Összetört szívek túlélése

szivkEbben az időszakban (április-május) sok párkapcsolattal kapcsolatos téma kerül felszínre. Újrarendeződünk, újrahelyezkedünk, úgy tűnhet az Élet sakkozik a pályán betöltött pozícióinkkal és elvesz minket valaki mellől, hogy másvalaki mellé tegyen és onnan aztán még tovább. Ha a kapcsolatainkban működik a tiszta kommunikáció – nem csak egymással, de önmagunkkal is – akkor nagyobb eséllyel maradunk a régi partnerünk mellett, ám így is megújulásra számíthatunk. Ez az időszak a megújulásé és bár főleg a párkapcsolatokban mutatkozik ennek fókusza, ez érvényes minden más kapcsolódásra is. Munkahelyi kapcsolatokra, barátságokra, az önmagunkkal való viszonyunkra.

Ha sok szőnyeg alá söpört témánk adódott, ha elnyomtuk bizonyos vágyainkat, akkor ez most a szembesülés időszaka és a változásé is. Mindez azonban nagyon fájdalmas tud lenni, menet közben összetörhet a szívünk, mély fájdalmakat élhetünk át a veszteségérzés miatt, amiért a régi ismert, biztonságosnak érzett dolgot magunk mögött kell hagyjuk és mert az újrarendeződéshez először meg kell éljük az elválást, leválasztódást. A megszokottól elbúcszúzni bizony nem kellemes. Ha egy kapcsolat véget ér, azt is meg kell tanulnunk elengedni és meggyászolni. Amíg ragaszkodunk, küzdünk a régi fenntartásáért, miközben már a leválás megindult, azzal folyamatos fájdalmat generálunk magunknak. Ezért esik olyan sok szó az elengedésről. De ez mit jelent valójában? Az elengedés az, amikor már nem ragaszkodom, kapaszkodom. Amikor már nem akarom, hogy az legyen, amit én akarok (hogy minden maradjon változatlan), amikor már nem állok ellen a fájdalomnak, amikor megadom magam mindannak, ami van, amikor elengedem a szorítást.

Amikor véget ér egy kapcsolat, az egy kicsit olyan, mint amikor egy szakadékot kell átugranunk, hogy átjussunk a túloldalra. Van, amikor megy ez egy ugrással is, de a legjellemzőbb az, hogy nem ugrunk. Ez akkor is igaz, ha mi magunk kezdeményeztük a szakítást, ebben az esetben is ugyanúgy végig kell járjuk az elengedés-megértés- elindulás-megújulás szakaszait.

div1

Most arról szeretnék írni, hogyan lehet túlélni egy fájdalmas szakítást. Legalábbis két saját példát megosztva szeretném megmutatni, hogy én hogyan haltam bele és éltem túl két óriási szívfájdalmat, amik végül nagyon sokat tanítottak nekem önmagamról. Abban bízom, hogy a saját tapasztalataimat megosztva talán segíthetek azoknak, akik most élnek át ilyesmit, és láthatják, hogy nincsenek egyedül. Túlélhető. Ha nem is pont azon a módon, ahogy én tettem, hanem más úton. Természetesen most is – mint minden írásomban – önismereti megközelítésből foglalkozom a témával.

Az első példában egy nyolc éves kapcsolatnak vetettem véget, de az, hogy én kezdeményeztem nem csökkentette az elválás fájdalmát. Összetört szívvel, fájdalommal és ráadásként a kezdeményezés miatti bűntudattal terhelve indult a megújulásom. Akkoriban ez volt életem első nagy fájdalma, óriási ébresztő erővel bírt. Persze akkor még ezt nem tudtam. Rengeteget beszélgettem a barátnőimmel, folyamatosan ismételgetve, bizonygatva, hogy jó döntést hoztam.

A kommunikáció nagyon fontos ebben a szakaszban is, mert a történtek szavakba foglalása segít az elmének a megértésben és ezáltal a felkavart idegrendszer megnyugvásában is.

Folyamatosan remegtem a belső feszülésektől, ráztak a belső érzelmi viharok. Rengeteget sírtam.

A sírás mindig jó, nagyon erős segítség abban, hogy újra és újra elérjünk a megkönnyebbülés állapotába.

Azt éreztem, hogy nem vagyok képes kezelni ekkora mennyiségű és intenzitású érzelmet. Úgy éreztem, hogy szétrobban a szívem és belehalok. Az egész lényem egy óriási feszültség volt. Próbáltam valamelyest elnyomni, lenyomni, hogy a mindennapokban funkciolnálni tudjak, de amint egy pillanatra is egyedül voltam, azonnal feltörtek. Hiszen egy vulkánt nem lehet lefojtani. Azt éreztem, hogy itt már tényleg csak a halál segítene, mert semmi más eszközöm már nem maradt a túlélésre. Érdekes ellentmondás, ugye? De még tartottam magam. Aztán egy hétvégén bezárkóztam és három napig sírtam folyamatában. Az elmém, mint az őrült gondolkodott, önigazolásokat keresett és megoldásokat, kiutat a fájdalomból. Remegett az egész testem. Fel sem keltem már az ágyból, csak feküdtem és szenvedtem. Aztán egyszercsak megéreztem, hogy én vagyok az, aki feszülök. Én vagyok az, aki szinte hergelem bele magam az újabb és újabb fájdalomba azzal, hogy pörgetem a gondolataim ugyanazon és azt akarom, hogy úgy legyen, mint régen. Hogy semmi se változzon. De hiszen már minden megváltozott. És akkor megéreztem, hogy mennyire elfáradtam. Hogy mennyire végletesen fáj a folyamatos fájdalom és feszültség és én magam tartom fent ezt az állapotot. Ekkor értem el egy pontra, ahol egy pici rés keletkezett az ellenállásom falán. Ez elég volt arra, hogy azt mondjam: Belefáradtam a fájdalomba, segítséget kérek, megkönnyebbülésre vágyom.

Amikor imádkozunk, segítséget kérünk, akkor kinyílt állapotban vagyunk. Amíg az igazunkat próbáljuk bizonyítani addig még zártak vagyunk és erővel toljuk a falat. Amikor szívünk mélyéről segítséget kérünk (legyen az akár isten, angyalok, barát, segítő felé), azzal elértünk egy olyan pontra, amikor már nem állunk ellen a sebezhetőségünknek, elismerjük önmagunk felé gyengeségünket és érzékenységünket, azt, hogy szükségünk van segítségre.
Valójában ekkor vagyunk a legerősebbek.

Miután spontán, de totálisan beleengedtem magam a fájdalom legmélyére, az elfáradással elértem a gödör legaljára, elértem azt a pontot, ahol már képes voltam megadni magam. Ebben semmi tudatosság nem volt még. Egyszerűen túlfeszültem, túlfájtam és átestem a holtpontomon, szinte belehalva a korábbi feszülésbe. Amikor ez a „belehalás” megtörtént, akkor éreztem először egy kis megkönnyebbülést. Ekkor kerültem elengedésbe, megengedésbe. Ekkor fogadtam el azt, ami van. Ekkor fogadtam el, hogy az ismert és megszokott életemben változás történt és a gödör aljáról már csak felfelé vezet az út. Aztán ráébredtem, hogy hoppá, innen már csak felfelé vezet az út! Ez hozta meg az elmém számára a felismerést, hogy ennél már csak jobb lehet, rosszabb nem. És ez bizakodással töltött el. És amikor bizakodni kezdünk, akkor azonnal emelkedni is kezdünk. Ahogy felismertem, hogy a szakadék alján vagyok, máris kiemelkedtem a szakadék másik oldalán. Nem kellett mászni, elég volt ráébredni, hogy innen már csak jobb jöhet.
Ennek felismerése még nem volt egyenlő azzal, hogy tényleg el is hittem, hogy jön majd jobb. Továbbra is azt gondoltam, hogy kénytelen voltam hátrahagyni a legjobb dolgot, ami velem történt, a másikkal való kapcsolatot. De ekkor már nem pörgettem bele magam az önsajnálatba (hiszen már egyszer elértem a legmélyebb pontot). Helyette inkább igyekeztem előre nézni. Négy évet töltöttem párkapcsolat nélkül, ám korántsem egyedül.
Önmagammal randiztam…

div1

Önmagammal randiztam. Kíváncsian figyeltem, hogy ki vagyok én a másik, egy másik nélkül. Milyen dolgok vonzanak? Mit gondolok erről-arról? Milyen tevékenységek vonzanak? Mi okoz NEKEM örömet? Épp úgy energiát és figyelmet szenteltem a magammal való kapcsolatra, mintha egy párkapcsolatban a másik iránt érdeklődtem volna. Sőt, sokkal mélyebbre mentem. Hiába, izgalmas személlyel randiztam és érdekes dolgokat tudtam meg róla(m).

Fontosnak és hasznosnak tartom, ha két kapcsolat között az ember tud egyedül lenni. Idő kell, hogy kitisztuljanak az érzelmeink, és tisztában legyünk azzal, hogy ki az, aki majd az új kapcsolatot kezdi – ki vagyok Én? Ki vagyok én Most? Tapasztalatokkal gazdagabban, megújulva, más szemmel nézve a világot – egy másik ember lettem menet közben. Nem ugyanaz az ember kezd egy új kapcsolatba, aki az előző kapcsolatba került és nem ugyanaz vagyok, aki az előző kapcsolatot maga mögött kellett hagyja. Változunk és ne hagyjuk ki annak a felfedezésnek az örömét, hogy kivé váltunk útközben.

A következő párkapcsolat akkor érkezett az életembe, amikor teljes szerelemben éltem magammal. Az egyedül töltött évek és a sok mélyre tekintés olyan ön-szeretetet hozott az életembe, ami békéssé és kiegyensúlyozottá tett. Boldog voltam magammal, elégedett az életemmel. A boldogság pedig boldogságot vonz – így egyszercsak egy új párkapcsolatban találtam magam.

div1

A következő szakítás négy év kapcsolat után ért el. Itt már tudatosabban alkalmaztam a leválási folyamatot, bár ez nem jelentette azt, hogy ne fájt volna épp olyan erősen, mint a korábbi veszteségélmény. Itt is végigmentem ugyanazon a meneten: Rendkívül sok sírás, érvelések, beszélgetések, tehetetlenségérzés, mély és gyötrő fájdalom. Ekkor azonban már ismertem a megoldást, bár tudni valamit és átélni az két különböző dolog. Mindenesetre amikor elértem arra a pontra, hogy több fájdalmat már nem tudok elviselni, meghoztam azt a tudatos döntést, hogy itt a vége.

Bezárkóztam ismét egy hétvégére és lefeküdtem a szőnyegre azzal a szándékkal, hogy itt és most meghalok a kapcsolat számára. Lefeküdtem a földre, mert érezni akartam, hogy ez az a mélypont, ahonnan csak felfelé vezet majd az út. De még velem volt minden fájdalom. Feküdtem és felváltva lazítottam és feszítettem az izmaimat, attól függően, hogy épp milyen érzelemhullám merült fel bennem. Ha harag, feszültség, akkor összeszorítottam minden izmomat és addig feszítettem, amíg el nem fáradtam bele vagy nem jött egy újabb gondolat- és érzelemhullám, ami egy fokkal könnyedebb volt. Ekkor ellazítottam minden izmomat. Azt mondtam magamnak, hogy addig innen nem kelek fel, amíg újjá nem születek ebből a „szívhalálból”. Figyeltem a gondolataimat, az érzéseimet – és ez a figyelem megadta azt az egy lépés távolságot, ami átalakít szenvedőből tanúvá, megfigyelővé. Itt már tudatosan arra figyeltem, hogy ne harcoljak a gondolataimmal az igazamért, hiszen ezen a fázison már átmentem barátok segítségével. Itt a földön csak a bennem felbukkanó érzelmekre figyeltem és a testemre, ahol feszül-lazul. Direkt nem változtattam a légzésemen, hagytam, hogy úgy jöjjenek a levegővételek, ahogy épp jönnek. Mélyen vagy felszínesen, hosszan vagy röviden.

Úgy tűnt, hogy hosszú órákon át feküdtem ott. Minden ellazuláskor kerestem magamban a megkönnyebbülés érzését. Sokáig nem találtam. Az első erős feszülések után elértem egy minden-mindegy állapotba, ami leginkább letargiához, depresszióhoz hasonlító érzet volt. Nem keltem fel, megfigyeltem ezt is. Belementem, megízleltem, hogy ez milyen érzés. Hát nem jó. De feküdtem ott tovább. Vártam, hogy mi jelenhet még meg. Tisztában voltam vele, hogy ami jön, az megy is. Lehet, hogy várnom kell rá egy ideig, míg elmegy, de várok.

Az a helyzet az érzelmekkel, hogy olyanok, mint a hisztis kisgyerek. Figyelmet akarnak. És ha nem kapják meg, akkor először erősödik a hiszti, fokozódik az érzelem, majd mivel hiányzik a dráma egyik résztvevője a képletből (én, aki belegabalyodnék az érzelembe), az intenzitás csökken, majd elül. És egyszercsak nincs ott többé.
Amire irányítjuk a figyelmünket, azt éltetjük. Ahová megy a fókusz, oda megy az energia.
Az egy lépés távolságból való megfigyelés azonban nem egy éles fókusz, hanem egy panoráma látásmód. Az eggyel nagyobb kép. Ekkor ténylegesen csak megfigyelők vagyunk. Mint amikor egy pályaudvart a felette lévő hídról szemlélünk és látjuk, ahogy a vonatok (érzelmek, gondolatok) a különböző sávokon jönnek-mennek.
Akkor adnánk fókuszt nekik, ha kiválasztanánk egy vonatot, ráugranánk, és csak azzal haladnánk egy irányba. Ekkor elveszítjük a nagyobb képet és a dráma részévé válunk, hagyva, hogy egy érzelem magával ragadjon minket.

