Tara – Negatívból kreatívba

 

Taraprofil-9829

Az energia semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

A harag, a düh is épp olyan energia, mint az öröm, az adrenalinfűtött állapot, a lelkesedés. Ugyanaz, más színben. Míg az egyiket igyekszünk kerülni, addig a másikat keressük, vágyunk rá. Pedig a szín mögötti lényeg ugyanaz.

Ahhoz, hogy ezt meglássuk, először az érzelmeinket kell megtanuljuk felismerni. Te hányféle érzelmet tudnál felsorolni?

Ha 4-5 megnevezése után leállsz a listával, akkor még nem mélyedtél el a többiben, keresd az árnyalatokat. A világ gyönyörű színpompáját az érzelmeink sokszínűsége, különböző mélységei adják. Az életünket az érzelmeinken át tapasztaljuk meg. Annak alapján alkotunk véleményt valamiről, hogy milyen érzelmek kísérik az adott dolgot, mit érzünk az adott pillanatban. És persze hajlamosak vagyunk túlzásokba esni és ha az egész napunk alatt egyetlen rossz dolog történt velünk, azt mondjuk a nap végén, hogy ez bizony rossz nap volt. Pedig a sokezer pillanatból aznap csak pár volt kellemetlen. Érdekes, hogy ritkán használjuk ezt az általánosítást a pozitív érzelmekre, általában csak akkor, ha szokatlanul erős örömérzetet élünk meg.

Most a negatív érzelmi energiák oldaláról szeretnék közelíteni, mert az életemben spontán módon már többször megtapasztaltam, hogy ezek rendkívül erős energiák és ha nem hagyom magam elragadtatni az árral, vagyis tudatos megfigyelője vagyok a saját tombolásomnak és belső kavargásomnak, akkor bizony hasznomra válik ez a felgyülemlett erő.

Épp úgy, ahogy egy kés is csak egy üres tárgy egészen addig, amíg valamire fel nem használjuk. Tudjuk, hogy kenhetünk vele vajat, vághatunk vele kenyeret vagy használhatjuk vérontó fegyverként is. Az energia is csak egy potenciál, amíg irányt nem adunk neki, amíg hozzá nem tesszük a bennünk lévő szándékot.

A harag (színű érzelem) általában hirtelen tör ránk, váratlanul óriási mennyiségű energia jelenik meg a testünkben, ami azonnali irányt követel magának. Mivel nem vagyunk hozzászokva ekkora energiamennyiséghez a testben, ezért kényelmetlennek érezzük és egyetértünk a belső követeléssel, azonnal szabadulni akarunk tőle. Érdekes, hogy épp ez történik egy hirtelen felkacagás esetében is, de ott egy picivel kevesebb energia bukkan fel, ami könnyebben kezelhető. Mindez a „kezelés” persze leginkább automatikusan működik bennünk. Egyfajta túlélő módszere a testnek, ami kommunikációban az aggyal működésbe lendíti az ismert reakció-utakat, tehát azonnali megoldásokat kínál a felgyülemlett energia levezetésére. Ilyenkor a cselekvéseink is automatikusak… kiabálunk, hadonászunk a végtagjainkkal, toporzékolunk vagy ütünk, vagyis valamilyen úton kivezetjük a testből a plusz energiákat, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez már gyerekkorunkban is így van, és sajnos nem tanítják a harag kezelési módját, így általában ugyanebben az automatizmusban éli le az ember az életét. Ám ennek nem muszáj így lennie.

Amint tudatossá válunk az adott pillanatra, máris lehetőségünk van nyakoncsípni az adott energiát és nekünk jobban tetsző irányt adni neki. Tudatossá válni rá mindössze annyit jelent, hogy tiszában vagyok azzal, hogy épp kiabálok, hogy épp olyan sok levegő tolult fel a tüdőmben, hogy érzékelem a belső nyomást. Hallom magam, ahogy kiabálok, látom magam, ahogy tombolok – ekkor, még ha nem is vagyok képes irányítani, de már megfigyelőjévé váltam a folyamatnak. Nem baj, ha nem sikerül uralni elsőre, másodikra… a lényeg a figyelem, a jelenlét.

Mondok pár saját példát, hogy lásd hogy tud mindez megjelenni a mindennapokban. Ezeket olvasva egész biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jutnak majd példák a saját életedből is.

Régen, aktív táncos korszakom hajnalán a színpadra lépés előtt eléggé izgultam. Ennek az érzésnek a neve lámpaláz, de én simán csak félelemnek hívtam. Általában akkor jelent meg bennem, amikor már a függöny mögött álltam és vártam, hogy kilépjek a színpadra. Az öltözőben még nem volt jelen, sőt a színpadra vezető lépcsőn sem. Pont a függöny mögött állva mutatkozott meg. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlenül sok energia jelent meg a gyomromban, erős kavargással. Szerencsére az automatizmusom nem hányingerrel, csak remegéssel reagálta le a dolgot, így lehetőségem volt megfigyelni. Minden fókuszomat erre a kavargásra irányítottam és úgy tekintettem rá, mint egy belső tüzijátékra és gondolatban kiküldtem a rakétákat felfelé a fejtetőmön, oldalt a karjaimon keresztül és átengedtem magamon mindennek a hullámzását.
Ez még csak egy kezelési módja volt ennek az energiafelfokozódásnak. Később már irányt is tudtam adni neki. Minden alkalommal felbukkant, így remek gyakorlás volt ez a számomra. Később már számítottam rá és ezért a belső feszültségnek már én adtam irányt, hasznosítva a többletenergiát. Arra használtam, hogy képzeletben elárasztottam vele a testemet, így a gyomromban lévő feszültség eloszlott minden irányba és hagytam, hogy a szétáradó energia feltöltse és könnyűvé, mozgékonyabbá tegye a testem. Így mikor kiléptem a színpadra, plusz életerővel telve érkeztem meg a közönség elé. Ahelyett, hogy lebénított volna, a félelem átfordult támogató erővé.

