ami vissza akar tartani. Ezért az elszakadáshoz előfordulhat, hogy nagyobb erőt kell kifejteni, ami okozhat kellemetlenségeket.
A változtatási igényünk miatti hirtelen döntés váratlansága erős meglepetésként érheti a környezetünket vagy akár saját magunkat is.

Most a bennünk lévő megfelelési vágy, a valaminek részese lenni érzése ellentétet képez a szabadságvágyunkkal. El kell szakadjunk egy bizonyos szinten a régitől, hogy új szinten ismerhessük fel önmagunkat. Ezért felborítjuk a megszokottat és új rendszereket alakítunk ki magunknak, feljebb lépünk a spirálon.

Ez olyan, mint egy költözködési folyamat. Áprilisban nem csak eldöntjük, hogy elköltözünk, de meg is szervezünk hozzá mindent és összepakoljuk a cuccainkat, kidobjuk, amire már nincs szükségünk és el is indulunk. Tele vagyunk lendülettel, erővel, tettvággyal. Májusban kezd majd el csitulni kicsit ez a lendület, ekkor kezdjük majd el belakni az új helyünket. Ekkor fogunk ismerkedni az új környezetünkkel, kóstolgatni az új talajt a lábunk alatt.
Májusban fogjuk meglátni, hogy a jelenlegi cselekedeteink és döntéseink milyen új életbe repítettek minket, mi lesz számunkra az új norma.

Most elértünk egy végpontra, ahol szembe kell nézzünk saját magunkkal és azzal, hogy hol tartunk, elégedettek vagyunk-e azzal, amit látunk.

Az integritásunkat támogató energiák remekül segítenek abban, hogy ne csak a mélyére nézzünk, de a mélyére is lássunk annak, ami van. Remek ez az időszak arra, hogy valóban rálássunk saját magunkra. Figyeljük, hogy mit tükröz számunkra a világ. Mit érzünk, amikor a közvetlen környezetünkkel kapcsolódunk? Mit érzünk, amikor saját magunkra gondolunk? Most a lendület nem csak fizikai cselekvésekre ösztönözhet, hanem arra is, hogy magunkba nézzünk mélyebben és levonjuk a tanulságokat, hogy a döntéseink sora milyen jelent eredményezett a számunkra. És ha nem tetszik, amit látunk, akkor most bőséges erő és energia áll rendelkezésünkre, hogy változtassunk.
Fizikai szinten remek ez az időszak új projektek indításához és megalapozásához. Segítenek a jelenlegi energiák abban, hogy tisztábban lássuk mire van szükségünk az előttünk álló feladatok elvégzéséhez. Felkészültebbé, válhatunk ezáltal. Egy problémára több szinten vagyunk képesek most rálátni.

Önmagunkat érintően most felállunk és lépünk (bármi is legyen az indító ok a váltásra). Hátrahagyunk a régi gondolkodási mintáinkból, lerázzuk magunkról a korábbi elképzeléseinket önmagunkról és újrahatározzuk saját magunkat. Ez nemcsak külső, de belső konfliktusok forrása is lehet most. De egy kisebb hurrikán néha szükséges a továbblépéshez. Mindez már elkezdődött bennünk.
Hogy ne vesszünk el az okokban és okozatokban (mint a hurrikán külső széle) nem szükséges elmélyülnünk a miértekben, nem szükséges megmagyarázzuk magunknak az okainkat, nem szükséges kielemezni a színjátékot, amivel ez a váltás megvalósul. Megtehetjük, de nem szükséges. Mert nem a váltás megvalósulásának “hogyanja”, hanem maga a váltás a lényeg. A döntéseink újraformálnak minket, most jobban, mint bármikor. Nincs mitől félni, mindez értünk történik, és mi igent mondtunk arra, hogy növekedjünk.

