Tara – Amikor jól működik egy párkapcsolat

Taraprofil-9829Ha jól működik egy párkapcsolat, annak mi a titka? Vajon a jó kapcsolatban a két fél kiegészíti egymást? Az ellentétek tényleg vonzzák egymást? Mitől működnek a hétköznapok?

Én szeretek mindent átfuttatni magamon, saját tapasztalatot szerezni, hogy elsőkézből beszélhessek az adott témáról. Ezért is szeretek olyan sok mindennel foglalkozni, mert minden, amibe mélyebben belenézek, tanulságokkal szolgál. És bizony a párkapcsolat remek tanító, amiben immár 11 éve van szerencsém elmélyedni a kedvesemmel.

A saját tapasztalatom, a saját párkapcsolatomban az, hogy persze kiegészítjük egymást a különbözőségeinkben, de alapvetően azért működünk jól, mert mindketten eléggé egészek vagyunk önmagunkban. Nem keressük a másikban a másik felünket, mert tudjuk, hogy egymagunkban is kerek egészek vagyunk. Ez mondjuk évek munkájának köszönhető, külön-külön dolgozva magunkon, megismerve a saját félelmeinket, erőnket, képességeinket. Ezért mindezzel az önismereti munkával a hátunk mögött (és a mindennapjainkban) már könnyebb volt kapcsolódni a találkozásunkkor. Egy évvel a megismerkedésünket megelőzően nem is működött volna jól a kapcsolat. Előbb egésszé kellett válni mindkettőnknek. Ez is mutatja, hogy mindennek megvan a maga ideje, meg kell érjünk az életünkben bekövetkező következő lépcsofokokra.

Meg kellett ismernünk egymás szeretetnyelvét, hogy kinek mire van szüksége. Ebben leginkább a tiszta kommunikáció segít, vagyis nem drámázunk, hanem konkrétan elmondjuk mire vágyunk és miért. Engedni önmagunkat megnyílni a másik felé, teljes bizalommal, illetve engedni a másikat is, hogy kifejezhesse szabadon, hogy neki mire van szüksége.
Az én mottóm: Hagyd élni! Vagyis engedjem meg a másiknak is azt a megnyilvánulási szabadságot, amire én is vágyom. Engedni, hogy a másiknak is lehessen rossz napja, amikor elvonulna a világ elől, vagy csak nagyon lefoglalt a saját gondolataiban, munkájában, épp úgy, amilyen természetes módon engedjük azt, hogy megossza az örömét, ami napközben érte.
Nálunk ez a kommunikáció és az egymásnak megadott tér segített a legtöbbet, hogy az eléggé különböző temperamentumunk közös nevezőre jusson. Aztán idővel a különbözőségeink szépen egymáshoz formálódtak. Hálás vagyok, hogy nem csak adhatom, hanem én is megkapom a szükséges teret.

Mivel szerettük, szeretjük egymást, igyekszünk úgy szeretni a másikat, ahogy az a másiknak jó, nem pedig ahogy nekünk. Persze úgy is, de fontos szempont, hogy tudjuk a másik mitől érzi magát szeretve – mi a szeretetnyelve.

Nyilván van több közös pontunk, hiszen anélkül nem is találtunk volna egymásra. De a különbözőségeink is rendben vannak. Igaz, néha akadnak belőle kisebb-nagyobb zökkenések, de az alapfelállás a szeretet, ezért egyértelmű, hogy mindent megoldunk hamar.
Az ellentétek vonzása ugyan szikrázó kapcsolatot eredményezhet, de az várhatóan csak rövid idejű lesz és/vagy nagyon viharos. Ha túl sok a vita, az lemeríti mindkét felet, ezért hosszú távon az ellentétek inkább kifárasztják egymást, mintsem támogató, kiegyensúlyozott kapcsolat alakulna ki közöttük.

Én már nem tudnék egy olyan emberrel együtt élni, aki önmaga kiegészítéseként lát engem, aki azt keresi, hogy a két félből legyen egy kör, egy egész. Mert az hiányállapotból fakadó problémákat hoz magával. Én végtelenül tisztelem a páromat, hogy nélkülem is egész – van kit szeretni, megismerni. Valaki, aki nem én vagyok. Mégis megláthatom benne magamat is, így ő is én vagyok. Összeolvadunk. A megismerés teljesen más szintje ez, amikor nem akarom, hogy pont olyan legyen, amilyennek látni szeretném, hanem olyannak láthatom, amilyen. Ez számomra egy “lélekorgazmus”, megismerni valaki más világát a párkapcsolat mélységében és osztozni az élményeiben valamennyire.
Hiszen sosem ismerhetjük meg igazán egymást, mert máshonnan jöttünk, más tapasztalatok vittek el egy adott pontig az életünkben. Én is adom neki az én élményeimet, nézőpontjaimat, és megmutatom a magam világát, ő is szívesen látott vendég az én egész körömben. Ez egy végtelenül izgalmas, örömteli közös játék.
Szerintem jó párkapcsolatban az tud élni, aki folyamatosan kíváncsi. A másikra és önmagára.
A világ új színekkel telik meg.
Akkor is ha az az új szín épp az, hogy nem törli le maga után a morzsákat az asztalról, ami bosszantó 🙂 Szeretem a morzsáival együtt.