A legfrissebb átfordítós élményem épp most volt, futás közben. A futópálya egy gyönyörű, nagy parkban van, a gyalogosok mégis szeretnek a keskeny pálya puha anyagán sétálni. Amíg nincsenek útban, nem gond. Ám ma útban voltak. Kikerülhetetlenül. Mikor megláttam őket, éreztem, hogy azonnal óriási energiatöbblet keletkezik bennem, ez az úgymond „mindjárt felrobbanok” állapot. Rákiabáltam a pályát teljes széltében elfoglalókra, és szerencsére észrevették magukat, így tovább tudtam haladni. Ám a düh nem olyan érzelem, hogy csak úgy jön és megy, az első kiáradás után általában még bőven van hátramaradó energia belőle. Ezt éreztem is magamban és úgy döntöttem, hogy nem mérgezem magam vele, tehát nem forrongok, hanem a hasznomra fordítom. A bennem lévő többletenergiát gondolatban egy pillanat alatt átáramoltattam az izmaimon futás közben és olyan lendületet adott ez a testemnek, hogy a szokásos 2 kör helyett 3 kört futottam könnyedén, erős fáradás nélkül.

Jó dolog, ha van hová elvezetnünk a plusz energiákat. Ha bent marad a testünkben, akkor gondokat is okozhat és a maga módján talál utat, sokszor betegségek formájában, hogy a test újra egyensúlyba kerülhessen. Ezért (is) fontos a tudatosság, mert, ha felismerjük a plusz erő jelenlétét, mi adhatunk neki irányt. Akár kicsit késleltetve is, amit általában valamilyen kreatív dologba tudunk belevinni. Lehet, hogy csodásan kitakarítjuk a lakást, vagy lakodalomnyi ételt főzünk, esetleg nekiállunk egy új fejezetet írni a könyvünkbe, kétszer annyit tudunk gyakorolni a kedvenc hangszerünkön, stb.

Ha érzékeled magadban a többletet akár jó érzésekkel, akár kellemetlenekkel, tudd, hogy lehetőséged van kezdeni vele valamit. Erőt kaptál, tekints rá ajándékként, mint a váratlan plusz pénzre. Arra általában mindenkinek van egy válasza, hogy mit kezdene, ha plusz pénz állna a házhoz. Vajon mit tennél, ha plusz energiákhoz jutnál? Vedd észre, hogy az élet bőségesen ellát plusz energiákkal, érzelmek formájában. Mit akarsz vele kezdeni? Építsd be, vezesd ki, adj formát neki, teremts, alkoss, mozgasd, tartsd áramlásban. Ne félj a negatív érzelemtől, hiszen az pusztán színezett energia.
Az energia pedig semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

.
Tamás Kriszti Tara

http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

 

Reklámok

Lee Harris (júni) – Mi az új és mi a lehetséges?

leeharrisMi az új és mi a lehetséges?

 

Hello mindenkinek, ez a júniusi energia-előrejelzés.

Gyönyörű az időnk, meleg van és süt a nap.
Mégis úgy érzem, hogy a legerősebb energia, amivel kezdenem kell az a gyász, szomorúság energiája, mert ez most mindenkit érintően felmerülő dolog. Ez az, ami a leggyakrabban felmerült mostanában a témák között.

Minden hónapban tartok egy Kérdezz-Felelek közvetítést, ami májustól már nem csak a Portál tagjai számára elérhető, hanem mindenkinek. Az utóbbi három hónapban feltűnt, hogy a kérdések zöme a gyász/fájdalom/szomorúság és a pánik témáját érintette.
Igen, az utóbbi hónapok valóban intenzívebbek voltak, mint ahogy vártuk vagy korábban tapasztaltuk. Ám év elejétől folyamatosan mondom, hogy ez az intenzitás nem fog csökkenni. Ezért ahhoz, hogy a saját tapasztalásunkat mindennek közepén jobbá tegyük, meg kell tanuljunk ezzel az intenzitással együtt dolgozni, illetve a saját belsőnkkel dolgozni – gyakran egyidejűleg mindkettőre szükség van.

Például, ha egy bizonyos témával kapcsolatosan szomorúságot érzel azt érintően, ami a világban történik, keresd az azon a területen megmutatkozó aktivitásokat – tudatos megmozdulásokat. Fordítsd a figyelmed efelé a terület felé, ami leginkább kiváltja belőled ezt a szomorúságot, hallasd a hangodat.
Sokan azt kérdezitek: „De hol kezdjem? Olyan sok lehetőség van.” Én mindig azt mondom, ha túlterhelve érzed magad a világ dolgaitól, de van egy olyan terület, amit szeretsz, menj afelé. Néhányan talán úgy érzitek: „Ennyi elég? Hogyan lenne elég mindössze ennyi ezekben az időkben?”
Azt hiszem mindannyian úgy érezzük, hogyan is lehetne elég mindaz, amit teszünk? Főleg az érzékenyebbek érezhetik így, akik látják, hogy egyidejűleg mennyi különféle területnek van szüksége támogatásra.

Én magam is mindig felteszem magamnak ezt a kérdést a munkámmal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztek így a saját munkátokkal kapcsolatosan, illetve az életmódotokkal, a családotokban való jelenlétetekkel kapcsolatosan. Ez a kérdés/gondolat most egy kollektív válasz mindarra, amit magunk körül látunk.
Egy elsöprő, sürgető érzés zajlik most mindenütt ’kívül’ ebben a pillanatban. Ugyanakkor arra jutottam, hogy akkor vagyok a leghasznosabb a külvilág számára is, ha minél inkább a középpontomban vagyok. Vannak napok, amikor ezt a középpontot nem olyan nehéz megtartani (nevet).

Ha még nem kezdtetek el tudatos változtatásokat tenni azügyben, hogy hogyan dolgoztok együtt a testetekkel és a személyes mintáitokkal, most nagyon itt van ennek az ideje.
Ha azt veszitek észre, hogy túl nagy feszültséget okoz számotokra mindaz, amit a külvilágban láttok… nem ültök véletlenül túl sokat a számítógép előtt? Mert nagyon sok borzalmas szalagcímet láthatunk már nem csak az újságokban, de az interneten is. Már azoktól a weboldalaktól is kapok ilyen „Félelmetes hírek” tárgyú üzeneteket, ahol petíciókat szoktam aláírni. Így aztán a bejövő leveleim között minden nap találkozom ilyen szavakkal, mint: „félelmetes, rettenetes, sürgős”. Még ha az ezen leveleket írók úgy is gondolják, hogy az üzenetük igaz és jótékony célú, az idegrendszerre való hatás, amit ezen szavak napi szintű, sűrű felbukkanása okoz, mindenféle feltüzelő jelet küld az agyba. Ezért használjuk a józan eszünket és figyeljünk oda, hogy miket fogadunk be a külvilágból.

