Terápia-1: És ezt szeretem!

A facebook oldalamon már írtam, hogy idén újra elvonultam magammal pár nap terápiába. De a pár nap ilyenkor mindig csak a kezdetet jelenti. Az igazi munka mindig a mindennapokban van, mindig a gyakorlatban van.
Szeretnék nektek többet írni a munkafolyamatokról, a „hogyanokról”.

Aki járt már nálam, az már belekóstolt az általam használt módokba, technikákba, de most teszem először, hogy elkezdem nektek leírni, hogy én hogyan megyek át a saját mélypontjaimon, hogyan alkalmazom magamon is őket, amikor szükségem van rá. Megosztom majd hogyan jutok el egy-egy felismerésre és mik azok, amik éppen jelentőséggel bírnak az én számomra egy adott pillanatban.
Mindezt abban a reményben teszem, hogy ezzel segítségetekre tudok lenni ezen a módon is.

Amit megosztok, az egy-egy időpillanat az életemből, pillanatképek a saját utamból.
Eszembe jutottak azok a youtube videók, ahol írják: „Don’t try this at home!” (Otthon ne próbálkozz vele) 🙂
Mert ahogy én csinálom, amögött van már 20 év terápiás tapasztalat és nyers őszinteség önmagammal szemben. Én viszont arra bíztatlak, hogy ha úgy érzed segít, próbáld ki nyugodtan te is, alkalmazd. Azonban, ha úgy érzed még egyedül nem megy, bátran kérj segítséget. Mert az nagyon jó érzés, amikor nem vagyunk egyedül az aktuális félelmeinkkel, fájdalmainkkal és van valaki, aki járt már azon az úton többször is. Keress meg, itt vagyok.

terapia1

Ma ez volt…

Most valahogy nehezebbnek érzem a kapcsolódást saját magammal. Pedig pont most lenne rá a legnagyobb szükségem. Úgy érzem, mintha egy fal választana el saját magamtól. És nyilván ezért érzek testi tüneteket, ezért is félek jobban. Féltem a testem, érzem, ahogy belül remegek és pánikközeli szorítás van rajtam.

Most jön a terápia… “és ezt szeretem”:
Szeretem, mert úgy érzem, hogy olyan erősen jön fel mindez, hogy lehetőséget ad arra, hogy lássam ez a félelem még ott van. Lehetőséget ad arra, hogy tegyem, amit egyébként is eldöntöttem, hogy több jót teszek idén a testemmel. És ez bíztat arra, hogy tényleg így legyen. És lám, már teszek is (épp gyógyteát iszom közben). Még itt a félelem, mert azonosíthatatlan apró fájdalmakat érzek a testemben és ez rettegéssel tölt el. Ez megmutatja, hogy máskor ezt a típusú fájdalom-félelmemet mennyire mélyen lenyomtam magamban (mert ez volt a legerősebb félelmeim egyike – a karakterem gyökérfélelme [enneagram]) és most, hogy bevállalom vele a terápiát, nem futok el azonnal a félelem elől különféle pótcselekvésekkel, hanem engedem, hogy itt legyen. És ez most épp annak köszönhető, hogy meg tudom tenni, azzal, hogy írok/beszélek róla és ezzel hagyom itt kószálni a jelenben az érzést. Most nem menekülök – bár mindenem ezt szeretné tenni -,  hanem itt vagyok a káoszban, félelemben és bizonytalanságban. Ugyanakkor miközben ezt írom, már tudok kicsit mélyebbeket lélegezni és örülni is magamnak, hogy jé, mindössze ennyit kell tennem tényleg. Hogy nem menekülök és lám máris egy fokkal jobb.