Most minden rólunk szól, nekünk szól. Lovagoljuk meg ezt a remek energetikai hullámot és engedjük, hogy elrepítsen minket életünk egy újabb, magasabb szintjére. Ha érzed a húzást, ne most kapaszkodj a régibe, repülj! Az irányról te döntesz!

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara
2016.04.08.
Az egész 2016-os évre vonatkozó csatornázást itt találjátok: https://hivatasosmuzsa.wordpress.com/2015/12/30/tara-2016-a-lezaras-es-cselekves-eve/

Tara – 2016. A lezárás és cselekvés éve

törpe

2016: Lezárások, örömmel és megelégedéssel végzett munka, cselekvés

2016-ban megszilárdíthatjuk, amiért eddig dolgoztunk, illetve maguktól lezáródnak azok az ügyeink, amiken túl kell lépjünk. Szükség van a lezárásokra, mert 2016-ban helyet és erőt kell teremtenünk az új dolgok elindításához. Eddigi bizonytalanságaink a helyükre kerülnek, megnyugodhat az elme, mert a zavaros dolgok kitisztázódnak, a felkavart érzelmek lenyugszanak.

A még függőben lévő dolgainkat 2016-ban remekül le tudjuk zárni, hogy mielőbb megjelenhessen bennünk az ÚJ, aminek az alapozását idén megkezdjük. Ezért, ha hirtelen lezárásokkal találkozol (például munkahelyi változás, párkapcsolati változás), ne ijedj meg, tudd, hogy szinte azonnal jön valami új a helyére. Most igazán érzékelhető lesz a mondás: Ha egy ajtó bezárul, egy új kinyílik. Ez különösen jellemző lesz azoknál, akik még nem néztek szembe a változás szükségességével az életükben. Ne pánikolj, ne sirasd a régit, jön az új. Nekik ezért eseménydúsabb év várható. A többieknek pedig munkás, cselekvéssel teli – ám a munkavégzés örömével teli.
A lezárások nem csak kapcsolatok megszakadását jelentik, hanem régóta húzódó ügyeink (hivatalos ügyek, egészséget érintő kérdések) végre elérik a megoldási fázist, hogy letehessük őket és figyelmünket, energiáinkat más irányba fordíthassuk.

A leföldelés, a gyakorlatiasság, a munka éve

2016. ugyanakkor a munka éve is lesz, most a dolgok megszilárdításához nem lehet megspórolni a belefektetett munkát. Tevékenyek kell legyünk. Következő lépésként a gyakorlatiasság, vagyis az elméletek gyakorlatban történő alkalmazása lesz a feladat.

Minden, ami a fizikaival kapcsolatos nagyobb fókuszt kap, ezáltal több támogatást is kap.

’Meg kell dolgozni érte, de határozott eredményt is kapunk cserébe.’

Akár tényleges fizikai munkáról van szó, akár önismereti, önmagadon végzett munkáról:
Most tedd meg, amit eddig halogattál!

  • testedzés
  • építkezés
  • projektek megvalósítása, alapozása
  • önismereti elmélyülés, tisztázások – amit felismertünk, alkalmazzuk is. Most.
  • párkapcsolati és munkahelyi rendeződések
  • ismeretek, felismerések, a tanultak gyakorlati alkalmazása

Mivel az elme remek kapaszkodókat tud találni a fizikaira való összpontosításban, így az önismereti munka is könnyebbé válik, mert gyorsabban jönnek a megértések. És amit elmével is értünk, könnyebben tudjuk beépíteni az életünkbe a gyakorlatban, ezáltal könnyebben meglátjuk az összefüggéseket.

Amiért most dolgozunk, már a kezdetekkor kézzelfoghatóbbnak érezzük. Közelebb érezzük magunkat a sikerhez, így nem bánjuk a hozzá szükséges munkát, mert egybevágóbbnak érezzük magunkat a céljainkkal.