Ami nekem sok órás földön fekvésnek tűnt, valójában csak két óra volt. Ez alatt az idő alatt sokféle érzelem jelent meg és haladt tovább, a fájdalom különböző erősséggel ütötte fel a fejét, majd csitult el bennem. Amikor úgy éreztem, hogy kiürültem, nagyon lassan nekiálltam felkelni. Megmozgattam a kezeim, lábaim, a fejem, majd oldalra fordulva feltápászkodtam. Nagyon nehezen keltem fel, ólmosan nehéznek éreztem a testem és rendkívül fáradtnak éreztem magam. Ezután lefeküdtem aludni és több, mint tíz órát aludtam. A belefektetett munkám az alvásidő alatt elrendeződött bennem és megújulva ébredtem fel. Ekkor már újra bizakodva. Úgy éreztem ténylegesen meghaltam a kapcsolatnak és egy üres papírlap vagyok. Azt írok és rajzolok erre, amit csak szeretnék. Most már nem kellettek évek ahhoz, hogy újra magamra találjak, hiszen már együtt voltam önmagammal. Pár nap alatt újra megtaláltam a korábbi egyensúlyom és ismét megújulva, új szemmel indultam neki az életemnek. Egy-két hónap elteltével ismét kopogtatott a szerelem.

A valódi elengedéshez nem lehet megspórolni a teljes érzelmi átélést. Először mindenképp át kell menjünk azon a szakaszon, amikor engedjük magunkat mélységében megtapasztalni az adott érzelmet. Csak ezután tud bekövetkezni a megkönnyebbülés fázisa.

Kérd, keresd és várd a megkönnyebbülést. Ez tesz nyitottá, ez mozgatja meg az energiákat, ez lendíti tovább a megkezdett változást. Aki nem halad, az áll. Tudd, hogy nem szükséges a fájdalomban hosszan időznöd. Szabad továbblépned. Mihez ragaszkodsz még? Miről hiszed azt, hogy nem tudsz nélküle élni? Ez igaz? Egészen biztosan igaz? Ki vagy Te? Ki vagy Te akkor, amikor önmagad szereted? Mi történne, ha szeretnéd magad?

Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com

Ha segítségre van szükséged, itt vagyok.
Nem kell egyedül lenned életed kihívásos szakaszában!
#BéreljMúzsát! Egyeztessünk időpontot, várlak szeretettel.

Tara – 2015: Arassunk

Tara profil2Üdv 2015-ben!

Ez az új év talán több újdonságot fog hozni, mint a tavalyi és végre fellélegezhetünk valamennyire, mert ezek az új dolgok kellemesebbek lesznek. Ahogy én látom, főleg év közepétől indul be mindez nagyobb lendülettel, tehát a nyári aratószezon az elmúlt 2-3 évben befektetett energiáink gyümölcsének aratását is jelenti majd.

Úgy érzem erősen érzékelhetővé válik majd egy határvonal azok között, akik ténylegesen tettek munkát önmaguk megismerésébe és a saját hitrendszereik átalakításába és azok között, akik még csak most kezdik el felfedezni ezeket a lehetőségeket maguknak. Ők ebben az évben nagy lendületet és sok segítséget kaphatnak ahhoz, hogy felzárkózzanak. A felzárkózást, mint önmagukhoz képest történő megnyílást értem, nem pedig valaki máshoz hasonlítva!

A vetési munkálatokat éppúgy nem lehet siettetni, mint ahogy az aratást sem lehet túl korán elkezdeni. Épp úgy, ahogy elaltatni sem tudjuk magunkat, ám azt megtehetjük, hogy „odakészítjük” magunkat az alváshoz ideális állapotba, tehát lefekszünk. Az elalvást azonban már nem lehet megcsinálni, abba csak beleengedni tudjuk magunkat.

Az idei aratás is ilyesmi módon fog történni. Az elmúlt pár évben előkészültünk, odatettük magunkat és most már a belelazítás részhez értünk, amikor úgymond maguktól billennek át a dolgok, érkeznek meg az eredmények. Itt már nem kell erőfeszítést tennünk, itt már csak engedni kell, hogy az eddigi munka lendülete átvigyen minket azon a küszöbön. Mint ahogy egy útjára elindított biliárdgolyó is szépen nyugodtan gurul be a lyukba, a lyuk előtt már nincs szükség további lökésre.

Az első három-négy hónap még az előkészületekkel fog zajlani, de már a nyugalmasabb feladatokkal – a példánknál maradva, most felvesszük a pizsamát és lefekszünk a megvetett ágyba, hogy aztán az év közepétől könnyedén átengedjük magunkat a megérdemelt pihenésnek, a megvalósult és megvalósuló álmoknak.
Akik pedig most még nem aratnak, ők a megnyílásokat kapják ajándékba, az új élményeket önmagukról és az eddig nem látott lehetségességekről.

Az első negyedévre vonatkozó „munka” mindössze a folyamatos újraigazítás, és egy kis vonalon túl való gondolkodásmód.
Ennek egyszerűségét és könnyedségét így ábrázolnám: Ülsz egy kényelmes székben és élvezed az arcodra vetülő napsugarakat. Ám, ahogy a nap elmozdul az égen, ha nem viszed arrébb a székedet, árnyékba kerülsz, ezért ha továbbra is szeretnéd élvezni a nap melegét az arcodon, időről időre arrébb kell egy kicsit tenned a széked. Ennél viszont nem kell többet tenni, csak finomhangolásokat végezni, odafigyelve az aktuális körülményekre és jelen pillanatra. Ennyi elég ahhoz, hogy sütkérezz a fényben.

Sugárzó napsütést kívánok mindenkinek 2015-re is!

Szeretettel: Tara

2015a

Lee Harris – A szeretet megsokszorozása

2014.06.02A szeretet megsokszorozása
és elmozdulás a sűrűségből a fény felé

 

 

Üdv mindenkinek a 2014 novemberi energia-előrejelzéssel.
Szép nap van itt Coloradoban, bár kissé hideg, de napos és aranyszínű levelek vannak mindenfelé.

Érdekes előző hónapunk volt. Általában az érdekes szót használom, amikor sok mindent szeretnék összegezni.

Néhány nappal ezelőtt egy előre felvett videóinterjút rögzítettünk egy rádióműsor számára Rob Gauthierrel. A műsor végén megkérdezte tőlem: Szerinted miért megy keresztül sok ember erős nehézségeken az utóbbi években és idén is? Azt mondta, hogy rengeteg embert ismer, akik nehéz időszakot élnek át.

Azt hiszem a küzdelem maga egy ismétlődő téma minden alkalommal, amikor ezeket az előrejelzéseket készítem és mégis igyekszem videóüzenet formájában átadni, még ha trükkös is a megvalósítása. A nehézségeinkben mind különféle szinteken vagyunk.

A legjobb tudásom szerint igyekszem összefoglalni a tapasztalataink sokszínűségét. A visszajelzésekből azonban látható számomra, hogy milyen végtelenül sokféle szinteken történnek a tapasztalásaink ebben az időszakban. Ez pedig olyasvalami, ami egyértelműen az emberi faj felemelkedésének útjáról szól és a változó, átalakuló tudatosságról.

Továbbra is úgy gondolom, hogy még mindig a 2012-es év utáni másnaposságot éljük. Sokan (ezt mondtam Robnak is) abban reménykedtek, hogy egyik napról a másikra történik majd nagy változás 2012-ben vagy 2013-ban. Ez a hirtelen változás azonban nem mutatkozott meg a környezetükben. Ezek az emberek még mindig egyfajta sokkhatás alatt állnak, gyászt élnek meg ebből az időszakból eredően és nehezükre esik igazodni mindazokhoz az általuk nehéznek ítélt dolgokhoz, amik a külvilágból tükröződnek vissza számukra. Ez is figyelembe lett véve.

De ahogy az októberi előrejelzésben is mondtam, újra várható egy nagy megnyílás a bolygónkon.

Túlhaladtunk már azon az időszakon, amikor a változás központja csak a tudatosságunkban és a belső világunkban volt jelen.
Most egy kinyíló időszakban vagyunk, ami – a következő évtizedben és azon túl is – nem csak lehetőséget ad arra, hogy változásokat idézzünk elő a bolygón, de szinte kötelességünkké is válik, hogy ezt tegyük.

A változás valóban belülről indul.

Érdekesnek találom a jelenlévő vitákat az olyan csoportokban, akik spirituálisnak csoportnak vagy fénymunkásoknak nevezik magukat. Ezek olyan felcimkézések, amiknek használata hasznos, de csak akkor, ha nem megkülönböztetésként használjuk őket. A megnevezések végsősoron úgysem jelentenek semmit, mert alapvetően mind emberi lények vagyunk és együtt utazunk. Ám ezeket a cimkéket az emberek aggatják magukra, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozzanak. Érdekesnek találom ezeket a csoporton belüli vitákat, belső harcokat és az emberek egymás felé irányuló haragját, amint azon vitáznak, hogy a dolgok miért nem változnak.

Azonban ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a valóban változást hozó, változásra inspiráló emberek sosem haraggal vagy ítélkezéssel teszik ezt. Legyen ez akár az az utcán élő nő, aki mindig összehozza az embereket és szolidaritást, közösségi szellemet idéz elő a jelenlétével vagy akár Oprah Winfrey a tévében, aki a saját módján teszi a dolgát. Ezek az emberek folyamatosan a változás energiáját hordozzák egy bizonyos pozitivitással, de legfőképpen egyfajta életenergiával. Nem haraggal hatnak, hanem élettel és az egymás felé, jövőbe vetett hittel.

Úgy érzem a személyes felelősségünk most emberként ezekben a furcsa időkben, hogy valamilyen módon felhagyjunk az idő folyamatos haladásával kapcsolatos aggodalmainkkal.

Sokakra nehezedik az idő nyomása. Olyan körlevelek kerülnek a postaládánkba, amik a környezetvédelemmel és a kormánnyal kapcsolatos sürgősségi dolgokról beszélnek. Meglehet, hogy ezeket valóban fontos elolvassuk és válaszoljunk rájuk, de maga a sürgetés érzése egyikünknek sem segít. Pár hónapja beszéltem már az ilyen jellegű emailekről és sokan használják ezt a típusú sürgetést arra, hogy készenlétben, feltüzelve tartsák magukat. Ám amikor feltüzelt állapotban vagy, nem éppen egy békés vagy életadó energiát viszel oda, ahová fókuszálsz.

Nemrég olvastam egy interjút egy énekes-dalszerzővel. Azt mondta, hogy középkorról szóló könyveket szokott magánál hordani emlékeztetőül, hogy nem számít milyen rosszul mennek épp a dolgok, régen sokkal rosszabb volt a helyzet, miket műveltek egymással napi szinten az emberek.

Én, éppúgy, ahogy ti – akik olvassátok ezt – szintén nem örülök, ha szenvedést, pusztítást, háborút látok a világban. Ez olyasvalami, amit újra és újra el kell fogadjak, hiszen itt élek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek örökre így kéne maradni, főleg, ha mindannyian eldöntjük, hogy kivesszük a részünket a változás előidézéséből.

Azt nem tudjuk milyen hosszan lesz élet a Földön, de azt tudjuk, hogy amíg itt vagyunk, lehetünk mi a legjobb gondozói és alakítói az általunk beáramló változásoknak.

Ezzel visszatérünk a személyes dolgokra.

Hogyan boldogultok jelenleg a vágyaitokkal, álmaitokkal? Hogyan tanultok mindabból, amit nehéznek éreztek?

Felelősek vagyunk, hogy

  1. Megismerjük önmagunkat
  2. Rájöjjünk arra, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk az életünkben

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányan érzékenyebbek vagyunk, mint mások. Ám amint elkezded megérteni, hogy ki vagy te és te hogyan reagálsz az életed külső körülményeire, már tudsz változtatásokat kezdeményezni és ezek lehetővé teszik a számodra, hogy a legjobb éneddel legyél jelen a mindennapokban.

Mindezzel együtt – ezt mindig elmondom – ha vannak napok, amikor minden nehéz, akkor csak lazíts egy kicsit, pihenj egy napot. A világ megvár, amíg összeszeded az energiáidat. Amikor pedig felfrissültél, visszatérhetsz a világba és készenállhatsz arra, hogy adj és kapj.

Az a gyakorlat, ami a rádióműsorban elhangzott, Zacharytól származik, csatornázás formájában. Ez egy gyors „lenullázási” gyakorlat volt, hogy letehessük azt a sűrűséget, nemkívánatos érzelmeket magunkról, amit esetleg magunkkal hordozunk, hiszen mostanában érezhető ez a sűrűség. Más emberek félelmeit is érezhetjük.

Az utcán járva hatással van ránk a körülöttünk lévők energiája. Kollektívaként egy nagy energiaóceán vagyunk. Ahogy említettem már, hogy az óceánban vannak hidegebb és melegebb foltok, éppúgy érezhetünk ilyesmit, amikor mások energiamezőjén haladunk keresztül. Ezeket az érzéseket pedig lehet, hogy magunkra vesszük és eggyéválunk velük.

Ezért olyan csodálatos az, ha nyitottszívű és pozitív emberek vesznek körül minket – a jó is ragadós, ahogy lemerítő lehet negatív emberek közelében lenni.

Azonban, ha a saját energiáidnak gondját viseled és éber vagy, meghúzod a határaidat.

