Lee Harris (ápr) – Április ereje, bennünk található

2014. április 3.

leeharris                  Április ereje, bennünk található

 

Üdv mindenkinek, ez itt az áprilisi energia-előrejelzés.
Április 2-a van, amikor felvesszük ezt az anyagot. Nem igazán tavaszi az időjárás errefelé, de már haladunk felé – meglátjuk (mosolyog).
Még itt vagyunk a bolygón, ami mindig egy kellemes és nem várt dolog. Azért is említem most ezt, mert ma két fő témáról szeretnék beszélni.

Már évek óta ismételgetem minden előrejelzésben azt, hogy sosem tudhatjuk meddig fogunk élni. És ez igaz – nem tudjuk, hogy megérjük-e a mai nap végét. Mégis sokszor inkább a jövő irányába fókuszálunk, ahelyett, hogy a jelenre figyelnénk. Állandóan hallok embereket aggoldalmaskodni a jövővel kapcsolatosan, amiket hallanak vagy gondolnak róla.

Például valaki arról beszél, hogy valaki más megjövendölte, hogy egy bizonyos vulkán ki fog törni és az mikorra várható vagy épp lesz-e földrengés pár hónap múlva, illetve hasonló spekulációkkal foglalkoznak, hogy merre tart a világ… én pedig szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy mindezek csak feltételezések, találgatások.

Nem azt mondom, hogy ne hihetnél abban, hogy ezek bármelyike megtörténhet és ne készülhetnél fel rá előre, ahogy az számodra megfelelő, hogy jól érezd magad.

Ám azt vettem észre, hogy igen sokan a bizalmukat és cselekedeteiket ezektől a jövőbeli dátumoktól teszik függővé, mindezzel a saját félelmeiket hozzákapcsolva ezekhez. Aztán eljön az adott nap és semmi sem történik, majd újra és újra megismétlik ezt a mintát egy következő jövőbeli dátummal, amit hallanak valakitől.

Én arra kérlek, hogy minderre úgy nézz rá, hogy nem a jövőbeni dátumok az érdekesek, hanem a saját félelem-kapcsolódásod mindahhoz, ami a világban zajlik.
A világunk felgyorsult, káosz és pánik van mindenütt. És érthető is, hogy miért. Jópár olyan dolgot láthatunk a világban, ami akár idegessé is tehet a bolygó jelenét, jövőjét tekintve, illetve arra nézve, hogy mikkel küzdenek az emberek.

Azonban az egyik igazság, amit megtanultam és megtapasztaltam az, hogy minél inkább a középpontukban vagyunk, minél stabilabbak vagyunk, annál inkább készen állunk bármire, amit a Föld bolygó az utunkba hoz.

Tehát, ha félelemben élsz vagy aggódsz a jövő miatt, akkor folyamatosan kívül helyezed magad a középpontodból és erőtlenné teszed magad.
Mondhatod persze, hogy hogyan is lehetnék nyugodt ezzel a borzalmas jövőképpel kapcsolatban?

Én pedig azt mondom: Először is a jövő még nem történt meg. Még nem tudod, hogy ténylegesen mit hoz a jövő. Még azok is, akik jó beleérző képességűek vagy jövőbelátóak – többekkel találkoztam, akiknek ebben nagy tehetségük van és sok jövendölésük valóra vált. Ám még nekik sem vált minden jóslatuk valóra. Talán valami megváltozott menet közben vagy egyszerűen inkább csak egy lehetségességről volt szó a jóslatban, nem pedig bizonyosságról.

Ezért tedd fel magadnak a kérdést: A jövőben élsz-e vagy a jelenben?

Nyilvánvalóan a múltat és a jövőt össze kell kapcsoljuk a jelenünkkel. Tanulhatunk a múltunkból, ami segíthet számunkra más döntéseket hozni később a jövőben. Ám sok olyan embert látok, akik a Földön lévő félelemenergiáknak és káosznak köszönhetően, elhagyják a testüket és nem a mában élnek, hanem a „mik a tervek a jövőre” és „milyen veszélyeket hozhat a jövő, ami miatt aggódnunk kell” állapotban léteznek.

Azt mondanám, hogy a földi élet sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amit valaha vártunk vagy amit tanítottak róla nekünk. És ezt olyasvalaki mondja, aki egy egész nyugalmas részén él a világnak.

Azt akarom mondani, hogy a jelenlegi történések nagy részben a kondicionálásunk részei. Illetve az a hitünk, miszerint a háló, ami eddig biztonságban tartott minket (a külvilággal szemben) most eltűnik, átalakul. És ahogy ez eltűnik, talán feszültté tesz az a gondolat, hogy nincs már biztonsági háló többé.

Tehát itt vagy te, aki már eleve ideges amiatt, hogy nincs biztonsági háló, aztán jön valaki aki azt mondja (nagy levegővétellel): „Vigyázz! A Yellowstone-nál vulkánkitörés lesz!” Ekkor a már benned lévő feszült energia azonnal kap egy valódinak tűnő fenyegetettséget, ráharap erre a fókuszra.

Próbáld meg beazonosítani a különbséget aközött, hogy hová fókuszálsz és mire irányítod a félelmed az elmédben és mennyi félelem van a testedben. A félelemmel dolgozni szó szerint azt jelenti, hogy energiaként dolgozol vele, nem pedig mint egy történettel.

