Április-májusi energiák

integrity1

Központban az integritás

Most minden azt támogatja, hogy kifejezzük a saját helyzetünket a világban. Hol vagyunk most, mi az, amit akarunk, kik vagyunk, merre tartunk. Nem csak a tavasz lendülete visz előre, hanem jelentős hátszelet kapunk hozzá energetikailag.
Ez a kifejeződés azt is jelenti, hogy hirtelen igényét érezzük annak, hogy felborítsuk a jelenlegi helyzetünket. Most érezzük azt, hogy itt az ideje váltani. Most érezzük azt, hogy betelt a pohár vagy csak eljött az ideje egy újabb váltásnak, mennünk kell, menni előre. Most nem tudunk tétlenek és szótlanok maradni. Kilépünk csoportokból vagy csatlakozunk csoportokhoz, most mutatkozik meg, hogy mi van a szívünkben, mi az igazságunk, mire vágyunk.

Az év eleji fogadalmakat valójában most kezdjük igazán elindítani. Most szinte azt érezzük, hogy rakéták vannak a fenekünk alatt, menni kell, változtatni kell. Most. Erős bennünk a cselekvési vágy, az önkifejezési vágy.
Toppantunk, meghúzzuk a határainkat, szavakba és tettekbe foglaljuk a gondolatainkat, keretet adunk nekik új célok kitűzésével és nem csak kitűzzük őket, de azonnal indulunk is megvalósítani őket.

Most méginkább minden arról szól, hogy „Ki vagyok Én valójában”. Érezzem, tapasztaljam, lássam a világban magam körül.

Ez az erős igény a megnyilvánulásra okozhat konfliktusokat, megjelenhet agresszív formában is, mert az erős váltásnál mindig van egy ellenerő, ami ellenzi a változást, ami vissza akar tartani. Ezért az elszakadáshoz előfordulhat, hogy nagyobb erőt kell kifejteni, ami okozhat kellemetlenségeket.
A változtatási igényünk miatti hirtelen döntés váratlansága erős meglepetésként érheti a környezetünket vagy akár saját magunkat is.

Most a bennünk lévő megfelelési vágy, a valaminek részese lenni érzése ellentétet képez a szabadságvágyunkkal. El kell szakadjunk egy bizonyos szinten a régitől, hogy új szinten ismerhessük fel önmagunkat. Ezért felborítjuk a megszokottat és új rendszereket alakítunk ki magunknak, feljebb lépünk a spirálon.

Ez olyan, mint egy költözködési folyamat. Áprilisban nem csak eldöntjük, hogy elköltözünk, de meg is szervezünk hozzá mindent és összepakoljuk a cuccainkat, kidobjuk, amire már nincs szükségünk és el is indulunk. Tele vagyunk lendülettel, erővel, tettvággyal. Májusban kezd majd el csitulni kicsit ez a lendület, ekkor kezdjük majd el belakni az új helyünket. Ekkor fogunk ismerkedni az új környezetünkkel, kóstolgatni az új talajt a lábunk alatt.
Májusban fogjuk meglátni, hogy a jelenlegi cselekedeteink és döntéseink milyen új életbe repítettek minket, mi lesz számunkra az új norma.

Most elértünk egy végpontra, ahol szembe kell nézzünk saját magunkkal és azzal, hogy hol tartunk, elégedettek vagyunk-e azzal, amit látunk.

Az integritásunkat támogató energiák remekül segítenek abban, hogy ne csak a mélyére nézzünk, de a mélyére is lássunk annak, ami van. Remek ez az időszak arra, hogy valóban rálássunk saját magunkra. Figyeljük, hogy mit tükröz számunkra a világ. Mit érzünk, amikor a közvetlen környezetünkkel kapcsolódunk? Mit érzünk, amikor saját magunkra gondolunk? Most a lendület nem csak fizikai cselekvésekre ösztönözhet, hanem arra is, hogy magunkba nézzünk mélyebben és levonjuk a tanulságokat, hogy a döntéseink sora milyen jelent eredményezett a számunkra. És ha nem tetszik, amit látunk, akkor most bőséges erő és energia áll rendelkezésünkre, hogy változtassunk.
Fizikai szinten remek ez az időszak új projektek indításához és megalapozásához. Segítenek a jelenlegi energiák abban, hogy tisztábban lássuk mire van szükségünk az előttünk álló feladatok elvégzéséhez. Felkészültebbé, válhatunk ezáltal. Egy problémára több szinten vagyunk képesek most rálátni.

Önmagunkat érintően most felállunk és lépünk (bármi is legyen az indító ok a váltásra). Hátrahagyunk a régi gondolkodási mintáinkból, lerázzuk magunkról a korábbi elképzeléseinket önmagunkról és újrahatározzuk saját magunkat. Ez nemcsak külső, de belső konfliktusok forrása is lehet most. De egy kisebb hurrikán néha szükséges a továbblépéshez. Mindez már elkezdődött bennünk.
Hogy ne vesszünk el az okokban és okozatokban (mint a hurrikán külső széle) nem szükséges elmélyülnünk a miértekben, nem szükséges megmagyarázzuk magunknak az okainkat, nem szükséges kielemezni a színjátékot, amivel ez a váltás megvalósul. Megtehetjük, de nem szükséges. Mert nem a váltás megvalósulásának “hogyanja”, hanem maga a váltás a lényeg. A döntéseink újraformálnak minket, most jobban, mint bármikor. Nincs mitől félni, mindez értünk történik, és mi igent mondtunk arra, hogy növekedjünk.

