Kirándulás extrákkal

SAMSUNG CAMERA PICTURES
Tegnap elkirándultunk egy hegytetőre. Én cipeltem a termetes hátsómat és egy kb. 5 kg-s hátizsákot. Ne kérdezzétek mitől volt olyan nehéz, magam sem tudom. Többször felajánlották a fiúk, hogy viszik a hátizsákom. Én nem adtam. Nem, nem azért, mert túl gőgös lettem volna, vagy túl emancipált, hogy segítséget elfogadjak. Még csak nem is azért, mert bizonyítani akartam volna magamnak vagy másoknak, hogy márpedig fel tudok menni a plusz súllyal is a hátamon és hű de kemény vagyok.

Ami azt illeti örömmel elfogadok segítséget, örömmel veszem, ha férfiak felajánlják erejüket és támogatásukat. A táskát azért akartam én vinni, mert kíváncsi voltam.
Kíváncsi voltam, hogy érzem-e egyáltalán és ha igen, a túra mely pontján azt, hogy ez most már sok, könnyítés kéne. A saját erőmet teszteltem. Nem volt célom, hogy fogamat összeszorítva, esetleg vért izzadva felküzdjem magam. Egyszerűen csak kíváncsi voltam. És akárhányszor kérdezték, én mindig magamba figyeltem egy kicsit, és úgy éreztem, hogy még messze van az a pont, amikor letenném azt a zsákot. Így aztán vittem tovább a csúcsig.

Felértünk, örültünk, megpihentünk, majd indultunk vissza. Ekkor újból kaptam egy felajánlást, hogy viszik a zsákom. Most odaadtam. Mert ekkor már TUDTAM, hogy simán vinném egész úton lefelé is, mert képes vagyok rá. A kíváncsiságom kielégülést nyert. Így aztán nem volt szükség rá, hogy további visszajelzéseket gyűjtsek be magamtól, magamnak. A hátizsákot átadtam és trappoltam le a hegyről.

Azért írom le mindezt, mert a lelkünk is választhat magának olyan utat, olyan életet, amit nehéznek élünk meg, de csupán egy kíváncsiság van mögötte. A lélek kíváncsisága, a kalandvágy, önmaga megélése egy másik nézőpontból. A fizikai nehézségek pedig visszajelzések. És út közben is választhatjuk a könnyebb továbbhaladást. Amikor pedig elérkezünk a tapasztalásaink által egy olyan pontra, ahol már értjük, már TUDJUK, megy ez nekünk, akkor a pluszban bevállalt nehezítő körülményeket könnyebben lepakoljuk és az életünk további menete könnyed trappolássá válhat. Az önismeret egy olyan eszköz, ami segít rálátni, hogy akarjuk-e vinni még az aktuális terhet vagy sem. Megértést ad, így a választást is könnyebbé teszi a számunkra.

Tara
2018.10.20.

Ha szeretnél tisztábban rálátni a saját utadra, gyere egyéni konzultációra. Várlak szeretettel! Tara
időpontegyeztetés itt: hivatasosmuzsa@gmail.com

kislogo-blogra

 

 

 

Reklámok

Szeptember: Most legyél igen-ember!

igen1
Ebben a szeptemberbe vezető átmenetben (hónap első hete) főleg gyógyulunk, nyalogatjuk a sebeinket. A július, augusztus hónapok keményen megdolgoztattak minket érzelmileg, energetikailag. Augusztus utolsó hete különösen intenzív volt, ahogy az utolsó felzárkóztató energialöketeket kaptuk.
(Erről a facebook oldalamon született bejegyzés.)

Most egy picit szusszanhatunk, de nem sokáig. Most jött el az ideje, hogy elinduljunk abba az újba, ami egész eddig elő volt készítve számunkra. Most van itt az ideje, hogy igent mondjunk a felénk érkező lehetőségekre, megkeresésekre.
Most kell igen-embereknek lennünk! Akkor is, ha először félelmetesnek tűnik olyasmire igent mondani, amiben esetleg nincs még sok gyakorlatod, de mindig is szerettél volna ezzel foglalkozni, most pedig egyszercsak megérkezik a megvalósítására egy lehetőség. Sőt olyasmikre is érdemes igent mondanod, amit még elképzelni sem tudtál ezelőtt, ám most mégis egy korábban lehetetlennek hitt lehetőség kapujában találod magad. Most kell erre rábólintani és belépni ezen a kapun.

Ha több lehetőséged is érkezik, bátran mondj igen mindegyikre. Ha mégis úgy érzed, hogy muszáj választanod, akkor figyeld meg milyen érzések járnak át, amikor egyikre, majd a másikra gondolsz. Képzeld el magad, ahogy az egyikre igent mondasz, az megvalósul, abban tevékenykedsz – ez milyen érzéseket kelt benned? Ugyanígy helyezkedj bele a másik választás lehetséges kibontakozásába. Aztán válaszd azt, amelyik jobb érzésekkel töltött el. Amire gondolva ellazultak az izmaid vagy mosolyra húzódott a szád, esetleg rögtön láttad a lelki szemeid előtt, ahogy az adott lehetőség tovább vezet téged egy következőhöz, ami szintén jóleső a számodra.

Eddig keményen dolgoztunk azért, hogy megoldjunk, lezárjunk, feldolgozzunk, megemésszünk, elengedjünk. A további munkánk az előretekintésben van és abban, hogy választásainkkal, cselekvéseinkkel az új felé haladjunk.

Lezáródtak bizonyos életciklusaink. Mindenkinek más területen, ami éppen érintettségben volt a számára. Van, aki munkahelyet váltott, más a munka fogalmát alkotja újra önmagában. Van, aki végre beadta a válópert. Más pedig végre rászánta magát a házasságra. Van, aki a szüleivel, testvéreivel tudott végre olyan érzelmi kommunikációba kerülni, ami jelentősen javította a családon belüli kapcsolatokat. Van, aki végre elszánta magát arra, hogy belevágjon egy új életstílusba, esetleg jobban felvállalja magát mások előtt, esetleg nyilvánossá tegyen valamit, amit eddig féltve őrzött. Nálad mi zárult le? Milyen új dolog akar megérkezni?

A kulcsszó az, hogy “végre”. Végre eljutottunk olyan szakaszokhoz az életünkben, ami jelentős változásokat hoz a jövőnkre nézve. Most pedig az a dolgunk, hogy igent mondjunk erre a teljesen más, megújult jövőnkre.
Engedd be az új rutinokat az életedbe. Ne akarj a régi minták szerint működni, azok már elmúltak. Most alapozzuk meg az új szokásokat, az új önmagunkat. Megkaptunk hozzá minden energetikai segítséget. Élj vele!

Tara
2018.09.02.

Amennyiben kéne egy kis bátorítás, segítség a választásaidban, gyere múzsabeszélgetésre! Itt tudsz időpontot egyeztetni: hivatasosmuzsa@gmail.com
Várlak szeretettel!