Közben az is eszembe jutott, hogy mivel minden saját tapasztalásom segített később abban, hogy mások hasonló érzéseinél tudjak nekik segíteni, tudom hogy ez is fog segíteni majd valakinek (rajtam kívül is), hogy én most nem menekülök tovább.
Most egyenlőre sikerült egy fokkal feljebb lépnem energiaszintben. Most ennek örülök. Még van félelem, még van kis menekülési vágy, de már nem akkora, mint pár perce. Most ezen az eggyel magasabb lépcsőfokon állok és engedem, hogy egyenlőre “csak” itt álljak. Érzem, hogy még inkább lefelé, visszafelé húznak a félelmek, hiába léptem felfelé már egyet. De most újra hagyom magam ebben az érzésben lenni és nem menekülök. Elfogadom, hogy most ez van.

Az jutott eszembe, hogy ezek a félelmek mély gyerekkori félelmek és most van elég erőm ahhoz, hogy így rájuk lássak és engedjem őket a felszínre jönni, hogy aztán feloldódhassanak. És ez azt jelenti, hogy ennyi idő után végre a lelkem azt mondta: Nézd most milyen erős vagy! Érzed, hogy ez mekkora erő benned?<3diivider2Hopp – ettől legalább két lépcsőfokkal feljebb érzem magam az érzelmi létrán. Mindezt azért, mert most nem futottam el. Nem kényelmes érzés nem elfutni, sőt néha határozottan nehéz. Ami segít – mint általában -, az a fal nem tolása, amikor nem megyek szembe azzal, ami van. Amikor nem futok ki a pillanatból, hanem hagyom, hogy ott legyen, bármi legyen is az. Akár halálfélelem és pánik. Gyorsabban oldódik a feszültség, ha kommunikációba kezdek vele. Ehhez pedig egy jó kezdet, amikor bármiben is vagyok éppen, azt mondom:

És ezt szeretem…

Igazából nem kell megindokolni, hogy miért is. Én azt veszem észre, hogy a miért szeretem, miért jó ez nekem, automatikusan jön azután, hogy kifejeztük az ellenállásmentességünket. Azonnali megkönnyebbüléseket hoz. Nem végső megoldást még, de felfelé indít. És ha észrevesszük, hogy egy-egy pillanatban már jobban érezzük magunkat, akkor az már egy újabb dobbantó, már az lesz az új kiindulási pont. Így tudjuk magunkat a saját hajunknál fogva kihúzni a mocsárból. Lépésenként…

És igen, lehet, hogy lesz majd visszaesés. De már ismerjük a kivezető utat, már nem járatlan út áll előttünk, hamarabb túljutunk a nehéz szakaszokon.

Tara
2017.01.17.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Reklámok

2017 – Legyél nyitott a változásra

Röviden: Teljes újjászületés, pálfordulás.

2017Nem csak egy új út lesz és nem is nyílegyenes út lesz.
Minden megváltozik. Valamennyire menni fog magától is, ám most tettekre van szükség.
2016. a cselekvés és lezárás éve volt, ám 2017-ben kicsit másként kell cselekedjünk, mint tavaly. Sokkal inkább a mindennapokra fókuszálva, arra, hogy maga az út a lényeg és ezt 2017-ben konkrét tettekkel tudjuk a középpontban tartani.
Ne célokat tűzzünk ki, ne fogadalmakat tegyünk, hanem egyszer s mindenkorra előre nézzünk. Ne a múltunkhoz képest akarjunk változtatni. Nem eldobni kell a régit. Egyszerűen előre kell nézni.

Például, ha egy új szokást szeretnél felvenni – mert érzed, hogy az számodra jót tenne akár testileg, akár lelkileg – ne tűzz ki cél-időpontot, hogy mikor teljesüljön a jó szokás felvételéből adódó eredmény. Ne számold, hogy hányszor tornáztál a hónapban, hány napja nem szívtál el egy cigarettát sem, hány napja tartod már a diétád vagy hány új szót tanultál meg a vágyott új nyelvből. Ne nézz vissza, csak csináld: Tornázz, lélegezz könnyedén, egyél jókat, használd az új szavakat… Ne számolj, ne naplózd – mert ezekkel folyamatos horgonyt vetsz vissza a múltba. Összehasonlítasz. És minden összehasonlítással elveszítjük a játszmát. Akár másokhoz, akár korábbi vagy vágyott önmagunkhoz képest tesszük ezt.