Tara

http://www.egyensulyban.com

Reklámok

Lee Harris – Kivonatok

Sziasztok,

Egy gyors kis lélekemelő Lee utóbbi anyagaiból…

leeharris

A tudatosság mindig hullámzóan fog mozogni. Ebben az évben sokan lesztek, akik azt keresitek, hogy ne magával ragadó, rángató hullámban legyetek, hanem egy kicsit földeltebb, legyökerezőbb módon éljetek, cselekedjetek a tudatosság hullámaiban.
Könnyű elfordulni a mindennapoktól a spirituális gondolkodással, mert elmúlt életeken gondolkoztok vagy azon elmélkedtek mennyire végtelen a tudatosság és magatokban érezhetitek a szellem végtelenségét.
Ám az az igazság, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, minden, ami a testünkbe lett programozva – a test saját múltja, a családi genetika, a körülöttünk lévőkkel való energetikai kapcsolódások – arra kér, hogy legyünk itt, cselekedjünk, váljunk láthatóvá. Minden arra kér, hogy éljük az életünket itt és most.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Még sosem voltak ilyen idők, mint most, tehát az új helyzetekhez új megoldásokat kell találni. Ti pedig – mint az ezen a bolygón élő emberi lények – őrei, gondozói lehettek ezeknek a megoldásoknak, ha beleegyeztek, hogy egyre jobban és jobban kinyíltok. A kinyílásotok folyamatában ne féljetek az érzéseitektől. Inkább legyetek azokra kíváncsiak, figyeljétek meg őket, tegyétek meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy elrendezzétek őket. Aztán reggelente ésszerűen döntsétek el, hogy aznap mire vagytok képesek.

Ne bánjatok magatokkal keményen. Bizonyos napokon több energiátok van, mint más napokon. Időnként sokkal többre érzitek magatokat képesnek, mint máskor. Figyeljétek, hogy épp hogy áll az energiaszintetek és ezt figyelembe véve cselekedjetek. Bízzatok a megfigyelésetekben.

Az emberek legnagyobb pusztító szokása, hogy akarattal igyekeznek magukon változtatni, ahelyett, hogy engednék magukat ott és úgy lenni, ahol energetikailag épp vannak. [ford.megj.: Tehát aktuálisan alacsonyabb energiaszintnél ne próbálj kicsikarni magadból nagy, vagy több erőt igénylő teljesítményeket.] Bízzatok abban, hogy aznap a testetek belső fáradtsága pont az a pont, ahol épp lennetek kell.

(Kivonat: Az energia megszólal c. könyv második része – Beszélgetés a Z-kkel. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Ebben az évben az egyik legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, hogy tanulmányozod a félelmeidet.
Mik azok a dolgok, amik kiváltják belőled a félelemérzést?
Írd le őket és így láthatóbbá teszed őket a magad számára, jobban tudatosítod őket ezáltal.

Amikor pedig újra felbukkannak, már nem mumusként fog a félelem kísérteni és ijesztgetni. Csak szimplán megállapítod majd: „Ó igen, most épp ezt a félelmet élem át.” Ekkor emlékezni fogsz, hogy vegyél egy mély levegőt és elismerd, hogy igen, épp egy félelemérzés működik benned, ezért könnyebben tudsz lépéseket tenni azért, hogy kidolgozd magadból.

Minden energia és érzelem, amit érzünk folyamatos mozgásban van, tehát sosem félünk éjjel-nappal. Vannak időszakok, amikor kimozdulsz a félelem állapotából és más felé fordul a figyelmed. Ez a tudatosság tánca.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

http://www.egyensulyban.com

 

Tara – Terápia, Önismereti munka

tara-webképTerápia, Önismereti munka

Azért szeretnék egy pár szót szólni a terápiáról, az önmagunkon való munkáról, mert bár feltételezzük, hogy minden terápiás környezet támogató, mégis belefuthatunk rossz tapasztalatokba. Ezért fontosnak érzem szavakba is foglalni, hogy számomra mit jelent a terápia, az önmunka.

Tele vagyunk előre programozott (gyerekkorban tanult és ellesett) hitrendszerekkel, amik az életünk alapjait, építőköveit jelentik számunkra. Épp ezért nem is kell mindent kidolgoznunk magunkból, nem kell sterilek legyünk. A hitrendszereink, elképzeléseink, szolgálnak minket, céljuk van, nem véletlenül az életünk részei, nem véletlenül tettük oda őket. Ezzel együtt ezek nagy részét érdemes és le is lehet tenni, hogy megkönnyítsük a saját mindennapjainkat. Képesek vagyunk begyógyítani a régi sebeket, elengedni a régi sérelmeket, megbocsájtani magunknak és másoknak. Amíg a sérelmeinkhez ragaszkodunk, azok rabjai vagyunk és erős féket jelentenek a boldogulásunkban.

Ha valakit a hitrendszerei téglái tartanak össze, a megfelelési kényszerei, ha ebből építette fel az őt védő házat, nem emelhetjük ki a téglákat erővel, mert összeomlik és rosszabb helyzetbe kerül, mint a kényszerekkel körülvéve.

Meg kell várni, míg a téglák maguktól kezdenek kilazulni. Mikor a ház szűkössé  válik az illetőnek és maga kezdi el kilökni a nem kellő téglákat, ekkor tudunk segíteni, ha kéri. Ez is fontos momentum, hogy az illető kérjen segítséget, mert amíg nem kér, addig továbbra is be van zárkózva, hiába hall információkat, tanácsokat, ezek lepattannak a faláról és max. csak igen rövid ideig ható elsősegélyt adhatunk. Tartós változás ekkor még nem fog bekövetkezni.

A kérés elhangzása után sem szabad buldózerrel nekiindulni az építménynek, csak a már kilazult téglák eltávolításában segédkezhetünk, illetve bátorító erőként lehetünk jelen, hogy támogassuk őt a megújulási folyamatban. Ekkor megláthatja, hogy a többi téglára szüksége van-e még és ha igen, meddig.

