Összetört szívek túlélése

szivkEbben az időszakban (április-május) sok párkapcsolattal kapcsolatos téma kerül felszínre. Újrarendeződünk, újrahelyezkedünk, úgy tűnhet az Élet sakkozik a pályán betöltött pozícióinkkal és elvesz minket valaki mellől, hogy másvalaki mellé tegyen és onnan aztán még tovább. Ha a kapcsolatainkban működik a tiszta kommunikáció – nem csak egymással, de önmagunkkal is – akkor nagyobb eséllyel maradunk a régi partnerünk mellett, ám így is megújulásra számíthatunk. Ez az időszak a megújulásé és bár főleg a párkapcsolatokban mutatkozik ennek fókusza, ez érvényes minden más kapcsolódásra is. Munkahelyi kapcsolatokra, barátságokra, az önmagunkkal való viszonyunkra.

Ha sok szőnyeg alá söpört témánk adódott, ha elnyomtuk bizonyos vágyainkat, akkor ez most a szembesülés időszaka és a változásé is. Mindez azonban nagyon fájdalmas tud lenni, menet közben összetörhet a szívünk, mély fájdalmakat élhetünk át a veszteségérzés miatt, amiért a régi ismert, biztonságosnak érzett dolgot magunk mögött kell hagyjuk és mert az újrarendeződéshez először meg kell éljük az elválást, leválasztódást. A megszokottól elbúcszúzni bizony nem kellemes. Ha egy kapcsolat véget ér, azt is meg kell tanulnunk elengedni és meggyászolni. Amíg ragaszkodunk, küzdünk a régi fenntartásáért, miközben már a leválás megindult, azzal folyamatos fájdalmat generálunk magunknak. Ezért esik olyan sok szó az elengedésről. De ez mit jelent valójában? Az elengedés az, amikor már nem ragaszkodom, kapaszkodom. Amikor már nem akarom, hogy az legyen, amit én akarok (hogy minden maradjon változatlan), amikor már nem állok ellen a fájdalomnak, amikor megadom magam mindannak, ami van, amikor elengedem a szorítást.

Amikor véget ér egy kapcsolat, az egy kicsit olyan, mint amikor egy szakadékot kell átugranunk, hogy átjussunk a túloldalra. Van, amikor megy ez egy ugrással is, de a legjellemzőbb az, hogy nem ugrunk. Ez akkor is igaz, ha mi magunk kezdeményeztük a szakítást, ebben az esetben is ugyanúgy végig kell járjuk az elengedés-megértés- elindulás-megújulás szakaszait.

div1

Most arról szeretnék írni, hogyan lehet túlélni egy fájdalmas szakítást. Legalábbis két saját példát megosztva szeretném megmutatni, hogy én hogyan haltam bele és éltem túl két óriási szívfájdalmat, amik végül nagyon sokat tanítottak nekem önmagamról. Abban bízom, hogy a saját tapasztalataimat megosztva talán segíthetek azoknak, akik most élnek át ilyesmit, és láthatják, hogy nincsenek egyedül. Túlélhető. Ha nem is pont azon a módon, ahogy én tettem, hanem más úton. Természetesen most is – mint minden írásomban – önismereti megközelítésből foglalkozom a témával.

Az első példában egy nyolc éves kapcsolatnak vetettem véget, de az, hogy én kezdeményeztem nem csökkentette az elválás fájdalmát. Összetört szívvel, fájdalommal és ráadásként a kezdeményezés miatti bűntudattal terhelve indult a megújulásom. Akkoriban ez volt életem első nagy fájdalma, óriási ébresztő erővel bírt. Persze akkor még ezt nem tudtam. Rengeteget beszélgettem a barátnőimmel, folyamatosan ismételgetve, bizonygatva, hogy jó döntést hoztam.

A kommunikáció nagyon fontos ebben a szakaszban is, mert a történtek szavakba foglalása segít az elmének a megértésben és ezáltal a felkavart idegrendszer megnyugvásában is.

Folyamatosan remegtem a belső feszülésektől, ráztak a belső érzelmi viharok. Rengeteget sírtam.

A sírás mindig jó, nagyon erős segítség abban, hogy újra és újra elérjünk a megkönnyebbülés állapotába.

Azt éreztem, hogy nem vagyok képes kezelni ekkora mennyiségű és intenzitású érzelmet. Úgy éreztem, hogy szétrobban a szívem és belehalok. Az egész lényem egy óriási feszültség volt. Próbáltam valamelyest elnyomni, lenyomni, hogy a mindennapokban funkciolnálni tudjak, de amint egy pillanatra is egyedül voltam, azonnal feltörtek. Hiszen egy vulkánt nem lehet lefojtani. Azt éreztem, hogy itt már tényleg csak a halál segítene, mert semmi más eszközöm már nem maradt a túlélésre. Érdekes ellentmondás, ugye? De még tartottam magam. Aztán egy hétvégén bezárkóztam és három napig sírtam folyamatában. Az elmém, mint az őrült gondolkodott, önigazolásokat keresett és megoldásokat, kiutat a fájdalomból. Remegett az egész testem. Fel sem keltem már az ágyból, csak feküdtem és szenvedtem. Aztán egyszercsak megéreztem, hogy én vagyok az, aki feszülök. Én vagyok az, aki szinte hergelem bele magam az újabb és újabb fájdalomba azzal, hogy pörgetem a gondolataim ugyanazon és azt akarom, hogy úgy legyen, mint régen. Hogy semmi se változzon. De hiszen már minden megváltozott. És akkor megéreztem, hogy mennyire elfáradtam. Hogy mennyire végletesen fáj a folyamatos fájdalom és feszültség és én magam tartom fent ezt az állapotot. Ekkor értem el egy pontra, ahol egy pici rés keletkezett az ellenállásom falán. Ez elég volt arra, hogy azt mondjam: Belefáradtam a fájdalomba, segítséget kérek, megkönnyebbülésre vágyom.

Amikor imádkozunk, segítséget kérünk, akkor kinyílt állapotban vagyunk. Amíg az igazunkat próbáljuk bizonyítani addig még zártak vagyunk és erővel toljuk a falat. Amikor szívünk mélyéről segítséget kérünk (legyen az akár isten, angyalok, barát, segítő felé), azzal elértünk egy olyan pontra, amikor már nem állunk ellen a sebezhetőségünknek, elismerjük önmagunk felé gyengeségünket és érzékenységünket, azt, hogy szükségünk van segítségre.
Valójában ekkor vagyunk a legerősebbek.

Miután spontán, de totálisan beleengedtem magam a fájdalom legmélyére, az elfáradással elértem a gödör legaljára, elértem azt a pontot, ahol már képes voltam megadni magam. Ebben semmi tudatosság nem volt még. Egyszerűen túlfeszültem, túlfájtam és átestem a holtpontomon, szinte belehalva a korábbi feszülésbe. Amikor ez a „belehalás” megtörtént, akkor éreztem először egy kis megkönnyebbülést. Ekkor kerültem elengedésbe, megengedésbe. Ekkor fogadtam el azt, ami van. Ekkor fogadtam el, hogy az ismert és megszokott életemben változás történt és a gödör aljáról már csak felfelé vezet az út. Aztán ráébredtem, hogy hoppá, innen már csak felfelé vezet az út! Ez hozta meg az elmém számára a felismerést, hogy ennél már csak jobb lehet, rosszabb nem. És ez bizakodással töltött el. És amikor bizakodni kezdünk, akkor azonnal emelkedni is kezdünk. Ahogy felismertem, hogy a szakadék alján vagyok, máris kiemelkedtem a szakadék másik oldalán. Nem kellett mászni, elég volt ráébredni, hogy innen már csak jobb jöhet.
Ennek felismerése még nem volt egyenlő azzal, hogy tényleg el is hittem, hogy jön majd jobb. Továbbra is azt gondoltam, hogy kénytelen voltam hátrahagyni a legjobb dolgot, ami velem történt, a másikkal való kapcsolatot. De ekkor már nem pörgettem bele magam az önsajnálatba (hiszen már egyszer elértem a legmélyebb pontot). Helyette inkább igyekeztem előre nézni. Négy évet töltöttem párkapcsolat nélkül, ám korántsem egyedül.
Önmagammal randiztam…

div1

Önmagammal randiztam. Kíváncsian figyeltem, hogy ki vagyok én a másik, egy másik nélkül. Milyen dolgok vonzanak? Mit gondolok erről-arról? Milyen tevékenységek vonzanak? Mi okoz NEKEM örömet? Épp úgy energiát és figyelmet szenteltem a magammal való kapcsolatra, mintha egy párkapcsolatban a másik iránt érdeklődtem volna. Sőt, sokkal mélyebbre mentem. Hiába, izgalmas személlyel randiztam és érdekes dolgokat tudtam meg róla(m).

Fontosnak és hasznosnak tartom, ha két kapcsolat között az ember tud egyedül lenni. Idő kell, hogy kitisztuljanak az érzelmeink, és tisztában legyünk azzal, hogy ki az, aki majd az új kapcsolatot kezdi – ki vagyok Én? Ki vagyok én Most? Tapasztalatokkal gazdagabban, megújulva, más szemmel nézve a világot – egy másik ember lettem menet közben. Nem ugyanaz az ember kezd egy új kapcsolatba, aki az előző kapcsolatba került és nem ugyanaz vagyok, aki az előző kapcsolatot maga mögött kellett hagyja. Változunk és ne hagyjuk ki annak a felfedezésnek az örömét, hogy kivé váltunk útközben.

A következő párkapcsolat akkor érkezett az életembe, amikor teljes szerelemben éltem magammal. Az egyedül töltött évek és a sok mélyre tekintés olyan ön-szeretetet hozott az életembe, ami békéssé és kiegyensúlyozottá tett. Boldog voltam magammal, elégedett az életemmel. A boldogság pedig boldogságot vonz – így egyszercsak egy új párkapcsolatban találtam magam.

div1

A következő szakítás négy év kapcsolat után ért el. Itt már tudatosabban alkalmaztam a leválási folyamatot, bár ez nem jelentette azt, hogy ne fájt volna épp olyan erősen, mint a korábbi veszteségélmény. Itt is végigmentem ugyanazon a meneten: Rendkívül sok sírás, érvelések, beszélgetések, tehetetlenségérzés, mély és gyötrő fájdalom. Ekkor azonban már ismertem a megoldást, bár tudni valamit és átélni az két különböző dolog. Mindenesetre amikor elértem arra a pontra, hogy több fájdalmat már nem tudok elviselni, meghoztam azt a tudatos döntést, hogy itt a vége.

Bezárkóztam ismét egy hétvégére és lefeküdtem a szőnyegre azzal a szándékkal, hogy itt és most meghalok a kapcsolat számára. Lefeküdtem a földre, mert érezni akartam, hogy ez az a mélypont, ahonnan csak felfelé vezet majd az út. De még velem volt minden fájdalom. Feküdtem és felváltva lazítottam és feszítettem az izmaimat, attól függően, hogy épp milyen érzelemhullám merült fel bennem. Ha harag, feszültség, akkor összeszorítottam minden izmomat és addig feszítettem, amíg el nem fáradtam bele vagy nem jött egy újabb gondolat- és érzelemhullám, ami egy fokkal könnyedebb volt. Ekkor ellazítottam minden izmomat. Azt mondtam magamnak, hogy addig innen nem kelek fel, amíg újjá nem születek ebből a „szívhalálból”. Figyeltem a gondolataimat, az érzéseimet – és ez a figyelem megadta azt az egy lépés távolságot, ami átalakít szenvedőből tanúvá, megfigyelővé. Itt már tudatosan arra figyeltem, hogy ne harcoljak a gondolataimmal az igazamért, hiszen ezen a fázison már átmentem barátok segítségével. Itt a földön csak a bennem felbukkanó érzelmekre figyeltem és a testemre, ahol feszül-lazul. Direkt nem változtattam a légzésemen, hagytam, hogy úgy jöjjenek a levegővételek, ahogy épp jönnek. Mélyen vagy felszínesen, hosszan vagy röviden.

Úgy tűnt, hogy hosszú órákon át feküdtem ott. Minden ellazuláskor kerestem magamban a megkönnyebbülés érzését. Sokáig nem találtam. Az első erős feszülések után elértem egy minden-mindegy állapotba, ami leginkább letargiához, depresszióhoz hasonlító érzet volt. Nem keltem fel, megfigyeltem ezt is. Belementem, megízleltem, hogy ez milyen érzés. Hát nem jó. De feküdtem ott tovább. Vártam, hogy mi jelenhet még meg. Tisztában voltam vele, hogy ami jön, az megy is. Lehet, hogy várnom kell rá egy ideig, míg elmegy, de várok.

Az a helyzet az érzelmekkel, hogy olyanok, mint a hisztis kisgyerek. Figyelmet akarnak. És ha nem kapják meg, akkor először erősödik a hiszti, fokozódik az érzelem, majd mivel hiányzik a dráma egyik résztvevője a képletből (én, aki belegabalyodnék az érzelembe), az intenzitás csökken, majd elül. És egyszercsak nincs ott többé.
Amire irányítjuk a figyelmünket, azt éltetjük. Ahová megy a fókusz, oda megy az energia.
Az egy lépés távolságból való megfigyelés azonban nem egy éles fókusz, hanem egy panoráma látásmód. Az eggyel nagyobb kép. Ekkor ténylegesen csak megfigyelők vagyunk. Mint amikor egy pályaudvart a felette lévő hídról szemlélünk és látjuk, ahogy a vonatok (érzelmek, gondolatok) a különböző sávokon jönnek-mennek.
Akkor adnánk fókuszt nekik, ha kiválasztanánk egy vonatot, ráugranánk, és csak azzal haladnánk egy irányba. Ekkor elveszítjük a nagyobb képet és a dráma részévé válunk, hagyva, hogy egy érzelem magával ragadjon minket.

Ami nekem sok órás földön fekvésnek tűnt, valójában csak két óra volt. Ez alatt az idő alatt sokféle érzelem jelent meg és haladt tovább, a fájdalom különböző erősséggel ütötte fel a fejét, majd csitult el bennem. Amikor úgy éreztem, hogy kiürültem, nagyon lassan nekiálltam felkelni. Megmozgattam a kezeim, lábaim, a fejem, majd oldalra fordulva feltápászkodtam. Nagyon nehezen keltem fel, ólmosan nehéznek éreztem a testem és rendkívül fáradtnak éreztem magam. Ezután lefeküdtem aludni és több, mint tíz órát aludtam. A belefektetett munkám az alvásidő alatt elrendeződött bennem és megújulva ébredtem fel. Ekkor már újra bizakodva. Úgy éreztem ténylegesen meghaltam a kapcsolatnak és egy üres papírlap vagyok. Azt írok és rajzolok erre, amit csak szeretnék. Most már nem kellettek évek ahhoz, hogy újra magamra találjak, hiszen már együtt voltam önmagammal. Pár nap alatt újra megtaláltam a korábbi egyensúlyom és ismét megújulva, új szemmel indultam neki az életemnek. Egy-két hónap elteltével ismét kopogtatott a szerelem.

A valódi elengedéshez nem lehet megspórolni a teljes érzelmi átélést. Először mindenképp át kell menjünk azon a szakaszon, amikor engedjük magunkat mélységében megtapasztalni az adott érzelmet. Csak ezután tud bekövetkezni a megkönnyebbülés fázisa.

Kérd, keresd és várd a megkönnyebbülést. Ez tesz nyitottá, ez mozgatja meg az energiákat, ez lendíti tovább a megkezdett változást. Aki nem halad, az áll. Tudd, hogy nem szükséges a fájdalomban hosszan időznöd. Szabad továbblépned. Mihez ragaszkodsz még? Miről hiszed azt, hogy nem tudsz nélküle élni? Ez igaz? Egészen biztosan igaz? Ki vagy Te? Ki vagy Te akkor, amikor önmagad szereted? Mi történne, ha szeretnéd magad?

Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com

Ha segítségre van szükséged, itt vagyok.
Nem kell egyedül lenned életed kihívásos szakaszában!
#BéreljMúzsát! Egyeztessünk időpontot, várlak szeretettel.

Kinyílás a gyakorlatban

kinyilás1

Vágyunk a Mindenséggel való egyesülésre.
Sokan kívánják azt, bárcsak többet érzékelnének a világból maguk körül, többet az emberekből. Szeretnék a világot jobban magukévá tenni azáltal, hogy elmélyednek a feléjük érkező ingerekben (látás, hallás, tapintás, érzékelés).

Ekkor szoktuk mondani azt, hogy vigyázz mit kívánsz, mert még megkapod. 🙂

A mélyebb/részletesebb érzékeléshez nagyobb kinyílás szükséges a részünkről, hiszen keskeny ajtónyíláson nem jön be annyi infó, mint egy szélesre tárt kapun. Ám bármennyire is szeretnénk egyből szélesre tárni a kapuinkat, az eddigi zártsági fokozatunk nem véletlen áll ott, ahol. A több információra nem csak a lelkünket, az elménket, de az idegrendszerünket is fel kell készíteni és ha hirtelen nagyra tárjuk a kaput, összezavarodhatnak bennünk a dolgok.

Az épeszűségünk egyik alaptétele, hogy szükségünk van arra, hogy „helyére” tegyük az általunk tapasztalt dolgokat, az elme megértésre vágyik. Tehát igényünk van felcimkézésre, az érkező információk úgymond különféle fiókokba rendezésére, hogy kezelhetővé váljon számunkra mindaz, amivel találkozunk. Emberi lényként az idő jelenléte is lassító hatással van ránk. Van úgy, hogy megélünk valamit, látjuk teljes egészében, ám mire a fizikai környezetünkben meg tud valósulni az bizony sok-sok egymás után megtett lépést igényel.

Amikor egy tanításban az hangzik el, hogy ne cimkézd fel a tapasztalataidat, ott arra utalnak, hogy ne akarj mindenáron belegyömöszölni egy négyzetet egy kör alakú fiókba. Mert az elmének ez a vágya annyira erős, hogy ösztönös túlélési reakcióként hajlamos ilyen erős túlzásokba esni. Azt is meg kell tanuljuk, hogyan hozhatunk létre új fiókokat az új információk számára.

Egyszerű módszerek arra, hogy az elmét befogadóvá tegyük
(avagy nyitás előtt olajozzuk meg az ajtót):

relaxáció, meditáció, ragaszkodásmentes megfigyelés

Ha hirtelen nyitunk, akár spontán történik, akár valamilyen módszer segítségével kicsit erőszakolva (és nincs előtte felkészítés), akkor még egy kellemes élmény, mondjuk erős szeretetélmény is lehet olyan sokkoló, hogy elfelejtünk még lélegezni is és szédülést, zavartságot érezhetünk. Az ilyenkor bekövetkező erős sírás is valójában egy energialevezető testi reakció a hirtelen megnövekedett energiamennyiségre.
Kicsiben ezt bizonyára sokszor megtapasztaltad már, amikor elérzékenyültél egy filmen, egy emberi jócselekedet láttán, vagy amikor néztél egy alvó gyermeket és hirtelen jobban megnyílt a szíved, több energia áramlott feléd, hiszen kitártad a kaput egy pillanatra.

Ez alapvetően jó érzés. Természetes igény, hogy többet szeretnénk belőle. Ám, ahogy korábban mondtam, a zártságunk foka nem véletlen. Mert a nyitás nem csak egyoldalú áramlást jelent. Jobb esetben szépen fokozatosan nyitjuk magunkat, de még így is néha túlterhelnek minket az ide-oda áramlásnak indult érzelmi hullámok.
Amikor kinyílunk, az energia minden irányban áramolni kezd és bizony a korábban lefojtott, elnyomott érzéseinket is megjeleníti. Kicsit olyan ez, mint amikor lomtalanítani kezdjük a pincénket.
Kinyitjuk az ajtót és ahogy kezdünk kifelé pakolni, örömmel látjuk, hogy milyen sok dologra már nincs szükségünk és milyen sok szabad helyünk lesz. Ez felszabadító érzés. Aztán ahogy haladunk beljebb, előkerülnek olyan tárgyak (érzelmek), amikről már megfeledkeztünk, hogy eldugtuk őket. Tartogattuk őket évekig, aztán jól rájuk pakoltunk még sok mást, így egészen észrevétlenek lettek. Ugyan a figyelmünk teréből teljesen kiestek, de a helyet attól még foglalták. Most pedig észrevesszük őket. Előjönnek a hozzájuk kapcsolódó emlékképek, hirtelen a múltbéli érzelmek jelen idejű érzelemmé válnak, ahogy a mostban újraéljük őket – költőien fogalmazva: ahogy rávetül a tudatosságunk fénye. Ha ez kellemes élmény, akkor is dönthetünk úgy, hogy már nincs rá szükségünk, vagy új helyre pakoljuk, ahogy rendet akarunk rakni a terünkben.

Ám ha ez kellemetlen élmény (és általában az, mert azért raktuk olyan jó mélyre, hátra), akkor a nyitással egyben rákényszerítettük magunkat arra, hogy szembenézzünk ezekkel a régi félelmekkel, szégyennel, kellemetlenségekkel. Na ezért is kell a felkészítés. Mert semmi sem garantálja, hogy amivel évekkel ezelőtt nem tudtunk szembenézni (amiért eldugtuk) azzal most – akármennyi év is telt el – képesek vagyunk megbirkózni. Ne féljünk segítséget kérni.
Ugyanakkor mindez ne tántorítson el bennünket a kinyílási vágytól, hiszen amikor végre kipakoljuk azt a pincét, rendet rakunk és megérezzük a hatalmas, bennünk felszabaduló tér erejét, az valójában egy újjászületés. A téli hideg szürkeség utáni napsütéses, kirügyező tavasz. Egy hatalmas, nyugodt, jóleső sóhaj a létezésben.