A gyakorlat az volt, hogy képzeld el magad egy piramisként, aminek a csúcsa nagyjából egy méterig ér fel a fejed tetejétől számítva. Azután lásd a tested mellett a piramis oldalait, nagyjából 70-70 cm távolságra mindkét oldalon a csípődtől.

Most csukd be a szemed és képzelj el egy óriási fénygömböt, ami 1 méterre van a fejed tetejétől (a piramisod csúcsánál). Ez az univerzum fénye, ehhez kapcsolódsz hozzá. Most csak lásd és érezd ezt a fényt egy kis ideig. Kezdd el magad felé hívni ezt a fényt a fejeden keresztül a szívedbe és tovább lefelé a testedbe olyan mélységig, amit épp elbírsz. Engedd lassan lefelé haladni a fényt, engedd magadba.
Miután elkészültél ezzel a vizualizációs gyakorlattal, kezdd el finoman a földhöz ütögetni felváltva a lábaidat, jobb és bal.
Csinálhatod ezt a gyakorlatot állva is, ülve is. Csak finoman ütögesd a lábaidat a talajhoz.

Ezzel kiütögeted az összes sűrűséget magadból és a piramisod aljáról. Mindazt a sűrűséget, amit aznap magadba szívtál a világból, illetve mindazt, ami épp felbukkan benned, hogy tisztuljon.

20-30 másodperc elég, állítsd meg a lábaidat és térj vissza a fény elképzeléséhez. Lásd a fényt, nagyjából egy méterre a fejed tetejétől és ezúttal valószínűleg erősebbnek, fényesebbnek látod. Egyre jobban kell érezd és egyre lejjebb tudod húzni a tested felé.
Ezek után újra dobolj a lábaiddal a talajon – jobb, bal, jobb, bal.

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű és terápiás haszna is van. Ismételd ezt a „fény, majd láb” folyamatot harmadszor is. Képzeld el a fényt. Látod majd, hogy a fény nagyobb és egyre mélyebben tudsz hozzá kapcsolódni.

Néhányatoknak ez a gyakorlat talán túl metafizikus megközelítésű, másoknak pont így tetszik, ahogy van. A fő oka azonban annak, hogy ezt csináljuk az, hogy óriási mennyiségű fény árasztja most el a bolygót. Ezért történik olyan sok minden az emberi kollektívában, mert mindez a sűrűség és sötétség elengedésre kerül és ezek a feszültségek felszabadulnak az emberekből.

Tehát ez a gyakorlat arra való, hogy a sűrűségből a fény felé lépjünk. Nem tart sokáig, egyszerű és segít összekapcsolódni önmagaddal, a saját fényeddel és az univerzális forrásenergiával.

Ezt tesszük emberként. A sűrűségtől a fény felé haladunk minden egyes nap.

Rengeteg különböző gondolat kering, hogy mit is kéne tennünk, milyennek kéne lennünk. Ezt is sokszor látom a spirituális közösségekben „neked ilyennek kéne lenned, olyannak kéne lenned” és persze egyik sem igaz.

Senki sem mondhatja meg valaki másnak, hogy az milyen legyen, hogyan viselkedjen.
Arra törekedjünk, hogy saját magunkat csiszoljuk, azt tegyük mesterivé akik vagyunk, amiért ide születtünk a Földre és amit mi tudunk adni. És bízzunk mindebben, hogy a saját egyéni utunkon tökéletesen játsszuk a szerepünket ebben az univerzumban.

Természetesen (ahogy a korábbi hónapokban is említettem) különböző tünetekkel találkozhatunk ebben a felemelkedési folyamatban, mint:

 

  • Erős ’elengedős’ álmok. Sok rossz álmot élhetünk át – ezek a sűrűség kiválasztására szolgálnak, és az álom formáját választjuk arra, hogy ezeket átengedjük magunkon.
  • Külső és belső konfliktusok. Ez szintén egy olyan terület, amit egyre inkább képesek vagyunk csiszoltabbá tenni az életünkben. Meglehet, hogy belső konfliktusokat engedünk el – önmagunkkal kapcsolatos ítélkezéseket és zavartságot. Elképzelhető, hogy viták merülnek fel a környezetünkben és nem az a dolgunk, hogy részt vegyünk bennük, hanem az, hogy könnyedén kilépjünk belőlük, a legjobb képességeink szerint. Ha épp vitatkozol valakivel vagy kiabálsz valakivel, ez az élmény akár egy szükséges katalizátor is lehet az életedben. Valószínűleg sosem kívánod megismételni újra ezt a tapasztalatot, de lehet, hogy aznap pont ez kellett történjen a vita mindkét résztvevőjével, hogy átalakulhassanak a közöttetek lévő energiák – hiszen az energia folyamatosan változik mindannyiunk számára minden nap.
  • A változás elfogadása/elutasítása. Jelenleg vagy épp ellenállsz annak, hogy változást idézz elő vagy ellenállsz az érkező változásoknak, vagy elfogadod a változásokat, együtt haladsz velük, örülsz nekik és életerősnek érzed magad tőlük. Mindkét változat – az ellenállás és az elfogadás – ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala, ezért ne ítéld el az ellenállásodat, de emlékeztesd magad, hogy az ellenállásodon való átlépés lehet a legnagyszerűbb ajándék, amit magadnak adhatsz. Légy bátor.

 

Mindeközben emlékezz a Földön lévő fényre, ami számunkra és bennünk van itt. Lehet, hogy imádkozással kapcsolódsz ehhez a fényhez, lehet, hogy jógán keresztül vagy akár éneklésen keresztül. Rengeteg módja van a fénnyel való összekapcsolódásnak.

 

Azt is megtehetjük, hogy szó szerint becsukjuk a szemünket és egy pár pillanatra befelé figyelünk és így kapcsolódunk össze a saját bensőnkkel, illetve bármely egyszerű gyakorlattal is megtehetjük ezt, akár azzal is, amit az imént adtam.

 

Emberként ezen a Földön a „feladatunk” az, hogy a legjobb képességeink szerint több tudatosságot és fényt hozzunk a bolygóra; több együttérzést és pozitív változást hozzunk változatos világunkba.

 

Én eléggé felbátorodtam az általam látott megjelenő és szükséges változások kapcsán. Hálás vagyok, amiért láthatom, ahogy az emberek azon dolgoznak a világban, hogy változásokat idézzenek elő olyan területeken is, ahol az élet és a bolygó van veszélyeztetve, de méginkább azért, hogy látom, ahogy az emberek a békén és a bolygón lévő tudatossági szint emelésén munkálkodnak.

 

Arra kérlek gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy neked mire van szükséged ahhoz, hogy a saját szereped meglásd a nagy közösben. Mert mindig egyes emberekkel kezdődik, veled kezdődik a változás, ezért fontos az, hogy tudd, hogy neked mire van szükséged.

 

Sokszor bélyegeznek minket kritikusan önzőnek mások, akik nem értik az önszeretet és az önmagunkról való gondoskodás természetét. Amikor magasabb szinten gyakoroljuk az önszeretetet és az öngondoskodást, mint amit a társadalom tanított nekünk, akkor természetes számunkra, hogy másokról is gondoskodjunk. Természetessé válik, hogy jobban szeressünk, többet adjunk, hiszen a szeretet az az egymással megosztott energia. Nem kizárólagos és sokkal érdekesebb és élvezetesebb, amikor megoszthatjuk valakivel és láthatjuk növekedni és terjedni.

 

Remélem lesz egy kis időtök arra, hogy megcsináljátok a fenti gyakorlatot és arra is, hogy végiggondoljátok mire is van szükségetek ebben a hónapban.

Ha nehéznek érzitek ezt a kérdést és önzőnek érzitek magatokat közben, akkor különösen javaslom, hogy írjatok egy rövid listát, mert ha a dolgok, gondolatok csak a fejetekben hangzanak el, akkor ott maradhatnak az éteri szinten. Amikor leírjuk, behozzuk őket a testbe, később láthatjuk, ahogy megjelennek az életünkben valamilyen módon.

 

Sok szeretetet kívánok mindenkinek erre a hónapra.

 

Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/november-2014-energy-forecast.html

Steve Rother – Nincs többé jó vagy rossz

3014_03_06-SteveBarb(13-1W350)

Nincs többé jó vagy rossz

 

Üdvözlet Kedvesek, az Idő Őrzője vagyok

Régi szalmaszálakba kapaszkodás

Az időnek és a térnek egy kritikus pontjánál vagytok épp a Földön. Az egyik dimenzióból egyértelműen egy következőbe léptetek, miközben interdimenzionális valóságokon haladtatok át, most pedig a régi szalmaszálakba kapaszkodtok. Valójában ez eléggé normális viselkedés az emberiség fejlődését tekintve, legalábbis az alapján, ahogy ezt korábban már megtettétek. Ma erről szeretnénk beszélni és elmondani mi zajlik a világotokban. Igen, azt már mondtuk korábban, hogy sok energia kerül felvételre a bolygóról, a tektonikus lemezek olyan módon mozognak, ami jelentős stresszt jelent a bolygó számára is. Korábban, az alacsonyabb rezgésekben ez nem volt probléma, mert egyszerűen csak nem úgy éreztétek mindezt, mint ahogy most. Ezt a kapcsolatot elkezdtétek nagyon-nagyon mély szinteken érzékelni és sokan elkeseredésből túlreagálják ezt. Úgy érezhetitek, hogy ha most ezt nem értitek meg, akkor elveszítitek erre a lehetőséget. Kedvesek, Ti – és itt a felsőbb énetekre gondolunk – , akik Fénymunkásoknak nevezitek magatokat, a fény mesterei vagytok. Igen, ti vagytok azok, akik azt választottátok, hogy itt lesztek ebben az időben és nagy változást hoztok erre a bolygóra. Ezért megosztunk néhány nagyon egyszerű ötletet és eszközt, amit arra használhattok, hogy segítsétek az egész emberiséget a következő szintre lépni, ahol hatékonyan és könnyen lehorgonyozhatjátok a teljes energiátokat.

Cselekvés és reagálás

Mindössze annyit kell tennetek, hogy ránk néztek és meglátjátok milyennek látszanak a dolgok a fátyol ezen oldaláról. Hacsak nem az emberiségről beszélünk, nem használjuk a jó és rossz szavakat, a helyest és helytelent vagy a félelmet és szeretetet. A valóság az, hogy ezek nem léteznek, és ahogy a magasabb rezgésbe léptetek, elkeseredetten megkapaszkodtatok ezeknek a régi gondolatoknak az energiájába, hogy megpróbáljátok magatokat jobban érezni, főleg ráérezve a Földanya energiáira. Sokan, akik elnyomva érezték magukat vagy mintha elvesztették volna a hangjukat, megkapaszkodtak és visszaléptek, hogy valami ismerőset és kellemeset találjanak maguknak. Aztán ott vagytok ti, akik mindkét oldalra ránéztetek. Most mindenkit erre bíztatunk. Amikor valamire a mi szemünkkel néztek, akkor ítélkezésmentességet láttok. Az ítélkezés nem működik, hiszen nem létezik jó vagy rossz, csakis cselekvés és reagálás van, és jelenleg ez játszódik le a Földön mindenhol újra és újra.
Azonban mindez elért egy olyan felfokozott állapotba, hogy most már rálátásotok van minderre. Mi kell ehhez? Szükség van-e tűzszünetre, megegyezésre vagy a kormányaitok bevonására? Ez mind lehetséges, ám egyénenként is mindegyikőtök képes változást előidézni a magatokban hordozott, szívetekben lévő energiával. Legtöbben ezért jöttetek ide, ez az evolúció következő lépése az emberiség számára. Valójában ez egy lehetőség a fény számára, hogy olyan területekre világíthasson rá, amik eónokon keresztül sötétségben voltak, hosszabb ideig, mint gondolnátok. Igen, ennek sok része az elmúlt időkből ered. Sok nagy háborútok egyszerűen csak korábbi dolgok ismétlődése, amiket már megtapasztaltatok a történelmetek során és a jelenlegi helyzet sem más. Mégis, mindez elvezet benneteket a probléma gyökeréhez és itt az ideje, hogy mindannyian cselekedni kezdjetek.

Az együttérzés gyakorlása

Hogyan kell ezt csinálni? Nos, van egy ideg, ami a nyakatok oldalánál indul lefelé és 7 közül 5 csakrátokat átszövi. Ezt Vagus idegnek hívják és lehet edzeni. Miért tennétek ilyet? Ez az ideg felelős a hosszú élettartamért és ha edzésben tartjátok, mindenkire jó hatással lesz. Hogyan lehet edzeni ezt a Vagus ideget? Nagyon egyszerű… az együttérzés gyakorlásával. A Vagus ideg a részetek, része a fizikai felépítéseteknek, ami segít meglátni az együttérzést ezen a bolygón. Ha valami olyasminek vagytok tanúi, ami borzasztónak tűnik, az első dolgotok, hogy ujjal mutogattok egymásra. Megpróbáljátok kitalálni, hogy melyik oldalhoz akartok csatlakozni, hogy mi történt és kit kell hibáztatni. Mi lenne, ha egy kis darabkát magatokévá tennétek ebből a hibáztatásból? A felelősséget, hogy másként tekintsetek a dolgokra és talán meglátva az energiákat, amik ehhez a helyzethez vezettek. Egyikőtök sem hibás és egyikőtöknek sincs igaza. Mind az emberség egyvelegét, sokféleségét tapasztaljátok éppen.