Például, ha felbukkant most a félelmed, mert épp egy olyan dologról beszélek, ami felbolygatott benned valamit vagy olyan típusú félelmről beszélek, amit épp tapasztalsz az életedben, tudd, hogy a testnek meg kell tanítani, hogy másként reagáljon.
Szánj rá egy pillanatot és lélegezz (a videóban Lee lassan vesz egy mély levegőt és lassan kifújja); tegyél így egy párszor. Ha naponta csak egy-két percet szánsz erre a mély légzésre, kezdesz tőle rendbejönni, megnyugodni, kinyílni. Leginkább az okoz gondot mindenkinek, hogy beazonosítsátok a félelmet, a káoszt vagy azt, hogy épp valaki más befolyása alatt álltok.

Ha én egy elég békés állapotban lennék, de hazaérve a társamat ilyen hangulatban találnám (hadarva, hangosabban kezd beszélni): „Attól félek elveszítem a munkám és jaj mi lesz a pénzzel és bla-bla-bla…” – mindez az energia, amit a társam áraszt ekkor magából, megérint engem is. Ha egy méterrel arrébb is állok, akkor is bekerül mindez a saját zónámba. A kérdés az: Milyen folyamatot indít el ez bennem, mennyire befolyásol?

A kérdés számotokra: Jelenleg mennyire vannak rád hatással mások, mennyire befolyásol az ő energiájuk?

Ti, akik elfoglalt életet éltek, sok ember vesz körül benneteket, tudjatok róla, hogy a legtöbb ember most káoszt él meg magában, sokkal inkább, mint korábban. Ám az a különbség, hogy a legtöbben nincsenek tudatában ennek a káosznak önmagukban, illetve nincsenek tudatában annak, hogy káoszos vagy félelemmel teli történetekre fókuszálnak azért, hogy feldolgozzák mindazt a folyamatot, ami a bensőjükben dolgozik. A bensőjük azt mondja: „Ó, a biztonsági háló eltűnt! A Föld nem olyan, amit vártam.” Ez most mindenkire érvényes.

Így most 2014-ből előretekintve a következő tíz-húsz évre, észrevehetjük, hogy a dolgok bizony nagyon meg fognak változni. Ez már biztos. A megoldás abban rejlik, hogyan érkezünk majd oda, hogyan helyezzük el az ’új’ dolgokat a mindennapjainkban.
A személyes életünkben minden nap teremtünk valami ’újat’. Világként is folyamatosan valami ’újat’ hozunk létre minden egyes nap.
A mai napra tudunk fókuszálni. Sokakat elborít és megijeszt az a nagy jövőkép, aminek közeledtét érezzük, érzékeljük. Ám emlékezz arra, hogy az, amit érzel, érzékelsz, az kapcsolatban áll azzal, hogy ma hogyan érzed magad.

Szeretnék megosztani egy rövid gyakorlatot veletek. Nemrég létrehoztam valamit, amit ’7 nap békének’ neveztem el, ami 7 rövid meditációból álló anyag. Ez segíthet felébreszteni az életedben lévő békét. Az egyik meditációban az „üreges testről” beszélek.

Hadd magyarázzam el. Képzeld el egy pillanatra, hogy üreges vagy belülről. Képzeld el, hogy nincsenek szerveid a testedben. És ne csak azt képzeld el, hogy ez a belső tested egészen üreges és tágas, hanem képzeld a tested köré kívül még a kb. 30 cm széles energiateredet is. Lásd a belső teret magadban és a külső teret magad körül, mint a te üreges energiameződet.

Ez egy rövidke kis gyakorlat, amit naponta párszor megcsinálhatsz, hogy elképzeled magadat ebben az üreges testedben. Csukott szemmel könnyebb.
Először vegyél egy mély levegőt (a videóban Lee is vesz egy mély levegőt) és a képzelőerőd segítségével érezd ezt az üregességet és érezd ennek a tágasságát.
Ezután képzelj el egy fényt, ami fentről érkezik és a fejtetődön keresztül beáramlik a testedbe, hogy feltöltsön téged. A fény feltölt téged.

Most – kis kitérővel – ha elképzelted az üreges tested és hirtelen ezt láttad: „Ejha, tele vagyok mindenki más cuccával!”, akkor ez az a pont, amikor azt mondhatod: „Elengedek mindent, ami nem az enyém. Elengedek mindent, amit mások helyett cipelek.” Mindegy milyen szavakat használsz, csak szóljon az elengedésről és mások dolgainak letevéséről. Alkalmazd ezt a kis szóbeli elengedést és ezután fókuszálj az üreges testedre és ezután hozd be a fényt.

Ezután csak lélegezz, ebben a fényben. Érezd, hogy megtölt és feltölt a fény. Maradj ebben annyi ideig, amennyi számodra jólesik.
Mindez azért fontos, mert megengeded vele magadnak, hogy egy kis időre visszatérj önmagadhoz.

Tudom, hogy sokan, akik magasabb érzékenységűek vagytok napi szinten tesztek azért, hogy mások energiái kevésbé hassanak rátok. Ezt a gyakorlatot is hozzátehetitek a már meglévő gyakorlataitokhoz – csak látni önmagad egyedül, saját magadként pár percig, naponta néhány alkalommal. Csak te és a saját energiatered.

Ezzel a gyakorlattal helyreállíthatod a békédet és az egyensúlyodat. Erőt is ad, amihez nem férsz hozzá, ha azt kívül keresed.
Lehet, hogy hozzászoktál, hogy a barátaid adnak számodra erőt. Ám hirtelen úgy tűnik, hogy minden barátod krízist él át. Ezért kicsit elkezdesz pánikolni, mert az a tér, ami korábban jó érzéssel töltött el téged (a barátaid társasága) már nem okoz örömet.

Lehet, hogy elveszítetted a munkád és a biztonságérzeted, ami azáltal volt jelen számodra, hogy volt egy munkahelyed, ami most eltűnt. Tehát kicsit feszült vagy és azt kérdezed: „Mit teremtek vajon legközelebb?”

