Lee Harris (máj) – A felsőbb elmédben rejlő rendkívüli szív

A felsőbb elmédben rejlő rendkívüli szív

leeharris

Hello és üdv a májusi energia-előrejelzésben.
Szokás szerint kint vagyunk a dombon. Azért is szeretem ezeket az előrejelzéseket a szabadban felvenni, mert egyrészt az itteni békés energia ki tud terjedni, ami támogatja az előrejelzést, másrészt azok miatt is, akik nem tudtok olyan gyakran kiszabadulni a természetbe, így megtapasztalhatjátok egy kicsit az energiáját, amíg nézitek a videót.

Nem kell mondanom, hogy mostanában feszültek az energiák, hiszen minden hónapban ezt mondom. És ez persze a jelen helyzetben is igaz, hihetetlenül intenzív energiák dolgoznak most a Földön.

Ezen belül azonban kettéosztódik ennek a megtapasztalása. Az egyik oldalon ezen energiák feldolgozása áll, aminek módja lehet nagyon intenzív, kaotikus és időnként problémás, mert az emberek úgymond kényszerítve vannak a megtisztulásra és elengedésre. Muszáj megélni az érzelmeiket és a saját mélységeikbe belelátniuk, sokkal erősebben, mint valaha.

Tehát meglehet, hogy irritációt érzel, mert van valaki a környezetedben, aki idegesít, vagy akár szimplán csak te, a saját bőrödben érzed magad feszülten, nehéz érzelmekkel körülvéve: mély harag és gyász, szomorúság – mindez felfokozva. Ez az emberi tapasztalása annak, hogyan hatnak ránk ezek az időszakok univerzálisan katalizátorként, hogy megtisztulhassunk és kiégethessük magunkból mindezeket.

A tapasztalás másik oldalán viszont egy hihetetlen magas létállapot megélésének lehetősége vált elérhetővé számunkra.

Például amikor egy ilyen tágas térben vagyunk kint a szabadban, ennek az egyik szépsége az, hogy nincs semmilyen emberi energia a környéken. Egy nyílt terepen, esetleg egy parkban, ahol alig van pár ember, de nagy a tér. És ebben a nyitott térben ki tudunk tágulni, válaszként a természet kitáguló energiáira.

Ha mondjuk állna most mellettem hat másik ember, akik mondanak bizonyos dolgokat, gondolnak bizonyos dolgokat, éreznek bizonyos dolgokat, akkor egészen másként érezném magam, mint így, amikor nincs itt senki.

Érzékeny emberként megérezheted az emberi sűrűséget. Megérzed a másik személy alacsonyabb energiáit, épp úgy, ahogy a magasabb energiáit is.
Ha tehát ezek az emberek épp valami érzelmet dolgoznának fel magukban és nem éreznék magukat valami jól, a figyelmem azonnal odafordulna. De ha eltávolítjuk ezeket az embereket és kint vagyunk a semmi közepén, rögtön megérezhetjük a teret és a saját kitágulásunkat, kiterjedésünket.

Ha éppen stresszes az életed, ha egy csomó energia pörög benned, amikor kimész a természetbe, először egy kicsit zaklatottnak érezheted magad, amikor odaérsz. Felszínre jönnek az érzelmeid, a gondolataid. Mert hirtelen a körülötted lévő szabad tér szembesít a saját feszült állapotoddal, mindazzal, amit magadban hordozol és ezeket így el tudod engedni. A természet megmutatja mit engedsz el éppen, ezáltal a „kitágulást megelőző tisztulás” megkezdődik.

Azonban ha rendszeresen kimész a természetbe, észre fogod venni, hogy a tested megérti, hogy újra és újra lehetősége van ezekre az elengedési időszakokra, a tágasság pillanataira, amikor elengedheti mindazt, amit el akar engedni. Ezért aztán, amikor visszatérsz az irodába, a mozgalmas otthonodba vagy mozgalmas életedbe, sokkal kevesebb stressz fog benned mozgolódni, mert a tested érti, hogy mindig lesz mód az elengedésre.

Nos, ez a természet megtapasztalása.

