2018: Kulcsszavunk az ÚJ

2018forecast

2018-ban a kulcsszavunk az ÚJ. Minden téren megújulunk.

Új kezdetek jönnek, új élmények, új szempontok, új nézőpontok, új tapasztalatok. Frissnek érződik minden.
Nem azért, mert éppen évet váltunk, hanem mert energetikailag átmentünk egy váltáson és ennek természetes következménye a megújulás. Valójában már több éve dolgozunk ezen és az indítást ehhez a mostani  lendülethez megkaptuk 2017-ben a 11.11-es kapun való áthaladással. Ezért éreztük olyan erősen a sürgetést, ahogy közeledett az év vége, hogy le tudjuk még zárni a függőben lévő, elodázott dolgainkat; hogy mire beindul az új lendület, készen álljunk a következő lépésekre. Hiszen, amíg a régi még ott van, nincs hely az újnak. Szembesülnünk kellett a halogatásainkkal, az elnyomott érzelmekkel, elnyomott vágyakkal. Egész eddig a váltáson dolgoztunk, erőt gyűjtöttünk. Most pedig az új lesz az, ami eljön hozzánk. Közelítettünk egymás felé és most találkozunk. Az egyetlen tennivalónk az, hogy igent mondunk rá.

Ez a lendület januárban és tavasszal lesz különösen erős és nem csak a 2018-as évre lesz hatással, hanem végighullámzik a következő 2-4 évre is, kitart az ereje 2020-2022-ig. Akkor fogunk megint egy új küszöbön átlépni.

Most teljesen új, friss kezdetek jönnek. Új testben, új élményekkel, szinte szűzen, teljes tiszta lap. Meg kell majd tanulnunk az új körülményekhez illeszkedni, belehelyezni saját énünket egy új környezetbe, új térbe, új emberekkel, új kapcsolatokkal, új feladatokkal.

Ha aktívan dolgoztál valami felé az elmúlt két évben, akkor már érzed, tudod, hogy most lesz a váltás ideje. A többiek számára az újdonságok meglepetésként jelennek meg, valami, amire nem számítottak egyáltalán. Sőt, még ha számítasz is bizonyos teendőkre, valószínűleg lesz, ami váratlanul ér majd. Mert olyan mélységekig is elér ez a megújulási hullám bennünk, ami további rejtett területekre mutat rá az életünkben. Ez esélyesen frusztációval tölthet el, de az ilyen feltáródó dolgokra szoktuk mondani: inkább kint legyen, mint bent.  Jobb, ha rálátsz és kezelni tudod – akár fizikai, akár érzelmi dologról legyen szó. Esély sem lesz az újnak való ellenállásra. Ne is próbáld, ha nem akarod, hogy fájjon. Minél inkább igent mondasz az egymás után érkező új és akár váratlan helyzetekre, annál könnyebben és örömtelibben tud integrálódni és dolgozni benned ez a friss energia.

Új lendület, új tervek

Ez lesz az az év, amikor elhatározod végre magad és nekikezdesz annak, amire mindig is vágytál. Az év, amikor kiállsz magadért és meghúzod az új határaidat. A megújult integritás éve. Teljesen új alapokat hozol létre magadnak, amire tudsz építkezni a rákövetkező években. Más prioritásaid lesznek, mint eddig, mert önmagadra és a saját vágyaidra is másként tekintesz majd. Meglátod, hogy valójában mi is a fontos számodra és afelé indulsz el végre, amerre mindig is menni akartál.

Ha eddig visszatartottak a társadalmi megfelelések, a régi hitrendszereid, a megfelelési és beilleszkedési igény, most jobban rálátsz majd arra, hogy ki vagy te valójában és ki vagy te valójában önmagad számára. Meglátod mekkora fontossággal bírsz önmagad felé és elkezded szeretni magad egy új módon. Magabiztosabb leszel.