Most minden rólunk szól, nekünk szól. Lovagoljuk meg ezt a remek energetikai hullámot és engedjük, hogy elrepítsen minket életünk egy újabb, magasabb szintjére. Ha érzed a húzást, ne most kapaszkodj a régibe, repülj! Az irányról te döntesz!

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara
2016.04.08.
Az egész 2016-os évre vonatkozó csatornázást itt találjátok: https://hivatasosmuzsa.wordpress.com/2015/12/30/tara-2016-a-lezaras-es-cselekves-eve/

Matt Khan – Az átalakulás

MattKhanAz erőszak cselekvésben lévő félelem.
A félelem a szomorúság elkerülése.
A szomorúság a magánytól való idegenkedés.
A magány az üresség elutasítása.
Az üresség a létező jelenléte.
A létező jelenléte a felébredett tudatosság.

A félelem észrevételével már nem fordulunk az erőszak felé.
Amikor szembenézünk a félelemmel, találkozunk a szomorúsággal.
Amikor találkozunk a szomorúsággal, észrevesszük a magány érzését.
Amikor elismerjük a magányt, feltűnik az üresség.
Amikor elismerjük az ürességet, felfedezzük a jelenlétet.
Amikor felfedezzük a jelenlétet, a tudat felébred.

Azzal, hogy észrevételezed a legmélyebb félelmeidet, ez elvezet a legalapvetőbb spirituális felfedezésedhez.
Bíztatlak, hogy azzal támogasd az erőszakmentességet, hogy elismered a saját kényelmetlenségeidet, ami aztán katalizátorként hat a legmasabbszintű fejlődésedhez. Amint időt szánsz rá, hogy szembenézz a megoldatlan érzelmeiddel, magasszintű rezgéshullámokat küldesz a tudatosság mezejébe. Ahogy a magasrezgésű hullámok belépnek az egyes energiamezőkbe, az erőszakot alkalmazókat (akik az erőszakot a saját lelkük útjának elkerülésére használják) arra inspirálja, hogy előbújjanak a rejtőzködésből és végre megadják magukat önmaguknak.
Ez az általakulás alapja.

Matt Khan

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
2015.03.09.
Forrás: http://www.truedivinenature.com

Ha segítségre, támogatásra van szükséged ehhez az átalakuláshoz, gyere Múzsabeszélgetésre! Nem kell egyedül csináld. Együtt haladunk, olyan tempóban, ahogyan te leginkább megtalálod a válaszaidat, az erődet. Biztonságos teret nyújtok neked és melletted vagyok. Várlak szeretettel: Tara

Tara – Amikor jól működik egy párkapcsolat

Taraprofil-9829Ha jól működik egy párkapcsolat, annak mi a titka? Vajon a jó kapcsolatban a két fél kiegészíti egymást? Az ellentétek tényleg vonzzák egymást? Mitől működnek a hétköznapok?

Én szeretek mindent átfuttatni magamon, saját tapasztalatot szerezni, hogy elsőkézből beszélhessek az adott témáról. Ezért is szeretek olyan sok mindennel foglalkozni, mert minden, amibe mélyebben belenézek, tanulságokkal szolgál. És bizony a párkapcsolat remek tanító, amiben immár 11 éve van szerencsém elmélyedni a kedvesemmel.

A saját tapasztalatom, a saját párkapcsolatomban az, hogy persze kiegészítjük egymást a különbözőségeinkben, de alapvetően azért működünk jól, mert mindketten eléggé egészek vagyunk önmagunkban. Nem keressük a másikban a másik felünket, mert tudjuk, hogy egymagunkban is kerek egészek vagyunk. Ez mondjuk évek munkájának köszönhető, külön-külön dolgozva magunkon, megismerve a saját félelmeinket, erőnket, képességeinket. Ezért mindezzel az önismereti munkával a hátunk mögött (és a mindennapjainkban) már könnyebb volt kapcsolódni a találkozásunkkor. Egy évvel a megismerkedésünket megelőzően nem is működött volna jól a kapcsolat. Előbb egésszé kellett válni mindkettőnknek. Ez is mutatja, hogy mindennek megvan a maga ideje, meg kell érjünk az életünkben bekövetkező következő lépcsofokokra.

Meg kellett ismernünk egymás szeretetnyelvét, hogy kinek mire van szüksége. Ebben leginkább a tiszta kommunikáció segít, vagyis nem drámázunk, hanem konkrétan elmondjuk mire vágyunk és miért. Engedni önmagunkat megnyílni a másik felé, teljes bizalommal, illetve engedni a másikat is, hogy kifejezhesse szabadon, hogy neki mire van szüksége.
Az én mottóm: Hagyd élni! Vagyis engedjem meg a másiknak is azt a megnyilvánulási szabadságot, amire én is vágyom. Engedni, hogy a másiknak is lehessen rossz napja, amikor elvonulna a világ elől, vagy csak nagyon lefoglalt a saját gondolataiban, munkájában, épp úgy, amilyen természetes módon engedjük azt, hogy megossza az örömét, ami napközben érte.
Nálunk ez a kommunikáció és az egymásnak megadott tér segített a legtöbbet, hogy az eléggé különböző temperamentumunk közös nevezőre jusson. Aztán idővel a különbözőségeink szépen egymáshoz formálódtak. Hálás vagyok, hogy nem csak adhatom, hanem én is megkapom a szükséges teret.

