Lee Harris – Március

– Kivonat a márciusi energia-előrejelzésből –

2014.06.02

A március egy vadonatúj kezdet beharangozója

Februárban sokan tapasztaltátok a polaritásban való ide-oda táncolást a világosság és a sötétség között. A váltások pedig nagyon gyorsak tudnak lenni. Egyik nap könnyűnek és élőnek érzed magad, a következő nap pedig azt mondod: “Mi a fene van? Miért találom magam ebben régi sztoriban már megint?” Ez a felébredési energia folytatódni fog, végighalad az egész bolygón. Azok, akik már nem a drámákon, konfliktusokon, versengő energiákon keresztül élitek meg ezt a hullámzást – számotokra ez az energia elkezd felszabadítani benneteket a régi megszokások energiái alól.

Márciusban érezhetitek, hogy az életeteknek van célja, minden pillanatban kapcsolódtok ahhoz, amit épp csináltok. Ha pedig nem érzitek ezt a kapcsolódást, akkor:

a) változtassatok
b) kérjétek meg a Felsőbb Éneteket, az Univerzumot, hogy segítsen változtatni.

Ekkor könnyedén bele tudtok menni a változásba, változtatásba, ahelyett, hogy napokig sírnátok miatta. Egy pár napig sírni nem probléma, ha úgy érzed a sírás, a mélyremenés segít neked.
Amit azonban mondani szeretnék az, hogy sokan már nem tudunk olyan hosszú időket eltölteni a sűrűbb energiákban, mint korábban.

Intenzívnek és erősnek érezzük, amíg áthaladunk ezeken az összesűrűsödő fázisokon. Március közepe-vége felé haladva – főleg, ha erről szólt az élet számodra az utóbbi hónapokban – egyre több kinyílást tapasztalunk meg, egyre több szinkronicitást, főleg az emberi kapcsolatainkban.
Olyan emberek érkeznek a közeletekbe, akikkel kicsit ropogósnak, pattogósnak érzitek az energiákat, és remekül tudtok majd együtt dolgozni, ezer féle módon, létrehozva valami új és erőteljes dolgot magatok számára.

Azoknak, akik azt mondjátok: “Á, én inkább továbbra is szeretnék otthon bezárkózni, csendben, nyugalomban” (tudjátok, hogy ezt mondjátok!) – nektek azt mondom, hogy egy kicsivel több fény érkezik most be az ablakotokon keresztül és ezt észre fogjátok venni. Aztán kimozdultok és csatlakoztok a többiekhez, amikor készen álltok rá.

Ezek az egyre erősebb energetikai ébredések folyamatosan árasztják el a bolygót és egyre több embert ragadnak magukkal.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara
forrás: Lee Harris facebook oldala

Lee Harris – Kivonatok

Sziasztok,

Egy gyors kis lélekemelő Lee utóbbi anyagaiból…

leeharris

A tudatosság mindig hullámzóan fog mozogni. Ebben az évben sokan lesztek, akik azt keresitek, hogy ne magával ragadó, rángató hullámban legyetek, hanem egy kicsit földeltebb, legyökerezőbb módon éljetek, cselekedjetek a tudatosság hullámaiban.
Könnyű elfordulni a mindennapoktól a spirituális gondolkodással, mert elmúlt életeken gondolkoztok vagy azon elmélkedtek mennyire végtelen a tudatosság és magatokban érezhetitek a szellem végtelenségét.
Ám az az igazság, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, minden, ami a testünkbe lett programozva – a test saját múltja, a családi genetika, a körülöttünk lévőkkel való energetikai kapcsolódások – arra kér, hogy legyünk itt, cselekedjünk, váljunk láthatóvá. Minden arra kér, hogy éljük az életünket itt és most.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Még sosem voltak ilyen idők, mint most, tehát az új helyzetekhez új megoldásokat kell találni. Ti pedig – mint az ezen a bolygón élő emberi lények – őrei, gondozói lehettek ezeknek a megoldásoknak, ha beleegyeztek, hogy egyre jobban és jobban kinyíltok. A kinyílásotok folyamatában ne féljetek az érzéseitektől. Inkább legyetek azokra kíváncsiak, figyeljétek meg őket, tegyétek meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy elrendezzétek őket. Aztán reggelente ésszerűen döntsétek el, hogy aznap mire vagytok képesek.

Ne bánjatok magatokkal keményen. Bizonyos napokon több energiátok van, mint más napokon. Időnként sokkal többre érzitek magatokat képesnek, mint máskor. Figyeljétek, hogy épp hogy áll az energiaszintetek és ezt figyelembe véve cselekedjetek. Bízzatok a megfigyelésetekben.

Az emberek legnagyobb pusztító szokása, hogy akarattal igyekeznek magukon változtatni, ahelyett, hogy engednék magukat ott és úgy lenni, ahol energetikailag épp vannak. [ford.megj.: Tehát aktuálisan alacsonyabb energiaszintnél ne próbálj kicsikarni magadból nagy, vagy több erőt igénylő teljesítményeket.] Bízzatok abban, hogy aznap a testetek belső fáradtsága pont az a pont, ahol épp lennetek kell.

(Kivonat: Az energia megszólal c. könyv második része – Beszélgetés a Z-kkel. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Ebben az évben az egyik legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, hogy tanulmányozod a félelmeidet.
Mik azok a dolgok, amik kiváltják belőled a félelemérzést?
Írd le őket és így láthatóbbá teszed őket a magad számára, jobban tudatosítod őket ezáltal.

Amikor pedig újra felbukkannak, már nem mumusként fog a félelem kísérteni és ijesztgetni. Csak szimplán megállapítod majd: „Ó igen, most épp ezt a félelmet élem át.” Ekkor emlékezni fogsz, hogy vegyél egy mély levegőt és elismerd, hogy igen, épp egy félelemérzés működik benned, ezért könnyebben tudsz lépéseket tenni azért, hogy kidolgozd magadból.

Minden energia és érzelem, amit érzünk folyamatos mozgásban van, tehát sosem félünk éjjel-nappal. Vannak időszakok, amikor kimozdulsz a félelem állapotából és más felé fordul a figyelmed. Ez a tudatosság tánca.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

http://www.egyensulyban.com

 

Lee Harris – A szeretet megsokszorozása

2014.06.02A szeretet megsokszorozása
és elmozdulás a sűrűségből a fény felé

 

 

Üdv mindenkinek a 2014 novemberi energia-előrejelzéssel.
Szép nap van itt Coloradoban, bár kissé hideg, de napos és aranyszínű levelek vannak mindenfelé.

Érdekes előző hónapunk volt. Általában az érdekes szót használom, amikor sok mindent szeretnék összegezni.

Néhány nappal ezelőtt egy előre felvett videóinterjút rögzítettünk egy rádióműsor számára Rob Gauthierrel. A műsor végén megkérdezte tőlem: Szerinted miért megy keresztül sok ember erős nehézségeken az utóbbi években és idén is? Azt mondta, hogy rengeteg embert ismer, akik nehéz időszakot élnek át.

Azt hiszem a küzdelem maga egy ismétlődő téma minden alkalommal, amikor ezeket az előrejelzéseket készítem és mégis igyekszem videóüzenet formájában átadni, még ha trükkös is a megvalósítása. A nehézségeinkben mind különféle szinteken vagyunk.

A legjobb tudásom szerint igyekszem összefoglalni a tapasztalataink sokszínűségét. A visszajelzésekből azonban látható számomra, hogy milyen végtelenül sokféle szinteken történnek a tapasztalásaink ebben az időszakban. Ez pedig olyasvalami, ami egyértelműen az emberi faj felemelkedésének útjáról szól és a változó, átalakuló tudatosságról.

Továbbra is úgy gondolom, hogy még mindig a 2012-es év utáni másnaposságot éljük. Sokan (ezt mondtam Robnak is) abban reménykedtek, hogy egyik napról a másikra történik majd nagy változás 2012-ben vagy 2013-ban. Ez a hirtelen változás azonban nem mutatkozott meg a környezetükben. Ezek az emberek még mindig egyfajta sokkhatás alatt állnak, gyászt élnek meg ebből az időszakból eredően és nehezükre esik igazodni mindazokhoz az általuk nehéznek ítélt dolgokhoz, amik a külvilágból tükröződnek vissza számukra. Ez is figyelembe lett véve.

De ahogy az októberi előrejelzésben is mondtam, újra várható egy nagy megnyílás a bolygónkon.

Túlhaladtunk már azon az időszakon, amikor a változás központja csak a tudatosságunkban és a belső világunkban volt jelen.
Most egy kinyíló időszakban vagyunk, ami – a következő évtizedben és azon túl is – nem csak lehetőséget ad arra, hogy változásokat idézzünk elő a bolygón, de szinte kötelességünkké is válik, hogy ezt tegyük.

A változás valóban belülről indul.

Érdekesnek találom a jelenlévő vitákat az olyan csoportokban, akik spirituálisnak csoportnak vagy fénymunkásoknak nevezik magukat. Ezek olyan felcimkézések, amiknek használata hasznos, de csak akkor, ha nem megkülönböztetésként használjuk őket. A megnevezések végsősoron úgysem jelentenek semmit, mert alapvetően mind emberi lények vagyunk és együtt utazunk. Ám ezeket a cimkéket az emberek aggatják magukra, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozzanak. Érdekesnek találom ezeket a csoporton belüli vitákat, belső harcokat és az emberek egymás felé irányuló haragját, amint azon vitáznak, hogy a dolgok miért nem változnak.

Azonban ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a valóban változást hozó, változásra inspiráló emberek sosem haraggal vagy ítélkezéssel teszik ezt. Legyen ez akár az az utcán élő nő, aki mindig összehozza az embereket és szolidaritást, közösségi szellemet idéz elő a jelenlétével vagy akár Oprah Winfrey a tévében, aki a saját módján teszi a dolgát. Ezek az emberek folyamatosan a változás energiáját hordozzák egy bizonyos pozitivitással, de legfőképpen egyfajta életenergiával. Nem haraggal hatnak, hanem élettel és az egymás felé, jövőbe vetett hittel.

Úgy érzem a személyes felelősségünk most emberként ezekben a furcsa időkben, hogy valamilyen módon felhagyjunk az idő folyamatos haladásával kapcsolatos aggodalmainkkal.

Sokakra nehezedik az idő nyomása. Olyan körlevelek kerülnek a postaládánkba, amik a környezetvédelemmel és a kormánnyal kapcsolatos sürgősségi dolgokról beszélnek. Meglehet, hogy ezeket valóban fontos elolvassuk és válaszoljunk rájuk, de maga a sürgetés érzése egyikünknek sem segít. Pár hónapja beszéltem már az ilyen jellegű emailekről és sokan használják ezt a típusú sürgetést arra, hogy készenlétben, feltüzelve tartsák magukat. Ám amikor feltüzelt állapotban vagy, nem éppen egy békés vagy életadó energiát viszel oda, ahová fókuszálsz.

Nemrég olvastam egy interjút egy énekes-dalszerzővel. Azt mondta, hogy középkorról szóló könyveket szokott magánál hordani emlékeztetőül, hogy nem számít milyen rosszul mennek épp a dolgok, régen sokkal rosszabb volt a helyzet, miket műveltek egymással napi szinten az emberek.

Én, éppúgy, ahogy ti – akik olvassátok ezt – szintén nem örülök, ha szenvedést, pusztítást, háborút látok a világban. Ez olyasvalami, amit újra és újra el kell fogadjak, hiszen itt élek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek örökre így kéne maradni, főleg, ha mindannyian eldöntjük, hogy kivesszük a részünket a változás előidézéséből.

Azt nem tudjuk milyen hosszan lesz élet a Földön, de azt tudjuk, hogy amíg itt vagyunk, lehetünk mi a legjobb gondozói és alakítói az általunk beáramló változásoknak.

Ezzel visszatérünk a személyes dolgokra.

Hogyan boldogultok jelenleg a vágyaitokkal, álmaitokkal? Hogyan tanultok mindabból, amit nehéznek éreztek?

Felelősek vagyunk, hogy

  1. Megismerjük önmagunkat
  2. Rájöjjünk arra, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk az életünkben

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányan érzékenyebbek vagyunk, mint mások. Ám amint elkezded megérteni, hogy ki vagy te és te hogyan reagálsz az életed külső körülményeire, már tudsz változtatásokat kezdeményezni és ezek lehetővé teszik a számodra, hogy a legjobb éneddel legyél jelen a mindennapokban.

Mindezzel együtt – ezt mindig elmondom – ha vannak napok, amikor minden nehéz, akkor csak lazíts egy kicsit, pihenj egy napot. A világ megvár, amíg összeszeded az energiáidat. Amikor pedig felfrissültél, visszatérhetsz a világba és készenállhatsz arra, hogy adj és kapj.

Az a gyakorlat, ami a rádióműsorban elhangzott, Zacharytól származik, csatornázás formájában. Ez egy gyors „lenullázási” gyakorlat volt, hogy letehessük azt a sűrűséget, nemkívánatos érzelmeket magunkról, amit esetleg magunkkal hordozunk, hiszen mostanában érezhető ez a sűrűség. Más emberek félelmeit is érezhetjük.

Az utcán járva hatással van ránk a körülöttünk lévők energiája. Kollektívaként egy nagy energiaóceán vagyunk. Ahogy említettem már, hogy az óceánban vannak hidegebb és melegebb foltok, éppúgy érezhetünk ilyesmit, amikor mások energiamezőjén haladunk keresztül. Ezeket az érzéseket pedig lehet, hogy magunkra vesszük és eggyéválunk velük.

Ezért olyan csodálatos az, ha nyitottszívű és pozitív emberek vesznek körül minket – a jó is ragadós, ahogy lemerítő lehet negatív emberek közelében lenni.

Azonban, ha a saját energiáidnak gondját viseled és éber vagy, meghúzod a határaidat.

A gyakorlat az volt, hogy képzeld el magad egy piramisként, aminek a csúcsa nagyjából egy méterig ér fel a fejed tetejétől számítva. Azután lásd a tested mellett a piramis oldalait, nagyjából 70-70 cm távolságra mindkét oldalon a csípődtől.

Most csukd be a szemed és képzelj el egy óriási fénygömböt, ami 1 méterre van a fejed tetejétől (a piramisod csúcsánál). Ez az univerzum fénye, ehhez kapcsolódsz hozzá. Most csak lásd és érezd ezt a fényt egy kis ideig. Kezdd el magad felé hívni ezt a fényt a fejeden keresztül a szívedbe és tovább lefelé a testedbe olyan mélységig, amit épp elbírsz. Engedd lassan lefelé haladni a fényt, engedd magadba.
Miután elkészültél ezzel a vizualizációs gyakorlattal, kezdd el finoman a földhöz ütögetni felváltva a lábaidat, jobb és bal.
Csinálhatod ezt a gyakorlatot állva is, ülve is. Csak finoman ütögesd a lábaidat a talajhoz.

Ezzel kiütögeted az összes sűrűséget magadból és a piramisod aljáról. Mindazt a sűrűséget, amit aznap magadba szívtál a világból, illetve mindazt, ami épp felbukkan benned, hogy tisztuljon.

20-30 másodperc elég, állítsd meg a lábaidat és térj vissza a fény elképzeléséhez. Lásd a fényt, nagyjából egy méterre a fejed tetejétől és ezúttal valószínűleg erősebbnek, fényesebbnek látod. Egyre jobban kell érezd és egyre lejjebb tudod húzni a tested felé.
Ezek után újra dobolj a lábaiddal a talajon – jobb, bal, jobb, bal.

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű és terápiás haszna is van. Ismételd ezt a „fény, majd láb” folyamatot harmadszor is. Képzeld el a fényt. Látod majd, hogy a fény nagyobb és egyre mélyebben tudsz hozzá kapcsolódni.

Néhányatoknak ez a gyakorlat talán túl metafizikus megközelítésű, másoknak pont így tetszik, ahogy van. A fő oka azonban annak, hogy ezt csináljuk az, hogy óriási mennyiségű fény árasztja most el a bolygót. Ezért történik olyan sok minden az emberi kollektívában, mert mindez a sűrűség és sötétség elengedésre kerül és ezek a feszültségek felszabadulnak az emberekből.

Tehát ez a gyakorlat arra való, hogy a sűrűségből a fény felé lépjünk. Nem tart sokáig, egyszerű és segít összekapcsolódni önmagaddal, a saját fényeddel és az univerzális forrásenergiával.

Ezt tesszük emberként. A sűrűségtől a fény felé haladunk minden egyes nap.

Rengeteg különböző gondolat kering, hogy mit is kéne tennünk, milyennek kéne lennünk. Ezt is sokszor látom a spirituális közösségekben „neked ilyennek kéne lenned, olyannak kéne lenned” és persze egyik sem igaz.

Senki sem mondhatja meg valaki másnak, hogy az milyen legyen, hogyan viselkedjen.
Arra törekedjünk, hogy saját magunkat csiszoljuk, azt tegyük mesterivé akik vagyunk, amiért ide születtünk a Földre és amit mi tudunk adni. És bízzunk mindebben, hogy a saját egyéni utunkon tökéletesen játsszuk a szerepünket ebben az univerzumban.

Természetesen (ahogy a korábbi hónapokban is említettem) különböző tünetekkel találkozhatunk ebben a felemelkedési folyamatban, mint:

 

  • Erős ’elengedős’ álmok. Sok rossz álmot élhetünk át – ezek a sűrűség kiválasztására szolgálnak, és az álom formáját választjuk arra, hogy ezeket átengedjük magunkon.
  • Külső és belső konfliktusok. Ez szintén egy olyan terület, amit egyre inkább képesek vagyunk csiszoltabbá tenni az életünkben. Meglehet, hogy belső konfliktusokat engedünk el – önmagunkkal kapcsolatos ítélkezéseket és zavartságot. Elképzelhető, hogy viták merülnek fel a környezetünkben és nem az a dolgunk, hogy részt vegyünk bennük, hanem az, hogy könnyedén kilépjünk belőlük, a legjobb képességeink szerint. Ha épp vitatkozol valakivel vagy kiabálsz valakivel, ez az élmény akár egy szükséges katalizátor is lehet az életedben. Valószínűleg sosem kívánod megismételni újra ezt a tapasztalatot, de lehet, hogy aznap pont ez kellett történjen a vita mindkét résztvevőjével, hogy átalakulhassanak a közöttetek lévő energiák – hiszen az energia folyamatosan változik mindannyiunk számára minden nap.
  • A változás elfogadása/elutasítása. Jelenleg vagy épp ellenállsz annak, hogy változást idézz elő vagy ellenállsz az érkező változásoknak, vagy elfogadod a változásokat, együtt haladsz velük, örülsz nekik és életerősnek érzed magad tőlük. Mindkét változat – az ellenállás és az elfogadás – ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala, ezért ne ítéld el az ellenállásodat, de emlékeztesd magad, hogy az ellenállásodon való átlépés lehet a legnagyszerűbb ajándék, amit magadnak adhatsz. Légy bátor.

 

Mindeközben emlékezz a Földön lévő fényre, ami számunkra és bennünk van itt. Lehet, hogy imádkozással kapcsolódsz ehhez a fényhez, lehet, hogy jógán keresztül vagy akár éneklésen keresztül. Rengeteg módja van a fénnyel való összekapcsolódásnak.

 

Azt is megtehetjük, hogy szó szerint becsukjuk a szemünket és egy pár pillanatra befelé figyelünk és így kapcsolódunk össze a saját bensőnkkel, illetve bármely egyszerű gyakorlattal is megtehetjük ezt, akár azzal is, amit az imént adtam.

 

Emberként ezen a Földön a „feladatunk” az, hogy a legjobb képességeink szerint több tudatosságot és fényt hozzunk a bolygóra; több együttérzést és pozitív változást hozzunk változatos világunkba.

 

Én eléggé felbátorodtam az általam látott megjelenő és szükséges változások kapcsán. Hálás vagyok, amiért láthatom, ahogy az emberek azon dolgoznak a világban, hogy változásokat idézzenek elő olyan területeken is, ahol az élet és a bolygó van veszélyeztetve, de méginkább azért, hogy látom, ahogy az emberek a békén és a bolygón lévő tudatossági szint emelésén munkálkodnak.

 

Arra kérlek gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy neked mire van szükséged ahhoz, hogy a saját szereped meglásd a nagy közösben. Mert mindig egyes emberekkel kezdődik, veled kezdődik a változás, ezért fontos az, hogy tudd, hogy neked mire van szükséged.

 

Sokszor bélyegeznek minket kritikusan önzőnek mások, akik nem értik az önszeretet és az önmagunkról való gondoskodás természetét. Amikor magasabb szinten gyakoroljuk az önszeretetet és az öngondoskodást, mint amit a társadalom tanított nekünk, akkor természetes számunkra, hogy másokról is gondoskodjunk. Természetessé válik, hogy jobban szeressünk, többet adjunk, hiszen a szeretet az az egymással megosztott energia. Nem kizárólagos és sokkal érdekesebb és élvezetesebb, amikor megoszthatjuk valakivel és láthatjuk növekedni és terjedni.

 

Remélem lesz egy kis időtök arra, hogy megcsináljátok a fenti gyakorlatot és arra is, hogy végiggondoljátok mire is van szükségetek ebben a hónapban.

Ha nehéznek érzitek ezt a kérdést és önzőnek érzitek magatokat közben, akkor különösen javaslom, hogy írjatok egy rövid listát, mert ha a dolgok, gondolatok csak a fejetekben hangzanak el, akkor ott maradhatnak az éteri szinten. Amikor leírjuk, behozzuk őket a testbe, később láthatjuk, ahogy megjelennek az életünkben valamilyen módon.