Ekkor azt érezhetjük, hogy az életünk egy teljesen friss, tiszta lap. Érezzük a szabadságunkat és tudjuk, hogy azt rajzolunk erre a lapra, amit csak akarunk. Nincs határ, nincs kötöttség, csak rajtunk múlik. Végtelenségben vagyunk, a szabadság és a minden lehetségesség terében. Ez könnyűséget ad és olyan örömöt, amitől a föld fölött járunk. Ez egy tetőpont, egy katarzis. Ezt nem tudjuk megtartani, ahogy semmit sem, hiszen az élet változás. És azért sem, mert az emberangyal természete a teremtés. Egy üres papírra rajzolni vágyunk. Szeretnénk megtölteni azt színekkel, formákkal.

Ekkor érdemes megintcsak élesíteni a tudatosságunkat, hogy ténylegesen mivel akarjuk megtölteni ezt a lapot. Egy részét a megszokásaink firkái és keretei fogják elfoglalni. A mindennapi szeretett rutinjaink, amik biztonságérzettel töltenek el minket. Ezután, hogy ki mennyire kezd el bátrabban rajzolni, az az egyén vágyaitól függ és attól, hogy mennyire töltötte fel az új lapját a régi szokásokkal, mennyi hely maradt az újaknak.

Érdemes tisztában lenni vele, hogy ezt a bizonyos pincét nem tudjuk egyetlen lendülettel kitakarítani. Az életünk során többször érezzük szükségét a lomtalanításnak, vesszük észre, hogy betelt a lapunk, szükségünk lenne egy újra. Ez a legtöbbször nem tudatos döntés, hanem a felsőbb énünk küldi az üzeneteit az emberi részünk felé és egyszercsak megjelenik bennünk egy gondolat, egy érzés, hogy na most…

Ekkor van az, hogy mélyebb kérdések merülnek fel bennünk, mint: Ki vagyok Én? Mi a dolgom a Földön? Hol tart az életem? Azt csinálom-e, amit szeretnék? Jól érzem-e magam a bőrömben? Mire vágyom valójában?

Illetve az élet elkezdi dobni nekünk a lehetőségeket a változtatásra.
Ez néha idegesítő formában érkezik, ha a hozzáállásunkban ellenállunk a változásnak vagy nem vettük észre a finomabb jeleket. Ekkor például egymás után többször kerülünk hasonló kellemetlen helyzetbe; olyasmivel szembesülünk, amihez nem fűlik a fogunk, de amikor megtesszük, észrevesszük, hogy mennyi plusz információt kaptunk, amire nem is számítottunk. Hirtelen érzelmi mélypontra vagy magaspontra kerülünk (pld. szerelmi csalódás vagy szerelmes találkozás), ami keményen új nézőpontokat hoz az életünkbe. Fizikai betegségek kényszeríthetnek térdre bennünket, ami szintén új nézőpontot ad és sok új érzelmet áramoltat be, hiszen amikor mi magunk is gyengék vagyunk, egyből türelmesebbek leszünk más gyengélkedők felé, megjelenik a tolerancia, az elfogadás, a szeretet újabb síkjai, a törődés és figyelmesség igénye önmagukkal és másokkal.
Az érzelmi törésekkel, kisebb-nagyobb hullámokkal járó ajándékok mindig tapasztalati szinten égnek bele a lelkünkbe, mély érzések formájában.

A kinyílás jó.
De megvan a maga ideje, sose erőltessük agyból, ne akarjunk okosabbak lenni az Életnél. Úgyis észre fogjuk venni, amikor a felsőbb énünk bejelenti a lomtalanítási időszak kezdetét. Csak figyelnünk kell az életünkben megjelenő ismétlődésekre, szinkronicitásokra, az úgy tűnik semmiből érkező változtatási igényekre, vágyakra.

Merjünk segítséget kérni, mert ilyenkor bizony szükségünk van rá. És nincs ám sehol kőbe vésve, hogy ezeken a lomtalanítási és kinyílási időszakokon egyedül kéne végigmenjünk. Azért vagyunk emberi közösség, hogy segítsük egymást. Egyfelé tartunk, egy bolygón élünk, együtt járjuk az egyéni, ám hasonló útjainkat. Figyeld az élet kit sodor eléd. Vagy ő lesz a segítségedre vagy te az övére. Az energia sosem egyirányú, támogassuk egymást, hogy a találkozás végeztével mindkét fél mosollyal az arcán mehessen tovább.

Tehát ha a Mindenséggel akarsz találkozni, tudd, hogy a saját legmélyebb rétegeiddel, elfojtásaiddal is találkozni fogsz. Légy bátor, megéri!

Tamás Kriszti Tara

– Ha segítségre van szükséged, egyeztessünk időpontot! Várlak szeretettel!
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Matt Khan – Az átalakulás

MattKhanAz erőszak cselekvésben lévő félelem.
A félelem a szomorúság elkerülése.
A szomorúság a magánytól való idegenkedés.
A magány az üresség elutasítása.
Az üresség a létező jelenléte.
A létező jelenléte a felébredett tudatosság.

A félelem észrevételével már nem fordulunk az erőszak felé.
Amikor szembenézünk a félelemmel, találkozunk a szomorúsággal.
Amikor találkozunk a szomorúsággal, észrevesszük a magány érzését.
Amikor elismerjük a magányt, feltűnik az üresség.
Amikor elismerjük az ürességet, felfedezzük a jelenlétet.
Amikor felfedezzük a jelenlétet, a tudat felébred.

Azzal, hogy észrevételezed a legmélyebb félelmeidet, ez elvezet a legalapvetőbb spirituális felfedezésedhez.
Bíztatlak, hogy azzal támogasd az erőszakmentességet, hogy elismered a saját kényelmetlenségeidet, ami aztán katalizátorként hat a legmasabbszintű fejlődésedhez. Amint időt szánsz rá, hogy szembenézz a megoldatlan érzelmeiddel, magasszintű rezgéshullámokat küldesz a tudatosság mezejébe. Ahogy a magasrezgésű hullámok belépnek az egyes energiamezőkbe, az erőszakot alkalmazókat (akik az erőszakot a saját lelkük útjának elkerülésére használják) arra inspirálja, hogy előbújjanak a rejtőzködésből és végre megadják magukat önmaguknak.
Ez az általakulás alapja.

Matt Khan

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
2015.03.09.
Forrás: http://www.truedivinenature.com

Ha segítségre, támogatásra van szükséged ehhez az átalakuláshoz, gyere Múzsabeszélgetésre! Nem kell egyedül csináld. Együtt haladunk, olyan tempóban, ahogyan te leginkább megtalálod a válaszaidat, az erődet. Biztonságos teret nyújtok neked és melletted vagyok. Várlak szeretettel: Tara

Tara – Amikor jól működik egy párkapcsolat

Taraprofil-9829Ha jól működik egy párkapcsolat, annak mi a titka? Vajon a jó kapcsolatban a két fél kiegészíti egymást? Az ellentétek tényleg vonzzák egymást? Mitől működnek a hétköznapok?

Én szeretek mindent átfuttatni magamon, saját tapasztalatot szerezni, hogy elsőkézből beszélhessek az adott témáról. Ezért is szeretek olyan sok mindennel foglalkozni, mert minden, amibe mélyebben belenézek, tanulságokkal szolgál. És bizony a párkapcsolat remek tanító, amiben immár 11 éve van szerencsém elmélyedni a kedvesemmel.

A saját tapasztalatom, a saját párkapcsolatomban az, hogy persze kiegészítjük egymást a különbözőségeinkben, de alapvetően azért működünk jól, mert mindketten eléggé egészek vagyunk önmagunkban. Nem keressük a másikban a másik felünket, mert tudjuk, hogy egymagunkban is kerek egészek vagyunk. Ez mondjuk évek munkájának köszönhető, külön-külön dolgozva magunkon, megismerve a saját félelmeinket, erőnket, képességeinket. Ezért mindezzel az önismereti munkával a hátunk mögött (és a mindennapjainkban) már könnyebb volt kapcsolódni a találkozásunkkor. Egy évvel a megismerkedésünket megelőzően nem is működött volna jól a kapcsolat. Előbb egésszé kellett válni mindkettőnknek. Ez is mutatja, hogy mindennek megvan a maga ideje, meg kell érjünk az életünkben bekövetkező következő lépcsofokokra.

Meg kellett ismernünk egymás szeretetnyelvét, hogy kinek mire van szüksége. Ebben leginkább a tiszta kommunikáció segít, vagyis nem drámázunk, hanem konkrétan elmondjuk mire vágyunk és miért. Engedni önmagunkat megnyílni a másik felé, teljes bizalommal, illetve engedni a másikat is, hogy kifejezhesse szabadon, hogy neki mire van szüksége.
Az én mottóm: Hagyd élni! Vagyis engedjem meg a másiknak is azt a megnyilvánulási szabadságot, amire én is vágyom. Engedni, hogy a másiknak is lehessen rossz napja, amikor elvonulna a világ elől, vagy csak nagyon lefoglalt a saját gondolataiban, munkájában, épp úgy, amilyen természetes módon engedjük azt, hogy megossza az örömét, ami napközben érte.
Nálunk ez a kommunikáció és az egymásnak megadott tér segített a legtöbbet, hogy az eléggé különböző temperamentumunk közös nevezőre jusson. Aztán idővel a különbözőségeink szépen egymáshoz formálódtak. Hálás vagyok, hogy nem csak adhatom, hanem én is megkapom a szükséges teret.

Mivel szerettük, szeretjük egymást, igyekszünk úgy szeretni a másikat, ahogy az a másiknak jó, nem pedig ahogy nekünk. Persze úgy is, de fontos szempont, hogy tudjuk a másik mitől érzi magát szeretve – mi a szeretetnyelve.

Nyilván van több közös pontunk, hiszen anélkül nem is találtunk volna egymásra. De a különbözőségeink is rendben vannak. Igaz, néha akadnak belőle kisebb-nagyobb zökkenések, de az alapfelállás a szeretet, ezért egyértelmű, hogy mindent megoldunk hamar.
Az ellentétek vonzása ugyan szikrázó kapcsolatot eredményezhet, de az várhatóan csak rövid idejű lesz és/vagy nagyon viharos. Ha túl sok a vita, az lemeríti mindkét felet, ezért hosszú távon az ellentétek inkább kifárasztják egymást, mintsem támogató, kiegyensúlyozott kapcsolat alakulna ki közöttük.

Én már nem tudnék egy olyan emberrel együtt élni, aki önmaga kiegészítéseként lát engem, aki azt keresi, hogy a két félből legyen egy kör, egy egész. Mert az hiányállapotból fakadó problémákat hoz magával. Én végtelenül tisztelem a páromat, hogy nélkülem is egész – van kit szeretni, megismerni. Valaki, aki nem én vagyok. Mégis megláthatom benne magamat is, így ő is én vagyok. Összeolvadunk. A megismerés teljesen más szintje ez, amikor nem akarom, hogy pont olyan legyen, amilyennek látni szeretném, hanem olyannak láthatom, amilyen. Ez számomra egy “lélekorgazmus”, megismerni valaki más világát a párkapcsolat mélységében és osztozni az élményeiben valamennyire.
Hiszen sosem ismerhetjük meg igazán egymást, mert máshonnan jöttünk, más tapasztalatok vittek el egy adott pontig az életünkben. Én is adom neki az én élményeimet, nézőpontjaimat, és megmutatom a magam világát, ő is szívesen látott vendég az én egész körömben. Ez egy végtelenül izgalmas, örömteli közös játék.
Szerintem jó párkapcsolatban az tud élni, aki folyamatosan kíváncsi. A másikra és önmagára.
A világ új színekkel telik meg.
Akkor is ha az az új szín épp az, hogy nem törli le maga után a morzsákat az asztalról, ami bosszantó 🙂 Szeretem a morzsáival együtt.

Tara

http://www.egyensulyban.com

Tara – A normális élet

Tara profil2Az életet olyannak kéne érezzük, mint az életünk legjobb szexuális élménye utáni érzés!

Olyankor az ember tele van életerővel, energiával, büszke, könnyed, nyugodt, békés, tele van szeretettel, elégedett és nyitott a világra. Ez az érzés lenne a normális.

Az emberiség pedig mindössze takaréklángon él, ahelyett, hogy teljes energiával lobogna bele a világba. Sőt! Általános, hogy a nagy lángon lobogókat igyekszünk visszafogni, félünk az ő szabadságuktól is, hát még a magunkétól.
Pedig mi rossz van abban, ha valaki életerős és cselekvőképes? Miért lenne az gond, ha valaki büszke, hiszen tisztában van a saját értékeivel és képes azokkal élni és hasznossá tenni? Mi a baj a könnyedséggel, a nyugodt és békés emberekkel, akik szeretettel fordulnak mások felé? Miért zavar, ha valaki nyitott és elfogadó? Miért fáj ez nekünk? Hol veszítettük el a bizalmunkat, önbizalmunkat?

A félelem uralja a gondolatokat, tetteket, rátelepszik más érzésekre is. Ideje, hogy ez változzon. És tud is változni. Hogyan? Lépésről lépésre, egyénenként. Nincs szükség békeharcokra, tüntetésekre. Mindössze egy kis kíváncsiság kell önmagunk irányába, egy pici nyitottság, hogy ma valami apró dolgot másként teszünk, mint tegnap.
Ha több szeretetre van szükséged, vigyél te több szeretetet magaddal. Ha több türelemre van szükség, legyél te, aki megmutatja milyen az, aki türelmes. Ha több nyugalomra van szükség, vigyél magaddal több nyugalmat – ha a te békés lélegzetvételed jelen van, arra a többiek is rá tudnak hangolódni.

Nem egyetlen hatalmas fordulattal kell megmentsük a világot. Ez egy folyamat. Ahogy minden út egy lépéssel indul és lépések sorából áll. És minden egyes pici vagy nagy lépés megérdemli az ünneplést: Ma is léptünk egyet, de jó nekünk! Ügyesek vagyunk!

Mikor kezded megengedni magadnak, hogy élvezd az életed? Mikor mered megünnepelni az apró dolgokat is? Mikor mersz örülni egy félmosolynak, egy félsikernek és nem veszteségként tekinteni rá? Mikor mered felismerni, hogy fontos a létezésed? Ha nem lennél itt, hiányoznál! Nem kell a legjobbnak, legszebbnek, legsikeresebbnek lenned! A fontosságod nem ezek függvénye. Ha ma sírsz, éppúgy szükség van rád, mint ha épp nevetsz. Ha ma elrontottál valamit éppúgy kellesz, mint amikor minden sikerül.
Engedd lobogni a lángod, mutasd meg a fényed! Ha nem érzed tökéletesnek, akkor is. Mert a tiéd.

A „normális” kifejezés egy gyűjtőfogalom. Azt jelenti: átlag, egyforma, hasonló.

Ha már nem tudunk elszakadni ettől a fogalomtól, tegyük átlagossá, vagyis általánosan jelenlévővé az életörömöt, legyünk egyformán nyitottak és elégedettek, hasonlítsunk abban, hogy szeretettel fordulunk egymás felé, a szeretetet feltételezzük és keressük a velünk szemben álló másikban. Napról napra, lépésenként.

Az életet olyannak kéne érezzük, mint az életünk legjobb szexuális élménye utáni érzés!

Az új normális: Életerős, energiával teli, büszke, saját értékét ismerő, mások értékét látó, könnyed, nyugodt, békés, szeretettel teli, elégedett, nyitott a világra. Ugye mennyivel jobban hangzik?

Képzeld el ezt a világot! Lásd magad előtt, hogyan zajlanak egy ilyen normális világban a mindennapok. Milyen érzéssel mész be a munkahelyedre? Milyen érzés a buszon utaznod? Milyen érzés a boltban vásárolnod? Milyen érzés másokkal találkoznod?

Milyen érzés normálisnak lenni? 😉

Tara

Lee Harris – Kivonatok

Sziasztok,

Egy gyors kis lélekemelő Lee utóbbi anyagaiból…

leeharris

A tudatosság mindig hullámzóan fog mozogni. Ebben az évben sokan lesztek, akik azt keresitek, hogy ne magával ragadó, rángató hullámban legyetek, hanem egy kicsit földeltebb, legyökerezőbb módon éljetek, cselekedjetek a tudatosság hullámaiban.
Könnyű elfordulni a mindennapoktól a spirituális gondolkodással, mert elmúlt életeken gondolkoztok vagy azon elmélkedtek mennyire végtelen a tudatosság és magatokban érezhetitek a szellem végtelenségét.
Ám az az igazság, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, minden, ami a testünkbe lett programozva – a test saját múltja, a családi genetika, a körülöttünk lévőkkel való energetikai kapcsolódások – arra kér, hogy legyünk itt, cselekedjünk, váljunk láthatóvá. Minden arra kér, hogy éljük az életünket itt és most.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Még sosem voltak ilyen idők, mint most, tehát az új helyzetekhez új megoldásokat kell találni. Ti pedig – mint az ezen a bolygón élő emberi lények – őrei, gondozói lehettek ezeknek a megoldásoknak, ha beleegyeztek, hogy egyre jobban és jobban kinyíltok. A kinyílásotok folyamatában ne féljetek az érzéseitektől. Inkább legyetek azokra kíváncsiak, figyeljétek meg őket, tegyétek meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy elrendezzétek őket. Aztán reggelente ésszerűen döntsétek el, hogy aznap mire vagytok képesek.

Ne bánjatok magatokkal keményen. Bizonyos napokon több energiátok van, mint más napokon. Időnként sokkal többre érzitek magatokat képesnek, mint máskor. Figyeljétek, hogy épp hogy áll az energiaszintetek és ezt figyelembe véve cselekedjetek. Bízzatok a megfigyelésetekben.

Az emberek legnagyobb pusztító szokása, hogy akarattal igyekeznek magukon változtatni, ahelyett, hogy engednék magukat ott és úgy lenni, ahol energetikailag épp vannak. [ford.megj.: Tehát aktuálisan alacsonyabb energiaszintnél ne próbálj kicsikarni magadból nagy, vagy több erőt igénylő teljesítményeket.] Bízzatok abban, hogy aznap a testetek belső fáradtsága pont az a pont, ahol épp lennetek kell.

(Kivonat: Az energia megszólal c. könyv második része – Beszélgetés a Z-kkel. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Ebben az évben az egyik legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, hogy tanulmányozod a félelmeidet.
Mik azok a dolgok, amik kiváltják belőled a félelemérzést?
Írd le őket és így láthatóbbá teszed őket a magad számára, jobban tudatosítod őket ezáltal.

Amikor pedig újra felbukkannak, már nem mumusként fog a félelem kísérteni és ijesztgetni. Csak szimplán megállapítod majd: „Ó igen, most épp ezt a félelmet élem át.” Ekkor emlékezni fogsz, hogy vegyél egy mély levegőt és elismerd, hogy igen, épp egy félelemérzés működik benned, ezért könnyebben tudsz lépéseket tenni azért, hogy kidolgozd magadból.

Minden energia és érzelem, amit érzünk folyamatos mozgásban van, tehát sosem félünk éjjel-nappal. Vannak időszakok, amikor kimozdulsz a félelem állapotából és más felé fordul a figyelmed. Ez a tudatosság tánca.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

http://www.egyensulyban.com

 

Tara: Terápia, Önismereti munka

tara-webképTerápia, Önismereti munka

Azért szeretnék egy pár szót szólni a terápiáról, az önmagunkon való munkáról, mert bár feltételezzük, hogy minden terápiás környezet támogató, mégis belefuthatunk rossz tapasztalatokba. Ezért fontosnak érzem szavakba is foglalni, hogy számomra mit jelent a terápia, az önmunka.

Tele vagyunk előre programozott (gyerekkorban tanult és ellesett) hitrendszerekkel, amik az életünk alapjait, építőköveit jelentik számunkra. Épp ezért nem is kell mindent kidolgoznunk magunkból, nem kell sterilek legyünk. A hitrendszereink, elképzeléseink, szolgálnak minket, céljuk van, nem véletlenül az életünk részei, nem véletlenül tettük oda őket. Ezzel együtt ezek nagy részét érdemes és le is lehet tenni, hogy megkönnyítsük a saját mindennapjainkat. Képesek vagyunk begyógyítani a régi sebeket, elengedni a régi sérelmeket, megbocsájtani magunknak és másoknak. Amíg a sérelmeinkhez ragaszkodunk, azok rabjai vagyunk és erős féket jelentenek a boldogulásunkban.

Ha valakit a hitrendszerei téglái tartanak össze, a megfelelési kényszerei, ha ebből építette fel az őt védő házat, nem emelhetjük ki a téglákat erővel, mert összeomlik és rosszabb helyzetbe kerül, mint a kényszerekkel körülvéve.

Meg kell várni, míg a téglák maguktól kezdenek kilazulni. Mikor a ház szűkössé  válik az illetőnek és maga kezdi el kilökni a nem kellő téglákat, ekkor tudunk segíteni, ha kéri. Ez is fontos momentum, hogy az illető kérjen segítséget, mert amíg nem kér, addig továbbra is be van zárkózva, hiába hall információkat, tanácsokat, ezek lepattannak a faláról és max. csak igen rövid ideig ható elsősegélyt adhatunk. Tartós változás ekkor még nem fog bekövetkezni.