Mivel szerettük, szeretjük egymást, igyekszünk úgy szeretni a másikat, ahogy az a másiknak jó, nem pedig ahogy nekünk. Persze úgy is, de fontos szempont, hogy tudjuk a másik mitől érzi magát szeretve – mi a szeretetnyelve.

Nyilván van több közös pontunk, hiszen anélkül nem is találtunk volna egymásra. De a különbözőségeink is rendben vannak. Igaz, néha akadnak belőle kisebb-nagyobb zökkenések, de az alapfelállás a szeretet, ezért egyértelmű, hogy mindent megoldunk hamar.
Az ellentétek vonzása ugyan szikrázó kapcsolatot eredményezhet, de az várhatóan csak rövid idejű lesz és/vagy nagyon viharos. Ha túl sok a vita, az lemeríti mindkét felet, ezért hosszú távon az ellentétek inkább kifárasztják egymást, mintsem támogató, kiegyensúlyozott kapcsolat alakulna ki közöttük.

Én már nem tudnék egy olyan emberrel együtt élni, aki önmaga kiegészítéseként lát engem, aki azt keresi, hogy a két félből legyen egy kör, egy egész. Mert az hiányállapotból fakadó problémákat hoz magával. Én végtelenül tisztelem a páromat, hogy nélkülem is egész – van kit szeretni, megismerni. Valaki, aki nem én vagyok. És összeolvadunk. A megismerés teljesen más szintje ez, amikor nem akarom, hogy pont olyan legyen, amilyennek látni szeretném, hanem olyannak láthatom, amilyen. Ez számomra egy “lélekorgazmus”, megismerni valaki más világát a párkapcsolat mélységében és osztozni az élményeiben valamennyire.
Hiszen sosem ismerhetjük meg igazán egymást, mert máshonnan jöttünk, más tapasztalatok vittek el egy adott pontig az életünkben. Én is adom neki az én élményeimet, nézőpontjaimat, és megmutatom a magam világát, ő is szívesen látott vendég az én egész körömben. Ez egy végtelenül izgalmas, örömteli közös játék.
Szerintem jó párkapcsolatban az tud élni, aki folyamatosan kíváncsi. A másikra és önmagára.
A világ új színekkel telik meg.

Akkor is ha az az új szín épp az, hogy nem törli le maga után a morzsákat az asztalról, ami bosszantó 🙂 Szeretem a morzsáival együtt.

Tara

http://www.egyensulyban.com

Tara – A normális élet

Tara profil2Az életet olyannak kéne érezzük, mint az életünk legjobb szexuális élménye utáni érzés!

Olyankor az ember tele van életerővel, energiával, büszke, könnyed, nyugodt, békés, tele van szeretettel, elégedett és nyitott a világra. Ez az érzés lenne a normális.

Az emberiség pedig mindössze takaréklángon él, ahelyett, hogy teljes energiával lobogna bele a világba. Sőt! Általános, hogy a nagy lángon lobogókat igyekszünk visszafogni, félünk az ő szabadságuktól is, hát még a magunkétól.
Pedig mi rossz van abban, ha valaki életerős és cselekvőképes? Miért lenne az gond, ha valaki büszke, hiszen tisztában van a saját értékeivel és képes azokkal élni és hasznossá tenni? Mi a baj a könnyedséggel, a nyugodt és békés emberekkel, akik szeretettel fordulnak mások felé? Miért zavar, ha valaki nyitott és elfogadó? Miért fáj ez nekünk? Hol veszítettük el a bizalmunkat, önbizalmunkat?

A félelem uralja a gondolatokat, tetteket, rátelepszik más érzésekre is. Ideje, hogy ez változzon. És tud is változni. Hogyan? Lépésről lépésre, egyénenként. Nincs szükség békeharcokra, tüntetésekre. Mindössze egy kis kíváncsiság kell önmagunk irányába, egy pici nyitottság, hogy ma valami apró dolgot másként teszünk, mint tegnap.
Ha több szeretetre van szükséged, vigyél te több szeretetet magaddal. Ha több türelemre van szükség, legyél te, aki megmutatja milyen az, aki türelmes. Ha több nyugalomra van szükség, vigyél magaddal több nyugalmat – ha a te békés lélegzetvételed jelen van, arra a többiek is rá tudnak hangolódni.

Nem egyetlen hatalmas fordulattal kell megmentsük a világot. Ez egy folyamat. Ahogy minden út egy lépéssel indul és lépések sorából áll. És minden egyes pici vagy nagy lépés megérdemli az ünneplést: Ma is léptünk egyet, de jó nekünk! Ügyesek vagyunk!

Mikor kezded megengedni magadnak, hogy élvezd az életed? Mikor mered megünnepelni az apró dolgokat is? Mikor mersz örülni egy félmosolynak, egy félsikernek és nem veszteségként tekinteni rá? Mikor mered felismerni, hogy fontos a létezésed? Ha nem lennél itt, hiányoznál! Nem kell a legjobbnak, legszebbnek, legsikeresebbnek lenned! A fontosságod nem ezek függvénye. Ha ma sírsz, éppúgy szükség van rád, mint ha épp nevetsz. Ha ma elrontottál valamit éppúgy kellesz, mint amikor minden sikerül.
Engedd lobogni a lángod, mutasd meg a fényed! Ha nem érzed tökéletesnek, akkor is. Mert a tiéd.

A „normális” kifejezés egy gyűjtőfogalom. Azt jelenti: átlag, egyforma, hasonló.

