A hála pillanata

hála1Hason fekszem a napozóágyon, a még vizes hajam  a szemembe lóg, a nap forrón szárítja a bőröm.
Felnézek és érzem, ez a pillanat tökéletes. Lehulló tincseim mögül színeket látok. Az élénk narancsárga nyugágy, a vidám lila törölköző, a környező bokrok élettel teli zöldje – és mindez keveredik a csenddel, a madárcsicsergéssel, a pihenés örömével, ellazultsággal, békével. Ez a pillanat tökéletes. Hálát érzek.
Ahogy ez átfutott a fejemben, már elmúlt a pillanat. A színek, a napfény, a csend továbbra is itt vannak, de ez már egy másik pillanat. Szép, de az előző tökéletes volt.
Magában hordozott valami többletet, talán pont engem, aki átéltem azt.

A pillanat tökéletességének felismerése egy tizedmásodpercnyi késésben volt a pillanat átéléséhez képest. Az elme tudatosítása kivitt a teljes megélésből. Így van ez, jól van ez. Igyekeztem újra belehelyezkedni magába az érzésbe, a hála állapotába. És ezt hallottam:

A hála az, amit ha csak gondolsz, a felszínen marad.
Ha csak beszélsz róla, még nincs ereje.
Akkor válik élővé és tesz téged is azzá, ha ÉRZED.

Amikor épp átélsz egy gyönyörű pillanatot és észreveszed, szeretnéd megőrizni, máris belépett az elme ragaszkodása. A pillanatnak vége szakadt, mert kizuhantál belőle azzal, hogy meg akartad tartani. Amikor átélsz egy gyönyörű pillanatot, a szívben érzett hála az, ami folytonossá teszi azt benned és így válik részeddé. Ezt akarni nem lehet. Ezt csak engedni tudod. Amikor átéled a gyönyörű pillanatot és eszedbe jut, hogy hálát érezhetnél, már elillant. Nem baj. Az emberek hozzá vannak szokva, hogy az elmével érzékeljenek, raktározzanak, elemzzenek, emlékezzenek.

A szív egy másik dimenzió. A hála pedig a szív dimenziójában létezik. Ez a dimenzióváltás pedig időbe telik – az elme működéséből kifolyólag. Túlságosan rutinná vált az, hogy az elme minden megértés és megélés eszköze. Pedig a szív sokkal tágasabb, élőbb tér. Az elme segítségével, vagyis a tudatosítással, gyakorlással eljuthatunk a szívig, ám ez csak a kapuig tud elvinni, belépni csak megengedéssel lehetséges. A szív dimenziójába csak békével és teljes nyitottsággal, elvárások nélkül lehet belépni.
Az elmére szükség van, használjátok rendeltetése szerint – de ne álljatok meg a kapuban.

Tara
2018.06.11.

 

 

Reklámok

Tara – Én és Önmagam

önmagamÉn és Önmagam

Minél több olyan dolgot csinálok, ami örömet okoz, örömmel várok, annál inkább vagyok elégedett, kiegyensúlyozott, boldog. Minél inkább az öröm állapotában vagyok, annál inkább vagyok Önmagam, az “Én Vagyok”.
Minél inkább az Én Vagyok állapotában vagyok, annál több örömet tudok a körülöttem lévő világba vinni.
A kis dolgok fontosak. Okozz örömet magadnak, bármilyen apró dologgal! Ne várj valaki másra, hogy megtegye helyetted.
Senki sem tudja nálad jobban, hogy mi tesz boldoggá az adott pillanatban.

Találj valamit az életedben, amiért hálát érezhetsz. Az érezni a megfelelő szó, a hálát nem megcsinálni vagy megérteni kell, hanem átérezni. Hálásnak lenni olyan érzés, mint amikor a szíved megtelik szeretettel, megkönnyebbüléssel és nincs ott helye abban a pillanatban semmi más érzelemnek. Keresd meg, találd meg, hogy számodra ez mi. Lehet több is természetesen.
Az én ilyen mindennapi hálám az, amikor esténként lehajtom a fejem a puha párnámra és anélkül, hogy törekednék rá vagy akarnám, eláraszt a hála, telítődöm jóleső érzésekkel, mert puha a párnám, letettem a testem pihenni, béke van, békésen elaludhatok, színes álmok várnak. Mindez pedig úgy nyilvánul meg, hogy leteszem a fejem, megérzem a párna puhaságát és sóhajtok egy igazán jólesőt. És ebben a sóhajtásban benne van minden öröm, amit az előbb említettem.

A legfontosabb kapcsolat az Önmagamhoz való kapcsolódás. Minden más ennek eredménye, ebből következik, ebből ered. Az Eredet: Én Vagyok.
Ha valamiért zaklatott vagyok és nem emlékszem Önmagamra, csak egy dologra kell emlékezzek: lélegezz! A többi megengedés…

Tara 2011.