Ilyen szintű változások történnek az egész világon. Azok a dolgok, amik a biztonságot jelentették az emberek számára, amikben bíztak, a dolgok, amiket ismertek – mind elmozdulnak.
Tehát befelé kell haladjunk. Magunk felé kell forduljunk és önmagunkban kell megtaláljuk az új erőnket.
Áprilisban az erő lesz a fő téma.

Igen, asztrológiai szempontból is igen erős lesz ez a hónap. Lobbanékony és robbanékony helyzetekre számíthatunk világszerte és személyesen is. Ám, hogy hogyan fognak megmutatkozni ezek a robbanékony dolgok az nagyon eltérő lehet. Lehet, hogy nem a legrosszabb dolog fog bekövetkezni, amire számítasz, egyszerűen csak erősek lesznek az energiák.
Ez azt jelenti, hogy learathatod az erőt, amit ezek az időszakok hoznak magukkal és karmesterévé, vezetőjévé válhatsz ennek az erőnek a saját életedben. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha minden nap szánsz időt arra, hogy megtaláld önmagad, összekapcsolódj önmagaddal a bolygón zajló őrület kellős közepén.

Látom, hogy mi minden zajlik körülöttem. Érzem és hatással van rám.
Ám arra is emlékszem, hogy a szívemben független vagyok mindettől (Lee a mellkasára helyezi a kezét). Van bennem egy tér, amihez senki nem érhet el. Még akkor is, ha reagálásban vagyok a kívül történő dolgokra, van bennem egy tér, ami csak az enyém.

Ebben a hónapban szánj rá egy kis időt, hogy napi néhány alkalommal összekapcsolódj önmagaddal. Ebben a hónapban nagyobb erők érkeznek hozzád, mint aminek korábban a birtokában voltál.

Törődjetek magatokkal, bánjatok jól magatokkal. Májusban találkozunk.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/04/april-2014-energy-forecast-strength-of.html

Reklámok

Lee Harris (márc) – Jelen lenni minden pillanatban

leeharris

Jelen lenni minden pillanatban

Üdv, ez itt a márciusi energia-előrejelzés.
Már jóideje nem csináltam ilyet, ezért örülök, hogy újra láthatlak, érezhetlek titeket és remélem jól vagytok.

Határozottan felfokozott időket élünk. Az elmúlt 4-6 hétben felfigyeltem rá, hogy mennyire hasonló élményeket éltek át az emberek.
A halál elég gyakran szerepelt közöttük. Sokan a családjukból veszítettek el valakit, másoknak az állatai haltak meg. Elég általános most a halál témája úgy általában a világban, különféle területeken tapasztalhatunk több konfliktust, mint korábban.

És ott a környezeti kérdés is és mindaz, amit ezzel kapcsolatban láthatunk. Főleg azokat a dolgokat, amik láthatóan pusztító hatással vannak a környezetünkre.
Így aztán, amikor azt kérdezitek, hogy miért éreztek erősödő feszültséget az életetekben (és néhányan fizikai szintre is hozzátok ezt az aggodalmat), nem kell messzire nézni, hogy megértsétek, hogy ennek konkrét kiváltó okai vannak.

Ez pedig gyakran trükkös terület az elménkben. Mert, ha valamivel kapcsolatban zavartságot érzünk, idegesek vagyunk, félünk, akkor az elme túlpörög, ezzel válaszolva a testben érezhető feszültségszintekre.

Ahogy a szorongás energiája felfelé halad a testünkben, igen hamar egymásba forduló gondolati körökben találjuk magunkat, amit „aggódásos gondolathuroknak” szoktam nevezni. Ezeknek a hurkoknak, köröknek köszönhető, hogy fennakadunk a részleteken, megszállottan csak ezekre figyelünk.
Ezért is fontos, hogy amikor észreveszitek magatokban az aggodalmat, a félelemet, tegyétek fel a kérdést: „Hogy érzi magát a testem? Nem az a lényeg, hogy épp mire gondol az elmém arról, hogy mi történik a külvilágban – Hogy érzi ma magát a testem?”

Az utóbbi hónapban, avval együtt, hogy sokan számoltak be arról, hogy sokkal nyitottabbak, áramlóbbnak érzik magukat bizonyos területeken, a legtöbbjük az ’intenzív’ és ’kihívásokkal teli’ kifejezésekkel jellemezte a mindennapjait.

Ha megnézitek a próféciákat, amik sok ezer évvel ezelőtt íródtak és  erről az időszakról szólnak, mindenhol felkavarodott energiákat említenek, nagy kihívásokkal járó időket. Evvel együtt azok, akik megértitek, hogy lelkek vagyunk ezen a bolygón, gyakran ismétlődő tapasztalásokkal, most lezártok sok dolgot az életetekben, úgy érzitek elvarrjátok a szálakat.

A február nagyon intenzív hónap volt, mert sokan erős tisztulásokban voltak, sok mindent átalakítottak, megváltoztattak az életükben. Egy másik igen gyakran előforduló dolog, ami szintén jelen van egy ideje, hogy élénk álmokat láthattok számotokra fontos személyekkel, személyekről. Akár napközben is előfordul, hogy hirtelen mondjuk egy 2002-es emlék jut eszetekbe, valami, ami akkor történt veletek és most egészen másként emlékeztek rá, más érzésekkel gondoltok rá vissza, mint korábban.

Ahogy a külső világunk igen gyorsan változik, a belső világunknak is ilyen gyors változásokra, átalakulásra van szüksége.

Egy nagyon érdekes téma merült fel két héttel ezelőtt az élő kérdezz-felelek videóüzenetben a Portálon (ami egy fizetős tagsági klub nálunk), ami a ’Félelem’. A félelem ugyanis mindenki radarján igen nagy erőkkel bukkant fel.