Ha már nem tudunk elszakadni ettől a fogalomtól, tegyük átlagossá, vagyis általánosan jelenlévővé az életörömöt, legyünk egyformán nyitottak és elégedettek, hasonlítsunk abban, hogy szeretettel fordulunk egymás felé, a szeretetet feltételezzük és keressük a velünk szemben álló másikban. Napról napra, lépésenként.

Az életet olyannak kéne érezzük, mint az életünk legjobb szexuális élménye utáni érzés!

Az új normális: Életerős, energiával teli, büszke, saját értékét ismerő, mások értékét látó, könnyed, nyugodt, békés, szeretettel teli, elégedett, nyitott a világra. Ugye mennyivel jobban hangzik?

Képzeld el ezt a világot! Lásd magad előtt, hogyan zajlanak egy ilyen normális világban a mindennapok. Milyen érzéssel mész be a munkahelyedre? Milyen érzés a buszon utaznod? Milyen érzés a boltban vásárolnod? Milyen érzés másokkal találkoznod?

Milyen érzés normálisnak lenni? 😉

Tara

Tara – Terápia, Önismereti munka

tara-webképTerápia, Önismereti munka

Azért szeretnék egy pár szót szólni a terápiáról, az önmagunkon való munkáról, mert bár feltételezzük, hogy minden terápiás környezet támogató, mégis belefuthatunk rossz tapasztalatokba. Ezért fontosnak érzem szavakba is foglalni, hogy számomra mit jelent a terápia, az önmunka.

Tele vagyunk előre programozott (gyerekkorban tanult és ellesett) hitrendszerekkel, amik az életünk alapjait, építőköveit jelentik számunkra. Épp ezért nem is kell mindent kidolgoznunk magunkból, nem kell sterilek legyünk. A hitrendszereink, elképzeléseink, szolgálnak minket, céljuk van, nem véletlenül az életünk részei, nem véletlenül tettük oda őket. Ezzel együtt ezek nagy részét érdemes és le is lehet tenni, hogy megkönnyítsük a saját mindennapjainkat. Képesek vagyunk begyógyítani a régi sebeket, elengedni a régi sérelmeket, megbocsájtani magunknak és másoknak. Amíg a sérelmeinkhez ragaszkodunk, azok rabjai vagyunk és erős féket jelentenek a boldogulásunkban.

Ha valakit a hitrendszerei téglái tartanak össze, a megfelelési kényszerei, ha ebből építette fel az őt védő házat, nem emelhetjük ki a téglákat erővel, mert összeomlik és rosszabb helyzetbe kerül, mint a kényszerekkel körülvéve.

Meg kell várni, míg a téglák maguktól kezdenek kilazulni. Mikor a ház szűkössé  válik az illetőnek és maga kezdi el kilökni a nem kellő téglákat, ekkor tudunk segíteni, ha kéri. Ez is fontos momentum, hogy az illető kérjen segítséget, mert amíg nem kér, addig továbbra is be van zárkózva, hiába hall információkat, tanácsokat, ezek lepattannak a faláról és max. csak igen rövid ideig ható elsősegélyt adhatunk. Tartós változás ekkor még nem fog bekövetkezni.

A kérés elhangzása után sem szabad buldózerrel nekiindulni az építménynek, csak a már kilazult téglák eltávolításában segédkezhetünk, illetve bátorító erőként lehetünk jelen, hogy támogassuk őt a megújulási folyamatban. Ekkor megláthatja, hogy a többi téglára szüksége van-e még és ha igen, meddig.

Bizonyos terápiák, önmunkák erős fókuszt igényelnek, kőkemény szembenézést önmagunkkal és azokkal a tévhitekkel, hazugságokkal, amik hátráltatták az életünket. Ilyenkor egy jó terapeuta abban segít, hogy a kérdező ne térjen el az általa választott terápiás munka kereteitől, hiszen minden munkának vannak fázisai, ahogy a testi méregtelenítés sem azonnali tisztulást hoz. A testben lévő méreganyagok először előbújnak a rejtekhelyeikről, a felszínre kerülnek, ezért ekkor okozhatnak kellemetlenségeket, nehézségeket, de ez a folyamat része, hiszen megnyomtuk a startgombot. A méregtelenítés során, ha betartjuk a folyamatot, a test végül megszabadul a felszínre került méreganyagoktól és végül megtisztul, felszabadul. Pontosan így működik a legtöbb terápiás munka is, ezért nem szabad meghátrálnunk a kezdeti kellemetlen érzelmektől, amennyiben felbukkannak. Ez annak a jele, hogy a folyamat beindult, jó úton vagyunk. Egy jó segítő nem sietteti ezt a folyamatot, együttműködik a kérdezővel, nem vonulnak vissza, hanem szoros együttműködésben végigjárják az utat.

Segítőként a legfontosabb feladatunk egy biztonságos és támogató környezet teremtése, ahol azt érzi a kérdező, hogy nincs egyedül és nem egyedül kell elhordania egy hegyet. Hogy tudja, hogy létezik olyan környezet, ami az ő törekvéseit támogatja, ahol a saját ritmusában haladhat.
Egy tapasztalt terapeuta, segítő ennél többet is tud tenni. A ritmust felismerve a megfelelö időben tud,
a további nyitást elősegítő kérdéseket feltenni, amik új nézőpontokat adnak az illetőnek, ezzel tágítva a teret, életteret a számára.

