Itthon

home
Nem csak azért nem akarunk meghalni, mert félünk a haláltól, az önmagunknak gondolt énünk elmúlásától.

Valójában olyan nagyon szeretjük ezt a bolygót, hogy végtelenül sajnáljuk itthagyni és minden perc ittlét kincset ér a számunkra. Az egész, úgy ahogy van.
Az emberi lét korlátoltságával, félelmeivel együtt. A testben létezés fájdalmaival és örömeivel együtt. Az emberi butasággal, gőggel, harcokkal együtt. A természet csodáival és lenyűgöző nyersességével együtt. Mindent szeretünk. Az utolsó porszemet az utcákon és a fejünk felett áthaladó felhőket. A nyomort és a gazdagságot, a félelmet és a szeretetet. Szeretünk itt lenni. Akkor is, amikor elegünk van belőle és elvágyódunk. Akkor is, amikor úgy tűnik minden fáj és nehéz.

Amikor ténylegesen elindulunk Hazafelé, akkor látjuk meg, hogy mennyire szerettük minden egyes lélegzetvételünket ezen a csodás bolygón – ami nem csak önmagunk kiteljesedését biztosítja a számunkra, de bőségesen ellát minket korábban nem is várt szépséggel, erővel, csodákkal.

Meglátjuk a mindenben ott rejlő végtelen szeretetet. Rálátunk a teljes színpadra, ami olyan gyönyörűen lett összeállítva a számunkra – általunk.
Ezáltal észrevesszük újra önmagunk csodáját is, megérezve saját végtelenségünket. Látjuk, hogy elmúlni nem tudunk, mert Létezünk. És a teljességből szeretünk ide újra és újra visszalátogatni, erre a bolygóra. Mert itt “nőttünk fel”, itt tudjuk a szeretetet nagyon különleges formájában megélni, ezer- és ezerféle módon kifejeződve. Annyira szeretünk itt lenni, hogy elhoztuk ide az Otthont is. Mert ennyi szabadság és szépség olyan erősen emlékeztetett bennünket az Otthonunkra, hogy idekívántuk azt, Lét-re hoztuk.
És a kívánságunk teljesült. Felébredtünk. Hazaértünk. Itthon vagyunk.

Tara
2017.09.10.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Reklámok

Élvezd az utazást!

élvezd-az-utazást

Csak élvezd az utazást!

Sokszor halljuk ezt a mondatot guruktól, bölcsektől, tanítóktól. És igazuk is van. Ám ez nem csak annyit jelent, hogy ne fixáljuk be a figyelmünket kizárólag a célra – amivel elveszíthetjük az utazásban rejlő szépség élvezetét.
Az út, az utazás élvezete valójában megadja nekünk azt a remek érzést, amikor átéljük az odajutás fokozatait, lépésről lépésre. Megadja nekünk a visszatekintés élményét, hogy láthatjuk merről, honnan jöttünk és lám milyen messzire jutottunk. Ezáltal megadja a növekedés, gazdagodás, kiterjedés élményét is – amiben valójában életünk értelmét láthatjuk meg.
Az értelmet, a jelentéstartalmat, ami mi tettünk bele éveink, lépéseink során.
Ha csak célról célra ugrálunk a figyelmünkkel, a köztes részek élvezete elveszik két ugrás között.

Olyan ez, mintha az életünk egy kifestőkönyv lenne, amibe megszületésünk előtt csak a körvonalakat rajzoltuk meg előre. Az életünkkel aztán aprólékosan kiszínezzük ezt a formát és amikor visszanézünk a már színes képre, rálátunk a teljes képre, amit alkottunk. Meglátjuk, hogy minden szín mi magunk vagyunk, mindegyikkel kifejeztük akkori önmagunkat, hangulatunkat; összeségében egy csodás hangulatú képet létrehozva, érdekes árnyalatokkal.
Mi magunk határozzuk meg érzelmeinkkel, döntéseinkkel, fókuszunkkal, hogy milyen hangulatot fog árasztani a teljes kép. És szabadságunkban áll menet közben átszínezni, játszani a színárnyalatokkal. Néhol még az előre megrajzolt vonalon is módosíthatunk.

