Kirándulás extrákkal

SAMSUNG CAMERA PICTURES
Tegnap elkirándultunk egy hegytetőre. Én cipeltem a termetes hátsómat és egy kb. 5 kg-s hátizsákot. Ne kérdezzétek mitől volt olyan nehéz, magam sem tudom. Többször felajánlották a fiúk, hogy viszik a hátizsákom. Én nem adtam. Nem, nem azért, mert túl gőgös lettem volna, vagy túl emancipált, hogy segítséget elfogadjak. Még csak nem is azért, mert bizonyítani akartam volna magamnak vagy másoknak, hogy márpedig fel tudok menni a plusz súllyal is a hátamon és hű de kemény vagyok.

Ami azt illeti örömmel elfogadok segítséget, örömmel veszem, ha férfiak felajánlják erejüket és támogatásukat. A táskát azért akartam én vinni, mert kíváncsi voltam.
Kíváncsi voltam, hogy érzem-e egyáltalán és ha igen, a túra mely pontján azt, hogy ez most már sok, könnyítés kéne. A saját erőmet teszteltem. Nem volt célom, hogy fogamat összeszorítva, esetleg vért izzadva felküzdjem magam. Egyszerűen csak kíváncsi voltam. És akárhányszor kérdezték, én mindig magamba figyeltem egy kicsit, és úgy éreztem, hogy még messze van az a pont, amikor letenném azt a zsákot. Így aztán vittem tovább a csúcsig.

Felértünk, örültünk, megpihentünk, majd indultunk vissza. Ekkor újból kaptam egy felajánlást, hogy viszik a zsákom. Most odaadtam. Mert ekkor már TUDTAM, hogy simán vinném egész úton lefelé is, mert képes vagyok rá. A kíváncsiságom kielégülést nyert. Így aztán nem volt szükség rá, hogy további visszajelzéseket gyűjtsek be magamtól, magamnak. A hátizsákot átadtam és trappoltam le a hegyről.

Azért írom le mindezt, mert a lelkünk is választhat magának olyan utat, olyan életet, amit nehéznek élünk meg, de csupán egy kíváncsiság van mögötte. A lélek kíváncsisága, a kalandvágy, önmaga megélése egy másik nézőpontból. A fizikai nehézségek pedig visszajelzések. És út közben is választhatjuk a könnyebb továbbhaladást. Amikor pedig elérkezünk a tapasztalásaink által egy olyan pontra, ahol már értjük, már TUDJUK, megy ez nekünk, akkor a pluszban bevállalt nehezítő körülményeket könnyebben lepakoljuk és az életünk további menete könnyed trappolássá válhat. Az önismeret egy olyan eszköz, ami segít rálátni, hogy akarjuk-e vinni még az aktuális terhet vagy sem. Megértést ad, így a választást is könnyebbé teszi a számunkra.

Tara
2018.10.20.

Ha szeretnél tisztábban rálátni a saját utadra, gyere egyéni konzultációra. Várlak szeretettel! Tara
időpontegyeztetés itt: hivatasosmuzsa@gmail.com

kislogo-blogra

 

 

 

Reklámok

Előadás: Megengedés, Elfogadás

A következő múzsaestünk időpontja és témája:

Előadás és gyakorlat két órában. Előadó: Tamás Krisztina Tara
Témánk: MEGENGEDÉS, ELFOGADÁS

muzsaest-20180224-MegengedésElfogadás
Mit jelent a megengedés? Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Mi a különbség az elfogadás és a kompromisszum között?
Hogyan állíthatom le, fordíthatom át a bennem lévő feszültséget?
Hogyan hasznosul mindez a kapcsolataimban – önmagammal, a társammal, a munkámban, közösségben?
Mindezeket természetesen önismereti fókusszal nézzük meg és szokás szerint lesz gyakorlat is.
tojgli-sorKérlek jelezd a részvételi szándékod a facebook eseménynél vagy akár emailen. A létszám korlátozott, max. 10-12 fő, ezért, ha jössz, mindenképp jelezd, hogy beférj! Hívhatod a téma iránt érdeklődő ismerőseidet is, a részvételt ők is jelezzék. Köszönöm!