A nagyobb tér az több lehetőség, a “van választás” állapot tere, ami felszabadít és további belső tereket nyit meg az emberben. A lehetségességek tere kibővül.
A felszabadultabb állapotban könnyebben lélegzünk, ezért egybevágóbbak vagyunk a saját áramlásunkkal, önmagunkkal. Így nagyobb harmóniában vagyunk a körülöttünk lévö helyzetekkel, személyekkel is. Ha mi jól vagyunk, a környezetünk is jobban lesz, mert a ritmusaink összehangolódnak. Ezért (is) fontos az önismeret, mert az ismerkedési, oldási folyamatok által többet megtudunk önmagunkról és tisztában leszünk vele, hogy mi a valóban fontos a számunkra, merre szeretnénk, hogy haladjon az életünk, tehát ehhez kapcsolódó döntéseket hozunk, erre irányuló cselekvéseket fogunk végezni. Ha a terápiák, önismeret segítségével elmélyül az önmagunkkal való kapcsolatunk, ez az elfogadás és szeretet egy olyan békét eredményez bennünk, ami mindenre kihat, amivel csak kapcsolatba kerülünk.

A kedvenc történetem ennek bemutatására a repülőgépeken lévő előírás, miszerint ha baj van, az oxigénmaszkot először önmagunkra kell feltenni és csak utána a gyerekünkre/társunkra, hiszen ájultan nem tudnánk a segítségükre lenni. Ezért fontos az önszeretet. Aki szereti magát és előtérbe helyezi a saját igényeit az nem önző, mert az ilyen típusú szeretet adni akar, megosztani akar, segíteni vágyik, hogy másokat is emelhessen, másokat is eljuttasson a béke és elégedettség állapotába.

Fontos tudni, hogy aki felkeres egy segítőt, szeretne jobban belemerülni az önismeretbe az nem pszichés beteg (még ha érzelmi fájdalmai is vannak éppen), hanem kíváncsi és tanulni, fejlődni vágyó, bátor ember. Én így látok mindenkit.

Aki dolgozni szeretne magán, vagyis érzi, hogy vannak kilazult téglái, olyan segítőt keressen, akin érzi, hogy ezt a biztonságos teret meg tudja teremteni a számára és akivel jóérzéssel tudna együtt dolgozni.
A hozzám fordulók visszajelzéseiből tudom, hogy ők nálam megtalálták ezt a biztonságos teret, aminek végtelenül örülök és hálás vagyok, amiért belém helyezték a bizalmukat. Igyekszem ezt a bizalmat a legnagyobb szeretettel szolgálni.

Tara
http://www.egyensulyban.com

Tara – 2015: Arassunk

Tara profil2Üdv 2015-ben!

Ez az új év talán több újdonságot fog hozni, mint a tavalyi és végre fellélegezhetünk valamennyire, mert ezek az új dolgok kellemesebbek lesznek. Ahogy én látom, főleg év közepétől indul be mindez nagyobb lendülettel, tehát a nyári aratószezon az elmúlt 2-3 évben befektetett energiáink gyümölcsének aratását is jelenti majd.

Úgy érzem erősen érzékelhetővé válik majd egy határvonal azok között, akik ténylegesen tettek munkát önmaguk megismerésébe és a saját hitrendszereik átalakításába és azok között, akik még csak most kezdik el felfedezni ezeket a lehetőségeket maguknak. Ők ebben az évben nagy lendületet és sok segítséget kaphatnak ahhoz, hogy felzárkózzanak. A felzárkózást, mint önmagukhoz képest történő megnyílást értem, nem pedig valaki máshoz hasonlítva!

A vetési munkálatokat éppúgy nem lehet siettetni, mint ahogy az aratást sem lehet túl korán elkezdeni. Épp úgy, ahogy elaltatni sem tudjuk magunkat, ám azt megtehetjük, hogy „odakészítjük” magunkat az alváshoz ideális állapotba, tehát lefekszünk. Az elalvást azonban már nem lehet megcsinálni, abba csak beleengedni tudjuk magunkat.

Az idei aratás is ilyesmi módon fog történni. Az elmúlt pár évben előkészültünk, odatettük magunkat és most már a belelazítás részhez értünk, amikor úgymond maguktól billennek át a dolgok, érkeznek meg az eredmények. Itt már nem kell erőfeszítést tennünk, itt már csak engedni kell, hogy az eddigi munka lendülete átvigyen minket azon a küszöbön. Mint ahogy egy útjára elindított biliárdgolyó is szépen nyugodtan gurul be a lyukba, a lyuk előtt már nincs szükség további lökésre.

Az első három-négy hónap még az előkészületekkel fog zajlani, de már a nyugalmasabb feladatokkal – a példánknál maradva, most felvesszük a pizsamát és lefekszünk a megvetett ágyba, hogy aztán az év közepétől könnyedén átengedjük magunkat a megérdemelt pihenésnek, a megvalósult és megvalósuló álmoknak.
Akik pedig most még nem aratnak, ők a megnyílásokat kapják ajándékba, az új élményeket önmagukról és az eddig nem látott lehetségességekről.

Az első negyedévre vonatkozó „munka” mindössze a folyamatos újraigazítás, és egy kis vonalon túl való gondolkodásmód.
Ennek egyszerűségét és könnyedségét így ábrázolnám: Ülsz egy kényelmes székben és élvezed az arcodra vetülő napsugarakat. Ám, ahogy a nap elmozdul az égen, ha nem viszed arrébb a székedet, árnyékba kerülsz, ezért ha továbbra is szeretnéd élvezni a nap melegét az arcodon, időről időre arrébb kell egy kicsit tenned a széked. Ennél viszont nem kell többet tenni, csak finomhangolásokat végezni, odafigyelve az aktuális körülményekre és jelen pillanatra. Ennyi elég ahhoz, hogy sütkérezz a fényben.