 

Sok szeretetet kívánok mindenkinek erre a hónapra.

 

Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/november-2014-energy-forecast.html

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html

Lee Harris – Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

2014.06.02

Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

 

Üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.
Ebben a hónapban az erőtlenség és megerősödés témájára szeretnék fókuszálni a mindennapi életben, mert ez a minta az, amivel mostanában szembetalálkozunk.

Az energiák finoman, de állandóan jelen vannak. Amíg mi a belső érzéseinket külső körülményekre fogjuk, energetikailag visszatér hozzánk mindaz ahogyan képesek vagyunk egyensúlyba hozni valamit, illetve hogyan érzünk valami iránt.

Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.

Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.

Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.

Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.

Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.

Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.

Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.

Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.

Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.

A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.

Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.

Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.

Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.

Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.

Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.

Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.

El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.

Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.

 

Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.

Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.

 

Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.

 

Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.

 

Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.

 

Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.

 

Néhány ok, hogy ez miért történik:

 

Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.

 

Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.

 

Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.

 

Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.

 

Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.

 

Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.

 

Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.

 

Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.

 

Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.

 

Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.

 

Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.

 

Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.

Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.

 

Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”

 

A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.

 

Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.

 

Köszönöm, hogy összekapcsolódtatok.

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az adományaitokat ezekért az előrejelzésekért és az egyéb ingyenesen adott anyagokért. Sok energiát fektetünk abba, hogy létrehozzuk ezeket. Köszönöm, ha úgy érzitek kaptok valamit ezekből az anyagokból és úgy döntötök, szeretnétek érte ti is adni valamit.

 

Vigyázzatok magatokra, októberben találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/09/september-2014-energy-forecast-turn.html

Lee Harris – A tudatosság tánca és a Szív elméje

leeharris

A tudatosság tánca és a Szív elméje

 

 
Üdv mindenkinek a nyári energia-előrejelzéssel.

Egy humoros dologgal szeretném kezdeni, mert pont amiatt volt némi gondom az előrejelzés elkezdésével, amiről most egyébként is szó esne: az elménkről és arról, hogy miért nem működik úgy, ahogy szokott.
Az utóbbi pár évben már sokan találkoztatok ezzel a jelenséggel. Ez a felébredési folyamat része, miszerint az agyunk nem úgy gondolkozik, ahogy korábban. Így aztán egy ideig úgy is érezhetitek, hogy az agyatok lelépett az életetekből.

A tünetek: memóriaproblémák, nehéz koncentráció. Küzdelmes lehet egy értelmes mondat összeállítása és sokszor a szavak is összekeverednek. Mindez elég gyakori a legtöbb embernél. Sokan megtapasztalják ezt, akik most mennek át a felébredési szakaszon. Ezért ne is aggódjatok miatta.

Az érdekesség mindebben azt megfigyelni és tanulni belőle, hogy mit ÉRZÜNK, amikor elveszítjük mentális képességeink egy részét.

Úgy hiszem a kihívás számunkra itt a Földön leginkább az, hogy megtaláljuk az erőnket a növekvő érzékenységünk közepette.
Úgy tűnik, hogy minden évben egyre több kihívással találkozunk egyénenként és az emberiség szintjén is, és mindezek olyan helyzeteket teremtenek számunkra, amikkel korábban nem találkoztunk.

Ha az elme egyenesvonalú gondolkozására gondoltok és a férfias jellegű elmehasználatra – ez határozott irányokba mutat. A gondolat előrehaladása és a logika külső cselekvésekhez és választásokhoz vezet. A férfias elme eredményekre figyel és történésekre és azt szereti látni, hogy a siker mérhető és bizonyítható.
Nos ez eléggé emberi módra idomított életmód, a régi férfias jellegű elme használatával.

Most azonban egyre több és több ember nyílik meg arra, hogy mi van az idomításon túl, hiszen ez az idomítottság a bolygón mindannyiunk lehetőségeit és kapacitását lekorlátozta. Néhányan erre kondicionáltságként utalnak.

Amint megnyitod magad, hogy túllépj a kondicionált elmén és elkezded használni az energia érzékelőidet, a harmadik szemed, a szíved, az egész energiameződ – minden változásnak indul. A régi elme pedig nem találja a helyét. Ezért néha azt érezhetitek, hogy olyan dolgokat mondtok, amit ti magatok sem értetek igazán vagy nem tudjátok másokkal úgy megértetni magatokat, ahogy korábban.

Megtapasztalhatjátok azt is esetleg egy beszélgetés közben, hogy hirtelen rákérdeztek „Mit is mondtam/csináltam az előbb?” Meglepődtök majd a saját szavaitokon, tetteiteken.

Ez az egész pedig mindössze arról szól, hogy az elme elengedi a régi kapaszkodóit a viselkedésetekkel kapcsolatosan, mert már nem olyan erősek az érzelmi kapcsolódásaitok, mint ezelőtt.

Minél inkább ébredeztek, az elme annál inkább szolgálóvá válik az életetekben, nem pedig az egyedüli irányító szerepét játssza. Az elme egy eszközzé válik, ami szükség esetén használandó, amikor például rendszerezésre, analizálásra vagy szervezésre van szükség. A felébredés alatt valójában az történik, hogy a szív elméje válik egyre inkább dominánssá.

Ezt megtapasztalhatjátok miközben mondjuk csak ültök és egy fát néztek – az utóbbi 4 hónapban én folyton ezt csinálom. Szükségetek lesz olyan időszakokra, amikor megálltok és mozdulatlanok vagytok, azért, hogy az egyensúlyotokat megtartsátok, hiszen mostanában elképesztő mennyiségű energia ömlik a bolygóra. Sokat hallunk külső tényezőkről is, mint a napkitörések, az univerzumban való változások, ám arra érdemes fordítanunk a figyelmet, hogy mindezek hogyan érintenek bennünket belsőleg?

Tehát az agy/elme és a fizikai test a két fő terület, ami most energetikailag mindenkinél erősen érintve van.

Néhányan fizikai problémáktól szenvednek, amik arra kényszerítik őket, hogy megálljanak és megvizsgálják az önmagukhoz fűződő kapcsolatukat, illetve lelassuljanak, változtassanak az életük menetén.
Mások „csupán” sokkal fáradtabbak és kimerültebbek, mint máskor és több alvásra van szükségük, amikor az energiák kiegyenlítődhetnek.

Ismétlem, ezek a dolgok az elmúlt 3-4 évben mindenkinél előfordultak bizonyos időszakokban. Azonban ebben a rohamosan gyorsuló időben ezek a tünetek felerősödnek és sokkal több embert érintenek, ezért az egész emberiség megtapasztalja őket.

Nos, az egész emberiséget érdemes figyelembe venni, miközben azt figyelitek, hogyan érzitek magatokat napról napra.

Az utóbbi 10 évben minden héten emberekkel dolgozom és amire leginkább felfigyeltem az volt, hogy mindannyiunknak van kapcsolódása a félelemhez, a szeretethez és a kinyíláshoz. Persze mind másképp és más erősséggel élhetjük meg ezeket a kapcsolódásainkat, mégis leginkább a szeretet és a félelem vonal a legerősebb.
Például nekem lehetnek olyan félelmeim, amik számotokra egyáltalán nem okoznak gondot – és fordítva. A lényeg az, hogy ezek mind csak különféle történetek, a félelem különböző kifejeződési módjai emberi életünkben.
Sokan elfeledkeztek róla – és látom ezt a havi kérdés-felelek részben felmerülő kérdéseitekből is a Portálon, hogy személyessé teszitek mindazt, amit éreztek. Sokan azt gondoljátok, hogy mindaz, amit éreztek az csak rólatok szól.

Ez pedig önmagatok felett való ítélkezéshez vezet és olyan kérdésekhez, mint „Miért nem tudok ezen túllendülni már? Miért nem működik ez az életemben? Mi lehet velem a baj, hogy nem tudom megvalósítani azt, amit szeretnék? Mi a bajom? Mit kell magamban gyógyítanom?”
Nos szerintem, ez a gondolkodásmód már elég régimódi az önfejlesztés világában.
Megvan a helye és az ideje annak, hogy mélyre áss magadban és azt gondold ez rólad szól. De nem minden szól rólunk. Nagyon is össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Most pedig a világban igen sokan pánikolnak, kimerültek, kibillentek a középpontjukból – ezért gyakran tudatlanul cselekszenek vagy sokkal érzékenyebben reagálnak, mint máskor.

Ez a kollektív energia minden nap hatással van mindannyiunkra. Ezért is emlékeztettelek titeket arra az utóbbi hónapokban, hogy ismerjétek fel a határaitokat és tudjátok, hogy mi fogadható el a számotokra és mi nem. Mert most igen sokan úgy viselkednek, ahogy korábban nem szoktak. Túlreagálják a dolgokat, türelmetlenek, szomorúak – válaszul ezekre az időkre és valószínűleg nem is tudatosak ezen viselkedésükre.
Ezért meg kell tanuljátok azt, hogy ti hogyan reagáljátok le mindezeket magatokban. Meglehet, hogy némi változtatásra is szükség lesz azügyben, hogyan viszonyultok a többi emberhez.
Fel kell tegyétek magatoknak a kérdést „Akarok-e vitába keveredni ezzel az emberrel vagy inkább továbbállok, mert most elég robbanékony. Most van-e itt az ideje annak, hogy olyasmiről beszéljek neki, amiről korábban nem is beszéltünk?”

Mindezek közepette – különösen olyan emberek közelében, akik nehézségeket élnek át – folyamatosan térjetek vissza ahhoz az érzékelő szívhez, amiről már beszéltem korábban. Sokkal többször használhatjátok a saját érzés-tereteket, és nem hangolódtok rá a világra, ezáltal sokkal békésebbé és konfliktusmentesebbé tehetitek a tapaszatalatot a magatok számára.
Például ha azt kérditek „Miért nem működik az életemben ez?” Bízzatok abban, hogy az adott dolognak nem is kell feltétlenül működnie ebben az időszakban, de valószínűleg hamarosan menni fog. Az is lehet, hogy az előzetes terveken változtatnotok kell és ha vártok pár napot, meglátjátok, hogy valóban erre van-e szükség.

Az emberi elménknek igen kicsi a rálátása az egész bolygó helyzetére és a kapcsolati rendszerekre. A lelkünk elméje végtelen és határtalan, de az emberi tapasztalás közben, miközben egyre több tudatosságot hozunk az életünkbe és a bolygóra, mindannyian beköltözünk néha az emberi ’kicsiny elménkbe’ és onnan nézünk a világra. De ezen túl ott a tudatosság. És a tudatosság PONTOSAN ismeri az okát annak, hogy miért nem fejezted még be a könyved. És leginkább nem az az oka, hogy épp írói válságban szenvedsz, hanem az, hogy a világ még nincs felkészülve a könyved fogadására.

Számomra, aki tíz éve folyamatosan teremtek, ez volt az egyik legnagyobb lecke, amit teremtőként megtanultam. Ha létrehozol valamit a külvilág számára, még akkor is, ha a közönség már ott van és várja (pld. a családod, akinek egy utazást szervezel) vagy reméled, hogy az elkövetkező években elérhetővé válik az emberek számára (a könyved, amit írsz és kiadásra vár), meg kell értsd, hogy a felbukkanó akadályokat simán okozhatja a rá váró közönség is. Épp annyiszor fordul elő, hogy ők nem készek befogadni még a tapasztalatot/információt, mint ahányszor te magad vagy az oka a leállásnak.

Tehát ha épp egy olyan helyzetben vagy, amikor szapulod magad és ítélkezel magad felett, mert a terveid nem úgy haladnak, ahogy elképzelted, próbálj megállni egy pillanatra és venni egy mély levegőt. Add meg magad annak a ténynek, hogy most épp nem működik. Lélegezz és engedd el azt a feszültséget és frusztrációt, amit ezzel kapcsolatban érzel.
Próbálj emlékezni arra minden nap, hogy egy csomó őrült, sebesen, tornádószerűen felpörgött esemény zajlik épp a világban körülötted és a legtöbb ember kizuhant a középpontjából emiatt, hacsak nem tudatosak.
„Nahát, ez egy igazán káosszal teli időszak, ezért változtatnom kell kicsit a hozzáállásomon”.

Nem mindenki fogadja el ezt, ezért a tudattalan viselkedésük hangosabbá válik, hogy felhívja magára a saját figyelmüket. Ennek következtében az történik, hogy sokan még keményebben akarnak előre haladni, azt hiszik, hogy ha még több erőfeszítést tesznek, azzal megvalósíthatják a dolgokat, ám ez további káoszt teremt. Azért is küzdenek erősebben, mert nem akarnak lelassulni és érezni mindazt, ami bennünk van – amit mi mindannyian megértünk, mert a saját életünkben már megéltük ezt.
Legyetek elfogadóak a saját határaitokkal, amennyire csak tudtok, hiszen nem ismerjük annak a félelemnek a mértékét, ami egy másik ember reaktív viselkedését okozza.

Az elmúlt években voltak olyan hónapjaink, időszakaink, amikor úgy éreztük, hogy az energiaplafon végtelen a számunkra, aztán hirtelen beérkezett ez az energiahullám, ami áthaladt rajtunk és gyorsan és mélyen megnyitott bennünket. Rövid időszak alatt olyan sok minden tud történni ennek köszönhetően. Hirtelen olyan sok minden érkezik meg, amit korábban hiányoltunk.

Az utóbbi 1-2 évben észrevehettük, hogy ami pár éve még egyheti tapasztalat volt, az most lefut egy fél nap alatt. Aztán a nap második felében az energia megint megváltozik és újabb erős tapasztalásokat hoz. Legtöbben mára már hozzászoktunk ehhez, de továbbra is meg kell tanulnunk fürgének lenni és tovább haladni, nem pedig leragadni egy-egy tapasztalásnál, állapotnál. Nem kell ragaszkodni például a reggel megélt örömhöz sem, mert ha elengedjük ezt az örömöt (mert hirtelen fáradtságot érzünk és kiszolgáljuk ezt mondjuk egy kis szundítással vagy rövid pihenővel), az öröm vissza fog térni.

Ez az, ahogy a „Tudatosság táncol”, ezt kell mindannyiunknak megtanulnunk ezen a bolygón, nagyon is emberi módon.

Hogyan vihetem át ezt a tudatosságot, ezt az érzékenységet a külvilágba, a mindennapokba? Ez minden nap egy új tanulás, egy új tapasztalat.

Az a helyzet, hogy a legtöbben amiatt éreztek frusztrációt, hogy mi az, amit nem tudtok a világnak megmutatni. De ez csak azért van, mert ez egy finoman zajló folyamat. Nem lehet, hogy egy reggel élettelibbnek és tudatosabbnak érezvén magunkat ezt az egészet ráhajítjuk és ráerőltetjük a világra.

Továbbra is azon vagyunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk ezt még önmagunkban dédelgetni ÉS hogyan legyünk jelen a külvilágban ezzel a teljesen új energiaszintünkkel.

Azelőtt talán kiszaladtunk és átfuttattuk az energiáinkat az embereken és tevékenységeken. Mostanában még mindig kint lesz az energiánk az embereknél, ám elsősorban az a kérdés, hogy mekkora ez a rész saját magunkban? Mennyire telítődött a szívcsakránk saját MAGUNK irányába? Az ebbe az irányba való figyelem természetes módon áraszt majd több szívenergiát a többiek felé is.

Amit mondani akarok az, hogy ahelyett, hogy a külvilágban merész kalandokba bocsátkoznánk (mert az energia olyan zajos, zavaros és olyan gyorsan változik), a valódi létezésünket és teremtési képességeinket most a szívünkből tanulhatjuk meg.

Ha képesek vagytok a szívetekből kiindulva létezni és valóban megengedni magatoknak, hogy átéljetek minden érzést, ami most jelen van a világban, sokkal sikeresebbek lesztek a mindennapokban.

Például, ha odamegyek hozzád egy buliban (bemutatom ahogy felpörgött vagyok és a fejemben élek így izgatottan össze-vissza ugrándozva: „Ó, helló, csodás, hogy találkoztunk! Hű képzeld annyi minden történik.. bla-bla-bla…”)
Namármost igazán csábító belemerülni ebbe az őrületes energiába, ha épp az orrod előtt zajlik. Persze tudom, most jópáran nevettek és azt mondjátok: „Haha, biztos hátrébblépnék.” Ezzel én is így vagyok.

A lényeg az: Itt tudsz-e maradni, PONTOSAN ITT, önmagadban, amikor ez a túlpörgött személy eléd áll és hadarja a saját szövegét?

Mert a múltban nagyon sokan belekavarodtunk a másik ember energiamintáiba. Vagy behúzott magával minket, vagy ellenállást váltott ki belőlünk.

És erről szólt az utóbbi pár év. Hogyan tudunk kapcsolatban maradni önmagunkkal, miközben tudjuk, hogy továbbra is kapcsolatban állunk másokkal? Hogyan tudjuk megtartani magunkat a szívközpontunkban és hogyan tartjuk fent a kapcsolatot önmagunkkal minden pillanatban, akkor is, ha a velünk szemben álló személy épp kizuhant a saját középpontjából?

Ha mostanában nagy ambícióitok és vágyaitok vannak, próbáljátok ezeket behozni a kisebb realitásba, a mindennapokba, mert a nagy dolgok így valósulnak meg. Lépésről lépésre haladjatok. A következő hónapokban a nagyobb projektek akkor tudnak leginkább megvalósulni, ha az apróbb részletekre visszük a figyelmet, a kis lépésekre figyelünk és mindent, ami ezen túl van, valószínűleg elsöprőnek fogunk érzékelni.

Ha pedig frusztált vagy azért, mert hatalmas vágy ég benned valami megvalósítására vagy óriási változást szeretnél épp az életedben megvalósítani, kérdezd meg magadtól, hogy valójában mi van a frusztráció mögött, mi vezérli ezt az érzést benned? Mert valószínűleg valami kellemetlenség, kényelmetlenség az, amit igyekszel megoldani. Például, ha egy ilyen vágy van benned: „Azt szeretném, hogy csodás karrierem legyen.”, akkor lehet, hogy azt találod, hogy az emögött lévő hajtóerő ez: „Hogy ne érezzem olyan rosszul magam a világ helyzete miatt.”.

Érdemes tudni, hogy ha meg is érkezik a csodás karrier, a világban lévő dolgok miatti rossz érzés talál majd magának más utat, ahol megmutatkozhat.

Tehát először a világgal kapcsolatos érzelmeiddel kell ELŐSZÖR foglalkozz, engedd teljesen jelen lenni ezt az érzést, így az álmaidat nem fertőzi meg az ehhez kapcsolódó félelem, fájdalomérzet és veszteségérzet. Ezekben a hónapokban a dolgok nem tudnak magasra emelkedni, ha nincs kitisztázva a körülöttük lévő energia.

Napi ajánlott gyakorlatok: meditáció, napi 10 perc fák társaságában, napi 10 perc napfürdőzés – ezek fontosak. Ezt üzenték a Z-k is a legutóbbi kérdés-felelek anyagban.
A napsütés most nagy segítségére van a DNS-nek és a sejtszintű változások integrációjának, amiken keresztül megyünk. Ezért 10-15 perc napozás naponta nagyon ajánlott.

Remélem remek időszak lesz ez számotokra.
Ősszel jelentkezem újra. Új videóanyagokon dolgozom, amiket majd természetesen szeretnék nektek bemutatni.

Legyen szép a nyaratok, ősszel találkoztunk.

Szeretettel,
Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/july-august-2014-energy-forecast.html

Lee Harris (júni) – Mi az új és mi a lehetséges?

leeharrisMi az új és mi a lehetséges?

 

Hello mindenkinek, ez a júniusi energia-előrejelzés.

Gyönyörű az időnk, meleg van és süt a nap.
Mégis úgy érzem, hogy a legerősebb energia, amivel kezdenem kell az a gyász, szomorúság energiája, mert ez most mindenkit érintően felmerülő dolog. Ez az, ami a leggyakrabban felmerült mostanában a témák között.

Minden hónapban tartok egy Kérdezz-Felelek közvetítést, ami májustól már nem csak a Portál tagjai számára elérhető, hanem mindenkinek. Az utóbbi három hónapban feltűnt, hogy a kérdések zöme a gyász/fájdalom/szomorúság és a pánik témáját érintette.
Igen, az utóbbi hónapok valóban intenzívebbek voltak, mint ahogy vártuk vagy korábban tapasztaltuk. Ám év elejétől folyamatosan mondom, hogy ez az intenzitás nem fog csökkenni. Ezért ahhoz, hogy a saját tapasztalásunkat mindennek közepén jobbá tegyük, meg kell tanuljunk ezzel az intenzitással együtt dolgozni, illetve a saját belsőnkkel dolgozni – gyakran egyidejűleg mindkettőre szükség van.

Például, ha egy bizonyos témával kapcsolatosan szomorúságot érzel azt érintően, ami a világban történik, keresd az azon a területen megmutatkozó aktivitásokat – tudatos megmozdulásokat. Fordítsd a figyelmed efelé a terület felé, ami leginkább kiváltja belőled ezt a szomorúságot, hallasd a hangodat.
Sokan azt kérdezitek: „De hol kezdjem? Olyan sok lehetőség van.” Én mindig azt mondom, ha túlterhelve érzed magad a világ dolgaitól, de van egy olyan terület, amit szeretsz, menj afelé. Néhányan talán úgy érzitek: „Ennyi elég? Hogyan lenne elég mindössze ennyi ezekben az időkben?”
Azt hiszem mindannyian úgy érezzük, hogyan is lehetne elég mindaz, amit teszünk? Főleg az érzékenyebbek érezhetik így, akik látják, hogy egyidejűleg mennyi különféle területnek van szüksége támogatásra.