Az utazás élvezete az, hogy nem tagadom meg magamtól a színezés örömét, jelen vagyok minden pillanatomban. Megengedem a kellemetlen érzések jelenlétét is, hiszen a sötétebb színek, tónusok, árnyékok mélyítik és teszik élővé a teljes képet. Nem menekülök a kellemetlen érzésektől, mert tudom, hogy azok épp úgy részei a képnek.

A megengedéssel feloldódik az ellenállás, nem építek extra feszültséget egy eleve kellemetlen érzésre. A kellemetlen érzés ahogy jön, úgy tovább is megy. Viszont a ráépített extra feszültség velünk marad, ha az ellenállással magunkhoz kötjük azt. A hasonlatunkon át nézve az ellenállás, a plusz feszültség rajzolás során felszakítja a papírt. Ha árnyékolni szeretnék, nem erővel nyomom a ceruzát a papírra, hanem finoman satírozok vagy eleve egy sötétebb színt hozok be. És amikor végeztem, leteszem a sötét színű festéket és nem tartom rajta tovább a figyelmem azzal, hogy jaj nehogy újra a kezembe kerüljön. A teljes színpalettát használom.

Néhány csatornázásban azt közvetítették, hogy a Földön járt lelkeket a szellemi világokban azonnal felismerik a különleges színezetük alapján. Mert a Föld egy különleges hely a “színezésre”.
Tehát bátran elő az ecsettel! És élvezd az utazást…

Tara
2017.07.17.

Ha nem tudod hogyan fogj hozzá az elengedéshez, megengedéshez, egyéni munkában segítségedre tudok lenni; személyre szabottan a te színpalettádhoz igazítva.
Egyeztessünk időpontot, várlak szeretettel: hivatasosmuzsa@gmail.com
http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

Abraham az ítélkezésről

itelkezöKérdező: Az egyik alap félelmem az, hogy mások ítélkeznek felettem, elítélnek, megítélnek engem.

Abraham:
Tegyük ezt helyre egy kicsit. Az ítélkezéstől való félelmed jogos, mert mindenképpen ítélet tárgya leszel, hiszen ítélkezőkkel vagy körülvéve. Tehát ez egy jogos félelem, mert megítélnek.
Nem tudsz úgy bemenni egy szobába, hogy az ott lévő emberek ne nézzenek rád a saját nézőpontjukból, formáljanak véleményt rólad és következtetéseket vonjanak le.
Van akinek a bőröd színe nem tetszik, másoknak a vallásod, a rajtad lévő ruha vagy a hajad színe lesz elfogadhatatlan. Más szóval, mindenképpen megítélnek majd újra és újra és újra és újra…

Az egyetlen mód ennek elkerülésére az lenne, ha egy messzi barlangban élnél egyedül, ahol soha senki nem lát téged. De akkor meg aggódnál a csótányok miatt, ránéznél a mókusokra és azon tanakodnál, vajon mit gondolhatnak?
Tehát mindenképpen meg leszel ítélve. Ez egy olyan tény, ami mindenképpen megtörténik egy olyan környezetben, ahol szempárok szegeződnek rád. Ez az aktív utazásod része.
Viszont ha megítélnek, megélheted ezt úgy, hogy mélyen megérint és megélheted úgy is, hogy a legkevésbé sem érdekel. A különbség a kettő között az, hogy boldogan élsz-e vagy nyomorultul.

