Lee Harris – Március

– Kivonat a márciusi energia-előrejelzésből –

2014.06.02

A március egy vadonatúj kezdet beharangozója

Februárban sokan tapasztaltátok a polaritásban való ide-oda táncolást a világosság és a sötétség között. A váltások pedig nagyon gyorsak tudnak lenni. Egyik nap könnyűnek és élőnek érzed magad, a következő nap pedig azt mondod: “Mi a fene van? Miért találom magam ebben régi sztoriban már megint?” Ez a felébredési energia folytatódni fog, végighalad az egész bolygón. Azok, akik már nem a drámákon, konfliktusokon, versengő energiákon keresztül élitek meg ezt a hullámzást – számotokra ez az energia elkezd felszabadítani benneteket a régi megszokások energiái alól.

Márciusban érezhetitek, hogy az életeteknek van célja, minden pillanatban kapcsolódtok ahhoz, amit épp csináltok. Ha pedig nem érzitek ezt a kapcsolódást, akkor:

a) változtassatok
b) kérjétek meg a Felsőbb Éneteket, az Univerzumot, hogy segítsen változtatni.

Ekkor könnyedén bele tudtok menni a változásba, változtatásba, ahelyett, hogy napokig sírnátok miatta. Egy pár napig sírni nem probléma, ha úgy érzed a sírás, a mélyremenés segít neked.
Amit azonban mondani szeretnék az, hogy sokan már nem tudunk olyan hosszú időket eltölteni a sűrűbb energiákban, mint korábban.

Intenzívnek és erősnek érezzük, amíg áthaladunk ezeken az összesűrűsödő fázisokon. Március közepe-vége felé haladva – főleg, ha erről szólt az élet számodra az utóbbi hónapokban – egyre több kinyílást tapasztalunk meg, egyre több szinkronicitást, főleg az emberi kapcsolatainkban.
Olyan emberek érkeznek a közeletekbe, akikkel kicsit ropogósnak, pattogósnak érzitek az energiákat, és remekül tudtok majd együtt dolgozni, ezer féle módon, létrehozva valami új és erőteljes dolgot magatok számára.

Azoknak, akik azt mondjátok: “Á, én inkább továbbra is szeretnék otthon bezárkózni, csendben, nyugalomban” (tudjátok, hogy ezt mondjátok!) – nektek azt mondom, hogy egy kicsivel több fény érkezik most be az ablakotokon keresztül és ezt észre fogjátok venni. Aztán kimozdultok és csatlakoztok a többiekhez, amikor készen álltok rá.

Ezek az egyre erősebb energetikai ébredések folyamatosan árasztják el a bolygót és egyre több embert ragadnak magukkal.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara
forrás: Lee Harris facebook oldala

Lee Harris – Kivonatok

Sziasztok,

Egy gyors kis lélekemelő Lee utóbbi anyagaiból…

leeharris

A tudatosság mindig hullámzóan fog mozogni. Ebben az évben sokan lesztek, akik azt keresitek, hogy ne magával ragadó, rángató hullámban legyetek, hanem egy kicsit földeltebb, legyökerezőbb módon éljetek, cselekedjetek a tudatosság hullámaiban.
Könnyű elfordulni a mindennapoktól a spirituális gondolkodással, mert elmúlt életeken gondolkoztok vagy azon elmélkedtek mennyire végtelen a tudatosság és magatokban érezhetitek a szellem végtelenségét.
Ám az az igazság, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, minden, ami a testünkbe lett programozva – a test saját múltja, a családi genetika, a körülöttünk lévőkkel való energetikai kapcsolódások – arra kér, hogy legyünk itt, cselekedjünk, váljunk láthatóvá. Minden arra kér, hogy éljük az életünket itt és most.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Még sosem voltak ilyen idők, mint most, tehát az új helyzetekhez új megoldásokat kell találni. Ti pedig – mint az ezen a bolygón élő emberi lények – őrei, gondozói lehettek ezeknek a megoldásoknak, ha beleegyeztek, hogy egyre jobban és jobban kinyíltok. A kinyílásotok folyamatában ne féljetek az érzéseitektől. Inkább legyetek azokra kíváncsiak, figyeljétek meg őket, tegyétek meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy elrendezzétek őket. Aztán reggelente ésszerűen döntsétek el, hogy aznap mire vagytok képesek.

Ne bánjatok magatokkal keményen. Bizonyos napokon több energiátok van, mint más napokon. Időnként sokkal többre érzitek magatokat képesnek, mint máskor. Figyeljétek, hogy épp hogy áll az energiaszintetek és ezt figyelembe véve cselekedjetek. Bízzatok a megfigyelésetekben.