Itt az ideje a jelenben élni, a jelen öröméért cselekedni. De cselekedni! Nem ülni és várni, hanem felállni a székből és lépni a vágyaink felé, járni az úton. Nem csak beszélni róla, vágyni rá, álmodozni róla. Most új utak nyílnak előttünk. Új lehetőségeket kapunk, vegyük észre és éljünk velük!
Lehet, hogy úgy érzed még nem állsz rá egészen készen, mert attól félsz, hogy nem sikerül. Most van az ideje annak, hogy a félelmeink ellenére, sőt azokkal kézenfogva lépjünk egy merészet előre. Azt nem mondom, hogy ez könnyű döntés. Ekkora hitet találni magunkban, cipelve még néhány félelmet a régmúltból. De most az egész év ezt fogja támogatni.

Folyamatosan kapjuk majd a kérdést, hogy
“Jössz-e az újba, a jobb-ba, a nagyobb térbe?”

“Elfogadod-e azt, amire már régen vágytál és ugyanakkor hajlandó vagy-e
járni a vele járó utat, élni azt az életet, ami a megvalósult vágyaddal jár?”

Mindez nem a sültgalamb megérkezéséről szól, hanem arról, hogy aktívan hajlandóak vagyunk-e élni azt az életet, amire vártunk, vágytunk? Tenni azt, ami azzal jár.

Ha egy párkapcsolatra vágytál, hajlandó vagy-e változtatni a napi rutinodon, hiszen a másik ember jelenléte ezt igényli majd tőled. Lehet, hogy nem tudsz majd úgy elterpeszkedni az ágyadon, mint korábban. Lehet valaki horkol melletted, lehet vita alakul ki, hogy ki mikor használja a fürdőszobát vagy hol gyűjtitek a szennyest. A párkapcsolat mindennapi életét hajlandó vagy-e élni?
Ha egy új nyelvet tanulsz, hajlandó vagy-e új emberekkel is megismerkedni, mások tiédtől eltérő szokásait megismerni, esetleg kényelmedet feladva utazni? – mert a belső vezérlőrendszered azt mondja, utazz ide, mert a nyelvet így fogod a legkönnyebben magadévá tenni.

A vágyainkkal mindig együtt jár egy egészen új életvitel is. Megváltoznak a mindennapjaink. Elhagyunk pár régi szokást és újak lépnek a helyébe, a mindennapjaink teljesen másként fognak kinézni. Új időbeosztásunk lesz, más baráti társaságunk, szórakozásaink, új tennivalóink alakulnak ki.

És 2017-ben mindezzel az újjal kell majd dolgozzunk. Első körben igent mondani a felénk érkező lehetőségekre, azután pedig tenni, cselekedni, járni a választott utat – és nem a “cél” érdekében, hanem azért mert megkaptuk, amit akartunk, most már csak magunkévá kell tenni, eggyéválni vele, beépíteni a mindennapjainkba. Itt és most együtt élni a korábbi céljainkkal, amik a napjaink részévé alakulnak.

2017-ben a kihívás az lesz, hogy merjünk igent mondani az új lehetőségekre.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne akarjunk a múltba tekinteni, hanem újra és újra vigyük a figyelmünket az éppen járt út irányaira, miközben nyitottak vagyunk a továbbra is érkező változásokra. Kanyarogni fogunk, nem csak egy és nem egyenes út lesz. De ha a figyelmünk mindig az aktuális lépésen van, nem fogunk beleszédülni.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne álljunk le a cselekvéssel, és vegyük észre, hogy egy fedél alatt élünk az örömmel, nem kell a jövőbe sem tekintenünk, csak menni, menni az úton és élvezni a lépéseket. Nem a pihenés éve lesz.
2017-ben hallgassunk a szívünkre, hallgassunk a testünkre, engedjük a mosolyt az arcunkra.