A szív megújulása

2018-ban jobban fókuszba kerül a szív energiája, az elfogadás, az aktív szeretet. Az integritásodat többé nem erővel akarod kifejezni, hanem finoman. Ugyanakkor ez feladat is, kevesebb erőlködés, több megengedés. Sokkal inkább a szíved erejét láttatva, mintsem az elméd vagy büszkeséged mutatva. Kapcsolatba kerülsz a szíveddel. És ez egy új kapcsolat. A szív új tulajdonságaival mutatja meg magát a számodra. Ennek felépülése és teljes kibontakozása 4-5 éven belül tud igazán megmutatkozni. 2018-ban megalapozzuk ezt a teljes megújulást, újjászületést, új ébredést, új Ént.

Térj vissza Önmagadhoz, a szívedhez, az érzéseidhez. Mit érzel Te? Jobban megértheted ki vagy Te. A döntéseidet új alapokon tudod így meghozni, azzal indítva a folyamatot, hogy felteszed magadnak a kérdést: Hogyan döntene a szíved? Mit választana az adott helyzetben? A szíved sosem hagy ki Téged a számításból. Könnyebben tudod majd így azt választani, ami minden résztvevőnek jó, Téged is beleértve.
Emlékeztesd magad az év folyamán újra és újra arra, hogy BÍZZ a szívedben, hallgass rá. Engedd, hogy a döntéseid ne a fejedből, pusztán logikából, hanem főleg a szívedből induljanak.

2018. hozni fog számunkra érzelmi hullámvasutazást, hirtelen váltásokat, új élményeket, új nézőpontokat, új megértéseket, új örömöket. Új önbizalmat és a saját szívünkkel – így aztán a többi emberrel is – egy mélyebb, erősebb, szeretettelibb kapcsolódást.

Amikor ilyen sok újdonság zúdul be az életünkbe, elkaphat a pánik érzete, mert azt hisszük elveszítjük a lábunk alól a talajt. Ám csupán csak megújulunk.

Ha felmerülne benned a félelem vagy a bizonytalanság, emlékezz, hogy:

  • Mondj igent a változásra.
  • Engedd a folyamatot, mert téged szolgál.
  • Bízz és tudd, hogy a dolgok jól alakulnak a számodra, akkor is, ha az adott pillanatban épp nem látod még ez hogyan bontakozik ki.
  • Lélegezz!
  • Állj meg néha a nagy előre csörtetésben és érezd a talajt a lábad alatt. Szó szerint. Vedd le a cipőt, zoknit és legyél mezítláb. A természetben és otthon is. Ez segít majd lehorgonyozni a sok újdonságot.
  • Kérj bátran támogatást, segítséget. Nem kell egyedül csináld. Sosem vagy egyedül.
    A segítség mindig elérhető a számodra, csak kérned kell.
  • Kommunikálj!
  • Figyelj az érzelmi vezérlőrendszeredre.
  • Mit válaszolna a szíved?

Minden megújulás, minden változás jobbat hoz a számomra.
Lehet könnyű.
Az a természetes, hogy a dolgok jól alakulnak a számomra.
Kapcsolatban vagyok a szívemmel.
Örömmel várom az újdonságokat.
Képes vagyok a megújulásra.
Engedem, hogy csodás dolgok történjenek velem.

2018. egy csodálatos év lesz! Végre egybevágóbb lehetsz önmagaddal, a vágyaiddal. Érzed majd az erőt is, amivel mindezt létrehozod és beengeded. Amikor a 2018-as évre nézek, világos színeket látok, friss levegőt érzek, mosolygós arcok néznek vissza rám, életerő vibrál a térben. Remek év lesz! Engedd!

tojgli-sor

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara
Múzsafoglalkozásokra 2018-ban is várlak szeretettel.
Ha nem tudod, hogy a te kérdésedben tud-e egy múzsatalálkozás segíteni, kérdezz meg bátran. Írj nekem, szívesen válaszolok: hivatasosmuzsa@gmail.com

 

 

Reklámok

Jelzőrendszer és pólusváltás

“Lásd magad egy mágnesként, ami többet és többet húz magához
mindabból, ahogyan érzed magad.”
(Abraham)

magnet

Mi van, ha nem tetszik, amit érzel?