Én magam is mindig felteszem magamnak ezt a kérdést a munkámmal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztek így a saját munkátokkal kapcsolatosan, illetve az életmódotokkal, a családotokban való jelenlétetekkel kapcsolatosan. Ez a kérdés/gondolat most egy kollektív válasz mindarra, amit magunk körül látunk.
Egy elsöprő, sürgető érzés zajlik most mindenütt ’kívül’ ebben a pillanatban. Ugyanakkor arra jutottam, hogy akkor vagyok a leghasznosabb a külvilág számára is, ha minél inkább a középpontomban vagyok. Vannak napok, amikor ezt a középpontot nem olyan nehéz megtartani (nevet).

Ha még nem kezdtetek el tudatos változtatásokat tenni azügyben, hogy hogyan dolgoztok együtt a testetekkel és a személyes mintáitokkal, most nagyon itt van ennek az ideje.
Ha azt veszitek észre, hogy túl nagy feszültséget okoz számotokra mindaz, amit a külvilágban láttok… nem ültök véletlenül túl sokat a számítógép előtt? Mert nagyon sok borzalmas szalagcímet láthatunk már nem csak az újságokban, de az interneten is. Már azoktól a weboldalaktól is kapok ilyen „Félelmetes hírek” tárgyú üzeneteket, ahol petíciókat szoktam aláírni. Így aztán a bejövő leveleim között minden nap találkozom ilyen szavakkal, mint: „félelmetes, rettenetes, sürgős”. Még ha az ezen leveleket írók úgy is gondolják, hogy az üzenetük igaz és jótékony célú, az idegrendszerre való hatás, amit ezen szavak napi szintű, sűrű felbukkanása okoz, mindenféle feltüzelő jelet küld az agyba. Ezért használjuk a józan eszünket és figyeljünk oda, hogy miket fogadunk be a külvilágból.

Ebben az időszakban az a különös – ami miatt a tudatosság gyorsabban növekszik, hogy az emberek mélyebben tapasztalják meg önmagukat –, hogy az emberek kénytelenek visszahúzódni mindattól, ami a külvilágból zúdul rájuk. Aztán vagy kapunk egy kis lökést erre a visszahúzódásra betegség vagy valamilyen katasztrófa formájában, vagy más körülmények kényszerítenek minket arra, hogy felhagyjunk a szokásos rutinunkkal. VAGY tudatosan és saját elhatározásból visszavonulunk, pihenünk.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan továbbra is kifelé pörgetik magukat és a nagy pörgésben folyton visszapattannak mindarról, ami energetikailag a világban történik.
Például, akik esetleg egyedülálló szülőként két munkahelyen is dolgoznak, nos nekik nyilván nagyon nehéz időt szakítaniuk saját magukra azokhoz képest, akiknek nincs gyerekük. Amikor mi kijövünk a munkahelyről, nekünk legalább már csak a barátainkkal, a családunkkal és önmagunkkal kell megbirkóznunk, nem kell gyerekek igényeit kiszolgálni és vezetni őket. Mindig mondtam, hogy szülőnek lenni a legnehezebb, legfárasztóbb munka ezen a bolygón. Avval együtt, hogy minden szülő tisztában van vele, hogy ugyanakkor ez a leggyümölcsözőbb feladat is. Különösen ti szülők találkozhattok több küzdelemmel a gyerekekkel kapcsolatosan ebben az időszakban. Sok stresszt éltek meg nem csak a szülői szerepben, de saját magatok világgal való kapcsolatában is.

A 20 év alatti gyerekek nem ugyanúgy gyászolnak, nem ugyanúgy szomorúak, mint a huszas éveik közepén lévő társaik vagy akik ennél idősebbek. Ők már jobban képesek feldolgozni a világban megnövekedett stimulációt, ingereket – mindazt, amihez te még csak mostanában szoksz hozzá. Ha úgy érzed szakadék képződött közted és a gyerekeid között, csak emlékezz rá, hogy a kapcsolódás továbbra is ott van. Mindössze épp egy intenzív átalakuláson mész keresztül egy egészen más nézőpontból indulva. Aztán ott van még maga a generációs különbség is.

Igen sok stressz és szomorúság van most jelen az emberekben. Néhány hónappal ezelőtt mondtam „Ez már nem a 80-as évek.” Viccelődtem ugyan, de nagyon is rátapintva a lényegre. Azok, akik emlékeztek, hogy milyen volt az élet a 80-as, 90-es években, illetve a korai 2000-es években, ahhoz képest most teljesen más minden. Ez pedig hatalmas átalakulás és újrarendeződés, amihez még mindig igyekszünk hozzászokni valahogy, és ez nem fog lelassulni.
Idekerültünk a jelen pillanatba, ami az egyetlen hely, ahol magunkra találhatunk, azzal együtt, hogy a múlt energiái folyamatosan átrohannak rajtunk, hogy felszabadulhassanak, elengedésre kerülhessenek.

Ha elbeszélgetsz pár 80-90 éves emberrel, elmesélik neked, hogy mennyi változáson mentek keresztül egy egész élet alatt (én mindig nagyon érdekesnek találom ezeket a beszélgetéseket). Összehasonlítva a változások mennyiségét az ő generációjuk és a miénk között, látszik, hogy mennyire gyors az tempó, amivel mi haladunk.
Ráadásul már nem csak a szüleink DNS-ének kódolásával érkeztünk, hanem a saját lélekrajzolatunk kódolásával is. Ugyanakkor ott van még a családjaink korábbról jelen lévő mintázata, amibe elfogadtunk, hogy becsatlakozunk növekedési és gyógyulási céllal.
Így aztán most az emberek mintázatai vagy krízismódba kapcsoltak vagy felszabadulás módba. Fontos, hogy támogassuk a felszabadulás módot.
Ha ezt olvasod és épp krízismódban vagy, tudd, hogy változtatnod kell bizonyos dolgokban. Meglehet, hogy azonnal reagálsz erre a kijelentésre és azt mondod: „De Lee, én már nem tudok többet változtatni.”
Ez azonban nem teljesen igaz.
Nem azt mondom, hogy a körülményeid ne lehetnének borzalmasan stresszelőek a számodra, vagy ne lehetnél éppen életed legrosszabb időszakában, de MINDIG képesek vagyunk apró, finom változtatásokat tenni. Hiszen a problémát az adja, hogy általában bizonyos mintázatok mentén éljük az életünket – erről is esett már szó korábban. A mintákon tudunk változtatni.

A másik dolog, amit megkérdezhetsz magadtól, hogy hogyan segíthetnéd a testedet, ha az elméd és az érzelmeid éppen teljesen felfokozott állapotban pörögnek? Mire van szüksége a fizikai testednek?

Akinek nagyon erősen érzékeny az idegrendszere – ami gyakori az érzékenyebbek között – keressetek olyan étrendkiegészítőket, amik segítenek lenyugtatni az idegrendszert. Például a magnézium remek erre a célra. Keressetek rá akár a googleban és sok egészen kedvező árú terméket találhattok. Ezek az apró dolgok sokat segíthetnek a hangulaton.
A testünk megsegítése éppúgy életbevágó ezekben az időszakokban, mint a lelkünk, a szellemünk és az elménk támogatása.
Mindebben sokat segít az egyedül töltött idő is.

Ebben a hónapban sokakban azonban folyton ott pörög majd a gondolat: „Változtatnom kell valamin. Változtatnom kell valamin.”
Ennek egy része a világban található fejetlenségből és sürgetésből fakad, hiszen nagyon sokan épp most pörgetik ki magukból az érzelmeiket és napi szinten zajlanak intenzív változások.

A múlt havi energia-előrejelzésben, májusban pont ezért fókuszáltunk arra a kérdésre, hogy vajon mennyi mindent szedünk magunkra a külvilágból, más emberek káosz-energiáiból és szükségleteiből. Mennyire érzékeljük a bennük lévő pánikot és félelmet, amit maguk körül árasztanak, amitől nehéz leválasztódnunk és simán kibillenthet a saját egyensúlyunkból.
Remélhetőleg a múlt hónap óta már többen tudjátok mindezt kezelni és sikeresen hallatjátok a saját hangotokat. Elmagyaráztam, hogy a hangunk hallatása mennyire erőteljes dolog. Ez olyasmi, amivel a legtöbben teljesen felhagytatok sok éve már, mert nem élveztétek azt, hogy mások számára katalizátorok legyetek vagy ti legyetek azok, akik folyton negatív reakciókat kapnak, mert az igazságotok eltér az általánostól.

Ám azt is mondtam a múlt hónapban, hogy manapság már sokkal nyitottabbak az emberek, mint korábban. Ezért az igazságotok megosztása nem csupán abban segít, hogy új irányba állítsa a többiek energiáját és figyelmét, abban is segít, hogy meglássanak és megértsenek olyan dolgokat, amiket eddig még nem.
Sokatok sajnálkozik azon a tényen (amivel elég sokszor találkozom online): „Miért nincs több felébredett ember? Miért nem ébrednek fel jobban?”
Ha te is ezt érzed, azt javaslom fordítsd át ez a kifejezést erre: „Segíteni akarok az embereknek a felébredésben.”
Ha úgy gondolod, hogy az emberek alvajárókként mennek el az olyan dolgok mellett, amik pusztítóak a bolygóra nézve – ezt nem tudod megkerülni. Nem létezik politikai mese vagy pénzügyi tranzakció, amitől az alvó emberek meglátnák az igazságot ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ha cselekedni akarsz, neked kell ezeken a területeken munkálkodnod és tanítanod a többi embert is. Az is jó, ha csak szimplán beleszövöd a témát egy általános beszélgetésbe, ahelyett, hogy fel lennél háborodva azon, hogy az emberek nem tájékozottabbak. Ha dühít a nemtudásuk, segíts nekik meglátni azt, amit te is látsz.

Mi mind együtt veszünk részt az életben. Mindannyiunknak megvannak a határai, megvannak a vakfoltjaink. Ezért is élünk csoportban, törzsként. Egy világtörzs vagyunk, amit sikeresen felosztottunk, egymással szembefordulva a kultúrális különbségeinkkel és a felső kontrol által, aminek irányítása alatt oly sokáig éltünk.
Azért van, hogy sok érzékenyebb ember igazán borzasztónak találja ezt az időszakot, mert mindez a sötétség most felszínre kerül, láthatóvá válik. Csak meg kell figyelni mik zajlanak bizonyos országokban, milyen atrocitások történnek, amik állítólag „indokoltak” a háború és a hatalom nevében.

Amennyire ezek az események zajlanak, annyira kell emlékezzetek rá, hogy a rájuk látásunk aránya nagyon is új a számunkra – ilyen mértékben eddig még nem voltunk tudatában mindennek. Ezért, ha belebonyolódtok és felhergelitek magatokat, csak pánik üzemmódba kerültök tőle.  Ha felismeritek azt a tényt, hogy mindez masszív mennyiségű feldolgozandó esemény, információ, történés, ami kiborítja az embereket, akkor a pánikból egy kicsit ki tudtok tekinteni, egy nagyobb nézőpontot találva.
Ám éppúgy, ahogy minden más érzelemnél, ha észreveszed, hogy félsz, menj bele a félelembe. Ne csak a pánikos gondolatokba merülj bele a félelemmel kapcsolatosan, mert az kikerüli magát az érzelmet és egyenesen az elmébe megy.
Igazán merülj bele a félelem érzésébe…

Erről is beszéltem már pár hónappal ezelőtt. Ha félelmet érzek valamivel kapcsolatban, amit a világban látok, a legjobb, amit tehetek emberi lényként, ahelyett, hogy pánikolnék vagy bárkivel elkezdenék róla beszélni, az, hogy megállok és belemerülök a hatalmas félelembe, ami áthalad a testemen. Mert egy bizonyos ponton, amikor beleengeded magad ezekbe az érzelmekbe tudatosan és mélyen, az szinte pukkanásszerűen elillan.
Talán azt mondod „már belefáradtam az érzelmek átérzésébe”. Erre azt válaszolnám, hogy ez esetben még mélyebbre kell belemenj az érzelembe.

Persze egészen más a helyzet, ha valami fizikai problémáról van szó. Ha kimerített egy betegség, az egész más dolog. A betegségek és a csökkent erő nehezebbé teszik a szellemedhez való kapcsolódást, illetve kevesebb teret hagynak a számodra önmagadon belül, hogy ezekkel a beleérzős módszerekkel dolgozz.

Vannak azonban most is köztetek, akik épp megrekedtek az elme és a mély érzelmek közötti térben.
Ez az, amiről még ma szeretnék beszélni: ez a köztes tér, ahol mindannyian, kollektívaként vagyunk elakadva.
Említettem, hogy a múlt gyászolása, az emiatti szomorúság az, amit feldolgozunk, mi, egy bizonyos generáció. Furcsa visszanézni mondjuk a 90-es évekre, mert annyira más érzés volt akkor élni, egészen másként zajlott az élet.

Ám, ha én személyesen visszanézek a 90-es évekre, láthatom, hogy most már jelen van egy bizonyos fokú tudatosságszint a beszélgetésekben, a tettekben, az emberek kinyílásában, ami nem volt jelen akkoriban. A tudatosság csak bimbózott még a 90-es években, próbált utakat találni magának.
Könnyű visszatekinteni a múlra, megérezni annak energiáját a testben és ezért visszavágyni oda. De emlékezzetek, talán már tíz év múlva ebbe a mostani pillanatba, időszakba vágytok majd vissza.

Azért is szeretem az olyan non-dualisztikus tanítókat, mint Toni Packer vagy Pema Chodron, akik arról beszélnek, hogy egyedül a pillanat az, amink van, mert én is látom, hogy amikor visszatérünk a jelen pillanatba, kiáradunk. A pillanatban az energiáink újrarendeződnek és megszűnnek a külső dolgokkal kapcsolatos elakadásaink.
Nem könnyű elengednünk a külső dolgokat, ezért ne hibáztassátok magatokat. Inkább legyetek tudatosak rá, vegyétek észre, amikor ez a külsőséghez való ragaszkodás megjelenik és legyetek kedvesek, türelmesek magatokkal. Használjátok ezt a helyzetet arra, hogy megértsétek miért érzitek magatokat összezavarodva néha. Engedjétek, hogy ott legyen ez a zavarodottság anélkül, hogy hozzá kapcsolnátok a megjelenése miatti stresszt, illetve sürgősen szükségét éreznétek a megoldására.

A spirituális közösség azért egy érdekes közösség, mert feltételeznénk, hogy a közösségen belül mindenki egyensúlyban van, és valójában ez nem így van. Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük a hatalmas különbségeket az emberek azon elképzeléseiről, hogy mit is jelent spirituálisnak lenni.

Vannak, akik inkább a testükön kívül akarnak élni, ezért olyan utakat választanak, ahol a lelkük főleg az éteri zónákban mozog. Szeretik az olyan dolgokat, mint a csatornázás, meditáció, ám nem igazán akarnak mélyebben bekerülni a testükbe.
Aztán vannak azok az emberek, akik csak a testükben akarnak létezni és nem feltétlenül akarják megnyitni a koronacsakrájukat, a szellemüket.
E két végpont közötti tér számunkra a tökéletes hely, a kettő egyensúlya. Ám ezt leföldelni, vagyis beépíteni a mindennapokba sokkal nehezebb lehet, mint gondolnánk. Ez az a munka, amit most mindannyian végzünk – leföldeljük, járhatóbbá tesszük ezt a középső területet.

Most azért is élünk furcsa időszakot, mert amellett, hogy a tudatosságunk folyamatosan növekszik, ez a növekedés állandó elválást, gyászt kíván, mivel magunk mögött kell hagyjunk dolgokat. El kell engedjük az eddigi gondolkodásmódunkat.
Azonban a világ most folyamatosan ilyeneket kiabál feléd: „minden bizonytalan, fogynak az erőforrásaink, pánikoljunk emiatt-amiatt”. Mindeközben a belső világodban pedig ez hallatszik: „Már nem tudom ki vagyok.”
Nos mindez elég félelmetes tud lenni, hacsak nem veted meg a lábad a talajon és haladsz szépen lépésről lépésre, napról napra: Rendben, most itt vagyok épp, lélegzem. Itt van ez a pillanat. MOST ebben élek.

Ezért mondom olyan sokszor, hogy emlékezzünk, akár holnap meg is halhatunk, mert ez a gondolat segít visszatérni önmagunkhoz. Leállítja a tervezgetést és aggodalmaskodást a jövővel kapcsolatosan, visszavezet a mostba.
Sokszor látjuk ezt gyógyíthatatlan betegeknél. Hirtelen megnyílnak és úgy kezdenek tekinteni a dolgokra, ahogy korábban sosem volt rá idejük. Ez a jelenlegi társadalmunk legnagyobb talánya.

Az egyik oka annak, hogy olyan elfoglaltak vagyunk, hogy az éppen zajló fontos dolgokról ez segít elvonni a figyelmünket. A világunk úgy van kitalálva, hogy a legtöbbünket egyfajta taposómalomban tartsa munkával, aktivitásokkal, stimulációkkal – mindezt azért, hogy összezavarja a belső érzékeinket.
Talán az az 1%, akikről hallunk, akik nem ebben a taposómalomban élnek – nos, lehet, hogy ők is hajtanak, csak a pénzüknek és hatalmuknak köszönhetően más keretek között. Ki tudja? Én nem ismerek senkit ebből az 1%-ból, így erről nem tudok beszélni.

Értsétek meg, hogy olyan időkben élünk, amikor nem csak annak áramlatával kell haladjunk, ami körülöttünk történik.
Térjetek vissza önmagatokhoz.
Hozzátok meg a saját döntéseiteket akkor is, ha azok nem egyeznek feltétlenül a csordaszellem gondolkodásával.
Szánjatok időt az egyedüllétre.

Ismerjétek fel, hogy a spirituális-emberi tánc egy állandóan változó folyamat. Nem csak az éteri világban éltek és nem csak a testben éltek. Próbáltok több tudatosságot behozni az éteriből a testbe. Ahogy ezt teszitek, nem csak a saját életetekben hoztok mozgásba dolgokat, hanem a korábbi generációk számára is.
Mindezeket elmondva látható, hogy az önmagatokról való gondoskodás, a pihenés életbevágó fontosságú. Ha úgy érzitek, hogy nagyon felgyorsultak, felpörögtek a dolgok, ismerjétek fel, hogy szükségetek van némi újrarendeződésre. Máskülönben csak magával ragad a sebes áramlat.

Amikor visszatérsz a „belső kuckódhoz” és elkezded megtenni azokat a dolgokat, amik segítenek neked abban, hogy lelassulj és megnyugodj, akkor visszaérkezel egy olyan pontra, amikor azt tudod mondani: „Végre! Kapok levegőt!”
Energetikailag a te lenyugvásod óriási hatással van mindenki másra a környezetedben. Tehát amikor megnyugszol, energetikailag egy nyugalmi mintát hozol létre és a világnak erre most nagy szüksége van.

Igen, ez most egy őrült időszak és nem fog lelassulni. Ezért kell most a bensőnkre figyelnünk, evvel dolgozzunk, sokkal inkább, mint bármikor.
Ez az időszak mindig úgy lett említve a csatornázási anyagaimban, mint a 2012-2020-as utazás.

Azok, akik haragosak, dühösek vagytok és arra vártok, hogy a külvilágban csillapodjanak, csendesedjenek a dolgok, kérlek kezdjetek el dolgozni önmagatokkal, máskülönben továbbra is dühösek maradtok, ami aztán egy rögzült érzelemmé válik és maga alá teper titeket.

Itt az ideje, hogy felszabadítsátok magatokat a szívetekből indulva. Ez pedig azt is jelentheti, hogy másként élitek az életeteket, mint korábban. De hát ezért vagyunk itt minden egyes nap, hogy felfedezzük mik az új dolgok a világban és mi lehetséges még.

Békét és szeretetet kívánok nektek, remélem jó hónapotok lesz.

Az utóbbi munkám egy hanggal gyógyító anyag volt. Júniusban már 10 éve, hogy belekezdtem ebbe a munkába nagy nyilvánosság előtt és ebben a tíz évben szavakkal dolgoztam, hogy segítsek másoknak mozgásba hozni az energiáikat. Mostanában belekezdtem a hangokkal való gyógyítási munkába, ami nagy öröm volt számomra a szavak használata után. Úgy tűnik tetszésre talált ez a megközelítés is. Ezért, ha érdekel, hogy hangok által tapasztalj meg benső változásokat, keresd az Adventures in Sound anyagomat.

Vigyázzatok magatokra, találkozunk következő hónapban.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/june-2014-energy-forecast-whats-new-and.html

Lee Harris (máj) – A felsőbb elmédben rejlő rendkívüli szív

A felsőbb elmédben rejlő rendkívüli szív

leeharris

Hello és üdv a májusi energia-előrejelzésben.
Szokás szerint kint vagyunk a dombon. Azért is szeretem ezeket az előrejelzéseket a szabadban felvenni, mert egyrészt az itteni békés energia ki tud terjedni, ami támogatja az előrejelzést, másrészt azok miatt is, akik nem tudtok olyan gyakran kiszabadulni a természetbe, így megtapasztalhatjátok egy kicsit az energiáját, amíg nézitek a videót.

Nem kell mondanom, hogy mostanában feszültek az energiák, hiszen minden hónapban ezt mondom. És ez persze a jelen helyzetben is igaz, hihetetlenül intenzív energiák dolgoznak most a Földön.

Ezen belül azonban kettéosztódik ennek a megtapasztalása. Az egyik oldalon ezen energiák feldolgozása áll, aminek módja lehet nagyon intenzív, kaotikus és időnként problémás, mert az emberek úgymond kényszerítve vannak a megtisztulásra és elengedésre. Muszáj megélni az érzelmeiket és a saját mélységeikbe belelátniuk, sokkal erősebben, mint valaha.