A kisebb, rövidebb távú céljainkat azonnal láthatjuk teljesülni, ám mindenképpen dolgozni kell érte, az eredmény nem hullik magától az ölünkbe. A hosszabb távú célokat most tudjuk majd jól megalapozni. Ha már régóta van dédelgetett vágyunk, akkor 2016. lesz az az év, amikor a megalapozás, a biztos talaj szilárdan létrehozható, hogy majd később erre magabiztosan tudjunk építkezni – ezek első zárása 2018 körül lesz várható, de végigkísér a biztos tudat, hogy elérjük őket. Ehhez az kell, hogy a jelenben az alapozás legyen csak a cél, ne várjunk el többet, mint amit az év energiái adni tudnak.

Legyünk tisztában a különböző fázisok szerepeivel. Így a túlhajszoltságtól és a csalódástól is megkíméljük magunkat. 2016-ban nem lesz, vagy jóval kevesebb ellenállásunk lesz a munka iránt. Élvezni fogjuk a cselekvést, a tevékenykedést.

Emberként szeretünk cselekedni, megérteni, összerakni, helyén tudni, kézzelfoghatóvá tenni.
Most az emberi részünk örül, mert minden, ami fizikai, jobban fókuszban lesz, így sokkal inkább érezzük majd magunkat élőnek, érezzük, hogy szükség van ránk, hasznosnak érezzük magunkat, megértjük a mögöttes mozgatórugókat.

Nyilván az minden időszakra igaz, hogy aki figyelmet, munkát, energiát fordít valamilyen cél irányába, az meg is fog valósulni. A 2016-os évben a különbség az ellenállásunk hiánya és a munkát támogató energiák erősebb jelenléte lesz, így nagyobb hatékonysággal működünk.

Szóval gyűrjük fel az ingujjat és örömteli munkára fel! Szabad közben dalra fakadni, táncolni, jól érezni magunkat.
Ez az örömmel és megelégedéssel végzett munka és cselekvés éve lesz.

Az élet minden területén extra fókuszt kapnak ezek a kérdések, így az év mottói:

– Mit tehetek meg (érte) most?
– Hogyan tudom a gyakorlatban/mindennapokban/életemben alkalmazni?

Jó munkát!

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara 2015.12.29.
Ha szükséged van támogatásra az utadon, foglalj időpontot Múzsafoglalkozásra! Örömmel adom a tudásom.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Bashar – Hogyan nyerj a lottón?

Bashar jól kifejti, hogy “mire megy ki a játék” és mindez gyönyörűen összecseng Abraham-Hicks erre a témára irányuló szövegével is:

“A pénz csupán egy energetikai adat, amely a rezgéseteknél fogva érkezik el hozzátok. Ne misztifikáljátok túl! A világ legkönnyebb és legegyszerűbb dolga pénzügyi erőforrásokhoz jutni, ha az azt megengedő rezgésbeli állapotra hangoljátok és tréningelitek magatokat.”

Bashar – A többi ember

A másokkal való kapcsolatunkról és saját hitrendszereinkről, teremtő erőnkről.

(Sajnos a youtube-on letiltották a Bashar videókat, így további lehetőségekig ennek a videónak a szöveges változatát osztom itt meg.)
Nagyon kérlek, hogy ha megosztanád valakivel, használd a linkemet is vele. Köszönöm!

– Hello Bashar.
– Jó napot!
– Szeretnék az előző kérdéshez kapcsolódni.
– Rendben.
– Hogyan tudok változtatni magamon, hogy megváltoztassam a benyomásom a körülöttem lévő emberekről kifejezetten azokkal kapcsolatosan, akikkel “negatív” tapasztalataim vannak.
– Először is azzal tudod ezt megtenni, hogy a valóságodban semmit sem nevezel negatívnak. Mert ha így teszel, csupán annyit teszel, hogy egyetértesz velük és ezzel állandósítod az élményt a magad számára. Igaz?
– Igen.
– Nos… Ha valaki olyat tesz, amit te úgy érzékelsz, hogy a te világodban történik, illetve rád irányul, tudva azt, amit az előbb elmondtunk, így te hozod létre róluk a saját verziódat. Ezért a saját tudatodon belül egyetértésben kell legyél az adott dologgal, hogy az egyáltalán megjelenhessen a tapasztalatodban. Értjük, hogy képesek vagytok a megfigyelésre, semleges, objektív értelemben. Tehát lehet valaki negatív akkor is, ha te nem vagy az. Ám a lényeg az, hogy nem vennéd a szívedre, ha nem gondolnád azt, hogy valami köze van hozzád.