A kérés elhangzása után sem szabad buldózerrel nekiindulni az építménynek, csak a már kilazult téglák eltávolításában segédkezhetünk, illetve bátorító erőként lehetünk jelen, hogy támogassuk őt a megújulási folyamatban. Ekkor megláthatja, hogy a többi téglára szüksége van-e még és ha igen, meddig.

Bizonyos terápiák, önmunkák erős fókuszt igényelnek, kőkemény szembenézést önmagunkkal és azokkal a tévhitekkel, hazugságokkal, amik hátráltatták az életünket. Ilyenkor egy jó terapeuta abban segít, hogy a kérdező ne térjen el az általa választott terápiás munka kereteitől, hiszen minden munkának vannak fázisai, ahogy a testi méregtelenítés sem azonnali tisztulást hoz. A testben lévő méreganyagok először előbújnak a rejtekhelyeikről, a felszínre kerülnek, ezért ekkor okozhatnak kellemetlenségeket, nehézségeket, de ez a folyamat része, hiszen megnyomtuk a startgombot. A méregtelenítés során, ha betartjuk a folyamatot, a test végül megszabadul a felszínre került méreganyagoktól és végül megtisztul, felszabadul. Pontosan így működik a legtöbb terápiás munka is, ezért nem szabad meghátrálnunk a kezdeti kellemetlen érzelmektől, amennyiben felbukkannak. Ez annak a jele, hogy a folyamat beindult, jó úton vagyunk. Egy jó segítő nem sietteti ezt a folyamatot, együttműködik a kérdezővel, nem vonulnak vissza, hanem szoros együttműködésben végigjárják az utat.

Segítőként a legfontosabb feladatunk egy biztonságos és támogató környezet teremtése, ahol azt érzi a kérdező, hogy nincs egyedül és nem egyedül kell elhordania egy hegyet. Hogy tudja, hogy létezik olyan környezet, ami az ő törekvéseit támogatja, ahol a saját ritmusában haladhat.
Egy tapasztalt terapeuta, segítő ennél többet is tud tenni. A ritmust felismerve a megfelelö időben tud,
a további nyitást elősegítő kérdéseket feltenni, amik új nézőpontokat adnak az illetőnek, ezzel tágítva a teret, életteret a számára.

A nagyobb tér az több lehetőség, a “van választás” állapot tere, ami felszabadít és további belső tereket nyit meg az emberben. A lehetségességek tere kibővül.
A felszabadultabb állapotban könnyebben lélegzünk, ezért egybevágóbbak vagyunk a saját áramlásunkkal, önmagunkkal. Így nagyobb harmóniában vagyunk a körülöttünk lévö helyzetekkel, személyekkel is. Ha mi jól vagyunk, a környezetünk is jobban lesz, mert a ritmusaink összehangolódnak. Ezért (is) fontos az önismeret, mert az ismerkedési, oldási folyamatok által többet megtudunk önmagunkról és tisztában leszünk vele, hogy mi a valóban fontos a számunkra, merre szeretnénk, hogy haladjon az életünk, tehát ehhez kapcsolódó döntéseket hozunk, erre irányuló cselekvéseket fogunk végezni. Ha a terápiák, önismeret segítségével elmélyül az önmagunkkal való kapcsolatunk, ez az elfogadás és szeretet egy olyan békét eredményez bennünk, ami mindenre kihat, amivel csak kapcsolatba kerülünk.

A kedvenc történetem ennek bemutatására a repülőgépeken lévő előírás, miszerint ha baj van, az oxigénmaszkot először önmagunkra kell feltenni és csak utána a gyerekünkre/társunkra, hiszen ájultan nem tudnánk a segítségükre lenni. Ezért fontos az önszeretet. Aki szereti magát és előtérbe helyezi a saját igényeit az nem önző, mert az ilyen típusú szeretet adni akar, megosztani akar, segíteni vágyik, hogy másokat is emelhessen, másokat is eljuttasson a béke és elégedettség állapotába.

Fontos tudni, hogy aki felkeres egy segítőt, szeretne jobban belemerülni az önismeretbe az nem pszichés beteg (még ha érzelmi fájdalmai is vannak éppen), hanem kíváncsi és tanulni, fejlődni vágyó, bátor ember. Én így látok mindenkit.

Aki dolgozni szeretne magán, vagyis érzi, hogy vannak kilazult téglái, olyan segítőt keressen, akin érzi, hogy ezt a biztonságos teret meg tudja teremteni a számára és akivel jóérzéssel tudna együtt dolgozni.
A hozzám fordulók visszajelzéseiből tudom, hogy ők nálam megtalálták ezt a biztonságos teret, aminek végtelenül örülök és hálás vagyok, amiért belém helyezték a bizalmukat. Igyekszem ezt a bizalmat a legnagyobb szeretettel szolgálni.

Tara
2015.01.24.
http://www.egyensulyban.com

Tara – 2015: Arassunk

Tara profil2Üdv 2015-ben!

Ez az új év talán több újdonságot fog hozni, mint a tavalyi és végre fellélegezhetünk valamennyire, mert ezek az új dolgok kellemesebbek lesznek. Ahogy én látom, főleg év közepétől indul be mindez nagyobb lendülettel, tehát a nyári aratószezon az elmúlt 2-3 évben befektetett energiáink gyümölcsének aratását is jelenti majd.

Úgy érzem erősen érzékelhetővé válik majd egy határvonal azok között, akik ténylegesen tettek munkát önmaguk megismerésébe és a saját hitrendszereik átalakításába és azok között, akik még csak most kezdik el felfedezni ezeket a lehetőségeket maguknak. Ők ebben az évben nagy lendületet és sok segítséget kaphatnak ahhoz, hogy felzárkózzanak. A felzárkózást, mint önmagukhoz képest történő megnyílást értem, nem pedig valaki máshoz hasonlítva!

A vetési munkálatokat éppúgy nem lehet siettetni, mint ahogy az aratást sem lehet túl korán elkezdeni. Épp úgy, ahogy elaltatni sem tudjuk magunkat, ám azt megtehetjük, hogy „odakészítjük” magunkat az alváshoz ideális állapotba, tehát lefekszünk. Az elalvást azonban már nem lehet megcsinálni, abba csak beleengedni tudjuk magunkat.

Az idei aratás is ilyesmi módon fog történni. Az elmúlt pár évben előkészültünk, odatettük magunkat és most már a belelazítás részhez értünk, amikor úgymond maguktól billennek át a dolgok, érkeznek meg az eredmények. Itt már nem kell erőfeszítést tennünk, itt már csak engedni kell, hogy az eddigi munka lendülete átvigyen minket azon a küszöbön. Mint ahogy egy útjára elindított biliárdgolyó is szépen nyugodtan gurul be a lyukba, a lyuk előtt már nincs szükség további lökésre.

Az első három-négy hónap még az előkészületekkel fog zajlani, de már a nyugalmasabb feladatokkal – a példánknál maradva, most felvesszük a pizsamát és lefekszünk a megvetett ágyba, hogy aztán az év közepétől könnyedén átengedjük magunkat a megérdemelt pihenésnek, a megvalósult és megvalósuló álmoknak.
Akik pedig most még nem aratnak, ők a megnyílásokat kapják ajándékba, az új élményeket önmagukról és az eddig nem látott lehetségességekről.

Az első negyedévre vonatkozó „munka” mindössze a folyamatos újraigazítás, és egy kis vonalon túl való gondolkodásmód.
Ennek egyszerűségét és könnyedségét így ábrázolnám: Ülsz egy kényelmes székben és élvezed az arcodra vetülő napsugarakat. Ám, ahogy a nap elmozdul az égen, ha nem viszed arrébb a székedet, árnyékba kerülsz, ezért ha továbbra is szeretnéd élvezni a nap melegét az arcodon, időről időre arrébb kell egy kicsit tenned a széked. Ennél viszont nem kell többet tenni, csak finomhangolásokat végezni, odafigyelve az aktuális körülményekre és jelen pillanatra. Ennyi elég ahhoz, hogy sütkérezz a fényben.

Sugárzó napsütést kívánok mindenkinek 2015-re is!

Szeretettel: Tara

2015a

Lee Harris – A szeretet megsokszorozása

2014.06.02A szeretet megsokszorozása
és elmozdulás a sűrűségből a fény felé

 

 

Üdv mindenkinek a 2014 novemberi energia-előrejelzéssel.
Szép nap van itt Coloradoban, bár kissé hideg, de napos és aranyszínű levelek vannak mindenfelé.

Érdekes előző hónapunk volt. Általában az érdekes szót használom, amikor sok mindent szeretnék összegezni.

Néhány nappal ezelőtt egy előre felvett videóinterjút rögzítettünk egy rádióműsor számára Rob Gauthierrel. A műsor végén megkérdezte tőlem: Szerinted miért megy keresztül sok ember erős nehézségeken az utóbbi években és idén is? Azt mondta, hogy rengeteg embert ismer, akik nehéz időszakot élnek át.

Azt hiszem a küzdelem maga egy ismétlődő téma minden alkalommal, amikor ezeket az előrejelzéseket készítem és mégis igyekszem videóüzenet formájában átadni, még ha trükkös is a megvalósítása. A nehézségeinkben mind különféle szinteken vagyunk.

A legjobb tudásom szerint igyekszem összefoglalni a tapasztalataink sokszínűségét. A visszajelzésekből azonban látható számomra, hogy milyen végtelenül sokféle szinteken történnek a tapasztalásaink ebben az időszakban. Ez pedig olyasvalami, ami egyértelműen az emberi faj felemelkedésének útjáról szól és a változó, átalakuló tudatosságról.

Továbbra is úgy gondolom, hogy még mindig a 2012-es év utáni másnaposságot éljük. Sokan (ezt mondtam Robnak is) abban reménykedtek, hogy egyik napról a másikra történik majd nagy változás 2012-ben vagy 2013-ban. Ez a hirtelen változás azonban nem mutatkozott meg a környezetükben. Ezek az emberek még mindig egyfajta sokkhatás alatt állnak, gyászt élnek meg ebből az időszakból eredően és nehezükre esik igazodni mindazokhoz az általuk nehéznek ítélt dolgokhoz, amik a külvilágból tükröződnek vissza számukra. Ez is figyelembe lett véve.

De ahogy az októberi előrejelzésben is mondtam, újra várható egy nagy megnyílás a bolygónkon.

Túlhaladtunk már azon az időszakon, amikor a változás központja csak a tudatosságunkban és a belső világunkban volt jelen.
Most egy kinyíló időszakban vagyunk, ami – a következő évtizedben és azon túl is – nem csak lehetőséget ad arra, hogy változásokat idézzünk elő a bolygón, de szinte kötelességünkké is válik, hogy ezt tegyük.

A változás valóban belülről indul.

Érdekesnek találom a jelenlévő vitákat az olyan csoportokban, akik spirituálisnak csoportnak vagy fénymunkásoknak nevezik magukat. Ezek olyan felcimkézések, amiknek használata hasznos, de csak akkor, ha nem megkülönböztetésként használjuk őket. A megnevezések végsősoron úgysem jelentenek semmit, mert alapvetően mind emberi lények vagyunk és együtt utazunk. Ám ezeket a cimkéket az emberek aggatják magukra, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozzanak. Érdekesnek találom ezeket a csoporton belüli vitákat, belső harcokat és az emberek egymás felé irányuló haragját, amint azon vitáznak, hogy a dolgok miért nem változnak.

Azonban ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a valóban változást hozó, változásra inspiráló emberek sosem haraggal vagy ítélkezéssel teszik ezt. Legyen ez akár az az utcán élő nő, aki mindig összehozza az embereket és szolidaritást, közösségi szellemet idéz elő a jelenlétével vagy akár Oprah Winfrey a tévében, aki a saját módján teszi a dolgát. Ezek az emberek folyamatosan a változás energiáját hordozzák egy bizonyos pozitivitással, de legfőképpen egyfajta életenergiával. Nem haraggal hatnak, hanem élettel és az egymás felé, jövőbe vetett hittel.

Úgy érzem a személyes felelősségünk most emberként ezekben a furcsa időkben, hogy valamilyen módon felhagyjunk az idő folyamatos haladásával kapcsolatos aggodalmainkkal.

Sokakra nehezedik az idő nyomása. Olyan körlevelek kerülnek a postaládánkba, amik a környezetvédelemmel és a kormánnyal kapcsolatos sürgősségi dolgokról beszélnek. Meglehet, hogy ezeket valóban fontos elolvassuk és válaszoljunk rájuk, de maga a sürgetés érzése egyikünknek sem segít. Pár hónapja beszéltem már az ilyen jellegű emailekről és sokan használják ezt a típusú sürgetést arra, hogy készenlétben, feltüzelve tartsák magukat. Ám amikor feltüzelt állapotban vagy, nem éppen egy békés vagy életadó energiát viszel oda, ahová fókuszálsz.

Nemrég olvastam egy interjút egy énekes-dalszerzővel. Azt mondta, hogy középkorról szóló könyveket szokott magánál hordani emlékeztetőül, hogy nem számít milyen rosszul mennek épp a dolgok, régen sokkal rosszabb volt a helyzet, miket műveltek egymással napi szinten az emberek.

Én, éppúgy, ahogy ti – akik olvassátok ezt – szintén nem örülök, ha szenvedést, pusztítást, háborút látok a világban. Ez olyasvalami, amit újra és újra el kell fogadjak, hiszen itt élek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek örökre így kéne maradni, főleg, ha mindannyian eldöntjük, hogy kivesszük a részünket a változás előidézéséből.

Azt nem tudjuk milyen hosszan lesz élet a Földön, de azt tudjuk, hogy amíg itt vagyunk, lehetünk mi a legjobb gondozói és alakítói az általunk beáramló változásoknak.

Ezzel visszatérünk a személyes dolgokra.

Hogyan boldogultok jelenleg a vágyaitokkal, álmaitokkal? Hogyan tanultok mindabból, amit nehéznek éreztek?

Felelősek vagyunk, hogy

  1. Megismerjük önmagunkat
  2. Rájöjjünk arra, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk az életünkben

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányan érzékenyebbek vagyunk, mint mások. Ám amint elkezded megérteni, hogy ki vagy te és te hogyan reagálsz az életed külső körülményeire, már tudsz változtatásokat kezdeményezni és ezek lehetővé teszik a számodra, hogy a legjobb éneddel legyél jelen a mindennapokban.

Mindezzel együtt – ezt mindig elmondom – ha vannak napok, amikor minden nehéz, akkor csak lazíts egy kicsit, pihenj egy napot. A világ megvár, amíg összeszeded az energiáidat. Amikor pedig felfrissültél, visszatérhetsz a világba és készenállhatsz arra, hogy adj és kapj.

Az a gyakorlat, ami a rádióműsorban elhangzott, Zacharytól származik, csatornázás formájában. Ez egy gyors „lenullázási” gyakorlat volt, hogy letehessük azt a sűrűséget, nemkívánatos érzelmeket magunkról, amit esetleg magunkkal hordozunk, hiszen mostanában érezhető ez a sűrűség. Más emberek félelmeit is érezhetjük.

Az utcán járva hatással van ránk a körülöttünk lévők energiája. Kollektívaként egy nagy energiaóceán vagyunk. Ahogy említettem már, hogy az óceánban vannak hidegebb és melegebb foltok, éppúgy érezhetünk ilyesmit, amikor mások energiamezőjén haladunk keresztül. Ezeket az érzéseket pedig lehet, hogy magunkra vesszük és eggyéválunk velük.

Ezért olyan csodálatos az, ha nyitottszívű és pozitív emberek vesznek körül minket – a jó is ragadós, ahogy lemerítő lehet negatív emberek közelében lenni.

Azonban, ha a saját energiáidnak gondját viseled és éber vagy, meghúzod a határaidat.

A gyakorlat az volt, hogy képzeld el magad egy piramisként, aminek a csúcsa nagyjából egy méterig ér fel a fejed tetejétől számítva. Azután lásd a tested mellett a piramis oldalait, nagyjából 70-70 cm távolságra mindkét oldalon a csípődtől.

Most csukd be a szemed és képzelj el egy óriási fénygömböt, ami 1 méterre van a fejed tetejétől (a piramisod csúcsánál). Ez az univerzum fénye, ehhez kapcsolódsz hozzá. Most csak lásd és érezd ezt a fényt egy kis ideig. Kezdd el magad felé hívni ezt a fényt a fejeden keresztül a szívedbe és tovább lefelé a testedbe olyan mélységig, amit épp elbírsz. Engedd lassan lefelé haladni a fényt, engedd magadba.
Miután elkészültél ezzel a vizualizációs gyakorlattal, kezdd el finoman a földhöz ütögetni felváltva a lábaidat, jobb és bal.
Csinálhatod ezt a gyakorlatot állva is, ülve is. Csak finoman ütögesd a lábaidat a talajhoz.

Ezzel kiütögeted az összes sűrűséget magadból és a piramisod aljáról. Mindazt a sűrűséget, amit aznap magadba szívtál a világból, illetve mindazt, ami épp felbukkan benned, hogy tisztuljon.

20-30 másodperc elég, állítsd meg a lábaidat és térj vissza a fény elképzeléséhez. Lásd a fényt, nagyjából egy méterre a fejed tetejétől és ezúttal valószínűleg erősebbnek, fényesebbnek látod. Egyre jobban kell érezd és egyre lejjebb tudod húzni a tested felé.
Ezek után újra dobolj a lábaiddal a talajon – jobb, bal, jobb, bal.

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű és terápiás haszna is van. Ismételd ezt a „fény, majd láb” folyamatot harmadszor is. Képzeld el a fényt. Látod majd, hogy a fény nagyobb és egyre mélyebben tudsz hozzá kapcsolódni.

Néhányatoknak ez a gyakorlat talán túl metafizikus megközelítésű, másoknak pont így tetszik, ahogy van. A fő oka azonban annak, hogy ezt csináljuk az, hogy óriási mennyiségű fény árasztja most el a bolygót. Ezért történik olyan sok minden az emberi kollektívában, mert mindez a sűrűség és sötétség elengedésre kerül és ezek a feszültségek felszabadulnak az emberekből.

Tehát ez a gyakorlat arra való, hogy a sűrűségből a fény felé lépjünk. Nem tart sokáig, egyszerű és segít összekapcsolódni önmagaddal, a saját fényeddel és az univerzális forrásenergiával.

Ezt tesszük emberként. A sűrűségtől a fény felé haladunk minden egyes nap.

Rengeteg különböző gondolat kering, hogy mit is kéne tennünk, milyennek kéne lennünk. Ezt is sokszor látom a spirituális közösségekben „neked ilyennek kéne lenned, olyannak kéne lenned” és persze egyik sem igaz.

Senki sem mondhatja meg valaki másnak, hogy az milyen legyen, hogyan viselkedjen.
Arra törekedjünk, hogy saját magunkat csiszoljuk, azt tegyük mesterivé akik vagyunk, amiért ide születtünk a Földre és amit mi tudunk adni. És bízzunk mindebben, hogy a saját egyéni utunkon tökéletesen játsszuk a szerepünket ebben az univerzumban.

Természetesen (ahogy a korábbi hónapokban is említettem) különböző tünetekkel találkozhatunk ebben a felemelkedési folyamatban, mint:

 

  • Erős ’elengedős’ álmok. Sok rossz álmot élhetünk át – ezek a sűrűség kiválasztására szolgálnak, és az álom formáját választjuk arra, hogy ezeket átengedjük magunkon.
  • Külső és belső konfliktusok. Ez szintén egy olyan terület, amit egyre inkább képesek vagyunk csiszoltabbá tenni az életünkben. Meglehet, hogy belső konfliktusokat engedünk el – önmagunkkal kapcsolatos ítélkezéseket és zavartságot. Elképzelhető, hogy viták merülnek fel a környezetünkben és nem az a dolgunk, hogy részt vegyünk bennük, hanem az, hogy könnyedén kilépjünk belőlük, a legjobb képességeink szerint. Ha épp vitatkozol valakivel vagy kiabálsz valakivel, ez az élmény akár egy szükséges katalizátor is lehet az életedben. Valószínűleg sosem kívánod megismételni újra ezt a tapasztalatot, de lehet, hogy aznap pont ez kellett történjen a vita mindkét résztvevőjével, hogy átalakulhassanak a közöttetek lévő energiák – hiszen az energia folyamatosan változik mindannyiunk számára minden nap.
  • A változás elfogadása/elutasítása. Jelenleg vagy épp ellenállsz annak, hogy változást idézz elő vagy ellenállsz az érkező változásoknak, vagy elfogadod a változásokat, együtt haladsz velük, örülsz nekik és életerősnek érzed magad tőlük. Mindkét változat – az ellenállás és az elfogadás – ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala, ezért ne ítéld el az ellenállásodat, de emlékeztesd magad, hogy az ellenállásodon való átlépés lehet a legnagyszerűbb ajándék, amit magadnak adhatsz. Légy bátor.

 

Mindeközben emlékezz a Földön lévő fényre, ami számunkra és bennünk van itt. Lehet, hogy imádkozással kapcsolódsz ehhez a fényhez, lehet, hogy jógán keresztül vagy akár éneklésen keresztül. Rengeteg módja van a fénnyel való összekapcsolódásnak.

 

Azt is megtehetjük, hogy szó szerint becsukjuk a szemünket és egy pár pillanatra befelé figyelünk és így kapcsolódunk össze a saját bensőnkkel, illetve bármely egyszerű gyakorlattal is megtehetjük ezt, akár azzal is, amit az imént adtam.

 

Emberként ezen a Földön a „feladatunk” az, hogy a legjobb képességeink szerint több tudatosságot és fényt hozzunk a bolygóra; több együttérzést és pozitív változást hozzunk változatos világunkba.