Tehát meglehet, hogy irritációt érzel, mert van valaki a környezetedben, aki idegesít, vagy akár szimplán csak te, a saját bőrödben érzed magad feszülten, nehéz érzelmekkel körülvéve: mély harag és gyász, szomorúság – mindez felfokozva. Ez az emberi tapasztalása annak, hogyan hatnak ránk ezek az időszakok univerzálisan katalizátorként, hogy megtisztulhassunk és kiégethessük magunkból mindezeket.

A tapasztalás másik oldalán viszont egy hihetetlen magas létállapot megélésének lehetősége vált elérhetővé számunkra.

Például amikor egy ilyen tágas térben vagyunk kint a szabadban, ennek az egyik szépsége az, hogy nincs semmilyen emberi energia a környéken. Egy nyílt terepen, esetleg egy parkban, ahol alig van pár ember, de nagy a tér. És ebben a nyitott térben ki tudunk tágulni, válaszként a természet kitáguló energiáira.

Ha mondjuk állna most mellettem hat másik ember, akik mondanak bizonyos dolgokat, gondolnak bizonyos dolgokat, éreznek bizonyos dolgokat, akkor egészen másként érezném magam, mint így, amikor nincs itt senki.

Érzékeny emberként megérezheted az emberi sűrűséget. Megérzed a másik személy alacsonyabb energiáit, épp úgy, ahogy a magasabb energiáit is.
Ha tehát ezek az emberek épp valami érzelmet dolgoznának fel magukban és nem éreznék magukat valami jól, a figyelmem azonnal odafordulna. De ha eltávolítjuk ezeket az embereket és kint vagyunk a semmi közepén, rögtön megérezhetjük a teret és a saját kitágulásunkat, kiterjedésünket.

Ha éppen stresszes az életed, ha egy csomó energia pörög benned, amikor kimész a természetbe, először egy kicsit zaklatottnak érezheted magad, amikor odaérsz. Felszínre jönnek az érzelmeid, a gondolataid. Mert hirtelen a körülötted lévő szabad tér szembesít a saját feszült állapotoddal, mindazzal, amit magadban hordozol és ezeket így el tudod engedni. A természet megmutatja mit engedsz el éppen, ezáltal a „kitágulást megelőző tisztulás” megkezdődik.

Azonban ha rendszeresen kimész a természetbe, észre fogod venni, hogy a tested megérti, hogy újra és újra lehetősége van ezekre az elengedési időszakokra, a tágasság pillanataira, amikor elengedheti mindazt, amit el akar engedni. Ezért aztán, amikor visszatérsz az irodába, a mozgalmas otthonodba vagy mozgalmas életedbe, sokkal kevesebb stressz fog benned mozgolódni, mert a tested érti, hogy mindig lesz mód az elengedésre.

Nos, ez a természet megtapasztalása.

Néhányan talán olyan helyen éltek, ahol nagyon zajos a város, nincsenek nagy nyitott, csendes terek, ahová kimozdulhatnátok. Ám megtapasztalhatjátok ugyanezt a tágasságot, ha elvonultok a szobátokba és meditáltok vagy létrehoztok magatoknak egy szent teret, ami csak a tiétek. Emlékezzetek, hogy ez a szent tér bármi lehet. Lehet az is, hogy a békéről meditálsz vagy csak ülsz valahol elcsendesedve. Az is lehet, hogy körbetáncolod a szobát egy heavy metal zenére, ha épp ez segít átmozgatni az energiáidat és ettől érzed jól magad. Mindannyian másként valósítjuk meg ezt a teret a magunk számára, aminek módja akár naponta is változhat.

Ám ezek az egyedül töltött pillanatok, amikor visszatérsz ahhoz, hogy ki vagy te ebben a testben, életbevágóan fontosak a jól-létünkhöz. Szánj rá egy percet, hogy feltedd a kérdést magadnak: „Hogy érzem magam? Hol vagyok most ebben a testben?”

Annyi minden zajlik most a világban, folyamatosan ki vagyunk téve mások gondolatainak, érzelmeinek, energiáinak és reakcióinak mindazzal kapcsolatban, ami épp történik. Ahogy már sokszor beszéltem róla, az energiák hatással vannak ránk. Nem tudsz úgy valaki közelében lenni, aki épp tele van érzésekkel, hogy ne érezz meg belőle valamit vagy ne kerülj kapcsolatba ezzel az energiával és aztán anélkül menj tovább, hogy ne vinnél belőle valamennyit magaddal.

Viszont, ha rendszeresen megteremtjük magunknak ezeket a magányos pillanatokat és tágasságot az életünkben, napi gyakorlatként, akkor képesek vagyunk elengedni ezeket az energiákat.
És azután, miután már megtisztultál, megtapasztalhatod mindannak a magasabb oktávját, amit megélünk most a világban.

Jelenleg megélhetjük a „felsőbb elme” rendkívüli energiáját. A felsőbb elme az az elme, ami épp annyi szívenergiával rendelkezik, mint amennyi agyi és gondolati energiája van.
Persze itt van a harmadik szemünk is [mutat a homlokára], ami az érzékelésünk és az intuitív gondolkodásunk forrása. Ez az a rész, ami előre tudja, hogy valaki épp fel fog hívni. Anyukádra gondolsz és hirtelen ő van a vonal másik végén. Előre megérezted, hogy kapcsolódik hozzád és ennek a harmadik szem az oka.

A harmadik szem az a részed, ami akár képek formájában láttatja veled az előtted álló lehetőségeket, vagy olyan képeket mutat, amiken látod, hogy mit tudnál megteremteni magadnak. Aztán az emberi éned megtapasztal némi kétkedést, hitetlenkedést, hogy vajon ezek a látomások valóban igazak-e, hihetsz-e nekik, elindulhatsz-e feléjük.

A felsőbb elme az összes csakra egyesítője, ezért a szív is a része. A felsőbb elme az univerzális intelligenciát hozza el neked és az univerzális intelligencia nagyon erősen szívközpontú.

Most májusban a felsőbb elme maga egy lehetőség, ám ez azt is jelenti, hogy az „elme energiája” sokszor fog felbukkanni. Sokan fognak vitákba bonyolódni, különbözőségekbe beleakadni. Persze ez már megy egy ideje, de ebben a hónapban mindez sokkal intenzívebben megmutatkozik majd.

Rajtad múlik, hogy amikor találkozol ezekkel a dolgokkal eldöntsd, hogy mi rezonál veled és mi nem. Az alapján tudod eldönteni, hogy mi okoz JÓ érzést benned, nem pedig nehéznek vagy bonyolultnak érződik.

Tehát májusban tedd fel magadnak a kérdést:

Mivel és kivel akarok kapcsolatba kerülni?
Hogyan akarom élni az életem?
Milyennek akarom megélni az életem a kapcsolataimban és az erőviszonyok tekintetében?

Mert szabad választanod.

Általában nem gondoljuk, hogy választhatunk, mert másként voltunk tréningelve, programozva.
Azt hisszük, hogy nem mondhatunk X dolgot valakinek, mert talán az idegesíti őt, vagy nem mondhatunk Y dolgot valakinek, mert talán megsértődik. Esetleg nem tehetünk meg Z dolgot, mert akkor talán egyedül éreznénk magunkat.

Így fedi fel magát a programozásunk.
Tehát figyeld meg magad, ahogy döntéseket hozol és nézz rá a „talán”-jaidra.
Nézz rá a kérdéseidre, amik a viselkedéseddel kapcsolatosak, amiket megvizsgálhatsz, ahelyett, hogy a viselkedéssel kapcsolatos hitrendszereidet stoptáblaként használod, hogy leállítsd magad.

Ha az a másik személy felidegesíti magát, mert te mondtál neki valamit, az ő idegessége vajon tényleg a te felelősséged vagy az valami, amit már eleve magával hozott, mielőtt veled találkozott volna?

Nem azt mondom, hogy menj és szólj be mindenkinek, mert az agresszivitás.

Arra próbálok rámutatni, hogy ezekben az időkben nagy keresztutaknál találjuk magunkat a személyes kapcsolatainkban. Ezek nem kellenek, hogy olyan drámai változások legyenek, mint egy baráttal való összeveszés vagy kilépés egy párkapcsolatból.

Ám ezek hajlamosak olyan dolgokként megmutatkozni, amilyen reakciókra tréningelve voltunk.
Azt hisszük, hogy egy külső cselekvés majd belül jó érzést ad nekünk. Most valójában szív-vezérelte korszakban élünk, ami kevésbé robbanékony módon vezet el a külső változásokhoz.

Mindannyiunkat bíztatnak arra, hogy a felsőbb elménkből szólaljunk meg, onnan reagáljunk, teljes szívünkkel.

És igen, meglehet, hogy felidegesíted a barátod egy kicsit, mert X,Y,Z-t mondasz neki. De emlékezz, hogy az egyetlen oka, hogy tudod, hogy mindezzel felidegesíted őt az, hogy a harmadik szemed jelzi a számodra, hogy mi várható az adott személlyel kapcsolatosan. Az, hogy ismered őt és a reagálási mintáit, szintén egy információt ad a számodra, hogy a másik nem szereti, ha megmondják neki, hogy olyasvalamit tett, ami téged idegesített fel.

Ám ez már az ő dolguk. Ez olyan valami, amit ők hordoznak magukban. Ezt nekik kell elengedniük. Hiszen mindannyian képesek vagyunk megtanulni, hogy elfogadjuk a visszajelzést egymástól arról, hogy miket művelünk.

Kérdezd meg magadtól, hogy hol és mikor csinálsz magadból rabszolgát azokkal az érzelmekkel kapcsolatosan, amiktől félsz, hogy másokban előidézel. Olyan érzelmekkel kapcsolatosan, amik bennük merülnek fel és nem te felelősséged, hogy segíts nekik ebben a csapdájukban maradni.

Biztos vagyok benne, hogy sokan, akik ezt olvassátok megtanultátok az évek során, hogy szorosan befogjátok a szátokat, nehogy megbántsatok vagy feldühítsetek valakit. Megértem, hogy ez egy olyan eszköz volt, amivel igyekeztetek magatoknak és nekik is segíteni, hogy önmagatok maradhassatok. Lehet, hogy a múltban némi eltávolodást éreztetek magatokban, amikor mégis megszólaltatok. De legfőképpen régebben az emberek kevésbé voltak emócionálisak, mint manapság. Akkoriban kőkeményen visszavágtak, ha valami olyasmit mondtatok, ami nekik nem tetszett.

Most azonban a kommunikáció korát éljük, a felsőbb elmére és a szívközpontúságra alapuló kommunikációét. Sokan közületek unatkoznak vagy egy kicsit frusztráltak azzal kapcsolatosan, ami manapság a világban zajlik. Az ezen való változtatás kulcsa annak a párbeszédnek az átalakítása, ami a ti szátokból ered.
Játszhattok ezzel, kísérletezzetek. Ha általában nem mondotok ki bizonyos dolgokat, próbáljátok kimondani őket és nézzétek meg mi történik. Akár már holnap meghalhatunk – igen, erre gyakran emlékeztetem magunkat [nevet]. Eljátszhatjuk, hogy ez az utolsó napunk itt a Földön, miért ne alakítanánk át egy kicsit a térképet?

Ez azért fontos, mert egy áldozat-mentalitás jelentkezhet a pszichében, mint „de hát mások csinálják ezt velem” vagy „egy csomó dolog van a világban, amitől félnem kéne”.

Képes vagy irányt változtatni és képes vagy megváltoztatni azt, hogy miket tapasztalsz az életedben.

Tehát a május egy remek lehetőség arra, hogy gyakran lépjünk be a tágasságunkba és kipucoljuk az energiamezőnket.
Azután ebből a térből indulva a felsőbb elméd és a szíved intelligenciája arra bíztat majd, hogy csináld egy kicsit másként a dolgaidat. És ez az, ami mindenki számára jó, mert emberként hajlamosak vagyunk bent ragadni a megszokott mintáinkban.

Ha féltek felvállalni a vezető szerepet, azt, hogy katalizátorok legyetek mások számára a korábbi tapasztalataitok miatt, ismerjétek fel, hogy már idősebbek vagytok. Már sokkal inkább szívközpontúak vagytok, mint régebben. Ráadásul a többiek már sokkal befogadóbbak minderre és már más időben élünk, mint pár éve.

Akik unatkoztok vagy frusztráltak vagytok, figyeljétek meg, hogy mikor és milyen körülmények között nem fejezitek ki a saját igazságotokat. Nézzétek meg, hogy mikor nem használjátok a szavaitokat, hogy új irányt adjatok velük a dolgoknak.

Nos, ez minden erre a hónapra, remélem remek időszak lesz ez mindenkinek.
Találkozunk júniusban.
Vigyázzatok magatokra.

Sok szeretettel,
Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.con

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.it/2014/04/may-2014-energy-forecast.html

Hallgassatok bele Lee új hangterápiás felvételeibe:
7 days of peace (7 nap béke)
Adventures in sound (Kalandozások a hangban)

Lee Harris (ápr) – Április ereje, bennünk található

2014. április 3.

leeharris                  Április ereje, bennünk található

 

Üdv mindenkinek, ez itt az áprilisi energia-előrejelzés.
Április 2-a van, amikor felvesszük ezt az anyagot. Nem igazán tavaszi az időjárás errefelé, de már haladunk felé – meglátjuk (mosolyog).
Még itt vagyunk a bolygón, ami mindig egy kellemes és nem várt dolog. Azért is említem most ezt, mert ma két fő témáról szeretnék beszélni.

Már évek óta ismételgetem minden előrejelzésben azt, hogy sosem tudhatjuk meddig fogunk élni. És ez igaz – nem tudjuk, hogy megérjük-e a mai nap végét. Mégis sokszor inkább a jövő irányába fókuszálunk, ahelyett, hogy a jelenre figyelnénk. Állandóan hallok embereket aggoldalmaskodni a jövővel kapcsolatosan, amiket hallanak vagy gondolnak róla.

Például valaki arról beszél, hogy valaki más megjövendölte, hogy egy bizonyos vulkán ki fog törni és az mikorra várható vagy épp lesz-e földrengés pár hónap múlva, illetve hasonló spekulációkkal foglalkoznak, hogy merre tart a világ… én pedig szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy mindezek csak feltételezések, találgatások.

Nem azt mondom, hogy ne hihetnél abban, hogy ezek bármelyike megtörténhet és ne készülhetnél fel rá előre, ahogy az számodra megfelelő, hogy jól érezd magad.

Ám azt vettem észre, hogy igen sokan a bizalmukat és cselekedeteiket ezektől a jövőbeli dátumoktól teszik függővé, mindezzel a saját félelmeiket hozzákapcsolva ezekhez. Aztán eljön az adott nap és semmi sem történik, majd újra és újra megismétlik ezt a mintát egy következő jövőbeli dátummal, amit hallanak valakitől.

Én arra kérlek, hogy minderre úgy nézz rá, hogy nem a jövőbeni dátumok az érdekesek, hanem a saját félelem-kapcsolódásod mindahhoz, ami a világban zajlik.
A világunk felgyorsult, káosz és pánik van mindenütt. És érthető is, hogy miért. Jópár olyan dolgot láthatunk a világban, ami akár idegessé is tehet a bolygó jelenét, jövőjét tekintve, illetve arra nézve, hogy mikkel küzdenek az emberek.

Azonban az egyik igazság, amit megtanultam és megtapasztaltam az, hogy minél inkább a középpontukban vagyunk, minél stabilabbak vagyunk, annál inkább készen állunk bármire, amit a Föld bolygó az utunkba hoz.

Tehát, ha félelemben élsz vagy aggódsz a jövő miatt, akkor folyamatosan kívül helyezed magad a középpontodból és erőtlenné teszed magad.
Mondhatod persze, hogy hogyan is lehetnék nyugodt ezzel a borzalmas jövőképpel kapcsolatban?

Én pedig azt mondom: Először is a jövő még nem történt meg. Még nem tudod, hogy ténylegesen mit hoz a jövő. Még azok is, akik jó beleérző képességűek vagy jövőbelátóak – többekkel találkoztam, akiknek ebben nagy tehetségük van és sok jövendölésük valóra vált. Ám még nekik sem vált minden jóslatuk valóra. Talán valami megváltozott menet közben vagy egyszerűen inkább csak egy lehetségességről volt szó a jóslatban, nem pedig bizonyosságról.

Ezért tedd fel magadnak a kérdést: A jövőben élsz-e vagy a jelenben?

Nyilvánvalóan a múltat és a jövőt össze kell kapcsoljuk a jelenünkkel. Tanulhatunk a múltunkból, ami segíthet számunkra más döntéseket hozni később a jövőben. Ám sok olyan embert látok, akik a Földön lévő félelemenergiáknak és káosznak köszönhetően, elhagyják a testüket és nem a mában élnek, hanem a „mik a tervek a jövőre” és „milyen veszélyeket hozhat a jövő, ami miatt aggódnunk kell” állapotban léteznek.

Azt mondanám, hogy a földi élet sokkal kiszámíthatatlanabb, mint amit valaha vártunk vagy amit tanítottak róla nekünk. És ezt olyasvalaki mondja, aki egy egész nyugalmas részén él a világnak.

Azt akarom mondani, hogy a jelenlegi történések nagy részben a kondicionálásunk részei. Illetve az a hitünk, miszerint a háló, ami eddig biztonságban tartott minket (a külvilággal szemben) most eltűnik, átalakul. És ahogy ez eltűnik, talán feszültté tesz az a gondolat, hogy nincs már biztonsági háló többé.

Tehát itt vagy te, aki már eleve ideges amiatt, hogy nincs biztonsági háló, aztán jön valaki aki azt mondja (nagy levegővétellel): „Vigyázz! A Yellowstone-nál vulkánkitörés lesz!” Ekkor a már benned lévő feszült energia azonnal kap egy valódinak tűnő fenyegetettséget, ráharap erre a fókuszra.

Próbáld meg beazonosítani a különbséget aközött, hogy hová fókuszálsz és mire irányítod a félelmed az elmédben és mennyi félelem van a testedben. A félelemmel dolgozni szó szerint azt jelenti, hogy energiaként dolgozol vele, nem pedig mint egy történettel.

Például, ha felbukkant most a félelmed, mert épp egy olyan dologról beszélek, ami felbolygatott benned valamit vagy olyan típusú félelmről beszélek, amit épp tapasztalsz az életedben, tudd, hogy a testnek meg kell tanítani, hogy másként reagáljon.
Szánj rá egy pillanatot és lélegezz (a videóban Lee lassan vesz egy mély levegőt és lassan kifújja); tegyél így egy párszor. Ha naponta csak egy-két percet szánsz erre a mély légzésre, kezdesz tőle rendbejönni, megnyugodni, kinyílni. Leginkább az okoz gondot mindenkinek, hogy beazonosítsátok a félelmet, a káoszt vagy azt, hogy épp valaki más befolyása alatt álltok.

Ha én egy elég békés állapotban lennék, de hazaérve a társamat ilyen hangulatban találnám (hadarva, hangosabban kezd beszélni): „Attól félek elveszítem a munkám és jaj mi lesz a pénzzel és bla-bla-bla…” – mindez az energia, amit a társam áraszt ekkor magából, megérint engem is. Ha egy méterrel arrébb is állok, akkor is bekerül mindez a saját zónámba. A kérdés az: Milyen folyamatot indít el ez bennem, mennyire befolyásol?

A kérdés számotokra: Jelenleg mennyire vannak rád hatással mások, mennyire befolyásol az ő energiájuk?

Ti, akik elfoglalt életet éltek, sok ember vesz körül benneteket, tudjatok róla, hogy a legtöbb ember most káoszt él meg magában, sokkal inkább, mint korábban. Ám az a különbség, hogy a legtöbben nincsenek tudatában ennek a káosznak önmagukban, illetve nincsenek tudatában annak, hogy káoszos vagy félelemmel teli történetekre fókuszálnak azért, hogy feldolgozzák mindazt a folyamatot, ami a bensőjükben dolgozik. A bensőjük azt mondja: „Ó, a biztonsági háló eltűnt! A Föld nem olyan, amit vártam.” Ez most mindenkire érvényes.

Így most 2014-ből előretekintve a következő tíz-húsz évre, észrevehetjük, hogy a dolgok bizony nagyon meg fognak változni. Ez már biztos. A megoldás abban rejlik, hogyan érkezünk majd oda, hogyan helyezzük el az ’új’ dolgokat a mindennapjainkban.
A személyes életünkben minden nap teremtünk valami ’újat’. Világként is folyamatosan valami ’újat’ hozunk létre minden egyes nap.
A mai napra tudunk fókuszálni. Sokakat elborít és megijeszt az a nagy jövőkép, aminek közeledtét érezzük, érzékeljük. Ám emlékezz arra, hogy az, amit érzel, érzékelsz, az kapcsolatban áll azzal, hogy ma hogyan érzed magad.

Szeretnék megosztani egy rövid gyakorlatot veletek. Nemrég létrehoztam valamit, amit ’7 nap békének’ neveztem el, ami 7 rövid meditációból álló anyag. Ez segíthet felébreszteni az életedben lévő békét. Az egyik meditációban az „üreges testről” beszélek.

Hadd magyarázzam el. Képzeld el egy pillanatra, hogy üreges vagy belülről. Képzeld el, hogy nincsenek szerveid a testedben. És ne csak azt képzeld el, hogy ez a belső tested egészen üreges és tágas, hanem képzeld a tested köré kívül még a kb. 30 cm széles energiateredet is. Lásd a belső teret magadban és a külső teret magad körül, mint a te üreges energiameződet.