Az egyetlen oka, hogy úgy ÉRZED, hogy hatással van rád, az az, hogy egyetértesz vele, hogy hatással van rád. Érted?
– Oké, de szeretném…
– Egy pillanat, még nem fejeztem be. 🙂 Szeretnék még felvázolni valamit, ha megengeded.
– Természetesen.
– Köszönöm.
– Mi a kedvenc színed?
– Kék.
– Rendben.

Ha valami kéket viselsz éppen és odalép hozzád valaki azt mondva:
“Utálom a pirosat!! És nem tetszik, amit viselsz.” Akkor annyit mondasz: Mivan??! Ennek semmi értelme! Ennek semmi köze hozzám. Biztos csak őrült vagy. Bizonyára valaki másról beszélsz. Nem lenne rád hatással, mert számodra nincs értelme. Érted?
– Igen.
– Nincs hozzá kötve semmilyen érzelmi reakciód.
A lényeg az, hogy amikor ÉRZEL érzelmi reakciót valaki feltételezett támadása miatt az irányodban, azt csinálod, hogy a saját, róluk alkotott verziódat visszatükrözteted önmagad felé, mert egy bizonyos részed pontosan úgy érez önmagad iránt. Máskülönben nem reagálnál rá. Egyszerûen csak megfigyelnéd. Ó, érdekes – mondanád és mennél tovább a dolgodra.

De ha reagálsz rá, ez azt mutatja neked: Hé, egy részed elhiszi azt, hogy ez igaz. Tehát mit akarsz vele kezdeni?
Tehát azt mondod: Köszönöm! Köszönöm, hogy megmutatod, hogy nem szerettem magam teljes egészében.
És amikor igazán elkezded ezt tenni, ekkor fogod csak észlelni, hogy mások viselkedése megváltozik az irányodban, mert te megváltoztattad a saját verziódat róluk a saját világodban, hogy azt tükrözzék vissza a számodra, hogy jobban, teljesebb mértékben szereted magad.

Érted? Ők, a valódi ők, lehet, hogy továbbra is úgy járnak a világban, hogy mindenki másba belekötnek, de belőlük te mindössze annyit tapasztalsz, amit te magad teremtettél, ami azt a szeretetet tükrözi vissza feléd, amit hajlandó vagy saját magadnak megadni. Amit korábban nem voltál hajlandó megadni. Kezded ezt megérteni? Látod, hogy milyen árnyalt játékról van itt szó?

– Igen, ez nagyon finom, szövevényes, különösen, ha egy szobában vagy valakivel…
– Igen, ha AZT HISZED, hogy egy szobában vagy valakivel. Emlékezz, ez nem valódi! Nem valódi! Ez a saját valóságod tapasztalata.
Nem megfoghatóan valóságos, csak egy szimbóluma annak a valóságnak, amit te teremtesz a magad számára, saját magad megtapasztalására.
Tehát csak azért, mert úgy tûnik, hogy “valakivel egy szobában vagy” attól ők még nincsenek ott.
Ők a saját szobájukban vannak. Az ő saját verziójukkal rólad.

A kérdés az, hogy te mit szeretnél, mi történjen a te szobádban, mert te vagy benne egyedül. Függetlenül attól, hogy kiket látsz még ott, egyedül te vagy bent.

Ismered azt a kitalált történetet, amit a bolygótokon Star Trek-nek hívtok?