 

Én eléggé felbátorodtam az általam látott megjelenő és szükséges változások kapcsán. Hálás vagyok, amiért láthatom, ahogy az emberek azon dolgoznak a világban, hogy változásokat idézzenek elő olyan területeken is, ahol az élet és a bolygó van veszélyeztetve, de méginkább azért, hogy látom, ahogy az emberek a békén és a bolygón lévő tudatossági szint emelésén munkálkodnak.

 

Arra kérlek gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy neked mire van szükséged ahhoz, hogy a saját szereped meglásd a nagy közösben. Mert mindig egyes emberekkel kezdődik, veled kezdődik a változás, ezért fontos az, hogy tudd, hogy neked mire van szükséged.

 

Sokszor bélyegeznek minket kritikusan önzőnek mások, akik nem értik az önszeretet és az önmagunkról való gondoskodás természetét. Amikor magasabb szinten gyakoroljuk az önszeretetet és az öngondoskodást, mint amit a társadalom tanított nekünk, akkor természetes számunkra, hogy másokról is gondoskodjunk. Természetessé válik, hogy jobban szeressünk, többet adjunk, hiszen a szeretet az az egymással megosztott energia. Nem kizárólagos és sokkal érdekesebb és élvezetesebb, amikor megoszthatjuk valakivel és láthatjuk növekedni és terjedni.

 

Remélem lesz egy kis időtök arra, hogy megcsináljátok a fenti gyakorlatot és arra is, hogy végiggondoljátok mire is van szükségetek ebben a hónapban.

Ha nehéznek érzitek ezt a kérdést és önzőnek érzitek magatokat közben, akkor különösen javaslom, hogy írjatok egy rövid listát, mert ha a dolgok, gondolatok csak a fejetekben hangzanak el, akkor ott maradhatnak az éteri szinten. Amikor leírjuk, behozzuk őket a testbe, később láthatjuk, ahogy megjelennek az életünkben valamilyen módon.

 

Sok szeretetet kívánok mindenkinek erre a hónapra.

 

Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/november-2014-energy-forecast.html

Steve Rother – Nincs többé jó vagy rossz

3014_03_06-SteveBarb(13-1W350)

Nincs többé jó vagy rossz

 

Üdvözlet Kedvesek, az Idő Őrzője vagyok

Régi szalmaszálakba kapaszkodás

Az időnek és a térnek egy kritikus pontjánál vagytok épp a Földön. Az egyik dimenzióból egyértelműen egy következőbe léptetek, miközben interdimenzionális valóságokon haladtatok át, most pedig a régi szalmaszálakba kapaszkodtok. Valójában ez eléggé normális viselkedés az emberiség fejlődését tekintve, legalábbis az alapján, ahogy ezt korábban már megtettétek. Ma erről szeretnénk beszélni és elmondani mi zajlik a világotokban. Igen, azt már mondtuk korábban, hogy sok energia kerül felvételre a bolygóról, a tektonikus lemezek olyan módon mozognak, ami jelentős stresszt jelent a bolygó számára is. Korábban, az alacsonyabb rezgésekben ez nem volt probléma, mert egyszerűen csak nem úgy éreztétek mindezt, mint ahogy most. Ezt a kapcsolatot elkezdtétek nagyon-nagyon mély szinteken érzékelni és sokan elkeseredésből túlreagálják ezt. Úgy érezhetitek, hogy ha most ezt nem értitek meg, akkor elveszítitek erre a lehetőséget. Kedvesek, Ti – és itt a felsőbb énetekre gondolunk – , akik Fénymunkásoknak nevezitek magatokat, a fény mesterei vagytok. Igen, ti vagytok azok, akik azt választottátok, hogy itt lesztek ebben az időben és nagy változást hoztok erre a bolygóra. Ezért megosztunk néhány nagyon egyszerű ötletet és eszközt, amit arra használhattok, hogy segítsétek az egész emberiséget a következő szintre lépni, ahol hatékonyan és könnyen lehorgonyozhatjátok a teljes energiátokat.

Cselekvés és reagálás

Mindössze annyit kell tennetek, hogy ránk néztek és meglátjátok milyennek látszanak a dolgok a fátyol ezen oldaláról. Hacsak nem az emberiségről beszélünk, nem használjuk a jó és rossz szavakat, a helyest és helytelent vagy a félelmet és szeretetet. A valóság az, hogy ezek nem léteznek, és ahogy a magasabb rezgésbe léptetek, elkeseredetten megkapaszkodtatok ezeknek a régi gondolatoknak az energiájába, hogy megpróbáljátok magatokat jobban érezni, főleg ráérezve a Földanya energiáira. Sokan, akik elnyomva érezték magukat vagy mintha elvesztették volna a hangjukat, megkapaszkodtak és visszaléptek, hogy valami ismerőset és kellemeset találjanak maguknak. Aztán ott vagytok ti, akik mindkét oldalra ránéztetek. Most mindenkit erre bíztatunk. Amikor valamire a mi szemünkkel néztek, akkor ítélkezésmentességet láttok. Az ítélkezés nem működik, hiszen nem létezik jó vagy rossz, csakis cselekvés és reagálás van, és jelenleg ez játszódik le a Földön mindenhol újra és újra.
Azonban mindez elért egy olyan felfokozott állapotba, hogy most már rálátásotok van minderre. Mi kell ehhez? Szükség van-e tűzszünetre, megegyezésre vagy a kormányaitok bevonására? Ez mind lehetséges, ám egyénenként is mindegyikőtök képes változást előidézni a magatokban hordozott, szívetekben lévő energiával. Legtöbben ezért jöttetek ide, ez az evolúció következő lépése az emberiség számára. Valójában ez egy lehetőség a fény számára, hogy olyan területekre világíthasson rá, amik eónokon keresztül sötétségben voltak, hosszabb ideig, mint gondolnátok. Igen, ennek sok része az elmúlt időkből ered. Sok nagy háborútok egyszerűen csak korábbi dolgok ismétlődése, amiket már megtapasztaltatok a történelmetek során és a jelenlegi helyzet sem más. Mégis, mindez elvezet benneteket a probléma gyökeréhez és itt az ideje, hogy mindannyian cselekedni kezdjetek.

Az együttérzés gyakorlása

Hogyan kell ezt csinálni? Nos, van egy ideg, ami a nyakatok oldalánál indul lefelé és 7 közül 5 csakrátokat átszövi. Ezt Vagus idegnek hívják és lehet edzeni. Miért tennétek ilyet? Ez az ideg felelős a hosszú élettartamért és ha edzésben tartjátok, mindenkire jó hatással lesz. Hogyan lehet edzeni ezt a Vagus ideget? Nagyon egyszerű… az együttérzés gyakorlásával. A Vagus ideg a részetek, része a fizikai felépítéseteknek, ami segít meglátni az együttérzést ezen a bolygón. Ha valami olyasminek vagytok tanúi, ami borzasztónak tűnik, az első dolgotok, hogy ujjal mutogattok egymásra. Megpróbáljátok kitalálni, hogy melyik oldalhoz akartok csatlakozni, hogy mi történt és kit kell hibáztatni. Mi lenne, ha egy kis darabkát magatokévá tennétek ebből a hibáztatásból? A felelősséget, hogy másként tekintsetek a dolgokra és talán meglátva az energiákat, amik ehhez a helyzethez vezettek. Egyikőtök sem hibás és egyikőtöknek sincs igaza. Mind az emberség egyvelegét, sokféleségét tapasztaljátok éppen.

Úgy tekinteni a másikra, mint saját részetekre

A kritikus tömeg idejét élitek. Nincs két út, Kedvesek. Az emberiség elképesztően gyorsan fejlődött az utóbbi négy és fél évben. Ahogy áthaladtatok a 12-12-12-es átjárón és visszaállítottátok az energiáitokat a Földön, elhatároztátok, hogy beléptek az emberiség új korszakába. Ezalatt az idő alatt, ami a Megerősödés Kora, értétek el a jelenlegi szinteket. Ám most nem tudtok tovább lépni, amíg meg nem oldotok néhány nagyon egyszerű problémát a különbözőségek középpontjában, amik újra és újra lejátszódnak a bolygón. Ezek az atlantiszi és lemúriai idők? Igen, Kedvesek, de mindez még ezeknél is tovább nyúlik a múltba. El kell játszanotok, hogy különállóak vagytok, hogy egyáltalán embert játszhassatok a Földön és ez dualitáshoz és ellentétekhez vezetett. Ha ránéztek valakire, úgy látjátok, hogy a másik tőletek különálló, ahelyett, hogy önmagatok részének tekintenétek őt. Ennek kell most megváltoznia. Ez az a rész, amit mind meg tudtok változtatni. Sokan közületek vallásos prédikációkat hallgatva nőttetek fel, ahol azt mondták, hogy a jó emberek a mennyországba jutnak, míg a rosszak a pokolba. Nem szeretnénk csalódást okozni, de nem létezik pokol, sosem létezett. Ez egy emberi találmány, nagyjából a XVII. századból, azért, hogy bűntudatot ébresztve kontroll alatt tarthassanak vele titeket.

Az előítéletek elutasítása

Mindez szintén a különállóságot illusztrálja, ám ez már nincs jelen. Az igazság az, hogy nem létezik különállóság, mert vagy mind együtt mentek vagy senki sem. Ez a saját döntésetek és ez előtt álltok most mindannyian. Mit lehet tenni? Esetleg kapcsoljátok ki a tévéteket, hogy ne lássátok a híreket és ne kelljen ezzel foglalkozzatok? Nos, a tagadás is része a megoldásnak. Ám igazából mindannyiótoknak tudnia kell róla, hogy mi zajlik a világban. A kihívás az, hogy elhisztek-e mindent, amit a tévében láttok. Mennyibe telne többféle csatornát nézni és így több lehetőséggel élni azügyben, hogy meglássátok mit éreznek mások? El tudjátok engedni a romlottságukat? Túl tudtok-e lépni a gyűlölködéseken, amiket generációkon keresztül adtak át egymásnak az emberek; amikor az apa üvöltve mondja a fiának: „Nézd mit tettek velünk! Nézd mit tettek!” A fiúban ekkor olyan célok formálódnak, hogy ha majd felnő, bosszút áll. És ez játszódik le újra és újra. Sok mester mondta azt: „Szeresd ellenségeidet.” Most van itt az ideje, hogy ezt tegyétek és most válik mindez valósággá a számotokra. Mert nincs jó vagy rossz, nincs fekete vagy fehér, fent vagy lent és nincs szeretet vagy félelem. Mindezek ugyanannak az energiának a részei.

Látjátok-e magatokat mások szemével?

Kedvesek, egyértelműen beléptetek a Megerősödés Harmadik Hullámába. Az Első Hullám elég egyszerű volt, megtanulni állni, jelen lenni, egy vezetőt követni. A Második Hullámban megtanultátok önmagatokat követni. Megtanultátok, hogyan találjatok rá a saját utatokra, miközben a különbözőségeitekkel küszködtetek. A Megerősödés Harmadik Hulláma sokkal bonyolultabb, mint az előző kettő volt, mert ez a harmónia. Hogy talál valaki harmóniára? A kulcs az, hogy lássátok magatokat mások szemével. Mit jelent mindez? Talán ezt mondjátok: „Én csak egyvalaki vagyok. Én nem az vagyok, aki megpróbál békét teremteni a Földön.” De, pedig azok vagytok. Az az igazság, hogy mindannyian hozzáteszitek a saját részeteket az emberiség kollektív rezgésébe olyan módon, ami korábban sosem volt látható ezen a bolygón. Valójában ez a kollektív rezgés az, ami meghatározza az emberiség haladási irányának kimenetelét a Földön, a Megerősödés Korában. Mindannyiótok egyéni felelőssége, hogy megnyissátok a szíveteket és próbáljatok egy dologra olyan sok nézőpontból ránézni, amennyiből csak tudtok. Igen, láttok majd szenvedést és gonosztetteket is, amiért dühösek lesztek – mindez addig fog tartani, amíg az emberiség ezt játssza. Kedvesek, ezek ismétlődése konkrétan meghatározóan hat az emberek érzelmeire. Sokszor egy csoport vagy egy faj, földrajzi terület felé irányuló düh generációkon keresztül megmarad.

Az E Család hívása

Kedvesek, csak ti vagytok. Képesek vagytok-e megteremteni egyetlen szívet vagy látjátok-e magatokat mások szemével, még akkor is, ha azok fegyvert rántanának, hogy ellenetek fordítsák azt? Meg tudjátok-e tapasztalni az ő félelmüket a saját problémátokként úgy, hogy a szívetekben tartjátok és nyíltan kifejezitek a barátaitok felé? Ezek azok a dolgok, amik megváltoztatják a Földet és ti vagytok a kritikus tömeg. Nem tudtok tovább haladni, amíg ezeket a dolgokat nem rendezitek el. Mit jelent mindez? Mind leléptek és együtt haladtok a következő szintre? Nem, Kedvesek. Ez egy tipikus hullámminta, amiről korábban többször is beszéltünk. Gyakran három lépés előre, kettő vissza. Néha lelombozódtok, mert időnként ez három lépés előre és három vissza. Mégis mindannyiótoknak megvan a felelőssége, hogy ebbe az irányba haladjatok előre. Azt választottátok, hogy ebben az időszakban a Földön lesztek, pont ezért. Ezért jöttetek. Most van itt az ideje, hogy felébredjetek az álomból, használjátok a szívetek erejét és megtanuljatok mindenki mást is úgy szeretni, mint önmagatokat. Ez a megtestesült mester szépsége itt a Földön és az E Család is itt van, hiszen sokszor voltatok már jelen kritikus időszakokban. Elrah ismer benneteket, ahogy az Idő Őrzője is és eM és mind, akit a Csoportnak hívtok. Az az igazság, hogy nagyon drukkolunk nektek, mert az ellenállás ilyen kritikus pillanataiban léptetek elő, hogy változást idézzetek elő. Hallattátok a hangotokat, ami egy rezgést hordozott magával, aminek úgy tűnik nincs értelme, de ez a kulcs a Földön lévő szeretethez. Ezek az új energia időszakai az új Földön és mindannyian hordoztok egy darabot ebből. Egy külön fénysugarat hoztatok magatokkal, ezért bátran engedjétek el a félelmeiteket és a sötétséghez való kapcsolódásotokat. Bátran engedjétek el az elkülönüléses gondolataitokat és azt, hogy csak a jók fejlődhetnek. Mind együtt haladtok, és a jelen lévő legalacsonyabb rezgéssel dolgoztok, hogy a legnagyobb változást hozhassátok a bolygóra.

Nincs rossz vagy jó. Csak Te vagy.

Hogyan szabadulhattok meg a generációkon átívelő gyűlölettől és hogyan cselekedhettek egyként? Az első lépés a megértés. Ez nem csak annyi, hogy szóltok pár szót vagy bocsánatot kértek. Ez továbbra is arról szól, hogy ismerjétek meg egymást. Ne csak a legjobb, legszebb oldalatokat mutatva a másik felé, hanem azt, hogy kik vagytok így együtt. A Megerősödés Kora az orrotok előtt van, de szükség van rá, hogy mindannyian, egyénileg is elérjétek a kritikus tömeget. Ez az új Föld korszaka. Ez az új ember álomból ébredésének korszaka. Kedvesek, nincs rossz vagy jó. Csak Ti vagytok.

A legnagyobb tisztelettel vagyunk itt ezekben a kritikus időkben, hogy segítsünk emlékezni benneteket. Egy gyönyörű álomból ébredeztek, amiben eddig játszottatok. Ébredjetek szeretettel a szívetekben és érintsétek meg a többieket is, akik játsszák ezt a játékot. A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok egymással tisztelettel, tekintet nélkül arra, hogy kik vagytok. Segítsétek egymást minden adandó alkalommal. Ez az emberiség legnagyszerűbb előrelépése, ahogy beléptek ebbe az új játékba, amit mindannyian játszotok. Játsszatok jól egymással.

Espavo. Az Idő Őrzője vagyok.

A Csoport

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://www.lightworker.com/beacons/2014/2014_08_NoMoreRightorWrong.php

Steve Rother (máj.) – Multidimenzionális találkozás

2014.május 15.

3014_03_06-SteveBarb(13-1W350)

Multidimenzionális találkozás

Egy magasabb nézőpont

 

Üdvözlet, Kedvesek

Nagy öröm itt lenni veletek és látni, ahogy beléptetek az új energiába. Minden… egyes… ember a Földön átlépett az új szintre. Nagyon büszkén nézünk rátok, hiszen mind a részeitek vagyunk. Úgy gondoltok ránk, mintha különállóak lennénk. Magasabbra helyeztek bennünket vagy másnak gondoltok, jobbnak. Kedvesek, amikor Hazatértek, emlékezni fogtok, hogy kik vagytok valójában, emlékezni fogtok arra, hogy valójában miért is jöttetek a Földre. Értsétek meg, hogy ti döntöttetek úgy, hogy magatokra veszitek ezt a fátylat. Ti akartatok bújócskát játszani. Istenek vagytok, aki elbújt önmaga elől és önmagát keresi. És elég ügyesen játsszátok ezt. Tehát értsétek meg, hogy nincs itt semmi hiba. Gyönyörűen mozgásba lendítettétek a dolgokat és most kezditek learatni ennek gyümölcseit.

A csatornád átengedése – Az Őrző története

Azért szeretnék ma beszélni erről a témáról, mert olyan sok dolog vált elérhetővé mára az emberiség számára. Sok minden el volt rejtve előletek a múltban és ezek közül több felbukkant a sci-fi könyvekben, filmekben vagy kreatív írók munkáiban, akik azt hitték, hogy kitaláltak valamit, de valójában a jövőt csatornázták. Azt az energiát csatornázták, amit mi küldtünk a számukra – mert így zajlik ez a folyamat, amit az Őrző csatornázásnak nevez. Olyan módon fókuszál, hogy képes csatornázni a Csoportot. El tud hozni minket Otthonról kollektív rezgésként, ami varázslatos. Ez a képesség azonban mindegyikőtökben megvan. Talán nem pont így használjátok vagy nem mindannyian vagytok képesek ráhangolódni ugyanerre, illetve talán nem vagytok annyira magabiztosak ezzel kapcsolatban, mint ahogy az Őrző ezt idővel megtanulta. Azért mondjuk, hogy idővel, mert beletelt némi időbe, hogy együtt tudjunk dolgozni vele. Látnotok kellett volna az első próbálkozását, vicces volt.

Az elején írásban csatornázott. Ez azért volt nagyon egyszerű a számára, mert el tudta olvasni mit írt. Így ellenőrizte, hogy semmi sem maradt ki, mielőtt leütötte az entert, mert utána már nem tudott módosítani és ezért voltak fenntartásai. Beletelt némi időbe, mire felépült a bizalom. Nem bennünk nem bízott, hanem önmagában. Mert az önbizalom kulcsfontosságú és mi a segítségére voltunk ezügyben. Megkértünk egy kedves hölgyet, hogy hívja meg magához a világ egy bizonyos pontjára és ő elment. Megjelent és végül ketten együtt összehoztak egy szemináriumot, amikor a hölgy azt mondta: “Mindenkinek azt mondtam, hogy csatornázni fogsz, ezért szerintem meg kéne próbálkoznod vele.” Az Őrző pedig azt válaszolta: “Rendben, hol a billentyűzetem?” Aztán leült és az volt az első alkalom, hogy élőben közvetített egy üzenetet, ahogy ma is teszi. Azt kell mondjuk Kedvesek, hogy mindent bele kellett adjunk a fátyol ezen oldalán, hogy át tudjunk törni azon a sűrű energián. Mitől volt olyan sűrű az az energia? Egyszerű. Nem bízott magában. Nem gondoltuk azt, hogy ez rossz lenne és azt sem gondoltuk, hogy másként kéne érezzen. Talán ez a legfontosabb dolog az új energiával kapcsolatosan, hogy nincs jó vagy rossz – legalábbis nem abban az értelemben, ahogy ezek jelentéséhez hozzászoktatok, ahogy eddig használtátok ezeket a szavakat. Sosem volt rossz, vagy jó. Csak a szürke árnyalatai léteznek, mindenféle árnyalata – és ez az, ahol a varázslat található, különösen ebben az új energiában. Nos, az Őrző nekilátott, hogy áthozza ezt az energiát. Amikor nekikezdett, az első pár szót már tudta, mert oly sokszor adtuk már át neki. Azt mondta: “Üdvözlet Otthonról” – azon a módon ejtve, ahogy mi szeretjük mondani. Ezzel együtt egy rezgés indult útjára, ami innentől kezdve betöltötte a teret. A legtöbb ember csak minden második szót hallott, mert sírni kezdtek. Az első csatornázás nagyon nehéz volt az Őrző számára, mert túláradtak benne az érzelmek, az áramköreit szó szerint meg kellett növelni, hogy hordozni tudják az új energiát, a szív energiáját. Valamilyen módon mindannyian megtanultátok már ezt hasznáni és használjátok is. A jövőben azonban új módokat találtok majd arra, hogy bezavarjatok a csatornátokba. Ez a szép része, amiről ma beszélni szeretnénk veletek. Ráérünk, nem vagyunk időhöz kötve. Ugye milyen csodás?