Az emberek legnagyobb pusztító szokása, hogy akarattal igyekeznek magukon változtatni, ahelyett, hogy engednék magukat ott és úgy lenni, ahol energetikailag épp vannak. [ford.megj.: Tehát aktuálisan alacsonyabb energiaszintnél ne próbálj kicsikarni magadból nagy, vagy több erőt igénylő teljesítményeket.] Bízzatok abban, hogy aznap a testetek belső fáradtsága pont az a pont, ahol épp lennetek kell.

(Kivonat: Az energia megszólal c. könyv második része – Beszélgetés a Z-kkel. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Ebben az évben az egyik legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, hogy tanulmányozod a félelmeidet.
Mik azok a dolgok, amik kiváltják belőled a félelemérzést?
Írd le őket és így láthatóbbá teszed őket a magad számára, jobban tudatosítod őket ezáltal.

Amikor pedig újra felbukkannak, már nem mumusként fog a félelem kísérteni és ijesztgetni. Csak szimplán megállapítod majd: „Ó igen, most épp ezt a félelmet élem át.” Ekkor emlékezni fogsz, hogy vegyél egy mély levegőt és elismerd, hogy igen, épp egy félelemérzés működik benned, ezért könnyebben tudsz lépéseket tenni azért, hogy kidolgozd magadból.

Minden energia és érzelem, amit érzünk folyamatos mozgásban van, tehát sosem félünk éjjel-nappal. Vannak időszakok, amikor kimozdulsz a félelem állapotából és más felé fordul a figyelmed. Ez a tudatosság tánca.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

http://www.egyensulyban.com

 

Lee Harris – A szeretet megsokszorozása

2014.06.02A szeretet megsokszorozása
és elmozdulás a sűrűségből a fény felé

 

 

Üdv mindenkinek a 2014 novemberi energia-előrejelzéssel.
Szép nap van itt Coloradoban, bár kissé hideg, de napos és aranyszínű levelek vannak mindenfelé.

Érdekes előző hónapunk volt. Általában az érdekes szót használom, amikor sok mindent szeretnék összegezni.

Néhány nappal ezelőtt egy előre felvett videóinterjút rögzítettünk egy rádióműsor számára Rob Gauthierrel. A műsor végén megkérdezte tőlem: Szerinted miért megy keresztül sok ember erős nehézségeken az utóbbi években és idén is? Azt mondta, hogy rengeteg embert ismer, akik nehéz időszakot élnek át.

Azt hiszem a küzdelem maga egy ismétlődő téma minden alkalommal, amikor ezeket az előrejelzéseket készítem és mégis igyekszem videóüzenet formájában átadni, még ha trükkös is a megvalósítása. A nehézségeinkben mind különféle szinteken vagyunk.

A legjobb tudásom szerint igyekszem összefoglalni a tapasztalataink sokszínűségét. A visszajelzésekből azonban látható számomra, hogy milyen végtelenül sokféle szinteken történnek a tapasztalásaink ebben az időszakban. Ez pedig olyasvalami, ami egyértelműen az emberi faj felemelkedésének útjáról szól és a változó, átalakuló tudatosságról.

Továbbra is úgy gondolom, hogy még mindig a 2012-es év utáni másnaposságot éljük. Sokan (ezt mondtam Robnak is) abban reménykedtek, hogy egyik napról a másikra történik majd nagy változás 2012-ben vagy 2013-ban. Ez a hirtelen változás azonban nem mutatkozott meg a környezetükben. Ezek az emberek még mindig egyfajta sokkhatás alatt állnak, gyászt élnek meg ebből az időszakból eredően és nehezükre esik igazodni mindazokhoz az általuk nehéznek ítélt dolgokhoz, amik a külvilágból tükröződnek vissza számukra. Ez is figyelembe lett véve.

De ahogy az októberi előrejelzésben is mondtam, újra várható egy nagy megnyílás a bolygónkon.

Túlhaladtunk már azon az időszakon, amikor a változás központja csak a tudatosságunkban és a belső világunkban volt jelen.
Most egy kinyíló időszakban vagyunk, ami – a következő évtizedben és azon túl is – nem csak lehetőséget ad arra, hogy változásokat idézzünk elő a bolygón, de szinte kötelességünkké is válik, hogy ezt tegyük.

A változás valóban belülről indul.