Időpont: 2018. február 24. szombat 15-17h
Helyszín: Asram Jógastúdió, Narancs terem
Cím: 1136 Budapest, Tátra u. 5/b. (a Jászai Mari térnél)
I.em/2., kapucsengő: 30

Részvételi díj: 1.500,- Ft/fő
Egyéni konzultációra is van lehetőség. Ezügyben az alábbi mailcímen tudunk időpontot egyeztetni.

Várok mindenkit szeretettel: Tara
hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com

Jelzőrendszer és pólusváltás

“Lásd magad egy mágnesként, ami többet és többet húz magához
mindabból, ahogyan érzed magad.”
(Abraham)

magnet

Mi van, ha nem tetszik, amit érzel?

Sokaknál az első reakció az, hogy félni kezdenek a saját érzelmeiktől. Megijednek attól, ha azon kapják magukat, hogy kedvtelenek, szomorúak, aggódóak, félnek.
Ez pedig automatikusan még többet fog hozni az adott érzésből és pluszban még csalódottságot, elkeseredettséget okoz, amiért így érzed magad. Bezárod a kört és a kellemetlen érzetekben tartod magad.

Mi a megoldás? Mi a kiút?

Arra használni a felismerést, ami: jelzőrendszernek.
Tudd, hogy az érzelem: jelzőrendszer. Nem csapda. Nem megváltoztathatlan pólusú az a mágnes. Ha észreveszed, hogy milyen alaptónusú érzésben vagy hosszabb ideig, ahelyett, hogy emiatt ostorozni kezdenéd magad, örülj annak, hogy észrevetted.

♦ ♥ ♦

Bátran ránézek a saját negatív érzéseimre, félelmeimre, mert azért vannak ott, hogy üzenjenek a számomra. Jelenlétük hasznos, mert megmutatják, hogy milyen gondolatokat és hitrendszereket éltetek éppen magamban, mire fordítom a figyelmem irányát.

“Nahát úgy tűnik szomorú/morgós/feszült/stb. vagyok egy ideje.
Milyen jó, hogy észrevettem! Ez azt jelenti ideje váltani.”

Én, aki észrevettem, képes vagyok változtatni is.
Jelzést kaptam (magamtól) arra, hogy ideje változtatni a fókuszon, a nézőponton. Nem azért, mert akkor behúzok valami rossz dolgot a negatív pólusú mágnesemmel, hanem mert az ebbe az irányba való figyelem elfáraszt, nem tölt fel, kimerít. Én pedig jól akarom magam érezni. És milyen remek, hogy észrevettem, hogy éppen nem töltődöm, hanem lemerítem az erőkészleteimet. Mit tehetnék azért, hogy feltöltsem magam újra? Mi esne most jól? Mitől tudnám magam egy kicsivel jobban érezni, mint eddig?

Milyen jó, hogy észrevettem, hogy milyen érzésben fürdök már egy ideje, így nem tudattalanul húzom magamhoz tovább a kellemetlen tapasztalásokat, érzeteket, hanem jelzést kaptam arra, hogy éppen most elég erős és tudatos vagyok ahhoz, hogy a gondolataim irányát megváltoztassam.

Milyen remek, hogy mindig kapok jelzést erre! Milyen remek, hogy erős vagyok és képes vagyok én megadni a figyelmem irányát és ezzel a gondolataim irányát, ami által az érzelmeim is sokkal kellemesebbé válnak a számomra! Máris mennyivel jobban érzem magam, hogy tudom mindezt.
Mennyire jó, hogy nem kell kitaláljam a teljes megoldást, elég csak arra figyelnem, hogy éppen mi az, ami feltöltene engem? És ezt teszem.
Nem megyek vissza, nem nézek vissza abba az érzetbe, amikor nyomorultul éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy…
Annak az érzetnek csupán az volt a célja, hogy jelezze számomra, hogy épp nem vagyok egybevágó az egyensúlyommal, a békémmel, a valódi lényemmel. Az érzelem a célját beteljesítette, munkáját elvégezte. Kész, hazamehet, elengedem, elengedtem.