Néhányan talán olyan helyen éltek, ahol nagyon zajos a város, nincsenek nagy nyitott, csendes terek, ahová kimozdulhatnátok. Ám megtapasztalhatjátok ugyanezt a tágasságot, ha elvonultok a szobátokba és meditáltok vagy létrehoztok magatoknak egy szent teret, ami csak a tiétek. Emlékezzetek, hogy ez a szent tér bármi lehet. Lehet az is, hogy a békéről meditálsz vagy csak ülsz valahol elcsendesedve. Az is lehet, hogy körbetáncolod a szobát egy heavy metal zenére, ha épp ez segít átmozgatni az energiáidat és ettől érzed jól magad. Mindannyian másként valósítjuk meg ezt a teret a magunk számára, aminek módja akár naponta is változhat.

Ám ezek az egyedül töltött pillanatok, amikor visszatérsz ahhoz, hogy ki vagy te ebben a testben, életbevágóan fontosak a jól-létünkhöz. Szánj rá egy percet, hogy feltedd a kérdést magadnak: „Hogy érzem magam? Hol vagyok most ebben a testben?”

Annyi minden zajlik most a világban, folyamatosan ki vagyunk téve mások gondolatainak, érzelmeinek, energiáinak és reakcióinak mindazzal kapcsolatban, ami épp történik. Ahogy már sokszor beszéltem róla, az energiák hatással vannak ránk. Nem tudsz úgy valaki közelében lenni, aki épp tele van érzésekkel, hogy ne érezz meg belőle valamit vagy ne kerülj kapcsolatba ezzel az energiával és aztán anélkül menj tovább, hogy ne vinnél belőle valamennyit magaddal.

Viszont, ha rendszeresen megteremtjük magunknak ezeket a magányos pillanatokat és tágasságot az életünkben, napi gyakorlatként, akkor képesek vagyunk elengedni ezeket az energiákat.
És azután, miután már megtisztultál, megtapasztalhatod mindannak a magasabb oktávját, amit megélünk most a világban.

Jelenleg megélhetjük a „felsőbb elme” rendkívüli energiáját. A felsőbb elme az az elme, ami épp annyi szívenergiával rendelkezik, mint amennyi agyi és gondolati energiája van.
Persze itt van a harmadik szemünk is [mutat a homlokára], ami az érzékelésünk és az intuitív gondolkodásunk forrása. Ez az a rész, ami előre tudja, hogy valaki épp fel fog hívni. Anyukádra gondolsz és hirtelen ő van a vonal másik végén. Előre megérezted, hogy kapcsolódik hozzád és ennek a harmadik szem az oka.

A harmadik szem az a részed, ami akár képek formájában láttatja veled az előtted álló lehetőségeket, vagy olyan képeket mutat, amiken látod, hogy mit tudnál megteremteni magadnak. Aztán az emberi éned megtapasztal némi kétkedést, hitetlenkedést, hogy vajon ezek a látomások valóban igazak-e, hihetsz-e nekik, elindulhatsz-e feléjük.

A felsőbb elme az összes csakra egyesítője, ezért a szív is a része. A felsőbb elme az univerzális intelligenciát hozza el neked és az univerzális intelligencia nagyon erősen szívközpontú.

Most májusban a felsőbb elme maga egy lehetőség, ám ez azt is jelenti, hogy az „elme energiája” sokszor fog felbukkanni. Sokan fognak vitákba bonyolódni, különbözőségekbe beleakadni. Persze ez már megy egy ideje, de ebben a hónapban mindez sokkal intenzívebben megmutatkozik majd.

Rajtad múlik, hogy amikor találkozol ezekkel a dolgokkal eldöntsd, hogy mi rezonál veled és mi nem. Az alapján tudod eldönteni, hogy mi okoz JÓ érzést benned, nem pedig nehéznek vagy bonyolultnak érződik.

Tehát májusban tedd fel magadnak a kérdést:

Mivel és kivel akarok kapcsolatba kerülni?
Hogyan akarom élni az életem?
Milyennek akarom megélni az életem a kapcsolataimban és az erőviszonyok tekintetében?

Mert szabad választanod.

Általában nem gondoljuk, hogy választhatunk, mert másként voltunk tréningelve, programozva.
Azt hisszük, hogy nem mondhatunk X dolgot valakinek, mert talán az idegesíti őt, vagy nem mondhatunk Y dolgot valakinek, mert talán megsértődik. Esetleg nem tehetünk meg Z dolgot, mert akkor talán egyedül éreznénk magunkat.