Mert semmiképp sem felelhetsz meg mindenkinek.
Még a saját anyádnak sem tudsz mindig megfelelni. Akkor sem, ha nagyon-nagyon-nagyon erősen próbálkozol, hiszen ő is ingatag. Vannak napok, amikor össze van kapcsolódva (önmagával, az univerzummal) és vannak napok, amikor nincs összekapcsolódva. Azokon a napokon, amikor nincs összekapcsolódva, add fel a próbálkozást.
Olyan sokan próbáltatok megfelelni anyukátoknak, aztán jött a fájdalmas következtetés, hogy elbuktál, mert nem voltál képes boldoggá tenni őt, nem voltál képes elérni, hogy ő jól érezze magát. Azt hitted, hogy képesnek kéne legyél erre. Azt hitted, hogy képesnek kéne legyél arra, hogy sokféle módon tudj a  fejed tetejére állni, hogy valaki másnak jobb legyen; hogy eléggé tudj szenvedni ahhoz, hogy más jobban érezze magát. De ez így nem megy.

Nem lehetsz eléggé szegény ahhoz, hogy a szegény embert gazdaggá tedd. Nem lehetsz eléggé szomorú ahhoz, hogy egy szomorú embert boldoggá tegyél. Nem lehetsz eléggé tökéletes ahhoz, hogy ezzel segíts valakinek, aki azt szeretné, hogy tökéletes legyél, aki tökéletesnek akar látni – hiszen mindenki ingatag.
És ezt nem sértésnek szánjunk. Egyszerűen ilyen az ember.
Mindenki a saját szemén át látja a világot, a saját nézőpontjából. És azt gondolnak, amit gondolnak és mindenképpen megítélnek mindent, amit látnak.
Megítélik az eget, az utakat, mindent.

Ez része a megértési folyamatnak.
Ez része a választási folyamatnak, hogy mi tetszik és mi nem.
Ez része a következtetéseknek, az agyag megformálásának, a feldolgozási folyamatnak.

Ez nem téves tevékenység. Ez természetes dolog, mindenki így tesz. Körülnézel, levonod a következtetéseidet, választasz. Ez az élet része. Ez az aktív utazásod része.
Mindez rendben van. Így működik. Utálhatom vagy szerethetem. Befogadhatom vagy ellenállhatok neki.

A feltételhez kötött szeretet fárasztó. A feltételhez kötött szeretet azt mondja: „Jól akarom érezni magam, de csak ilyen és ilyen körülmények között tudom jól érezni magam.”

A feltétel nélküli szeretet felszabadító. Valójában ez az egyetlen hely, ahol a szabadság megtalálható.
A feltétel nélküli szeretet azt mondja: „Jól tudom magam érezni, bármilyenek is a körülmények, mert enyém a fókuszálás, a figyelem ereje.”

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
2017.03.21.

Tara: Az idegen faj

Kis könnyed nyári sci-fi a móka kedvéért 🙂

alien

Az idegen faj

 

 

A vizsgálóbizottság jelentése a Bo-Dega kutató űrhajó kapitányának – faji idő szerint 2020.05.14.14:02:56

A bolygón töltött pár napos megfigyelésünk alapján az alábbi információkkal tudunk szolgálni a ZöldKék bolygón található legelterjedtebb faj tekintetében.

Magukat embernek nevezik. Négy hosszú csontbőr nyúlvány szerkezet kapcsolódik a testük központi részéhez. Úgy tűnik, hogy az alsó kettő szerkezettel tartják magukat álló helyzetben, a másik kettővel pedig folyamatosan hadonásznak a térben. Egyenlőre nem tisztázott, hogy miért szegülnek ellen a gravitációnak és miért erőltetik a függőleges testhelyzetet ennyire, hiszen láthatóan nem egyszerű megtartani magukat ebben a pozícióban.

Ezt igazolja, hogy az alsó két szerkezet nem biztosít elég támaszt az álláshoz, ezért sokszor amikor találkozik két ember, a felső két nyúlvánnyal egymásba kapaszkodnak, hogy egymás egyenes állásához támogatást nyújtsanak. Következtetés: az emberi faj kedves egymással és ugyanakkor nagyon erős függésben vannak egymástól.