Érdekesnek találom a jelenlévő vitákat az olyan csoportokban, akik spirituálisnak csoportnak vagy fénymunkásoknak nevezik magukat. Ezek olyan felcimkézések, amiknek használata hasznos, de csak akkor, ha nem megkülönböztetésként használjuk őket. A megnevezések végsősoron úgysem jelentenek semmit, mert alapvetően mind emberi lények vagyunk és együtt utazunk. Ám ezeket a cimkéket az emberek aggatják magukra, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozzanak. Érdekesnek találom ezeket a csoporton belüli vitákat, belső harcokat és az emberek egymás felé irányuló haragját, amint azon vitáznak, hogy a dolgok miért nem változnak.

Azonban ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk ezen, láthatjuk, hogy a valóban változást hozó, változásra inspiráló emberek sosem haraggal vagy ítélkezéssel teszik ezt. Legyen ez akár az az utcán élő nő, aki mindig összehozza az embereket és szolidaritást, közösségi szellemet idéz elő a jelenlétével vagy akár Oprah Winfrey a tévében, aki a saját módján teszi a dolgát. Ezek az emberek folyamatosan a változás energiáját hordozzák egy bizonyos pozitivitással, de legfőképpen egyfajta életenergiával. Nem haraggal hatnak, hanem élettel és az egymás felé, jövőbe vetett hittel.

Úgy érzem a személyes felelősségünk most emberként ezekben a furcsa időkben, hogy valamilyen módon felhagyjunk az idő folyamatos haladásával kapcsolatos aggodalmainkkal.

Sokakra nehezedik az idő nyomása. Olyan körlevelek kerülnek a postaládánkba, amik a környezetvédelemmel és a kormánnyal kapcsolatos sürgősségi dolgokról beszélnek. Meglehet, hogy ezeket valóban fontos elolvassuk és válaszoljunk rájuk, de maga a sürgetés érzése egyikünknek sem segít. Pár hónapja beszéltem már az ilyen jellegű emailekről és sokan használják ezt a típusú sürgetést arra, hogy készenlétben, feltüzelve tartsák magukat. Ám amikor feltüzelt állapotban vagy, nem éppen egy békés vagy életadó energiát viszel oda, ahová fókuszálsz.

Nemrég olvastam egy interjút egy énekes-dalszerzővel. Azt mondta, hogy középkorról szóló könyveket szokott magánál hordani emlékeztetőül, hogy nem számít milyen rosszul mennek épp a dolgok, régen sokkal rosszabb volt a helyzet, miket műveltek egymással napi szinten az emberek.

Én, éppúgy, ahogy ti – akik olvassátok ezt – szintén nem örülök, ha szenvedést, pusztítást, háborút látok a világban. Ez olyasvalami, amit újra és újra el kell fogadjak, hiszen itt élek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ennek örökre így kéne maradni, főleg, ha mindannyian eldöntjük, hogy kivesszük a részünket a változás előidézéséből.

Azt nem tudjuk milyen hosszan lesz élet a Földön, de azt tudjuk, hogy amíg itt vagyunk, lehetünk mi a legjobb gondozói és alakítói az általunk beáramló változásoknak.

Ezzel visszatérünk a személyes dolgokra.

Hogyan boldogultok jelenleg a vágyaitokkal, álmaitokkal? Hogyan tanultok mindabból, amit nehéznek éreztek?

Felelősek vagyunk, hogy

  1. Megismerjük önmagunkat
  2. Rájöjjünk arra, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk az életünkben

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányan érzékenyebbek vagyunk, mint mások. Ám amint elkezded megérteni, hogy ki vagy te és te hogyan reagálsz az életed külső körülményeire, már tudsz változtatásokat kezdeményezni és ezek lehetővé teszik a számodra, hogy a legjobb éneddel legyél jelen a mindennapokban.

Mindezzel együtt – ezt mindig elmondom – ha vannak napok, amikor minden nehéz, akkor csak lazíts egy kicsit, pihenj egy napot. A világ megvár, amíg összeszeded az energiáidat. Amikor pedig felfrissültél, visszatérhetsz a világba és készenállhatsz arra, hogy adj és kapj.

Az a gyakorlat, ami a rádióműsorban elhangzott, Zacharytól származik, csatornázás formájában. Ez egy gyors „lenullázási” gyakorlat volt, hogy letehessük azt a sűrűséget, nemkívánatos érzelmeket magunkról, amit esetleg magunkkal hordozunk, hiszen mostanában érezhető ez a sűrűség. Más emberek félelmeit is érezhetjük.