Bizonyos terápiák, önmunkák erős fókuszt igényelnek, kőkemény szembenézést önmagunkkal és azokkal a tévhitekkel, hazugságokkal, amik hátráltatták az életünket. Ilyenkor egy jó terapeuta abban segít, hogy a kérdező ne térjen el az általa választott terápiás munka kereteitől, hiszen minden munkának vannak fázisai, ahogy a testi méregtelenítés sem azonnali tisztulást hoz. A testben lévő méreganyagok először előbújnak a rejtekhelyeikről, a felszínre kerülnek, ezért ekkor okozhatnak kellemetlenségeket, nehézségeket, de ez a folyamat része, hiszen megnyomtuk a startgombot. A méregtelenítés során, ha betartjuk a folyamatot, a test végül megszabadul a felszínre került méreganyagoktól és végül megtisztul, felszabadul. Pontosan így működik a legtöbb terápiás munka is, ezért nem szabad meghátrálnunk a kezdeti kellemetlen érzelmektől, amennyiben felbukkannak. Ez annak a jele, hogy a folyamat beindult, jó úton vagyunk. Egy jó segítő nem sietteti ezt a folyamatot, együttműködik a kérdezővel, nem vonulnak vissza, hanem szoros együttműködésben végigjárják az utat.

Segítőként a legfontosabb feladatunk egy biztonságos és támogató környezet teremtése, ahol azt érzi a kérdező, hogy nincs egyedül és nem egyedül kell elhordania egy hegyet. Hogy tudja, hogy létezik olyan környezet, ami az ő törekvéseit támogatja, ahol a saját ritmusában haladhat.
Egy tapasztalt terapeuta, segítő ennél többet is tud tenni. A ritmust felismerve a megfelelö időben tud,
a további nyitást elősegítő kérdéseket feltenni, amik új nézőpontokat adnak az illetőnek, ezzel tágítva a teret, életteret a számára.

A nagyobb tér az több lehetőség, a “van választás” állapot tere, ami felszabadít és további belső tereket nyit meg az emberben. A lehetségességek tere kibővül.
A felszabadultabb állapotban könnyebben lélegzünk, ezért egybevágóbbak vagyunk a saját áramlásunkkal, önmagunkkal. Így nagyobb harmóniában vagyunk a körülöttünk lévö helyzetekkel, személyekkel is. Ha mi jól vagyunk, a környezetünk is jobban lesz, mert a ritmusaink összehangolódnak. Ezért (is) fontos az önismeret, mert az ismerkedési, oldási folyamatok által többet megtudunk önmagunkról és tisztában leszünk vele, hogy mi a valóban fontos a számunkra, merre szeretnénk, hogy haladjon az életünk, tehát ehhez kapcsolódó döntéseket hozunk, erre irányuló cselekvéseket fogunk végezni. Ha a terápiák, önismeret segítségével elmélyül az önmagunkkal való kapcsolatunk, ez az elfogadás és szeretet egy olyan békét eredményez bennünk, ami mindenre kihat, amivel csak kapcsolatba kerülünk.

A kedvenc történetem ennek bemutatására a repülőgépeken lévő előírás, miszerint ha baj van, az oxigénmaszkot először önmagunkra kell feltenni és csak utána a gyerekünkre/társunkra, hiszen ájultan nem tudnánk a segítségükre lenni. Ezért fontos az önszeretet. Aki szereti magát és előtérbe helyezi a saját igényeit az nem önző, mert az ilyen típusú szeretet adni akar, megosztani akar, segíteni vágyik, hogy másokat is emelhessen, másokat is eljuttasson a béke és elégedettség állapotába.

Fontos tudni, hogy aki felkeres egy segítőt, szeretne jobban belemerülni az önismeretbe az nem pszichés beteg (még ha érzelmi fájdalmai is vannak éppen), hanem kíváncsi és tanulni, fejlődni vágyó, bátor ember. Én így látok mindenkit.

Aki dolgozni szeretne magán, vagyis érzi, hogy vannak kilazult téglái, olyan segítőt keressen, akin érzi, hogy ezt a biztonságos teret meg tudja teremteni a számára és akivel jóérzéssel tudna együtt dolgozni.
A hozzám fordulók visszajelzéseiből tudom, hogy ők nálam megtalálták ezt a biztonságos teret, aminek végtelenül örülök és hálás vagyok, amiért belém helyezték a bizalmukat. Igyekszem ezt a bizalmat a legnagyobb szeretettel szolgálni.

Tara
http://www.egyensulyban.com

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html

Lee Harris – Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

2014.06.02

Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

 

Üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.
Ebben a hónapban az erőtlenség és megerősödés témájára szeretnék fókuszálni a mindennapi életben, mert ez a minta az, amivel mostanában szembetalálkozunk.

Az energiák finoman, de állandóan jelen vannak. Amíg mi a belső érzéseinket külső körülményekre fogjuk, energetikailag visszatér hozzánk mindaz ahogyan képesek vagyunk egyensúlyba hozni valamit, illetve hogyan érzünk valami iránt.

Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.

Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.

Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.

Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.

Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.

Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.

Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.

Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.

Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.

A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.

Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.

Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.

Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.

Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.

Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.

Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.

El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.

Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.

 

Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.

Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.

 

Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.

 

Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.

 

Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.

 

Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.

 

Néhány ok, hogy ez miért történik:

 

Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.

 

Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.

 

Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.

 

Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.

 

Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.

 

Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.

 

Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.

 

Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.

 

Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.

 

Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.

 

Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.

 

Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.

Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.

 

Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”

 

A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.

 

Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.

 

Köszönöm, hogy összekapcsolódtatok.

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az adományaitokat ezekért az előrejelzésekért és az egyéb ingyenesen adott anyagokért. Sok energiát fektetünk abba, hogy létrehozzuk ezeket. Köszönöm, ha úgy érzitek kaptok valamit ezekből az anyagokból és úgy döntötök, szeretnétek érte ti is adni valamit.

 

Vigyázzatok magatokra, októberben találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/09/september-2014-energy-forecast-turn.html

Lee Harris (ápr) – Április ereje, bennünk található

2014. április 3.

leeharris                  Április ereje, bennünk található

 

Üdv mindenkinek, ez itt az áprilisi energia-előrejelzés.
Április 2-a van, amikor felvesszük ezt az anyagot. Nem igazán tavaszi az időjárás errefelé, de már haladunk felé – meglátjuk (mosolyog).
Még itt vagyunk a bolygón, ami mindig egy kellemes és nem várt dolog. Azért is említem most ezt, mert ma két fő témáról szeretnék beszélni.