Nagyon sokan említették meg az általuk megélt félelmeket a mindennapjaikban, az egészségükkel, a világunkkal kapcsolatosan. Ezek igen gyakorta előforduló dolgok manapság. Nem csak fantom gondolatok. Bárhová is nézünk a világban, épp annyi fenyegetést láthatunk, mint amennyi támogató erőt, mind a bolygóra nézve és mindazokra nézve, akik itt élünk – emberekre, állatokra és minden másra.

Az egyik dolog, amit szenzitívként megtanultam, hogy ha nagyobb érzékenységgel rendelkezünk vagy meg van az erre való hajlamunk, túl érzékeny az idegrendszerünk, felerősítve érzünk mindent.
Ezért, ha tudtok egy kis időt szánni a testetekre napi pár alkalommal, az segít visszatérni a középpontba és megnyugodni. Sokkal több áramlást és nyitottságot tapasztalhattok így napi szinten. Ez azért is fontos, mert így energetikailag és a gyakorlatban is hasznára tudtok lenni mindazon változásoknak, amiket láttok és látni szeretnétek a világban.

Sokszor találkozom a neten látott párbeszédekben azzal a kérdéssel, hogy „Mire jó az önszeretet? Mert ha magadat szereted és magadra figyelsz, hogyan tudsz másokra figyelni, másokat szeretni?”
Nos, azok, akik megértettük az önszeretet elvét, tudjuk, hogy  a magadra figyelés, önmagad szeretete korántsem jelent önzőséget és mások kizárását. Pont az ellenkezője az igaz.

Ez pont így működik energetikai szinten, amikor a saját energiáidra fordítasz figyelmet. Akik szenzitívek közületek, akik érzékenyebbek, ti sokkal nagyobb empátiát érezhettek és sokkal több fájdalmat a testetekben, amikor a világban jelen lévő szenvedést látjátok.

De ha kimozdultok a középpontotokból  és összekapcsolódtok a félelmekkel és szenvedéssel, akkor egy ingadozó helyzetben találjátok magatokat. Amikor látjátok és átérzitek a szenvedés energiáit magatok körül, ugyanakkor vissza tudtok térni a középpontotokba, ahol nyugodtak vagytok, illetve ebben tudtok maradni, ezáltal lesztek hasznára annak, hogy ez a szenvedő állapot átalakulhasson.
Mert képesek vagytok hordozni a béke és nyitottság energiáját és ezzel pozitív hatással vagytok mindazokra, akik félnek és szenvednek.

Azok a környezetvédők, aktivisták is nagy hasznát veszik a saját idegrendszerükkel való törődésnek, akik a bolygó érdekében dolgoznak és igyekeznek egy egészségesebb, fenntarthatóbb jövőt teremteni mindenki számára.

Ha épp nem jógáztok, csikungoztok vagy nem végeztek meditatív  ’művészeteket’, amik segítenek az energiatesttel való munkában, szánjatok napi pár percet arra, hogy megkérdezzétek magatoktól hogy vagytok éppen. Nézzetek rá az idegrendszeretekre, figyeljétek meg, hogy túl van-e hajtva, hiszen egy eléggé túlhajszolt világban élünk.

Például azok, akik fent vagytok a Facebookon, erősebb stimulációt tapasztalhattok. Nem azt mondom, hogy ez negatív lenne, ám hatással van. A fiatalabb generáció talán kivétel, mert ők már egy felgyorsult világba érkeztek, jobban hozzá vannak szokva ehhez a sebességhez.
A többségünk a korai éveinkben még nem ismertük az internetet és nem találkoztunk az információk ilyen sebes áramlásával és feldolgozásával. Ha ehhez hozzáadjuk az ezekhez szükséges napi figyelmet és a bolygón erősödő intenzív energiákat, akkor megérthetjük, hogy miért ingadoznak olyan sokan önmagukban. Ez egy ösztönös, érzelmi válasz mindezekre.

Egy kis gyorssegélyként mindig kéznél vannak a kezeink, szó szerint. Az idegrendszer az érintés hatására igen hamar képes lenyugodni. Gondoljatok csak a síró kisbabákra, amikor kézbe vesszük őket, megnyugszanak.

Tegyétek a tenyereteket a testetek különböző részeire egy kis időre. Kezdjétek a fejetekkel, főleg akkor, ha észreveszitek, hogy túl sok gondolat kering bennetek, hiszen a gondolatok a testetek ezen részében keringenek. Tegyétek a kezeteket a fejetekre és tartsátok ott pár másodpercig, vagy addig, ameddig szükségét érzitek.
[mutatja: fejtető, illetve homlok-tarkó tartás (=HT) ford.megj.]

Ezzel segítetek újra a középpontba állítani az energiáitokat a testben, amik valószínűleg kezdtek kifelé pörögni mások felé, vagy általában kifelé, válaszként a világban zajló eseményekre.
Aztán haladjatok tovább, tegyétek a kezeteket a vállatokhoz, a mellkasotokhoz és haladjatok tovább lefelé a testeteken.
[A videóban Lee mutatja magán a mozdulatokat. Ezek a kéztartások majdnem megegyeznek a pránanadiból, reikiből, kineziológiából ismert önkezelő pozíciókkal. ford.megj.]
Csak példákat mutatok nektek, ti tegyétek oda a kezeteket, ahol nektek jó.
Ezáltal támogatjátok a törzseteket, a fejeteket a saját érintésetekkel. Megfigyelhetitek, hogy ezek segítségével visszaigazodtok a saját egyensúlyotokhoz. Ha 5-10 percet szántok erre, azzal sokat segítetek magatoknak, főleg, ha napi szinten akár többször is megteszitek.