Sokaknál az első reakció az, hogy félni kezdenek a saját érzelmeiktől. Megijednek attól, ha azon kapják magukat, hogy kedvtelenek, szomorúak, aggódóak, félnek.
Ez pedig automatikusan még többet fog hozni az adott érzésből és pluszban még csalódottságot, elkeseredettséget okoz, amiért így érzed magad. Bezárod a kört és a kellemetlen érzetekben tartod magad.

Mi a megoldás? Mi a kiút?

Arra használni a felismerést, ami: jelzőrendszernek.
Tudd, hogy az érzelem: jelzőrendszer. Nem csapda. Nem megváltoztathatlan pólusú az a mágnes. Ha észreveszed, hogy milyen alaptónusú érzésben vagy hosszabb ideig, ahelyett, hogy emiatt ostorozni kezdenéd magad, örülj annak, hogy észrevetted.

♦ ♥ ♦

Bátran ránézek a saját negatív érzéseimre, félelmeimre, mert azért vannak ott, hogy üzenjenek a számomra. Jelenlétük hasznos, mert megmutatják, hogy milyen gondolatokat és hitrendszereket éltetek éppen magamban, mire fordítom a figyelmem irányát.

“Nahát úgy tűnik szomorú/morgós/feszült/stb. vagyok egy ideje.
Milyen jó, hogy észrevettem! Ez azt jelenti ideje váltani.”

Én, aki észrevettem, képes vagyok változtatni is.
Jelzést kaptam (magamtól) arra, hogy ideje változtatni a fókuszon, a nézőponton. Nem azért, mert akkor behúzok valami rossz dolgot a negatív pólusú mágnesemmel, hanem mert az ebbe az irányba való figyelem elfáraszt, nem tölt fel, kimerít. Én pedig jól akarom magam érezni. És milyen remek, hogy észrevettem, hogy éppen nem töltődöm, hanem lemerítem az erőkészleteimet. Mit tehetnék azért, hogy feltöltsem magam újra? Mi esne most jól? Mitől tudnám magam egy kicsivel jobban érezni, mint eddig?

Milyen jó, hogy észrevettem, hogy milyen érzésben fürdök már egy ideje, így nem tudattalanul húzom magamhoz tovább a kellemetlen tapasztalásokat, érzeteket, hanem jelzést kaptam arra, hogy éppen most elég erős és tudatos vagyok ahhoz, hogy a gondolataim irányát megváltoztassam.

Milyen remek, hogy mindig kapok jelzést erre! Milyen remek, hogy erős vagyok és képes vagyok én megadni a figyelmem irányát és ezzel a gondolataim irányát, ami által az érzelmeim is sokkal kellemesebbé válnak a számomra! Máris mennyivel jobban érzem magam, hogy tudom mindezt.
Mennyire jó, hogy nem kell kitaláljam a teljes megoldást, elég csak arra figyelnem, hogy éppen mi az, ami feltöltene engem? És ezt teszem.
Nem megyek vissza, nem nézek vissza abba az érzetbe, amikor nyomorultul éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy…
Annak az érzetnek csupán az volt a célja, hogy jelezze számomra, hogy épp nem vagyok egybevágó az egyensúlyommal, a békémmel, a valódi lényemmel. Az érzelem a célját beteljesítette, munkáját elvégezte. Kész, hazamehet, elengedem, elengedtem.