Arra figyelek, ami most számomra jobb érzést ad. Például az, hogy mennyire jó, hogy képes vagyok észlelni, észrevenni, tudatosítani a bennem működő jelzőrendszert. Arra a jó érzésre figyelek, hogy mennyire jó, hogy a jelzőrendszerem remekül működik. Arra a jó érzésre figyelek, hogy érzem, hogy képes vagyok a mágnesemen pólust váltani bármikor. Arra a jó érzésre figyelek, hogy kíváncsi vagyok, milyen remek dolog tudna most engem feltölteni? És ami eszembe jut, megteszem. Jólesne egy séta? Jólesne egy meleg leves, egy ölelés, egy jó szó?
Felöltözöm és kimegyek a friss levegőre. Nekiállok levest készíteni.
Megölelem a kedvesem, a gyerekem, a kisállatom – vagy, ha egyedül vagyok, megölelem magamat. Hiszen szeretem magamat, megérdemlem az ölelést magamtól is. Kéne egy jó szó? Azt mondom a kedvesemnek, gyerekemnek, kisállatomnak: szeretlek. Ha egyedül vagyok, magamnak mondom: szeretlek.
Nem kell feltétlenül és mindig kívülről kapjam azt, ami feltöltene. Ha szeretve akarom magam érezni, én vagyok az első résztvevője az egyenletnek, tehát kezdjem magammal: szeretlek. Csak úgy, ok nélkül, mert én vagyok én, és itt vagyok és jó érzés tudni, hogy nem kell semmit sem tennem azért, hogy szeretve érezzem magam.

Amikor feltöltődöm, van miből adnom másoknak is. Amikor feltöltődöm, a mágnesem automatikusan feltöltött, kellemes dolgokat, könnyű megoldásokat fog hozni a számomra.

A mágnes kellemes pólusát erősíteni nem azt jelenti, hogy innentől az élet sima és zökkenőmentes lesz vagy ne találkoznánk kihívásokkal. Azt jelenti, hogy mindig megtalálom a könnyebbik utat a megoldáshoz, mindig megtalálom a könnyebbik utat a szeretet kifejezéséhez. Azt jelenti, hogy megengedem magamnak, hogy a könnyebbik úton járjak, mert szabad azt választanom, ami nekem (is) jó. Azt jelenti, hogy bármi történik, TUDOM, hogy a dolgok jól alakulnak a számomra. Mert ennek vagyok mágnese. Mert képes vagyok erre mágnes lenni. Mert képes vagyok észrevenni az érzelmi jelzőrendszerem jelzéseit és képes vagyok a figyelmemet és a gondolataimat átfordítani, ha szükséges. Képes vagyok elengedni a feszültséget és képes vagyok megengedni, hogy csodás dolgok történjenek velem. Jól érzem magam a bőrömben és pont ott vagyok, ahol lennem kell. Honnan tudom, hogy ez így van? Onnan, hogy pont itt vagyok és nem máshol.
Szeretem figyelni az érzelmi jelzőrendszeremet, mert mindig pontos és mindig segítségemre van.

Senki nem érezheti jobban magát mihelyettünk. Ez a saját felelősségünk. Képes vagy rá!

Tara
2017.12.09.
Ha szeretnél segítséget az átfordításhoz, gyere privát múzsafoglalkozásra. Nem vagy egyedül, szabad segítséget kérni, hogy jobban ráláss a saját folyamataidra. Egyeztessünk időpontot, várlak szeretettel!
ide írj: hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Terápia-1: És ezt szeretem!

A facebook oldalamon már írtam, hogy idén újra elvonultam magammal pár nap terápiába. De a pár nap ilyenkor mindig csak a kezdetet jelenti. Az igazi munka mindig a mindennapokban van, mindig a gyakorlatban van.
Szeretnék nektek többet írni a munkafolyamatokról, a „hogyanokról”.