Ez a videó egy remek példa arra, hogy a változásokkal együtt hogyan maradjunk cselekvésben, öleljük magunkhoz az új helyzeteket és élvezzük a jelen pillanatot.
A művésznő az előadása kezdetén észrevette, hogy nem működik a zongora pedálja…

Teljes megújulás előtt állunk. Ha igent mondasz rá, könnyebb lesz felvenni az új ritmust.

Ne nézz vissza, csak csináld az újat, mintha mindig is ezt csináltad volna. Mintha mindig is ez lett volna a természetes a számodra. És látni fogod, hogy valójában ez a természetes a számodra. A kiteljesedett, bátrabb, örömtelibb, jelenidejű élet.

Tara
http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html

Lee Harris (ápr) – Belső Földünk energiamozaikja

2013. április 1.

LeeHarris

Belső Földünk energiamozaikja

 


Április 1. Frissítés
(3 nappal később rögzítve, mint a fő áprilisi üzenet)

A fény felemelkedése erősebb, mint valaha. Az ehavi energia-előrejelzésben elmondom a Föld hogyan aktiválja most önmagát, hogyan pulzálja az energiahullámokat felfelé, amit  a testünkben, érzelmeinkben, tetteinkben mindannyian erősen érzünk. Ezek a hullámok aktivizálják a saját, személyes, belső Földünket – a gyökerünket/egyes csakránkat és a szívünket. Ezek a csakrák folyamatosan pulzálnak, kitisztítanak minden nemkívánatos vagy régi energiát és behúzzák a magasabb energiákat a számunkra.

Az elengedési része ennek a tapasztalásnak ezért széleskörű lesz, de még sok másra is ráviszi a figyelmet. Harag, megoldatlan kapcsolati problémák, elégedetlenség az emberi léttel, annak az érzése, hogy változásra van szükség belsőleg és/vagy külsőleg.

Az elengedések után, az aktivizálódás és a feltöltődés szívből jövő teremtéssé, cselekvéssé válik, valóban élőnek érzitek magatokat a szívetekben és az érzékelésetekben. Megtapasztaljátok azt a fajta lágyságot, kapcsolódást és békét, amit korábban nem ismertetek.

Az április lehetőséget ad arra, hogy türelmesek legyetek magatokkal (és azokkal a tünetekkel, amiket megtapasztaltok), ahogy mindez áthalad rajtatok, mert az áprilisi időszak felerősít ezeket a mozgásokat.

Ha mentális ellenállásban találjátok magatokat vagy vitákban (olyan gondolatokat hallotok a fejetekben, mint „Ezt nem akarom/nem szeretem”, ezek mentális összehúzódások és ha nem dolgoztok velük, akkor ezek megállítják az elengedési folyamatokat és a „nem tetszik” csapdájába ejtenek benneteket. Úgy tudtok ezekkel a fejetekben lévő gondolatokkal dolgozni, hogy szimplán visszabeszéltek ezeknek a szavaknak, például így: „Elfogadom”. Egyetlen erőteljes szó, ami lehetővé teszi az elengedési folyamat újraindulását, ami által az egyensúly hamarabb vissza tud állni bennetek és a testetekben. Hangosan kimondva még hasznosabb, hogy megtörjétek ezt a ciklust.

Kivétel nélkül, MINDANNYIAN olyan gyorsan mozdulunk előre ebben az evolúciós energiacsatornában, hogy az elemző elme nem tud lépést tartani vagy felmérni a történéseket. Ezért van az, hogy gyakran hajlik negatívba, mert össze van zavarodva, nem tudja hogyan is haladjon tovább.

Az ÖRÖM mindebben az, hogy felismerd – ha nem érzed annyira szabadnak magad az elméd csacsogásától, amennyire azt szeretnéd -, ezek az idők rákényszerítenek a megadásra, hogy visszaadd az irányítást a testednek és az érzékeidnek. A meditatív tevékenységek (meditáció, jóga vagy bármely saját módszered arra, hogy lecsendesítsd az elméd és tested), a test egyensúlyára figyelés étkezéssel vagy edzéssel, a pozitív energiák jelenlétének növelése az életedben (emberek, akikkel körbeveszed magad, helyek ahová elmész, inspiratív és szívhez szóló tanítások, üzenetek, események) mind támogatják ezt a folyamatot.