Úgy tekinteni a másikra, mint saját részetekre

A kritikus tömeg idejét élitek. Nincs két út, Kedvesek. Az emberiség elképesztően gyorsan fejlődött az utóbbi négy és fél évben. Ahogy áthaladtatok a 12-12-12-es átjárón és visszaállítottátok az energiáitokat a Földön, elhatároztátok, hogy beléptek az emberiség új korszakába. Ezalatt az idő alatt, ami a Megerősödés Kora, értétek el a jelenlegi szinteket. Ám most nem tudtok tovább lépni, amíg meg nem oldotok néhány nagyon egyszerű problémát a különbözőségek középpontjában, amik újra és újra lejátszódnak a bolygón. Ezek az atlantiszi és lemúriai idők? Igen, Kedvesek, de mindez még ezeknél is tovább nyúlik a múltba. El kell játszanotok, hogy különállóak vagytok, hogy egyáltalán embert játszhassatok a Földön és ez dualitáshoz és ellentétekhez vezetett. Ha ránéztek valakire, úgy látjátok, hogy a másik tőletek különálló, ahelyett, hogy önmagatok részének tekintenétek őt. Ennek kell most megváltoznia. Ez az a rész, amit mind meg tudtok változtatni. Sokan közületek vallásos prédikációkat hallgatva nőttetek fel, ahol azt mondták, hogy a jó emberek a mennyországba jutnak, míg a rosszak a pokolba. Nem szeretnénk csalódást okozni, de nem létezik pokol, sosem létezett. Ez egy emberi találmány, nagyjából a XVII. századból, azért, hogy bűntudatot ébresztve kontroll alatt tarthassanak vele titeket.

Az előítéletek elutasítása

Mindez szintén a különállóságot illusztrálja, ám ez már nincs jelen. Az igazság az, hogy nem létezik különállóság, mert vagy mind együtt mentek vagy senki sem. Ez a saját döntésetek és ez előtt álltok most mindannyian. Mit lehet tenni? Esetleg kapcsoljátok ki a tévéteket, hogy ne lássátok a híreket és ne kelljen ezzel foglalkozzatok? Nos, a tagadás is része a megoldásnak. Ám igazából mindannyiótoknak tudnia kell róla, hogy mi zajlik a világban. A kihívás az, hogy elhisztek-e mindent, amit a tévében láttok. Mennyibe telne többféle csatornát nézni és így több lehetőséggel élni azügyben, hogy meglássátok mit éreznek mások? El tudjátok engedni a romlottságukat? Túl tudtok-e lépni a gyűlölködéseken, amiket generációkon keresztül adtak át egymásnak az emberek; amikor az apa üvöltve mondja a fiának: „Nézd mit tettek velünk! Nézd mit tettek!” A fiúban ekkor olyan célok formálódnak, hogy ha majd felnő, bosszút áll. És ez játszódik le újra és újra. Sok mester mondta azt: „Szeresd ellenségeidet.” Most van itt az ideje, hogy ezt tegyétek és most válik mindez valósággá a számotokra. Mert nincs jó vagy rossz, nincs fekete vagy fehér, fent vagy lent és nincs szeretet vagy félelem. Mindezek ugyanannak az energiának a részei.

Látjátok-e magatokat mások szemével?

Kedvesek, egyértelműen beléptetek a Megerősödés Harmadik Hullámába. Az Első Hullám elég egyszerű volt, megtanulni állni, jelen lenni, egy vezetőt követni. A Második Hullámban megtanultátok önmagatokat követni. Megtanultátok, hogyan találjatok rá a saját utatokra, miközben a különbözőségeitekkel küszködtetek. A Megerősödés Harmadik Hulláma sokkal bonyolultabb, mint az előző kettő volt, mert ez a harmónia. Hogy talál valaki harmóniára? A kulcs az, hogy lássátok magatokat mások szemével. Mit jelent mindez? Talán ezt mondjátok: „Én csak egyvalaki vagyok. Én nem az vagyok, aki megpróbál békét teremteni a Földön.” De, pedig azok vagytok. Az az igazság, hogy mindannyian hozzáteszitek a saját részeteket az emberiség kollektív rezgésébe olyan módon, ami korábban sosem volt látható ezen a bolygón. Valójában ez a kollektív rezgés az, ami meghatározza az emberiség haladási irányának kimenetelét a Földön, a Megerősödés Korában. Mindannyiótok egyéni felelőssége, hogy megnyissátok a szíveteket és próbáljatok egy dologra olyan sok nézőpontból ránézni, amennyiből csak tudtok. Igen, láttok majd szenvedést és gonosztetteket is, amiért dühösek lesztek – mindez addig fog tartani, amíg az emberiség ezt játssza. Kedvesek, ezek ismétlődése konkrétan meghatározóan hat az emberek érzelmeire. Sokszor egy csoport vagy egy faj, földrajzi terület felé irányuló düh generációkon keresztül megmarad.

Az E Család hívása

Kedvesek, csak ti vagytok. Képesek vagytok-e megteremteni egyetlen szívet vagy látjátok-e magatokat mások szemével, még akkor is, ha azok fegyvert rántanának, hogy ellenetek fordítsák azt? Meg tudjátok-e tapasztalni az ő félelmüket a saját problémátokként úgy, hogy a szívetekben tartjátok és nyíltan kifejezitek a barátaitok felé? Ezek azok a dolgok, amik megváltoztatják a Földet és ti vagytok a kritikus tömeg. Nem tudtok tovább haladni, amíg ezeket a dolgokat nem rendezitek el. Mit jelent mindez? Mind leléptek és együtt haladtok a következő szintre? Nem, Kedvesek. Ez egy tipikus hullámminta, amiről korábban többször is beszéltünk. Gyakran három lépés előre, kettő vissza. Néha lelombozódtok, mert időnként ez három lépés előre és három vissza. Mégis mindannyiótoknak megvan a felelőssége, hogy ebbe az irányba haladjatok előre. Azt választottátok, hogy ebben az időszakban a Földön lesztek, pont ezért. Ezért jöttetek. Most van itt az ideje, hogy felébredjetek az álomból, használjátok a szívetek erejét és megtanuljatok mindenki mást is úgy szeretni, mint önmagatokat. Ez a megtestesült mester szépsége itt a Földön és az E Család is itt van, hiszen sokszor voltatok már jelen kritikus időszakokban. Elrah ismer benneteket, ahogy az Idő Őrzője is és eM és mind, akit a Csoportnak hívtok. Az az igazság, hogy nagyon drukkolunk nektek, mert az ellenállás ilyen kritikus pillanataiban léptetek elő, hogy változást idézzetek elő. Hallattátok a hangotokat, ami egy rezgést hordozott magával, aminek úgy tűnik nincs értelme, de ez a kulcs a Földön lévő szeretethez. Ezek az új energia időszakai az új Földön és mindannyian hordoztok egy darabot ebből. Egy külön fénysugarat hoztatok magatokkal, ezért bátran engedjétek el a félelmeiteket és a sötétséghez való kapcsolódásotokat. Bátran engedjétek el az elkülönüléses gondolataitokat és azt, hogy csak a jók fejlődhetnek. Mind együtt haladtok, és a jelen lévő legalacsonyabb rezgéssel dolgoztok, hogy a legnagyobb változást hozhassátok a bolygóra.

Nincs rossz vagy jó. Csak Te vagy.

Hogyan szabadulhattok meg a generációkon átívelő gyűlölettől és hogyan cselekedhettek egyként? Az első lépés a megértés. Ez nem csak annyi, hogy szóltok pár szót vagy bocsánatot kértek. Ez továbbra is arról szól, hogy ismerjétek meg egymást. Ne csak a legjobb, legszebb oldalatokat mutatva a másik felé, hanem azt, hogy kik vagytok így együtt. A Megerősödés Kora az orrotok előtt van, de szükség van rá, hogy mindannyian, egyénileg is elérjétek a kritikus tömeget. Ez az új Föld korszaka. Ez az új ember álomból ébredésének korszaka. Kedvesek, nincs rossz vagy jó. Csak Ti vagytok.

A legnagyobb tisztelettel vagyunk itt ezekben a kritikus időkben, hogy segítsünk emlékezni benneteket. Egy gyönyörű álomból ébredeztek, amiben eddig játszottatok. Ébredjetek szeretettel a szívetekben és érintsétek meg a többieket is, akik játsszák ezt a játékot. A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok egymással tisztelettel, tekintet nélkül arra, hogy kik vagytok. Segítsétek egymást minden adandó alkalommal. Ez az emberiség legnagyszerűbb előrelépése, ahogy beléptek ebbe az új játékba, amit mindannyian játszotok. Játsszatok jól egymással.

Espavo. Az Idő Őrzője vagyok.

A Csoport

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://www.lightworker.com/beacons/2014/2014_08_NoMoreRightorWrong.php

Lee Harris (júni) – Mi az új és mi a lehetséges?

leeharrisMi az új és mi a lehetséges?

 

Hello mindenkinek, ez a júniusi energia-előrejelzés.

Gyönyörű az időnk, meleg van és süt a nap.
Mégis úgy érzem, hogy a legerősebb energia, amivel kezdenem kell az a gyász, szomorúság energiája, mert ez most mindenkit érintően felmerülő dolog. Ez az, ami a leggyakrabban felmerült mostanában a témák között.

Minden hónapban tartok egy Kérdezz-Felelek közvetítést, ami májustól már nem csak a Portál tagjai számára elérhető, hanem mindenkinek. Az utóbbi három hónapban feltűnt, hogy a kérdések zöme a gyász/fájdalom/szomorúság és a pánik témáját érintette.
Igen, az utóbbi hónapok valóban intenzívebbek voltak, mint ahogy vártuk vagy korábban tapasztaltuk. Ám év elejétől folyamatosan mondom, hogy ez az intenzitás nem fog csökkenni. Ezért ahhoz, hogy a saját tapasztalásunkat mindennek közepén jobbá tegyük, meg kell tanuljunk ezzel az intenzitással együtt dolgozni, illetve a saját belsőnkkel dolgozni – gyakran egyidejűleg mindkettőre szükség van.

Például, ha egy bizonyos témával kapcsolatosan szomorúságot érzel azt érintően, ami a világban történik, keresd az azon a területen megmutatkozó aktivitásokat – tudatos megmozdulásokat. Fordítsd a figyelmed efelé a terület felé, ami leginkább kiváltja belőled ezt a szomorúságot, hallasd a hangodat.
Sokan azt kérdezitek: „De hol kezdjem? Olyan sok lehetőség van.” Én mindig azt mondom, ha túlterhelve érzed magad a világ dolgaitól, de van egy olyan terület, amit szeretsz, menj afelé. Néhányan talán úgy érzitek: „Ennyi elég? Hogyan lenne elég mindössze ennyi ezekben az időkben?”
Azt hiszem mindannyian úgy érezzük, hogyan is lehetne elég mindaz, amit teszünk? Főleg az érzékenyebbek érezhetik így, akik látják, hogy egyidejűleg mennyi különféle területnek van szüksége támogatásra.

Én magam is mindig felteszem magamnak ezt a kérdést a munkámmal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztek így a saját munkátokkal kapcsolatosan, illetve az életmódotokkal, a családotokban való jelenlétetekkel kapcsolatosan. Ez a kérdés/gondolat most egy kollektív válasz mindarra, amit magunk körül látunk.
Egy elsöprő, sürgető érzés zajlik most mindenütt ’kívül’ ebben a pillanatban. Ugyanakkor arra jutottam, hogy akkor vagyok a leghasznosabb a külvilág számára is, ha minél inkább a középpontomban vagyok. Vannak napok, amikor ezt a középpontot nem olyan nehéz megtartani (nevet).

Ha még nem kezdtetek el tudatos változtatásokat tenni azügyben, hogy hogyan dolgoztok együtt a testetekkel és a személyes mintáitokkal, most nagyon itt van ennek az ideje.
Ha azt veszitek észre, hogy túl nagy feszültséget okoz számotokra mindaz, amit a külvilágban láttok… nem ültök véletlenül túl sokat a számítógép előtt? Mert nagyon sok borzalmas szalagcímet láthatunk már nem csak az újságokban, de az interneten is. Már azoktól a weboldalaktól is kapok ilyen „Félelmetes hírek” tárgyú üzeneteket, ahol petíciókat szoktam aláírni. Így aztán a bejövő leveleim között minden nap találkozom ilyen szavakkal, mint: „félelmetes, rettenetes, sürgős”. Még ha az ezen leveleket írók úgy is gondolják, hogy az üzenetük igaz és jótékony célú, az idegrendszerre való hatás, amit ezen szavak napi szintű, sűrű felbukkanása okoz, mindenféle feltüzelő jelet küld az agyba. Ezért használjuk a józan eszünket és figyeljünk oda, hogy miket fogadunk be a külvilágból.

Ebben az időszakban az a különös – ami miatt a tudatosság gyorsabban növekszik, hogy az emberek mélyebben tapasztalják meg önmagukat –, hogy az emberek kénytelenek visszahúzódni mindattól, ami a külvilágból zúdul rájuk. Aztán vagy kapunk egy kis lökést erre a visszahúzódásra betegség vagy valamilyen katasztrófa formájában, vagy más körülmények kényszerítenek minket arra, hogy felhagyjunk a szokásos rutinunkkal. VAGY tudatosan és saját elhatározásból visszavonulunk, pihenünk.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan továbbra is kifelé pörgetik magukat és a nagy pörgésben folyton visszapattannak mindarról, ami energetikailag a világban történik.
Például, akik esetleg egyedülálló szülőként két munkahelyen is dolgoznak, nos nekik nyilván nagyon nehéz időt szakítaniuk saját magukra azokhoz képest, akiknek nincs gyerekük. Amikor mi kijövünk a munkahelyről, nekünk legalább már csak a barátainkkal, a családunkkal és önmagunkkal kell megbirkóznunk, nem kell gyerekek igényeit kiszolgálni és vezetni őket. Mindig mondtam, hogy szülőnek lenni a legnehezebb, legfárasztóbb munka ezen a bolygón. Avval együtt, hogy minden szülő tisztában van vele, hogy ugyanakkor ez a leggyümölcsözőbb feladat is. Különösen ti szülők találkozhattok több küzdelemmel a gyerekekkel kapcsolatosan ebben az időszakban. Sok stresszt éltek meg nem csak a szülői szerepben, de saját magatok világgal való kapcsolatában is.