Így fedi fel magát a programozásunk.
Tehát figyeld meg magad, ahogy döntéseket hozol és nézz rá a „talán”-jaidra.
Nézz rá a kérdéseidre, amik a viselkedéseddel kapcsolatosak, amiket megvizsgálhatsz, ahelyett, hogy a viselkedéssel kapcsolatos hitrendszereidet stoptáblaként használod, hogy leállítsd magad.

Ha az a másik személy felidegesíti magát, mert te mondtál neki valamit, az ő idegessége vajon tényleg a te felelősséged vagy az valami, amit már eleve magával hozott, mielőtt veled találkozott volna?

Nem azt mondom, hogy menj és szólj be mindenkinek, mert az agresszivitás.

Arra próbálok rámutatni, hogy ezekben az időkben nagy keresztutaknál találjuk magunkat a személyes kapcsolatainkban. Ezek nem kellenek, hogy olyan drámai változások legyenek, mint egy baráttal való összeveszés vagy kilépés egy párkapcsolatból.

Ám ezek hajlamosak olyan dolgokként megmutatkozni, amilyen reakciókra tréningelve voltunk.
Azt hisszük, hogy egy külső cselekvés majd belül jó érzést ad nekünk. Most valójában szív-vezérelte korszakban élünk, ami kevésbé robbanékony módon vezet el a külső változásokhoz.

Mindannyiunkat bíztatnak arra, hogy a felsőbb elménkből szólaljunk meg, onnan reagáljunk, teljes szívünkkel.

És igen, meglehet, hogy felidegesíted a barátod egy kicsit, mert X,Y,Z-t mondasz neki. De emlékezz, hogy az egyetlen oka, hogy tudod, hogy mindezzel felidegesíted őt az, hogy a harmadik szemed jelzi a számodra, hogy mi várható az adott személlyel kapcsolatosan. Az, hogy ismered őt és a reagálási mintáit, szintén egy információt ad a számodra, hogy a másik nem szereti, ha megmondják neki, hogy olyasvalamit tett, ami téged idegesített fel.

Ám ez már az ő dolguk. Ez olyan valami, amit ők hordoznak magukban. Ezt nekik kell elengedniük. Hiszen mindannyian képesek vagyunk megtanulni, hogy elfogadjuk a visszajelzést egymástól arról, hogy miket művelünk.

Kérdezd meg magadtól, hogy hol és mikor csinálsz magadból rabszolgát azokkal az érzelmekkel kapcsolatosan, amiktől félsz, hogy másokban előidézel. Olyan érzelmekkel kapcsolatosan, amik bennük merülnek fel és nem te felelősséged, hogy segíts nekik ebben a csapdájukban maradni.

Biztos vagyok benne, hogy sokan, akik ezt olvassátok megtanultátok az évek során, hogy szorosan befogjátok a szátokat, nehogy megbántsatok vagy feldühítsetek valakit. Megértem, hogy ez egy olyan eszköz volt, amivel igyekeztetek magatoknak és nekik is segíteni, hogy önmagatok maradhassatok. Lehet, hogy a múltban némi eltávolodást éreztetek magatokban, amikor mégis megszólaltatok. De legfőképpen régebben az emberek kevésbé voltak emócionálisak, mint manapság. Akkoriban kőkeményen visszavágtak, ha valami olyasmit mondtatok, ami nekik nem tetszett.

Most azonban a kommunikáció korát éljük, a felsőbb elmére és a szívközpontúságra alapuló kommunikációét. Sokan közületek unatkoznak vagy egy kicsit frusztráltak azzal kapcsolatosan, ami manapság a világban zajlik. Az ezen való változtatás kulcsa annak a párbeszédnek az átalakítása, ami a ti szátokból ered.
Játszhattok ezzel, kísérletezzetek. Ha általában nem mondotok ki bizonyos dolgokat, próbáljátok kimondani őket és nézzétek meg mi történik. Akár már holnap meghalhatunk – igen, erre gyakran emlékeztetem magunkat [nevet]. Eljátszhatjuk, hogy ez az utolsó napunk itt a Földön, miért ne alakítanánk át egy kicsit a térképet?

Ez azért fontos, mert egy áldozat-mentalitás jelentkezhet a pszichében, mint „de hát mások csinálják ezt velem” vagy „egy csomó dolog van a világban, amitől félnem kéne”.