Aki járt már nálam, az már belekóstolt az általam használt módokba, technikákba, de most teszem először, hogy elkezdem nektek leírni, hogy én hogyan megyek át a saját mélypontjaimon, hogyan alkalmazom magamon is őket, amikor szükségem van rá. Megosztom majd hogyan jutok el egy-egy felismerésre és mik azok, amik éppen jelentőséggel bírnak az én számomra egy adott pillanatban.
Mindezt abban a reményben teszem, hogy ezzel segítségetekre tudok lenni ezen a módon is.

Amit megosztok, az egy-egy időpillanat az életemből, pillanatképek a saját utamból.
Eszembe jutottak azok a youtube videók, ahol írják: „Don’t try this at home!” (Otthon ne próbálkozz vele) 🙂
Mert ahogy én csinálom, amögött van már 20 év terápiás tapasztalat és nyers őszinteség önmagammal szemben. Én viszont arra bíztatlak, hogy ha úgy érzed segít, próbáld ki nyugodtan te is, alkalmazd. Azonban, ha úgy érzed még egyedül nem megy, bátran kérj segítséget. Mert az nagyon jó érzés, amikor nem vagyunk egyedül az aktuális félelmeinkkel, fájdalmainkkal és van valaki, aki járt már azon az úton többször is. Keress meg, itt vagyok.

terapia1

Ma ez volt…

Most valahogy nehezebbnek érzem a kapcsolódást saját magammal. Pedig pont most lenne rá a legnagyobb szükségem. Úgy érzem, mintha egy fal választana el saját magamtól. És nyilván ezért érzek testi tüneteket, ezért is félek jobban. Féltem a testem, érzem, ahogy belül remegek és pánikközeli szorítás van rajtam.

Most jön a terápia… “és ezt szeretem”:
Szeretem, mert úgy érzem, hogy olyan erősen jön fel mindez, hogy lehetőséget ad arra, hogy lássam ez a félelem még ott van. Lehetőséget ad arra, hogy tegyem, amit egyébként is eldöntöttem, hogy több jót teszek idén a testemmel. És ez bíztat arra, hogy tényleg így legyen. És lám, már teszek is (épp gyógyteát iszom közben). Még itt a félelem, mert azonosíthatatlan apró fájdalmakat érzek a testemben és ez rettegéssel tölt el. Ez megmutatja, hogy máskor ezt a típusú fájdalom-félelmemet mennyire mélyen lenyomtam magamban (mert ez volt a legerősebb félelmeim egyike – a karakterem gyökérfélelme [enneagram]) és most, hogy bevállalom vele a terápiát, nem futok el azonnal a félelem elől különféle pótcselekvésekkel, hanem engedem, hogy itt legyen. És ez most épp annak köszönhető, hogy meg tudom tenni, azzal, hogy írok/beszélek róla és ezzel hagyom itt kószálni a jelenben az érzést. Most nem menekülök – bár mindenem ezt szeretné tenni -,  hanem itt vagyok a káoszban, félelemben és bizonytalanságban. Ugyanakkor miközben ezt írom, már tudok kicsit mélyebbeket lélegezni és örülni is magamnak, hogy jé, mindössze ennyit kell tennem tényleg. Hogy nem menekülök és lám máris egy fokkal jobb.

Közben az is eszembe jutott, hogy mivel minden saját tapasztalásom segített később abban, hogy mások hasonló érzéseinél tudjak nekik segíteni, tudom hogy ez is fog segíteni majd valakinek (rajtam kívül is), hogy én most nem menekülök tovább.
Most egyenlőre sikerült egy fokkal feljebb lépnem energiaszintben. Most ennek örülök. Még van félelem, még van kis menekülési vágy, de már nem akkora, mint pár perce. Most ezen az eggyel magasabb lépcsőfokon állok és engedem, hogy egyenlőre “csak” itt álljak. Érzem, hogy még inkább lefelé, visszafelé húznak a félelmek, hiába léptem felfelé már egyet. De most újra hagyom magam ebben az érzésben lenni és nem menekülök. Elfogadom, hogy most ez van.