Mostanában sokan úgymond kipörögtek a saját középpontjukból.
Ez nem segít a döntéshozatalban, nem segít abban, hogy hasznára legyünk a magunk vagy mások számára, a szeretteink számára. Amikor kipörgünk, akkor folyamatosan magunkon kívül keressük a válaszokat. Ilyenkor kívülről várunk segítséget, kívül keresünk megoldásokat a problémáinkra.
Ám ez mindössze egy belső energiaállapot, aminek figyelemre van szüksége. Ritkán találunk erre önmagunkon kívül megoldásokat.

Ha belegondoltok abba, hogy milyen gyorsan zajlanak a változások, amiken mind keresztülmegyünk, nos ezt nehéz megemészteni. Épp a minap mondtam egy barátomnak: „Már nem a 80-as években élünk.” Mindketten egy kicsit zavartan nevettünk, mert van egyfajta zavartság a levegőben azzal kapcsolatban, hogy hová tart ez a világ.

A ’Z-k’, akiket csatornázok, mondják már évek óta, hogy az emberek gyakran félnek a jövőtől, főleg, ha futuristák.
[futurizmus: Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül. ford.megj.]

Ha olyasvalaki vagy, aki gyakran használja a pszichikus elméjét, az intuícióját, hogy különféle idősíkokba, lehetségességekbe nézz vele, beletekinthetsz egy-egy jövőbeli helyzetbe és igencsak rosszul érezheted magad, miközben nézed azt.
Ám az az igazság, hogy valódi tudás nélkül tekintesz erre azzal kapcsolatosan, hogy milyen érzés lenne, amikor ténylegesen elérkezne ez a jövőbeli helyzet, amit most olyan félelmetesnek látsz.
Mert ez a test, amiben vagyok, csak a mai napig, a jelen pillanatig lévő tapasztalásokat érzékeli.
Ha tehát egy olyan helyzet miatt aggódom, ami csak egy év múlva következik majd be, nem érzem magam kellőképpen felkészültnek arra, ami majd történni fog. De mire majd odaérek, addig átélek még sok-sok napot és hónapot, amik energetikailag felkészítenek engem arra az egy év múlva történő pillanatra és ezért sokkal könnyebb lesz azt számomra megtapasztalni, megélni.
Így, ha erősek a félelmeid a jövővel kapcsolatosan vagy folyton egy legrosszabb forgatókönyv sztorija jár a fejedben, emlékezz, hogy vissza kell térned a jelen pillanatba. Ez az egyetlen hely, ahol képesek vagyunk valóban létezni.

Múlt hét pénteken az egyik legjobb barátom kutyáját el kellett altatni. Már nagyon, nagyon öreg kutya volt és eljött a távozásának az ideje. Ám én még sosem láttam sem embert, sem állatot meghalni. Kapott egy injekciót és nagyon békés volt és boldog, miközben eltávozott. Ez egy csodálatos tapasztalás volt a számomra. Egy nappal korábban mindannyian töltöttünk vele egy kis időt, együtt voltunk vele. Öt éve ismertem ezt a kutyát, amiből 2,5 évet együtt is éltem vele. Néztem, ahogy szépen elalszik. Az egyik pillanatban még itt volt, a következőben már elment.

Annak ellenére, hogy folyamatosan emlékeztetem magamat és titeket is, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk (a Z-k kapcsán, akik gyakran emlékeztetnek rá, hogy az emberi élet ilyen hirtelen véget érhet), és ezért arra kéne vigyük a figyelmünket, hogy értékeljük és átérezzük, megéljük az életünk minden pillanatát – ilyen közelről megfigyelni a halált nagyon erőteljes élmény volt. Tudom, hogy közületek is sokan átéltétek már ezt emberekkel és/vagy állatokkal.

Persze átéltem egy szívcsakra élményt is, mert hirtelen nagyra nyílt, miközben ő meghalt. Mindannyian sírtunk a szerettünk elveszítése miatt. Minden alkalommal, amikor egy szeretett személy elhagyja az életünket, az energiamezőnk megváltozik – elengedjük őket. Neki ez megkönnyebbülés volt, mert nem kellett tovább szenvednie, én pedig a következő két napban egy igen mély tudatosságot tapasztaltam arra vonatkozóan, hogy értékeljek minden másodpercet. Ezt mondja mindenki más is, aki találkozott már a halállal valamilyen formában.

Nem tudjuk mennyi időnk van még itt. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk itt fajként vagy egyénként. Ám, ha továbbra is azzal a szándékkal és vággyal éljük a mindennapjainkat, hogy itt legyünk nap mint nap, akkor folyamatosan teremtjük és megújítjuk az életet a legjobb tudásunk szerint és ezért a legmagasabb potenciálok elérhetővé válnak számunkra egyénként és a bolygó számára is.

Úgy látom, hogy sokan érzik magunkat erőtlennek, amikor látják, hogy mi minden történik a világban. De szeretnék mindenkit emlékeztetni, magamat is beleértve, hogy nagyon is erőteljes a minden nap rendelkezésünkre álló energia.

Tehát, ha stresszelve érzitek magatokat azzal kapcsolatosan, hogy milyen folyamatok zajlanak például Ukrajnában éppen, megtehetitek azt, amit én is tettem a minap. Leültem, rágondoltam arra a helyre, az emberekre azon a vidéken és elképzeltem a békét, fenntartottam a béke gondolatát a számukra. Képesek lehetünk hatással lenni a világra, különféle helyzetekre, sokkal erőteljesebben, mint ahogy azt felfognánk.