Egy nagy gömböt hordoznak a testük tetején, ami elég nehéznek tűnik (tovább erősíti a kérdést, hogy miért ragaszkodnak a függőleges testhelyzethez az adott gravitációs körülmények között). Mivel ez a gömb ilyen nehéz, érdekesség, hogy mindössze egy vékony összekötő rész tartja meg a testük tetején, amit ők nyaknak neveznek.

Ezen a gömbön elég sok lyuk, üreg található. Egyenlőre további vizsgálatokat igényel, hogy melyik üreg mire való, mire használják. A felső kettő szemnek tűnik, amit a navigációjuk megtámogatására használnak és segít nekik a környezet észlelésében.

Ezek alatt egy kiemelkedés található, amit orrnak neveznek és ez további két rést tartalmaz. Jelen megfigyeléseink szerint teljesen ismeretlen számunkra ezen két rés funkciója.

A legfigyelemreméltóbb az orr alatt található üreg a gömbjükön. Elég sok mindenre használják. Mindenféle dolgokat tuszkolnak bele, amik nyomtalanul el is tűnnek ebben a nem túl nagynak tűnő résben. Azt gondoljuk, hogy így táplálják a nagyétvágyú idegen lényt, ami ebben az üregben él. Ez a lény néha kibújik körülnézni. Külseje hosszúkás és nyálkás. Hamar visszahúzódik, ezért azt feltételezzük, hogy az ember valójában csak a hordozója ennek a lénynek, amit az egyfajta védőöltözetként használ a ZöldKék bolygó természeti adottságai elviseléséhez.

Merész feltételezésünk, hogy a valódi ember az igazából ez a lény az ember-ruha belsejében. Ezt a gondolatunkat igazolja az a megfigyelésünk, miszerint a testek néha nagyon szoros közelségbe kerülnek egymással. Ekkor a bent lévő lények kibújnak és megérintik egymást. Úgy gondoljuk, hogy ezen a módon kommunikálnak egymással. Az emberek ezt a lényt nyelvnek hívják és mi úgy hisszük ez az a faj, ami valójában ezen a bolygón él, a Nyelvek. Az ember kifejezés mindössze a védőruházatuk elnevezése.

Érdekes faj ez a Nyelv, javasolt a további megfigyelése.
Figyelmeztetés! Elképzelhető, hogy az emberi testen több hasonló rés is található, amiket még nem térképeztünk fel és veszélyt jelenthetnek a számunkra.

Borx Lotris tudományos munkatárs

 

Írta: Tamás Kriszti Tara – 2014.06.28.

Kedves Ember…

levél-sziv

 

 

 

 

 

 

Kedves Ember,

Félreértésben vagy! Nem azért jöttél ide, hogy a feltétel nélküli szeretetet sajátítsd el. Ez az, ahonnan jöttél és ahová visszatérsz majd.
Azért jöttél ide, hogy a személyes szeretetet tanuld. Az univerzális szeretetet, a zűrzavarosat, az izzadtságosat, az őrültet, a teljeset, az isteniséggel áthatott szeretetet. Azért jöttél, hogy átéld a botladozás szépségét, ami gyakran a zűrzavaron át vezet.
Nem azért jöttél, hogy tökéletes legyél. Már most az vagy! Azért jöttél, hogy csodálatosan emberi legyél, tökéletlen és mesés is egyben, hogy felemelkedhess az emlékezésbe.
De a feltétel nélküli szeretet? Hagyd abba ennek a sztorinak az elbeszélését!

A Szeretetnek, ha igaz, nincs szüksége további jelzőkre. Nincs szüksége meghatározásokra és tökéletes körülményekre. Csak annyit kér, hogy legyél jelen és tedd azt, ami tőled telik az adott pillanatban. Arra kér, hogy maradj jelen és érezz át mindent. Arra kér, hogy ragyogj, repülj és kacagj, sírj, érezd a fájdalmat és a gyógyulást. Merj elesni és aztán kelj fel és játssz, dolgozz, élj és halj, Önmagadként. Ez elég! Ez Minden!

Courtney A. Walsh

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
Forrás: internet