Az jutott eszembe, hogy ezek a félelmek mély gyerekkori félelmek és most van elég erőm ahhoz, hogy így rájuk lássak és engedjem őket a felszínre jönni, hogy aztán feloldódhassanak. És ez azt jelenti, hogy ennyi idő után végre a lelkem azt mondta: Nézd most milyen erős vagy! Érzed, hogy ez mekkora erő benned?<3diivider2Hopp – ettől legalább két lépcsőfokkal feljebb érzem magam az érzelmi létrán. Mindezt azért, mert most nem futottam el. Nem kényelmes érzés nem elfutni, sőt néha határozottan nehéz. Ami segít – mint általában -, az a fal nem tolása, amikor nem megyek szembe azzal, ami van. Amikor nem futok ki a pillanatból, hanem hagyom, hogy ott legyen, bármi legyen is az. Akár halálfélelem és pánik. Gyorsabban oldódik a feszültség, ha kommunikációba kezdek vele. Ehhez pedig egy jó kezdet, amikor bármiben is vagyok éppen, azt mondom:

És ezt szeretem…

Igazából nem kell megindokolni, hogy miért is. Én azt veszem észre, hogy a miért szeretem, miért jó ez nekem, automatikusan jön azután, hogy kifejeztük az ellenállásmentességünket. Azonnali megkönnyebbüléseket hoz. Nem végső megoldást még, de felfelé indít. És ha észrevesszük, hogy egy-egy pillanatban már jobban érezzük magunkat, akkor az már egy újabb dobbantó, már az lesz az új kiindulási pont. Így tudjuk magunkat a saját hajunknál fogva kihúzni a mocsárból. Lépésenként…

És igen, lehet, hogy lesz majd visszaesés. De már ismerjük a kivezető utat, már nem járatlan út áll előttünk, hamarabb túljutunk a nehéz szakaszokon.

Tara
2017.01.17.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

2017 – Legyél nyitott a változásra

Röviden: Teljes újjászületés, pálfordulás.

2017Nem csak egy új út lesz és nem is nyílegyenes út lesz.
Minden megváltozik. Valamennyire menni fog magától is, ám most tettekre van szükség.
2016. a cselekvés és lezárás éve volt, ám 2017-ben kicsit másként kell cselekedjünk, mint tavaly. Sokkal inkább a mindennapokra fókuszálva, arra, hogy maga az út a lényeg és ezt 2017-ben konkrét tettekkel tudjuk a középpontban tartani.
Ne célokat tűzzünk ki, ne fogadalmakat tegyünk, hanem egyszer s mindenkorra előre nézzünk. Ne a múltunkhoz képest akarjunk változtatni. Nem eldobni kell a régit. Egyszerűen előre kell nézni.

Például, ha egy új szokást szeretnél felvenni – mert érzed, hogy az számodra jót tenne akár testileg, akár lelkileg – ne tűzz ki cél-időpontot, hogy mikor teljesüljön a jó szokás felvételéből adódó eredmény. Ne számold, hogy hányszor tornáztál a hónapban, hány napja nem szívtál el egy cigarettát sem, hány napja tartod már a diétád vagy hány új szót tanultál meg a vágyott új nyelvből. Ne nézz vissza, csak csináld: Tornázz, lélegezz könnyedén, egyél jókat, használd az új szavakat… Ne számolj, ne naplózd – mert ezekkel folyamatos horgonyt vetsz vissza a múltba. Összehasonlítasz. És minden összehasonlítással elveszítjük a játszmát. Akár másokhoz, akár korábbi vagy vágyott önmagunkhoz képest tesszük ezt.

Itt az ideje a jelenben élni, a jelen öröméért cselekedni. De cselekedni! Nem ülni és várni, hanem felállni a székből és lépni a vágyaink felé, járni az úton. Nem csak beszélni róla, vágyni rá, álmodozni róla. Most új utak nyílnak előttünk. Új lehetőségeket kapunk, vegyük észre és éljünk velük!
Lehet, hogy úgy érzed még nem állsz rá egészen készen, mert attól félsz, hogy nem sikerül. Most van az ideje annak, hogy a félelmeink ellenére, sőt azokkal kézenfogva lépjünk egy merészet előre. Azt nem mondom, hogy ez könnyű döntés. Ekkora hitet találni magunkban, cipelve még néhány félelmet a régmúltból. De most az egész év ezt fogja támogatni.