Az utcán járva hatással van ránk a körülöttünk lévők energiája. Kollektívaként egy nagy energiaóceán vagyunk. Ahogy említettem már, hogy az óceánban vannak hidegebb és melegebb foltok, éppúgy érezhetünk ilyesmit, amikor mások energiamezőjén haladunk keresztül. Ezeket az érzéseket pedig lehet, hogy magunkra vesszük és eggyéválunk velük.

Ezért olyan csodálatos az, ha nyitottszívű és pozitív emberek vesznek körül minket – a jó is ragadós, ahogy lemerítő lehet negatív emberek közelében lenni.

Azonban, ha a saját energiáidnak gondját viseled és éber vagy, meghúzod a határaidat.

A gyakorlat az volt, hogy képzeld el magad egy piramisként, aminek a csúcsa nagyjából egy méterig ér fel a fejed tetejétől számítva. Azután lásd a tested mellett a piramis oldalait, nagyjából 70-70 cm távolságra mindkét oldalon a csípődtől.

Most csukd be a szemed és képzelj el egy óriási fénygömböt, ami 1 méterre van a fejed tetejétől (a piramisod csúcsánál). Ez az univerzum fénye, ehhez kapcsolódsz hozzá. Most csak lásd és érezd ezt a fényt egy kis ideig. Kezdd el magad felé hívni ezt a fényt a fejeden keresztül a szívedbe és tovább lefelé a testedbe olyan mélységig, amit épp elbírsz. Engedd lassan lefelé haladni a fényt, engedd magadba.
Miután elkészültél ezzel a vizualizációs gyakorlattal, kezdd el finoman a földhöz ütögetni felváltva a lábaidat, jobb és bal.
Csinálhatod ezt a gyakorlatot állva is, ülve is. Csak finoman ütögesd a lábaidat a talajhoz.

Ezzel kiütögeted az összes sűrűséget magadból és a piramisod aljáról. Mindazt a sűrűséget, amit aznap magadba szívtál a világból, illetve mindazt, ami épp felbukkan benned, hogy tisztuljon.

20-30 másodperc elég, állítsd meg a lábaidat és térj vissza a fény elképzeléséhez. Lásd a fényt, nagyjából egy méterre a fejed tetejétől és ezúttal valószínűleg erősebbnek, fényesebbnek látod. Egyre jobban kell érezd és egyre lejjebb tudod húzni a tested felé.
Ezek után újra dobolj a lábaiddal a talajon – jobb, bal, jobb, bal.

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű és terápiás haszna is van. Ismételd ezt a „fény, majd láb” folyamatot harmadszor is. Képzeld el a fényt. Látod majd, hogy a fény nagyobb és egyre mélyebben tudsz hozzá kapcsolódni.

Néhányatoknak ez a gyakorlat talán túl metafizikus megközelítésű, másoknak pont így tetszik, ahogy van. A fő oka azonban annak, hogy ezt csináljuk az, hogy óriási mennyiségű fény árasztja most el a bolygót. Ezért történik olyan sok minden az emberi kollektívában, mert mindez a sűrűség és sötétség elengedésre kerül és ezek a feszültségek felszabadulnak az emberekből.

Tehát ez a gyakorlat arra való, hogy a sűrűségből a fény felé lépjünk. Nem tart sokáig, egyszerű és segít összekapcsolódni önmagaddal, a saját fényeddel és az univerzális forrásenergiával.

Ezt tesszük emberként. A sűrűségtől a fény felé haladunk minden egyes nap.

Rengeteg különböző gondolat kering, hogy mit is kéne tennünk, milyennek kéne lennünk. Ezt is sokszor látom a spirituális közösségekben „neked ilyennek kéne lenned, olyannak kéne lenned” és persze egyik sem igaz.

Senki sem mondhatja meg valaki másnak, hogy az milyen legyen, hogyan viselkedjen.
Arra törekedjünk, hogy saját magunkat csiszoljuk, azt tegyük mesterivé akik vagyunk, amiért ide születtünk a Földre és amit mi tudunk adni. És bízzunk mindebben, hogy a saját egyéni utunkon tökéletesen játsszuk a szerepünket ebben az univerzumban.