Ebben az időszakban az a különös – ami miatt a tudatosság gyorsabban növekszik, hogy az emberek mélyebben tapasztalják meg önmagukat –, hogy az emberek kénytelenek visszahúzódni mindattól, ami a külvilágból zúdul rájuk. Aztán vagy kapunk egy kis lökést erre a visszahúzódásra betegség vagy valamilyen katasztrófa formájában, vagy más körülmények kényszerítenek minket arra, hogy felhagyjunk a szokásos rutinunkkal. VAGY tudatosan és saját elhatározásból visszavonulunk, pihenünk.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan továbbra is kifelé pörgetik magukat és a nagy pörgésben folyton visszapattannak mindarról, ami energetikailag a világban történik.
Például, akik esetleg egyedülálló szülőként két munkahelyen is dolgoznak, nos nekik nyilván nagyon nehéz időt szakítaniuk saját magukra azokhoz képest, akiknek nincs gyerekük. Amikor mi kijövünk a munkahelyről, nekünk legalább már csak a barátainkkal, a családunkkal és önmagunkkal kell megbirkóznunk, nem kell gyerekek igényeit kiszolgálni és vezetni őket. Mindig mondtam, hogy szülőnek lenni a legnehezebb, legfárasztóbb munka ezen a bolygón. Avval együtt, hogy minden szülő tisztában van vele, hogy ugyanakkor ez a leggyümölcsözőbb feladat is. Különösen ti szülők találkozhattok több küzdelemmel a gyerekekkel kapcsolatosan ebben az időszakban. Sok stresszt éltek meg nem csak a szülői szerepben, de saját magatok világgal való kapcsolatában is.

A 20 év alatti gyerekek nem ugyanúgy gyászolnak, nem ugyanúgy szomorúak, mint a huszas éveik közepén lévő társaik vagy akik ennél idősebbek. Ők már jobban képesek feldolgozni a világban megnövekedett stimulációt, ingereket – mindazt, amihez te még csak mostanában szoksz hozzá. Ha úgy érzed szakadék képződött közted és a gyerekeid között, csak emlékezz rá, hogy a kapcsolódás továbbra is ott van. Mindössze épp egy intenzív átalakuláson mész keresztül egy egészen más nézőpontból indulva. Aztán ott van még maga a generációs különbség is.

Igen sok stressz és szomorúság van most jelen az emberekben. Néhány hónappal ezelőtt mondtam „Ez már nem a 80-as évek.” Viccelődtem ugyan, de nagyon is rátapintva a lényegre. Azok, akik emlékeztek, hogy milyen volt az élet a 80-as, 90-es években, illetve a korai 2000-es években, ahhoz képest most teljesen más minden. Ez pedig hatalmas átalakulás és újrarendeződés, amihez még mindig igyekszünk hozzászokni valahogy, és ez nem fog lelassulni.
Idekerültünk a jelen pillanatba, ami az egyetlen hely, ahol magunkra találhatunk, azzal együtt, hogy a múlt energiái folyamatosan átrohannak rajtunk, hogy felszabadulhassanak, elengedésre kerülhessenek.

Ha elbeszélgetsz pár 80-90 éves emberrel, elmesélik neked, hogy mennyi változáson mentek keresztül egy egész élet alatt (én mindig nagyon érdekesnek találom ezeket a beszélgetéseket). Összehasonlítva a változások mennyiségét az ő generációjuk és a miénk között, látszik, hogy mennyire gyors az tempó, amivel mi haladunk.
Ráadásul már nem csak a szüleink DNS-ének kódolásával érkeztünk, hanem a saját lélekrajzolatunk kódolásával is. Ugyanakkor ott van még a családjaink korábbról jelen lévő mintázata, amibe elfogadtunk, hogy becsatlakozunk növekedési és gyógyulási céllal.
Így aztán most az emberek mintázatai vagy krízismódba kapcsoltak vagy felszabadulás módba. Fontos, hogy támogassuk a felszabadulás módot.
Ha ezt olvasod és épp krízismódban vagy, tudd, hogy változtatnod kell bizonyos dolgokban. Meglehet, hogy azonnal reagálsz erre a kijelentésre és azt mondod: „De Lee, én már nem tudok többet változtatni.”
Ez azonban nem teljesen igaz.
Nem azt mondom, hogy a körülményeid ne lehetnének borzalmasan stresszelőek a számodra, vagy ne lehetnél éppen életed legrosszabb időszakában, de MINDIG képesek vagyunk apró, finom változtatásokat tenni. Hiszen a problémát az adja, hogy általában bizonyos mintázatok mentén éljük az életünket – erről is esett már szó korábban. A mintákon tudunk változtatni.

A másik dolog, amit megkérdezhetsz magadtól, hogy hogyan segíthetnéd a testedet, ha az elméd és az érzelmeid éppen teljesen felfokozott állapotban pörögnek? Mire van szüksége a fizikai testednek?

Akinek nagyon erősen érzékeny az idegrendszere – ami gyakori az érzékenyebbek között – keressetek olyan étrendkiegészítőket, amik segítenek lenyugtatni az idegrendszert. Például a magnézium remek erre a célra. Keressetek rá akár a googleban és sok egészen kedvező árú terméket találhattok. Ezek az apró dolgok sokat segíthetnek a hangulaton.
A testünk megsegítése éppúgy életbevágó ezekben az időszakokban, mint a lelkünk, a szellemünk és az elménk támogatása.
Mindebben sokat segít az egyedül töltött idő is.

Ebben a hónapban sokakban azonban folyton ott pörög majd a gondolat: „Változtatnom kell valamin. Változtatnom kell valamin.”
Ennek egy része a világban található fejetlenségből és sürgetésből fakad, hiszen nagyon sokan épp most pörgetik ki magukból az érzelmeiket és napi szinten zajlanak intenzív változások.