A 20 év alatti gyerekek nem ugyanúgy gyászolnak, nem ugyanúgy szomorúak, mint a huszas éveik közepén lévő társaik vagy akik ennél idősebbek. Ők már jobban képesek feldolgozni a világban megnövekedett stimulációt, ingereket – mindazt, amihez te még csak mostanában szoksz hozzá. Ha úgy érzed szakadék képződött közted és a gyerekeid között, csak emlékezz rá, hogy a kapcsolódás továbbra is ott van. Mindössze épp egy intenzív átalakuláson mész keresztül egy egészen más nézőpontból indulva. Aztán ott van még maga a generációs különbség is.

Igen sok stressz és szomorúság van most jelen az emberekben. Néhány hónappal ezelőtt mondtam „Ez már nem a 80-as évek.” Viccelődtem ugyan, de nagyon is rátapintva a lényegre. Azok, akik emlékeztek, hogy milyen volt az élet a 80-as, 90-es években, illetve a korai 2000-es években, ahhoz képest most teljesen más minden. Ez pedig hatalmas átalakulás és újrarendeződés, amihez még mindig igyekszünk hozzászokni valahogy, és ez nem fog lelassulni.
Idekerültünk a jelen pillanatba, ami az egyetlen hely, ahol magunkra találhatunk, azzal együtt, hogy a múlt energiái folyamatosan átrohannak rajtunk, hogy felszabadulhassanak, elengedésre kerülhessenek.

Ha elbeszélgetsz pár 80-90 éves emberrel, elmesélik neked, hogy mennyi változáson mentek keresztül egy egész élet alatt (én mindig nagyon érdekesnek találom ezeket a beszélgetéseket). Összehasonlítva a változások mennyiségét az ő generációjuk és a miénk között, látszik, hogy mennyire gyors az tempó, amivel mi haladunk.
Ráadásul már nem csak a szüleink DNS-ének kódolásával érkeztünk, hanem a saját lélekrajzolatunk kódolásával is. Ugyanakkor ott van még a családjaink korábbról jelen lévő mintázata, amibe elfogadtunk, hogy becsatlakozunk növekedési és gyógyulási céllal.
Így aztán most az emberek mintázatai vagy krízismódba kapcsoltak vagy felszabadulás módba. Fontos, hogy támogassuk a felszabadulás módot.
Ha ezt olvasod és épp krízismódban vagy, tudd, hogy változtatnod kell bizonyos dolgokban. Meglehet, hogy azonnal reagálsz erre a kijelentésre és azt mondod: „De Lee, én már nem tudok többet változtatni.”
Ez azonban nem teljesen igaz.
Nem azt mondom, hogy a körülményeid ne lehetnének borzalmasan stresszelőek a számodra, vagy ne lehetnél éppen életed legrosszabb időszakában, de MINDIG képesek vagyunk apró, finom változtatásokat tenni. Hiszen a problémát az adja, hogy általában bizonyos mintázatok mentén éljük az életünket – erről is esett már szó korábban. A mintákon tudunk változtatni.

A másik dolog, amit megkérdezhetsz magadtól, hogy hogyan segíthetnéd a testedet, ha az elméd és az érzelmeid éppen teljesen felfokozott állapotban pörögnek? Mire van szüksége a fizikai testednek?

Akinek nagyon erősen érzékeny az idegrendszere – ami gyakori az érzékenyebbek között – keressetek olyan étrendkiegészítőket, amik segítenek lenyugtatni az idegrendszert. Például a magnézium remek erre a célra. Keressetek rá akár a googleban és sok egészen kedvező árú terméket találhattok. Ezek az apró dolgok sokat segíthetnek a hangulaton.
A testünk megsegítése éppúgy életbevágó ezekben az időszakokban, mint a lelkünk, a szellemünk és az elménk támogatása.
Mindebben sokat segít az egyedül töltött idő is.

Ebben a hónapban sokakban azonban folyton ott pörög majd a gondolat: „Változtatnom kell valamin. Változtatnom kell valamin.”
Ennek egy része a világban található fejetlenségből és sürgetésből fakad, hiszen nagyon sokan épp most pörgetik ki magukból az érzelmeiket és napi szinten zajlanak intenzív változások.

A múlt havi energia-előrejelzésben, májusban pont ezért fókuszáltunk arra a kérdésre, hogy vajon mennyi mindent szedünk magunkra a külvilágból, más emberek káosz-energiáiból és szükségleteiből. Mennyire érzékeljük a bennük lévő pánikot és félelmet, amit maguk körül árasztanak, amitől nehéz leválasztódnunk és simán kibillenthet a saját egyensúlyunkból.
Remélhetőleg a múlt hónap óta már többen tudjátok mindezt kezelni és sikeresen hallatjátok a saját hangotokat. Elmagyaráztam, hogy a hangunk hallatása mennyire erőteljes dolog. Ez olyasmi, amivel a legtöbben teljesen felhagytatok sok éve már, mert nem élveztétek azt, hogy mások számára katalizátorok legyetek vagy ti legyetek azok, akik folyton negatív reakciókat kapnak, mert az igazságotok eltér az általánostól.

Ám azt is mondtam a múlt hónapban, hogy manapság már sokkal nyitottabbak az emberek, mint korábban. Ezért az igazságotok megosztása nem csupán abban segít, hogy új irányba állítsa a többiek energiáját és figyelmét, abban is segít, hogy meglássanak és megértsenek olyan dolgokat, amiket eddig még nem.
Sokatok sajnálkozik azon a tényen (amivel elég sokszor találkozom online): „Miért nincs több felébredett ember? Miért nem ébrednek fel jobban?”
Ha te is ezt érzed, azt javaslom fordítsd át ez a kifejezést erre: „Segíteni akarok az embereknek a felébredésben.”
Ha úgy gondolod, hogy az emberek alvajárókként mennek el az olyan dolgok mellett, amik pusztítóak a bolygóra nézve – ezt nem tudod megkerülni. Nem létezik politikai mese vagy pénzügyi tranzakció, amitől az alvó emberek meglátnák az igazságot ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ha cselekedni akarsz, neked kell ezeken a területeken munkálkodnod és tanítanod a többi embert is. Az is jó, ha csak szimplán beleszövöd a témát egy általános beszélgetésbe, ahelyett, hogy fel lennél háborodva azon, hogy az emberek nem tájékozottabbak. Ha dühít a nemtudásuk, segíts nekik meglátni azt, amit te is látsz.

Mi mind együtt veszünk részt az életben. Mindannyiunknak megvannak a határai, megvannak a vakfoltjaink. Ezért is élünk csoportban, törzsként. Egy világtörzs vagyunk, amit sikeresen felosztottunk, egymással szembefordulva a kultúrális különbségeinkkel és a felső kontrol által, aminek irányítása alatt oly sokáig éltünk.
Azért van, hogy sok érzékenyebb ember igazán borzasztónak találja ezt az időszakot, mert mindez a sötétség most felszínre kerül, láthatóvá válik. Csak meg kell figyelni mik zajlanak bizonyos országokban, milyen atrocitások történnek, amik állítólag „indokoltak” a háború és a hatalom nevében.

Amennyire ezek az események zajlanak, annyira kell emlékezzetek rá, hogy a rájuk látásunk aránya nagyon is új a számunkra – ilyen mértékben eddig még nem voltunk tudatában mindennek. Ezért, ha belebonyolódtok és felhergelitek magatokat, csak pánik üzemmódba kerültök tőle.  Ha felismeritek azt a tényt, hogy mindez masszív mennyiségű feldolgozandó esemény, információ, történés, ami kiborítja az embereket, akkor a pánikból egy kicsit ki tudtok tekinteni, egy nagyobb nézőpontot találva.
Ám éppúgy, ahogy minden más érzelemnél, ha észreveszed, hogy félsz, menj bele a félelembe. Ne csak a pánikos gondolatokba merülj bele a félelemmel kapcsolatosan, mert az kikerüli magát az érzelmet és egyenesen az elmébe megy.
Igazán merülj bele a félelem érzésébe…

Erről is beszéltem már pár hónappal ezelőtt. Ha félelmet érzek valamivel kapcsolatban, amit a világban látok, a legjobb, amit tehetek emberi lényként, ahelyett, hogy pánikolnék vagy bárkivel elkezdenék róla beszélni, az, hogy megállok és belemerülök a hatalmas félelembe, ami áthalad a testemen. Mert egy bizonyos ponton, amikor beleengeded magad ezekbe az érzelmekbe tudatosan és mélyen, az szinte pukkanásszerűen elillan.
Talán azt mondod „már belefáradtam az érzelmek átérzésébe”. Erre azt válaszolnám, hogy ez esetben még mélyebbre kell belemenj az érzelembe.

Persze egészen más a helyzet, ha valami fizikai problémáról van szó. Ha kimerített egy betegség, az egész más dolog. A betegségek és a csökkent erő nehezebbé teszik a szellemedhez való kapcsolódást, illetve kevesebb teret hagynak a számodra önmagadon belül, hogy ezekkel a beleérzős módszerekkel dolgozz.

Vannak azonban most is köztetek, akik épp megrekedtek az elme és a mély érzelmek közötti térben.
Ez az, amiről még ma szeretnék beszélni: ez a köztes tér, ahol mindannyian, kollektívaként vagyunk elakadva.
Említettem, hogy a múlt gyászolása, az emiatti szomorúság az, amit feldolgozunk, mi, egy bizonyos generáció. Furcsa visszanézni mondjuk a 90-es évekre, mert annyira más érzés volt akkor élni, egészen másként zajlott az élet.

Ám, ha én személyesen visszanézek a 90-es évekre, láthatom, hogy most már jelen van egy bizonyos fokú tudatosságszint a beszélgetésekben, a tettekben, az emberek kinyílásában, ami nem volt jelen akkoriban. A tudatosság csak bimbózott még a 90-es években, próbált utakat találni magának.
Könnyű visszatekinteni a múlra, megérezni annak energiáját a testben és ezért visszavágyni oda. De emlékezzetek, talán már tíz év múlva ebbe a mostani pillanatba, időszakba vágytok majd vissza.

Azért is szeretem az olyan non-dualisztikus tanítókat, mint Toni Packer vagy Pema Chodron, akik arról beszélnek, hogy egyedül a pillanat az, amink van, mert én is látom, hogy amikor visszatérünk a jelen pillanatba, kiáradunk. A pillanatban az energiáink újrarendeződnek és megszűnnek a külső dolgokkal kapcsolatos elakadásaink.
Nem könnyű elengednünk a külső dolgokat, ezért ne hibáztassátok magatokat. Inkább legyetek tudatosak rá, vegyétek észre, amikor ez a külsőséghez való ragaszkodás megjelenik és legyetek kedvesek, türelmesek magatokkal. Használjátok ezt a helyzetet arra, hogy megértsétek miért érzitek magatokat összezavarodva néha. Engedjétek, hogy ott legyen ez a zavarodottság anélkül, hogy hozzá kapcsolnátok a megjelenése miatti stresszt, illetve sürgősen szükségét éreznétek a megoldására.

A spirituális közösség azért egy érdekes közösség, mert feltételeznénk, hogy a közösségen belül mindenki egyensúlyban van, és valójában ez nem így van. Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük a hatalmas különbségeket az emberek azon elképzeléseiről, hogy mit is jelent spirituálisnak lenni.

Vannak, akik inkább a testükön kívül akarnak élni, ezért olyan utakat választanak, ahol a lelkük főleg az éteri zónákban mozog. Szeretik az olyan dolgokat, mint a csatornázás, meditáció, ám nem igazán akarnak mélyebben bekerülni a testükbe.
Aztán vannak azok az emberek, akik csak a testükben akarnak létezni és nem feltétlenül akarják megnyitni a koronacsakrájukat, a szellemüket.
E két végpont közötti tér számunkra a tökéletes hely, a kettő egyensúlya. Ám ezt leföldelni, vagyis beépíteni a mindennapokba sokkal nehezebb lehet, mint gondolnánk. Ez az a munka, amit most mindannyian végzünk – leföldeljük, járhatóbbá tesszük ezt a középső területet.

Most azért is élünk furcsa időszakot, mert amellett, hogy a tudatosságunk folyamatosan növekszik, ez a növekedés állandó elválást, gyászt kíván, mivel magunk mögött kell hagyjunk dolgokat. El kell engedjük az eddigi gondolkodásmódunkat.
Azonban a világ most folyamatosan ilyeneket kiabál feléd: „minden bizonytalan, fogynak az erőforrásaink, pánikoljunk emiatt-amiatt”. Mindeközben a belső világodban pedig ez hallatszik: „Már nem tudom ki vagyok.”
Nos mindez elég félelmetes tud lenni, hacsak nem veted meg a lábad a talajon és haladsz szépen lépésről lépésre, napról napra: Rendben, most itt vagyok épp, lélegzem. Itt van ez a pillanat. MOST ebben élek.

Ezért mondom olyan sokszor, hogy emlékezzünk, akár holnap meg is halhatunk, mert ez a gondolat segít visszatérni önmagunkhoz. Leállítja a tervezgetést és aggodalmaskodást a jövővel kapcsolatosan, visszavezet a mostba.
Sokszor látjuk ezt gyógyíthatatlan betegeknél. Hirtelen megnyílnak és úgy kezdenek tekinteni a dolgokra, ahogy korábban sosem volt rá idejük. Ez a jelenlegi társadalmunk legnagyobb talánya.