Természetesen (ahogy a korábbi hónapokban is említettem) különböző tünetekkel találkozhatunk ebben a felemelkedési folyamatban, mint:

 

  • Erős ’elengedős’ álmok. Sok rossz álmot élhetünk át – ezek a sűrűség kiválasztására szolgálnak, és az álom formáját választjuk arra, hogy ezeket átengedjük magunkon.
  • Külső és belső konfliktusok. Ez szintén egy olyan terület, amit egyre inkább képesek vagyunk csiszoltabbá tenni az életünkben. Meglehet, hogy belső konfliktusokat engedünk el – önmagunkkal kapcsolatos ítélkezéseket és zavartságot. Elképzelhető, hogy viták merülnek fel a környezetünkben és nem az a dolgunk, hogy részt vegyünk bennük, hanem az, hogy könnyedén kilépjünk belőlük, a legjobb képességeink szerint. Ha épp vitatkozol valakivel vagy kiabálsz valakivel, ez az élmény akár egy szükséges katalizátor is lehet az életedben. Valószínűleg sosem kívánod megismételni újra ezt a tapasztalatot, de lehet, hogy aznap pont ez kellett történjen a vita mindkét résztvevőjével, hogy átalakulhassanak a közöttetek lévő energiák – hiszen az energia folyamatosan változik mindannyiunk számára minden nap.
  • A változás elfogadása/elutasítása. Jelenleg vagy épp ellenállsz annak, hogy változást idézz elő vagy ellenállsz az érkező változásoknak, vagy elfogadod a változásokat, együtt haladsz velük, örülsz nekik és életerősnek érzed magad tőlük. Mindkét változat – az ellenállás és az elfogadás – ugyanannak a tapasztalatnak a két oldala, ezért ne ítéld el az ellenállásodat, de emlékeztesd magad, hogy az ellenállásodon való átlépés lehet a legnagyszerűbb ajándék, amit magadnak adhatsz. Légy bátor.

 

Mindeközben emlékezz a Földön lévő fényre, ami számunkra és bennünk van itt. Lehet, hogy imádkozással kapcsolódsz ehhez a fényhez, lehet, hogy jógán keresztül vagy akár éneklésen keresztül. Rengeteg módja van a fénnyel való összekapcsolódásnak.

 

Azt is megtehetjük, hogy szó szerint becsukjuk a szemünket és egy pár pillanatra befelé figyelünk és így kapcsolódunk össze a saját bensőnkkel, illetve bármely egyszerű gyakorlattal is megtehetjük ezt, akár azzal is, amit az imént adtam.

 

Emberként ezen a Földön a „feladatunk” az, hogy a legjobb képességeink szerint több tudatosságot és fényt hozzunk a bolygóra; több együttérzést és pozitív változást hozzunk változatos világunkba.

 

Én eléggé felbátorodtam az általam látott megjelenő és szükséges változások kapcsán. Hálás vagyok, amiért láthatom, ahogy az emberek azon dolgoznak a világban, hogy változásokat idézzenek elő olyan területeken is, ahol az élet és a bolygó van veszélyeztetve, de méginkább azért, hogy látom, ahogy az emberek a békén és a bolygón lévő tudatossági szint emelésén munkálkodnak.

 

Arra kérlek gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy neked mire van szükséged ahhoz, hogy a saját szereped meglásd a nagy közösben. Mert mindig egyes emberekkel kezdődik, veled kezdődik a változás, ezért fontos az, hogy tudd, hogy neked mire van szükséged.

 

Sokszor bélyegeznek minket kritikusan önzőnek mások, akik nem értik az önszeretet és az önmagunkról való gondoskodás természetét. Amikor magasabb szinten gyakoroljuk az önszeretetet és az öngondoskodást, mint amit a társadalom tanított nekünk, akkor természetes számunkra, hogy másokról is gondoskodjunk. Természetessé válik, hogy jobban szeressünk, többet adjunk, hiszen a szeretet az az egymással megosztott energia. Nem kizárólagos és sokkal érdekesebb és élvezetesebb, amikor megoszthatjuk valakivel és láthatjuk növekedni és terjedni.

 

Remélem lesz egy kis időtök arra, hogy megcsináljátok a fenti gyakorlatot és arra is, hogy végiggondoljátok mire is van szükségetek ebben a hónapban.

Ha nehéznek érzitek ezt a kérdést és önzőnek érzitek magatokat közben, akkor különösen javaslom, hogy írjatok egy rövid listát, mert ha a dolgok, gondolatok csak a fejetekben hangzanak el, akkor ott maradhatnak az éteri szinten. Amikor leírjuk, behozzuk őket a testbe, később láthatjuk, ahogy megjelennek az életünkben valamilyen módon.

 

Sok szeretetet kívánok mindenkinek erre a hónapra.