A múlt havi energia-előrejelzésben, májusban pont ezért fókuszáltunk arra a kérdésre, hogy vajon mennyi mindent szedünk magunkra a külvilágból, más emberek káosz-energiáiból és szükségleteiből. Mennyire érzékeljük a bennük lévő pánikot és félelmet, amit maguk körül árasztanak, amitől nehéz leválasztódnunk és simán kibillenthet a saját egyensúlyunkból.
Remélhetőleg a múlt hónap óta már többen tudjátok mindezt kezelni és sikeresen hallatjátok a saját hangotokat. Elmagyaráztam, hogy a hangunk hallatása mennyire erőteljes dolog. Ez olyasmi, amivel a legtöbben teljesen felhagytatok sok éve már, mert nem élveztétek azt, hogy mások számára katalizátorok legyetek vagy ti legyetek azok, akik folyton negatív reakciókat kapnak, mert az igazságotok eltér az általánostól.

Ám azt is mondtam a múlt hónapban, hogy manapság már sokkal nyitottabbak az emberek, mint korábban. Ezért az igazságotok megosztása nem csupán abban segít, hogy új irányba állítsa a többiek energiáját és figyelmét, abban is segít, hogy meglássanak és megértsenek olyan dolgokat, amiket eddig még nem.
Sokatok sajnálkozik azon a tényen (amivel elég sokszor találkozom online): „Miért nincs több felébredett ember? Miért nem ébrednek fel jobban?”
Ha te is ezt érzed, azt javaslom fordítsd át ez a kifejezést erre: „Segíteni akarok az embereknek a felébredésben.”
Ha úgy gondolod, hogy az emberek alvajárókként mennek el az olyan dolgok mellett, amik pusztítóak a bolygóra nézve – ezt nem tudod megkerülni. Nem létezik politikai mese vagy pénzügyi tranzakció, amitől az alvó emberek meglátnák az igazságot ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ha cselekedni akarsz, neked kell ezeken a területeken munkálkodnod és tanítanod a többi embert is. Az is jó, ha csak szimplán beleszövöd a témát egy általános beszélgetésbe, ahelyett, hogy fel lennél háborodva azon, hogy az emberek nem tájékozottabbak. Ha dühít a nemtudásuk, segíts nekik meglátni azt, amit te is látsz.

Mi mind együtt veszünk részt az életben. Mindannyiunknak megvannak a határai, megvannak a vakfoltjaink. Ezért is élünk csoportban, törzsként. Egy világtörzs vagyunk, amit sikeresen felosztottunk, egymással szembefordulva a kultúrális különbségeinkkel és a felső kontrol által, aminek irányítása alatt oly sokáig éltünk.
Azért van, hogy sok érzékenyebb ember igazán borzasztónak találja ezt az időszakot, mert mindez a sötétség most felszínre kerül, láthatóvá válik. Csak meg kell figyelni mik zajlanak bizonyos országokban, milyen atrocitások történnek, amik állítólag „indokoltak” a háború és a hatalom nevében.

Amennyire ezek az események zajlanak, annyira kell emlékezzetek rá, hogy a rájuk látásunk aránya nagyon is új a számunkra – ilyen mértékben eddig még nem voltunk tudatában mindennek. Ezért, ha belebonyolódtok és felhergelitek magatokat, csak pánik üzemmódba kerültök tőle.  Ha felismeritek azt a tényt, hogy mindez masszív mennyiségű feldolgozandó esemény, információ, történés, ami kiborítja az embereket, akkor a pánikból egy kicsit ki tudtok tekinteni, egy nagyobb nézőpontot találva.
Ám éppúgy, ahogy minden más érzelemnél, ha észreveszed, hogy félsz, menj bele a félelembe. Ne csak a pánikos gondolatokba merülj bele a félelemmel kapcsolatosan, mert az kikerüli magát az érzelmet és egyenesen az elmébe megy.
Igazán merülj bele a félelem érzésébe…

Erről is beszéltem már pár hónappal ezelőtt. Ha félelmet érzek valamivel kapcsolatban, amit a világban látok, a legjobb, amit tehetek emberi lényként, ahelyett, hogy pánikolnék vagy bárkivel elkezdenék róla beszélni, az, hogy megállok és belemerülök a hatalmas félelembe, ami áthalad a testemen. Mert egy bizonyos ponton, amikor beleengeded magad ezekbe az érzelmekbe tudatosan és mélyen, az szinte pukkanásszerűen elillan.
Talán azt mondod „már belefáradtam az érzelmek átérzésébe”. Erre azt válaszolnám, hogy ez esetben még mélyebbre kell belemenj az érzelembe.

Persze egészen más a helyzet, ha valami fizikai problémáról van szó. Ha kimerített egy betegség, az egész más dolog. A betegségek és a csökkent erő nehezebbé teszik a szellemedhez való kapcsolódást, illetve kevesebb teret hagynak a számodra önmagadon belül, hogy ezekkel a beleérzős módszerekkel dolgozz.

Vannak azonban most is köztetek, akik épp megrekedtek az elme és a mély érzelmek közötti térben.
Ez az, amiről még ma szeretnék beszélni: ez a köztes tér, ahol mindannyian, kollektívaként vagyunk elakadva.
Említettem, hogy a múlt gyászolása, az emiatti szomorúság az, amit feldolgozunk, mi, egy bizonyos generáció. Furcsa visszanézni mondjuk a 90-es évekre, mert annyira más érzés volt akkor élni, egészen másként zajlott az élet.

Ám, ha én személyesen visszanézek a 90-es évekre, láthatom, hogy most már jelen van egy bizonyos fokú tudatosságszint a beszélgetésekben, a tettekben, az emberek kinyílásában, ami nem volt jelen akkoriban. A tudatosság csak bimbózott még a 90-es években, próbált utakat találni magának.
Könnyű visszatekinteni a múlra, megérezni annak energiáját a testben és ezért visszavágyni oda. De emlékezzetek, talán már tíz év múlva ebbe a mostani pillanatba, időszakba vágytok majd vissza.