Ha mentális kétségeid támadnának, emlékezz:

„Elfogadom”. „Elfogadom”. „Elfogadom”.

Ha épp jó helyen érzed magad és meglovagolod a hullámokat:

Az „Élek, Szeretek, Teremtek” szavak segítenek a szörfdeszkád fenntartásában.

Lee
x

Fő üzenet

(Március 29-én rögzítve)

Hello és üdvözlet, ez a 2013 áprilisi energia előrejelzés.

Ez most egy vicces előrejelző nap a számomra. Úgy ébredtem ma, mint egy zombi és tegnap is hasonló volt a helyzet. De mivel egy hétre elutazom a családomhoz (ami remek), muszáj volt ma rögzítenem ezt az üzenetet, hogy időben megoszthassuk.

Biztos vagyok benne, hogy ez ismerősnek tűnik sokatok számára. Az időnkénti zombi állapot és az, hogy tovább kell menni, tenni a dolgunkat, annak ellenére, hogy érzünk-e rá ösztönzést, van-e rá energiánk vagy nincs.

Ne értsetek félre, egyáltalán nem rajongok azért, hogy szenvedések közepette haladjunk előre. Nem hiszem, hogy ezt kéne tennünk. De szerettem volna ma felvenni ezt az előrejelzést, ezért egy olyan környezetbe jöttem, ami támogatóan hat a saját érzelmeimre is és összhangban van azzal a szerepemmel, hogy mások számára csatorna legyek. Idehoztam hát magunkat, hogy támogasson bennünket a víz energiája és hangja, illetve a fák óvó közelsége. (A videóban Lee egy patak mellett áll, a felvétel alatt végig hallhatjuk a vízcsobogást.)

Márciusban az „Energia mozaik” kifejezés jutott sokszor eszembe, amikor a jelenlegi megéléseinkről, tapasztalásainkról gondolkoztam – arról, hogy emberként és lélekként egy energiamozaik részei voltunk.

Amikor ránézünk erre a mozaikra, láthatjuk, hogy sok egyéni darabból áll és együtt alkotják a teljes képet. De minden egyes egyedi darabnak megvan a saját színe, saját részletei. Ez a mozaik hasonlat akkor jutott eszembe, amikor magamban is felfedeztem (és még sok más emberben, akik körülvesznek, illetve akikkel együtt dolgoztam), hogy a legtöbben ugyanazt a kérdést tették fel: „Érzi valaki más is, hogy az energia nagyon furcsa mostanában?” Amikor ezt hallom, értem, hogy egy szinten ez egy igaz kijelentés. De végigélve az elmúlt éveket úgy, hogy ez az igazság a valóságunk része volt, nehezemre esik egyetérteni a mondat „mostanában” szavával.

Azonban történt némi változás az utóbbi hetekben. Ebben az energiamozaikban úgy érezhettük, hogy egyik pillanatban mélyen benne vagyunk a saját darabkánkban (egy szín, egy árnyalat,  múltunk, jelenünk, jövőnk vonala). Aztán a következő pillanatban hirtelen átváltunk, átugrunk – sokszor igen drasztikusan – egy másik darabkára. A márciusi energia előrejelzésben említettem ezt a sebességet, amivel most haladunk. Vagyis olyan sok mindenen megyünk át egyetlen nap alatt ahhoz képest, ahogy évekkel ezelőtt tettük, hogy az elménk számára ez felfoghatatlannak tűnik, hiszen sok-sok évig egy bizonyos tempóhoz volt hozzászokva.

Az elménk szeret a múltra hivatkozni és úgy nyomon követni a jelent, hogy korábbi tapasztalatokhoz hasonlít, vagyis mennyiben más a mostani élményünk egy előzőhöz képest. Az elménk úgy tűnik nem tudja dimenzionálisan befogadni a jövőt, amíg el nem érkeztünk a jövő pillanatához, vagyis a jelenhez.