Már évek óta ismételgetem minden előrejelzésben azt, hogy sosem tudhatjuk meddig fogunk élni. És ez igaz – nem tudjuk, hogy megérjük-e a mai nap végét. Mégis sokszor inkább a jövő irányába fókuszálunk, ahelyett, hogy a jelenre figyelnénk. Állandóan hallok embereket aggoldalmaskodni a jövővel kapcsolatosan, amiket hallanak vagy gondolnak róla.

Például valaki arról beszél, hogy valaki más megjövendölte, hogy egy bizonyos vulkán ki fog törni és az mikorra várható vagy épp lesz-e földrengés pár hónap múlva, illetve hasonló spekulációkkal foglalkoznak, hogy merre tart a világ… én pedig szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy mindezek csak feltételezések, találgatások.

Nem azt mondom, hogy ne hihetnél abban, hogy ezek bármelyike megtörténhet és ne készülhetnél fel rá előre, ahogy az számodra megfelelő, hogy jól érezd magad.

Ám azt vettem észre, hogy igen sokan a bizalmukat és cselekedeteiket ezektől a jövőbeli dátumoktól teszik függővé, mindezzel a saját félelmeiket hozzákapcsolva ezekhez. Aztán eljön az adott nap és semmi sem történik, majd újra és újra megismétlik ezt a mintát egy következő jövőbeli dátummal, amit hallanak valakitől.

Én arra kérlek, hogy minderre úgy nézz rá, hogy nem a jövőbeni dátumok az érdekesek, hanem a saját félelem-kapcsolódásod mindahhoz, ami a világban zajlik.
A világunk felgyorsult, káosz és pánik van mindenütt. És érthető is, hogy miért. Jópár olyan dolgot láthatunk a világban, ami akár idegessé is tehet a bolygó jelenét, jövőjét tekintve, illetve arra nézve, hogy mikkel küzdenek az emberek.

Azonban az egyik igazság, amit megtanultam és megtapasztaltam az, hogy minél inkább a középpontukban vagyunk, minél stabilabbak vagyunk, annál inkább készen állunk bármire, amit a Föld bolygó az utunkba hoz.

Tehát, ha félelemben élsz vagy aggódsz a jövő miatt, akkor folyamatosan kívül helyezed magad a középpontodból és erőtlenné teszed magad.
Mondhatod persze, hogy hogyan is lehetnék nyugodt ezzel a borzalmas jövőképpel kapcsolatban?

Én pedig azt mondom: Először is a jövő még nem történt meg. Még nem tudod, hogy ténylegesen mit hoz a jövő. Még azok is, akik jó beleérző képességűek vagy jövőbelátóak – többekkel találkoztam, akiknek ebben nagy tehetségük van és sok jövendölésük valóra vált. Ám még nekik sem vált minden jóslatuk valóra. Talán valami megváltozott menet közben vagy egyszerűen inkább csak egy lehetségességről volt szó a jóslatban, nem pedig bizonyosságról.

Ezért tedd fel magadnak a kérdést: A jövőben élsz-e vagy a jelenben?

Nyilvánvalóan a múltat és a jövőt össze kell kapcsoljuk a jelenünkkel. Tanulhatunk a múltunkból, ami segíthet számunkra más döntéseket hozni később a jövőben. Ám sok olyan embert látok, akik a Földön lévő félelemenergiáknak és káosznak köszönhetően, elhagyják a testüket és nem a mában élnek, hanem a „mik a tervek a jövőre” és „milyen veszélyeket hozhat a jövő, ami miatt aggódnunk kell” állapotban léteznek.

Azt mondanám, hogy a földi élet sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amit valaha vártunk vagy amit tanítottak róla nekünk. És ezt olyasvalaki mondja, aki egy egész nyugalmas részén él a világnak.

Azt akarom mondani, hogy a jelenlegi történések nagy részben a kondicionálásunk részei. Illetve az a hitünk, miszerint a háló, ami eddig biztonságban tartott minket (a külvilággal szemben) most eltűnik, átalakul. És ahogy ez eltűnik, talán feszültté tesz az a gondolat, hogy nincs már biztonsági háló többé.

Tehát itt vagy te, aki már eleve ideges amiatt, hogy nincs biztonsági háló, aztán jön valaki aki azt mondja (nagy levegővétellel): „Vigyázz! A Yellowstone-nál vulkánkitörés lesz!” Ekkor a már benned lévő feszült energia azonnal kap egy valódinak tűnő fenyegetettséget, ráharap erre a fókuszra.

Próbáld meg beazonosítani a különbséget aközött, hogy hová fókuszálsz és mire irányítod a félelmed az elmédben és mennyi félelem van a testedben. A félelemmel dolgozni szó szerint azt jelenti, hogy energiaként dolgozol vele, nem pedig mint egy történettel.

Például, ha felbukkant most a félelmed, mert épp egy olyan dologról beszélek, ami felbolygatott benned valamit vagy olyan típusú félelmről beszélek, amit épp tapasztalsz az életedben, tudd, hogy a testnek meg kell tanítani, hogy másként reagáljon.
Szánj rá egy pillanatot és lélegezz (a videóban Lee lassan vesz egy mély levegőt és lassan kifújja); tegyél így egy párszor. Ha naponta csak egy-két percet szánsz erre a mély légzésre, kezdesz tőle rendbejönni, megnyugodni, kinyílni. Leginkább az okoz gondot mindenkinek, hogy beazonosítsátok a félelmet, a káoszt vagy azt, hogy épp valaki más befolyása alatt álltok.

Ha én egy elég békés állapotban lennék, de hazaérve a társamat ilyen hangulatban találnám (hadarva, hangosabban kezd beszélni): „Attól félek elveszítem a munkám és jaj mi lesz a pénzzel és bla-bla-bla…” – mindez az energia, amit a társam áraszt ekkor magából, megérint engem is. Ha egy méterrel arrébb is állok, akkor is bekerül mindez a saját zónámba. A kérdés az: Milyen folyamatot indít el ez bennem, mennyire befolyásol?