Azért is szeretem az olyan non-dualisztikus tanítókat, mint Toni Packer vagy Pema Chodron, akik arról beszélnek, hogy egyedül a pillanat az, amink van, mert én is látom, hogy amikor visszatérünk a jelen pillanatba, kiáradunk. A pillanatban az energiáink újrarendeződnek és megszűnnek a külső dolgokkal kapcsolatos elakadásaink.
Nem könnyű elengednünk a külső dolgokat, ezért ne hibáztassátok magatokat. Inkább legyetek tudatosak rá, vegyétek észre, amikor ez a külsőséghez való ragaszkodás megjelenik és legyetek kedvesek, türelmesek magatokkal. Használjátok ezt a helyzetet arra, hogy megértsétek miért érzitek magatokat összezavarodva néha. Engedjétek, hogy ott legyen ez a zavarodottság anélkül, hogy hozzá kapcsolnátok a megjelenése miatti stresszt, illetve sürgősen szükségét éreznétek a megoldására.

A spirituális közösség azért egy érdekes közösség, mert feltételeznénk, hogy a közösségen belül mindenki egyensúlyban van, és valójában ez nem így van. Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük a hatalmas különbségeket az emberek azon elképzeléseiről, hogy mit is jelent spirituálisnak lenni.

Vannak, akik inkább a testükön kívül akarnak élni, ezért olyan utakat választanak, ahol a lelkük főleg az éteri zónákban mozog. Szeretik az olyan dolgokat, mint a csatornázás, meditáció, ám nem igazán akarnak mélyebben bekerülni a testükbe.
Aztán vannak azok az emberek, akik csak a testükben akarnak létezni és nem feltétlenül akarják megnyitni a koronacsakrájukat, a szellemüket.
E két végpont közötti tér számunkra a tökéletes hely, a kettő egyensúlya. Ám ezt leföldelni, vagyis beépíteni a mindennapokba sokkal nehezebb lehet, mint gondolnánk. Ez az a munka, amit most mindannyian végzünk – leföldeljük, járhatóbbá tesszük ezt a középső területet.

Most azért is élünk furcsa időszakot, mert amellett, hogy a tudatosságunk folyamatosan növekszik, ez a növekedés állandó elválást, gyászt kíván, mivel magunk mögött kell hagyjunk dolgokat. El kell engedjük az eddigi gondolkodásmódunkat.
Azonban a világ most folyamatosan ilyeneket kiabál feléd: „minden bizonytalan, fogynak az erőforrásaink, pánikoljunk emiatt-amiatt”. Mindeközben a belső világodban pedig ez hallatszik: „Már nem tudom ki vagyok.”
Nos mindez elég félelmetes tud lenni, hacsak nem veted meg a lábad a talajon és haladsz szépen lépésről lépésre, napról napra: Rendben, most itt vagyok épp, lélegzem. Itt van ez a pillanat. MOST ebben élek.

Ezért mondom olyan sokszor, hogy emlékezzünk, akár holnap meg is halhatunk, mert ez a gondolat segít visszatérni önmagunkhoz. Leállítja a tervezgetést és aggodalmaskodást a jövővel kapcsolatosan, visszavezet a mostba.
Sokszor látjuk ezt gyógyíthatatlan betegeknél. Hirtelen megnyílnak és úgy kezdenek tekinteni a dolgokra, ahogy korábban sosem volt rá idejük. Ez a jelenlegi társadalmunk legnagyobb talánya.

Az egyik oka annak, hogy olyan elfoglaltak vagyunk, hogy az éppen zajló fontos dolgokról ez segít elvonni a figyelmünket. A világunk úgy van kitalálva, hogy a legtöbbünket egyfajta taposómalomban tartsa munkával, aktivitásokkal, stimulációkkal – mindezt azért, hogy összezavarja a belső érzékeinket.
Talán az az 1%, akikről hallunk, akik nem ebben a taposómalomban élnek – nos, lehet, hogy ők is hajtanak, csak a pénzüknek és hatalmuknak köszönhetően más keretek között. Ki tudja? Én nem ismerek senkit ebből az 1%-ból, így erről nem tudok beszélni.

Értsétek meg, hogy olyan időkben élünk, amikor nem csak annak áramlatával kell haladjunk, ami körülöttünk történik.
Térjetek vissza önmagatokhoz.
Hozzátok meg a saját döntéseiteket akkor is, ha azok nem egyeznek feltétlenül a csordaszellem gondolkodásával.
Szánjatok időt az egyedüllétre.

Ismerjétek fel, hogy a spirituális-emberi tánc egy állandóan változó folyamat. Nem csak az éteri világban éltek és nem csak a testben éltek. Próbáltok több tudatosságot behozni az éteriből a testbe. Ahogy ezt teszitek, nem csak a saját életetekben hoztok mozgásba dolgokat, hanem a korábbi generációk számára is.
Mindezeket elmondva látható, hogy az önmagatokról való gondoskodás, a pihenés életbevágó fontosságú. Ha úgy érzitek, hogy nagyon felgyorsultak, felpörögtek a dolgok, ismerjétek fel, hogy szükségetek van némi újrarendeződésre. Máskülönben csak magával ragad a sebes áramlat.

Amikor visszatérsz a „belső kuckódhoz” és elkezded megtenni azokat a dolgokat, amik segítenek neked abban, hogy lelassulj és megnyugodj, akkor visszaérkezel egy olyan pontra, amikor azt tudod mondani: „Végre! Kapok levegőt!”
Energetikailag a te lenyugvásod óriási hatással van mindenki másra a környezetedben. Tehát amikor megnyugszol, energetikailag egy nyugalmi mintát hozol létre és a világnak erre most nagy szüksége van.

Igen, ez most egy őrült időszak és nem fog lelassulni. Ezért kell most a bensőnkre figyelnünk, evvel dolgozzunk, sokkal inkább, mint bármikor.
Ez az időszak mindig úgy lett említve a csatornázási anyagaimban, mint a 2012-2020-as utazás.

Azok, akik haragosak, dühösek vagytok és arra vártok, hogy a külvilágban csillapodjanak, csendesedjenek a dolgok, kérlek kezdjetek el dolgozni önmagatokkal, máskülönben továbbra is dühösek maradtok, ami aztán egy rögzült érzelemmé válik és maga alá teper titeket.

Itt az ideje, hogy felszabadítsátok magatokat a szívetekből indulva. Ez pedig azt is jelentheti, hogy másként élitek az életeteket, mint korábban. De hát ezért vagyunk itt minden egyes nap, hogy felfedezzük mik az új dolgok a világban és mi lehetséges még.