A Megerősödés Első, Második és a Harmadik hulláma

Elrah, az Idő Őrzője, eM, Merlia és még sokan mások, akikről még nem beszéltünk, itt voltak a fátyolnak ezen oldalán, de mi erősen kapcsolódtunk hozzátok. A részeitek vagyunk, éppúgy, ahogy ti részei vagytok egymásnak. Persze ezt nem látjátok, mert annyira eltökéltek vagytok abban, hogy úgy játsszátok végig ezt a játékot, hogy elkülönültnek tettetitek magatokat. Most beléptetek a Megerősödés Harmadik hullámába. Az Első hullám arról szólt, hogy kövessetek egy vezetőt. Megtanultátok, hogy egy vezetőt követve sokkal több mindent tudtok megvalósítani, kollektívaként, közösségként működhettek. A következő lépés az volt, hogy megtanuljátok önmagatokat követni, ami a Megerősödés Második hulláma volt. És így tettetek. Megtanultátok hogyan húzzátok meg a határaitokat azért, hogy meghatározzátok a saját energiátokat és megelőzzétek, hogy túlzottan hatással legyen rátok mások energiája. Meg kellett ismerjétek a bizalom bizonyos jellemzőit, meg kellett tanuljátok kifejezni a saját igazságotokat, valóságotokat, különféle csapásokkal, nehézségekkel szemben. És így tettetek. Növekedtetek és ennek köszönhetően immár az egész emberiség át tudott lépni erre az új szintre. Ez varázslatos és ez a Harmadik hullám kezdete.

A Megerősödés Harmadik hulláma a Harmónia. Bár ez eléggé egyszerűnek és könnyűnek tűnik, ez nem is állhatna messzebb az igazságtól. Már megtanultátok hogyan éljetek ezen a bolygón, hogyan találjátok meg az esszenciátokat azért, hogy rátaláljatok az utatokra és teremtsetek magatoknak egy valóságot. Nos, Kedvesek, ez az egész az összekapcsolódásról szól, amihez a legtöbb ember nincs hozzászokva. Fogalmuk sincs mit kezdjenek ezzel. Mélyen legbelül mind tudjátok, hogy részei vagytok egymásnak. Mélyen legbelül tudjátok, hogy olyanok vagytok, mint az ujjak a kézen. Elkülönültnek tűnnek egymástól, de ugyanannak az energiának a részei. Ugyanannak a kapcsolódásnak, szándéknak a részei és ugyanannak a spirituális oknak, célnak a részei. Mindannyian egy szent fénysugárral érkeztetek a Földre, azzal a határozott céllal, hogy ez a Földre kerülhessen – nem úgy, ahogy azok, akiket megegyezés szerint magatokkal visztek ezen az úton. Mindez miért fontos, ha egyébként egy játékot játszotok? Nem lehetne csak simán idejönni és játszani? Ez történt eónokon keresztül Kedvesek, de ti megváltoztattátok, megújítottátok a játékot.

Lemúria és Atlantisz napjai

Sokkal régebb óta itt vagytok a bolygón, mint ahogy azt a tudósaitok mondják. A legtöbb tudós úgy hitte, hogy 65 millió évvel ezelőtt egy aszteroida ütközött a Földnek és ezzel hatalmas porfelhőt generált a légkörben, ami az élet 70%-át eltörölte, beleértve a dinoszauruszokat is. Ez az élet egy fázisának lezárása volt. Sokszor voltatok már itt azelőtt is. A Lemúriáról és Atlantiszról való gondolataitok valódi emlékekből származnak, amik sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint képzelnétek. Volt egy idő, amikor spirituálisan rendkívül fejlettek voltatok. Két nagy kontinens volt a Földön: Atlantisz és Lemúria-Mú. Az az igazság, hogy Mú, Lemúria idején a spiritualitásotok elképesztően fejlett volt. Kaput tudtatok nyitni és képesek voltatok a fátyol másik oldalára jönni, miközben továbbra is a fizikai testben voltatok. Olyan szinten álltatok, amit ma még csak alig közelítetek meg.

A hat szülő faj

Atlantisz napjain azonban túlhaladtatok, ami azért is csodálatos, mert a technológiátok is veletek fejlődött. Elkülönültnek gondoljátok a technológiát magatoktól, pedig minden technológia a rezgéseitek tükröződése. Valójában a technológiát a saját szülő fajotok adta nektek. Az egész univerzumból hat szülő faj érkezett a Földre, hogy elindítsa az élet ezen hullámát, vagyis azokat a fizikai testeket, amikben most vagytok. Más fizikai testeitek voltak már korábban. Csak azért nem beszélünk azokról részletesebben, mert elég nehéz lenne érthetően elmondani. Visszamehettek az időben odáig, mielőtt még a Föld először létrejött volna – mert a Föld egy idősíkban létezik. A bolygó gyakorlatilag része egy véges folyamatnak és bár a fizikai testetek is véges, ti magatok, alaptermészetetek szerint végtelenek vagytok. Tökéletesek vagytok és nincs kezdetetek, nincs végetek. Mint ahogyan minden energia, nem halandó. Mindössze átalakul egyik formából a másikba. Ez varázslatos. Tehát itt vagytok a Megerősödés Harmadik hullámában és próbáljátok kitalálni, hogy miért nem működnek ugyanúgy a dolgok, ahogy korábban az Első és Második hullámban. De menjünk vissza egy kicsit.

Fénytestek

Kezdetekben a Föld egy forró gázlabda volt, olvadt magma az űrben, még csak nem is egészen gömb alakú. Próbálta megtalálni azt a forgási módot, ami leginkább segíti az összeállását. Ez meg is történt, de szüksége volt némi közbenjárásra, támogatásra. Ekkor jelentetek meg ti. Ez volt az első alkalom, hogy a Földre érkeztetek, mert az az igazság, hogy segítettetek a megteremtésében. Korábban is hívtunk már titeket isteneknek, bár tudjuk, hogy ellenálltok ennek. Tudjuk, hogy nem szeretitek azt hallani, hogy istenek vagytok, mert úgy tűnik, mintha ezzel aláásódnának az egyéb hitrendszereitek. Nos, szerintünk nem is tévedhetnétek nagyobbat ezügyben. Isten sosincs tőletek elkülönülve. Ez a szép ebben. Ha megértitek, hogy mind egymás részei vagytok, a mi részeink is vagytok. Minden létező részei vagytok. Amikor elhagyjátok a fizikai testet, a szellemetek Hazatér és újra eggyéválik mindennel, egymásba fonódik mindennel. A Földön áthaladtatok a Megerősödés Első és Második hullámán és most a harmónián dolgoztok éppen. Amikor először érkeztetek a Földre – amikor a bolygó még csak egy nagy, forró magmagömb volt – megvolt közöttetek ez a harmónia, mert akkor még nem volt fizikai testetek. Mai kifejezéssel szólva fénytestetek volt akkoriban. Szó szerint fényből álló testetek volt, igen kis sűrűséggel. Persze szükség volt bizonyos fokú sűrűségre azért, hogy egyáltalán a Földre jöhessetek, hiszen a bolygó véges volt. Természetetek szerint ti végtelenek vagytok, ám fontos volt, hogy magatokra vegyetek némi tökéletlenséget, hogy ugyanabban a birodalomban lehessetek, mint a bolygó. Hát nem csodás ez? Amikor megértitek, hogy mi történik valójában – amikor Hazatértek – akkor olyanok vagytok, mint mi. Teljesen lenyűgöz benneteket a Föld és az, hogy az egész emberiség elért erre a rezgésszintre. Ez több, mint izgalmas, Kedvesek. Ez egy lehetőség, ami megvalósításra vár. Hadd adjunk nektek néhány új eszközt. Megosztunk pár olyan lehetőséget, amikkel eddig csak a sci-fi területén találkoztatok.

Fénytest tulajdonságok

Az egyik fontos elem az, hogy valójában sosem veszítettétek el azokat a tulajdonságokat, amikkel korábban rendelkeztetek, amikor fénytestetek volt, amikor még nem voltatok ennyire besűrűsödve. Valójában ehhez próbáltok visszatérni. Annak ellenére, hogy sűrűbb testben vagytok, nem lehetséges az, hogy teljesen megálljatok és csak létezzetek. A fizikai testetek szó szerint leállna, amíg a következő lélegzetre vártok. Tehát egyensúlyozni próbáltok és igyekeztek minél többet leföldelni, beépíteni az energiából. Jobban megy ez, mint gondolnátok, de segítséget is kaptatok hozzá. Ó, tudjuk mire gondoltok… űrlényekre, apró emberkékre gyémánt formájú szemekkel, akik úgy néznek ki, mint a rágcsálók vagy ilyesmi. Kedvesek, ez csak részletkérdés. Amikor végre megértitek, hogy mindennek a részei vagytok, felhagytok a félelemmel. Egy új módon kapcsolódtok majd össze és képesek lesztek visszatérni azokhoz a tulajdonságokhoz, amik a fénytestetek idején voltak jelen, annak ellenére, hogy most fizikai, sűrűbb testetek van. El tudjátok képzelni milyen az, amikor ott a gondolat a fejetekben és azonnal meg tudjátok azt teremteni? El tudjátok képzelni, hogy rágondoltok valakire és ő azonnal megjelenik előttetek? El tudjátok képzelni, hogy milyen előre utazni az időben és gondolatokat elhelyezni önmagatok számára, hogy később találkozzatok velük? Ezek mind a fénytestetek átlagos tulajdonságai, képességei. És még sokkal több minden érkezik hozzátok. Meg fogjátok érteni, hogy mit jelent valójában a többdimenziós létezés időben és térben, hogyan férhettek hozzá a többi dimenzióhoz.

Alkalmazkodás az új sűrűséghez

A következő szint, amit ma szeretnénk veletek megosztani, a csodás multidimenzionális találkozásotok egymással. Hamarosan mind képesek lesztek erre. Ahogy haladtok előre, látni fogjátok ahogy az energia elkezd kitisztulni és egy új módon lesztek képesek azt leföldelni, beépíteni. A legtöbbetek túlélő üzemmódban volt eddig. Ez leginkább a nagyjából 7 évvel ezelőtti válsághoz köthető, amiből nem teljesen épültetek fel. Azért nem történt meg a teljes felépülés, mert kimozdultatok abból a sűrűségből. Az egész rendszereteket áthoztátok az új sűrűségbe, ezért most meg kell próbáljátok ezt hozzáigazítani ehhez az új szinthez. Ez pedig nem könnyű, mert amitek volt, az az alacsonyabb rezgésszinten volt jelen, most pedig a magasabb rezgésszinten igyekeztek működni az új Földön. Ezért volt az, hogy sokatoknak teljesen újra kellett indítania az energiáit. Néhányatokknál ez úgy jelent meg, hogy pénzhiány állt elő az életetekben vagy az élet bármely területén hiányt éltetek meg. Valójában mindenhez hozzáfértek bármely pillanatban. Amikor megoszthatjuk veletek azt, hogy ez valójában milyen és kik vagytok valójában, akkor örülni fogtok, mert bizonyos értelemben sosem hagytátok el az Otthont és ez a varázslat áll előttetek.

A multidimenzionális találkozás

Beszéljünk akkor erről a multidimenzionális találkozásról, mert ez egy varázslatos dolog, amit tapasztalatként hozunk elétek. Tudjátok ezt: Összetett lénynek látjátok magatokat. Ha belenéztek a tükörbe, fordított képet láttok, ugye? Ellenkezőjét mutatja annak, amit várnátok, mert konkrétan tükrözi a fénysugarakat, ahelyett, hogy értelmezné őket és úgy adná vissza a képet. Sokan azt gondoljátok, hogy néhány folt a fejeteken egy bizonyos oldalatokon helyezkedik el, mint valójában, mert megszoktátok, hogy tükörben látjátok magatokat. Tehát mi a tükröződés? A tükröződés sosem adja vissza a teljes képet. A kapott képet szigorúan kell megvizsgáljátok, hogy ténylegesen kapjatok valami visszajelzést, mert minden fordítva látszik. A tükörben minden szó szerinti fordítás, de ti nem vagytok azok. Lelkek vagytok, akik varázsereje sokkal mélyebben gyökerezik, mintsemhogy tükröződhetne egy háromdimenziós tárgyban, ezért új tükrök alakulnak ki. Nem, ezek nem fogják megfésülni a hajatokat vagy megmosni a fogatokat. Arra lesznek használva, hogy új módon lássatok magatokra, minden dimenziótokra, egyként. Ez a valódi dimenzionális találkozás.

Multidimenzionalitás – Az univerzum 12 alapja

Mi a helyzet a dimenziókkal? Miért vannak ott? Miről szólt ez az egész? Nos, beszéltünk már erről korábban, de röviden újra elmondjuk azok kedvéért, akik még nem hallottátok, hogy megérthessétek. Tökéletesek vagytok. Teljesek vagytok minden tekintetben. Persze ha ránéztek az életetekre, önmagatokra, bizonyára nem értenétek egyet velünk. Azt mondhatnátok: “Én tele vagyok hibákkal, problémákkal, tökéletlenségekkel.” Igen, és mi már mondtuk korábban, hogy tökéletesen tökéletlen istenek vagytok. Miért van arra szükség, hogy tökéletlenek legyetek? Miért töltitek azzal az életeteket, hogy tökéletesítsétek magatokat? Mert mélyen legbelül tudjátok, hogy ez a valódi énetek. Tudjátok, hogy nem azok vagytok, akit a tükörben láttok, az csupán a fizikai lényetek tükröződése. Még akkor is, ha nagyon tüzetesen néztek magatokra, elég nehéz meglátnotok az energiátokat, mert azt valójában csukott szemmel láthatjátok.
Ez az, ami a tapasztalatotokba érkezik. Egy olyan időszakba léptek, amikor a fénytest több képessége újra elérhető lesz a számotokra. Tehát mi a helyzet ezzel a tökéletlenség kérdéssel? Próbáljuk úgy elmagyarázni nektek a multidimenzionalitást olyan pontosan, ahogy csak tudjuk, hogy ne csak a jelenlegi valóságotokhoz passzoljon, de az elmétekkel is meg tudjátok érteni. Ebben a pillanatban ez a legközelebbi leírása annak, ahogy ezt át tudjuk nektek adni.
Ahogy fejlődtök, a megértésetek is fejlődik és ezért mi is képesek leszünk egyre pontosabb meghatározást adni a számotokra. Jelenleg így a legkönnyebb megértenetek: Tökéletesek vagytok Otthon és tökéletlenek vagytok a Földön, mert a Föld a tökéletlenség birodalma. Továbbá a Földön részei vagytok az időnek, Otthon azonban nem létezik az idő, nincsenek órák. Mit mérnétek velük? Az az igazság, hogy függetlenek vagytok mindettől és többféle módon mozoghattok, mint ahogy azt el tudnátok most képzelni. Azonban ahhoz, hogy a Földre jöhessetek megélni ezt a tapasztalatot, fel kell osztanotok a tökéletességeteket. Ezért 12 sugárban vagy 12 elkülönülésben érkeztetek ide. Miért 12? Ez mindössze egy illusztráció, amit azért használunk, hogy ezáltal segítsük a megértéseteket. Azonban azt is értsétek meg, hogy az univerzum többi része is 12-es alapú. A Föld nagyobb része 10-es alapú, így tanultok számolni és minden mást is tenni. Azonban az univerzum majdnem minden többi része 12-es alapú rendszerben létezik. A 12-es egy természetes rendszer, míg a 10-es alapú rendszer nem az. Persze azt gondoljátok, hogy ez a könnyebb, hiszen ezen a módon tanultatok. Ám ha újabb dolgokat tanultok, meglátjátok, hogy mennyivel messzebb visz titeket a világotokba.

Felosztani és újraegyesíteni a tökéletességedet több, mint 11 önmagadra

Amikor elhatároztátok, hogy a Földre jöttök, azt mondtátok: “Nem tarthatom meg a teljes tökéletességem, ahogy Otthon, ezért amikor a Földre jövök 12 tapasztalást fogok egyszerre megélni.” Valójában ez 11 egyidejű tapasztalás. Mi történik a tizenkettedikkel? Az a 12. hordozza az energiátokat. A 12. az, ami kitölti a rést az Otthon és a Föld, illetve a 11 másik tapasztalásotok között. Ezt a tizenkettedik dimenziót szoktátok felsőbb énnek nevezni, ezt a kifejezést használjátok rá. Mindez azt jelenti, hogy azokról a dimenziókról beszélünk, amikben élitek az életeteket? Nem. A saját személyes kifejeződéseitekről beszélünk. Arról, hogy felosztottátok a tökéletességeteket azért, hogy képesek legyetek belépni a Föld bolygó idősíkjába, hogy tapasztalatokat szerezzetek. Ez az esszenciája annak, amit elindítottatok, a mindennapi életetek esszenciája. Ez azt jelenti, hogy másik tizenegy önmagatok mászkál még valahol? Lehetséges ezekkel a találkozás? Rájuk köszönhettek? Fizikailag ez nem lehetséges. Létezik egy mágnesesség, ami határozottan szétválasztott állapotban tartja a különböző dimenziókat. Ez az egész játéktér támogatása miatt szükséges, hogy a legtöbbet lehessen kihozni mindebből. További új dolgok is felmerülnek majd, hiszen áthaladtatok a 12-21-es átjárón és beléptetek az új világba. Most már megvan az a képességetek, hogy egyesítsétek az összes önmagatokat. Varázslatos, ami itt történik, hiszen fel kellett osszátok a tökéletességeteket. Ha arra kérnénk most, hogy nézzetek rá az életetekre és soroljatok fel öt dolgot, amiben tehetségesek vagytok, valószínűleg könnyen válaszolnátok. Ám ugyanolyan könnyen fel tudnátok sorolni öt olyan dolgot is, amiben tehetségtelennek találjátok magatokat. Valamiben kiemelkedőnek vagy hátrányban lévőnek lenni nem jó vagy rossz dolog. Ez nem azt jelenti, hogy ha valamiben nem vagytok jók, akkor azt tökéletesíteni kellene és áthozni a fátyol ezen oldalára. Mindez egyszerűen csak a gyönyörű tökéletlenségetek része. Ezt nehéz megérteni, ugye? Nos, garantáljuk, hogy valamelyik önmagatoknak a 11 másik részetek közül birtokában van az, amit itt most hiányként éltek meg. Valójában annak a dolognak az energiáját, amiről azt gondoljátok, hogy itt nem a legjobb formátok, egy másik dimenzióban kiteljesítitek.

Milyen lenne az, ha képesek lennétek ezeket a dimenziókat egyesíteni és egy multidimenzionális találkozást összehozni a lelketekkel? Ez az, ami történik most és ez direkt kapcsolatban zajlik a felsőbb énetekkel. Azzal a kulcs elemmel, ami nemcsak összeköti a 11 önmagatokat, hanem összekapcsol az Otthonnal is minden pillanatban. Ó igen, ez a gyönyörű felsőbb énetek fogja össze mind a 11 dimenzióból származó tökéletesség-darabkákat időben és térben, amit emberként megtapasztaltok.

Vegyetek egy mély levegőt, Kedvesek. Most újra lélegezzetek egy mélyet. A következő kifújásnál elengedjük a tökéletlenséggel kapcsolatos gondolatokat és elkezdjük magunkhoz ölelni az új nézőpontokat.

Éreztétek, hogy nem csak a fejetekből távoztak ezek, hanem megérintették a szíveteket is? Ez a varázslat. A szív a kapcsolat, amihez mindig visszatérhettek, a nap bármely pillanatában. Direkt kapcsolatotok van a felsőbb énetekkel és ez mindig megvolt. Csak páran tudtátok, hogy mit kezdjetekvele, csak páran tanultak meg bízni benne. Ezt kellett az Őrzőnek is megtanulnia első alkalommal, amikor csatornázni kezdtünk rajta keresztül. Ez volt az oka annak, hogy annyira felforgatta a fizikai testét a csatornázás, hogy könnyekben tört ki és 30 percen keresztül sírt még a csatornázás után is. Totálisan megalázva érezte magát. Itt volt ő egy nagy, férfias férfi – legalábbis ő ezt gondolta akkor magáról – egy csomó kedves ember előtt ülve, akiket próbált volna lenyűgözni. Amikor megpróbált minket becsatornázni, nem nagyon sikerült. Egyszerűen képtelen volt normálisan lélegezni, mert túlterhelődött a szervezete a felsőbb énnel való direkt kapcsolattól. Idővel aztán kitisztította ezeket az utakat, kitakarította a saját hitrendszereit, amik blokkolták őt és később már képes volt könnyen csatornázni és áthozni az energiát. Mindegyikőtök képes erre, hiszen mind Otthonról jöttetek, ugyanabból a fénycsaládból. Amikor eléritek az Otthont, ünnepeltek majd a családotokkal, olyan módokon, amiket itt elfeledtetek. Ez majd újra Hazahoz benneteket.