Az egyik oka annak, hogy olyan elfoglaltak vagyunk, hogy az éppen zajló fontos dolgokról ez segít elvonni a figyelmünket. A világunk úgy van kitalálva, hogy a legtöbbünket egyfajta taposómalomban tartsa munkával, aktivitásokkal, stimulációkkal – mindezt azért, hogy összezavarja a belső érzékeinket.
Talán az az 1%, akikről hallunk, akik nem ebben a taposómalomban élnek – nos, lehet, hogy ők is hajtanak, csak a pénzüknek és hatalmuknak köszönhetően más keretek között. Ki tudja? Én nem ismerek senkit ebből az 1%-ból, így erről nem tudok beszélni.

Értsétek meg, hogy olyan időkben élünk, amikor nem csak annak áramlatával kell haladjunk, ami körülöttünk történik.
Térjetek vissza önmagatokhoz.
Hozzátok meg a saját döntéseiteket akkor is, ha azok nem egyeznek feltétlenül a csordaszellem gondolkodásával.
Szánjatok időt az egyedüllétre.

Ismerjétek fel, hogy a spirituális-emberi tánc egy állandóan változó folyamat. Nem csak az éteri világban éltek és nem csak a testben éltek. Próbáltok több tudatosságot behozni az éteriből a testbe. Ahogy ezt teszitek, nem csak a saját életetekben hoztok mozgásba dolgokat, hanem a korábbi generációk számára is.
Mindezeket elmondva látható, hogy az önmagatokról való gondoskodás, a pihenés életbevágó fontosságú. Ha úgy érzitek, hogy nagyon felgyorsultak, felpörögtek a dolgok, ismerjétek fel, hogy szükségetek van némi újrarendeződésre. Máskülönben csak magával ragad a sebes áramlat.

Amikor visszatérsz a „belső kuckódhoz” és elkezded megtenni azokat a dolgokat, amik segítenek neked abban, hogy lelassulj és megnyugodj, akkor visszaérkezel egy olyan pontra, amikor azt tudod mondani: „Végre! Kapok levegőt!”
Energetikailag a te lenyugvásod óriási hatással van mindenki másra a környezetedben. Tehát amikor megnyugszol, energetikailag egy nyugalmi mintát hozol létre és a világnak erre most nagy szüksége van.

Igen, ez most egy őrült időszak és nem fog lelassulni. Ezért kell most a bensőnkre figyelnünk, evvel dolgozzunk, sokkal inkább, mint bármikor.
Ez az időszak mindig úgy lett említve a csatornázási anyagaimban, mint a 2012-2020-as utazás.

Azok, akik haragosak, dühösek vagytok és arra vártok, hogy a külvilágban csillapodjanak, csendesedjenek a dolgok, kérlek kezdjetek el dolgozni önmagatokkal, máskülönben továbbra is dühösek maradtok, ami aztán egy rögzült érzelemmé válik és maga alá teper titeket.

Itt az ideje, hogy felszabadítsátok magatokat a szívetekből indulva. Ez pedig azt is jelentheti, hogy másként élitek az életeteket, mint korábban. De hát ezért vagyunk itt minden egyes nap, hogy felfedezzük mik az új dolgok a világban és mi lehetséges még.

Békét és szeretetet kívánok nektek, remélem jó hónapotok lesz.

Az utóbbi munkám egy hanggal gyógyító anyag volt. Júniusban már 10 éve, hogy belekezdtem ebbe a munkába nagy nyilvánosság előtt és ebben a tíz évben szavakkal dolgoztam, hogy segítsek másoknak mozgásba hozni az energiáikat. Mostanában belekezdtem a hangokkal való gyógyítási munkába, ami nagy öröm volt számomra a szavak használata után. Úgy tűnik tetszésre talált ez a megközelítés is. Ezért, ha érdekel, hogy hangok által tapasztalj meg benső változásokat, keresd az Adventures in Sound anyagomat.

Vigyázzatok magatokra, találkozunk következő hónapban.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/june-2014-energy-forecast-whats-new-and.html

Lee Harris (ápr) – Április ereje, bennünk található

2014. április 3.

leeharris                  Április ereje, bennünk található

 

Üdv mindenkinek, ez itt az áprilisi energia-előrejelzés.
Április 2-a van, amikor felvesszük ezt az anyagot. Nem igazán tavaszi az időjárás errefelé, de már haladunk felé – meglátjuk (mosolyog).
Még itt vagyunk a bolygón, ami mindig egy kellemes és nem várt dolog. Azért is említem most ezt, mert ma két fő témáról szeretnék beszélni.

Már évek óta ismételgetem minden előrejelzésben azt, hogy sosem tudhatjuk meddig fogunk élni. És ez igaz – nem tudjuk, hogy megérjük-e a mai nap végét. Mégis sokszor inkább a jövő irányába fókuszálunk, ahelyett, hogy a jelenre figyelnénk. Állandóan hallok embereket aggoldalmaskodni a jövővel kapcsolatosan, amiket hallanak vagy gondolnak róla.

Például valaki arról beszél, hogy valaki más megjövendölte, hogy egy bizonyos vulkán ki fog törni és az mikorra várható vagy épp lesz-e földrengés pár hónap múlva, illetve hasonló spekulációkkal foglalkoznak, hogy merre tart a világ… én pedig szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy mindezek csak feltételezések, találgatások.

Nem azt mondom, hogy ne hihetnél abban, hogy ezek bármelyike megtörténhet és ne készülhetnél fel rá előre, ahogy az számodra megfelelő, hogy jól érezd magad.

Ám azt vettem észre, hogy igen sokan a bizalmukat és cselekedeteiket ezektől a jövőbeli dátumoktól teszik függővé, mindezzel a saját félelmeiket hozzákapcsolva ezekhez. Aztán eljön az adott nap és semmi sem történik, majd újra és újra megismétlik ezt a mintát egy következő jövőbeli dátummal, amit hallanak valakitől.

Én arra kérlek, hogy minderre úgy nézz rá, hogy nem a jövőbeni dátumok az érdekesek, hanem a saját félelem-kapcsolódásod mindahhoz, ami a világban zajlik.
A világunk felgyorsult, káosz és pánik van mindenütt. És érthető is, hogy miért. Jópár olyan dolgot láthatunk a világban, ami akár idegessé is tehet a bolygó jelenét, jövőjét tekintve, illetve arra nézve, hogy mikkel küzdenek az emberek.

Azonban az egyik igazság, amit megtanultam és megtapasztaltam az, hogy minél inkább a középpontukban vagyunk, minél stabilabbak vagyunk, annál inkább készen állunk bármire, amit a Föld bolygó az utunkba hoz.

Tehát, ha félelemben élsz vagy aggódsz a jövő miatt, akkor folyamatosan kívül helyezed magad a középpontodból és erőtlenné teszed magad.
Mondhatod persze, hogy hogyan is lehetnék nyugodt ezzel a borzalmas jövőképpel kapcsolatban?

Én pedig azt mondom: Először is a jövő még nem történt meg. Még nem tudod, hogy ténylegesen mit hoz a jövő. Még azok is, akik jó beleérző képességűek vagy jövőbelátóak – többekkel találkoztam, akiknek ebben nagy tehetségük van és sok jövendölésük valóra vált. Ám még nekik sem vált minden jóslatuk valóra. Talán valami megváltozott menet közben vagy egyszerűen inkább csak egy lehetségességről volt szó a jóslatban, nem pedig bizonyosságról.

Ezért tedd fel magadnak a kérdést: A jövőben élsz-e vagy a jelenben?

Nyilvánvalóan a múltat és a jövőt össze kell kapcsoljuk a jelenünkkel. Tanulhatunk a múltunkból, ami segíthet számunkra más döntéseket hozni később a jövőben. Ám sok olyan embert látok, akik a Földön lévő félelemenergiáknak és káosznak köszönhetően, elhagyják a testüket és nem a mában élnek, hanem a „mik a tervek a jövőre” és „milyen veszélyeket hozhat a jövő, ami miatt aggódnunk kell” állapotban léteznek.

Azt mondanám, hogy a földi élet sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amit valaha vártunk vagy amit tanítottak róla nekünk. És ezt olyasvalaki mondja, aki egy egész nyugalmas részén él a világnak.

Azt akarom mondani, hogy a jelenlegi történések nagy részben a kondicionálásunk részei. Illetve az a hitünk, miszerint a háló, ami eddig biztonságban tartott minket (a külvilággal szemben) most eltűnik, átalakul. És ahogy ez eltűnik, talán feszültté tesz az a gondolat, hogy nincs már biztonsági háló többé.

Tehát itt vagy te, aki már eleve ideges amiatt, hogy nincs biztonsági háló, aztán jön valaki aki azt mondja (nagy levegővétellel): „Vigyázz! A Yellowstone-nál vulkánkitörés lesz!” Ekkor a már benned lévő feszült energia azonnal kap egy valódinak tűnő fenyegetettséget, ráharap erre a fókuszra.

Próbáld meg beazonosítani a különbséget aközött, hogy hová fókuszálsz és mire irányítod a félelmed az elmédben és mennyi félelem van a testedben. A félelemmel dolgozni szó szerint azt jelenti, hogy energiaként dolgozol vele, nem pedig mint egy történettel.

Például, ha felbukkant most a félelmed, mert épp egy olyan dologról beszélek, ami felbolygatott benned valamit vagy olyan típusú félelmről beszélek, amit épp tapasztalsz az életedben, tudd, hogy a testnek meg kell tanítani, hogy másként reagáljon.
Szánj rá egy pillanatot és lélegezz (a videóban Lee lassan vesz egy mély levegőt és lassan kifújja); tegyél így egy párszor. Ha naponta csak egy-két percet szánsz erre a mély légzésre, kezdesz tőle rendbejönni, megnyugodni, kinyílni. Leginkább az okoz gondot mindenkinek, hogy beazonosítsátok a félelmet, a káoszt vagy azt, hogy épp valaki más befolyása alatt álltok.

Ha én egy elég békés állapotban lennék, de hazaérve a társamat ilyen hangulatban találnám (hadarva, hangosabban kezd beszélni): „Attól félek elveszítem a munkám és jaj mi lesz a pénzzel és bla-bla-bla…” – mindez az energia, amit a társam áraszt ekkor magából, megérint engem is. Ha egy méterrel arrébb is állok, akkor is bekerül mindez a saját zónámba. A kérdés az: Milyen folyamatot indít el ez bennem, mennyire befolyásol?

A kérdés számotokra: Jelenleg mennyire vannak rád hatással mások, mennyire befolyásol az ő energiájuk?

Ti, akik elfoglalt életet éltek, sok ember vesz körül benneteket, tudjatok róla, hogy a legtöbb ember most káoszt él meg magában, sokkal inkább, mint korábban. Ám az a különbség, hogy a legtöbben nincsenek tudatában ennek a káosznak önmagukban, illetve nincsenek tudatában annak, hogy káoszos vagy félelemmel teli történetekre fókuszálnak azért, hogy feldolgozzák mindazt a folyamatot, ami a bensőjükben dolgozik. A bensőjük azt mondja: „Ó, a biztonsági háló eltűnt! A Föld nem olyan, amit vártam.” Ez most mindenkire érvényes.

Így most 2014-ből előretekintve a következő tíz-húsz évre, észrevehetjük, hogy a dolgok bizony nagyon meg fognak változni. Ez már biztos. A megoldás abban rejlik, hogyan érkezünk majd oda, hogyan helyezzük el az ’új’ dolgokat a mindennapjainkban.
A személyes életünkben minden nap teremtünk valami ’újat’. Világként is folyamatosan valami ’újat’ hozunk létre minden egyes nap.
A mai napra tudunk fókuszálni. Sokakat elborít és megijeszt az a nagy jövőkép, aminek közeledtét érezzük, érzékeljük. Ám emlékezz arra, hogy az, amit érzel, érzékelsz, az kapcsolatban áll azzal, hogy ma hogyan érzed magad.

Szeretnék megosztani egy rövid gyakorlatot veletek. Nemrég létrehoztam valamit, amit ’7 nap békének’ neveztem el, ami 7 rövid meditációból álló anyag. Ez segíthet felébreszteni az életedben lévő békét. Az egyik meditációban az „üreges testről” beszélek.

Hadd magyarázzam el. Képzeld el egy pillanatra, hogy üreges vagy belülről. Képzeld el, hogy nincsenek szerveid a testedben. És ne csak azt képzeld el, hogy ez a belső tested egészen üreges és tágas, hanem képzeld a tested köré kívül még a kb. 30 cm széles energiateredet is. Lásd a belső teret magadban és a külső teret magad körül, mint a te üreges energiameződet.

Ez egy rövidke kis gyakorlat, amit naponta párszor megcsinálhatsz, hogy elképzeled magadat ebben az üreges testedben. Csukott szemmel könnyebb.
Először vegyél egy mély levegőt (a videóban Lee is vesz egy mély levegőt) és a képzelőerőd segítségével érezd ezt az üregességet és érezd ennek a tágasságát.
Ezután képzelj el egy fényt, ami fentről érkezik és a fejtetődön keresztül beáramlik a testedbe, hogy feltöltsön téged. A fény feltölt téged.

Most – kis kitérővel – ha elképzelted az üreges tested és hirtelen ezt láttad: „Ejha, tele vagyok mindenki más cuccával!”, akkor ez az a pont, amikor azt mondhatod: „Elengedek mindent, ami nem az enyém. Elengedek mindent, amit mások helyett cipelek.” Mindegy milyen szavakat használsz, csak szóljon az elengedésről és mások dolgainak letevéséről. Alkalmazd ezt a kis szóbeli elengedést és ezután fókuszálj az üreges testedre és ezután hozd be a fényt.