Képes vagy irányt változtatni és képes vagy megváltoztatni azt, hogy miket tapasztalsz az életedben.

Tehát a május egy remek lehetőség arra, hogy gyakran lépjünk be a tágasságunkba és kipucoljuk az energiamezőnket.
Azután ebből a térből indulva a felsőbb elméd és a szíved intelligenciája arra bíztat majd, hogy csináld egy kicsit másként a dolgaidat. És ez az, ami mindenki számára jó, mert emberként hajlamosak vagyunk bent ragadni a megszokott mintáinkban.

Ha féltek felvállalni a vezető szerepet, azt, hogy katalizátorok legyetek mások számára a korábbi tapasztalataitok miatt, ismerjétek fel, hogy már idősebbek vagytok. Már sokkal inkább szívközpontúak vagytok, mint régebben. Ráadásul a többiek már sokkal befogadóbbak minderre és már más időben élünk, mint pár éve.

Akik unatkoztok vagy frusztráltak vagytok, figyeljétek meg, hogy mikor és milyen körülmények között nem fejezitek ki a saját igazságotokat. Nézzétek meg, hogy mikor nem használjátok a szavaitokat, hogy új irányt adjatok velük a dolgoknak.

Nos, ez minden erre a hónapra, remélem remek időszak lesz ez mindenkinek.
Találkozunk júniusban.
Vigyázzatok magatokra.

Sok szeretettel,
Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.con

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.it/2014/04/may-2014-energy-forecast.html

Hallgassatok bele Lee új hangterápiás felvételeibe:
7 days of peace (7 nap béke)
Adventures in sound (Kalandozások a hangban)

Reklámok

Lee Harris – A Mosttal való eggyéválás

muzsa-rainbow2.jpg

“Ez a te megadásod, az a pillanatod, amikor megadod magad az életnek.
A létezésed pillanata, a jelenléted pillanata.
Annak a pillanata, hogy az legyél, akivé váltál.
Ez a jelen pillanattal való eggyéválásod.

És amikor oly bátran megadod magad a múltadnak,
egészében és teljességében, annyira intuitívan és bölcsen;
Szabaddá válasz az életed történetétől.

Az a hit, amihez korábban ragaszkodtál,
ahogy egy bizonyos módon élted az életed.
Amikor megadod magad annak, hogy ez a hit
valóban és teljességében feloldódjon,
már nem egy dobozszerű létezésben élsz tovább.
A bedobozolt élet véget ér és egy új élet kezdődik.
Az élet újra a sajátoddá válik, hogy újrateremtsd,
varázslóként, aki vagy.”

muzsa-rainbow2.jpg

A Z-k üzenete Lee Harrisen keresztül
A Mosttal való eggyéválás

fordította: Tara – Hivatásos Múzsa
forrás: Lee facebook oldala

Sarah McLachlan – Silence (Csend)

Ezt a gyönyörű dalt a MosolyStúdió kérésére fordítottam az eredeti szöveg alapján.

Sarah McLachlan – Silence (Csend)

Adj feloldozást
Légy a tanúm
Kint rekedtem
Adj békét

A mennyország csodát rejt…
Hinni akartam, hogy megtapasztalhatom,
mikor haragom csillapodik.

E fehér hullámban
elmerülök.
Ebben a csendben,
ebben a fehér hullámban,
ebben a csendben
hiszek.

A szenvedély megfojtja a virágot,
míg az többé már nem sír.
Már minden szépséget magáévá tett,
mégis többre éhezik.

A mennyország csodát rejt…

Nem tudok felhagyni e vágyakozással,
vígasztalj.
Nem tudom mindezt magamban tartani,
ha nem engeded

A mennyország csodát rejt…
Hinni akartam, hogy megtapasztalhatom,
mikor haragom csillapodik.

E fehér hullámban
elmerülök.
Ebben a csendben,
ebben a fehér hullámban,
ebben a csendben
hiszek.

Láttalak téged,
ebben a fehér hullámban.
Csendes vagy
Lélegzel
Ebben a fehér hullámban,
Szabad vagyok.