Sugárzó napsütést kívánok mindenkinek 2015-re is!

Szeretettel: Tara

2015a

Lee Harris – A szeretet megsokszorozása

2014.06.02A szeretet megsokszorozása
és elmozdulás a sűrűségből a fény felé

 

 

Üdv mindenkinek a 2014 novemberi energia-előrejelzéssel.
Szép nap van itt Coloradoban, bár kissé hideg, de napos és aranyszínű levelek vannak mindenfelé.

Érdekes előző hónapunk volt. Általában az érdekes szót használom, amikor sok mindent szeretnék összegezni.

Néhány nappal ezelőtt egy előre felvett videóinterjút rögzítettünk egy rádióműsor számára Rob Gauthierrel. A műsor végén megkérdezte tőlem: Szerinted miért megy keresztül sok ember erős nehézségeken az utóbbi években és idén is? Azt mondta, hogy rengeteg embert ismer, akik nehéz időszakot élnek át.

Azt hiszem a küzdelem maga egy ismétlődő téma minden alkalommal, amikor ezeket az előrejelzéseket készítem és mégis igyekszem videóüzenet formájában átadni, még ha trükkös is a megvalósítása. A nehézségeinkben mind különféle szinteken vagyunk.

A legjobb tudásom szerint igyekszem összefoglalni a tapasztalataink sokszínűségét. A visszajelzésekből azonban látható számomra, hogy milyen végtelenül sokféle szinteken történnek a tapasztalásaink ebben az időszakban. Ez pedig olyasvalami, ami egyértelműen az emberi faj felemelkedésének útjáról szól és a változó, átalakuló tudatosságról.

Továbbra is úgy gondolom, hogy még mindig a 2012-es év utáni másnaposságot éljük. Sokan (ezt mondtam Robnak is) abban reménykedtek, hogy egyik napról a másikra történik majd nagy változás 2012-ben vagy 2013-ban. Ez a hirtelen változás azonban nem mutatkozott meg a környezetükben. Ezek az emberek még mindig egyfajta sokkhatás alatt állnak, gyászt élnek meg ebből az időszakból eredően és nehezükre esik igazodni mindazokhoz az általuk nehéznek ítélt dolgokhoz, amik a külvilágból tükröződnek vissza számukra. Ez is figyelembe lett véve.

De ahogy az októberi előrejelzésben is mondtam, újra várható egy nagy megnyílás a bolygónkon.

Túlhaladtunk már azon az időszakon, amikor a változás központja csak a tudatosságunkban és a belső világunkban volt jelen.
Most egy kinyíló időszakban vagyunk, ami – a következő évtizedben és azon túl is – nem csak lehetőséget ad arra, hogy változásokat idézzünk elő a bolygón, de szinte kötelességünkké is válik, hogy ezt tegyük.

A változás valóban belülről indul.

Érdekesnek találom a jelenlévő vitákat az olyan csoportokban, akik spirituálisnak csoportnak vagy fénymunkásoknak nevezik magukat. Ezek olyan felcimkézések, amiknek használata hasznos, de csak akkor, ha nem megkülönböztetésként használjuk őket. A megnevezések végsősoron úgysem jelentenek semmit, mert alapvetően mind emberi lények vagyunk és együtt utazunk. Ám ezeket a cimkéket az emberek aggatják magukra, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozzanak. Érdekesnek találom ezeket a csoporton belüli vitákat, belső harcokat és az emberek egymás felé irányuló haragját, amint azon vitáznak, hogy a dolgok miért nem változnak.

Azonban ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a valóban változást hozó, változásra inspiráló emberek sosem haraggal vagy ítélkezéssel teszik ezt. Legyen ez akár az az utcán élő nő, aki mindig összehozza az embereket és szolidaritást, közösségi szellemet idéz elő a jelenlétével vagy akár Oprah Winfrey a tévében, aki a saját módján teszi a dolgát. Ezek az emberek folyamatosan a változás energiáját hordozzák egy bizonyos pozitivitással, de legfőképpen egyfajta életenergiával. Nem haraggal hatnak, hanem élettel és az egymás felé, jövőbe vetett hittel.

Úgy érzem a személyes felelősségünk most emberként ezekben a furcsa időkben, hogy valamilyen módon felhagyjunk az idő folyamatos haladásával kapcsolatos aggodalmainkkal.

Sokakra nehezedik az idő nyomása. Olyan körlevelek kerülnek a postaládánkba, amik a környezetvédelemmel és a kormánnyal kapcsolatos sürgősségi dolgokról beszélnek. Meglehet, hogy ezeket valóban fontos elolvassuk és válaszoljunk rájuk, de maga a sürgetés érzése egyikünknek sem segít. Pár hónapja beszéltem már az ilyen jellegű emailekről és sokan használják ezt a típusú sürgetést arra, hogy készenlétben, feltüzelve tartsák magukat. Ám amikor feltüzelt állapotban vagy, nem éppen egy békés vagy életadó energiát viszel oda, ahová fókuszálsz.

Nemrég olvastam egy interjút egy énekes-dalszerzővel. Azt mondta, hogy középkorról szóló könyveket szokott magánál hordani emlékeztetőül, hogy nem számít milyen rosszul mennek épp a dolgok, régen sokkal rosszabb volt a helyzet, miket műveltek egymással napi szinten az emberek.