 

Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/november-2014-energy-forecast.html

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html

Lee Harris – Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

2014.06.02

Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

 

Üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.
Ebben a hónapban az erőtlenség és megerősödés témájára szeretnék fókuszálni a mindennapi életben, mert ez a minta az, amivel mostanában szembetalálkozunk.

Az energiák finoman, de állandóan jelen vannak. Amíg mi a belső érzéseinket külső körülményekre fogjuk, energetikailag visszatér hozzánk mindaz ahogyan képesek vagyunk egyensúlyba hozni valamit, illetve hogyan érzünk valami iránt.

Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.

Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.

Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.

Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.

Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.

Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.

Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.

Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.

Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.

A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.

Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.

Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.

Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.

Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.

Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.

Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.

El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.

Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.

 

Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.

Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.

 

Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.

 

Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.

 

Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.

 

Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.

 

Néhány ok, hogy ez miért történik:

 

Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.

 

Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.

 

Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.

 

Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.

 

Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.

 

Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.

 

Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.

 

Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.

 

Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.

 

Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.

 

Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.

 

Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.

Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.

 

Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”

 

A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.

 

Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.

 

Köszönöm, hogy összekapcsolódtatok.

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az adományaitokat ezekért az előrejelzésekért és az egyéb ingyenesen adott anyagokért. Sok energiát fektetünk abba, hogy létrehozzuk ezeket. Köszönöm, ha úgy érzitek kaptok valamit ezekből az anyagokból és úgy döntötök, szeretnétek érte ti is adni valamit.

 

Vigyázzatok magatokra, októberben találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/09/september-2014-energy-forecast-turn.html

Lee Harris – A tudatosság tánca és a Szív elméje

leeharris

A tudatosság tánca és a Szív elméje

 

 
Üdv mindenkinek a nyári energia-előrejelzéssel.

Egy humoros dologgal szeretném kezdeni, mert pont amiatt volt némi gondom az előrejelzés elkezdésével, amiről most egyébként is szó esne: az elménkről és arról, hogy miért nem működik úgy, ahogy szokott.
Az utóbbi pár évben már sokan találkoztatok ezzel a jelenséggel. Ez a felébredési folyamat része, miszerint az agyunk nem úgy gondolkozik, ahogy korábban. Így aztán egy ideig úgy is érezhetitek, hogy az agyatok lelépett az életetekből.

A tünetek: memóriaproblémák, nehéz koncentráció. Küzdelmes lehet egy értelmes mondat összeállítása és sokszor a szavak is összekeverednek. Mindez elég gyakori a legtöbb embernél. Sokan megtapasztalják ezt, akik most mennek át a felébredési szakaszon. Ezért ne is aggódjatok miatta.

Az érdekesség mindebben azt megfigyelni és tanulni belőle, hogy mit ÉRZÜNK, amikor elveszítjük mentális képességeink egy részét.

Úgy hiszem a kihívás számunkra itt a Földön leginkább az, hogy megtaláljuk az erőnket a növekvő érzékenységünk közepette.
Úgy tűnik, hogy minden évben egyre több kihívással találkozunk egyénenként és az emberiség szintjén is, és mindezek olyan helyzeteket teremtenek számunkra, amikkel korábban nem találkoztunk.

Ha az elme egyenesvonalú gondolkozására gondoltok és a férfias jellegű elmehasználatra – ez határozott irányokba mutat. A gondolat előrehaladása és a logika külső cselekvésekhez és választásokhoz vezet. A férfias elme eredményekre figyel és történésekre és azt szereti látni, hogy a siker mérhető és bizonyítható.
Nos ez eléggé emberi módra idomított életmód, a régi férfias jellegű elme használatával.

Most azonban egyre több és több ember nyílik meg arra, hogy mi van az idomításon túl, hiszen ez az idomítottság a bolygón mindannyiunk lehetőségeit és kapacitását lekorlátozta. Néhányan erre kondicionáltságként utalnak.

Amint megnyitod magad, hogy túllépj a kondicionált elmén és elkezded használni az energia érzékelőidet, a harmadik szemed, a szíved, az egész energiameződ – minden változásnak indul. A régi elme pedig nem találja a helyét. Ezért néha azt érezhetitek, hogy olyan dolgokat mondtok, amit ti magatok sem értetek igazán vagy nem tudjátok másokkal úgy megértetni magatokat, ahogy korábban.

Megtapasztalhatjátok azt is esetleg egy beszélgetés közben, hogy hirtelen rákérdeztek „Mit is mondtam/csináltam az előbb?” Meglepődtök majd a saját szavaitokon, tetteiteken.