Fordította: Tara, Hivatásos Múzsa – http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Itt az ideje!

szivarv-szöveg

.
“Itt az ideje, hogy SZABAD legyél! Itt az ideje, hogy felhagyj a kereséssel és a próbálkozással. Nem kell kövessél valamiféle rituálét vagy bizonyos módon alkalmaznod egy titkos formulát, hogy összekapcsolódj önmagaddal. Nincs semmiféle speciális ceremónia és nem kell elmenj Indiába, Tibetbe vagy órákon keresztül meditálnod, hogy teljességgel önmagad legyél. A spiritualitás nem vallás különféle szabályokkal, amit követni kéne. A spirit-u-alitás te magad vagy. (Spirit=szellem, lélek; U=you=Te. [ford.megj.]) Itt és Most! Mielőtt elmész a következő tanfolyamra vagy elvonulásra, tudd… már most birtokában vagy! Nincs több kifogás! Nem adhatod át többé az erődet másoknak vagy dolgoknak. TE MAGAD VAGY AZ! Most menj és vigyél fényt a világba!”

~Sierra Goodman
~fordította: Tara, Hivatásos Múzsa

div1

Hozzátenném, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne elmenni tanfolyamokra vagy ne lehetne meditálni. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármit teszünk, tudjuk, hogy már ott vagyunk! Nem kívülről várja majd így senki azt, hogy megmutassák neki az utat. Nagy különbség! Az utat mind magunk választjuk és az elmélyülés eszközeit is. Ami lehet akár egy tanfolyam, vagy egy csendes meditáció is. A lényeg, hogy tudjuk, nem máshonnan érkezik…Önmagunkban van.
Tara

Halmesék

 Tamás Krisztina, Tara: Halmesék

Öreg halként azzal töltöttem délutánjaim, hogy lassú, komótos farkcsapásokkal naponta körbeúsztam a tavat és figyeltem a fiatalokat tanulás és játék közben. Néhanapján pár ifjonc megkeresett az odúmban és megkértek mondjak nekik meséket. Egy kis csapat már régóta járt hozzám, hogy együtt töltsük a nyári forróvizes éjszakákat.

Egyik este így kezdtem az elbeszélést:
Már elég idősek vagytok ahhoz, hogy megtudjátok…

Fiatal halnövendék voltam még, amikor ezt a történetet megismertem, amit most elmondok nektek. Mára már az úszóim is berozsdásodtak, akárcsak a pár éve körünkbe hullott konzervdoboz, de úgy emlékszem erre a napra, mintha csak tegnap lett volna.

Amikor egészen kicsi voltam, mindig szerettem volna, ha az anyukám mesél nekem. De ő  folyton azt mondta: nem én mondom neked a mesét, hallgass csak a vízre. Akkor nem értettem mire is céloz. Sokáig kérleltem, de a válasza mindig ugyanez volt. Hallgasd csak a vizet. Aztán évekkel később félálomban – egy kimerítő úszástechnika óra után -, furcsa susogást hallottam, szavak bontakoztak ki a surlódó hangokból. Aznap életemben először meghallottam, ahogy víz körülöttem mesélni kezd. Nem minden hal hallja meg a szavakat, ezt is meg kell tanulnunk. Hogyan figyeljünk ahhoz, hogy ne csak egyszerű surrogás vegyen körbe. De nem volt nehéz, szerettem gyakorolni, mérhetetlenül vágytam a történetekre.

Amikor először meghallottam mesélni a vizet, úgy éreztem a világ legjobb dolga halnak lenni! Mindig szerettem a meséket és imádtam hallgatni őket végestelen végig. És aznap rájöttem, hogy körülöttem minden mese. Csak figyelnem kell és az, amiben élek megadja nekem szívem vágyát.

Mikor már kijátszottuk magunkat a barátaimmal, eleget kergetőztünk a vízben, vagy kimerülésig incselkedtünk a beszűrődő napsugárral, valamelyikünknek mindig eszébe jutott, hogy pihenésnek milyen jó lenne hallgatni egy mesét, elszundikálhatnánk egy kicsit. Elmentünk a titkos helyünkre, a régi nagy fa alá, ahová még kicsit besütött a nap. Mindannyian elcsendesedtünk és figyelni kezdtünk. És a víz mindig új mesét hozott. Hallottunk messzi tájakról, másfajta állatokról, az emberekről. Róluk különösen sokat. Néha a mi tavacskánk partján is jár ember…

Leginkább a tavaszi záporokat szerettük, mert minden zivatar elmúltával több történetből válogathattunk.
Aznap kértük a vizet, mondja el, hogy honnan ez a sok történet.