Ez egy rövidke kis gyakorlat, amit naponta párszor megcsinálhatsz, hogy elképzeled magadat ebben az üreges testedben. Csukott szemmel könnyebb.
Először vegyél egy mély levegőt (a videóban Lee is vesz egy mély levegőt) és a képzelőerőd segítségével érezd ezt az üregességet és érezd ennek a tágasságát.
Ezután képzelj el egy fényt, ami fentről érkezik és a fejtetődön keresztül beáramlik a testedbe, hogy feltöltsön téged. A fény feltölt téged.

Most – kis kitérővel – ha elképzelted az üreges tested és hirtelen ezt láttad: „Ejha, tele vagyok mindenki más cuccával!”, akkor ez az a pont, amikor azt mondhatod: „Elengedek mindent, ami nem az enyém. Elengedek mindent, amit mások helyett cipelek.” Mindegy milyen szavakat használsz, csak szóljon az elengedésről és mások dolgainak letevéséről. Alkalmazd ezt a kis szóbeli elengedést és ezután fókuszálj az üreges testedre és ezután hozd be a fényt.

Ezután csak lélegezz, ebben a fényben. Érezd, hogy megtölt és feltölt a fény. Maradj ebben annyi ideig, amennyi számodra jólesik.
Mindez azért fontos, mert megengeded vele magadnak, hogy egy kis időre visszatérj önmagadhoz.

Tudom, hogy sokan, akik magasabb érzékenységűek vagytok napi szinten tesztek azért, hogy mások energiái kevésbé hassanak rátok. Ezt a gyakorlatot is hozzátehetitek a már meglévő gyakorlataitokhoz – csak látni önmagad egyedül, saját magadként pár percig, naponta néhány alkalommal. Csak te és a saját energiatered.

Ezzel a gyakorlattal helyreállíthatod a békédet és az egyensúlyodat. Erőt is ad, amihez nem férsz hozzá, ha azt kívül keresed.
Lehet, hogy hozzászoktál, hogy a barátaid adnak számodra erőt. Ám hirtelen úgy tűnik, hogy minden barátod krízist él át. Ezért kicsit elkezdesz pánikolni, mert az a tér, ami korábban jó érzéssel töltött el téged (a barátaid társasága) már nem okoz örömet.

Lehet, hogy elveszítetted a munkád és a biztonságérzeted, ami azáltal volt jelen számodra, hogy volt egy munkahelyed, ami most eltűnt. Tehát kicsit feszült vagy és azt kérdezed: „Mit teremtek vajon legközelebb?”

Ilyen szintű változások történnek az egész világon. Azok a dolgok, amik a biztonságot jelentették az emberek számára, amikben bíztak, a dolgok, amiket ismertek – mind elmozdulnak.
Tehát befelé kell haladjunk. Magunk felé kell forduljunk és önmagunkban kell megtaláljuk az új erőnket.
Áprilisban az erő lesz a fő téma.

Igen, asztrológiai szempontból is igen erős lesz ez a hónap. Lobbanékony és robbanékony helyzetekre számíthatunk világszerte és személyesen is. Ám, hogy hogyan fognak megmutatkozni ezek a robbanékony dolgok az nagyon eltérő lehet. Lehet, hogy nem a legrosszabb dolog fog bekövetkezni, amire számítasz, egyszerűen csak erősek lesznek az energiák.
Ez azt jelenti, hogy learathatod az erőt, amit ezek az időszakok hoznak magukkal és karmesterévé, vezetőjévé válhatsz ennek az erőnek a saját életedben. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha minden nap szánsz időt arra, hogy megtaláld önmagad, összekapcsolódj önmagaddal a bolygón zajló őrület kellős közepén.

Látom, hogy mi minden zajlik körülöttem. Érzem és hatással van rám.
Ám arra is emlékszem, hogy a szívemben független vagyok mindettől (Lee a mellkasára helyezi a kezét). Van bennem egy tér, amihez senki nem érhet el. Még akkor is, ha reagálásban vagyok a kívül történő dolgokra, van bennem egy tér, ami csak az enyém.

Ebben a hónapban szánj rá egy kis időt, hogy napi néhány alkalommal összekapcsolódj önmagaddal. Ebben a hónapban nagyobb erők érkeznek hozzád, mint aminek korábban a birtokában voltál.

Törődjetek magatokkal, bánjatok jól magatokkal. Májusban találkozunk.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/04/april-2014-energy-forecast-strength-of.html

Lee Harris (márc) – Jelen lenni minden pillanatban

leeharris

Jelen lenni minden pillanatban

Üdv, ez itt a márciusi energia-előrejelzés.
Már jóideje nem csináltam ilyet, ezért örülök, hogy újra láthatlak, érezhetlek titeket és remélem jól vagytok.

Határozottan felfokozott időket élünk. Az elmúlt 4-6 hétben felfigyeltem rá, hogy mennyire hasonló élményeket éltek át az emberek.
A halál elég gyakran szerepelt közöttük. Sokan a családjukból veszítettek el valakit, másoknak az állatai haltak meg. Elég általános most a halál témája úgy általában a világban, különféle területeken tapasztalhatunk több konfliktust, mint korábban.

És ott a környezeti kérdés is és mindaz, amit ezzel kapcsolatban láthatunk. Főleg azokat a dolgokat, amik láthatóan pusztító hatással vannak a környezetünkre.
Így aztán, amikor azt kérdezitek, hogy miért éreztek erősödő feszültséget az életetekben (és néhányan fizikai szintre is hozzátok ezt az aggodalmat), nem kell messzire nézni, hogy megértsétek, hogy ennek konkrét kiváltó okai vannak.

Ez pedig gyakran trükkös terület az elménkben. Mert, ha valamivel kapcsolatban zavartságot érzünk, idegesek vagyunk, félünk, akkor az elme túlpörög, ezzel válaszolva a testben érezhető feszültségszintekre.

Ahogy a szorongás energiája felfelé halad a testünkben, igen hamar egymásba forduló gondolati körökben találjuk magunkat, amit „aggódásos gondolathuroknak” szoktam nevezni. Ezeknek a hurkoknak, köröknek köszönhető, hogy fennakadunk a részleteken, megszállottan csak ezekre figyelünk.
Ezért is fontos, hogy amikor észreveszitek magatokban az aggodalmat, a félelemet, tegyétek fel a kérdést: „Hogy érzi magát a testem? Nem az a lényeg, hogy épp mire gondol az elmém arról, hogy mi történik a külvilágban – Hogy érzi ma magát a testem?”

Az utóbbi hónapban, avval együtt, hogy sokan számoltak be arról, hogy sokkal nyitottabbak, áramlóbbnak érzik magukat bizonyos területeken, a legtöbbjük az ’intenzív’ és ’kihívásokkal teli’ kifejezésekkel jellemezte a mindennapjait.

Ha megnézitek a próféciákat, amik sok ezer évvel ezelőtt íródtak és  erről az időszakról szólnak, mindenhol felkavarodott energiákat említenek, nagy kihívásokkal járó időket. Evvel együtt azok, akik megértitek, hogy lelkek vagyunk ezen a bolygón, gyakran ismétlődő tapasztalásokkal, most lezártok sok dolgot az életetekben, úgy érzitek elvarrjátok a szálakat.

A február nagyon intenzív hónap volt, mert sokan erős tisztulásokban voltak, sok mindent átalakítottak, megváltoztattak az életükben. Egy másik igen gyakran előforduló dolog, ami szintén jelen van egy ideje, hogy élénk álmokat láthattok számotokra fontos személyekkel, személyekről. Akár napközben is előfordul, hogy hirtelen mondjuk egy 2002-es emlék jut eszetekbe, valami, ami akkor történt veletek és most egészen másként emlékeztek rá, más érzésekkel gondoltok rá vissza, mint korábban.

Ahogy a külső világunk igen gyorsan változik, a belső világunknak is ilyen gyors változásokra, átalakulásra van szüksége.

Egy nagyon érdekes téma merült fel két héttel ezelőtt az élő kérdezz-felelek videóüzenetben a Portálon (ami egy fizetős tagsági klub nálunk), ami a ’Félelem’. A félelem ugyanis mindenki radarján igen nagy erőkkel bukkant fel.

Nagyon sokan említették meg az általuk megélt félelmeket a mindennapjaikban, az egészségükkel, a világunkkal kapcsolatosan. Ezek igen gyakorta előforduló dolgok manapság. Nem csak fantom gondolatok. Bárhová is nézünk a világban, épp annyi fenyegetést láthatunk, mint amennyi támogató erőt, mind a bolygóra nézve és mindazokra nézve, akik itt élünk – emberekre, állatokra és minden másra.

Az egyik dolog, amit szenzitívként megtanultam, hogy ha nagyobb érzékenységgel rendelkezünk vagy meg van az erre való hajlamunk, túl érzékeny az idegrendszerünk, felerősítve érzünk mindent.
Ezért, ha tudtok egy kis időt szánni a testetekre napi pár alkalommal, az segít visszatérni a középpontba és megnyugodni. Sokkal több áramlást és nyitottságot tapasztalhattok így napi szinten. Ez azért is fontos, mert így energetikailag és a gyakorlatban is hasznára tudtok lenni mindazon változásoknak, amiket láttok és látni szeretnétek a világban.

Sokszor találkozom a neten látott párbeszédekben azzal a kérdéssel, hogy „Mire jó az önszeretet? Mert ha magadat szereted és magadra figyelsz, hogyan tudsz másokra figyelni, másokat szeretni?”
Nos, azok, akik megértettük az önszeretet elvét, tudjuk, hogy  a magadra figyelés, önmagad szeretete korántsem jelent önzőséget és mások kizárását. Pont az ellenkezője az igaz.

Ez pont így működik energetikai szinten, amikor a saját energiáidra fordítasz figyelmet. Akik szenzitívek közületek, akik érzékenyebbek, ti sokkal nagyobb empátiát érezhettek és sokkal több fájdalmat a testetekben, amikor a világban jelen lévő szenvedést látjátok.

De ha kimozdultok a középpontotokból  és összekapcsolódtok a félelmekkel és szenvedéssel, akkor egy ingadozó helyzetben találjátok magatokat. Amikor látjátok és átérzitek a szenvedés energiáit magatok körül, ugyanakkor vissza tudtok térni a középpontotokba, ahol nyugodtak vagytok, illetve ebben tudtok maradni, ezáltal lesztek hasznára annak, hogy ez a szenvedő állapot átalakulhasson.
Mert képesek vagytok hordozni a béke és nyitottság energiáját és ezzel pozitív hatással vagytok mindazokra, akik félnek és szenvednek.

Azok a környezetvédők, aktivisták is nagy hasznát veszik a saját idegrendszerükkel való törődésnek, akik a bolygó érdekében dolgoznak és igyekeznek egy egészségesebb, fenntarthatóbb jövőt teremteni mindenki számára.

Ha épp nem jógáztok, csikungoztok vagy nem végeztek meditatív  ’művészeteket’, amik segítenek az energiatesttel való munkában, szánjatok napi pár percet arra, hogy megkérdezzétek magatoktól hogy vagytok éppen. Nézzetek rá az idegrendszeretekre, figyeljétek meg, hogy túl van-e hajtva, hiszen egy eléggé túlhajszolt világban élünk.

Például azok, akik fent vagytok a Facebookon, erősebb stimulációt tapasztalhattok. Nem azt mondom, hogy ez negatív lenne, ám hatással van. A fiatalabb generáció talán kivétel, mert ők már egy felgyorsult világba érkeztek, jobban hozzá vannak szokva ehhez a sebességhez.
A többségünk a korai éveinkben még nem ismertük az internetet és nem találkoztunk az információk ilyen sebes áramlásával és feldolgozásával. Ha ehhez hozzáadjuk az ezekhez szükséges napi figyelmet és a bolygón erősödő intenzív energiákat, akkor megérthetjük, hogy miért ingadoznak olyan sokan önmagukban. Ez egy ösztönös, érzelmi válasz mindezekre.

Egy kis gyorssegélyként mindig kéznél vannak a kezeink, szó szerint. Az idegrendszer az érintés hatására igen hamar képes lenyugodni. Gondoljatok csak a síró kisbabákra, amikor kézbe vesszük őket, megnyugszanak.

Tegyétek a tenyereteket a testetek különböző részeire egy kis időre. Kezdjétek a fejetekkel, főleg akkor, ha észreveszitek, hogy túl sok gondolat kering bennetek, hiszen a gondolatok a testetek ezen részében keringenek. Tegyétek a kezeteket a fejetekre és tartsátok ott pár másodpercig, vagy addig, ameddig szükségét érzitek.
[mutatja: fejtető, illetve homlok-tarkó tartás (=HT) ford.megj.]

Ezzel segítetek újra a középpontba állítani az energiáitokat a testben, amik valószínűleg kezdtek kifelé pörögni mások felé, vagy általában kifelé, válaszként a világban zajló eseményekre.
Aztán haladjatok tovább, tegyétek a kezeteket a vállatokhoz, a mellkasotokhoz és haladjatok tovább lefelé a testeteken.
[A videóban Lee mutatja magán a mozdulatokat. Ezek a kéztartások majdnem megegyeznek a pránanadiból, reikiből, kineziológiából ismert önkezelő pozíciókkal. ford.megj.]
Csak példákat mutatok nektek, ti tegyétek oda a kezeteket, ahol nektek jó.
Ezáltal támogatjátok a törzseteket, a fejeteket a saját érintésetekkel. Megfigyelhetitek, hogy ezek segítségével visszaigazodtok a saját egyensúlyotokhoz. Ha 5-10 percet szántok erre, azzal sokat segítetek magatoknak, főleg, ha napi szinten akár többször is megteszitek.

Mostanában sokan úgymond kipörögtek a saját középpontjukból.
Ez nem segít a döntéshozatalban, nem segít abban, hogy hasznára legyünk a magunk vagy mások számára, a szeretteink számára. Amikor kipörgünk, akkor folyamatosan magunkon kívül keressük a válaszokat. Ilyenkor kívülről várunk segítséget, kívül keresünk megoldásokat a problémáinkra.
Ám ez mindössze egy belső energiaállapot, aminek figyelemre van szüksége. Ritkán találunk erre önmagunkon kívül megoldásokat.

Ha belegondoltok abba, hogy milyen gyorsan zajlanak a változások, amiken mind keresztülmegyünk, nos ezt nehéz megemészteni. Épp a minap mondtam egy barátomnak: „Már nem a 80-as években élünk.” Mindketten egy kicsit zavartan nevettünk, mert van egyfajta zavartság a levegőben azzal kapcsolatban, hogy hová tart ez a világ.

A ’Z-k’, akiket csatornázok, mondják már évek óta, hogy az emberek gyakran félnek a jövőtől, főleg, ha futuristák.
[futurizmus: Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül. ford.megj.]

Ha olyasvalaki vagy, aki gyakran használja a pszichikus elméjét, az intuícióját, hogy különféle idősíkokba, lehetségességekbe nézz vele, beletekinthetsz egy-egy jövőbeli helyzetbe és igencsak rosszul érezheted magad, miközben nézed azt.
Ám az az igazság, hogy valódi tudás nélkül tekintesz erre azzal kapcsolatosan, hogy milyen érzés lenne, amikor ténylegesen elérkezne ez a jövőbeli helyzet, amit most olyan félelmetesnek látsz.
Mert ez a test, amiben vagyok, csak a mai napig, a jelen pillanatig lévő tapasztalásokat érzékeli.
Ha tehát egy olyan helyzet miatt aggódom, ami csak egy év múlva következik majd be, nem érzem magam kellőképpen felkészültnek arra, ami majd történni fog. De mire majd odaérek, addig átélek még sok-sok napot és hónapot, amik energetikailag felkészítenek engem arra az egy év múlva történő pillanatra és ezért sokkal könnyebb lesz azt számomra megtapasztalni, megélni.
Így, ha erősek a félelmeid a jövővel kapcsolatosan vagy folyton egy legrosszabb forgatókönyv sztorija jár a fejedben, emlékezz, hogy vissza kell térned a jelen pillanatba. Ez az egyetlen hely, ahol képesek vagyunk valóban létezni.

Múlt hét pénteken az egyik legjobb barátom kutyáját el kellett altatni. Már nagyon, nagyon öreg kutya volt és eljött a távozásának az ideje. Ám én még sosem láttam sem embert, sem állatot meghalni. Kapott egy injekciót és nagyon békés volt és boldog, miközben eltávozott. Ez egy csodálatos tapasztalás volt a számomra. Egy nappal korábban mindannyian töltöttünk vele egy kis időt, együtt voltunk vele. Öt éve ismertem ezt a kutyát, amiből 2,5 évet együtt is éltem vele. Néztem, ahogy szépen elalszik. Az egyik pillanatban még itt volt, a következőben már elment.

Annak ellenére, hogy folyamatosan emlékeztetem magamat és titeket is, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk (a Z-k kapcsán, akik gyakran emlékeztetnek rá, hogy az emberi élet ilyen hirtelen véget érhet), és ezért arra kéne vigyük a figyelmünket, hogy értékeljük és átérezzük, megéljük az életünk minden pillanatát – ilyen közelről megfigyelni a halált nagyon erőteljes élmény volt. Tudom, hogy közületek is sokan átéltétek már ezt emberekkel és/vagy állatokkal.

Persze átéltem egy szívcsakra élményt is, mert hirtelen nagyra nyílt, miközben ő meghalt. Mindannyian sírtunk a szerettünk elveszítése miatt. Minden alkalommal, amikor egy szeretett személy elhagyja az életünket, az energiamezőnk megváltozik – elengedjük őket. Neki ez megkönnyebbülés volt, mert nem kellett tovább szenvednie, én pedig a következő két napban egy igen mély tudatosságot tapasztaltam arra vonatkozóan, hogy értékeljek minden másodpercet. Ezt mondja mindenki más is, aki találkozott már a halállal valamilyen formában.

Nem tudjuk mennyi időnk van még itt. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk itt fajként vagy egyénként. Ám, ha továbbra is azzal a szándékkal és vággyal éljük a mindennapjainkat, hogy itt legyünk nap mint nap, akkor folyamatosan teremtjük és megújítjuk az életet a legjobb tudásunk szerint és ezért a legmagasabb potenciálok elérhetővé válnak számunkra egyénként és a bolygó számára is.

Úgy látom, hogy sokan érzik magunkat erőtlennek, amikor látják, hogy mi minden történik a világban. De szeretnék mindenkit emlékeztetni, magamat is beleértve, hogy nagyon is erőteljes a minden nap rendelkezésünkre álló energia.

Tehát, ha stresszelve érzitek magatokat azzal kapcsolatosan, hogy milyen folyamatok zajlanak például Ukrajnában éppen, megtehetitek azt, amit én is tettem a minap. Leültem, rágondoltam arra a helyre, az emberekre azon a vidéken és elképzeltem a békét, fenntartottam a béke gondolatát a számukra. Képesek lehetünk hatással lenni a világra, különféle helyzetekre, sokkal erőteljesebben, mint ahogy azt felfognánk.

Napi szinten tehetünk dolgokat ismeretlenekért és a hozzánk közel állókért is. A legfontosabb mindannyiunk számára, hogy megtartsuk az életerőt, hogy megtanuljuk hogyan tarthatjuk meg a középpontunkat a mindennapjainkban.

Mert, amikor kibillensz a középpontodból és belemerülsz az emberi káoszba, akkor belekerülsz egyfajta energia-töredezettségbe, amiből most sok megtapasztalható. Ekkor elfeledkezel a függőleges, spirituális kapcsolatodról, ami tagadhatatlanul mindig velünk van.

Ha ezzel a belső, függőleges kapcsolattal épp annyira összehangolódsz, mint amennyire a külső, vízszintes kapcsolattal, akkor nem csak sokkal gazdagabbá válik az élményed a létezésről, hanem sokkal magasabb szintű tapasztalású lesz minden, amit aznap teszel. Mind tudjuk, hogy az alacsonyabb szintű élmények nem okoznak valami jó érzést, amikor épp megtapasztaljuk őket.

Szeretnélek megkérni titeket, hogy ennek az üzenetnek a végén álljatok meg egy pillanatra és kérdezzétek meg magatoktól, hogy rosszul éreztétek-e magatokat az utóbbi időben. Mennyire bonyolódtatok bele mások negatív érzelmeibe, félelmeibe, energiáiba?
Rászántok-e naponta pár alkalmat arra, hogy visszatérjetek önmagatokba?

Tedd fel a kérdést, hogy te hogy érzed magad ezen a gyönyörű bolygón, amin élünk. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél most tenni – magadért vagy akár a világ többi részéért.

Remélem remek hónapotok lesz, áprilisban találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/03/march-2014-energy-forecast-finding.html

Lee Harris – 2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

2014. február 6.

LeeHarris

2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

 

Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az időszaknak, amiben élünk, miszerint 2012 egy fordulópont volt. Sokan azt kérdezik: Mikor kezdődik az Aranykor?
Ám bárhová is nézünk a bolygón, a dolgok távol állnak az aranytól. A pusztítás hatalmas méreteket ölt, mindez jelenleg is történik.

Olyan történeteket mondanak nekünk, amik nem igazak, azért, hogy egyetértést váltsanak ki belőlünk olyan szabályzásokra és tettekre, amik csak tovább erősítik a pusztítást.

Akkor miért értünk egyet? Mikor kezdődött mindez?

2011-ben rögzítettem egy üzenetet, aminek „A felvilágosultság éve” címet adtam. Ebben az üzenetben arról is beszéltem, hogy mikor kezdtek a dolgok átvilágításra kerülni, ami által ráláthatunk mindenre. Épp olyan erősen rálátunk az árnyékokra, ahogy a fényre.