Multidimenzionális találkozás – A lélek utazása

Mi kell mindehhez? Mi a következő lépés? Az életetek olyan drasztikusan változott a Földön, hogy amikor bekapcsoljátok a tévét, láthatjátok a sok viszályt és új dolgok felbukkanását. Láthatjátok, ahogy a dolgok széthullanak, amiket még próbáltatok volna egyben tartani, ám minden kezd összeomlani. Mi történik? Épp egy multidimenzionális találkozásban vesztek részt. Az ajtók kinyílnak, most már a szabad választás bolygóján éltek. Nagyon pontosan és tisztán érthetően állítottátok fel ezeket a célokat, amiket el is értetek, jobban, mint ahogy mi tudnánk a többi sok milliónyi játéktéren. Ti még mindig egyet kerestek közülük, de millió és billió másik életforma létezik az univerzumban. Nagyon nehéz lenne ezeket szavakkal leírjuk számotokra, mert a szavak korlátozottan adnák vissza. Már abban a pillanatban is, amikor azt mondjuk, hogy millió és billió, már ezekkel a szavakkal is korlátoztuk azt a végtelenséget, ami a valóság. Tisztában vagyunk vele, hogy a végtelenség nem egy olyan fogalom, amit az emberi agy fel tudna fogni egy fél pillanatnál tovább, mert egyszerűen nem illik az ismert világképébe. Nem passzol a Földi tapasztalatokhoz, de nagyon is passzol az Otthoni tapaszatalatokhoz, ahol egyáltalán nincs idő. Az idő egy játéktér, ami a tapasztalatgyűjtés miatt jött létre és az Idő Őrzője nagyon konkrét gondolatokkal írta le, amiket kezdetek már megérteni, különösen a körkörös idő fogalmát. Megértitek hogyan működik és hogyan használhatjátok fel másként, mint eddig. Most már mindannyian efelé haladtok és ez csodálatos.
Kedvesek, bárcsak hallanátok a folyamatos tapsot és lelkesítést ami a fátyol ezen oldalán zajlik a Földön való eseményekkel kapcsolatosan. Korábban itt a teremben egy tanító beszélt a bolygón zajló viszályokról és kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatosan, hogy mik zajlanak egy bizonyos területen. Mi is aggódunk, de sokkal jobban aggódnánk, ha semmi sem történne. Megértitek ezt? Megértitek azt, hogy bármilyen elmozdulás, legyen az jó vagy rossz, előrevivő vagy hátráltató valójában nem számít? Mindez a lélek elmozdulása egy adott pontból és az egész a haladás körül zajlik, akkor is, ha úgy tűnik, hogy épp egy másik irányba tesztek lépést. Ünnepeljetek, Kedvesek.

A csatornátok új spirituális földelése, beépítése

Mit tehettek azért, hogy megnyissátok a saját csatornátokat? Először is meg kell értsétek, hogy valójában mi a csatornázási folyamat. Ezt nem mi találtuk ki. Mi megtapasztaltuk, miközben ezen keresztül érkezünk hozzátok és most, hogy áthaladtatok az átjárón, mindannyian rendelkeztek nyitott csatornával. Sokatoknak az átjárón való áthaladás előtt is nyitott volt a csatornája, ám most mindenkinek az és sokkal nyitottabbak vagytok, mint korábban. A képességeket jobban el lehet mélyíteni, mint korábban. Ez varázslatos és ez történik most. Egy újfajta földelődés történik a bolygón. Mindig a fizikai testeteket használtátok a földelődéshez. Hogyan történik ez? Azáltal földelitek le, építitek be az energiákat, hogy esztek, isztok, megölelitek egymást, szeretkeztek és sok egyéb módon, ami a fizikai testtel kapcsolatos. Most azonban létezik egy spirituális leföldelés, ami direkt kapcsolatban van a felsőbb énetekkel. Ahogy már mondtuk korábban, mindannyiótoknak elérhető ez, bár legtöbbetek megtanult nem bízni benne az alacsonyabb rezgésben, mielőtt áthaladtatok volna az átjárón. Megtanultátok átgondolkozni magatokat rajta, előtérbe helyeztétek az elméteket és sokszor figyelmen kívül hagytátok a szíveteket. Most mindez megváltozik. Az emberiség egésze megtanul majd a szívével gondolkodni a feje helyett. Ez vajon azt jelenti, hogy teljesen kizárjátok majd az elmét és csak a szívvel éltek majd? Nos, ez még nem egészen tudna működni a Földön, de végül majd eljön az az idő is. Még nem tartotok ott – legalábbis nem kollektíven. Ne aggódjatok emiatt és ne is ítélkezzetek ezügyben. Egyszerűen csak engedjétek magatokat kitágulni, belemerülni ebbe a kapcsolódásba.

Hogyan csatornáztatok korábban, ha nem voltatok rá tudatosak? Mivel nem járjátok a vidéket tanfolyamokat tartva és élő csatornázásokat bemutatva, ezért azt hiszitek, hogy nem csatornáztok. Támadt valaha ötletetek bármiről, Kedvesek? Éreztétek már magatokat ihletett állapotban? Azt mondjátok: “Igen, játszom egy hangszeren és új dalokat írok, ezek csak úgy eszembe jutnak.” Nos, ez is csatornázás. Az is lehet, hogy festetek egy képet és azt hiszitek, hogy csak kitaláltátok. A csatornátok egy megosztott energia, amibe bekapcsolódhattok, amire ráhangolódhattok és kifejezhetitek azt. Még ha a csatornázás kifejezés nem is tetszik nektek, a felsőbb énnel való összekapcsolódás fontos előrelépés a bolygón és itt történik ez a multidimenzionális találkozás.

Kristálygyerekek és spektrum rendellenesség

Vajon mindez a haladásotokhoz vezet? Ez már folyamatban van és sokan még nem tudjátok hogyan tudnátok ezt leföldelni, vagyis beépíteni a mindennapi életetekbe, ezért van olyan sok kavarodás, feszültség. Azért beszélünk erről olyan sokat, mert a kristálygyerekek itt voltak, csendben elvetették a magokat és új utakat találtak, ahogy az indigók és a szivárványgyerekek is, bármilyen további nevekkel is illetitek őket. Ám legfőképpen azok, akiket mi kristálygyerekeknek hívunk, azok, akik hihetetlen érzékenységgel érkeztek, ők voltak félrediagnosztizálva spektrum rendellenesség néven. Kedvesek, ők fejlett létezők, akik új kapacitásokkal érkeztek ide, behozva a lelketeket, szellemeteket az új fizikai testekbe, a fénytest tapasztalásba és ezt ti még mindig nem értitek. Találkoztok majd nehézségekkel, még orvostudományi magyarázatokat is találtok a témában, csak mert kerestek és ez történik, amikor egy isten keres valamit – talál. Használjátok ezt, ahogy akarjátok, ám tudjátok, hogy ezen gyerekek nagy többsége nagy nehézségeket vállalt magára, áldozatot hozva mindannyiótokért a Földön. Talán nem áll módotokban segítséget nyújtani ezen a területen, vagy nincs hozzájuk hasonló gyermek a közeletekben, tudjátok, hogy amikor a Földről esik szó, ez sokkal többféle létezőt foglal magába, mint gondoljátok. Nagyjából összeszámoltátok, hogy mennyien érkeznek ilyen rendellenességgel, de ez csak kb. az ötvened része a valódi számnak. Igen sokan hordozzák ezt magukban. Remélhetőleg később képesek lesztek ezekkel a magasabb képességekkel a Földre érkezni és használni őket, mert abban a pillanatban, ahogy elkezditek mindezeket az új energiákat leföldelni, beépíteni, ezek egyre kevesebb olyan feszültséget keltenek, amit ti betegségnek vagy rendellenességnek neveztek. Keressétek az ajándékokat. Találjatok módot arra, hogy rátaláljatok az ajándékokra. Segítsétek ezeket a csodás, áramló lényeket, hogy megtalálják a helyüket a Földön. Nagyobb szervezettségre van szükségük, mint másoknak. Nehezebb a számukra, hogy eljátsszák, hogy emberek, mert több csatornájuk van nyitva a saját felsőbb énjük felé. Tudjatok róla, hogy számukra sokkal nehezebb embert játszani. Ugyanakkor elképesztő ajándékot hordoznak. Nem minden kristálygyerek rendelkezik spektrum rendellenességgel – a ti szavaitokkal élve, sokan vannak, akik mentesek ettől. Ám mégis ez a fő ok, az ő érkezésük, hogy ennyire drasztikus ennek a rendellenességnek a számbeli növekedése a Földön.

A csatornád mesteri szintű használata

Térjünk vissza ehhez a csodás multidimenzionális találkozáshoz, ami minden egyes létezővel történik épp a Földön. Mindez persze összezavaró lehet, hiszen hirtelen rátalálhattok egy-egy ilyen tulajdonságra, képességre, ami a részetek. Ez történt az Őrzővel is. Zongorák között nőtt fel, de sosem játszott rajtuk. Nemrég vettek egy zongorát, leült elé és azonnal játszani kezdett rajta. Nagyon kevés erőfeszítésébe került, hogy használja ezt a képességét és átfordítsa ezt a csatornát a zongorajátékra, ahelyett, hogy szavakban fejezte volna ki magát. Elrah azonnal belépett mögé, mert Elrah nagyon közel áll az Őrzőhöz és gyakorlatilag behozta általa a zenéjét, új módon, az Őrző által. Ez vajon azt jelenti, hogy ő most már egy tökéletesen játszó zenész, aki jól játszik a zongorán? Nem. Továbbra is szüksége van gyakorlásra itt a Földön, de ez a fajta inspiráció, amivel mindannyian össze tudtok kapcsolódni. Sok ismerőse ideges lett, mert néhányan éveken át zongoraleckéket vettek és nem tudtak olyan könnyedén játszani, mint ahogy ő hirtelen képes volt áthozni ezt. Ez azért sikerült neki, mert mesterévé vált a csatornája használatának. Ez csak az egyik módja annak, ahogy ez meg tud nyilvánulni. Sok más módja létezik és mindannyian hozzáférhettek, megnyithatjátok ezt magatokban. Ahol korábban sokat kellett dolgozzatok és gyakoroljatok azért, hogy elérjetek egy bizonyos fajta rezgésszintet, amiben kényelmesen mozogtok, most egy ugrással ott teremhettek a multidimenzionális találkozásnak köszönhetően. Ez a varázslat. Ez az a szépség, ami most a Földön zajlik. Itt vagyunk. Készen álltok?

Ünnepeljétek a tökéletlenségeiteket

Mi a helyzet a tökéletlenségekkel? Azóta próbáljátok tökéletesíteni magatokat, mióta megszülettetek és öntudatra ébredtetek. Legfőképpen a pubertás elérése után, mert ekkor érkezik be teljesen a lélek az emberi testbe. Ilyen hosszú időbe telik, mire a lélek teljességében bele tud helyezkedni a fizikai testbe. Ez is meg fog változni. Látni fogtok új fejlődési utakat, és az új gyerekeket, ahogy hozzák magukkal a szépséget. Mindegyikük tökéletlen lesz valamilyen módon, épp úgy, ahogy ti is, hiszen a szabad választás bolygóján vagytok, azt játszva, hogy különállóak vagytok. Játsszatok jól, Kedvesek. Élvezzétek minden pillanatát és amikor rátaláltok azokra a tökéletlenségekre, ahelyett, hogy kételkedni kezdenétek magatokban vagy megnehezítenétek a saját dolgotokat önvádakkal a tökéletlenségetek miatt, ünnepeljétek azt. Ünnepeljétek annak szépségét, akik vagytok. Ez felgyorsítja a földi mennyország eljövetelét, ami már megkezdődött. Olyan gyorsan történik mindez, hogy sokan kicsit kizökkenve érzitek magatokat ebben az új energiában. Ne gondoljátok, hogy rohannotok kell és mindenhez fel kell zárkózzatok. Engedjétek, hogy a dolgok megérkezzenek hozzátok. Mi az elkövetkező kurzusokon is megosztjuk veletek azokat a módokat, amikkel természetesen tudjátok mindezt beengedni és azzá az emberré válni, akik képesek csak létezni és engedni mindent megérkezni. Mindezek azon magas rezgésű képességek, amik az új energiának, az új Földnek a részei, amit olyan csodásan megteremtettetek.

Kedvesek, örömmel haladjatok előre. Táncoljatok Hazafelé és élvezzétek az utat.
A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok egymással tisztelettel. Segítsétek egymást minden adandó alkalommal. Játsszatok jól együtt.

Espavo.
A Csoport

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
Forrás: http://www.lightworker.com/beacons/2014/2014_05-MultidimensionalReunion.php

Lee Harris (máj) – A felsőbb elmédben rejlő rendkívüli szív

A felsőbb elmédben rejlő rendkívüli szív

leeharris

Hello és üdv a májusi energia-előrejelzésben.
Szokás szerint kint vagyunk a dombon. Azért is szeretem ezeket az előrejelzéseket a szabadban felvenni, mert egyrészt az itteni békés energia ki tud terjedni, ami támogatja az előrejelzést, másrészt azok miatt is, akik nem tudtok olyan gyakran kiszabadulni a természetbe, így megtapasztalhatjátok egy kicsit az energiáját, amíg nézitek a videót.

Nem kell mondanom, hogy mostanában feszültek az energiák, hiszen minden hónapban ezt mondom. És ez persze a jelen helyzetben is igaz, hihetetlenül intenzív energiák dolgoznak most a Földön.

Ezen belül azonban kettéosztódik ennek a megtapasztalása. Az egyik oldalon ezen energiák feldolgozása áll, aminek módja lehet nagyon intenzív, kaotikus és időnként problémás, mert az emberek úgymond kényszerítve vannak a megtisztulásra és elengedésre. Muszáj megélni az érzelmeiket és a saját mélységeikbe belelátniuk, sokkal erősebben, mint valaha.

Tehát meglehet, hogy irritációt érzel, mert van valaki a környezetedben, aki idegesít, vagy akár szimplán csak te, a saját bőrödben érzed magad feszülten, nehéz érzelmekkel körülvéve: mély harag és gyász, szomorúság – mindez felfokozva. Ez az emberi tapasztalása annak, hogyan hatnak ránk ezek az időszakok univerzálisan katalizátorként, hogy megtisztulhassunk és kiégethessük magunkból mindezeket.

A tapasztalás másik oldalán viszont egy hihetetlen magas létállapot megélésének lehetősége vált elérhetővé számunkra.

Például amikor egy ilyen tágas térben vagyunk kint a szabadban, ennek az egyik szépsége az, hogy nincs semmilyen emberi energia a környéken. Egy nyílt terepen, esetleg egy parkban, ahol alig van pár ember, de nagy a tér. És ebben a nyitott térben ki tudunk tágulni, válaszként a természet kitáguló energiáira.

Ha mondjuk állna most mellettem hat másik ember, akik mondanak bizonyos dolgokat, gondolnak bizonyos dolgokat, éreznek bizonyos dolgokat, akkor egészen másként érezném magam, mint így, amikor nincs itt senki.

Érzékeny emberként megérezheted az emberi sűrűséget. Megérzed a másik személy alacsonyabb energiáit, épp úgy, ahogy a magasabb energiáit is.
Ha tehát ezek az emberek épp valami érzelmet dolgoznának fel magukban és nem éreznék magukat valami jól, a figyelmem azonnal odafordulna. De ha eltávolítjuk ezeket az embereket és kint vagyunk a semmi közepén, rögtön megérezhetjük a teret és a saját kitágulásunkat, kiterjedésünket.

Ha éppen stresszes az életed, ha egy csomó energia pörög benned, amikor kimész a természetbe, először egy kicsit zaklatottnak érezheted magad, amikor odaérsz. Felszínre jönnek az érzelmeid, a gondolataid. Mert hirtelen a körülötted lévő szabad tér szembesít a saját feszült állapotoddal, mindazzal, amit magadban hordozol és ezeket így el tudod engedni. A természet megmutatja mit engedsz el éppen, ezáltal a „kitágulást megelőző tisztulás” megkezdődik.

Azonban ha rendszeresen kimész a természetbe, észre fogod venni, hogy a tested megérti, hogy újra és újra lehetősége van ezekre az elengedési időszakokra, a tágasság pillanataira, amikor elengedheti mindazt, amit el akar engedni. Ezért aztán, amikor visszatérsz az irodába, a mozgalmas otthonodba vagy mozgalmas életedbe, sokkal kevesebb stressz fog benned mozgolódni, mert a tested érti, hogy mindig lesz mód az elengedésre.

Nos, ez a természet megtapasztalása.

Néhányan talán olyan helyen éltek, ahol nagyon zajos a város, nincsenek nagy nyitott, csendes terek, ahová kimozdulhatnátok. Ám megtapasztalhatjátok ugyanezt a tágasságot, ha elvonultok a szobátokba és meditáltok vagy létrehoztok magatoknak egy szent teret, ami csak a tiétek. Emlékezzetek, hogy ez a szent tér bármi lehet. Lehet az is, hogy a békéről meditálsz vagy csak ülsz valahol elcsendesedve. Az is lehet, hogy körbetáncolod a szobát egy heavy metal zenére, ha épp ez segít átmozgatni az energiáidat és ettől érzed jól magad. Mindannyian másként valósítjuk meg ezt a teret a magunk számára, aminek módja akár naponta is változhat.

Ám ezek az egyedül töltött pillanatok, amikor visszatérsz ahhoz, hogy ki vagy te ebben a testben, életbevágóan fontosak a jól-létünkhöz. Szánj rá egy percet, hogy feltedd a kérdést magadnak: „Hogy érzem magam? Hol vagyok most ebben a testben?”

Annyi minden zajlik most a világban, folyamatosan ki vagyunk téve mások gondolatainak, érzelmeinek, energiáinak és reakcióinak mindazzal kapcsolatban, ami épp történik. Ahogy már sokszor beszéltem róla, az energiák hatással vannak ránk. Nem tudsz úgy valaki közelében lenni, aki épp tele van érzésekkel, hogy ne érezz meg belőle valamit vagy ne kerülj kapcsolatba ezzel az energiával és aztán anélkül menj tovább, hogy ne vinnél belőle valamennyit magaddal.

Viszont, ha rendszeresen megteremtjük magunknak ezeket a magányos pillanatokat és tágasságot az életünkben, napi gyakorlatként, akkor képesek vagyunk elengedni ezeket az energiákat.
És azután, miután már megtisztultál, megtapasztalhatod mindannak a magasabb oktávját, amit megélünk most a világban.

Jelenleg megélhetjük a „felsőbb elme” rendkívüli energiáját. A felsőbb elme az az elme, ami épp annyi szívenergiával rendelkezik, mint amennyi agyi és gondolati energiája van.
Persze itt van a harmadik szemünk is [mutat a homlokára], ami az érzékelésünk és az intuitív gondolkodásunk forrása. Ez az a rész, ami előre tudja, hogy valaki épp fel fog hívni. Anyukádra gondolsz és hirtelen ő van a vonal másik végén. Előre megérezted, hogy kapcsolódik hozzád és ennek a harmadik szem az oka.

A harmadik szem az a részed, ami akár képek formájában láttatja veled az előtted álló lehetőségeket, vagy olyan képeket mutat, amiken látod, hogy mit tudnál megteremteni magadnak. Aztán az emberi éned megtapasztal némi kétkedést, hitetlenkedést, hogy vajon ezek a látomások valóban igazak-e, hihetsz-e nekik, elindulhatsz-e feléjük.

A felsőbb elme az összes csakra egyesítője, ezért a szív is a része. A felsőbb elme az univerzális intelligenciát hozza el neked és az univerzális intelligencia nagyon erősen szívközpontú.

Most májusban a felsőbb elme maga egy lehetőség, ám ez azt is jelenti, hogy az „elme energiája” sokszor fog felbukkanni. Sokan fognak vitákba bonyolódni, különbözőségekbe beleakadni. Persze ez már megy egy ideje, de ebben a hónapban mindez sokkal intenzívebben megmutatkozik majd.

Rajtad múlik, hogy amikor találkozol ezekkel a dolgokkal eldöntsd, hogy mi rezonál veled és mi nem. Az alapján tudod eldönteni, hogy mi okoz JÓ érzést benned, nem pedig nehéznek vagy bonyolultnak érződik.

Tehát májusban tedd fel magadnak a kérdést:

Mivel és kivel akarok kapcsolatba kerülni?
Hogyan akarom élni az életem?
Milyennek akarom megélni az életem a kapcsolataimban és az erőviszonyok tekintetében?

Mert szabad választanod.

Általában nem gondoljuk, hogy választhatunk, mert másként voltunk tréningelve, programozva.
Azt hisszük, hogy nem mondhatunk X dolgot valakinek, mert talán az idegesíti őt, vagy nem mondhatunk Y dolgot valakinek, mert talán megsértődik. Esetleg nem tehetünk meg Z dolgot, mert akkor talán egyedül éreznénk magunkat.

Így fedi fel magát a programozásunk.
Tehát figyeld meg magad, ahogy döntéseket hozol és nézz rá a „talán”-jaidra.
Nézz rá a kérdéseidre, amik a viselkedéseddel kapcsolatosak, amiket megvizsgálhatsz, ahelyett, hogy a viselkedéssel kapcsolatos hitrendszereidet stoptáblaként használod, hogy leállítsd magad.

Ha az a másik személy felidegesíti magát, mert te mondtál neki valamit, az ő idegessége vajon tényleg a te felelősséged vagy az valami, amit már eleve magával hozott, mielőtt veled találkozott volna?

Nem azt mondom, hogy menj és szólj be mindenkinek, mert az agresszivitás.

Arra próbálok rámutatni, hogy ezekben az időkben nagy keresztutaknál találjuk magunkat a személyes kapcsolatainkban. Ezek nem kellenek, hogy olyan drámai változások legyenek, mint egy baráttal való összeveszés vagy kilépés egy párkapcsolatból.

Ám ezek hajlamosak olyan dolgokként megmutatkozni, amilyen reakciókra tréningelve voltunk.
Azt hisszük, hogy egy külső cselekvés majd belül jó érzést ad nekünk. Most valójában szív-vezérelte korszakban élünk, ami kevésbé robbanékony módon vezet el a külső változásokhoz.

Mindannyiunkat bíztatnak arra, hogy a felsőbb elménkből szólaljunk meg, onnan reagáljunk, teljes szívünkkel.