Ebben a mozaikváltás érzésben, úgy érezhettétek, mintha lekapcsolódnátok. Máskor pedig úgy érzitek, mintha csak átlebegnétek a dolgokon – akár jók, akár rosszak. Ez a lekapcsolódás érzés mindezek újdonságára utal, új kapcsolódások alakulnak ki bennetek.

Néhányatok talán megtapasztalta azt, amit én is. Csodálatos dolgok történnek velem és bennem, aztán rögtön találkozom azzal, hogy egy barát vagy egy ismerős mindeközben krízisen megy keresztül, segítségre szorul, és a napom mindezen sokféleség közötti tánccá válik. Tehát áthaladunk ezeken a mozaikdarabokon. Az 1-es darab talán egy furcsa tapasztalat, a 2-es darab esetleg egy nehézség, a 3-as pedig egy kellemes élmény. De a saját középpontotok érzékelése mindezen közben erősebb lehet, sőt a legtöbbetek számára erősebb lesz, mint valaha. Nem vagytok már belelökve vagy belehúzva ezekbe a tapasztalatokba. Megvan a középpontotok, amit meg is tudtok tartani, ezért mindaz, ami körülöttetek történik felerősödhet, felgyorsulhat. Korábban, ha érzelmileg nagyon belebonyolódtál abba, ami  körülötted történt, akkor kiléptél a középpontodból, bele abba, amivel épp dolgoztál, így dolgoztad fel az adott helyzetet önmagad és mások számára.

Sokatok számára most inkább ilyesmi lesz a helyzet: „Elég őrültekháza van most körülöttem, de határozottan békésebbnek és középpontomban lévőnek érzem magam, mint máskor.” Ez a saját evolúciód.

A korábbi hónapokban említettem a szeretet növekedését és a szívközpontú energiákat is. Ez egyre erősödik. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy egy tökéletes világban élnénk, aminek most ne lenne szüksége segítségre bizonyos területeken. Ám igen tudatosan nézem a média általi közléseket. Néha úgy tűnik, hogy az igazságot látom, máskor pedig úgy érzem, hogy olyan képeket tesznek elém, amik egy bizonyos gondolkodásmód felé terelnek, bizonyos témák felé terelik a figyelmem vagy éppen bizonyosakról elterelik.

Mostanában pedig igen sok téma merül fel mindenhol. Ahogy a globális ügyek előkerülnek, ahogy egyre több petíciót írunk alá különféle célokért, ahogy egyre többet fókuszálunk azokra a dolgokra, amiknek nagyobb szabadságot kell adni… ezek mind személyesen is hatnak ránk, érintik az életünket.

Kérdezd meg magadtól, hogy milyen petíciót írtál alá saját magad számára, önmagadért ebben a hónapban? Milyen területeit fogalmazod újra az életednek, ahol nehézségeid vannak vagy elnyomva érzed magad? Okkal létezik az az illúzió, hogy hogyan élünk itt a Földön. Egészen belefeledkezhetünk mindebbe, ha nem teljes Zen életet élünk. Élnek olyanok ezen a bolygón, akik így élnek, akik nem kötődnek semmihez és senkihez, soha. Elérték azt a tudatállapotot és fenntartják a mi számunkra is ezt az energiát, akik inkább az emberi felemelkedés táncát járjuk. Fenntartják ezt az egyensúlyt mindannyiunk számára a bolygón.

Az a csoport – amiben ti is vagytok és amibe én is beletartozom -, szeretnénk több tudatosságot belevinni a tetteinkbe, mindabba, amit emberként teszünk itt a bolygónkon.

Amikor a gyökércsakránk, a bázisunk erős és egészséges, jól működik – amikor épp nem megyünk keresztül valamin vagy érezzük a körülmények által taszigálva magunkat – akkor sokkal erősebb hajlandóságunk van cselekedni, alkotni, tenni.