A legmegvilágosodottabbak azok, akik látták a legerősebb árnyékokat is. Azok, akik megértik a fájdalmat és a szenvedést, ami oly sokakkal történik a Földön, és mindennek köszönhetően a fókuszukat, figyelmüket arra fordítják, hogy minél több fényt hozzanak létre.

Egyek vagyunk – egy tudat, egy kollektíva. Ám nagyon megoszlik a véleményünk és az, ahogyan a világot látjuk.

Néhányan, akik ezt az üzenetet hallgatják, dühösek lesznek, mert nem értenek egyet vele. És pontosan ez a cél.
Megosztott emberekként van ránk szükség, hiszen amikor különbözünk, amikor egymással harcolunk. Amikor félünk attól, ami történik, akkor erőtlenek vagyunk.
És amikor erőtlenek vagyunk, akkor nem avatkozunk bele olyan dolgokba, amikre most hívást kaptunk, hogy álljunk ki magunkért.

A világ nem fekete és fehér. Egyetlen vita sem csak fekete vagy fehér. Mindig jelen van a szürke több árnyalata.

Mégis mi emberek tréningelve vagyunk arra, hogy féljünk. Képekkel és szubliminális üzenetekkel bombáznak bennünket, hogy félelmet keltsenek bennünk, féltsük az életünket, féltsük önmagunkat és a körülöttünk lévő világot.

Elfeledkeztünk a lelkünkről. Elfeledkeztünk arról, hogy összehangolódjunk a szívünk lelkiségével, a belső testünkkel, a belső elménkkel, a magasabb énünkkel.

Ezen állítások közül sokat nevetségessé tettek, kinevettek, de egyszerű a helyzet. Jelen van benned egy szívverés, és ez a szívverés keringeti a vért a testedben, hogy életben tartson.

A lelkednek, a szellemednek is van szívverése. És ez az a részed, amely folyamatosan támogat téged abban, hogy nagyobb és nagyobb magasságokat érj el, növekedj. Támogat abban, hogy előre lépj, nagyobb legyél, többet érezz.

A növekedés egy belső folyamat. Ez nem a külső érvényesülésről szól. Ez nem arról szól, hogy inkább extrovertált (kifelé forduló) legyél az introvertált (befelé forduló) helyett. Ez arról szól, hogy engedd magad, hogy többet és többet és többet érezz.

Sokan vitatkoznak ezzel, mert nem akarják a világ fájdalmát érezni. Nem akarják látni a szenvedést. Mégis itt rejlik a megerősödés és a megvilágosodás, hiszen mindez létezik, itt van. Ha visszahúzódsz ezektől az azért van, mert a testedben létezik egy azonosság azzal a bizonyos szenvedéssel.

Ez nem meglepő, hiszen amikor egy ilyen energiamezővel rendelkező bolygón élsz, nem tehetsz mást, minthogy szembesülsz azzal, hogy az élet teljes spektruma és az érzelmek mind áthaladnak rajtad.

Ennek az időszaknak a nagy igazsága az, hogy visszahívnak bennünket saját magunkba, a magasabb énünkbe, a legmagasabb énünkbe.

Ez egy érzés.

Ez jelenti a különbséget. Hogy hogyan érzed magad, ahogy végigsétálsz az utcán, élőnek érezve magad, nyitottnak és hálásnak mindazért, ami az életedben történik, amit látsz, tapasztalsz. Ahogy ránézel a fákra, a gyönyörű épületekre, vagy ahogy egy kellemes beszélgetést folytatsz egy barátoddal.

Ez az az érzés, amit növelnünk kell – egyre jobban és jobban és jobban, mindig.

Azok, akik eltökélték, hogy pusztítást hoznak erre a bolygóra – és léteznek ilyen emberek – nem akarják, hogy több időt tölts a saját fényedben, a saját szeretetedben.
Így ők beszivárogtak a társadalomba és már a kezdetek óta itt vannak. Egyfajta félelem-sablont hoztak létre, ami mindannyiunkon áthalad.

Sokan, akik ezt hallgatjátok, nem örültök annak, amiről beszélek. Úgy gondoljátok, hogy rossz dolog a negatívumra fókuszálni. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a negatívumot.

Lélekként, spirituális létezőkként mindezt tökéletesnek látjuk.
Bízhatunk benne, hogy mindez egy utazás és létezik és működésben van a sors, a végzet a háttérben a Földön.

Azonban szabad akarattal is rendelkezünk.

Meg van az a lehetőségünk, hogy minden nap felkeljünk és nem csak a saját életünket tegyük egy kicsit jobbá, hanem azokét is, akik körülöttünk élnek.

Ezt azonban csak akkor vagyunk képesek megtenni, ha bízunk mindabban, ami bennünk van.

Hogy bízni tudj abban, aki belül vagy, nagy tudatosságot, szorgalmat és megegyezéseket igényel önmagaddal, hogy visszatérsz mindahhoz, amit megtapasztaltál az életedben és átérzed azokat a dolgokat is, amiket azelőtt nem éreztél.

Ugyanakkor ma, ezen a napon beleegyezel abba, hogy felébredsz, hogy láthass mindent, ami körülötted történik.
És ha észreveszed, hogy túlságosan félsz attól, amit láthatsz, akkor kedves leszel magadhoz és időt adsz magadnak minderre – ám megtartod a felébredési szándékod.

2014: A felemelkedés éve, a felemelkedésre kér téged.

Néhányan sürgősséggel, vészhelyzetekkel emelkedtek, amikkel az energiáitokat mások megsegítésére használhatjátok, vagy önmagatokban tapasztaljátok mindezt, ami megmutatja számotokra az erőtöket, belső életeteket, amiről nem is tudtátok, hogy birtokában vagytok.

A világnak szüksége van a segítségünkre. Megintcsak egy olyan kijelentés, ami sokatoknak nem tetszik.

Szabadságotokban áll, hogy ne értsetek egyet. Megengedett, hogy ne értsetek egyet.

Azonban, ha igyekszünk megváltoztatni mások véleményét csak azért, mert nem tetszik nekünk, hogy nem értenek velünk egyet, akkor pontosan azt a háborús játékot játsszuk, ami évszázadok óta jelen van ezen a bolygón.

A háború energiája erős. A félelmektől erősödik és bárhová megy, életeket vesz el.

Nem tudsz mindig elmenekülni a sötétség elől. Néha olyan érzéseket élsz meg, amik a sötétséghez kapcsolódnak vagy sötétséget tapasztalsz az életedben.

Ám minél inkább begyűjtöd és táplálod a saját belső fényed, annál erősebbé válik a fény és a szeretet, amivé válsz.

És ez az, ami át tud világítani minden sötétségen, hiszen a sötétség a félelmeid által tud csak növekedni.

Érezhetünk félelmet időről időre és feldolgozhatjuk azt a testünkön keresztül, de ha félelemből cselekszünk vagy félelemből reagálunk, akkor a háború energiamezejében játszunk.

Olyan tágas ez az univerzum és mi pusztán egyetlen bolygó vagyunk ebben a mindenségben, egyetlen emberi faj. De oly sok energia van, amit az emberi testen túl is érzékelhetsz, az emberi fajon túl.

Néhányan „magasabb énnek” hívják, mások „angyaloknak” vagy „nagy szellemnek”; sok megnevezése létezik. Ez az a részed, ami napi szinten megnyitja a szíved arra, hogy többet érezz. Hogy érezd a szeretetet, az együttérzést a szomszédod iránt, hogy tegyél valamit valakiért, akinek szüksége van a segítségre.

Többen már eljutottatok arra a pontra, ahol ez egyre könnyebb és könnyebb, mert már nem manipulálnak benneteket más emberek elvárásai.

Megtanultátok, hogy meghúzzátok a határaitokat ott, ahol a határok meghúzása szükséges; ha valaki elvenni akar tőletek, ahelyett, hogy nyitott lenne arra, amit adni tudsz. Nagy különbség van e két dolog között.

Bízz abban, merre visz az utad ebben az évben, hogy szolgálhass az energiáiddal.

Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy annyi szeretettel neveld a gyermeked, amennyivel csak tudod és ez pont elég is lesz.
Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy segítsd a környezeted, ahogy csak tudod, és ez pont elég is lesz.

Emberek nagyszerű mintázata vagyunk és egymás között, ha egyre inkább emelkedünk, annál több fényt tudunk behozni oda, ahol arra szükség van.

Emelkedsz-e? Felemelkedsz-e a saját életedbe, ebbe a világba, nagyszerűbben, mint valaha?

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
(Info: Lee januári előrejelzése elmaradt, ebben az évben ez az első üzenet tőle. Tara)
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/02/2014-year-of-emergence.html

Lee Harris (dec) – Az ember és a szellem egyesülése

2013. december 3.

LeeHarrisAz ember és a szellem egyesülése

Hello, üdv a decemberi energia-előrejelzésben.

Kint szerettünk volna filmezni, Marc és én hosszú sétát tettünk itt Boulderben, hogy találjuk egy védett helyet ebben a vad szélben, ami ma vonul át Boulderen. Végül bejöttünk a házba, hogy hallható legyen, amit mondok. Számomra ez most eléggé metafórikusan tükrözi az életet. Úgy tűnik most napi szinten kell megadjuk magunkat – visszalépni egyet, menedéket találni a kinti káosztól és megtalálni a belső békénket.

Az egyre jobban megnyíló tudatosság hatására a világban most erősebb káosz és konfliktus tapasztalható, mint korábban. A kettő kéz a kézben együtt jár. Úgy tűnik, hogy a mindennapi életünk több figyelmet igényel tőlünk, diszharmonikussá vált – tapasztalom ezt a saját életemben és azoknál is, akikkel beszélgetek.

Ezért fontos, hogy tartsd magad a középpontodban és képes legyél pozitív energiát adni a feléd áramló dolgoknak. Találd meg a középpontod és emlékezz ki vagy, azzal együtt, hogy mi minden történik most a világunkban. Mert ahová helyezed a figyelmed, a fókuszod, amire gondolsz, nagyban befolyásolja, hogy mi történik veled legközelebb.

Például, ha olyan hírt olvasol az újságban, ami tömve van félelemmel és azért készült, hogy félelmet keltsen benned, akkor ezt magadba szívod és minden további cselekedetedre hatással lesz, hiszen hurcolod magaddal a testedben.

Ezért is fontos mindannyiunk számára, hogy ne csak azt tudjuk hogyan dolgozzunk az elmével vagy hogyan tegyük egészségesebbé a testünket. Most már a ‘teljes létezés’ folyamatát kell nézzük, a teljes érzékelő lényünket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, az energiamezőnket, fizikai testünket, egyben. Mind azt kérik, hogy rájuk lássunk, egyesüljünk velük, beépülhessenek. Ezért van az is, hogy visszatérő álmaink vannak múltbéli helyzetekről, eltávozott szerettekről. Konfliktusokat oldunk meg az álmokon, fantáziálásokon, látomásokon keresztül, mert egyre inkább egyesülnünk kell a szeretettel.

Adok néhány kiegyensúlyozó tippet, amiket úgy hiszem a korábbi hónapokban is mondtam már, de nem árt az ismétlés:

A hasunk fontos középpont a testünkben. Segít a biztonságérzetünkben, az emberi kapcsolatainkban és összekötő szerepe van az emberek között, illetve a konfliktus-energiákban.

Tehát, ha problémát tapasztalsz egy emberi kapcsolatodban, valakivel vagy önmagaddal konfliktusba kerülsz vagy csak nem érzed magad biztonságban, dolgozz a hassal.

Minden nap, csak pár percet rászánva naponta – annyiszor, ahányszor csak akarod – tedd a kezed a hasadra és lélegezz ki és be. Fókuszáld a figyelmed a kezedre és a hasadra.

Néhányan talán azt mondjátok: “Eléggé elfoglalt vagyok, sok dolog van a fejemben”. Nos, pont ezért csináljuk ezt. Engedjük, hogy ez az őrült aktivitás más fókuszt találjon. Miközben ez történik, az idegrendszer elkezd megnyugodni, így téve téged fókuszáltabbá, egybevágóvá, ahelyett, hogy szétszóródnál a kaotikus energiákban.

Ezért működik a meditáció oly sokak számára. Nem csak a gyakorlásával, amivel a belső világainkba utazhatunk általa. Sokak számára (akik talán még sosem emelkedtek benne olyan magasra, vagy nem érték el azt a szintet, ahol a meditáció ilyen szinten hat), már maga az a tevékenység is sokat segít, hogy leülnek és mozdulatlanságba helyezik a testüket és evvel elengednek minden külső dolgot egy időre. Önmagában már ez is nagyon hasznos a belső rendszerünk számára és ezáltal egészen más energiákat viszünk magunkkal a világba.

Tehát, pár gyakorlat: az egyik a has és a légzés.

A másik – és már sokszor beszéltem erről -, hogy ne feledkezz meg a szavaid erejéről a szándékot illetően. Például gyakran használom ezt: “Visszatérek a saját energiamezőmbe. Visszatérek a saját energiamezőmbe.”

Akkor mondom ezt, amikor talán túlságosan belemerültem mások energiamezejébe vagy észreveszem, hogy kissé kikerültem az egyensúlyomból és észreveszem mennyire elfoglalt vagyok. Azáltal, hogy azt mondom: “Visszatérek a saját energiamezőmbe”, visszahívom az összes részemet, amit esetleg másoknál hagytam és visszaállítom a belső erőmet. A belső erőnk mindig velünk van, akkor is, ha kimozdult a középpontunkból. Nem tud teljesen elhagyni minket.

Ám el tud mozdulni az energiamezőnk széléig, ahol már nem vagyunk egyensúlyban. Ekkor vissza kell térjünk a középpontunkba, amikor kicsit reszketegnek érezzük a rendszerünket. Ez a reszketegség megnyilvánulhat gondolatokban, felfokozott érzelmekben vagy csak a fizikai észlelésünk felerősödésében.

Megteheted ezt bárkivel, ha úgy érzed energetikailag kissé összemosódtatok. Ez pedig sokszor történik mostanában, mert kollektívaként nagyon igyekszünk feloldani a fájdalmat és keressük az utat a kinyílásra. Nem csak amiatt, ami a világban történik – ez egy sejtszintű energiamozgás, ami mindannyiunkban működik. Felkértek mindannyiunkat, hogy egyesítsük az emberit és a szellemit.

Így aztán sokan, akik hosszú ideje spirituálisak vagytok, és élveztétek a spirituális törekvéseiteket, lehet, hogy nehéz időszakon mentek keresztül, mert felkértek, hogy térjetek vissza az emberiséghez és emlékezzetek, hogy emberi létezők vagytok, emberi formában ezen a bolygón egy olyan időszakban, amikor a jelenlétetekre itt van szükség. Ez egyáltalán nem olyan, mintha a bolygó fejlődésének rabszolgái lennétek – ez csak olyan, hogy úgy halunk meg, hogy teljes tudatában vagyunk annak, hogy készen állunk a halálra.

Ezért amikor meghalunk, mind a lelkünk és a fizikai testünk készen áll a távozásra. És ha még életben vagyunk, akkor érdekességképpen feltehetjük a kérdést, hogy miért is vagyunk még itt, milyen tapasztalat vár még ránk? Mert tudom, hogy mindannyiótokban ott az árnyéktörténet, ami azt mondja: “Nem akarok itt lenni ezen a bolygón”. Én is sokszor átéltem már ezt az érzést és tudom, hogy sokan mások is. Ám az az igazság, hogy bár ez a hullámzás és a szívenergia emelkedése nehéznek tűnik, de mégis sokkal, sokkal könnyebb ebben lenni és megnyílni, befogadni, minél többet gyakorlod azt, hogy hátralépsz egy kicsit az életedből.

Ha még nem sokszor élted át ezt az élményt, ha elfoglalt életet élsz, gyerekeid vannak, leköt a munkád, akkor először csak kis szeleteket szakíts az idődből arra, hogy gyakorold ezt. Például 4 percig, napi 5 alkalommal – így ez a napi összesen 20 perc nagyot tud változtatni az energiameződön.

Ennek gyakorlása közben észreveszitek majd a felétek irányuló elvárások növekedését.
Hányan érzitek már most is, hogy mások elvárásai annyira megnövekedtek, hogy az már nem kényelmes a számotokra, illetve nem is érzitek magatokat képesnek annyit adni? Sokan átmentek most a saját határok meghúzásának szükségességén – megtaláljátok az erőtöket, hogy igent mondjatok vagy épp nemet mondjatok, szeretettel.
A végső cél szeretetteljesnek lenni úgy, hogy közben megtartod a határaidat. Ha nem tudsz megtenni valamit valakinek, amit ő nagyon szeretne, hogy megtegyél, bízhatsz abban, hogy a másik meg fogja találni azt az embert, aki tökéletes segítséget tud számára nyújtani a megfelelő időben (mert máskülönben rendben lévőnek éreznéd a magad számára). Ugyanakkor lehetsz vele szeretetteljes, lehetsz kedves, jószívű, mert pontosan tudod te is milyen érzés, amikor segítségre van szükséged.

Akkor is, amikor nem mindig érted meg mások motivációját a követelőzésre, próbálj meg  a szívükkel összekapcsolódni – még akkor is, ha úgy érzed a szívük zárva van éppen. Talán úgy érzed sérült a szívük, ekkor is lehetsz velük szeretetteljes, hiszen mindannyian voltunk már sérültek és mindannyian folyamatosan tologatjuk kifelé a határainkat. Ez egy szeretetteljes határ meghúzása.

Láthatjuk, hogy ténylegesen elveszítjük a Földön a férfias világnézetet a ‘jóról és rosszról’ és ez félelmetes.
Ezért ha te hozzá vagy szokva ahhoz az ideához, hogy mi a jó, mi a rossz, akkor el kell érned eddig az új pontig és közben lehet, hogy kissé ideges, nyugtalan leszel, mert elveszítetted ezeket az iránymutatókat az életedben. Ezek az iránymutatók olyanok, mint a fegyelmezés “ez jó, ez rossz”. Csak engedd magad élni. Igazán élni.

Egymás energiahálózatában élünk. És ezek a hálók megegyezésekre épültek. Például az is egy ilyen energiaháló, amit az egyik barátommal élünk. Amikor hozzám érkezik, mindig zaklatott állapotban van és én először mindig segítek neki, hogy jobban érezze magát, és csak ezután kezdődik valójában a találkozásunk. Lehet, hogy azért játsszunk ezzel a hálóval, mert ez az én múltam része, hogy eljátszom ezt a szerepet, így feloldva valamit magamban azáltal, hogy továbbra is ebben a szerepben vagyok vele kapcsolatosan. És az ő múltjában is van valami, azzal az érzéssel kapcsolatosan, hogy nem törődnek vele, ezért ő ilyenkor gyógyítást kap erre az érzésre.

De a lényeg az, hogy valószínűleg vannak ilyen megegyezéseid, hálóid néhány hosszútávú kapcsolatodban, hosszú ideje. Most pedig az történik, hogy ezek hirtelen elszakadnak, elveszítjük a régi hálókat, megegyezéseket. És hirtelen pattannak el – gyorsan történik. Ez pedig sokként ér bennünket, hiszen hozzájuk vagyunk szokva, kollektíven.

Ám minél többet gyakorlod azt, hogy összekapcsolódsz magaddal, a középpontoddal és kíváncsi vagy arra, hogy mi ez az egész, annál jobban fogod érezni a világot, jobb lesz a tapasztalatod. Mindebben segíthet egy tisztítókúra is. Ha esetleg fizikailag rosszul érzed magad, tisztítsd meg a fizikai tested. Egyél jobb ételeket, mozogj többet. Próbálj valami újat csinálni. Tudom, hogy sokan úgy érzik magukat mostanság, mintha víz alá rángatták volna őket. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz az, hogy azt gondolod, hogy valamit rosszul csináltál vagy elmulasztottál valamit.

Mindannyian, a legjobb tudásunk szerint, csináljunk valamit másként. Minden nap próbálj valami újat, csinálj valamit másként, mint szoktál. Ez egy folyamat, amiben én magam is elég régóta benne vagyok. De főleg az elmúlt hónapban nagyobb figyelmet fordítottam arra a kérdésre, hogy ‘mire van szükségem, ki vagyok én?’. Mert észrevettem, hogy mennyire felerősödtek az energiahullámzások. És ennek a fokozott figyelemnek köszönhetően sikerült megtartanom magam a középpontomban, erőmben, annak ellenére, hogy milyen nehézségek vettek körül. Az új utak megteremtése egy próbálkozási folyamat része volt nálam, a fókuszálás folyamata volt. Mindössze arról szólt, hogy hajlandónak kellett legyek arra, hogy fókuszáljak.

Vegyünk újra egy mély levegőt.

Észrevettem ám, hogy egy csomó információt zúdítottam rátok, amikor egyébként is túl sok információ vesz körbe minket – így aztán arra bíztatlak, hogy felejtsetek el mindent, amit mondtam (nevet).

Ha mégis emlékeztek egy-két dologra az egészből, akkor örülök. Ha mégsem emlékeztek, felejtsétek el úgy, ahogy van.
Már csak egy dolgot szeretnék mondani: emlékezzetek rá, hogy bízzatok magatokban! Ha most azt mondjátok, hogy “Persze bízom magamban ezért és ezért” – nos akkor tegyétek ezeket a dolgokat a legfontosabb fókuszotokká a következő pár hónapban, mert itt vagytok magatoknak, akiben bízhattok.

Egy szokatlan és csodálatos tapasztalatot élünk itt a Földön, egy igen gyorsan változó időben, ami sokszor elgondolkodtat minket arról, hogy vajon ki húzta ki megint a lábunk alól a szőnyeget?

Az az igazság, hogy mi magunk húztuk ki. Pontosan ismertük ezt az időalagutat, amin épp áthaladunk. És ha megnézitek az ősi próféciákat, ezekről az időkről beszéltek.