Napi szinten tehetünk dolgokat ismeretlenekért és a hozzánk közel állókért is. A legfontosabb mindannyiunk számára, hogy megtartsuk az életerőt, hogy megtanuljuk hogyan tarthatjuk meg a középpontunkat a mindennapjainkban.

Mert, amikor kibillensz a középpontodból és belemerülsz az emberi káoszba, akkor belekerülsz egyfajta energia-töredezettségbe, amiből most sok megtapasztalható. Ekkor elfeledkezel a függőleges, spirituális kapcsolatodról, ami tagadhatatlanul mindig velünk van.

Ha ezzel a belső, függőleges kapcsolattal épp annyira összehangolódsz, mint amennyire a külső, vízszintes kapcsolattal, akkor nem csak sokkal gazdagabbá válik az élményed a létezésről, hanem sokkal magasabb szintű tapasztalású lesz minden, amit aznap teszel. Mind tudjuk, hogy az alacsonyabb szintű élmények nem okoznak valami jó érzést, amikor épp megtapasztaljuk őket.

Szeretnélek megkérni titeket, hogy ennek az üzenetnek a végén álljatok meg egy pillanatra és kérdezzétek meg magatoktól, hogy rosszul éreztétek-e magatokat az utóbbi időben. Mennyire bonyolódtatok bele mások negatív érzelmeibe, félelmeibe, energiáiba?
Rászántok-e naponta pár alkalmat arra, hogy visszatérjetek önmagatokba?

Tedd fel a kérdést, hogy te hogy érzed magad ezen a gyönyörű bolygón, amin élünk. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél most tenni – magadért vagy akár a világ többi részéért.

Remélem remek hónapotok lesz, áprilisban találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/03/march-2014-energy-forecast-finding.html

Lee Harris (dec) – Az ember és a szellem egyesülése

2013. december 3.

LeeHarrisAz ember és a szellem egyesülése

Hello, üdv a decemberi energia-előrejelzésben.

Kint szerettünk volna filmezni, Marc és én hosszú sétát tettünk itt Boulderben, hogy találjuk egy védett helyet ebben a vad szélben, ami ma vonul át Boulderen. Végül bejöttünk a házba, hogy hallható legyen, amit mondok. Számomra ez most eléggé metafórikusan tükrözi az életet. Úgy tűnik most napi szinten kell megadjuk magunkat – visszalépni egyet, menedéket találni a kinti káosztól és megtalálni a belső békénket.

Az egyre jobban megnyíló tudatosság hatására a világban most erősebb káosz és konfliktus tapasztalható, mint korábban. A kettő kéz a kézben együtt jár. Úgy tűnik, hogy a mindennapi életünk több figyelmet igényel tőlünk, diszharmonikussá vált – tapasztalom ezt a saját életemben és azoknál is, akikkel beszélgetek.

Ezért fontos, hogy tartsd magad a középpontodban és képes legyél pozitív energiát adni a feléd áramló dolgoknak. Találd meg a középpontod és emlékezz ki vagy, azzal együtt, hogy mi minden történik most a világunkban. Mert ahová helyezed a figyelmed, a fókuszod, amire gondolsz, nagyban befolyásolja, hogy mi történik veled legközelebb.

Például, ha olyan hírt olvasol az újságban, ami tömve van félelemmel és azért készült, hogy félelmet keltsen benned, akkor ezt magadba szívod és minden további cselekedetedre hatással lesz, hiszen hurcolod magaddal a testedben.

Ezért is fontos mindannyiunk számára, hogy ne csak azt tudjuk hogyan dolgozzunk az elmével vagy hogyan tegyük egészségesebbé a testünket. Most már a ‘teljes létezés’ folyamatát kell nézzük, a teljes érzékelő lényünket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, az energiamezőnket, fizikai testünket, egyben. Mind azt kérik, hogy rájuk lássunk, egyesüljünk velük, beépülhessenek. Ezért van az is, hogy visszatérő álmaink vannak múltbéli helyzetekről, eltávozott szerettekről. Konfliktusokat oldunk meg az álmokon, fantáziálásokon, látomásokon keresztül, mert egyre inkább egyesülnünk kell a szeretettel.

Adok néhány kiegyensúlyozó tippet, amiket úgy hiszem a korábbi hónapokban is mondtam már, de nem árt az ismétlés:

A hasunk fontos középpont a testünkben. Segít a biztonságérzetünkben, az emberi kapcsolatainkban és összekötő szerepe van az emberek között, illetve a konfliktus-energiákban.

Tehát, ha problémát tapasztalsz egy emberi kapcsolatodban, valakivel vagy önmagaddal konfliktusba kerülsz vagy csak nem érzed magad biztonságban, dolgozz a hassal.

Minden nap, csak pár percet rászánva naponta – annyiszor, ahányszor csak akarod – tedd a kezed a hasadra és lélegezz ki és be. Fókuszáld a figyelmed a kezedre és a hasadra.

Néhányan talán azt mondjátok: “Eléggé elfoglalt vagyok, sok dolog van a fejemben”. Nos, pont ezért csináljuk ezt. Engedjük, hogy ez az őrült aktivitás más fókuszt találjon. Miközben ez történik, az idegrendszer elkezd megnyugodni, így téve téged fókuszáltabbá, egybevágóvá, ahelyett, hogy szétszóródnál a kaotikus energiákban.

Ezért működik a meditáció oly sokak számára. Nem csak a gyakorlásával, amivel a belső világainkba utazhatunk általa. Sokak számára (akik talán még sosem emelkedtek benne olyan magasra, vagy nem érték el azt a szintet, ahol a meditáció ilyen szinten hat), már maga az a tevékenység is sokat segít, hogy leülnek és mozdulatlanságba helyezik a testüket és evvel elengednek minden külső dolgot egy időre. Önmagában már ez is nagyon hasznos a belső rendszerünk számára és ezáltal egészen más energiákat viszünk magunkkal a világba.