Az egyik dolog, ami megváltozott az elmúlt hónapban az,hogy a Föld belsejéből érkező, emelkedő energia felerősödik. Sokáig a Napkitöréseket figyeltük, azokra az energiákra figyeltünk, amik a bolygón kívülről érkeznek hozzánk, és hogy ezek hogyan vannak hatással a dolgok dinamikájára a bolygón. De amikor ma reggel a tanácsadóimmal/útmutatóimmal beszélgettem, arról beszéltek, hogy most a Föld belülről melegszik fel és energiahullámok érkeznek felfelé, a bolygón át. Ez mindannyiunkra hatással van, pulzálóan hat a bázisunkra/gyökércsakránkra.

Tehát ha dolgoztok egy kicsit azon, hogy egy egészséges, élő térben tartsátok magatokat, erre törekedtek – ha figyelembe veszitek mindazokat a dolgokat, amikről minden hónapban beszélünk, a testet, elmét, lelket… Főleg a testet, ha nem terhelitek túl, ha megfelelően tápláljátok -, mozgásban tartjátok magatokat.

A test gyakran háttérbe szorul az elme-lélek közösségeknél, hacsak nem vagytok született atléták vagy étkezési szakértők. De a test nélkül nem tudjuk használni a magasabb tudatosságunkat, így a magasabb tudatosság a test nélkül sokakat erőtlenségben hagy. Ha a testet tisztán tartjuk, az elme és az érzelmek is követni fogják ezt a vezérfonalat és sokkal jobb szituációkban találhatjuk magunkat, mint akár most. Igen sok energia halad át a bolygón és mozog körülötte, így kissé úgy érezhetjük magunkat, mint aki hirtelen elveszítette az egyensúlyát.

De ha megvan a belső egyensúlyod, ha jól működik a tested, akkor sokkal inkább el tudod érni mindazt, amit megvalósítani vágytál. Legyen ez akár párkapcsolati kérdés, az intimitás erősítése vagy valamiféle cselekvés; bármi, ami felé törekszel. A test rezgése az, ami elősegíti mindezt.

Tehát:

  • minél inkább törődsz a testeddel, annál inkább támogatva van a bázisod
  • minél inkább erős a bázisod, annál inkább képes átalakítani az energiákat, amik a földből érkeznek és átáramlanak rajtad
  • így jobb áramlás, folyamatosság lesz jelen a testedben, ezért sokkal jobban tudsz dolgozni,  teremteni ennek a világnak az energiáival

A dolgok sokkal hamarabb megvalósulnak a fizikai síkon. Felgyorsult mindez, ami csodás.

Azonban a mai energia-előrejelzést ott fejezzük be, ahol elkezdtük. Vagyis amikor zombi-napjaitok vannak, fontos, hogy lassítsatok le egy időre és ismerjétek fel, hogy szükségetek van az apály időszakára is az élet áramlásában, illetve bizonyos napokon a bolygóenergiák erősebbek, mint más napokon.

Fontos, hogy megértsétek, kapcsolat van a zombi napok és aközött, hogy éppen min mentetek keresztül az életetekben éppen, és hová indultok azután. Bolygónk energiamátrixa egyre erősödik, szélesedik és egyre inkább összekapcsolódik mindennel – empatikusan, telepatikusan, érzelmileg. Ne gondoljátok, hogy ezeken a zombi napokon mindig képesek lesztek elmével megérteni, hogy épp mi történik.

Persze az elménk szeret próbálkozni és valami utat mutatni számunkra, hogy megértsük mit is érzünk. Néha épp felépülési fázisban vagytok egy korábbi cselekvésből. Ekkor helyezitek magatokat egy új egyensúlyi pozícióba, amibe éppen csak megérkeztetek a legutóbbi változásokból, amik egy-két-három hete történtek veletek. A legtöbbször, amikor ezeken a napokon felteszitek magatoknak a kérdést, hogy mi folyik itt, abba fogtok beleérezni, hogy mi fog ezután következni.

Nem biztos, hogy az elme által is érthető módon fogjátok tudni mi következik. De ha tudományosan megmérnétek mindezt az energiát a következő pár hétben, érdekesnek találnátok, hogy ezeken a napokon – amikor összenyomódva érzitek magatokat, egy kicsit zombinak -, milyen jelentős mennyiségű energia áramlik át rajtatok, áramlik az életetekbe.