Ha a részleteket nézzük, hogy ténylegesen mik zajlanak – energetikailag pontosan azok történnek, amiket vártunk, hogy történni fognak. Az a baj, hogy annyira az elménkre figyelünk, annyira erre vagyunk tréningelve, hogy nem nézzük az energetikát, csak a külső részleteket. Azok pedig nem mindig mutatják olyan részletességgel a dolgokat, mint a teljes kép, ezért sokszor nem értjük őket.

Ezért, ha csak a részleteket figyeled, mindig erőtlen maradsz. Ha az esszenciádra figyelsz, a belső testre, az érzékekre, az életed kezd valóban életre kelni és megerősíted saját magad.

Ez az új paradigma, ami felé haladunk.

Tölts időt saját magaddal érzékelő üzemmódban – bármit is jelent ez a számodra (táncolj, mozogj, érints, alkoss).

Februárban fogok újra jelentkezni havi előrejelzéssel. Lesz egy előrejelzés januárban is, ami a szokásos éves üzenet lesz – amit talán már többen ismertek, hogy az egy kicsit más előadásmódú. Január 1-jén fogom megosztani.

Addig is sok szeretetet kívánok nektek 2013 utolsó napjaira. Remélem jó élményekben lesz részetek, sok jó emberrel találkoztok és jól érzitek magatokat a bőrötökben 🙂

Vigyázzatok magatokra, jövőre találkozunk.
Sziasztok,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.com/2013/12/december-2013-energy-forecast.html

Ha szeretnétek újraolvasni a 2013-as éves előrejelzést, ide kattintva megnézhetitek mennyire volt találó az évetekre.

Lee Harris (nov) – Ahol a nőies rész termékenyíti meg a férfiasat

2013. november 5.

LeeHarrisAhol a nőies rész
termékenyíti meg a férfiasat…

 

Hello mindenki, üdv a 2013 novemberi energia-előrejelzésben.

Őrület az idő. El sem hiszem, hogy már 11 hónapja volt az, hogy a decemberi előrejelzést készítettem.  Ígéretes előrejelzés volt, mert épp 2012 decembere volt és az emberek véleménye megoszlott aközött, hogy világvége lesz-e vagy űrhajók landolnak-e, illetve valami óriási változásnak nézünk elébe.

Ahogy én is és mások is beszéltek róla korábban, az évezredeken át meglévő tudásunk szerint, ez az év mindig egy jelzőpont volt, mindig a tudatban történő változására utalt. Ahogy a legtöbb ember esetében történik, az energiatest (és az érzelmeink, gondolataink) gyorsabb változásra képes, mint a fizikai test. Ugyanez a helyzet ezzel a tudatban történő változással. Időbe telik leföldelni, fizikai szintre hozni.

Sokan még mindig a sokk utóhatása alatt vannak: „Nos, nem landolt egyetlen űrhajó sem.” vagy „Nem mentett meg bennünket senki.” Sokan még mindig zavartan figyelik a világban végbe menő strukturális változásokat. Igen, akárhová nézünk, változásokat látunk, a bankrendszerben, a kormányokban. A társadalom minden általunk ismert aspektusa újragondolásra kerül, illetve megkérdőjeleződik – mindez most is történik. Egyszerűen csak több időbe telik, mire általános elterjedt eredményét láthatnánk ezeknek, több időbe, mint amit az emberek szeretnének, elvárnának. Erre pedig fontos emlékezzünk, hogy a középpontunkban tarthassuk magunkat.

Sok évvel ezelőtt készítettem egy csatornázást, amiben említették, hogy az átalakulási időszak sokkal tovább fog tartani, mint amit várnánk és 2013-2020-ig mutatkoznak meg azok a változások, amit a 2012-es év felkavar.

Fontos, hogy erre emlékezzünk, amikor éppen káosz vesz körbe minket. A változás most állandóan jelen van. Ma reggel Marc-kal a videósunkkal a következő szó jutott eszünkbe: törékenység.

Úgy tűnik, hogy igen sok dolog törékeny jelenleg. Érezheted magadat vagy a jelenlegi érzéseidet törékenynek. Esetleg azokat a dolgokat, amiket próbálsz megvalósítani a külvilágban és nem tudod, hogy sikerülnek-e vagy sem. Sokaknak akad technikai problémájuk vagy gondjuk a technológiával. Az emberek általánosan problémákat tapasztalnak a mindennapi élet zajlásával kapcsolatban is.

Természetesen mindennek az ajándéka az számunkra, hogy megtanulunk türelmesebbek lenni. Megtanuljuk, hogy nem mindig úgy kell alakuljanak a dolgok, ahogy korábban alakultak. Ez ugyanúgy igaz ránk egyénenként és igaz azokra a dolgainkra is, amit megteremtünk, amiken dolgozunk a világban.

Épp most értem vissza Európából, ahol egy hónapot töltöttem Szlovéniában. Három repülőjárattal jutottam haza. Az utolsó járaton egy elképesztően csodás nő ült mellettem, Linda, aki 81 éves. Mindig is csodáltam az idős kort, mindig érdekeltek az idős emberek. Ha ilyen sokáig él valaki, milyen érzés 80 év változásain keresztül menni? Mert én még csak 37 éves vagyok és így is nagyon másnak érzem magam, mint 5, 10, 15 évvel ezelőtt.

Ami leginkább megfogott Lindában, az a benne lévő hála volt. Sugárzott a szeméből. Beszélgettünk és megkérdeztem: „Mi a tapasztalata arról, hogy leélt 81 évet? Milyen érzés ez? Milyen ez?”

Ő pedig azonnal válaszolt. Rögtön rávágta: „Egy kicsi kansasi városkában nőttem fel. Csupán az, hogy eljuthattam most New Yorkba, hogy meglátogassam a gyerekeimet és az unokáimat, láthassak egy színdarabot a Broadway-n, már az is csodálatos élmény  a számomra.”

Beszélgettünk az egészségi problémáiról amik épp most jelen vannak az életében, vagy hogy elveszítette a férjét, de ő mégsem ezekre fókuszált, amikor feltettem neki a kérdést. Abban a pillanatban, ahogy feltettem neki a kérdést, felcsillantak a szemei hálát és érdeklődést mutatva. Engem is átjárt az ő fénye. Úgy éreztem magam: „Hűha! Én is ilyen szeretnék lenni, amikor annyi idős leszek, mint ő, vagy akár korábban is.” Számomra Linda volt a teljes spirituális igazság – valaki, aki egy fizikai testben él, átéli ezt a sokoldalú  tapasztalást itt a Föld bolygón és kihozza belőle a legtöbbet, hálával. És mert ő kihozza az életéből a legtöbbet, látnotok kellett volna, ahogy végigmentünk a reptéren – mert elkísértem őt a csomagjait felvenni –, hogy mennyien igyekeztek vele szóba elegyedni és mennyien keresték a közelségét, mert megérezték, hogy mi mindent képes önmagában hordozni és mit tud nyújtani ebből.

Mindaz a ’munka’, amit magunkon végzünk, önfejlesztés, átalakulás, maga a spiritualitás – mindezek egy kozmikus tréfa a számomra, mert végül eljön egy pont, amikor nincs szükségünk további munkára. Nem kell elolvasnunk egy újabb könyvet. Nem kell meghallgassunk egy újabb filozófiai előadást a spiritualitásról. Ez az a pont, amit mindenki szeretne elérni. Az, amikor elérsz egy magasabb szintet az életed áramlásában, ahol minden, amit teszel, amit megtapasztalsz, teljes szívvel, felnagyítódik. Ezt keresi mindenki. A kapcsolódás érzését, az áramlást.

Sok időt fordítok arra ezekben az előrejelzésekben, hogy az elmét célozzam meg, mert az elme a társadalmunk egyik ’betegsége’. A túlgondolkodás, a neurotikus gondolatok, amik megvalósulására engedélyt adunk, mert az érzelmek nincsenek a középpontban, ezek mind az elme ’betegségének’ jelei. Elfelejtettük hogyan használjuk a belső kapcsolódásunkat, hogy hozzákapcsolódjunk mindahhoz, ami bennünk zajlik – ami pedig megnyugtatná a testet és az érzékeket, végül pedig az elmét is.

A legutóbbi előadásomon osztottam meg ezt a gyakorlatot, ha épp meg tudod tenni, csináld velem kérlek:

Bárhol vagy most, ha fel tudsz állni, kérlek állj fel. Amikor állsz, kezdj el előre dőlni egészen addig, amíg már majdnem előre borulnál. Abbahagyhatod, mielőtt felborulsz. Ám, ha tovább mész egész addig a pontig, amikor már elveszíted az egyensúlyod, figyeld meg ezt az érzést a testedben.

Ha így próbálnál haladni az utcán, folyamatosan elesnél vagy majdnem elesnél és nem nagyon  jutnál így sehová, és ezt eléggé frusztrálónak éreznéd. Ez az, amit az elméd tesz veled mindig, amikor körbe-körbe járatod a gondolataid. Gyakorlatilag kiestél a tested egyensúlyából. Eltávolodtál az érzelmi középpontodtól, a boldog állapotodtól, bárhogy is nevezed ezt. Ekkor elkezdesz túlgondolkodni, kombinálni, hiszen valami nincs egyensúlyban a testben. Ha ekkor eszedbe jut ez a gyakorlat, hogy mit is igyekszel tenni, amikor hagyod, hogy az elme önmagában rohangásszon, akkor ez segíteni fog.

Azért beszélek erről olyan sokat – mert azon néhány ember kivételével, akiknek volt megvilágosodási élményük, amikor az elmén túl találták magukat (és ez nem történik meg túl sok emberrel a Földön) -, mert a legtöbbünknek végig kell menjünk a saját mintáink újrahuzalozási procedúráján. Tehát a kulcs ebben, hogy tudatában legyünk annak, amikor ez épp történik. Képesnek kell lennünk a testünkbe figyelni. Mint ahogy korábban is mondtam, tegyétek a kezeteket a testetekre, hozzátok magatokat a középpontba, tegyetek fel egy jó zenét, változtassatok valamit a környezetetekben, hogy megváltoztassátok az energiákat.

Ám nagyon elmeközpontú társadalom vagyunk. Így aztán, amikor az emberek nagyon agyalásban vannak, nagyon az elmében vannak és körbe-körbe járnak a gondolataik – ha közel kerülsz hozzájuk, és sokuknak kőröz így az elméje, te is kezdheted magad kibillenve érezni közöttük, hacsak észre nem veszed, hogy mi történik és használod a tudatosságod, megfigyelővé válsz és így vagy jelen mindabban, ami épp történik.

Ez a ’túlegyenensúlyozás’ csak egy olyan alapelv, amire emlékezhetsz, hogy segítsen az alap állapotot újra előállítani, amikor túl sok gondolat merül fel hirtelen.

Egy fontos dolog, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor igyekszünk elérni valamit vagy egy célt próbálunk megvalósítani: az élet egy hullám. A legtöbb, amit tehetsz emberként, hogy megtanulsz együtt úszni vele minden nap. Megtanulod a mellúszást, a hátúszást, a vízben való taposást, mert mindezekre szükség lehet, attól függően, hogy épp milyen az óceán egy adott napon.

Adtam már pár egyszerű eszközt az elmúlt hónapok előrejelzéseiben, amik arra lettek kitalálva, hogy segítsenek átalakítani azokat a területeket, ahol korlátozod magad, ahol kételkedsz magadban. Sokat beszéltem a korlátokról és mások energetikájáról és arról hogyan van mindez hatással ránk. Ezért, ha bármely terület számodra most aktuális, menj és olvasd újra a korábbi előrejelzéseket, júliustól októberig.

A mai üzenet inkább általános  üzenet a jelenlegi időszak energiájáról és arról, hogy mi felé tartunk éppen. Egy csodálatos sebezhetőség az, amit jelenleg megélünk, sokkal földeltebb, megalapozottabb módon, mint korábban bármikor.

Több hónappal ezelőtt említettem, hogy találkozni fogtok olyan emberekkel, akik nyitottabb szívűek, nyitottabbak és hajlandóbbak a kapcsolódásra. Mostanra már megszokhattátok, hogy egyre többen vannak ilyen emberek, mindez egyre valóságosabbá válik. Ahogy ez kezd majd a normális lenni, ez lesz az, ami segíti a női energiákat, hogy nagyobb jelenlétet érjenek el az életünkben.

A bennünk lévő nőies rész elfogadóbb, áramlóbb és képes jobban megbirkózni a változásokkal, mint a férfias részünk. Gondoljatok Lindára, a 81 éves asszonyra a repülőn. Erősen a női energiáit élte. Használta a férfias részét is, hogy logikusan gondolkodjon, illetve ahhoz, hogy mit kell tennie, hogy megkaphassa a csomagjait, stb. De ő leginkább csak egy nyitott szívű áramlás volt, és ezen a hullámon utazott az idő nagy részében. Ez az az új energia, amit emberi lényként földelünk, megalapozunk itt a Földön. Beletelik majd pár évtizedbe, mire tényleg az emberek részévé válik és nem lázadnak fel ellene, mint ahogy most tapasztaljuk.

Néhányatoknak lesznek furcsa pillanatai és reakciói, megtapasztalva mindezt. Lehet, hogy folyton veszekedtek valakivel, hogy kinek van igaza, mert más véleményen vagytok – ekkor valójában a férfias rész kiabál egy kicsit: „de ennek így kéne lennie!” A régi férfias részed próbál alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy már nincs ’egyetlen’ megoldás. Már nem csak egy megoldás van, hanem több is létezik. Minél kevésbé kapaszkodsz egy bizonyos irányhoz vagy egy bizonyos időhöz, annál könnyebb lesz számodra ez az időszak. Minél inkább harcolni akarsz, annál nehezebb lesz és nagyon sok érzelmet fogsz feldolgozni a veszekedés közben.

Tehát a következő hónapokban ennek a nőies résznek a hullámait fogjuk látni, ami feléleszti a férfias részt, támogatóan hat sok feladatra, tervre és emberbaráti mozgalomra a Földön. Továbbra is folytatódni fog a vita globálisan, kormányzatilag, gazdaságilag, környezetvédelmi téren. Minden, ami most zajlik, folytatódni fog.

Ehhez hozzáadódva megjelent egy erős… azt akarom mondani, hogy egy erős várandósság érhető el a Földön. Ez a várandósság pedig energetikailag folyamatosan elérhető. A teremtők ismerik ezt. Ha naponta teremtesz valamit, tudod, hogy reggel még várandós vagy vele, estére már kint a bébi, aztán kezded újra a következő nap.

Világszinten egy elképesztő erő növekszik a bensőséges, közösségalapú, emberbaráti irányultságú tervek körül. Ezek pedig egyre erősödnek. 2014 és 2015 a két nagy év a kiemelkedésre. Vannak emberek, akik most terveznek, létrehoznak olyan dolgokat, amikről most még semmit sem tudunk, ám a következő években előlépnek a találmányaikkal és megváltoztatják a társadalom és a gazdaság jövőjét, mindent.

Tehát a sebezhetőség, amihez kezdünk hozzászokni jó nekünk, mert kimozdít minket a régi férfias mintáinkból és segítséget nyújt abban, hogy új módon kezdjünk élni.

Csak legyetek tudatában a bennetek táncoló nőies/férfias részeknek. Vitában állsz éppen valakivel? Rugalmas a vitapartnered? Engednek téged szabadon létezni? Te engedsz másokat? Mennyire értékeled az életed minden egyes pillanatát?

A múlt havi előrejelzésben mondtam, hogy itt lenni a szeptemberi coloradói árvíznél, mennyire közelről megtapasztaltuk általa azt, hogy a halál és a veszteség egy pillanatnyi közelségben van bármikor. Ezért mindened iránt, amid van és az élet iránti nagyrabecsülés és hála létfontosságú életerő – egy döntés, ami jó a bolygónak és jó neked is.

Ez minden erre a hónapra, köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk decemberben.
Sziasztok.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/11/november-energy-forecast-where-feminine.html

Lee Harris (okt) – Sokféleség, közelről

2013. október 3.
LeeHarris

Sokféleség, közelről

 

Üdv mindenkinek az októberi energia-előrejelzésben.

Mögöttem láthatjátok a köveket és a sarat, amik a szeptemberi coloradoi árvíznek köszönhetően, egy nagy földcsuszamlás eredményeként kerültek ide.

Többen jeleztétek emailben, hogy a szeptemberi előrejelzésben beszéltem is arról, hogy szükségünk van a víz energiájára ahhoz, hogy lenyugtassuk a tűz energiákat. Nos, nem pont ez járt a fejemben, hogy az otthonom közelében ez történjen, de ez az, amit megtapasztaltunk. Három-négy napig készültségben volt Colorado és Boulder, ahol élek. Sok embert kitelepítettek az ismerőseink közül és többen elveszítették az otthonukat. Néhány haláleset is történt és sok sérülés.

Érdekes élmény volt átélni mindezt és azt, hogy mennyire gyorsan reagáltak az emberek, mennyire gyorsan alkalmazkodtak ahhoz, hogy éppen mire volt szükség ebben a szükségállapotban, mennyire összehozta ez a közösséget. Látni és érezni a természet erejét működés közben. Látni, ahogy ez a sebes vízfolyam rohan lefelé a dombon, mellette állni és felismerni azt, hogy ha benne lennél ebben a vízben, ami tele van szikladarabokkal, egy pillanat alatt eltűnnél. Nagyon alázatossá tévő és ugyanakkor nagyon is valóságos volt.

Számomra ez a tapasztalatunk erősen metafórikus volt ahhoz, amin világszinten is átmegyünk éppen. Bárhová nézel, új nehézségeket, kihívásokat találsz és ahogy az élet minden területén, sok ellentmondás is van ezekben a nehézségekben.

Akik láttátok a híreket a coloradoi áradásokról a médiában, csak a legrémisztőbb képeket láttátok, csak az extrém dolgokat mutatták be. Az irónikus az volt abban, hogy itt voltam, hogy Boulder nagyon dombos környék és ezért teljesen változó volt, hogy mely utcákat érintett az áradás és melyeket nem. Az egyik utca teljesen érintetlen maradt, míg egy másikat megtizedeltek a károk. Ez a „sokféleség, közelről” eléggé mutatja az új normát a bolygón 2013-ban és azután.

Mindannyian tudunk  a káoszról, amit bolygóként tapasztalunk. Az érzékelt káosz új szintjei mindenben megtalálhatóak körülöttünk, épp úgy, ahogy bennünk is. Egy új sebességgel tudsz áthaladni a saját érzelmeiden és gondolataidon.

A káosz energiája folytatódni fog. Nem látok semmi jelzést arra vonatkozóan, hogy a következő pár évben ez csökkenne. Megéljük a világunkban ezeket az átmeneteket, vitákat arról, hogy mire is van szükség a jövőben a környezetvédelemben, a kormányzásban és sok más területen.

Ám a káosz energiához közelítve egy pillanatra… Sokan észrevehetitek, hogy mekkora lehetőségeket rejt ez a növekedésre, ha elvégzitek a belső munkát magatokon, a középpontotokban maradtok. Hihetetlen lehetőségeket ad ez arra, hogy összekapcsolódjunk és az emberi tapasztalás erejét új szinteken éljük meg.

Heti 5-6 alkalommal megmászom ezeket a dombokat itt és érdekes élmény az, hogy az erős vízfolyam által lecsupaszított területeken a Föld energiája szinte kézzelfoghatóan erősen érezhető.

Sokszor beszéltem már a Föld energiájáról a korábbi hónapokban. Ám ahol a talaj felső rétegei eltűntek a folyamnak köszönhetően, egy egészen új energia vortex került a felszínre, jelent meg a tájon. És amikor ezek mellett a földcsuszamlások mellett állunk, érezhető a friss, megmutatkozó föld, az energiák életteliek és szinte kézzelfoghatóak.

Az áradás árnyoldala a veszteség, a pusztítás és mindaz, amit az embereknek helyre kell hozniuk. Ám ami a felszínre került ezen folyamat által, ami megváltoztatta a tájat, az egy új terület megjelenése, ami új színteret ad a számunkra.

Ez a hónap érdekes lesz. Amikor reggel összekapcsolódtam, hogy rákérdezzek mire számíthatunk ebben a hónapban, hol tartunk éppen világszinten, azt a választ kaptam, hogy: Az elmúlt hónapokban,  annak ellenére, hogy nagy mennyiségű energia volt jelen és többen érezték magukat emelkedett állapotban vagy azt érezték, hogy a személyes dolgaik jól haladnak, a világban ugyanakkor egy összehúzó erő volt jelen. Energetikailag egy feszülés, összeszorulás volt jelen problémákkal és gondokkal.

Októberben, különösen 7-e után egy energia-emelkedés történik. Úgy fogjuk érezni, hogy nagyobb magasságok érhetők el a számunkra ebben a hónapban, új terek nyílnak meg, új kapcsolatok alakulnak, áramlás és együttműködés jön létre. Ez újra el fog mozdulni novemberben.

Ez azt jelenti, hogy októberben itt van ez a ’kinyíló’ energia. Akik maguk alatt voltak mostanában vagy rosszul érezték magukat, azok egyfajta előre lépést kell érezzenek. Akik pedig jól voltak, azok továbbra is úgy látják majd, hogy kapcsolatokat létesítenek, új dolgokat építenek azokkal, akikkel szeretnének virágzó kapcsolatokat teremteni vagy együttműködni. Mindez hangsúlyt kap és rávetíti a fényt azokra is, akik körülöttük vannak.

Beszéljük kicsit a ’káosz kezeléséről’ is. Itt vagyunk, fizikailag jelen vagyunk, emberi testben élünk, de az energiamezőnk kiterjed, túlhalad a testünkön.