Békét és szeretetet kívánok nektek, remélem jó hónapotok lesz.

Az utóbbi munkám egy hanggal gyógyító anyag volt. Júniusban már 10 éve, hogy belekezdtem ebbe a munkába nagy nyilvánosság előtt és ebben a tíz évben szavakkal dolgoztam, hogy segítsek másoknak mozgásba hozni az energiáikat. Mostanában belekezdtem a hangokkal való gyógyítási munkába, ami nagy öröm volt számomra a szavak használata után. Úgy tűnik tetszésre talált ez a megközelítés is. Ezért, ha érdekel, hogy hangok által tapasztalj meg benső változásokat, keresd az Adventures in Sound anyagomat.

Vigyázzatok magatokra, találkozunk következő hónapban.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/june-2014-energy-forecast-whats-new-and.html

Lee Harris (május) – A félelem után, intimitás

2013. május 3.
LeeHarris

A félelem után, intimitás

 

Üdv, ez itt a 2013 májusi energia-előrejelzés.
Ebben a hónapban bentről, a szobából jelentkezem. Denverben vagyok éppen és kint nagyon hangos a környék, sok az autó, sőt még a parkok sem voltak elég csendesek, hogy onnan jelentkezzek be a videóval.

Érdekes ez, mert éreztem, hogy a bent-lét lesz a témánk, amit sokan tapasztalnak majd közületek ebben a hónapban – az önmagunkon belüli létezés érzését. Nem azért, mintha lekapcsolódtatok volna a világról – inkább az ellenkezője. A külvilágban zajló események katalizátor szerepet játszanak azok életében, akik tudatosan dolgoztok a tudatosságotokkal és az energiatestetekkel. Észre fogjátok venni, hogy mennyire gyorsak lesznek a belső feldolgozási folyamataitok.

A feldolgozási folyamatok mellett a májusi téma a félelem és az intimitás lesz.
Ez a két dolog kéz a kézben jár, mert gyakran félünk a mélyebb intimitástól, mielőtt beleengedjük magunkat a mélyebb intimitásba.

Ha visszagondoltok egy olyan randevúra, ami jól sikerült, felidézhetitek, hogy percekkel, órákkal előtte hogyan éreztétek magatokat. Észrevehetitek, hogy idegesek voltatok vagy vissza akartatok lépni. Sokat beszélek erről az alapelvről – az összehúzódásról és a kitágulásról, erről a táncról, amit mindannyian megtapasztalunk.
Ez olyan, mint a ki- és belégzés és ezért olyan az élet, mint egy folyamatos spirális utazás. Nem ez a végpont, amit elértek, amikor minden Zenné válik. Azok a Zen emberek, akikkel találkoztam, még ők is azt mondják, tapasztalják ezeket a hullámokat és ingadozásokat az életben.

Mindannyian más és más részletekkel fogtok dolgozni ebben a hónapban, de a felmerülő dolgok főleg a félelem és intimitás területét fogják érinteni.

A félelem olyan, mint egy nagyon gyorsan terjedő vírus.

Például ha ezt az energia-előrejelzést pánikhangulatúan adnám elő és nagyon közel jönnék a kamerához azt mondva: “Ezt meg kell tennetek! Blablabla” (Lee előrehajol és kikerekedett szemmel, magasabb hangon, félelmet tükrözve mondja ezeket), akkor valami egészen más energiát éreznétek ahhoz képest, ahogy általában beszélek a középpontomból, nyugodtan (visszaülve és nyugodt hangon mondja). Mindannyian hajlamosak vagyunk az érkező energiát magunkba szívni, magunkba építeni.

A képernyő másik oldalán páran hátrahőköltek, amikor előrehajoltam, mert megérezték az erős energiaváltozást. Persze kicsit túljátszottam, de így megértettétek, hogy mire utalok. Miután kezditek látni és érezni a finom apró félelemenergiákat, amik próbálnak előre- és kifelé törni, elkezdtek immunissá válni azok magatokba építésére.

Például ha valaki elmeséli nektek, hogy épp min megy keresztül, mik zajlanak a világban és egy csomó félelem árad belőle, ahogy próbálja átadni neked az egészet, sokatoknak nehezére esik figyelni a szavaira, mert annyira letaglóz a belőle áradó energia. Lehet, hogy mikor továbbmentek arra gondoltok: “Istenem, fogalmam sincs miről is beszélt, de nagyon nehéz volt figyelni rá.”

Fel kell tennetek magatoknak a kérdést, hogy mi maradt a testetekben ez után a beszélgetés után. Mennyi félelmet fogadtatok be a másiktól? Nem azért mert rossz lenne bármit is befogadnotok, hanem azért, mert van választásotok a tudatosságotok kapcsán.

Egy olyan bolygón élünk, ahol minden kifelé és befelé áramlik. Gyakran gondolom, hogy főleg a nyugati kultúrában azt hisszük, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a dolgokat. Együtt tudunk mozdulni a dolgokkal, együtt tudunk velük áramolni, jobban magunkhoz tudjuk őket vonzani. De a kontroll nem létezik abban a formában, ahogy az emberi ego szeretné.

Tehát mostanában sokan (tényleg sokan) úgy érzitek, hogy lehúznak benneteket a körülöttetek lévő emberek, mert olyan sok mindenen mennek keresztül. Először is: ez egy kerék. Együttérzőnek lenni azokkal, akiknek most erre van szükségük, az egy csodás dolog. Ez persze nem jelenti azt, hogy ti nem lehettek ugyanebben a helyzetben később, azonban a bűntudat nem kéne motiváló erő legyen ahhoz, hogy miért kéne segítened másoknak. Sokan bűntudatot építenek eköré “Ha én nem segítek neki, akkor ki fog?” Nos, volt erről szó korábban, mindannyian egy kirakós részei vagyunk és megtaláljuk a saját helyünket, szerepünket –mindig megtaláljuk azokat, akik segíteni tudnak.

Tehát ha valakinek segítségre van szüksége, de nem érzi azt, hogy te tudnál neki segíteni, akkor támogasd őt azzal, hogy tovább irányítod valakihez, aki tud, illetve bízhatsz abban, hogy végül megtalálja a maga módján a segítséget. Mert azok az erős energiák, azok a félelmek, amit a kamerán keresztül bemutattam, mindannyiunkat mélyen érintenek.