Folyamatosan kapjuk majd a kérdést, hogy
“Jössz-e az újba, a jobb-ba, a nagyobb térbe?”

“Elfogadod-e azt, amire már régen vágytál és ugyanakkor hajlandó vagy-e
járni a vele járó utat, élni azt az életet, ami a megvalósult vágyaddal jár?”

Mindez nem a sültgalamb megérkezéséről szól, hanem arról, hogy aktívan hajlandóak vagyunk-e élni azt az életet, amire vártunk, vágytunk? Tenni azt, ami azzal jár.

Ha egy párkapcsolatra vágytál, hajlandó vagy-e változtatni a napi rutinodon, hiszen a másik ember jelenléte ezt igényli majd tőled. Lehet, hogy nem tudsz majd úgy elterpeszkedni az ágyadon, mint korábban. Lehet valaki horkol melletted, lehet vita alakul ki, hogy ki mikor használja a fürdőszobát vagy hol gyűjtitek a szennyest. A párkapcsolat mindennapi életét hajlandó vagy-e élni?
Ha egy új nyelvet tanulsz, hajlandó vagy-e új emberekkel is megismerkedni, mások tiédtől eltérő szokásait megismerni, esetleg kényelmedet feladva utazni? – mert a belső vezérlőrendszered azt mondja, utazz ide, mert a nyelvet így fogod a legkönnyebben magadévá tenni.

A vágyainkkal mindig együtt jár egy egészen új életvitel is. Megváltoznak a mindennapjaink. Elhagyunk pár régi szokást és újak lépnek a helyébe, a mindennapjaink teljesen másként fognak kinézni. Új időbeosztásunk lesz, más baráti társaságunk, szórakozásaink, új tennivalóink alakulnak ki.

És 2017-ben mindezzel az újjal kell majd dolgozzunk. Első körben igent mondani a felénk érkező lehetőségekre, azután pedig tenni, cselekedni, járni a választott utat – és nem a “cél” érdekében, hanem azért mert megkaptuk, amit akartunk, most már csak magunkévá kell tenni, eggyéválni vele, beépíteni a mindennapjainkba. Itt és most együtt élni a korábbi céljainkkal, amik a napjaink részévé alakulnak.

2017-ben a kihívás az lesz, hogy merjünk igent mondani az új lehetőségekre.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne akarjunk a múltba tekinteni, hanem újra és újra vigyük a figyelmünket az éppen járt út irányaira, miközben nyitottak vagyunk a továbbra is érkező változásokra. Kanyarogni fogunk, nem csak egy és nem egyenes út lesz. De ha a figyelmünk mindig az aktuális lépésen van, nem fogunk beleszédülni.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne álljunk le a cselekvéssel, és vegyük észre, hogy egy fedél alatt élünk az örömmel, nem kell a jövőbe sem tekintenünk, csak menni, menni az úton és élvezni a lépéseket. Nem a pihenés éve lesz.
2017-ben hallgassunk a szívünkre, hallgassunk a testünkre, engedjük a mosolyt az arcunkra.

Ez a videó egy remek példa arra, hogy a változásokkal együtt hogyan maradjunk cselekvésben, öleljük magunkhoz az új helyzeteket és élvezzük a jelen pillanatot.
A művésznő az előadása kezdetén észrevette, hogy nem működik a zongora pedálja…

Teljes megújulás előtt állunk. Ha igent mondasz rá, könnyebb lesz felvenni az új ritmust.

Ne nézz vissza, csak csináld az újat, mintha mindig is ezt csináltad volna. Mintha mindig is ez lett volna a természetes a számodra. És látni fogod, hogy valójában ez a természetes a számodra. A kiteljesedett, bátrabb, örömtelibb, jelenidejű élet.

Tara
http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html