Így kezdte:
Már elég idősek vagytok ahhoz, megtudjátok: Én, a víz nem vagyok ugyanaz a víz, amiben születtetek és nem vagyok ugyanaz amiből majd eltűntök.
– De mi azt hittük te már olyan rég velünk vagy, a szüleinknek is meséltél, és az ő szüleiknek, biztos nagyon bölcs vagy, régóta figyeled a világot, ezért tudsz róla olyan sokat – vágtunk közbe.

Valóban régóta figyelem a világot, de – bár mégis megmaradok ugyanannak ami vagyok – folyamatosan változom, formát váltok.

Ha jól figyeltek észrevehetitek a változást. Én mint víz, a lételemetek, az, amiben éltek, táplálkoztok, mozogtok, sok kis apró részecskéből állok, amit vízcseppnek is neveznek. Ezek a vízcseppek is sok apró részből állnak, és így tovább egész addig, mig a „semmi” jön el.

Minden nap újjá tudok születni. Nyáron kevesebb történetet hallotok tőlem. Nyáron a vízcseppjeim útrakelnek a napsugárral és formát váltanak, hogy felfedezhessék a világ többi részét. Megtanulok repülni, én leszek a felhő, amit láttok a tó tetején tükröződni, messzi tájakra utazom, további vízcseppekkel találkozom, együtt váltunk formát, együtt utazunk tovább. Ahol valami izgalmasra bukkanok, a világ egy számomra érdekes részén, újra vízzé formálódom és tapasztalatokat gyűjtök. Maradok, amíg kedvem tartja. Ha mehetnékem támad, megvárom a következő napsütést és elindulok más tájak felé. Bizonyos részeim sosem hagyják el ezt a tavat, bizonyos részeim folyton mozgásban vannak. Ősszel vagy tavasszal, amikor sok az eső, már tudjátok, hogy nemsokára több mesét hallgathattok. Az eső is én vagyok, csak épp egy más formában, a szél segítségével visszatérek önmagam várakozó részeihez és újra a tó leszek. És amíg itt vagyok, örömmel osztom meg veletek kalandos utazásaim tapasztalatait.

Voltak néhányan, vakmerő halak, akik saját maguk akarták megtapasztalni ezt az utazást. Tanácsot kértek tőlem, hogyan tegyék, hiszen a hal nem vált olyan könnyen formát mint én, a víz. Emlékeztek, meséltem nektek az emberekről. Néhanapján erre jár belőlük pár példány és lehetőséget kap a vállalkozó kedvű hal a formaváltásra. Annyit tudnotok kell, hogy mivel a hal, bár alapjaiban ugyanabból a semmiből létezik mint én, mégsem vagyunk ugyanolyanok. Ha egy hal formát vált, sosem térhet vissza ebbe a tóba olyan módon, ahogy azt én teszem.
De mára már elég lesz ennyi. Menjetek haza aludni, megígérem, a holnapi naplemente fényénél új történetet hallhattok tőlem.

Tudtuk, hogy többet tud, mint amit elmond nekünk, de bíztunk benne, hogy oka van a titkolózásra. Nem faggattuk tovább, inkább izgalommal vártuk a másnapot. És következő este furcsa orrú halakról mesélt, akik mindig mosolyognak. Delfinekként emlegetik őket…

Manapság kevés hal veszi észre a körülötte lévő víz surrogásában a szavakat, pedig egyetlen nap sem telik el mese nélkül…
Figyeljetek jól!

Így öreg halként tudom, hogy a dolgoknak megvan a maguk rendje és a változásban állandóság rejlik, az állandóságban pedig mindig ott a változás.
De mára már elég lesz ennyi. Menjetek haza aludni, és holnap megtanítalak hogyan hallgassátok a víz történeteit.

Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

A Csend a barátod

A legtöbb ember életének nem része a csend. Háttérzaj nélkül sokan el sem tudják képzelni az életüket. Reggel az első dolguk, hogy bekapcsolják a tévét, rádiót, amíg készülődnek. Azután útközben az autóban szintén megy a rádió, utazás közben a fülhallgatón át jönnek a hangok. A legtöbb munkahelyen szintén szól valamilyen zene. Hazaérve újból előkerülnek a távirányítók és éjjelig megy a tévé, néhányan még elalváshoz is igénylik a zajokat.