Arra figyelek, ami most számomra jobb érzést ad. Például az, hogy mennyire jó, hogy képes vagyok észlelni, észrevenni, tudatosítani a bennem működő jelzőrendszert. Arra a jó érzésre figyelek, hogy mennyire jó, hogy a jelzőrendszerem remekül működik. Arra a jó érzésre figyelek, hogy érzem, hogy képes vagyok a mágnesemen pólust váltani bármikor. Arra a jó érzésre figyelek, hogy kíváncsi vagyok, milyen remek dolog tudna most engem feltölteni? És ami eszembe jut, megteszem. Jólesne egy séta? Jólesne egy meleg leves, egy ölelés, egy jó szó?
Felöltözöm és kimegyek a friss levegőre. Nekiállok levest készíteni.
Megölelem a kedvesem, a gyerekem, a kisállatom – vagy, ha egyedül vagyok, megölelem magamat. Hiszen szeretem magamat, megérdemlem az ölelést magamtól is. Kéne egy jó szó? Azt mondom a kedvesemnek, gyerekemnek, kisállatomnak: szeretlek. Ha egyedül vagyok, magamnak mondom: szeretlek.
Nem kell feltétlenül és mindig kívülről kapjam azt, ami feltöltene. Ha szeretve akarom magam érezni, én vagyok az első résztvevője az egyenletnek, tehát kezdjem magammal: szeretlek. Csak úgy, ok nélkül, mert én vagyok én, és itt vagyok és jó érzés tudni, hogy nem kell semmit sem tennem azért, hogy szeretve érezzem magam.

Amikor feltöltődöm, van miből adnom másoknak is. Amikor feltöltődöm, a mágnesem automatikusan feltöltött, kellemes dolgokat, könnyű megoldásokat fog hozni a számomra.

A mágnes kellemes pólusát erősíteni nem azt jelenti, hogy innentől az élet sima és zökkenőmentes lesz vagy ne találkoznánk kihívásokkal. Azt jelenti, hogy mindig megtalálom a könnyebbik utat a megoldáshoz, mindig megtalálom a könnyebbik utat a szeretet kifejezéséhez. Azt jelenti, hogy megengedem magamnak, hogy a könnyebbik úton járjak, mert szabad azt választanom, ami nekem (is) jó. Azt jelenti, hogy bármi történik, TUDOM, hogy a dolgok jól alakulnak a számomra. Mert ennek vagyok mágnese. Mert képes vagyok erre mágnes lenni. Mert képes vagyok észrevenni az érzelmi jelzőrendszerem jelzéseit és képes vagyok a figyelmemet és a gondolataimat átfordítani, ha szükséges. Képes vagyok elengedni a feszültséget és képes vagyok megengedni, hogy csodás dolgok történjenek velem. Jól érzem magam a bőrömben és pont ott vagyok, ahol lennem kell. Honnan tudom, hogy ez így van? Onnan, hogy pont itt vagyok és nem máshol.
Szeretem figyelni az érzelmi jelzőrendszeremet, mert mindig pontos és mindig segítségemre van.

Senki nem érezheti jobban magát mihelyettünk. Ez a saját felelősségünk. Képes vagy rá!

Tara
2017.12.09.
Ha szeretnél segítséget az átfordításhoz, gyere privát múzsafoglalkozásra. Nem vagy egyedül, szabad segítséget kérni, hogy jobban ráláss a saját folyamataidra. Egyeztessünk időpontot, várlak szeretettel!
ide írj: hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Érzelmi mintáink

mintak1Hallgatok egy zenét, ami egy régi kedvesemre emlékeztetett. Erre a zenére egyszer nagyon-nagyon jót táncoltunk és amíg együtt voltunk, ha ez a zene megszólalt, mindig összemosolyogtunk, emlékezve arra a csodás táncra és összehangolódásra.
Ez a fiú már nincs az életemben sok-sok éve. Ha ezt a zenét hallom, ő továbbra is eszembe jut, de már hallom a zenét is, nem csak az emlékeket.