A kérdés számotokra: Jelenleg mennyire vannak rád hatással mások, mennyire befolyásol az ő energiájuk?

Ti, akik elfoglalt életet éltek, sok ember vesz körül benneteket, tudjatok róla, hogy a legtöbb ember most káoszt él meg magában, sokkal inkább, mint korábban. Ám az a különbség, hogy a legtöbben nincsenek tudatában ennek a káosznak önmagukban, illetve nincsenek tudatában annak, hogy káoszos vagy félelemmel teli történetekre fókuszálnak azért, hogy feldolgozzák mindazt a folyamatot, ami a bensőjükben dolgozik. A bensőjük azt mondja: „Ó, a biztonsági háló eltűnt! A Föld nem olyan, amit vártam.” Ez most mindenkire érvényes.

Így most 2014-ből előretekintve a következő tíz-húsz évre, észrevehetjük, hogy a dolgok bizony nagyon meg fognak változni. Ez már biztos. A megoldás abban rejlik, hogyan érkezünk majd oda, hogyan helyezzük el az ’új’ dolgokat a mindennapjainkban.
A személyes életünkben minden nap teremtünk valami ’újat’. Világként is folyamatosan valami ’újat’ hozunk létre minden egyes nap.
A mai napra tudunk fókuszálni. Sokakat elborít és megijeszt az a nagy jövőkép, aminek közeledtét érezzük, érzékeljük. Ám emlékezz arra, hogy az, amit érzel, érzékelsz, az kapcsolatban áll azzal, hogy ma hogyan érzed magad.

Szeretnék megosztani egy rövid gyakorlatot veletek. Nemrég létrehoztam valamit, amit ’7 nap békének’ neveztem el, ami 7 rövid meditációból álló anyag. Ez segíthet felébreszteni az életedben lévő békét. Az egyik meditációban az „üreges testről” beszélek.

Hadd magyarázzam el. Képzeld el egy pillanatra, hogy üreges vagy belülről. Képzeld el, hogy nincsenek szerveid a testedben. És ne csak azt képzeld el, hogy ez a belső tested egészen üreges és tágas, hanem képzeld a tested köré kívül még a kb. 30 cm széles energiateredet is. Lásd a belső teret magadban és a külső teret magad körül, mint a te üreges energiameződet.

Ez egy rövidke kis gyakorlat, amit naponta párszor megcsinálhatsz, hogy elképzeled magadat ebben az üreges testedben. Csukott szemmel könnyebb.
Először vegyél egy mély levegőt (a videóban Lee is vesz egy mély levegőt) és a képzelőerőd segítségével érezd ezt az üregességet és érezd ennek a tágasságát.
Ezután képzelj el egy fényt, ami fentről érkezik és a fejtetődön keresztül beáramlik a testedbe, hogy feltöltsön téged. A fény feltölt téged.

Most – kis kitérővel – ha elképzelted az üreges tested és hirtelen ezt láttad: „Ejha, tele vagyok mindenki más cuccával!”, akkor ez az a pont, amikor azt mondhatod: „Elengedek mindent, ami nem az enyém. Elengedek mindent, amit mások helyett cipelek.” Mindegy milyen szavakat használsz, csak szóljon az elengedésről és mások dolgainak letevéséről. Alkalmazd ezt a kis szóbeli elengedést és ezután fókuszálj az üreges testedre és ezután hozd be a fényt.

Ezután csak lélegezz, ebben a fényben. Érezd, hogy megtölt és feltölt a fény. Maradj ebben annyi ideig, amennyi számodra jólesik.
Mindez azért fontos, mert megengeded vele magadnak, hogy egy kis időre visszatérj önmagadhoz.

Tudom, hogy sokan, akik magasabb érzékenységűek vagytok napi szinten tesztek azért, hogy mások energiái kevésbé hassanak rátok. Ezt a gyakorlatot is hozzátehetitek a már meglévő gyakorlataitokhoz – csak látni önmagad egyedül, saját magadként pár percig, naponta néhány alkalommal. Csak te és a saját energiatered.

Ezzel a gyakorlattal helyreállíthatod a békédet és az egyensúlyodat. Erőt is ad, amihez nem férsz hozzá, ha azt kívül keresed.
Lehet, hogy hozzászoktál, hogy a barátaid adnak számodra erőt. Ám hirtelen úgy tűnik, hogy minden barátod krízist él át. Ezért kicsit elkezdesz pánikolni, mert az a tér, ami korábban jó érzéssel töltött el téged (a barátaid társasága) már nem okoz örömet.

Lehet, hogy elveszítetted a munkád és a biztonságérzeted, ami azáltal volt jelen számodra, hogy volt egy munkahelyed, ami most eltűnt. Tehát kicsit feszült vagy és azt kérdezed: „Mit teremtek vajon legközelebb?”

Ilyen szintű változások történnek az egész világon. Azok a dolgok, amik a biztonságot jelentették az emberek számára, amikben bíztak, a dolgok, amiket ismertek – mind elmozdulnak.
Tehát befelé kell haladjunk. Magunk felé kell forduljunk és önmagunkban kell megtaláljuk az új erőnket.
Áprilisban az erő lesz a fő téma.

Igen, asztrológiai szempontból is igen erős lesz ez a hónap. Lobbanékony és robbanékony helyzetekre számíthatunk világszerte és személyesen is. Ám, hogy hogyan fognak megmutatkozni ezek a robbanékony dolgok az nagyon eltérő lehet. Lehet, hogy nem a legrosszabb dolog fog bekövetkezni, amire számítasz, egyszerűen csak erősek lesznek az energiák.
Ez azt jelenti, hogy learathatod az erőt, amit ezek az időszakok hoznak magukkal és karmesterévé, vezetőjévé válhatsz ennek az erőnek a saját életedben. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha minden nap szánsz időt arra, hogy megtaláld önmagad, összekapcsolódj önmagaddal a bolygón zajló őrület kellős közepén.