Vegyük példának azt, hogy az én energiamezőm ma eddig terjed (kinyújtja a karjait, ezzel mutatva egy kört önmaga körül).

Ha most találkozom valakivel, aki eléggé kaotikusan érzi magát – ami bármelyikünkkel megtörténhet bármelyik pillanatban, körülményeinktől függően. Mondjuk, hogy ennek az embernek épp rossz napja van. Kaotikus és belép az én energiamezőmbe, tele feszültséggel. Beszélek vele pár percig, azután tovább megyek. Még akkor is, ha sikerül a középpontomban maradnom miközben beszélgetünk, a káosza egy része átfedésbe kerül az energiamezőm szélével.

Így, amikor tovább megyek, ez a kis káoszmintázat ott maradt az energiamezőm szélén és azzal együtt haladok tovább. Ez az a helyzet, amikor igazán fontossá válik a mások energiáira való érzékenység és az, hogyan hat ez rám az adott pillanatban.

Épp mostanában adtam ki egy audió anyagot „Határok” címmel. Ebben az egyik téma, amiről beszélek az, hogy mennyire egyoldalúan nézünk a határokra, arra használjuk őket, hogy eltoljunk magunktól másokat, távol tartsuk őket – de egyáltalán nem ez lenne a célja. A saját határaink meghúzása arról szól, hogy megtartsuk a saját középpontunkat, hogy megteremtsük magunknak a teret, energiateret. Gyakran az emberek védekezésbe vonulnak egy kaotikus ember elől, visszahúzódnak: „Jaj ez az ember csupa káosz. Összehúzom magam, hátra lépek.”

De képzeld el, hogy mi lenne, ha egy kaotikus emberrel szemben állva előre lépnél és a középpontodban tartanád magad, teret teremtve magadnak. Ebben a térben megmutatkozna a másik számára is a szeretet, az együttérzés vagy az erő. Mindez egy másfajta energiát adna a számára, ami megérinthetné és hatással lehetne rá.

Sokan, akik érzékenyek vagytok azt mondjátok: „Ez túl sok nekem. Ha ez egy kaotikus személy, ma nem tudok vele mit kezdeni.” Ez is rendben van. Ám ha épp nem vagy képes arra hogy a saját tereddel előre lépj, bizonyosodj meg róla, hogy nem viszed magaddal a kaotikus ember káoszenergiáját vagy nem viszed magaddal egy nehéz szituáció energiáját. Használd a saját szavaidat vagy a fókuszodat, hogy visszanyerd az energiáidat. Ha összehúzódtál a másik ember/szituáció energiától, szükséged van ezeknek a kaotikus energiáknak az elengedésére.

Ez igen fontos ezekben az időkben, hogy megújítsd magad olyan gyakran, ahogy csak tudod. Elengedd mások energiáit magadból, hiszen ezek nehezebbeknek is érződnek (részben azért is, mert egyszerűbb lesz számodra a saját könnyűségedet megérezni).

Például a gyors elengedéshez egyszerűen elég annyit mondanod:

„Elengedem mindazt, ami nem az enyém.
Elengedem mindazt, ami nem az enyém.”

De fogalmazhatsz pontosabban is:

„Elengedek mindent az energiamezőmből, amire nincs szükségem.”

Egyszerű szavak, de hatékonyak. Megadják a lehetőséget, hogy folyamatosan elengedjünk, elengedjünk, elengedjünk.

Ne felejtsd, hogy nyugodtan használd a saját szavaidat, saját megerősítéseidet bármikor. A hatás épp annyira erős lesz rád nézve és ezáltal a környezetedre nézve is.

Azért olyan fontos most, hogy sűrűbben dolgozzunk ezekkel az elengedésekkel, mert az érzelmek és témák sokkal gyorsabban kerülnek felszínre, mint korábban. Akár 9 különféle állapoton is átmehetsz pár óra leforgása alatt, míg korábban ez nem volt ennyire intenzív.

A másik dolog, amit észrevehettek, amiről már korábban is beszéltem, hogy sokkal több szívkinyílást fogtok látni az emberekben, mint korábban. Különféle módokon mutatkozik meg, ám ez lehetőséget ad arra, hogy lágyabb, meghittebb pillanatokat élj meg azokkal az emberekkel is, akiket általában merevnek találsz és megszoktad, hogy velük CSAK kemény, nehéz beszélgetéseket lehet folytatni.

Engedd meg az embereknek, hogy kilépjenek abból a felcimkézett fiókból, amibe esetleg tetted őket korábban, nyilván jó okkal. Talán a múltban ez az ember mindig úgy viselkedett, hogy nem volt jó érzés a közelében lenni. Ám emlékezz, hogy mindannyian változunk, egyre gyorsabban, így meglehet, hogy ez az ember is gyorsan változik. Ha kétségeid vannak, menj és vizsgáld meg a helyzetet. Legyél készen arra, hogy meglásd mások gyors kinyílását és átalakulását. Mindannyian hatása alatt vagyunk ezeknek az energiáknak, amik a gyors változásokat hozzák.

Ez különösen azok számára fontos emlékeztető, akiknek a családjában, társaságában erősen jelen van a sűrűbb, nehezebb energia dinamika, amiben talán minden nap jelen vagytok. Lépjetek elő, foglaljátok el az energiatereteket és nézzétek meg milyen hatással van ez a környezetetekre, amikor megteszitek.

Nagyon egyszerű másra mutogatni, más viselkedését kritizálni vagy elégedetlenkedni azért, ahogy mások viselkednek anélkül, hogy magunkba néznénk és megkérdeznénk hogyan viselkedem én ezzel az emberrel? Az én viselkedésem milyen hatással van az ő viselkedésére? Miben tudok én változni, miként tudok én másként jelen lenni?

Az egyik dolog, amit az energiákra érzékeny emberek, az erősen empatikus emberek sokszor egész életükben csinálnak, hogy igyekeznek minél kisebb teret elfoglalni a szobában miközben mindenki érzelmeit felfogják, tudják mi történik. Ám ha túlzottan felvesszük a megfigyelő szerepet és hátra lépünk, akkor ezzel hagyjuk, hogy mindenki más foglalja el a teret.

Milyen lenne, ha készen állnál arra, hogy elfoglald a saját teredet?

Ez fontos. Ez nem veszi el mástól a teret. Ez azt jelenti, hogy itt vagy, jelen vagy.

Mindegy, hogy esetleg elhatározod, hogy ebben a hónapban többet teszel a környezetedért és ezáltal foglalod el a helyed, vagy jobban kinyílsz a barátaid előtt, vagy épp nem engedsz közelebb valakit, akivel szemben meg kell húzd a határaidat… Foglald el a helyed!

Amikor a vadul ömlő víz mellett álltam, ami tele volt nagy szikladarabokkal és én alig egy méterre voltam tőle, tudva, hogy csak egy pár lépés választ el tőle… ha ebben a folyamban lettem volna, puff – annyi lett volna nekem, meghaltam volna. Csodálatos ennyire közel lenni ahhoz az igazsághoz, hogy milyen gyorsan eltűnhet innen a test.

Most van itt az idő az emberek számára a Földön, hogy cselekedjenek, hogy éljenek. Sok sürgős dolgunk van. Ebben a sürgősségben álljunk fel és legyünk önmagunk, amennyire csak képesek vagyunk rá. Éljünk annyira, amennyire csak képesek vagyunk rá.

Remélem mindannyiótoknak jó hónapja lesz. Vigyázzatok magatokra és egymásra.

Találkozunk a jövő hónapban.

Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/10/october-2013-energy-forecast-diversity.html

Lee Harris (szept) – A béke piramisai

2013. szeptember 3.

LeeHarris A béke piramisai

 

 

Hello, üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.

Két hónap telt el az utolsó előrejelzés óta és nem viccelek, fogalmam sincs hogy is kell ezt csinálni. Rá fogok jönni, ne izguljatok. Azért mondom ezt el, mert úgy gondolom ez másoknál is felmerülő téma mostanság, ha nem csinálunk valamit pár hónapig, vagy akár pár napig, nehezen emlékezünk, nehezünkre esik visszatérni oda ‘ahonnan indultunk’. Mert mind a személyes, mind a kollektív dolgaink erős száguldással haladnak előre.

Tehát ma itt állok ez előtt a csodás víztömeg előtt (Lee a háta mögötti tóra mutat). Szükségünk van a víz energiájára ebben az időszakban. Nagyon tüzes a helyzet a bolygón, a társadalmunkban. Erősek az energiák és ezeknek a tűz az elemük. Úgy tűnik, hogy az idő 60%-ában az energiák erősek és előretörnek, aztán a maradék 40%-ban visszahúzódnak.

Sokan találjátok majd a világot – érthetően – kaotikusnak. Ez különösen igaz mindarra, amit világszinten vizsgálunk. Konfliktusok, háború, hatalom, társadalom, társadalmi vezetés és hatalomgyakorlás. Mindezek a témák világszinten merülnek fel. Bármikor, amikor világszinten zajlik valami, az épp úgy személyesen is érint mindenkit. Tehát ezek a témák a személyes életterünkre is vonatkoznak. Ahogy nagyban, úgy kicsiben is.

A leggyakrabban a zavarodottság, összezavartság érzéséről beszélnek nekem az emberek, arról, hogy szeretnék teljesen átalakítani, megváltoztatni az életmódjukat, szeretnék elengedni az összes béklyóikat/korlátaikat. Szeretnének valami egészen mást csinálni, letargikusnak érzik magukat, kevesebb az energiájuk, mint máskor – ez mind az ‘élet dolgaival’ van összefüggésben, főleg a földelt aspektusokkal. Sokaknak most nehezükre esik földelődve lenni, nehezükre esik aprólékos munkát végezni, ugyanakkor a kreatívabb, kiterjedő munkákhoz könnyebben kapcsolódnak.

Ha megfigyelitek mi zajlik most a világban, láthatjátok, hogy itt van ez a régi energiás hatalmi rendszer, ami most erőszakosan nyilvánul meg, amit más országok meg is kérdőjeleznek. Láthatjátok, hogy a kormány milyen véleményen van, hogy mi számít erőszakosnak és mi segítségnek. Ez a vita zajlik most. Amikor bárki hatalmat gyakorolni készül egy másik felett, legyen az egy másik ember vagy egy ország, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi a motiváció emögött? Tiszta-e a szándék és segít-e emelni a dolgokat, illetve az emelkedés lesz-e a végeredmény?

Sok a kérdés. Ha most tíz ember ülne egy asztal körül, mind a tíznek más véleménye lenne arról, hogy mi zajlik most a világban és minek kéne történnie. Ezért van az, hogy az elmében tartózkodni különösen félrevezető lehet manapság, amikor kapcsolatba, kommunikációba kerülünk másokkal, illetve önmagunkkal. Ha egyedül vagy és elgondolkozol bizonyos dolgokon, nem biztos, hogy sok értelmet fogsz találni bennük.

Már hónapok óta mondom, hogy a dolgok már nem lesznek mindig logikusak és érthetőek, ha túl erősen gondolkozunk rajtuk. Illetve azon vehetjük észre magunkat, hogy körbe-körbe járunk. Ez annak köszönhető, hogy milyen érzelmi fájdalmak és összeszűkült állapotok vannak az elmebeli gondolatok mögött, amik folyamatosan ott kőröznek. Amíg ezekkel nem foglalkozunk, nem tisztázzuk ki, addig a gondolatok csak tovább fognak kőrözni a fejünkben egy végtelen körben.

Használtam már korábban a borosüveg hasonlatot. Ha elképzelsz egy borosüveget, láthatod, hogy az üveg nyaka, ahol a dugó van olyan, mint az elménk, méretét tekintve. Az üveg teste szélesebb és sokkal hosszabb.

Tehát itt vagy te – egy hihetetlen létező, aki vagy – ezekkel a különféle érzelmekkel, amiket magaddal hurcoltál egész életedben, fejlesztetted és változtattad ezeket. Ehhez hozzájön még (napi szinten) az, hogy körülötted mindenki hatással van rád ebben az energiatengerben, amit társadalmilag hozunk létre. Adjuk még hozzá mindazt, ami a Földből érkezik hozzánk és láthatod, hogyan vagyunk folyamatosan energiakapcsolatban egymással.

A káosz most hangosabban szól ebben a pillanatban. Ez azt jelenti, hogy találkozni fogsz olyan emberekkel, akik kicsit fejetlenek mostanában, de ez rendben van. Nem kell, hogy haragudj rájuk, csak tudnod kell te magad hogyan kezeld a helyzetet magadban.
Például ha eléd állnék és rá akarnálak beszélni, hogy csinálj meg valamit, például azt mondanám
(gesztikulálva, hadarva, izgatottan, hangosan mondja a kamera előtt): “Meg kell csináljuk együtt ezt a dolgot a jövő héten és most kell megcsináljuk, most kell megcsináljuk!!!”
Két dolgot is tettem most. Egyrészt szavakat használtam, másrészt az energiáimat. A szavak nagyon egyszerűek, mert akár így is elhangozhattak volna (nyugodtan, halkabban, lassabban mondja): “Meg kéne csináljuk ezt a dolgot együtt. Most kéne megcsináljuk.”
A második variáció teret hagy számodra ahhoz, hogy végiggondold: “Hmm, vajon szeretnék ebben most részt venni?”
Az első változat sokatoknak intenzív és behúz magához, illetve kibillent az egyensúlyotokból.
Ha valaki odajön hozzátok így (nagy energiával és hangosan mondja a kamerába): “Aaaah!”, akkor hirtelen visszahőköltök (hátralép): “Hűha!” És vagy becsatlakoztok a másik alá, hagyjátok, hogy ő vezessen vagy menet közben egyszer csak felteszitek a kérdést: “Miért mondom azt, hogy benne vagyok, megcsinálom??”

Ebben az időszakban legyetek figyelmesek arra, hogyan közelítenek felétek az emberek. Mert sokan, amikor összezavarodva érzik magukat vagy elkeseredettnek, akkor rengeteg energiát löknek ki a testükből, ha még nem jöttek rá hogyan oldják meg mindezt önmagukban, hogyan érezzék mindezt a testükben. Ez érthető és mi magunk is átmegyünk ezen a magunk módján, különböző időpontokban.
Az érzékenyebbek, akik most remeteségbe vonultatok ezektől az energiáktól, észre fogjátok venni, hogy most különösen fontos az energiák egyensúlyának megtartása magatok körül és a tudatos figyelem abban, ahogyan kommunikáltok, illetve reagáltok ezekre az energiákra.

Fordítsuk el a figyelmünket egy pillanatra a személyes dolgokról és nézzünk rá a nagyobb képre.

Össznépileg remek lehetőségünk van most arra, hogy felülvizsgáljuk a konfliktussal, háborúval és hatalommal kapcsolatos gondolatainkat. Ez a párbeszéd most igen erőteljesen hallatszik a világban. Az érdekes az, hogy ez már egy másfajta párbeszéd, nagyon különbözik a korábbiaktól ebben a témában, és minden pillanatban hatással vagyunk rá. Ezt ne becsüljük alá.

Arra kérlek, hogy az energia szintjén tartsatok velem egy pillanatra és hozzunk létre egy szándék energiát. Amennyiben úgy érzed szeretnél ebben részt venni, akkor a következőkre fókuszálj, vagy akár hangosan is kimondhatod:

Szándékom van a békére, jóindulatra és könnyedségre a Földön ebben az időszakban.

Szándékom van a békére, jóindulatra és könnyedségre a Földön ebben az időszakban.

Hatással vagyunk azzal a Földre azzal, hogy ezt mondjuk. Mert kifejeztél egy szándékot, ami kiárad majd belőled. Hatással lesz arra, amit teszel és arra, ami történik.

Valóban eljött a változás ideje.
Mindannyian szeretünk beszélni a változásról. Azt mondjuk: “Na, igen a változás az jó lenne.” Szeretünk tervezni és időnként listákat is készítünk róla. De ténylegesen belépünk a változásba?

Az utóbbi hónapokban beszéltem az előrejelzésekben az intimitás növekedéséről, a kapcsolódások erősödéséről a világunkban. És mindazok a struktúrák és formák, amikben tartottuk magunkat (a munkánk, a kapcsolatainkról való elgondolásaink, az elképzelésünk arról, hogy mi a házasság, az elképzelésünk arról, mi a barátság, hogy mit gondoltunk kik vagyunk mi), mindez változik és ez megengedi, hogy jobban jelen legyünk és bensőségesebben élhessük az életünket.

Ahogy átmész ezeken a változásokon, ezekből sok mindent megtapasztalhatsz: bűntudat, szégyen, attól való félelem, hogy bántasz másokat, miközben lépéseket teszel azért, hogy magadat olyan helyzetbe hozd, amiben jobban érzed magad, mint korábban. Néha érezheted azt hogy “cserbenhagytam ezt vagy azt az embert”. Vitatkoznék azzal, hogy mivel hagyod cserben valójában a másikat. Azzal, hogy jelen vagy velük vagy nem teljesen vagy jelen? És ezt olyasvalaki mondja, aki sok példát fel tud sorolni erre, amikor ezt tettem korábban másokkal. Szóval nem ítéllek el téged, nem ítélem el magamat, nem nem ítélem el egyikünket sem. Csak azt mondom, az új világnézeti rendszerünk az, hogyan szeretnénk egy igazabb, összekapcsolódottabb világban élni.

Ez egy kritikus időszak a Föld történelmében azzal kapcsolatosan, hogyan lépünk át, illetve
átlépünk-e ebbe az új világba.

Két dolog is felmerült a számomra. Ott van a személyes felelősség kérdése a világ helyzetével kapcsolatosan – az időmből mennyit fordítok erre, és ott van az is, hogy próbálok emlékezni arra, hogy mi egyszerű emberek vagyunk, akik azért a tapasztalásért érkeztünk ide, amiben éppen vagyunk, hogy sosem tudhatjuk mit hoz a holnap. Ezért élj ma, a legjobb tudásod szerint.

Mert minél inkább ebből az energiából tudsz élni és kiárasztani ezt a világban, annál inkább a középpontodban tudod érezni magad és annál többet tudsz átáramoltatni az életbe és változásokat előidézni. Minden természetszerűen belőled ered, erőltetés nélkül, anélkül, hogy bárkivel harcolnál.

Úgyis egy csomó harc zajlik most odakint. Néhányan ezt az időt arra fogjátok felhasználni, hogy múltbéli konfliktusokat oldjatok fel magatokban. Talán megbánást is éreztek ezekkel kapcsolatosan. Talán felkerestek olyanokat, akikkel már évek óta nem beszéltetek, hogy kibéküljetek. A konfliktus van most mikroszkóp alá véve. Ha éppen nem a külvilágban dolgoztok ezzel és egyedül vagytok, legyetek tudatában, hogy attól még ennek az energiának a feldolgozása ugyanúgy zajlik bennetek is, hiszen ez végighalad az egész bolygón, ez van a fókuszban.

Ha pedig sok konfliktust éltek át éppen, akkor igyekezzetek azokra a dolgokra fókuszálni, amik békét, nyugalmat és kitágulást okoznak számotokra. Ez nem elkerülés. Ez magasabb szintre emelheti az egész tapasztalatot.

Szintén fontos, hogy emlékezzetek, ha elakadva vagy körbe-körbe járónak érzitek magatokat egy-egy gondolatmenettel az elmében, ha nem egy közösségben vagytok, hanem egyedül, izoláltan, nem pont úgy zajlik le ez a folyamat, mintha emberek között lennétek. Mindez remek alkalom, hogy visszatérjetek a középpontotokba és az egyensúlyotokba. De ha érzékenyek vagytok és energetikailag erősebben kapcsolódtok a világban zajló dolgokhoz (ezért is vonultatok vissza), ne felejtsétek, hogy ez az egész átjön a falakon is, a Föld alól áramlik. Van egy illuzórikus elképzelésünk arról, hogy ha elzárjuk magunkat a szobánkba, akkor kizárhatjuk az egész külvilágot. De persze ez nem igaz. A talajon állunk és még ha falakkal vesszük is körbe magunkat, a falakon túli világ is ugyanahhoz a talajhoz tartozik.

Békélj meg magaddal ebben a hónapban.

Találd meg azokat a területeket magadban, ahol nem érzed ezt a békét. Akár azzal kapcsolatosan, ahol nem változtattál, pedig akartál vagy ahol elítéled magad. Békélj meg ezekkel magadban és nézd meg mit tudsz tenni, hogy változtass ezeken.

Végül, bármikor halál vagy pusztító energiák fenyegetnek, vagy jelentkeznek erősen a környezetedben (mivel a bolygón is jelen vannak ezek), tudd, hogy mindig ott van egy ellensúly, egy egyensúly, amiben létezik egy hatalmas élet-/születési energia is. Ez az élet körforgása, így működik.

Sokan fogtok erős késztetést érezni a kreativitás és szenvedély területén, amit már jó ideje nem éreztetek. És azzal, hogy kicsit visszavonultok a világ káoszától, teret találtok arra, hogy kreatívak és termékenyek legyetek. Legyen az bármely területen, akár azzal, hogy segíted a környezetet vagy jelen vagy a családi életben, vagy segítesz az embereknek valamivel, amitől fejlődhetnek, nőhetnek, szórakoztatod őket, mindegy. Ha életet hozol magadnak és másoknak a testeden keresztül, életet hozol a bolygónak is, ami segít egyensúlyt teremteni ebben az időszakban.

Sok szeretetet küldök mindenkinek. Remélem remek hónapotok lesz, októberben fogok újra jelentkezni az előrejelzéssel.

Sok szeretettel,

Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/09/september-energy-forecast-pyramids-of.html