Ha ezzel kapcsolatosan a félelem az első dolog, ami felmerül bennetek, akkor ismerjétek fel, hogy  a ’félelem-jelzőtök’ be van kapcsolva és ezáltal azt hiszitek, hogy a félelem az első dolog, amivel mindig foglalkozni kell. Ez abból a gondolatból ered, hogy esetleg valami rossz dolog várható. Ez egy hitrendszer, egyfajta életérzés, amin érdemes dolgoznotok. Mert képesek vagytok ezen dolgozni és képesek vagytok ezt elmozdítani is.

Lehet, hogy ezt egy korábbi trauma okozza vagy mindez csak egy régi beidegződés. Az is lehet, hogy annak a hatása, hogy valami olyat vittél be a szervezetedbe, ami kémiailag egyensúlytalanságot okoz a számodra.

A többségnek azt mondom, amikor ilyen zombi napjaitok vannak, pihenjetek olyan sokat, amennyit csak tudtok és nyissátok meg magatokat egy fényes jövő irányába. Nem feltétlenül az elme szintjén, mint például tervezgetéssel (hacsak nem kifejezetten ezt akarod). Inkább csak megengedve magatoknak csendes napokat, hogy pihenjetek, csak bámuljátok a fákat, az eget, vegyétek észre, hogy életben vagytok ebben a pillanatban, hogy a Föld is él és csak ez a pillanat az, amire szükségetek van. Lélegezzetek. Engedjetek be mindent a testetekbe.

És ha az elméteknek valami cselekvésre van szüksége, kérjétek meg, hogy legyen kíváncsi arra, hogy mi várható a számotokra ezen a bolygón teremtőként. Mi lesz a következő lépésetek, hogy segítsétek a váltást; hogy mi, felébredő emberek mit tehetünk, hogy megkönnyítsük, elősegítsük ezt.

Vigyázzatok magatokra, találkozunk a következő hónapban.

Sok szeretettel,

Lee
x

Fordította: Tara (Múzsa) – http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa
Forrás:  http://leeharrisenergy.blogspot.ch/2013/04/april-2013-energy-forecast-energy.html

Az önszeretetről

A nárcizmus és az önszeretet között különbség van. A nárcizmus olyan önimádat, amikor semmi és senki mást nem látunk magunkon kívül és bezáródunk a saját kis ál-világunkba. Az önszeretet ezzel ellentétben egy teljesen nyitott állapot.
Mindenkit és mindent magában foglal, mert ha teljes szívemből szeretni tudom magam, szeretem a világot is, ami körülvesz. Szeretem magam a hibáimmal, tökéletlenségeimmel együtt és szeretem a világot is a hibáival, tökéletlenségeivel együtt.

Önmagunkat szeretni épp olyan párkapcsolat, mint valaki mással szerelemben lenni. A saját magunkkal való kapcsolatban is vannak magas- és mélypontok. Belső viták és bizonytalanságok, ahogy túláradó érzelmek és mély elfogadás is.

Amikor átélem és kijelentem, hogy szeretem magamat, akkor ott a szerénységnek nincs helye. Miért húzódnék vissza, amikor épp kiáradok? A tengernek sem mondhatom dagály idején, hogy inkább húzódjon vissza. A dolgok természete a kiáradás és visszahúzódás, majd újbóli kiáradás.
Ha felismerjük a saját ritmusunkat, szívdobbanásunkat önmagunkban, akkor együtt mozgunk az áramlattal, meglovagolhatjuk a dagály nagyobb hullámait és békésen ringatózhatunk a visszavonuló apály vizével.

Az önmagunkkal való szerelmi kapcsolat a bennünk lévő istenivel köt össze bennünket. Merj kinyílni erre a szent és örömteli állapotra, a saját teljességeddel való összekapcsolódásra és együttélésre a mindennapokban.

Tara