És igen, meglehet, hogy felidegesíted a barátod egy kicsit, mert X,Y,Z-t mondasz neki. De emlékezz, hogy az egyetlen oka, hogy tudod, hogy mindezzel felidegesíted őt az, hogy a harmadik szemed jelzi a számodra, hogy mi várható az adott személlyel kapcsolatosan. Az, hogy ismered őt és a reagálási mintáit, szintén egy információt ad a számodra, hogy a másik nem szereti, ha megmondják neki, hogy olyasvalamit tett, ami téged idegesített fel.

Ám ez már az ő dolguk. Ez olyan valami, amit ők hordoznak magukban. Ezt nekik kell elengedniük. Hiszen mindannyian képesek vagyunk megtanulni, hogy elfogadjuk a visszajelzést egymástól arról, hogy miket művelünk.

Kérdezd meg magadtól, hogy hol és mikor csinálsz magadból rabszolgát azokkal az érzelmekkel kapcsolatosan, amiktől félsz, hogy másokban előidézel. Olyan érzelmekkel kapcsolatosan, amik bennük merülnek fel és nem te felelősséged, hogy segíts nekik ebben a csapdájukban maradni.

Biztos vagyok benne, hogy sokan, akik ezt olvassátok megtanultátok az évek során, hogy szorosan befogjátok a szátokat, nehogy megbántsatok vagy feldühítsetek valakit. Megértem, hogy ez egy olyan eszköz volt, amivel igyekeztetek magatoknak és nekik is segíteni, hogy önmagatok maradhassatok. Lehet, hogy a múltban némi eltávolodást éreztetek magatokban, amikor mégis megszólaltatok. De legfőképpen régebben az emberek kevésbé voltak emócionálisak, mint manapság. Akkoriban kőkeményen visszavágtak, ha valami olyasmit mondtatok, ami nekik nem tetszett.

Most azonban a kommunikáció korát éljük, a felsőbb elmére és a szívközpontúságra alapuló kommunikációét. Sokan közületek unatkoznak vagy egy kicsit frusztráltak azzal kapcsolatosan, ami manapság a világban zajlik. Az ezen való változtatás kulcsa annak a párbeszédnek az átalakítása, ami a ti szátokból ered.
Játszhattok ezzel, kísérletezzetek. Ha általában nem mondotok ki bizonyos dolgokat, próbáljátok kimondani őket és nézzétek meg mi történik. Akár már holnap meghalhatunk – igen, erre gyakran emlékeztetem magunkat [nevet]. Eljátszhatjuk, hogy ez az utolsó napunk itt a Földön, miért ne alakítanánk át egy kicsit a térképet?

Ez azért fontos, mert egy áldozat-mentalitás jelentkezhet a pszichében, mint „de hát mások csinálják ezt velem” vagy „egy csomó dolog van a világban, amitől félnem kéne”.

Képes vagy irányt változtatni és képes vagy megváltoztatni azt, hogy miket tapasztalsz az életedben.

Tehát a május egy remek lehetőség arra, hogy gyakran lépjünk be a tágasságunkba és kipucoljuk az energiamezőnket.
Azután ebből a térből indulva a felsőbb elméd és a szíved intelligenciája arra bíztat majd, hogy csináld egy kicsit másként a dolgaidat. És ez az, ami mindenki számára jó, mert emberként hajlamosak vagyunk bent ragadni a megszokott mintáinkban.

Ha féltek felvállalni a vezető szerepet, azt, hogy katalizátorok legyetek mások számára a korábbi tapasztalataitok miatt, ismerjétek fel, hogy már idősebbek vagytok. Már sokkal inkább szívközpontúak vagytok, mint régebben. Ráadásul a többiek már sokkal befogadóbbak minderre és már más időben élünk, mint pár éve.

Akik unatkoztok vagy frusztráltak vagytok, figyeljétek meg, hogy mikor és milyen körülmények között nem fejezitek ki a saját igazságotokat. Nézzétek meg, hogy mikor nem használjátok a szavaitokat, hogy új irányt adjatok velük a dolgoknak.

Nos, ez minden erre a hónapra, remélem remek időszak lesz ez mindenkinek.
Találkozunk júniusban.
Vigyázzatok magatokra.

Sok szeretettel,
Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.con

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.it/2014/04/may-2014-energy-forecast.html

Hallgassatok bele Lee új hangterápiás felvételeibe:
7 days of peace (7 nap béke)
Adventures in sound (Kalandozások a hangban)

Lee Harris (ápr) – Április ereje, bennünk található

2014. április 3.

leeharris                  Április ereje, bennünk található

 

Üdv mindenkinek, ez itt az áprilisi energia-előrejelzés.
Április 2-a van, amikor felvesszük ezt az anyagot. Nem igazán tavaszi az időjárás errefelé, de már haladunk felé – meglátjuk (mosolyog).
Még itt vagyunk a bolygón, ami mindig egy kellemes és nem várt dolog. Azért is említem most ezt, mert ma két fő témáról szeretnék beszélni.

Már évek óta ismételgetem minden előrejelzésben azt, hogy sosem tudhatjuk meddig fogunk élni. És ez igaz – nem tudjuk, hogy megérjük-e a mai nap végét. Mégis sokszor inkább a jövő irányába fókuszálunk, ahelyett, hogy a jelenre figyelnénk. Állandóan hallok embereket aggoldalmaskodni a jövővel kapcsolatosan, amiket hallanak vagy gondolnak róla.

Például valaki arról beszél, hogy valaki más megjövendölte, hogy egy bizonyos vulkán ki fog törni és az mikorra várható vagy épp lesz-e földrengés pár hónap múlva, illetve hasonló spekulációkkal foglalkoznak, hogy merre tart a világ… én pedig szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy mindezek csak feltételezések, találgatások.

Nem azt mondom, hogy ne hihetnél abban, hogy ezek bármelyike megtörténhet és ne készülhetnél fel rá előre, ahogy az számodra megfelelő, hogy jól érezd magad.

Ám azt vettem észre, hogy igen sokan a bizalmukat és cselekedeteiket ezektől a jövőbeli dátumoktól teszik függővé, mindezzel a saját félelmeiket hozzákapcsolva ezekhez. Aztán eljön az adott nap és semmi sem történik, majd újra és újra megismétlik ezt a mintát egy következő jövőbeli dátummal, amit hallanak valakitől.

Én arra kérlek, hogy minderre úgy nézz rá, hogy nem a jövőbeni dátumok az érdekesek, hanem a saját félelem-kapcsolódásod mindahhoz, ami a világban zajlik.
A világunk felgyorsult, káosz és pánik van mindenütt. És érthető is, hogy miért. Jópár olyan dolgot láthatunk a világban, ami akár idegessé is tehet a bolygó jelenét, jövőjét tekintve, illetve arra nézve, hogy mikkel küzdenek az emberek.

Azonban az egyik igazság, amit megtanultam és megtapasztaltam az, hogy minél inkább a középpontukban vagyunk, minél stabilabbak vagyunk, annál inkább készen állunk bármire, amit a Föld bolygó az utunkba hoz.

Tehát, ha félelemben élsz vagy aggódsz a jövő miatt, akkor folyamatosan kívül helyezed magad a középpontodból és erőtlenné teszed magad.
Mondhatod persze, hogy hogyan is lehetnék nyugodt ezzel a borzalmas jövőképpel kapcsolatban?

Én pedig azt mondom: Először is a jövő még nem történt meg. Még nem tudod, hogy ténylegesen mit hoz a jövő. Még azok is, akik jó beleérző képességűek vagy jövőbelátóak – többekkel találkoztam, akiknek ebben nagy tehetségük van és sok jövendölésük valóra vált. Ám még nekik sem vált minden jóslatuk valóra. Talán valami megváltozott menet közben vagy egyszerűen inkább csak egy lehetségességről volt szó a jóslatban, nem pedig bizonyosságról.

Ezért tedd fel magadnak a kérdést: A jövőben élsz-e vagy a jelenben?

Nyilvánvalóan a múltat és a jövőt össze kell kapcsoljuk a jelenünkkel. Tanulhatunk a múltunkból, ami segíthet számunkra más döntéseket hozni később a jövőben. Ám sok olyan embert látok, akik a Földön lévő félelemenergiáknak és káosznak köszönhetően, elhagyják a testüket és nem a mában élnek, hanem a „mik a tervek a jövőre” és „milyen veszélyeket hozhat a jövő, ami miatt aggódnunk kell” állapotban léteznek.

Azt mondanám, hogy a földi élet sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amit valaha vártunk vagy amit tanítottak róla nekünk. És ezt olyasvalaki mondja, aki egy egész nyugalmas részén él a világnak.

Azt akarom mondani, hogy a jelenlegi történések nagy részben a kondicionálásunk részei. Illetve az a hitünk, miszerint a háló, ami eddig biztonságban tartott minket (a külvilággal szemben) most eltűnik, átalakul. És ahogy ez eltűnik, talán feszültté tesz az a gondolat, hogy nincs már biztonsági háló többé.

Tehát itt vagy te, aki már eleve ideges amiatt, hogy nincs biztonsági háló, aztán jön valaki aki azt mondja (nagy levegővétellel): „Vigyázz! A Yellowstone-nál vulkánkitörés lesz!” Ekkor a már benned lévő feszült energia azonnal kap egy valódinak tűnő fenyegetettséget, ráharap erre a fókuszra.

Próbáld meg beazonosítani a különbséget aközött, hogy hová fókuszálsz és mire irányítod a félelmed az elmédben és mennyi félelem van a testedben. A félelemmel dolgozni szó szerint azt jelenti, hogy energiaként dolgozol vele, nem pedig mint egy történettel.

Például, ha felbukkant most a félelmed, mert épp egy olyan dologról beszélek, ami felbolygatott benned valamit vagy olyan típusú félelmről beszélek, amit épp tapasztalsz az életedben, tudd, hogy a testnek meg kell tanítani, hogy másként reagáljon.
Szánj rá egy pillanatot és lélegezz (a videóban Lee lassan vesz egy mély levegőt és lassan kifújja); tegyél így egy párszor. Ha naponta csak egy-két percet szánsz erre a mély légzésre, kezdesz tőle rendbejönni, megnyugodni, kinyílni. Leginkább az okoz gondot mindenkinek, hogy beazonosítsátok a félelmet, a káoszt vagy azt, hogy épp valaki más befolyása alatt álltok.

Ha én egy elég békés állapotban lennék, de hazaérve a társamat ilyen hangulatban találnám (hadarva, hangosabban kezd beszélni): „Attól félek elveszítem a munkám és jaj mi lesz a pénzzel és bla-bla-bla…” – mindez az energia, amit a társam áraszt ekkor magából, megérint engem is. Ha egy méterrel arrébb is állok, akkor is bekerül mindez a saját zónámba. A kérdés az: Milyen folyamatot indít el ez bennem, mennyire befolyásol?

A kérdés számotokra: Jelenleg mennyire vannak rád hatással mások, mennyire befolyásol az ő energiájuk?

Ti, akik elfoglalt életet éltek, sok ember vesz körül benneteket, tudjatok róla, hogy a legtöbb ember most káoszt él meg magában, sokkal inkább, mint korábban. Ám az a különbség, hogy a legtöbben nincsenek tudatában ennek a káosznak önmagukban, illetve nincsenek tudatában annak, hogy káoszos vagy félelemmel teli történetekre fókuszálnak azért, hogy feldolgozzák mindazt a folyamatot, ami a bensőjükben dolgozik. A bensőjük azt mondja: „Ó, a biztonsági háló eltűnt! A Föld nem olyan, amit vártam.” Ez most mindenkire érvényes.

Így most 2014-ből előretekintve a következő tíz-húsz évre, észrevehetjük, hogy a dolgok bizony nagyon meg fognak változni. Ez már biztos. A megoldás abban rejlik, hogyan érkezünk majd oda, hogyan helyezzük el az ’új’ dolgokat a mindennapjainkban.
A személyes életünkben minden nap teremtünk valami ’újat’. Világként is folyamatosan valami ’újat’ hozunk létre minden egyes nap.
A mai napra tudunk fókuszálni. Sokakat elborít és megijeszt az a nagy jövőkép, aminek közeledtét érezzük, érzékeljük. Ám emlékezz arra, hogy az, amit érzel, érzékelsz, az kapcsolatban áll azzal, hogy ma hogyan érzed magad.

Szeretnék megosztani egy rövid gyakorlatot veletek. Nemrég létrehoztam valamit, amit ’7 nap békének’ neveztem el, ami 7 rövid meditációból álló anyag. Ez segíthet felébreszteni az életedben lévő békét. Az egyik meditációban az „üreges testről” beszélek.

Hadd magyarázzam el. Képzeld el egy pillanatra, hogy üreges vagy belülről. Képzeld el, hogy nincsenek szerveid a testedben. És ne csak azt képzeld el, hogy ez a belső tested egészen üreges és tágas, hanem képzeld a tested köré kívül még a kb. 30 cm széles energiateredet is. Lásd a belső teret magadban és a külső teret magad körül, mint a te üreges energiameződet.

Ez egy rövidke kis gyakorlat, amit naponta párszor megcsinálhatsz, hogy elképzeled magadat ebben az üreges testedben. Csukott szemmel könnyebb.
Először vegyél egy mély levegőt (a videóban Lee is vesz egy mély levegőt) és a képzelőerőd segítségével érezd ezt az üregességet és érezd ennek a tágasságát.
Ezután képzelj el egy fényt, ami fentről érkezik és a fejtetődön keresztül beáramlik a testedbe, hogy feltöltsön téged. A fény feltölt téged.

Most – kis kitérővel – ha elképzelted az üreges tested és hirtelen ezt láttad: „Ejha, tele vagyok mindenki más cuccával!”, akkor ez az a pont, amikor azt mondhatod: „Elengedek mindent, ami nem az enyém. Elengedek mindent, amit mások helyett cipelek.” Mindegy milyen szavakat használsz, csak szóljon az elengedésről és mások dolgainak letevéséről. Alkalmazd ezt a kis szóbeli elengedést és ezután fókuszálj az üreges testedre és ezután hozd be a fényt.

Ezután csak lélegezz, ebben a fényben. Érezd, hogy megtölt és feltölt a fény. Maradj ebben annyi ideig, amennyi számodra jólesik.
Mindez azért fontos, mert megengeded vele magadnak, hogy egy kis időre visszatérj önmagadhoz.

Tudom, hogy sokan, akik magasabb érzékenységűek vagytok napi szinten tesztek azért, hogy mások energiái kevésbé hassanak rátok. Ezt a gyakorlatot is hozzátehetitek a már meglévő gyakorlataitokhoz – csak látni önmagad egyedül, saját magadként pár percig, naponta néhány alkalommal. Csak te és a saját energiatered.

Ezzel a gyakorlattal helyreállíthatod a békédet és az egyensúlyodat. Erőt is ad, amihez nem férsz hozzá, ha azt kívül keresed.
Lehet, hogy hozzászoktál, hogy a barátaid adnak számodra erőt. Ám hirtelen úgy tűnik, hogy minden barátod krízist él át. Ezért kicsit elkezdesz pánikolni, mert az a tér, ami korábban jó érzéssel töltött el téged (a barátaid társasága) már nem okoz örömet.

Lehet, hogy elveszítetted a munkád és a biztonságérzeted, ami azáltal volt jelen számodra, hogy volt egy munkahelyed, ami most eltűnt. Tehát kicsit feszült vagy és azt kérdezed: „Mit teremtek vajon legközelebb?”

Ilyen szintű változások történnek az egész világon. Azok a dolgok, amik a biztonságot jelentették az emberek számára, amikben bíztak, a dolgok, amiket ismertek – mind elmozdulnak.
Tehát befelé kell haladjunk. Magunk felé kell forduljunk és önmagunkban kell megtaláljuk az új erőnket.
Áprilisban az erő lesz a fő téma.

Igen, asztrológiai szempontból is igen erős lesz ez a hónap. Lobbanékony és robbanékony helyzetekre számíthatunk világszerte és személyesen is. Ám, hogy hogyan fognak megmutatkozni ezek a robbanékony dolgok az nagyon eltérő lehet. Lehet, hogy nem a legrosszabb dolog fog bekövetkezni, amire számítasz, egyszerűen csak erősek lesznek az energiák.
Ez azt jelenti, hogy learathatod az erőt, amit ezek az időszakok hoznak magukkal és karmesterévé, vezetőjévé válhatsz ennek az erőnek a saját életedben. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha minden nap szánsz időt arra, hogy megtaláld önmagad, összekapcsolódj önmagaddal a bolygón zajló őrület kellős közepén.

Látom, hogy mi minden zajlik körülöttem. Érzem és hatással van rám.
Ám arra is emlékszem, hogy a szívemben független vagyok mindettől (Lee a mellkasára helyezi a kezét). Van bennem egy tér, amihez senki nem érhet el. Még akkor is, ha reagálásban vagyok a kívül történő dolgokra, van bennem egy tér, ami csak az enyém.

Ebben a hónapban szánj rá egy kis időt, hogy napi néhány alkalommal összekapcsolódj önmagaddal. Ebben a hónapban nagyobb erők érkeznek hozzád, mint aminek korábban a birtokában voltál.

Törődjetek magatokkal, bánjatok jól magatokkal. Májusban találkozunk.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/04/april-2014-energy-forecast-strength-of.html

Lee Harris (márc) – Jelen lenni minden pillanatban

leeharris

Jelen lenni minden pillanatban

Üdv, ez itt a márciusi energia-előrejelzés.
Már jóideje nem csináltam ilyet, ezért örülök, hogy újra láthatlak, érezhetlek titeket és remélem jól vagytok.

Határozottan felfokozott időket élünk. Az elmúlt 4-6 hétben felfigyeltem rá, hogy mennyire hasonló élményeket éltek át az emberek.
A halál elég gyakran szerepelt közöttük. Sokan a családjukból veszítettek el valakit, másoknak az állatai haltak meg. Elég általános most a halál témája úgy általában a világban, különféle területeken tapasztalhatunk több konfliktust, mint korábban.

És ott a környezeti kérdés is és mindaz, amit ezzel kapcsolatban láthatunk. Főleg azokat a dolgokat, amik láthatóan pusztító hatással vannak a környezetünkre.
Így aztán, amikor azt kérdezitek, hogy miért éreztek erősödő feszültséget az életetekben (és néhányan fizikai szintre is hozzátok ezt az aggodalmat), nem kell messzire nézni, hogy megértsétek, hogy ennek konkrét kiváltó okai vannak.

Ez pedig gyakran trükkös terület az elménkben. Mert, ha valamivel kapcsolatban zavartságot érzünk, idegesek vagyunk, félünk, akkor az elme túlpörög, ezzel válaszolva a testben érezhető feszültségszintekre.

Ahogy a szorongás energiája felfelé halad a testünkben, igen hamar egymásba forduló gondolati körökben találjuk magunkat, amit „aggódásos gondolathuroknak” szoktam nevezni. Ezeknek a hurkoknak, köröknek köszönhető, hogy fennakadunk a részleteken, megszállottan csak ezekre figyelünk.
Ezért is fontos, hogy amikor észreveszitek magatokban az aggodalmat, a félelemet, tegyétek fel a kérdést: „Hogy érzi magát a testem? Nem az a lényeg, hogy épp mire gondol az elmém arról, hogy mi történik a külvilágban – Hogy érzi ma magát a testem?”

Az utóbbi hónapban, avval együtt, hogy sokan számoltak be arról, hogy sokkal nyitottabbak, áramlóbbnak érzik magukat bizonyos területeken, a legtöbbjük az ’intenzív’ és ’kihívásokkal teli’ kifejezésekkel jellemezte a mindennapjait.

Ha megnézitek a próféciákat, amik sok ezer évvel ezelőtt íródtak és  erről az időszakról szólnak, mindenhol felkavarodott energiákat említenek, nagy kihívásokkal járó időket. Evvel együtt azok, akik megértitek, hogy lelkek vagyunk ezen a bolygón, gyakran ismétlődő tapasztalásokkal, most lezártok sok dolgot az életetekben, úgy érzitek elvarrjátok a szálakat.

A február nagyon intenzív hónap volt, mert sokan erős tisztulásokban voltak, sok mindent átalakítottak, megváltoztattak az életükben. Egy másik igen gyakran előforduló dolog, ami szintén jelen van egy ideje, hogy élénk álmokat láthattok számotokra fontos személyekkel, személyekről. Akár napközben is előfordul, hogy hirtelen mondjuk egy 2002-es emlék jut eszetekbe, valami, ami akkor történt veletek és most egészen másként emlékeztek rá, más érzésekkel gondoltok rá vissza, mint korábban.

Ahogy a külső világunk igen gyorsan változik, a belső világunknak is ilyen gyors változásokra, átalakulásra van szüksége.

Egy nagyon érdekes téma merült fel két héttel ezelőtt az élő kérdezz-felelek videóüzenetben a Portálon (ami egy fizetős tagsági klub nálunk), ami a ’Félelem’. A félelem ugyanis mindenki radarján igen nagy erőkkel bukkant fel.

Nagyon sokan említették meg az általuk megélt félelmeket a mindennapjaikban, az egészségükkel, a világunkkal kapcsolatosan. Ezek igen gyakorta előforduló dolgok manapság. Nem csak fantom gondolatok. Bárhová is nézünk a világban, épp annyi fenyegetést láthatunk, mint amennyi támogató erőt, mind a bolygóra nézve és mindazokra nézve, akik itt élünk – emberekre, állatokra és minden másra.