Így, ha olyanokkal vagy körülvéve, akikkel nem tudsz energetikailag összehangolódni és különféle érzelmeket és félelmeket tolnak ki a testükből, emlékezz, hogy van különbség valami elengedése és valaki másra való rányomása között.

Ha dühös vagyok, van választásom. Ha valaki felbosszant, akkor átérezhetem ezt a haragot és odébb mehetek, engedve, hogy az egész átáramoljon a testemen – vagy rányomhatom valaki másra azáltal, hogy rákiabálok. Ez vezethet ahhoz, hogy vissza akar vágni (mert ekkor én indítottam el benne a harag reakcióját) vagy áldozatszerepet vesz fel és magába szívja mindazt, ami rá lett zúdítva. Aztán ezt hurcolja magával a továbbiakban.

Ilyenkor az történik velem – a dühös emberrel -, hogy amikor látom, hogy ez az energia átáramlott a másikhoz valamilyen szinten és ezt érzem a testemben, azt hiszem, hogy megszabadultam tőle. Persze mindez csak egy ideiglenes feloldódás, de mégis valamilyen feloldódás. Nyilván mindez nem tudatos, de azt tapasztalom, hogy átadtam valamennyit ebből a nem tetsző érzésből valaki másnak.

Persze szélesebb körben állandóan zajlik ez a fajta energiacsere. Azonban sokunkban egy olyan finom folyamat zajlik éppen, amikor egyre nagyobb teret foglalunk el a testünkben – olyan teret, amiről azt tanították korábban, ezen kívül kell léteznünk. A társadalmunk azt tanította nekünk, menj dolgozni, szerezz fizetést, házasodj meg, vegyél fel hitelt, a kormány majd gondoskodik rólad. Mind olyan dolgok, amikről látjuk, hogy a legtöbb ember most veszíti el ezeket, most élnek meg válságot ezekkel kapcsolatosan önmagukban, mert a hitrendszerükben az volt, hogy mindezek a dolgok támogatják majd őket, ám most megtapasztalják, hogy ez nem igaz.

Nem arról van szó, hogy az univerzum ne támogatna bennünket a jövőben, mert fog. Ám amikor egy olyan szociális rendszerben élt valaki, amiben úgy hitte, hogy ez a rendszer maga volt az univerzum, akkor ennek a gondolatnak az elengedése a számára mély bánatot eredményez.

Jelenleg nagyon sokan mennek át ezen a bánat-gyász folyamaton, akik még nem értek el saját átalakulásukhoz. De el fognak érni. Ahogy a világ egyre nagyobb része átmegy ezen az átalakulási, alkímiai folyamaton a következő években, annál inkább lesz ez az alkímia egyre és egyre jobban a norma.

De ebben a pillanatban most a növekedés, a jobb kommunikáció, a felfedezés periódusában van, nagymértékű emelkedés zajlik. Ebben az emelkedésben azonban ott van a mélyebbre jutás félelme is, az intimitás. És ez a következő lépés az emberiség számára, amit meg kell tennünk.

Sokan eltoljuk magunktól az intimitást vagy nem aratjuk le a nyereségeit, mert a fejünkben ott vannak még a különböző –izmusok, de ezek egyre inkább leválnak rólunk. Például, ha én izgulok egy randevú miatt, akkor ez az idegesség kihat a viselkedésemre és lezár engem. Így az, akivel találkoznom valószínűleg nem tud majd kapcsolódni hozzám.

Igyekszem óvatosan fogalmazni ez ügyben, mert tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy akkor majd elrejtik valahogy ezt az idegességet, kontrollálják – de én egyáltalán nem erről beszélek.
Azt mondom, hogy várható némi kavarodás, kuszaság az intimitás területén, amit esetleg megtapasztalhattok önmagatok és egy másik ember között. Ez teljesen természetes. Ne félj attól, hogy belemenj a szituációba, vagy esetleg nem sikerül elsőre. Hiszen nem arról van szó, hogy jól kéne csinálni. Mindez csak a fejben létezik.

Sokakról hallok, akik a szándéktól a megvalósítás állapotába haladnak át, ami remek. A szándék csodálatos és meg van az oka annak, hogy ez volt a legkedveltebb téma a spirituális önfejlesztő körökben több éven keresztül, mert szükség volt ennek kidolgozására. De most, hogy ez már megtörtént, itt van. Itt van a testben és most át kell ültetnünk a gyakorlatba. Ez úgy történik, hogy a szándékot összekapcsoljuk a cselekvéssel. Hogyan tudunk több tudatos szándékot megjeleníteni a tudatos cselekvéseinken keresztül?

Az intimitás is változik (ahogy minden más), az átláthatóság növekszik. Ez pedig félelmeket ébreszt az emberállatban, mert nem ez volt a történelmi minta. És amikor megváltoztatunk egy mintázatot, mindig felbukkan a félelem. Amikor felbukkan a félelem, gyakran attól félünk, hogyan birkózzunk meg magával a félelemmel, így aztán visszalépünk egyet, lezárjuk az intimitásunkat és később nyílunk ki újra.

Legyél készen arra, hogy kezeld a félelmedet. Az egyik lehetséges napi gyakorlat – ha te is azok közé tartozol, akik többeket támogatnak -, hogy rendszeresen összekapcsolódsz önmagaddal és megnézed hogy vagy. Különösen, ha kibillenve érzed magad az egyensúlyodból, nézz vissza és nézd meg hol jártál, mi vett körül, milyen szituáció volt az, ami kiváltotta ezt belőled és növeld a tudatosságod. De legfőképpen csak mondd ezt magadnak:

“Elengedem mindazt, ami nem az enyém.”

vagy

“Elengedem mindazt, amit nem nekem kell megtartanom.”

Saját magad is kitalálhatsz olyan szavakat, szöveget, ami számodra jobban működik. De az ilyen szavak használata erőteljes.