Látom, hogy mi minden zajlik körülöttem. Érzem és hatással van rám.
Ám arra is emlékszem, hogy a szívemben független vagyok mindettől (Lee a mellkasára helyezi a kezét). Van bennem egy tér, amihez senki nem érhet el. Még akkor is, ha reagálásban vagyok a kívül történő dolgokra, van bennem egy tér, ami csak az enyém.

Ebben a hónapban szánj rá egy kis időt, hogy napi néhány alkalommal összekapcsolódj önmagaddal. Ebben a hónapban nagyobb erők érkeznek hozzád, mint aminek korábban a birtokában voltál.

Törődjetek magatokkal, bánjatok jól magatokkal. Májusban találkozunk.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/04/april-2014-energy-forecast-strength-of.html

Lee Harris (márc) – Jelen lenni minden pillanatban

leeharris

Jelen lenni minden pillanatban

Üdv, ez itt a márciusi energia-előrejelzés.
Már jóideje nem csináltam ilyet, ezért örülök, hogy újra láthatlak, érezhetlek titeket és remélem jól vagytok.

Határozottan felfokozott időket élünk. Az elmúlt 4-6 hétben felfigyeltem rá, hogy mennyire hasonló élményeket éltek át az emberek.
A halál elég gyakran szerepelt közöttük. Sokan a családjukból veszítettek el valakit, másoknak az állatai haltak meg. Elég általános most a halál témája úgy általában a világban, különféle területeken tapasztalhatunk több konfliktust, mint korábban.

És ott a környezeti kérdés is és mindaz, amit ezzel kapcsolatban láthatunk. Főleg azokat a dolgokat, amik láthatóan pusztító hatással vannak a környezetünkre.
Így aztán, amikor azt kérdezitek, hogy miért éreztek erősödő feszültséget az életetekben (és néhányan fizikai szintre is hozzátok ezt az aggodalmat), nem kell messzire nézni, hogy megértsétek, hogy ennek konkrét kiváltó okai vannak.

Ez pedig gyakran trükkös terület az elménkben. Mert, ha valamivel kapcsolatban zavartságot érzünk, idegesek vagyunk, félünk, akkor az elme túlpörög, ezzel válaszolva a testben érezhető feszültségszintekre.

Ahogy a szorongás energiája felfelé halad a testünkben, igen hamar egymásba forduló gondolati körökben találjuk magunkat, amit „aggódásos gondolathuroknak” szoktam nevezni. Ezeknek a hurkoknak, köröknek köszönhető, hogy fennakadunk a részleteken, megszállottan csak ezekre figyelünk.
Ezért is fontos, hogy amikor észreveszitek magatokban az aggodalmat, a félelemet, tegyétek fel a kérdést: „Hogy érzi magát a testem? Nem az a lényeg, hogy épp mire gondol az elmém arról, hogy mi történik a külvilágban – Hogy érzi ma magát a testem?”

Az utóbbi hónapban, avval együtt, hogy sokan számoltak be arról, hogy sokkal nyitottabbak, áramlóbbnak érzik magukat bizonyos területeken, a legtöbbjük az ’intenzív’ és ’kihívásokkal teli’ kifejezésekkel jellemezte a mindennapjait.

Ha megnézitek a próféciákat, amik sok ezer évvel ezelőtt íródtak és  erről az időszakról szólnak, mindenhol felkavarodott energiákat említenek, nagy kihívásokkal járó időket. Evvel együtt azok, akik megértitek, hogy lelkek vagyunk ezen a bolygón, gyakran ismétlődő tapasztalásokkal, most lezártok sok dolgot az életetekben, úgy érzitek elvarrjátok a szálakat.

A február nagyon intenzív hónap volt, mert sokan erős tisztulásokban voltak, sok mindent átalakítottak, megváltoztattak az életükben. Egy másik igen gyakran előforduló dolog, ami szintén jelen van egy ideje, hogy élénk álmokat láthattok számotokra fontos személyekkel, személyekről. Akár napközben is előfordul, hogy hirtelen mondjuk egy 2002-es emlék jut eszetekbe, valami, ami akkor történt veletek és most egészen másként emlékeztek rá, más érzésekkel gondoltok rá vissza, mint korábban.

Ahogy a külső világunk igen gyorsan változik, a belső világunknak is ilyen gyors változásokra, átalakulásra van szüksége.

Egy nagyon érdekes téma merült fel két héttel ezelőtt az élő kérdezz-felelek videóüzenetben a Portálon (ami egy fizetős tagsági klub nálunk), ami a ’Félelem’. A félelem ugyanis mindenki radarján igen nagy erőkkel bukkant fel.

Nagyon sokan említették meg az általuk megélt félelmeket a mindennapjaikban, az egészségükkel, a világunkkal kapcsolatosan. Ezek igen gyakorta előforduló dolgok manapság. Nem csak fantom gondolatok. Bárhová is nézünk a világban, épp annyi fenyegetést láthatunk, mint amennyi támogató erőt, mind a bolygóra nézve és mindazokra nézve, akik itt élünk – emberekre, állatokra és minden másra.

Az egyik dolog, amit szenzitívként megtanultam, hogy ha nagyobb érzékenységgel rendelkezünk vagy meg van az erre való hajlamunk, túl érzékeny az idegrendszerünk, felerősítve érzünk mindent.
Ezért, ha tudtok egy kis időt szánni a testetekre napi pár alkalommal, az segít visszatérni a középpontba és megnyugodni. Sokkal több áramlást és nyitottságot tapasztalhattok így napi szinten. Ez azért is fontos, mert így energetikailag és a gyakorlatban is hasznára tudtok lenni mindazon változásoknak, amiket láttok és látni szeretnétek a világban.