Te mikor voltál utoljára csendben?

Emlékszel-e milyen is az, amikor lecsökkennek a külső ingerek, behatások és magaddal lehetsz? A háttérzaj fokozott igénylése általában pont az önmagunk elől menekülés következménye. Amikor nem szívesen hallgatjuk a bennünk zajló gondolatfolyamokat és a figyelmünket szeretnénk inkább másfelé irányítani. A legtöbbször ez tudattalan cselekvés, hiszen ritkán döntünk úgy, hogy “most akkor bekapcsolom a rádiót, hogy ne halljam a saját gondolataimat”.

Amikor kívül megteremtjük a csendet, ha elkezdünk befelé figyelni, észrevehetjük, hogy mekkora valójában a zaj bennünk. Észrevehetjük az elme belső párbeszédeit, vitáit, társalgásait, kiáltásait, jajveszékelését. Olyan, mintha egyszerre néznél sok csatornát a tévén. Ne rettenj meg ettől a kavalkádtól! Ez pusztán a benyomások zűrzavara és te valójában nem vagy elveszve ebben, hiszen te vagy az, aki megfigyeled.

Némelyik gondolat erősebb, hangosabb, mint a többi. Azonban egyet kell tudnod: semmi dolgod velük. Ha ezt tudatosítod magadban és a megfigyelőre, azaz önmagadra irányítod minden figyelmed, akkor elértél egy új tudatállapotba. Ettől a zűrzavar még nem biztos, hogy eltűnik, lehalkulva még mindig ott lehet a háttérben, azonban a lényeg, hogy mire irányítod a figyelmed. Ahová figyelsz, oda megy az energiád. Általában, a megfigyelő tudatosításának hiányában, az elme kapaszkodókat keres, mert nem bírja az ürességet. Mindenképpen történnie kell valaminek, hiszen az üresség, az ingerszegénység számára a megsemmisülés, a cselekvésmentesség számára a halál. Ezért folyton bele akar kapaszkodni abba, amit talál. A szabadabb választások ideje akkor érkezik el számodra, ha nem az elméd dönt helyetted, hanem te, mint megfigyelő adsz feladatot az elmédnek. A csend iránti belső igény kialakítható, csak szelíden közelíts hozzá. Ne siettesd a folyamatot.

A csend nem magány!

Sokan azért félnek csendben maradni, mert a zajok társaságot, biztonságérzetet nyújtanak számukra. Ez lehet egy gyermekkori beidegződés is, amikor piciként az adott biztonságot, ha állandóan hallható volt a családtagok jelenlétének, tevékenységeinek zöreje. Azonban ha egyszer belépünk önmagunk Csendjébe, ott egy egész más, teljesebb biztonságot találhatunk. Az egyedüllét és a csend nem egyenlő a magányosság érzésével!

Ha keresed a csendet

Főleg a városban élők vannak nehezebb helyzetben, ha a külső csenddel is szeretnék megerősíteni, megtámogatni a benső csendjüket. Nappal a forgalom és a szomszédok, a munkavégzés zaja van állandóan jelen, de még éjszaka sincs teljes nyugalom.

Ha tanulni, koncentráltan figyelni szeretnénk egy tevékenységünkre, a csend itt is a barátunk. A háttérzaj ugyanis inkább elviszi a figyelmünket, a valódi odafigyelést igénylő munkánál inkább zavar, mint segít. A zajban hamarabb elfáradunk, az erős hangok idegessé és türelmetlenné teszik az embert.

Azonban ha megtanulod a megfigyelőre irányítani a fókuszod, a legnagyobb külső zűrzavar közepén is önmagad Csendjéből nézhetsz rá az eseményekre.
Ha zajos, zavaró a külvilág, magunkban kell elindítani a Csendet.

írta: Tamás Kriszti Tara
Ha szeretnél segítséget kapni hogyan találd meg a saját Csended, hogyan tudj benne elidőzni, hogyan hasznosítsd ezt a mindennapokban, a gyakorlatban, gyere múzsafoglalkozásra. Nem kell egyedül próbálkozz.
http://www.egyensulyban.com