Olyan sok energiának adunk erőt azáltal, ahogy beszélünk. Gyakran az, amit mondunk vezet el oda, hogy milyen módon engedjük ki magunkból az energiákat. A legtöbb ember így működik. Nem mindenki, de a legtöbb. Tehát ha a szavaidat használod arra, hogy újrakalibráld az energiarendszered, akkor a szavak megteszik a hatásukat.
Ez azért is fontos, mert sokan fogtok különféle egyéb szavakat hallani a fejetekben, ahogy áthaladtok ezen a kinyíláson a nagyobb intimitás felé és a félelem körüli tánccal kapcsolatosan –  világszintű félelem, bolygószintű félelem, emberi félelem, megtalálni a saját pozíciódat a félelemben.

Korábban említettem, hogy csak tegyétek a kezeteket a szívközpontotokhoz (a mellkas közepére), hogy ez milyen földelő, központosító, nyugtató. Ez pedig nagyon fontos, mert a szívek most felrepednek. Nagyszerű vagy fájdalmas módokon. Rendszeresen ellenőrizzétek ezen a módon a szíveteket, engedjétek el mások félelmeit, és ne fogadjátok el többé az ítélkezést önmagatok felett.

Meglehet, hogy több ön-ítélkezést vesztek észre magatokban, mert erősebb a tudatosságotok, nagyobb a bennetek lévő megfigyelő. Ez a nagyobb megfigyelő okoz sokkot bennetek minden alkalommal, amikor észrevesztek valamit.

Például észreveszed, hogy ideges vagy egy olyan dologgal kapcsolatosan, amivel korábban semmi gondod nem volt. És ezt hallod a fejedben: “Talán mégsem kéne ezt tennem, talán nem kéne ezt tennem.” Aztán elkezdesz haragudni magadra, amiért nem hiszel magadban, majd a következő ítélkezés jelenik meg: “Istenem, miért nem hiszek magamban?” Érted, hogy ez miért pontosan ugyanaz az energia, mintha tényleg nem hinnél magadban? Mert minden energia.

Egy másik lehetőség, hogy azt mondod: “Nocsak, úgy tűnik, mintha nem hinnék magamban. Érdekes.” Ünnepeljétek ezt a látást, mert ez az első lépcső, a kitisztázás felé.

Ez a megfigyelő rész sokak számára még új, ezért nem mindig bíztok ebben a részetekben eléggé, hogy hatalmat adjatok neki. Főleg ha még új érzés a számotokra az, hogy van egy újonnan kifejlődött része a belső kollektívátoknak – gyakran sok-sok karakter, aspektus van ott, akik igyekeznek integrálódni és az egységet keresik egymással.

Meg kell tanulnotok bízni a megfigyelőben. Ezért mondom azt, hogy jó visszatekinteni bizonyos szituációkra az életetekben, amik az egyensúlyból való kibillenéshez vezettek. Mert a megfigyelő úgyis ott lesz. Akkor is, ha harcoltok vele, ha épp küzdelemben vagytok bármivel, mert az önmagatok feletti ítélkezés gyökerei nagyon erősek. Ha gyerekkorban sok bonyolult szituációban volt részetek, ahol az ítélkezés befogadó oldalán voltatok – nem könnyű kimosni mindezt a testből. Időbe telik.

Ahogy áthaladtok ezen a nagy kinyíláson az intimitás felé az univerzummal, ahogy mindenki más is, fontos a szívetek ellenőrzése. Gyakran a régi struktúrák nem igényelték az intimitást; volt munkahelyünk, lakásban éltünk, talán a szomszédainkat sem ismertük. Mindez megváltozik és egyre gyorsabban és gyorsabban változik.

Tehát ennek a hónapnak a témája az intimitás felé való kinyílás, a saját félelmeid kezelése, illetve megtanulni azt, hogyan tudod elengedni mások félelmeit, illetve az önmagad felé való ítélkezést. Látva, ahogy az ön-ítélkezés eltűnik és ezért kifejlődik a bizalom a belső megfigyelő iránt, ami látja az ön-ítélkezésed.

(Nevetve) Na épp most ítélkeztem egy pillanatra magam felett, hogy talán nem voltam túl érthető ebben az energia-előrejelzésben, ami valószínűleg azt jelenti, hogy néhányatok számára ez igaz is. De ugyanakkor nem az én dolgom, hogy tudjam kire hogyan hat mindez, és ez nem számít. Elkészítettem az anyagot. Ennyi elég.

Ez a másik igazság, amire emlékeznünk kell; ez az egyik módja, ahogy segítettem magamnak az évek során, amikor túl kritikus voltam magammal szemben: Ha teszed a dolgod, élsz. És ez elég. 🙂

Néha nagyon-nagyon félelmetes a jelen pillanatban lenni manapság.

Szeretek a mostban lenni, mégis találtam pár olyan pillanatot az utóbbi időben, amikor épp előre léptem és olyan volt, mintha dadognék “Nahát, mi ez a testemben, ami már évekkel ezelőtt eltávozott?”

Iszonyat mennyiségű potenciál, lehetőség van most a világban a megoldási módok körül, a jövő körül, ami el lenne takarva előlünk, ha csak a média információira figyelnénk, ha nem végeznénk a saját kutatásainkat és mennénk élni az életünket.

Amennyi félelem van most a világban, épp annyira tele van a világ élettel és kinyílással. Egyre több és több ember kezdi megtapasztalni mindezeket. Szóval ez most egy fantasztikus időszak arra, hogy a mostban éljük az életünket.

Persze ez félelmetes az emberállat számára. Félelmetes lehet a test számára. Félelmetes lehet az is, amikor kezdeményezője vagy az intimitásnak és a barátságosságnak valakivel, akiről azt érzed, hogy nem tudja azt fogadni és meghátrál egy kicsit először. De ha elég türelmes vagy és úgy tudod kezelni az illetőt, mint ahogy egy gyermekkel foglalkoznál, ahogy átsegítenéd a gyermeket ezen a meghátráláson, akkor később ők húzhatnak ki a hezitálástól való félelmeidből a jövőben. Tehát ez az a kerék, ahol a vezető és a vezetett folyamatosan körbeforog bennünk közösségként.

Ez volt a májusi előrejelzés.

Legyen mindenkinek remek hónapja. Éljetek a mostban.

Megéri majd ez a mostani intimitás félelem időszak, amikor a végén kibukkantok a másik végén.

És legfőképpen törődjetek magatokkal, legyetek jók magatokhoz.

 

Lee

x

Fordította: Tara – Hivatásos Múzsa http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/05/may-2013-energy-forecast-after-fear.htm