Ez az egész pedig mindössze arról szól, hogy az elme elengedi a régi kapaszkodóit a viselkedésetekkel kapcsolatosan, mert már nem olyan erősek az érzelmi kapcsolódásaitok, mint ezelőtt.

Minél inkább ébredeztek, az elme annál inkább szolgálóvá válik az életetekben, nem pedig az egyedüli irányító szerepét játssza. Az elme egy eszközzé válik, ami szükség esetén használandó, amikor például rendszerezésre, analizálásra vagy szervezésre van szükség. A felébredés alatt valójában az történik, hogy a szív elméje válik egyre inkább dominánssá.

Ezt megtapasztalhatjátok miközben mondjuk csak ültök és egy fát néztek – az utóbbi 4 hónapban én folyton ezt csinálom. Szükségetek lesz olyan időszakokra, amikor megálltok és mozdulatlanok vagytok, azért, hogy az egyensúlyotokat megtartsátok, hiszen mostanában elképesztő mennyiségű energia ömlik a bolygóra. Sokat hallunk külső tényezőkről is, mint a napkitörések, az univerzumban való változások, ám arra érdemes fordítanunk a figyelmet, hogy mindezek hogyan érintenek bennünket belsőleg?

Tehát az agy/elme és a fizikai test a két fő terület, ami most energetikailag mindenkinél erősen érintve van.

Néhányan fizikai problémáktól szenvednek, amik arra kényszerítik őket, hogy megálljanak és megvizsgálják az önmagukhoz fűződő kapcsolatukat, illetve lelassuljanak, változtassanak az életük menetén.
Mások „csupán” sokkal fáradtabbak és kimerültebbek, mint máskor és több alvásra van szükségük, amikor az energiák kiegyenlítődhetnek.

Ismétlem, ezek a dolgok az elmúlt 3-4 évben mindenkinél előfordultak bizonyos időszakokban. Azonban ebben a rohamosan gyorsuló időben ezek a tünetek felerősödnek és sokkal több embert érintenek, ezért az egész emberiség megtapasztalja őket.

Nos, az egész emberiséget érdemes figyelembe venni, miközben azt figyelitek, hogyan érzitek magatokat napról napra.

Az utóbbi 10 évben minden héten emberekkel dolgozom és amire leginkább felfigyeltem az volt, hogy mindannyiunknak van kapcsolódása a félelemhez, a szeretethez és a kinyíláshoz. Persze mind másképp és más erősséggel élhetjük meg ezeket a kapcsolódásainkat, mégis leginkább a szeretet és a félelem vonal a legerősebb.
Például nekem lehetnek olyan félelmeim, amik számotokra egyáltalán nem okoznak gondot – és fordítva. A lényeg az, hogy ezek mind csak különféle történetek, a félelem különböző kifejeződési módjai emberi életünkben.
Sokan elfeledkeztek róla – és látom ezt a havi kérdés-felelek részben felmerülő kérdéseitekből is a Portálon, hogy személyessé teszitek mindazt, amit éreztek. Sokan azt gondoljátok, hogy mindaz, amit éreztek az csak rólatok szól.

Ez pedig önmagatok felett való ítélkezéshez vezet és olyan kérdésekhez, mint „Miért nem tudok ezen túllendülni már? Miért nem működik ez az életemben? Mi lehet velem a baj, hogy nem tudom megvalósítani azt, amit szeretnék? Mi a bajom? Mit kell magamban gyógyítanom?”
Nos szerintem, ez a gondolkodásmód már elég régimódi az önfejlesztés világában.
Megvan a helye és az ideje annak, hogy mélyre áss magadban és azt gondold ez rólad szól. De nem minden szól rólunk. Nagyon is össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Most pedig a világban igen sokan pánikolnak, kimerültek, kibillentek a középpontjukból – ezért gyakran tudatlanul cselekszenek vagy sokkal érzékenyebben reagálnak, mint máskor.

Ez a kollektív energia minden nap hatással van mindannyiunkra. Ezért is emlékeztettelek titeket arra az utóbbi hónapokban, hogy ismerjétek fel a határaitokat és tudjátok, hogy mi fogadható el a számotokra és mi nem. Mert most igen sokan úgy viselkednek, ahogy korábban nem szoktak. Túlreagálják a dolgokat, türelmetlenek, szomorúak – válaszul ezekre az időkre és valószínűleg nem is tudatosak ezen viselkedésükre.
Ezért meg kell tanuljátok azt, hogy ti hogyan reagáljátok le mindezeket magatokban. Meglehet, hogy némi változtatásra is szükség lesz azügyben, hogyan viszonyultok a többi emberhez.
Fel kell tegyétek magatoknak a kérdést „Akarok-e vitába keveredni ezzel az emberrel vagy inkább továbbállok, mert most elég robbanékony. Most van-e itt az ideje annak, hogy olyasmiről beszéljek neki, amiről korábban nem is beszéltünk?”