Tehát, pár gyakorlat: az egyik a has és a légzés.

A másik – és már sokszor beszéltem erről -, hogy ne feledkezz meg a szavaid erejéről a szándékot illetően. Például gyakran használom ezt: “Visszatérek a saját energiamezőmbe. Visszatérek a saját energiamezőmbe.”

Akkor mondom ezt, amikor talán túlságosan belemerültem mások energiamezejébe vagy észreveszem, hogy kissé kikerültem az egyensúlyomból és észreveszem mennyire elfoglalt vagyok. Azáltal, hogy azt mondom: “Visszatérek a saját energiamezőmbe”, visszahívom az összes részemet, amit esetleg másoknál hagytam és visszaállítom a belső erőmet. A belső erőnk mindig velünk van, akkor is, ha kimozdult a középpontunkból. Nem tud teljesen elhagyni minket.

Ám el tud mozdulni az energiamezőnk széléig, ahol már nem vagyunk egyensúlyban. Ekkor vissza kell térjünk a középpontunkba, amikor kicsit reszketegnek érezzük a rendszerünket. Ez a reszketegség megnyilvánulhat gondolatokban, felfokozott érzelmekben vagy csak a fizikai észlelésünk felerősödésében.

Megteheted ezt bárkivel, ha úgy érzed energetikailag kissé összemosódtatok. Ez pedig sokszor történik mostanában, mert kollektívaként nagyon igyekszünk feloldani a fájdalmat és keressük az utat a kinyílásra. Nem csak amiatt, ami a világban történik – ez egy sejtszintű energiamozgás, ami mindannyiunkban működik. Felkértek mindannyiunkat, hogy egyesítsük az emberit és a szellemit.

Így aztán sokan, akik hosszú ideje spirituálisak vagytok, és élveztétek a spirituális törekvéseiteket, lehet, hogy nehéz időszakon mentek keresztül, mert felkértek, hogy térjetek vissza az emberiséghez és emlékezzetek, hogy emberi létezők vagytok, emberi formában ezen a bolygón egy olyan időszakban, amikor a jelenlétetekre itt van szükség. Ez egyáltalán nem olyan, mintha a bolygó fejlődésének rabszolgái lennétek – ez csak olyan, hogy úgy halunk meg, hogy teljes tudatában vagyunk annak, hogy készen állunk a halálra.

Ezért amikor meghalunk, mind a lelkünk és a fizikai testünk készen áll a távozásra. És ha még életben vagyunk, akkor érdekességképpen feltehetjük a kérdést, hogy miért is vagyunk még itt, milyen tapasztalat vár még ránk? Mert tudom, hogy mindannyiótokban ott az árnyéktörténet, ami azt mondja: “Nem akarok itt lenni ezen a bolygón”. Én is sokszor átéltem már ezt az érzést és tudom, hogy sokan mások is. Ám az az igazság, hogy bár ez a hullámzás és a szívenergia emelkedése nehéznek tűnik, de mégis sokkal, sokkal könnyebb ebben lenni és megnyílni, befogadni, minél többet gyakorlod azt, hogy hátralépsz egy kicsit az életedből.

Ha még nem sokszor élted át ezt az élményt, ha elfoglalt életet élsz, gyerekeid vannak, leköt a munkád, akkor először csak kis szeleteket szakíts az idődből arra, hogy gyakorold ezt. Például 4 percig, napi 5 alkalommal – így ez a napi összesen 20 perc nagyot tud változtatni az energiameződön.

Ennek gyakorlása közben észreveszitek majd a felétek irányuló elvárások növekedését.
Hányan érzitek már most is, hogy mások elvárásai annyira megnövekedtek, hogy az már nem kényelmes a számotokra, illetve nem is érzitek magatokat képesnek annyit adni? Sokan átmentek most a saját határok meghúzásának szükségességén – megtaláljátok az erőtöket, hogy igent mondjatok vagy épp nemet mondjatok, szeretettel.
A végső cél szeretetteljesnek lenni úgy, hogy közben megtartod a határaidat. Ha nem tudsz megtenni valamit valakinek, amit ő nagyon szeretne, hogy megtegyél, bízhatsz abban, hogy a másik meg fogja találni azt az embert, aki tökéletes segítséget tud számára nyújtani a megfelelő időben (mert máskülönben rendben lévőnek éreznéd a magad számára). Ugyanakkor lehetsz vele szeretetteljes, lehetsz kedves, jószívű, mert pontosan tudod te is milyen érzés, amikor segítségre van szükséged.

Akkor is, amikor nem mindig érted meg mások motivációját a követelőzésre, próbálj meg  a szívükkel összekapcsolódni – még akkor is, ha úgy érzed a szívük zárva van éppen. Talán úgy érzed sérült a szívük, ekkor is lehetsz velük szeretetteljes, hiszen mindannyian voltunk már sérültek és mindannyian folyamatosan tologatjuk kifelé a határainkat. Ez egy szeretetteljes határ meghúzása.

Láthatjuk, hogy ténylegesen elveszítjük a Földön a férfias világnézetet a ‘jóról és rosszról’ és ez félelmetes.
Ezért ha te hozzá vagy szokva ahhoz az ideához, hogy mi a jó, mi a rossz, akkor el kell érned eddig az új pontig és közben lehet, hogy kissé ideges, nyugtalan leszel, mert elveszítetted ezeket az iránymutatókat az életedben. Ezek az iránymutatók olyanok, mint a fegyelmezés “ez jó, ez rossz”. Csak engedd magad élni. Igazán élni.