Én, éppúgy, ahogy ti – akik olvassátok ezt – szintén nem örülök, ha szenvedést, pusztítást, háborút látok a világban. Ez olyasvalami, amit újra és újra el kell fogadjak, hiszen itt élek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek örökre így kéne maradni, főleg, ha mindannyian eldöntjük, hogy kivesszük a részünket a változás előidézéséből.

Azt nem tudjuk milyen hosszan lesz élet a Földön, de azt tudjuk, hogy amíg itt vagyunk, lehetünk mi a legjobb gondozói és alakítói az általunk beáramló változásoknak.

Ezzel visszatérünk a személyes dolgokra.

Hogyan boldogultok jelenleg a vágyaitokkal, álmaitokkal? Hogyan tanultok mindabból, amit nehéznek éreztek?

Felelősek vagyunk, hogy

  1. Megismerjük önmagunkat
  2. Rájöjjünk arra, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk az életünkben

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányan érzékenyebbek vagyunk, mint mások. Ám amint elkezded megérteni, hogy ki vagy te és te hogyan reagálsz az életed külső körülményeire, már tudsz változtatásokat kezdeményezni és ezek lehetővé teszik a számodra, hogy a legjobb éneddel legyél jelen a mindennapokban.

Mindezzel együtt – ezt mindig elmondom – ha vannak napok, amikor minden nehéz, akkor csak lazíts egy kicsit, pihenj egy napot. A világ megvár, amíg összeszeded az energiáidat. Amikor pedig felfrissültél, visszatérhetsz a világba és készenállhatsz arra, hogy adj és kapj.

Az a gyakorlat, ami a rádióműsorban elhangzott, Zacharytól származik, csatornázás formájában. Ez egy gyors „lenullázási” gyakorlat volt, hogy letehessük azt a sűrűséget, nemkívánatos érzelmeket magunkról, amit esetleg magunkkal hordozunk, hiszen mostanában érezhető ez a sűrűség. Más emberek félelmeit is érezhetjük.

Az utcán járva hatással van ránk a körülöttünk lévők energiája. Kollektívaként egy nagy energiaóceán vagyunk. Ahogy említettem már, hogy az óceánban vannak hidegebb és melegebb foltok, éppúgy érezhetünk ilyesmit, amikor mások energiamezőjén haladunk keresztül. Ezeket az érzéseket pedig lehet, hogy magunkra vesszük és eggyéválunk velük.

Ezért olyan csodálatos az, ha nyitottszívű és pozitív emberek vesznek körül minket – a jó is ragadós, ahogy lemerítő lehet negatív emberek közelében lenni.

Azonban, ha a saját energiáidnak gondját viseled és éber vagy, meghúzod a határaidat.

A gyakorlat az volt, hogy képzeld el magad egy piramisként, aminek a csúcsa nagyjából egy méterig ér fel a fejed tetejétől számítva. Azután lásd a tested mellett a piramis oldalait, nagyjából 70-70 cm távolságra mindkét oldalon a csípődtől.

Most csukd be a szemed és képzelj el egy óriási fénygömböt, ami 1 méterre van a fejed tetejétől (a piramisod csúcsánál). Ez az univerzum fénye, ehhez kapcsolódsz hozzá. Most csak lásd és érezd ezt a fényt egy kis ideig. Kezdd el magad felé hívni ezt a fényt a fejeden keresztül a szívedbe és tovább lefelé a testedbe olyan mélységig, amit épp elbírsz. Engedd lassan lefelé haladni a fényt, engedd magadba.
Miután elkészültél ezzel a vizualizációs gyakorlattal, kezdd el finoman a földhöz ütögetni felváltva a lábaidat, jobb és bal.
Csinálhatod ezt a gyakorlatot állva is, ülve is. Csak finoman ütögesd a lábaidat a talajhoz.

Ezzel kiütögeted az összes sűrűséget magadból és a piramisod aljáról. Mindazt a sűrűséget, amit aznap magadba szívtál a világból, illetve mindazt, ami épp felbukkan benned, hogy tisztuljon.

20-30 másodperc elég, állítsd meg a lábaidat és térj vissza a fény elképzeléséhez. Lásd a fényt, nagyjából egy méterre a fejed tetejétől és ezúttal valószínűleg erősebbnek, fényesebbnek látod. Egyre jobban kell érezd és egyre lejjebb tudod húzni a tested felé.
Ezek után újra dobolj a lábaiddal a talajon – jobb, bal, jobb, bal.

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű és terápiás haszna is van. Ismételd ezt a „fény, majd láb” folyamatot harmadszor is. Képzeld el a fényt. Látod majd, hogy a fény nagyobb és egyre mélyebben tudsz hozzá kapcsolódni.

Néhányatoknak ez a gyakorlat talán túl metafizikus megközelítésű, másoknak pont így tetszik, ahogy van. A fő oka azonban annak, hogy ezt csináljuk az, hogy óriási mennyiségű fény árasztja most el a bolygót. Ezért történik olyan sok minden az emberi kollektívában, mert mindez a sűrűség és sötétség elengedésre kerül és ezek a feszültségek felszabadulnak az emberekből.

Tehát ez a gyakorlat arra való, hogy a sűrűségből a fény felé lépjünk. Nem tart sokáig, egyszerű és segít összekapcsolódni önmagaddal, a saját fényeddel és az univerzális forrásenergiával.

Ezt tesszük emberként. A sűrűségtől a fény felé haladunk minden egyes nap.