– Igen.
– Ismered-e azt a szerkezetet, amit ott holofedélzetnek hívnak?
– Igen.
– Megérted-e, hogy az összes többi ember csak hologram?
– Intellektuálisan megértem, igen.
– Egyszerűen imádom ezt a mondatot! 🙂 Ez, ítélkezés nélkül, a végső kikerülés.

Az “Intellektuálisan megértem” csak egy másik kifejezési módja annak, hogy “Nem vagyok benne biztos, hogy olyan közel akarok kerülni a válaszhoz, hogy tényleg tudjam miről beszélsz.” Ez a gondolat elutasítása. Mert igazából pontosan tudod, hogy miről beszélek. A szíved, a lelked mélyén. Csak azt tanultad, hogy félni kell a túl mélyre való betekintéstől.

– A gondolattól félni vagy magától a megtapasztalástól?
– Igen. Ezzel dolgozol, ezzel dolgozik a többségetek, amikor ilyen helyzetekbe kerültök.
Azért félsz túl közelről ránézni erre az egészre, mert azt tanították, hogy félj attól, amiről azt gondolod, hogy mások mondanak rólad, talán igaz. Ó, jaj, az milyen borzasztó lenne!

Tudsz követni? Ha túl mélyre nézel, attól félsz, hogy amit találsz az igaz. És akkor mi lesz veled? Én viszont azt mondom, hogy az sosem lesz igaz. Csak az igaz, amiről te eldöntöd, hogy igaz a számodra.
Érted? Intellektuálisan?

– Igen. Értékelem az emlékeztetőt.
– Rendben. Hogy akarsz innen továbblépni?
– Mielőtt ma idejöttem volna, telepatikusan kommunikáltam veled.
– Igen.
– Kértem, hogy tárjuk fel a blokkjaimat, amik gátolják, hogy teljességében éljek a lehetőségeimmel.
– Hát mit csinálunk itt?
– Éjjel meglátogattál álmomban.
– Igen.
– És szerettem volna tudni, hogy mit csinálunk.
– Ezt. És még több ilyet.
– Meg tudnád pontosan világítani számomra a lelkem célját az életben?
– Nyilvánvalóan ez az egyik dolog, amiről úgy határoztál, hogy megtanulod. A saját értéked felismerése, ellentétes vélemények tükrében. Abban az igazságban hiszel-e, ami Te vagy? Vagy valaki más igazságában hiszel, amihez neked semmi közöd? Melyiket szeretnéd?

– A saját igazságomban hiszek.
– Rendben. Akkor továbbra is választhatod azt, hogy így teszel. És bármikor félelemben találod magad azzal kapcsolatban, amit valaki más mond rólad, vagy reagálsz arra, amit mások mondanak neked, értsd meg, ez csak egy újabb lehetőség, hogy érezd a saját értékedet, higgy magadban és megértsd, ha valaki odalép hozzád és számodra ez úgy tûnik, mintha támadva lennél, valójában azt mondják neked, ők ugyanattól félnek, mint te. És ezt vetítik ki rád, ezzel lehetőséget adva neked, hogy észrevedd ez a félelem igaz-e még a számodra.

Amit ilyenkor tehetsz, hogy legyél te az, aki képes teret adni ahhoz, hogy felismerhessék, hogy ez az ő számukra  továbbra is igaz kell-e legyen vagy sem.
Szeresd őket, mert adtak neked egy lehetőséget arra, hogy jobban szerethesd magad. Érted? Segít ez neked?

– Igen, nagyon-nagyon köszönöm!
– Rendben, beszélünk még…
– Köszönöm, találkozunk az álmaimban.
– Igen, én is így értettem.

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

További rövidebb fordításokat, egyéb inspiráló anyagokat találsz a facebook oldalamon: http://www.facebook.com/hivatasosmuzsatara

Gyere, olvass, kérdezz, szólj hozzá.
Szép napot!
Tara