Sokszor találkozom a neten látott párbeszédekben azzal a kérdéssel, hogy „Mire jó az önszeretet? Mert ha magadat szereted és magadra figyelsz, hogyan tudsz másokra figyelni, másokat szeretni?”
Nos, azok, akik megértettük az önszeretet elvét, tudjuk, hogy  a magadra figyelés, önmagad szeretete korántsem jelent önzőséget és mások kizárását. Pont az ellenkezője az igaz.

Ez pont így működik energetikai szinten, amikor a saját energiáidra fordítasz figyelmet. Akik szenzitívek közületek, akik érzékenyebbek, ti sokkal nagyobb empátiát érezhettek és sokkal több fájdalmat a testetekben, amikor a világban jelen lévő szenvedést látjátok.

De ha kimozdultok a középpontotokból  és összekapcsolódtok a félelmekkel és szenvedéssel, akkor egy ingadozó helyzetben találjátok magatokat. Amikor látjátok és átérzitek a szenvedés energiáit magatok körül, ugyanakkor vissza tudtok térni a középpontotokba, ahol nyugodtak vagytok, illetve ebben tudtok maradni, ezáltal lesztek hasznára annak, hogy ez a szenvedő állapot átalakulhasson.
Mert képesek vagytok hordozni a béke és nyitottság energiáját és ezzel pozitív hatással vagytok mindazokra, akik félnek és szenvednek.

Azok a környezetvédők, aktivisták is nagy hasznát veszik a saját idegrendszerükkel való törődésnek, akik a bolygó érdekében dolgoznak és igyekeznek egy egészségesebb, fenntarthatóbb jövőt teremteni mindenki számára.

Ha épp nem jógáztok, csikungoztok vagy nem végeztek meditatív  ’művészeteket’, amik segítenek az energiatesttel való munkában, szánjatok napi pár percet arra, hogy megkérdezzétek magatoktól hogy vagytok éppen. Nézzetek rá az idegrendszeretekre, figyeljétek meg, hogy túl van-e hajtva, hiszen egy eléggé túlhajszolt világban élünk.

Például azok, akik fent vagytok a Facebookon, erősebb stimulációt tapasztalhattok. Nem azt mondom, hogy ez negatív lenne, ám hatással van. A fiatalabb generáció talán kivétel, mert ők már egy felgyorsult világba érkeztek, jobban hozzá vannak szokva ehhez a sebességhez.
A többségünk a korai éveinkben még nem ismertük az internetet és nem találkoztunk az információk ilyen sebes áramlásával és feldolgozásával. Ha ehhez hozzáadjuk az ezekhez szükséges napi figyelmet és a bolygón erősödő intenzív energiákat, akkor megérthetjük, hogy miért ingadoznak olyan sokan önmagukban. Ez egy ösztönös, érzelmi válasz mindezekre.

Egy kis gyorssegélyként mindig kéznél vannak a kezeink, szó szerint. Az idegrendszer az érintés hatására igen hamar képes lenyugodni. Gondoljatok csak a síró kisbabákra, amikor kézbe vesszük őket, megnyugszanak.

Tegyétek a tenyereteket a testetek különböző részeire egy kis időre. Kezdjétek a fejetekkel, főleg akkor, ha észreveszitek, hogy túl sok gondolat kering bennetek, hiszen a gondolatok a testetek ezen részében keringenek. Tegyétek a kezeteket a fejetekre és tartsátok ott pár másodpercig, vagy addig, ameddig szükségét érzitek.
[mutatja: fejtető, illetve homlok-tarkó tartás (=HT) ford.megj.]

Ezzel segítetek újra a középpontba állítani az energiáitokat a testben, amik valószínűleg kezdtek kifelé pörögni mások felé, vagy általában kifelé, válaszként a világban zajló eseményekre.
Aztán haladjatok tovább, tegyétek a kezeteket a vállatokhoz, a mellkasotokhoz és haladjatok tovább lefelé a testeteken.
[A videóban Lee mutatja magán a mozdulatokat. Ezek a kéztartások majdnem megegyeznek a pránanadiból, reikiből, kineziológiából ismert önkezelő pozíciókkal. ford.megj.]
Csak példákat mutatok nektek, ti tegyétek oda a kezeteket, ahol nektek jó.
Ezáltal támogatjátok a törzseteket, a fejeteket a saját érintésetekkel. Megfigyelhetitek, hogy ezek segítségével visszaigazodtok a saját egyensúlyotokhoz. Ha 5-10 percet szántok erre, azzal sokat segítetek magatoknak, főleg, ha napi szinten akár többször is megteszitek.

Mostanában sokan úgymond kipörögtek a saját középpontjukból.
Ez nem segít a döntéshozatalban, nem segít abban, hogy hasznára legyünk a magunk vagy mások számára, a szeretteink számára. Amikor kipörgünk, akkor folyamatosan magunkon kívül keressük a válaszokat. Ilyenkor kívülről várunk segítséget, kívül keresünk megoldásokat a problémáinkra.
Ám ez mindössze egy belső energiaállapot, aminek figyelemre van szüksége. Ritkán találunk erre önmagunkon kívül megoldásokat.

Ha belegondoltok abba, hogy milyen gyorsan zajlanak a változások, amiken mind keresztülmegyünk, nos ezt nehéz megemészteni. Épp a minap mondtam egy barátomnak: „Már nem a 80-as években élünk.” Mindketten egy kicsit zavartan nevettünk, mert van egyfajta zavartság a levegőben azzal kapcsolatban, hogy hová tart ez a világ.

A ’Z-k’, akiket csatornázok, mondják már évek óta, hogy az emberek gyakran félnek a jövőtől, főleg, ha futuristák.
[futurizmus: Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül. ford.megj.]