Az egyik dolog, amit szenzitívként megtanultam, hogy ha nagyobb érzékenységgel rendelkezünk vagy meg van az erre való hajlamunk, túl érzékeny az idegrendszerünk, felerősítve érzünk mindent.
Ezért, ha tudtok egy kis időt szánni a testetekre napi pár alkalommal, az segít visszatérni a középpontba és megnyugodni. Sokkal több áramlást és nyitottságot tapasztalhattok így napi szinten. Ez azért is fontos, mert így energetikailag és a gyakorlatban is hasznára tudtok lenni mindazon változásoknak, amiket láttok és látni szeretnétek a világban.

Sokszor találkozom a neten látott párbeszédekben azzal a kérdéssel, hogy „Mire jó az önszeretet? Mert ha magadat szereted és magadra figyelsz, hogyan tudsz másokra figyelni, másokat szeretni?”
Nos, azok, akik megértettük az önszeretet elvét, tudjuk, hogy  a magadra figyelés, önmagad szeretete korántsem jelent önzőséget és mások kizárását. Pont az ellenkezője az igaz.

Ez pont így működik energetikai szinten, amikor a saját energiáidra fordítasz figyelmet. Akik szenzitívek közületek, akik érzékenyebbek, ti sokkal nagyobb empátiát érezhettek és sokkal több fájdalmat a testetekben, amikor a világban jelen lévő szenvedést látjátok.

De ha kimozdultok a középpontotokból  és összekapcsolódtok a félelmekkel és szenvedéssel, akkor egy ingadozó helyzetben találjátok magatokat. Amikor látjátok és átérzitek a szenvedés energiáit magatok körül, ugyanakkor vissza tudtok térni a középpontotokba, ahol nyugodtak vagytok, illetve ebben tudtok maradni, ezáltal lesztek hasznára annak, hogy ez a szenvedő állapot átalakulhasson.
Mert képesek vagytok hordozni a béke és nyitottság energiáját és ezzel pozitív hatással vagytok mindazokra, akik félnek és szenvednek.

Azok a környezetvédők, aktivisták is nagy hasznát veszik a saját idegrendszerükkel való törődésnek, akik a bolygó érdekében dolgoznak és igyekeznek egy egészségesebb, fenntarthatóbb jövőt teremteni mindenki számára.

Ha épp nem jógáztok, csikungoztok vagy nem végeztek meditatív  ’művészeteket’, amik segítenek az energiatesttel való munkában, szánjatok napi pár percet arra, hogy megkérdezzétek magatoktól hogy vagytok éppen. Nézzetek rá az idegrendszeretekre, figyeljétek meg, hogy túl van-e hajtva, hiszen egy eléggé túlhajszolt világban élünk.

Például azok, akik fent vagytok a Facebookon, erősebb stimulációt tapasztalhattok. Nem azt mondom, hogy ez negatív lenne, ám hatással van. A fiatalabb generáció talán kivétel, mert ők már egy felgyorsult világba érkeztek, jobban hozzá vannak szokva ehhez a sebességhez.
A többségünk a korai éveinkben még nem ismertük az internetet és nem találkoztunk az információk ilyen sebes áramlásával és feldolgozásával. Ha ehhez hozzáadjuk az ezekhez szükséges napi figyelmet és a bolygón erősödő intenzív energiákat, akkor megérthetjük, hogy miért ingadoznak olyan sokan önmagukban. Ez egy ösztönös, érzelmi válasz mindezekre.

Egy kis gyorssegélyként mindig kéznél vannak a kezeink, szó szerint. Az idegrendszer az érintés hatására igen hamar képes lenyugodni. Gondoljatok csak a síró kisbabákra, amikor kézbe vesszük őket, megnyugszanak.

Tegyétek a tenyereteket a testetek különböző részeire egy kis időre. Kezdjétek a fejetekkel, főleg akkor, ha észreveszitek, hogy túl sok gondolat kering bennetek, hiszen a gondolatok a testetek ezen részében keringenek. Tegyétek a kezeteket a fejetekre és tartsátok ott pár másodpercig, vagy addig, ameddig szükségét érzitek.
[mutatja: fejtető, illetve homlok-tarkó tartás (=HT) ford.megj.]

Ezzel segítetek újra a középpontba állítani az energiáitokat a testben, amik valószínűleg kezdtek kifelé pörögni mások felé, vagy általában kifelé, válaszként a világban zajló eseményekre.
Aztán haladjatok tovább, tegyétek a kezeteket a vállatokhoz, a mellkasotokhoz és haladjatok tovább lefelé a testeteken.
[A videóban Lee mutatja magán a mozdulatokat. Ezek a kéztartások majdnem megegyeznek a pránanadiból, reikiből, kineziológiából ismert önkezelő pozíciókkal. ford.megj.]
Csak példákat mutatok nektek, ti tegyétek oda a kezeteket, ahol nektek jó.
Ezáltal támogatjátok a törzseteket, a fejeteket a saját érintésetekkel. Megfigyelhetitek, hogy ezek segítségével visszaigazodtok a saját egyensúlyotokhoz. Ha 5-10 percet szántok erre, azzal sokat segítetek magatoknak, főleg, ha napi szinten akár többször is megteszitek.

Mostanában sokan úgymond kipörögtek a saját középpontjukból.
Ez nem segít a döntéshozatalban, nem segít abban, hogy hasznára legyünk a magunk vagy mások számára, a szeretteink számára. Amikor kipörgünk, akkor folyamatosan magunkon kívül keressük a válaszokat. Ilyenkor kívülről várunk segítséget, kívül keresünk megoldásokat a problémáinkra.
Ám ez mindössze egy belső energiaállapot, aminek figyelemre van szüksége. Ritkán találunk erre önmagunkon kívül megoldásokat.

Ha belegondoltok abba, hogy milyen gyorsan zajlanak a változások, amiken mind keresztülmegyünk, nos ezt nehéz megemészteni. Épp a minap mondtam egy barátomnak: „Már nem a 80-as években élünk.” Mindketten egy kicsit zavartan nevettünk, mert van egyfajta zavartság a levegőben azzal kapcsolatban, hogy hová tart ez a világ.

A ’Z-k’, akiket csatornázok, mondják már évek óta, hogy az emberek gyakran félnek a jövőtől, főleg, ha futuristák.
[futurizmus: Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül. ford.megj.]

Ha olyasvalaki vagy, aki gyakran használja a pszichikus elméjét, az intuícióját, hogy különféle idősíkokba, lehetségességekbe nézz vele, beletekinthetsz egy-egy jövőbeli helyzetbe és igencsak rosszul érezheted magad, miközben nézed azt.
Ám az az igazság, hogy valódi tudás nélkül tekintesz erre azzal kapcsolatosan, hogy milyen érzés lenne, amikor ténylegesen elérkezne ez a jövőbeli helyzet, amit most olyan félelmetesnek látsz.
Mert ez a test, amiben vagyok, csak a mai napig, a jelen pillanatig lévő tapasztalásokat érzékeli.
Ha tehát egy olyan helyzet miatt aggódom, ami csak egy év múlva következik majd be, nem érzem magam kellőképpen felkészültnek arra, ami majd történni fog. De mire majd odaérek, addig átélek még sok-sok napot és hónapot, amik energetikailag felkészítenek engem arra az egy év múlva történő pillanatra és ezért sokkal könnyebb lesz azt számomra megtapasztalni, megélni.
Így, ha erősek a félelmeid a jövővel kapcsolatosan vagy folyton egy legrosszabb forgatókönyv sztorija jár a fejedben, emlékezz, hogy vissza kell térned a jelen pillanatba. Ez az egyetlen hely, ahol képesek vagyunk valóban létezni.

Múlt hét pénteken az egyik legjobb barátom kutyáját el kellett altatni. Már nagyon, nagyon öreg kutya volt és eljött a távozásának az ideje. Ám én még sosem láttam sem embert, sem állatot meghalni. Kapott egy injekciót és nagyon békés volt és boldog, miközben eltávozott. Ez egy csodálatos tapasztalás volt a számomra. Egy nappal korábban mindannyian töltöttünk vele egy kis időt, együtt voltunk vele. Öt éve ismertem ezt a kutyát, amiből 2,5 évet együtt is éltem vele. Néztem, ahogy szépen elalszik. Az egyik pillanatban még itt volt, a következőben már elment.

Annak ellenére, hogy folyamatosan emlékeztetem magamat és titeket is, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk (a Z-k kapcsán, akik gyakran emlékeztetnek rá, hogy az emberi élet ilyen hirtelen véget érhet), és ezért arra kéne vigyük a figyelmünket, hogy értékeljük és átérezzük, megéljük az életünk minden pillanatát – ilyen közelről megfigyelni a halált nagyon erőteljes élmény volt. Tudom, hogy közületek is sokan átéltétek már ezt emberekkel és/vagy állatokkal.

Persze átéltem egy szívcsakra élményt is, mert hirtelen nagyra nyílt, miközben ő meghalt. Mindannyian sírtunk a szerettünk elveszítése miatt. Minden alkalommal, amikor egy szeretett személy elhagyja az életünket, az energiamezőnk megváltozik – elengedjük őket. Neki ez megkönnyebbülés volt, mert nem kellett tovább szenvednie, én pedig a következő két napban egy igen mély tudatosságot tapasztaltam arra vonatkozóan, hogy értékeljek minden másodpercet. Ezt mondja mindenki más is, aki találkozott már a halállal valamilyen formában.

Nem tudjuk mennyi időnk van még itt. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk itt fajként vagy egyénként. Ám, ha továbbra is azzal a szándékkal és vággyal éljük a mindennapjainkat, hogy itt legyünk nap mint nap, akkor folyamatosan teremtjük és megújítjuk az életet a legjobb tudásunk szerint és ezért a legmagasabb potenciálok elérhetővé válnak számunkra egyénként és a bolygó számára is.

Úgy látom, hogy sokan érzik magunkat erőtlennek, amikor látják, hogy mi minden történik a világban. De szeretnék mindenkit emlékeztetni, magamat is beleértve, hogy nagyon is erőteljes a minden nap rendelkezésünkre álló energia.

Tehát, ha stresszelve érzitek magatokat azzal kapcsolatosan, hogy milyen folyamatok zajlanak például Ukrajnában éppen, megtehetitek azt, amit én is tettem a minap. Leültem, rágondoltam arra a helyre, az emberekre azon a vidéken és elképzeltem a békét, fenntartottam a béke gondolatát a számukra. Képesek lehetünk hatással lenni a világra, különféle helyzetekre, sokkal erőteljesebben, mint ahogy azt felfognánk.

Napi szinten tehetünk dolgokat ismeretlenekért és a hozzánk közel állókért is. A legfontosabb mindannyiunk számára, hogy megtartsuk az életerőt, hogy megtanuljuk hogyan tarthatjuk meg a középpontunkat a mindennapjainkban.

Mert, amikor kibillensz a középpontodból és belemerülsz az emberi káoszba, akkor belekerülsz egyfajta energia-töredezettségbe, amiből most sok megtapasztalható. Ekkor elfeledkezel a függőleges, spirituális kapcsolatodról, ami tagadhatatlanul mindig velünk van.

Ha ezzel a belső, függőleges kapcsolattal épp annyira összehangolódsz, mint amennyire a külső, vízszintes kapcsolattal, akkor nem csak sokkal gazdagabbá válik az élményed a létezésről, hanem sokkal magasabb szintű tapasztalású lesz minden, amit aznap teszel. Mind tudjuk, hogy az alacsonyabb szintű élmények nem okoznak valami jó érzést, amikor épp megtapasztaljuk őket.

Szeretnélek megkérni titeket, hogy ennek az üzenetnek a végén álljatok meg egy pillanatra és kérdezzétek meg magatoktól, hogy rosszul éreztétek-e magatokat az utóbbi időben. Mennyire bonyolódtatok bele mások negatív érzelmeibe, félelmeibe, energiáiba?
Rászántok-e naponta pár alkalmat arra, hogy visszatérjetek önmagatokba?

Tedd fel a kérdést, hogy te hogy érzed magad ezen a gyönyörű bolygón, amin élünk. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél most tenni – magadért vagy akár a világ többi részéért.

Remélem remek hónapotok lesz, áprilisban találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/03/march-2014-energy-forecast-finding.html

Lee Harris – 2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

2014. február 6.

LeeHarris

2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

 

Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az időszaknak, amiben élünk, miszerint 2012 egy fordulópont volt. Sokan azt kérdezik: Mikor kezdődik az Aranykor?
Ám bárhová is nézünk a bolygón, a dolgok távol állnak az aranytól. A pusztítás hatalmas méreteket ölt, mindez jelenleg is történik.

Olyan történeteket mondanak nekünk, amik nem igazak, azért, hogy egyetértést váltsanak ki belőlünk olyan szabályzásokra és tettekre, amik csak tovább erősítik a pusztítást.

Akkor miért értünk egyet? Mikor kezdődött mindez?

2011-ben rögzítettem egy üzenetet, aminek „A felvilágosultság éve” címet adtam. Ebben az üzenetben arról is beszéltem, hogy mikor kezdtek a dolgok átvilágításra kerülni, ami által ráláthatunk mindenre. Épp olyan erősen rálátunk az árnyékokra, ahogy a fényre.

A legmegvilágosodottabbak azok, akik látták a legerősebb árnyékokat is. Azok, akik megértik a fájdalmat és a szenvedést, ami oly sokakkal történik a Földön, és mindennek köszönhetően a fókuszukat, figyelmüket arra fordítják, hogy minél több fényt hozzanak létre.

Egyek vagyunk – egy tudat, egy kollektíva. Ám nagyon megoszlik a véleményünk és az, ahogyan a világot látjuk.

Néhányan, akik ezt az üzenetet hallgatják, dühösek lesznek, mert nem értenek egyet vele. És pontosan ez a cél.
Megosztott emberekként van ránk szükség, hiszen amikor különbözünk, amikor egymással harcolunk. Amikor félünk attól, ami történik, akkor erőtlenek vagyunk.
És amikor erőtlenek vagyunk, akkor nem avatkozunk bele olyan dolgokba, amikre most hívást kaptunk, hogy álljunk ki magunkért.

A világ nem fekete és fehér. Egyetlen vita sem csak fekete vagy fehér. Mindig jelen van a szürke több árnyalata.

Mégis mi emberek tréningelve vagyunk arra, hogy féljünk. Képekkel és szubliminális üzenetekkel bombáznak bennünket, hogy félelmet keltsenek bennünk, féltsük az életünket, féltsük önmagunkat és a körülöttünk lévő világot.

Elfeledkeztünk a lelkünkről. Elfeledkeztünk arról, hogy összehangolódjunk a szívünk lelkiségével, a belső testünkkel, a belső elménkkel, a magasabb énünkkel.

Ezen állítások közül sokat nevetségessé tettek, kinevettek, de egyszerű a helyzet. Jelen van benned egy szívverés, és ez a szívverés keringeti a vért a testedben, hogy életben tartson.

A lelkednek, a szellemednek is van szívverése. És ez az a részed, amely folyamatosan támogat téged abban, hogy nagyobb és nagyobb magasságokat érj el, növekedj. Támogat abban, hogy előre lépj, nagyobb legyél, többet érezz.

A növekedés egy belső folyamat. Ez nem a külső érvényesülésről szól. Ez nem arról szól, hogy inkább extrovertált (kifelé forduló) legyél az introvertált (befelé forduló) helyett. Ez arról szól, hogy engedd magad, hogy többet és többet és többet érezz.

Sokan vitatkoznak ezzel, mert nem akarják a világ fájdalmát érezni. Nem akarják látni a szenvedést. Mégis itt rejlik a megerősödés és a megvilágosodás, hiszen mindez létezik, itt van. Ha visszahúzódsz ezektől az azért van, mert a testedben létezik egy azonosság azzal a bizonyos szenvedéssel.

Ez nem meglepő, hiszen amikor egy ilyen energiamezővel rendelkező bolygón élsz, nem tehetsz mást, minthogy szembesülsz azzal, hogy az élet teljes spektruma és az érzelmek mind áthaladnak rajtad.

Ennek az időszaknak a nagy igazsága az, hogy visszahívnak bennünket saját magunkba, a magasabb énünkbe, a legmagasabb énünkbe.

Ez egy érzés.

Ez jelenti a különbséget. Hogy hogyan érzed magad, ahogy végigsétálsz az utcán, élőnek érezve magad, nyitottnak és hálásnak mindazért, ami az életedben történik, amit látsz, tapasztalsz. Ahogy ránézel a fákra, a gyönyörű épületekre, vagy ahogy egy kellemes beszélgetést folytatsz egy barátoddal.

Ez az az érzés, amit növelnünk kell – egyre jobban és jobban és jobban, mindig.

Azok, akik eltökélték, hogy pusztítást hoznak erre a bolygóra – és léteznek ilyen emberek – nem akarják, hogy több időt tölts a saját fényedben, a saját szeretetedben.
Így ők beszivárogtak a társadalomba és már a kezdetek óta itt vannak. Egyfajta félelem-sablont hoztak létre, ami mindannyiunkon áthalad.

Sokan, akik ezt hallgatjátok, nem örültök annak, amiről beszélek. Úgy gondoljátok, hogy rossz dolog a negatívumra fókuszálni. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a negatívumot.

Lélekként, spirituális létezőkként mindezt tökéletesnek látjuk.
Bízhatunk benne, hogy mindez egy utazás és létezik és működésben van a sors, a végzet a háttérben a Földön.

Azonban szabad akarattal is rendelkezünk.

Meg van az a lehetőségünk, hogy minden nap felkeljünk és nem csak a saját életünket tegyük egy kicsit jobbá, hanem azokét is, akik körülöttünk élnek.

Ezt azonban csak akkor vagyunk képesek megtenni, ha bízunk mindabban, ami bennünk van.

Hogy bízni tudj abban, aki belül vagy, nagy tudatosságot, szorgalmat és megegyezéseket igényel önmagaddal, hogy visszatérsz mindahhoz, amit megtapasztaltál az életedben és átérzed azokat a dolgokat is, amiket azelőtt nem éreztél.

Ugyanakkor ma, ezen a napon beleegyezel abba, hogy felébredsz, hogy láthass mindent, ami körülötted történik.
És ha észreveszed, hogy túlságosan félsz attól, amit láthatsz, akkor kedves leszel magadhoz és időt adsz magadnak minderre – ám megtartod a felébredési szándékod.

2014: A felemelkedés éve, a felemelkedésre kér téged.

Néhányan sürgősséggel, vészhelyzetekkel emelkedtek, amikkel az energiáitokat mások megsegítésére használhatjátok, vagy önmagatokban tapasztaljátok mindezt, ami megmutatja számotokra az erőtöket, belső életeteket, amiről nem is tudtátok, hogy birtokában vagytok.

A világnak szüksége van a segítségünkre. Megintcsak egy olyan kijelentés, ami sokatoknak nem tetszik.

Szabadságotokban áll, hogy ne értsetek egyet. Megengedett, hogy ne értsetek egyet.

Azonban, ha igyekszünk megváltoztatni mások véleményét csak azért, mert nem tetszik nekünk, hogy nem értenek velünk egyet, akkor pontosan azt a háborús játékot játsszuk, ami évszázadok óta jelen van ezen a bolygón.

A háború energiája erős. A félelmektől erősödik és bárhová megy, életeket vesz el.

Nem tudsz mindig elmenekülni a sötétség elől. Néha olyan érzéseket élsz meg, amik a sötétséghez kapcsolódnak vagy sötétséget tapasztalsz az életedben.

Ám minél inkább begyűjtöd és táplálod a saját belső fényed, annál erősebbé válik a fény és a szeretet, amivé válsz.

És ez az, ami át tud világítani minden sötétségen, hiszen a sötétség a félelmeid által tud csak növekedni.

Érezhetünk félelmet időről időre és feldolgozhatjuk azt a testünkön keresztül, de ha félelemből cselekszünk vagy félelemből reagálunk, akkor a háború energiamezejében játszunk.

Olyan tágas ez az univerzum és mi pusztán egyetlen bolygó vagyunk ebben a mindenségben, egyetlen emberi faj. De oly sok energia van, amit az emberi testen túl is érzékelhetsz, az emberi fajon túl.

Néhányan „magasabb énnek” hívják, mások „angyaloknak” vagy „nagy szellemnek”; sok megnevezése létezik. Ez az a részed, ami napi szinten megnyitja a szíved arra, hogy többet érezz. Hogy érezd a szeretetet, az együttérzést a szomszédod iránt, hogy tegyél valamit valakiért, akinek szüksége van a segítségre.

Többen már eljutottatok arra a pontra, ahol ez egyre könnyebb és könnyebb, mert már nem manipulálnak benneteket más emberek elvárásai.

Megtanultátok, hogy meghúzzátok a határaitokat ott, ahol a határok meghúzása szükséges; ha valaki elvenni akar tőletek, ahelyett, hogy nyitott lenne arra, amit adni tudsz. Nagy különbség van e két dolog között.

Bízz abban, merre visz az utad ebben az évben, hogy szolgálhass az energiáiddal.

Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy annyi szeretettel neveld a gyermeked, amennyivel csak tudod és ez pont elég is lesz.
Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy segítsd a környezeted, ahogy csak tudod, és ez pont elég is lesz.

Emberek nagyszerű mintázata vagyunk és egymás között, ha egyre inkább emelkedünk, annál több fényt tudunk behozni oda, ahol arra szükség van.

Emelkedsz-e? Felemelkedsz-e a saját életedbe, ebbe a világba, nagyszerűbben, mint valaha?

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
(Info: Lee januári előrejelzése elmaradt, ebben az évben ez az első üzenet tőle. Tara)
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/02/2014-year-of-emergence.html