Ezután csak lélegezz, ebben a fényben. Érezd, hogy megtölt és feltölt a fény. Maradj ebben annyi ideig, amennyi számodra jólesik.
Mindez azért fontos, mert megengeded vele magadnak, hogy egy kis időre visszatérj önmagadhoz.

Tudom, hogy sokan, akik magasabb érzékenységűek vagytok napi szinten tesztek azért, hogy mások energiái kevésbé hassanak rátok. Ezt a gyakorlatot is hozzátehetitek a már meglévő gyakorlataitokhoz – csak látni önmagad egyedül, saját magadként pár percig, naponta néhány alkalommal. Csak te és a saját energiatered.

Ezzel a gyakorlattal helyreállíthatod a békédet és az egyensúlyodat. Erőt is ad, amihez nem férsz hozzá, ha azt kívül keresed.
Lehet, hogy hozzászoktál, hogy a barátaid adnak számodra erőt. Ám hirtelen úgy tűnik, hogy minden barátod krízist él át. Ezért kicsit elkezdesz pánikolni, mert az a tér, ami korábban jó érzéssel töltött el téged (a barátaid társasága) már nem okoz örömet.

Lehet, hogy elveszítetted a munkád és a biztonságérzeted, ami azáltal volt jelen számodra, hogy volt egy munkahelyed, ami most eltűnt. Tehát kicsit feszült vagy és azt kérdezed: „Mit teremtek vajon legközelebb?”

Ilyen szintű változások történnek az egész világon. Azok a dolgok, amik a biztonságot jelentették az emberek számára, amikben bíztak, a dolgok, amiket ismertek – mind elmozdulnak.
Tehát befelé kell haladjunk. Magunk felé kell forduljunk és önmagunkban kell megtaláljuk az új erőnket.
Áprilisban az erő lesz a fő téma.

Igen, asztrológiai szempontból is igen erős lesz ez a hónap. Lobbanékony és robbanékony helyzetekre számíthatunk világszerte és személyesen is. Ám, hogy hogyan fognak megmutatkozni ezek a robbanékony dolgok az nagyon eltérő lehet. Lehet, hogy nem a legrosszabb dolog fog bekövetkezni, amire számítasz, egyszerűen csak erősek lesznek az energiák.
Ez azt jelenti, hogy learathatod az erőt, amit ezek az időszakok hoznak magukkal és karmesterévé, vezetőjévé válhatsz ennek az erőnek a saját életedben. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha minden nap szánsz időt arra, hogy megtaláld önmagad, összekapcsolódj önmagaddal a bolygón zajló őrület kellős közepén.

Látom, hogy mi minden zajlik körülöttem. Érzem és hatással van rám.
Ám arra is emlékszem, hogy a szívemben független vagyok mindettől (Lee a mellkasára helyezi a kezét). Van bennem egy tér, amihez senki nem érhet el. Még akkor is, ha reagálásban vagyok a kívül történő dolgokra, van bennem egy tér, ami csak az enyém.

Ebben a hónapban szánj rá egy kis időt, hogy napi néhány alkalommal összekapcsolódj önmagaddal. Ebben a hónapban nagyobb erők érkeznek hozzád, mint aminek korábban a birtokában voltál.

Törődjetek magatokkal, bánjatok jól magatokkal. Májusban találkozunk.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/04/april-2014-energy-forecast-strength-of.html

Steve Rother – Ünnepléssel Hazafelé

SteveR

Ünnepléssel Hazafelé

Az Otthoni szokások

 

Üdvözletem, Elrah vagyok a Ritmusos Szolgálattól

Nem tartott sokáig megérkeznem, hiszen állandóan itt vagyok. Néha félreáll kicsit [Steve] és akkor becsusszanok, amikor csak tehetem. Üdvözletem mindenkinek. Én Elrah vagyok, ti meg nem.

A szeretet és a nevetés bevonzza az Otthon figyelmét

A Földön lévő különleges rezgésről fogunk beszélni – bár ez nem csak a Földön van jelen. Ez mindenütt rezeg, ám van egy különleges része. Létezik a Földön valami, amit Szeretetnek hívtok és amikor szerettek valakit, akkor ez felkelti az Otthon figyelmét. Sokszor azt gondoljátok „erre az egy személyre irányul a szeretetem” vagy „nagyon fogom szeretni ezt vagy azt” és ha a fókuszotok intenzív, csak ezt fogjátok látni. Amikor ilyen rezgésűek vagytok, akkor ezt az életteli, teljes színpompában játszó rezgést bocsátjátok ki magatokból és nem csak a többi ember felé, hanem mi is érezzük ezt Itthon. Amikor a Földön ünnepeltek, mi is életre kelünk. Mi pedig keresni kezdjük ezeket a lehetőségeket, összehangolódunk veletek és a legmagasabb szintű harmonikus rezonanciánkká válunk, mert így tudunk veletek összekapcsolódni, így dolgozunk a szívetekkel. Könnyebb a szívetekkel dolgoznunk, mint a fejetekkel, mert az elmétek mindig gondolkodni akar. Mindig igyekszik értékelni benneteket és ezeket a furcsa emberi dolgokat. Ma több mindenről fogok beszélni, mert éppen belehelyezkedtek egy ünnepi időszakba. Ez az évetek vége, itt vannak a vallásos ünnepeitek és az új esztendő kezdete, együtt ünnepeltek a családdal és mindenkivel. Amit nem tudtok az az, hogy mi titeket ünneplünk Itthon. Amikor feltöltődtök és olyan magas rezgésben léteztek, amilyenre csak képesek vagytok, akkor szerettek vagy nevettek – legalább egyik a kettő közül. Amikor kacagtok, az az angyalok nyelve, ezért mind odafigyelünk, megnézzük mi történik, hiszen mi így kommunikálunk egymással. Ez az, amit nem mindig láttok.

Körkörös idő: Nagy Tórusz, Minden mozgásban van az idő 11 dimenziójában

Átjutottatok az átjárón és a fátyol ezen oldalán mi ezt folyamatosan ünnepeljük, mert eredetileg úgy volt, hogy ez nem sikerülhet. Ez lett volna az emberiség vége. Lejárt az időtök, voltatok már itt korábban. Nem ez volt az első alkalom, hogy emberek járták a Földet. Ám ezúttal a test másként lett tökéletesítve, hogy képesek legyetek többet hordozni benne a saját fényetekből. Most az idő illúziójának más szemszögéből dolgoztatok. Betettük az egészet egy körkörös időbe a számotokra, hogy lássátok hogyan is működik. Az idő anyaga mindig körkörös, így amikor egy lenyomatot képeztek rajta, az mindig visszatér hozzátok és amikor ez történik, lehetőségetek van arra, hogy tovább tökéletesítsétek magatokat. Azt mondjátok „Oh, ez már a múlt. Meg volt a lehetőségem, hogy megtegyek valamit, de ez már a múlt.” Nem. Mindig meg van a lehetőségetek, mert az idő körkörös. A teljes tapasztalásotok ugyanazon időanyagra van felsorakoztatva és ez mindig ismétli önmagát. Ez az oka annak, hogy újra és újra ismétlitek magatokat – főleg azokat az energetikai és érzelmi mintákat, amiken dolgozni próbáltok. Dolgoztok rajta, megjelölitek az idővonalat olyan erősen, ahogy csak tudjátok, majd aztán körbeér az egész. Ha ez egy csodás érzelem, ez azt jelenti, hogy az út tiszta a jövő felé. Ez azt jelenti, hogy nincs semmi megoldanivalótok ezzel. Ha azonban akad némi problémátok vagy azt gondoljátok, hogy van itt valami, amit nem egészen tudtok megoldani, akkor a zavarodottságotokkal megjelölitek az idővonalat és ez az egész elkezd a múlt részévé válni.

Sok gyógyító módszeretek úgy van felépítve, hogy menjetek vissza és tisztítsátok meg a múltatokat ezektől az energiáktól. De mi történik, ha nem teszitek ezt? Mi történik, ha mindez újra visszatér és megintcsak megismétlitek ugyanazokat a mintákat, remélve, hogy talán másként cselekedtek ez alkalommal – egy kicsit előre haladva minden alkalommal. Ez az alapja a körkörös időnek, de ennél mégis sokkal több Kedvesek, mert az egész egy hatalmas tórusz. Minden egyszerre mozog, mind a tizenegy dimenzióban. A tizenkettedik dimenzió a felsőbb én – az a rész, ami az összeset összefogja egyként. Mostanában új kapcsolatot alakítotok ki a felsőbb énetekkel, mert a fátyol vékonyodik és egyre inkább beleláttok az idő és tér más dimenzióiba. Elkezdtek megérezni dolgokat e falakon keresztül, elkezditek megérezni az érzelmeket. Sokaknak ez kihívást jelentett, mert azt mondtátok „Persze, beérkezünk ebbe az új világba, amiről folyamatosan beszéltek nekünk, de az én világom egy szemétdomb. Nem jó világ. Borzalmas világ. Depressziósan érzem magam és nem tudok semmit sem véghezvinni. Úgy tűnik rohan az idő. Mi a bajom?” És csodálkoztok, mert azt gondoltátok, hogy a mennyországba léptek be és minden tökéletes lesz. Nem, Kedvesek. Egy újabb problémakörbe akartatok belépni és pontosan ezt is tettétek. Ám pont ez adja meg nektek az alapot, mert ti vagytok azok, akik képesek megoldani a problémákat. Azzal, hogy megléptétek ezt az energiaváltást, egy új nézőponthoz jutottatok. Nem csak a saját életekkel kapcsolatosan, hanem a problémáitokkal, körülményeitekkel kapcsolatosan is, és ezek minden részével.

Ünnepeljetek!

Van valami, amit napi szinten mindannyian megtehettek, ami  elhozza az Otthon energiáját. Ez pedig az ünneplés. Mindössze ennyi. Amikor ünnepeltek, isten nevét szólítjátok. Teljesen mindegy, hogy mit ünnepeltek, mert magával az ünnepléssel a legmagasabb rezgéssé váltok, amire csak képesek vagytok és ezért mondjuk azt, hogy ünnepeljetek.

Sokan úgy gondoltátok, ahhoz, hogy megtiszteljétek a lelketeket, csendessé kell váljatok és befelé kell forduljatok, imádkoznotok kell és leborulnotok, és nem tudjátok jól csináljátok-e. Nos, az ünneplésről sosem kérdeztek, ugye? Arról sosem kérditek, hogy jól csináljátok-e. Mert nem is kell megkérdezni? Mert csak mosolyogtok egy nagyot, ami az Otthon energiája és minden emberben el van ültetve. De mondunk még mást is, ám ide engedem az Idő-Őrzőt, mert folyton ütögeti a vállamat én meg csak tovább beszélek. De tudjátok, hogy szeretlek benneteket és itt van számotokra egy különleges Elrah mosoly… itt is van.

Üdvözlet Kedvesek. Az Idő Őrzője vagyok.

Teremtés egy harmonikus rezonanciában

Gyönyörű ez a nap. Ünnepeljétek ezt a napot! Ünnepeljetek minden napot, mert minden nap annak a szépsége, hogy hogyan tudjátok az energiáitokat egy vadonatúj irányba állítani. Minden pillanat a ti teremtésetek. Folyamatosan keresitek az utatokat, keresitek a legkisebb ellenállás útját az élet minden területén. „Tudom, hogy kijelöltem magamnak egy utat mielőtt idejöttem és mindössze annyit teszek, hogy szeretném megtalálni. Meg tudjátok mondani, hogy az utamon vagyok-e?” Ilyen kérdéseket kapunk állandóan Kedvesek, de senki sem tudja megmondani nektek, hogy az utatokon jártok-e, mert nincs követendő út. Ez sokatoknak okoz nehézséget, mert egy olyan világba jöttetek, ahol azt tanultátok, hogy létezik egy út és mindössze annyit kell tegyetek, hogy az úton maradtok és akkor csodásak lesztek, akkor Hazaértek. Kedvesek, rajtatok csattan a poén. Ti teremtitek az utat épp azelőtt a pillanat előtt, mielőtt rálépnétek arra és a lábatok talajt érne. Teremtők vagytok és a harmonikus rezonanciában teremtettetek. Emberi kollektívaként teremtettetek és ez az alkotás erősödik mindenki számára. Ráláttok a Föld energiájának kollektív hullámára. Ez elhozza számotokra azokat a részeket is, amiket eddig nem vettetek észre; akár a tudományos világotokban, akár a gyógyítás területén, akár a szívetekben vagy a spiritualitásról való kérdéseitekre vonatkozóan. Ezek a kérdések, amiket nem lehet megválaszolni, választ találnak bennetek, önmagatokban. Ezek nem kerülnek hangosan kimondásra, de megtaláljátok a válaszokat először a szívetekben és ezután megerősítést kerestek rájuk a külvilágban. Legtöbben ezt teszitek.