Ha olyasvalaki vagy, aki gyakran használja a pszichikus elméjét, az intuícióját, hogy különféle idősíkokba, lehetségességekbe nézz vele, beletekinthetsz egy-egy jövőbeli helyzetbe és igencsak rosszul érezheted magad, miközben nézed azt.
Ám az az igazság, hogy valódi tudás nélkül tekintesz erre azzal kapcsolatosan, hogy milyen érzés lenne, amikor ténylegesen elérkezne ez a jövőbeli helyzet, amit most olyan félelmetesnek látsz.
Mert ez a test, amiben vagyok, csak a mai napig, a jelen pillanatig lévő tapasztalásokat érzékeli.
Ha tehát egy olyan helyzet miatt aggódom, ami csak egy év múlva következik majd be, nem érzem magam kellőképpen felkészültnek arra, ami majd történni fog. De mire majd odaérek, addig átélek még sok-sok napot és hónapot, amik energetikailag felkészítenek engem arra az egy év múlva történő pillanatra és ezért sokkal könnyebb lesz azt számomra megtapasztalni, megélni.
Így, ha erősek a félelmeid a jövővel kapcsolatosan vagy folyton egy legrosszabb forgatókönyv sztorija jár a fejedben, emlékezz, hogy vissza kell térned a jelen pillanatba. Ez az egyetlen hely, ahol képesek vagyunk valóban létezni.

Múlt hét pénteken az egyik legjobb barátom kutyáját el kellett altatni. Már nagyon, nagyon öreg kutya volt és eljött a távozásának az ideje. Ám én még sosem láttam sem embert, sem állatot meghalni. Kapott egy injekciót és nagyon békés volt és boldog, miközben eltávozott. Ez egy csodálatos tapasztalás volt a számomra. Egy nappal korábban mindannyian töltöttünk vele egy kis időt, együtt voltunk vele. Öt éve ismertem ezt a kutyát, amiből 2,5 évet együtt is éltem vele. Néztem, ahogy szépen elalszik. Az egyik pillanatban még itt volt, a következőben már elment.

Annak ellenére, hogy folyamatosan emlékeztetem magamat és titeket is, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk (a Z-k kapcsán, akik gyakran emlékeztetnek rá, hogy az emberi élet ilyen hirtelen véget érhet), és ezért arra kéne vigyük a figyelmünket, hogy értékeljük és átérezzük, megéljük az életünk minden pillanatát – ilyen közelről megfigyelni a halált nagyon erőteljes élmény volt. Tudom, hogy közületek is sokan átéltétek már ezt emberekkel és/vagy állatokkal.

Persze átéltem egy szívcsakra élményt is, mert hirtelen nagyra nyílt, miközben ő meghalt. Mindannyian sírtunk a szerettünk elveszítése miatt. Minden alkalommal, amikor egy szeretett személy elhagyja az életünket, az energiamezőnk megváltozik – elengedjük őket. Neki ez megkönnyebbülés volt, mert nem kellett tovább szenvednie, én pedig a következő két napban egy igen mély tudatosságot tapasztaltam arra vonatkozóan, hogy értékeljek minden másodpercet. Ezt mondja mindenki más is, aki találkozott már a halállal valamilyen formában.

Nem tudjuk mennyi időnk van még itt. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk itt fajként vagy egyénként. Ám, ha továbbra is azzal a szándékkal és vággyal éljük a mindennapjainkat, hogy itt legyünk nap mint nap, akkor folyamatosan teremtjük és megújítjuk az életet a legjobb tudásunk szerint és ezért a legmagasabb potenciálok elérhetővé válnak számunkra egyénként és a bolygó számára is.

Úgy látom, hogy sokan érzik magunkat erőtlennek, amikor látják, hogy mi minden történik a világban. De szeretnék mindenkit emlékeztetni, magamat is beleértve, hogy nagyon is erőteljes a minden nap rendelkezésünkre álló energia.

Tehát, ha stresszelve érzitek magatokat azzal kapcsolatosan, hogy milyen folyamatok zajlanak például Ukrajnában éppen, megtehetitek azt, amit én is tettem a minap. Leültem, rágondoltam arra a helyre, az emberekre azon a vidéken és elképzeltem a békét, fenntartottam a béke gondolatát a számukra. Képesek lehetünk hatással lenni a világra, különféle helyzetekre, sokkal erőteljesebben, mint ahogy azt felfognánk.

Napi szinten tehetünk dolgokat ismeretlenekért és a hozzánk közel állókért is. A legfontosabb mindannyiunk számára, hogy megtartsuk az életerőt, hogy megtanuljuk hogyan tarthatjuk meg a középpontunkat a mindennapjainkban.

Mert, amikor kibillensz a középpontodból és belemerülsz az emberi káoszba, akkor belekerülsz egyfajta energia-töredezettségbe, amiből most sok megtapasztalható. Ekkor elfeledkezel a függőleges, spirituális kapcsolatodról, ami tagadhatatlanul mindig velünk van.

Ha ezzel a belső, függőleges kapcsolattal épp annyira összehangolódsz, mint amennyire a külső, vízszintes kapcsolattal, akkor nem csak sokkal gazdagabbá válik az élményed a létezésről, hanem sokkal magasabb szintű tapasztalású lesz minden, amit aznap teszel. Mind tudjuk, hogy az alacsonyabb szintű élmények nem okoznak valami jó érzést, amikor épp megtapasztaljuk őket.

Szeretnélek megkérni titeket, hogy ennek az üzenetnek a végén álljatok meg egy pillanatra és kérdezzétek meg magatoktól, hogy rosszul éreztétek-e magatokat az utóbbi időben. Mennyire bonyolódtatok bele mások negatív érzelmeibe, félelmeibe, energiáiba?
Rászántok-e naponta pár alkalmat arra, hogy visszatérjetek önmagatokba?

Tedd fel a kérdést, hogy te hogy érzed magad ezen a gyönyörű bolygón, amin élünk. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél most tenni – magadért vagy akár a világ többi részéért.

Remélem remek hónapotok lesz, áprilisban találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/03/march-2014-energy-forecast-finding.html