Rengeteg különböző gondolat kering, hogy mit is kéne tennünk, milyennek kéne lennünk. Ezt is sokszor látom a spirituális közösségekben „neked ilyennek kéne lenned, olyannak kéne lenned” és persze egyik sem igaz.

Senki sem mondhatja meg valaki másnak, hogy az milyen legyen, hogyan viselkedjen.
Arra törekedjünk, hogy saját magunkat csiszoljuk, azt tegyük mesterivé akik vagyunk, amiért ide születtünk a Földre és amit mi tudunk adni. És bízzunk mindebben, hogy a saját egyéni utunkon tökéletesen játsszuk a szerepünket ebben az univerzumban.

Természetesen (ahogy a korábbi hónapokban is említettem) különböző tünetekkel találkozhatunk ebben a felemelkedési folyamatban, mint:

 

  • Erős ’elengedős’ álmok. Sok rossz álmot élhetünk át – ezek a sűrűség kiválasztására szolgálnak, és az álom formáját választjuk arra, hogy ezeket átengedjük magunkon.
  • Külső és belső konfliktusok. Ez szintén egy olyan terület, amit egyre inkább képesek vagyunk csiszoltabbá tenni az életünkben. Meglehet, hogy belső konfliktusokat engedünk el – önmagunkkal kapcsolatos ítélkezéseket és zavartságot. Elképzelhető, hogy viták merülnek fel a környezetünkben és nem az a dolgunk, hogy részt vegyünk bennük, hanem az, hogy könnyedén kilépjünk belőlük, a legjobb képességeink szerint. Ha épp vitatkozol valakivel vagy kiabálsz valakivel, ez az élmény akár egy szükséges katalizátor is lehet az életedben. Valószínűleg sosem kívánod megismételni újra ezt a tapasztalatot, de lehet, hogy aznap pont ez kellett történjen a vita mindkét résztvevőjével, hogy átalakulhassanak a közöttetek lévő energiák – hiszen az energia folyamatosan változik mindannyiunk számára minden nap.
  • A változás elfogadása/elutasítása. Jelenleg vagy épp ellenállsz annak, hogy változást idézz elő vagy ellenállsz az érkező változásoknak, vagy elfogadod a változásokat, együtt haladsz velük, örülsz nekik és életerősnek érzed magad tőlük. Mindkét változat – az ellenállás és az elfogadás – ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala, ezért ne ítéld el az ellenállásodat, de emlékeztesd magad, hogy az ellenállásodon való átlépés lehet a legnagyszerűbb ajándék, amit magadnak adhatsz. Légy bátor.

 

Mindeközben emlékezz a Földön lévő fényre, ami számunkra és bennünk van itt. Lehet, hogy imádkozással kapcsolódsz ehhez a fényhez, lehet, hogy jógán keresztül vagy akár éneklésen keresztül. Rengeteg módja van a fénnyel való összekapcsolódásnak.

 

Azt is megtehetjük, hogy szó szerint becsukjuk a szemünket és egy pár pillanatra befelé figyelünk és így kapcsolódunk össze a saját bensőnkkel, illetve bármely egyszerű gyakorlattal is megtehetjük ezt, akár azzal is, amit az imént adtam.

 

Emberként ezen a Földön a „feladatunk” az, hogy a legjobb képességeink szerint több tudatosságot és fényt hozzunk a bolygóra; több együttérzést és pozitív változást hozzunk változatos világunkba.

 

Én eléggé felbátorodtam az általam látott megjelenő és szükséges változások kapcsán. Hálás vagyok, amiért láthatom, ahogy az emberek azon dolgoznak a világban, hogy változásokat idézzenek elő olyan területeken is, ahol az élet és a bolygó van veszélyeztetve, de méginkább azért, hogy látom, ahogy az emberek a békén és a bolygón lévő tudatossági szint emelésén munkálkodnak.

 

Arra kérlek gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy neked mire van szükséged ahhoz, hogy a saját szereped meglásd a nagy közösben. Mert mindig egyes emberekkel kezdődik, veled kezdődik a változás, ezért fontos az, hogy tudd, hogy neked mire van szükséged.

 

Sokszor bélyegeznek minket kritikusan önzőnek mások, akik nem értik az önszeretet és az önmagunkról való gondoskodás természetét. Amikor magasabb szinten gyakoroljuk az önszeretetet és az öngondoskodást, mint amit a társadalom tanított nekünk, akkor természetes számunkra, hogy másokról is gondoskodjunk. Természetessé válik, hogy jobban szeressünk, többet adjunk, hiszen a szeretet az az egymással megosztott energia. Nem kizárólagos és sokkal érdekesebb és élvezetesebb, amikor megoszthatjuk valakivel és láthatjuk növekedni és terjedni.

 

Remélem lesz egy kis időtök arra, hogy megcsináljátok a fenti gyakorlatot és arra is, hogy végiggondoljátok mire is van szükségetek ebben a hónapban.

Ha nehéznek érzitek ezt a kérdést és önzőnek érzitek magatokat közben, akkor különösen javaslom, hogy írjatok egy rövid listát, mert ha a dolgok, gondolatok csak a fejetekben hangzanak el, akkor ott maradhatnak az éteri szinten. Amikor leírjuk, behozzuk őket a testbe, később láthatjuk, ahogy megjelennek az életünkben valamilyen módon.

 

Sok szeretetet kívánok mindenkinek erre a hónapra.

 

Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/november-2014-energy-forecast.html