Az Otthon fényének leföldelése

Kedvesek, mindez elképesztően szép a fátyolnak erről az oldaláról nézve, mert igazából az történik, hogy mindannyian megnyíltok a saját csatornáitokra. Igen, csatornának hívjuk ezeket, mert az Őrző is annak hívja. De mi van akkor, ha nem úgy csatornáztok, ahogyan ő teszi? Mindannyian csatornáztok, Kedvesek, mindannyian. Más neveket adtok neki, mert más a hitrendszeretek, de minden kreativitás ugyanarról a helyről származik. Az Őrző csatornázásnak hívja. Ő itt a teremben a dalának nevezi, ő itt másfajta csatornának hívja, és nézzük csak, ő pedig a könyvének nevezi. Itt pedig egy művész ül, aki fest és itt pedig olyasvalaki ül, aki kissé másként fejezi ezt ki, ő zenél és énekel. Ez mind-mind egy helyről származik. Ez mind az Otthon energiája, amihez hozzákapcsolódtok és lecsatornázzátok a Földre és leföldelitek azt. A következő évnek ez lesz a kihívása, hogy leföldeljétek, beépítsétek a fényt. Megtanuljátok új módon leföldeni a fizikai testeteket, mert ahhoz, hogy képes legyen megtartani ezt a fényt, szüksége van az erősebb földelésre. A felállított rendszereiteknek is szükségük van erre, amik azért vannak, hogy jobban megértsétek egymást, jobban bánjatok egymással, jobban tudjatok együtt dolgozni egymással. Ezek mind elkezdenek lassan és finoman átalakulni. Először csak lassan, mert az emberek ellenállnak a változásnak. Ezt meg kell értsétek. Mindez nem rossz, mindössze annyit jelent, hogy lassan mozdultok azért, hogy ne kelljen mindig egy lépést hátralépnetek. Kedvesek, most ez egy kicsit másként lesz, mert minden nagyon gyorsan fog megérkezni hozzátok, mert hát ezt kértétek. Azt mondtátok „Miért kell olyan sokat várnunk? Tényleg ennyire le kell lassuljunk mindenkihez? Nem lehetne, hogy mind egyszerre változunk és egy időben kerülünk a fénybe?” Nos, ez következik Kedvesek, és most mindannyian alkalmazkodtok ehhez. De nem csak itt a teremben. Minden ember, mindenhol változik. És nem csak annyi történik, amit láttok, mert ott van a térnek és időnek a másik tizenegy dimenziója, ahol szintén minden változik, minden területen. Ahogy eléritek ezeket a szinteket, ha megállnátok egy pillanatra és ünnepelnétek. Ez teret ad nekünk a fátyol ezen oldalán, hogy mögétek álljunk és segítsünk nektek leföldelni és hordozni az ünnep fényét, bármit is ünnepeltek éppen. Mi nem ítélkezünk felettetek. Mi nem a fejünkben élünk – a szívünkben élünk, pont úgy, ahogy ti is épp ezt tanuljátok.

Az emberi tapasztalásotok ünneplése

Ez egy új energia, egy vadonatúj világ és mindannyian épp tanuljátok, hogyan élhettek benne egy másik tudatállapotban. Ezt az energiát leföldelni, beépíteni és működtetni a számotokra, nos ez volt a legnagyobb kihívás mind közül. De ez most változik. Ahogy megélitek az ünnepeiteket, legyen ez születésnap, vallási ünnep vagy szimplán az életetek ünneplése, tudjátok, hogy minden alkalommal, amikor koccintásra emelitek a poharaitokat, emelitek a szíveteket is és mi is ott vagyunk. Azonnal felbukkanunk, mert szeretünk bulizni. Szervezel egy partit és mi is ott leszünk, hiszen mi folyton bulizunk Itthon. Megmutatjuk majd, ha itt lesztek. De hadd beszéljünk arról a csodás napról – amit minden ember megtapasztal, amikor Hazaér. Mi ünnepléssel várunk titeket Haza. Egyikőtök sem számít rá. Azt gondoljátok ti csak egy egyszerű ember vagytok, aki együtt mászkált a többiekkel és semmi különös, tényleg. Nem mentettétek meg a világot, nem csináltatok semmit, de most Hazajöttök. Amikor Hazajöttök, mi megünneplünk benneteket – megünnepeljük a nagyszerű dolgokat, amiket elértetek a Földön és ekkor van az, hogy a legtöbben küzdötök a saját egótokkal, mert nehezetekre esik mindezt befogadni. Nehezetekre esik, hogy elismerést kapjatok azért, amit tettetek az életetek minden napján. Nem azt mondjuk, hogy muszáj elfogadnotok, ám az ünneplés valójában nem nektek szól, hanem nekik – mert ők azok, akik Otthon kellett maradjanak és néztek titeket, ahogy a Földön jártok. Minden lépéseteket követték, néztek titeket három éves korotokban, amikor épp ellopni próbáltatok valamit. Tanulnotok kellett már háromévesen is, nagyon érdekes. Figyeltek titeket, amikor először ért nagy szerelmi bánat a suliban. Szomorúak voltatok és azt gondoltátok teljesen értéktelenek vagytok és sosem tudtok majd mosolyogni többé. És figyeltek titeket… és figyeltek titeket… és figyeltek titeket mindenféle ítélkezés nélkül, hiszen nem létezik rossz. Az emberi létet tapasztaltátok meg a Földön.

A szépség ünneplése

Tudjuk, hogy néha nagyon jól érzitek magatokat, máskor meg nagyon rosszul és azt mondjuk, hogy a mi nézőpontunkból egyik sem jobb a másiknál. Persze, az egyik jobb érzés, mint a másik és nagyon is támogatunk, hogy olyan dolgokat csináljatok, amik dalra fakasztják a szíveteket. Abszolút, teremtsétek a világotokat úgy, hogy a legjobban érezzétek benne magatokat – azonban tudjátok, hogy amikor épp rosszul érzitek magatokat, azzal nincs semmi baj. Igazából a legtöbb szépségetek a sötétségből származik. Nézzétek csak meg Edgar Allen Poe-t, aki egy igen sötét stílusú költő. Nézzetek meg pár gyönyörű embert, akik szépséget vittek a sötétségbe. Nézzétek meg a költőiteket – sötétség. Nézzétek meg a zenéiteket, még a country-western zenék is igen sötét stílusúak tudnak lenni, mert ha fáj a szívetek, az szépségként fejeződik ki, nem sötétségként. Tehát Kedvesek, ott a szépség a sötétségben. Kérlek ne ítéljétek el magatokat azért, hogy hol töltöttétek az időtöket a Földön, mert egyrészt ez a saját döntésetek, senki másé, és bármire is volt szükségetek egy tapasztalás megéléséhez, megteremtettétek és mi segítettünk nektek benne. Segítettünk megtervezni az utatokat, hogy pontosan azt tapasztaljátok, amit meg akartatok tapasztalni… és ezt meg is tettétek… tehát arra kérünk, hogy ünnepeljetek.

Ünnepeljetek, mert a Nap felkelt ma reggel is. Ünnepeljetek, mert életben vagytok a Földön és meg van a lehetőségetek, hogy megtegyetek bármit, hiszen abban a pillanatban, amikor ünnepeltek, angyali jelenlét van körülöttetek. Ez ennek a hónapnak az energiája… hogy ünnepeljetek, amikor csak tudtok. Minden pillanatban, mert ha körülnéztek a világban azt mondjátok „Oké, itt ez a probléma, ott az a gond, itt ez a másik probléma” vagy nézhetitek úgy is, hogy azt mondjátok: igen, látom a problémákat, de látom a szépséget is. Ez a fény ünneplése, ahogy a magasabb énetekre néztek. Egy új nézőponttal gazdagodtok, ha ebben a világban jártok. Ez egy új világ, amiben vagytok és igen, mi tudjuk ezt. Mindannyian kószáltok ide-oda és azon tanakodtok, hogy mi történt. Minden pillanatban úgy próbáltok úszni, hogy a fejetek kint van a vízből. Sokan túlélési üzemmódban vagytok, pedig valójában csak épp alkalmazkodtok az új energiához.

Az ünneplés megtisztítja a szíveteket

A legtöbb ember ezt mondja „Már egy év is eltelt, hogy átjutottunk az átjárón. Mikor fordulnak már jobbra a dolgok?” A fátyol felénk eső oldalán mi ezt mondjuk „Még csak egy év telt el, hogy átjutottatok az átjárón, ezért értsétek meg, hogy sokkal jobban mennek a dolgok, mint ahogy el tudnátok képzelni.” Eredetileg nem is kellett volna eljussatok idáig. És most nem csak hogy itt vagytok, de ma is azokat a dolgokat csináljátok, amiket tegnap. Most is hasonló tapasztalásokon mentek át emberként. Ennek minden része felemelkedett. Új képességeket fedeztek fel magatokban, mindenkiben. Ha kinyitjátok a szátokat és levegőt préseltek a hangszálaitoknak, nem tudva mi fog kijönni, mit fogtok mondani, akkor valószínűleg épp csatornázni kezdtek. A legtöbben így csinálják. Ha képesek vagytok lekapcsolni az agyatokat elég hosszú ideig ahhoz, hogy engedjétek belépni a lelket és az elme ne akadályozza ebben, akkor ez működik. Sokan különféle módokon juttok el ide – néhányan hasonló módon kaptok majd üzeneteket, mint ahogy az Őrző is, másoknak ötletek jutnak eszébe. Páran motiváltabbnak érzik majd magukat, mások tisztán látják az előttük lévő ösvényt, megint mások szinkronicitásokat tapasztalnak másokkal együtt, hogy közösségek formálódhassanak. Van még valami, amit szeretnék elmondani az ünnepléssel kapcsolatosan. Minden ünneplés, az gyakorlatilag minden alkalom, amikor mosolyogtok, bár leginkább akkor, amikor ténylegesen ünnepeltek. Az ünneplés megtisztítja a szíveteket, kitisztítja az energiamezőtöket. Képzeljetek el egy embert, akinek nagyon hosszú a haja és kócos, gubancos a frizurája. Olyan energiaformák vannak a hajában, amik nem úgy néznek ki, mint amire vágyik. Ezért megfésüli a haját és ezzel mindent kisimít, kényelmessé tesz és így lép ki a többiek elé, megmutatva saját magát. Nos, mi valami ilyesmit teszünk az energiátokkal. Az energiátok kissé ráncos, néhol gyenge pontjai vannak, ahol negatívvá válik és ezt hordozzátok az energiamezőtökben, a tóruszotokban, ami folyamatos mozgásban van. Az ünneplés legszebb része az, hogy olyankor elengeditek ezeket a ráncokat és megtisztítjátok a saját energiamezőtöket, mindenféle külső segítség nélkül. Ez lehetőséget ad számunkra, hogy belépjünk a világotokba és megöleljünk benneteket, hogy egy pillanatra szeressük és megérintsük a szíveteket és tudtotokra adjuk, hogy sosem vagytok egyedül a Földön.

Legyetek türelmesek

A csoda az orrotok előtt van. Mindannyian különféle részeket hoztatok magatokkal Otthonról. Személyre szabottan, olyat, amilyen fénysugarat csak ti hozhattatok és el is hoztátok. Sokan csodálkoztok „Mikor lesz szükség az én fénysugaramra a Földön?” Sokan ültök ott és ezt mondjátok „Csodás fénysugárral rendelkezem”, és senki sem figyel. Ez valószínűleg azért van így, mert néha önmagatok előtt jártok. Ha azt mondjátok, hogy van egy gyönyörű fénysugaram itt, senki sem veszi el, mert nem tudják, hogy megtehetik. Épp most mondtátok csak nekik és néha el kell menniük és fel kell dolgozniuk magukban az infót, mielőtt visszatérhetnének és újra felvennék a kapcsolatot veletek. Legyetek türelmesek, Kedvesek. Időbe telik leföldelni, beépíteni a fényt a Földön. Sokan frusztáltak lesztek, mert úgy érzitek, hogy le kell lassuljatok és várnotok kell a bolygó többi részére. Legyetek türelmesek, Kedvesek. Nagyobb változást visztek véghez, mint gondolnátok és mi nem is lehetnénk büszkébbek rátok.

A legnagyszerűbb angyalok vagytok

Már sokszor mondtuk, hogy ti vagytok a legnagyszerűbb angyalok, akik valaha éltek, de sosem részleteztük, hogy ez valójában mit is jelent. Azt mondjuk, hogy az inkarnációitok során mindannyian elértetek az angyali birodalomba. Elértetek olyan szintekre, amit ti mester szintnek hívtok és nagyon bátor dolgot vittetek véghez. Levettétek a szárnyaitokat és magatokra vettétek a feledés fátylát, eljöttetek a Földre, hogy kiderítsétek meg tudjátok-e változtatni ezt a bolygót, meg tudjátok-e újítani új létformákkal. Ünnepeljétek a beérkező új létformákat – ünnepeljétek az üstökösöket és ne csak ezt az egyet, hanem mindegyiket, hiszen elég nagy gyakorisággal érkeznek most. Keményen dolgozunk azon, hogy ide irányítsuk őket. Nem bántanak benneteket, Kedvesek. Semmiképp sem, ahogy gondolnátok. Itt van az ideje, hogy újra elvessük a magokat a Földön és nagyon izgatottak vagyunk, hogy úgy tehetjük ezt meg, hogy a Játék Mesterei továbbra is itt maradnak. Varázslatot teremtettetek, amit fel sem fogtok. Amikor végül Hazatértek és mi odaállítunk ezer és ezer ember elé, akik mind megtapsolnak benneteket a Földön végzett munkátokért, tudjátok, hogy ezt a tapsot nagyon is megérdemlitek. Már megnyertétek ezt a játékot. Most egyszerűen csak újraföldelünk benneteket és kényelembe helyezünk. Legyetek türelmesek, Kedvesek. Egy új világot teremtettetek és most beléptek ebbe.

A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok egymással tisztelettel. Támogassátok egymást, amikor csak tehetitek és tartsátok nyitva az ajtót egymásnak, hiszen egy új világot alkottatok. Játsszatok jól együtt.

Espavo.
A csoport.

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://lightworker.com/beacons/2014/2014_01-Celebrate.php