Egymás energiahálózatában élünk. És ezek a hálók megegyezésekre épültek. Például az is egy ilyen energiaháló, amit az egyik barátommal élünk. Amikor hozzám érkezik, mindig zaklatott állapotban van és én először mindig segítek neki, hogy jobban érezze magát, és csak ezután kezdődik valójában a találkozásunk. Lehet, hogy azért játsszunk ezzel a hálóval, mert ez az én múltam része, hogy eljátszom ezt a szerepet, így feloldva valamit magamban azáltal, hogy továbbra is ebben a szerepben vagyok vele kapcsolatosan. És az ő múltjában is van valami, azzal az érzéssel kapcsolatosan, hogy nem törődnek vele, ezért ő ilyenkor gyógyítást kap erre az érzésre.

De a lényeg az, hogy valószínűleg vannak ilyen megegyezéseid, hálóid néhány hosszútávú kapcsolatodban, hosszú ideje. Most pedig az történik, hogy ezek hirtelen elszakadnak, elveszítjük a régi hálókat, megegyezéseket. És hirtelen pattannak el – gyorsan történik. Ez pedig sokként ér bennünket, hiszen hozzájuk vagyunk szokva, kollektíven.

Ám minél többet gyakorlod azt, hogy összekapcsolódsz magaddal, a középpontoddal és kíváncsi vagy arra, hogy mi ez az egész, annál jobban fogod érezni a világot, jobb lesz a tapasztalatod. Mindebben segíthet egy tisztítókúra is. Ha esetleg fizikailag rosszul érzed magad, tisztítsd meg a fizikai tested. Egyél jobb ételeket, mozogj többet. Próbálj valami újat csinálni. Tudom, hogy sokan úgy érzik magukat mostanság, mintha víz alá rángatták volna őket. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz az, hogy azt gondolod, hogy valamit rosszul csináltál vagy elmulasztottál valamit.

Mindannyian, a legjobb tudásunk szerint, csináljunk valamit másként. Minden nap próbálj valami újat, csinálj valamit másként, mint szoktál. Ez egy folyamat, amiben én magam is elég régóta benne vagyok. De főleg az elmúlt hónapban nagyobb figyelmet fordítottam arra a kérdésre, hogy ‘mire van szükségem, ki vagyok én?’. Mert észrevettem, hogy mennyire felerősödtek az energiahullámzások. És ennek a fokozott figyelemnek köszönhetően sikerült megtartanom magam a középpontomban, erőmben, annak ellenére, hogy milyen nehézségek vettek körül. Az új utak megteremtése egy próbálkozási folyamat része volt nálam, a fókuszálás folyamata volt. Mindössze arról szólt, hogy hajlandónak kellett legyek arra, hogy fókuszáljak.

Vegyünk újra egy mély levegőt.

Észrevettem ám, hogy egy csomó információt zúdítottam rátok, amikor egyébként is túl sok információ vesz körbe minket – így aztán arra bíztatlak, hogy felejtsetek el mindent, amit mondtam (nevet).

Ha mégis emlékeztek egy-két dologra az egészből, akkor örülök. Ha mégsem emlékeztek, felejtsétek el úgy, ahogy van.
Már csak egy dolgot szeretnék mondani: emlékezzetek rá, hogy bízzatok magatokban! Ha most azt mondjátok, hogy “Persze bízom magamban ezért és ezért” – nos akkor tegyétek ezeket a dolgokat a legfontosabb fókuszotokká a következő pár hónapban, mert itt vagytok magatoknak, akiben bízhattok.

Egy szokatlan és csodálatos tapasztalatot élünk itt a Földön, egy igen gyorsan változó időben, ami sokszor elgondolkodtat minket arról, hogy vajon ki húzta ki megint a lábunk alól a szőnyeget?

Az az igazság, hogy mi magunk húztuk ki. Pontosan ismertük ezt az időalagutat, amin épp áthaladunk. És ha megnézitek az ősi próféciákat, ezekről az időkről beszéltek.

Ha a részleteket nézzük, hogy ténylegesen mik zajlanak – energetikailag pontosan azok történnek, amiket vártunk, hogy történni fognak. Az a baj, hogy annyira az elménkre figyelünk, annyira erre vagyunk tréningelve, hogy nem nézzük az energetikát, csak a külső részleteket. Azok pedig nem mindig mutatják olyan részletességgel a dolgokat, mint a teljes kép, ezért sokszor nem értjük őket.

Ezért, ha csak a részleteket figyeled, mindig erőtlen maradsz. Ha az esszenciádra figyelsz, a belső testre, az érzékekre, az életed kezd valóban életre kelni és megerősíted saját magad.

Ez az új paradigma, ami felé haladunk.

Tölts időt saját magaddal érzékelő üzemmódban – bármit is jelent ez a számodra (táncolj, mozogj, érints, alkoss).

Februárban fogok újra jelentkezni havi előrejelzéssel. Lesz egy előrejelzés januárban is, ami a szokásos éves üzenet lesz – amit talán már többen ismertek, hogy az egy kicsit más előadásmódú. Január 1-jén fogom megosztani.

Addig is sok szeretetet kívánok nektek 2013 utolsó napjaira. Remélem jó élményekben lesz részetek, sok jó emberrel találkoztok és jól érzitek magatokat a bőrötökben 🙂

Vigyázzatok magatokra, jövőre találkozunk.
Sziasztok,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.com/2013/12/december-2013-energy-forecast.html

Ha szeretnétek újraolvasni a 2013-as éves előrejelzést, ide kattintva megnézhetitek mennyire volt találó az évetekre.