Erről eszembe jutott mennyire erősen tanuljuk az érzelmeinket (egy zene, egy kapcsolódás, egy érzelem?). Hogy mennyire minták alapján építjük fel ezt is magunkban, mint emberi viselkedést és reakciókészletet. Hogy az érzelmeink valójában mennyire nem a sajátunk. Most nem arra gondolok, hogy kitől tanultuk őket és a mi érzelmünk az övék-e. Mint például a szüleinktől ellesett érzelmi reagálási minták. Mert az övék sem az övéik, ők is tanulták.

Messzebbre gondoltam magam. Az futott végig bennem, hogy az érzelmeink mennyire nem egyenlőek a valódi lényünkkel. Azzal, aki ‘Én Vagyok’.

Amikor megszületünk, már jövünk egy rakás beépített mintával (karma és társai) és tervvel (születés előtti élettervek) de az új bébi minden alkalommal újratanulja az épp aktuális viselkedési formákat. Mint amikor egy másik kultúrát megtanulunk… ő is felzárkózik az adott kulturális környzethez és érzelemmintákhoz, viselkedési mintázatokhoz.

Megtanulunk haragudni, csalódni, megsértődni, elvárni.
Mint amikor a fiatalok (mentor vagy odafigyelő szülő híján) a tévéből, filmekből próbálnak meg viselkedési mintákat felszedni. Ott látnak egy mintát, hogy a szereplő bizonyos élethelyzetben hogyan reagál, milyen érzelmeket mutat. És jobb híján, vagy mert azt gondolják menőnek (hiszen a kedvenc sorozatukban látták) magukévá teszik ezt a mintát. Ha a filmben a főhősnő párkapcsolatában probléma adódik, ott legtöbbször féltékenységi jelenetet láthatunk, gyanakvást, a másik háta mögötti cselekvéseket, félreértelmezéseket. Hiszen a dráma, a játszma adja el a filmet és a dráma által keltett feszültség, amit lehet kiengedni és fokozni is. De aki önmaga egyéni részleteit nem ismeri és mintákra éhes, első körben ezekkel a kreált drámákkal találkozik. Sajnos. Hát féltékeny lesz ő is hasonló helyzetben. Pedig akár kommunikálhatna is. De nem tudja, hogy ez is egy választható lehetőség. Mert erre nem látott még mintát.

A legtöbb érzelmi mintánkat egészen pici gyerekkorunkban tanuljuk el a minket körülvevő világból. Ám nem lebecsülendő a tinikorban vagy akár felnőttkorban tanulható minták sora sem. Mindig képesek vagyunk tanulni.

Ha tisztában vagyunk a saját érzelmeinkkel (tanult vagy sem, már a miénk), használhatjuk őket arra, hogy utat mutassanak nekünk, hogy épp milyen irányba mutat az érzelmi vezérlőrendszerünk (ahogy Abraham is nevezi). Avagy az érzelmeink minősége a rezgésünk minőségét mutatja. Ha többségében negatív, fájdalmas, félelemteli, akkor ezen a lelombozó szemüvegen keresztül látjuk a világunkat, ez lesz a további teremtéseink alapja is. Ha érzelmeink többnyire örömteliek, bizakodóak, akkor ezt is keressük és látjuk nyomait az életünkben.

A hangsúly azon van, hogy többségében, többnyire milyen töltésűek az érzelmeink. Egy örömteli embernek is lehet nehéz vagy szomorú napja, időszaka és fordítva. Amikor azonban tudatosan megfigyeljük az érzelmi reakcióinkat, könnyebb új utakat, új mintákat kialakítani.

Könnyebb a zenéhez kapcsolt erős emlékképet és érzelmi reakciót elhagyni és újra megjelenik a zene. A maga önálló formájában. Érzelmi kötésektől mentesen. És ha akarjuk, hozzáköthetünk egy teljesen új érzést is.

Tamás Kriszti Tara
2017.02.02.

http://www.egyensulyban.com