Mindezek közepette – különösen olyan emberek közelében, akik nehézségeket élnek át – folyamatosan térjetek vissza ahhoz az érzékelő szívhez, amiről már beszéltem korábban. Sokkal többször használhatjátok a saját érzés-tereteket, és nem hangolódtok rá a világra, ezáltal sokkal békésebbé és konfliktusmentesebbé tehetitek a tapaszatalatot a magatok számára.
Például ha azt kérditek „Miért nem működik az életemben ez?” Bízzatok abban, hogy az adott dolognak nem is kell feltétlenül működnie ebben az időszakban, de valószínűleg hamarosan menni fog. Az is lehet, hogy az előzetes terveken változtatnotok kell és ha vártok pár napot, meglátjátok, hogy valóban erre van-e szükség.

Az emberi elménknek igen kicsi a rálátása az egész bolygó helyzetére és a kapcsolati rendszerekre. A lelkünk elméje végtelen és határtalan, de az emberi tapasztalás közben, miközben egyre több tudatosságot hozunk az életünkbe és a bolygóra, mindannyian beköltözünk néha az emberi ’kicsiny elménkbe’ és onnan nézünk a világra. De ezen túl ott a tudatosság. És a tudatosság PONTOSAN ismeri az okát annak, hogy miért nem fejezted még be a könyved. És leginkább nem az az oka, hogy épp írói válságban szenvedsz, hanem az, hogy a világ még nincs felkészülve a könyved fogadására.

Számomra, aki tíz éve folyamatosan teremtek, ez volt az egyik legnagyobb lecke, amit teremtőként megtanultam. Ha létrehozol valamit a külvilág számára, még akkor is, ha a közönség már ott van és várja (pld. a családod, akinek egy utazást szervezel) vagy reméled, hogy az elkövetkező években elérhetővé válik az emberek számára (a könyved, amit írsz és kiadásra vár), meg kell értsd, hogy a felbukkanó akadályokat simán okozhatja a rá váró közönség is. Épp annyiszor fordul elő, hogy ők nem készek befogadni még a tapasztalatot/információt, mint ahányszor te magad vagy az oka a leállásnak.

Tehát ha épp egy olyan helyzetben vagy, amikor szapulod magad és ítélkezel magad felett, mert a terveid nem úgy haladnak, ahogy elképzelted, próbálj megállni egy pillanatra és venni egy mély levegőt. Add meg magad annak a ténynek, hogy most épp nem működik. Lélegezz és engedd el azt a feszültséget és frusztrációt, amit ezzel kapcsolatban érzel.
Próbálj emlékezni arra minden nap, hogy egy csomó őrült, sebesen, tornádószerűen felpörgött esemény zajlik épp a világban körülötted és a legtöbb ember kizuhant a középpontjából emiatt, hacsak nem tudatosak.
„Nahát, ez egy igazán káosszal teli időszak, ezért változtatnom kell kicsit a hozzáállásomon”.

Nem mindenki fogadja el ezt, ezért a tudattalan viselkedésük hangosabbá válik, hogy felhívja magára a saját figyelmüket. Ennek következtében az történik, hogy sokan még keményebben akarnak előre haladni, azt hiszik, hogy ha még több erőfeszítést tesznek, azzal megvalósíthatják a dolgokat, ám ez további káoszt teremt. Azért is küzdenek erősebben, mert nem akarnak lelassulni és érezni mindazt, ami bennünk van – amit mi mindannyian megértünk, mert a saját életünkben már megéltük ezt.
Legyetek elfogadóak a saját határaitokkal, amennyire csak tudtok, hiszen nem ismerjük annak a félelemnek a mértékét, ami egy másik ember reaktív viselkedését okozza.

Az elmúlt években voltak olyan hónapjaink, időszakaink, amikor úgy éreztük, hogy az energiaplafon végtelen a számunkra, aztán hirtelen beérkezett ez az energiahullám, ami áthaladt rajtunk és gyorsan és mélyen megnyitott bennünket. Rövid időszak alatt olyan sok minden tud történni ennek köszönhetően. Hirtelen olyan sok minden érkezik meg, amit korábban hiányoltunk.

Az utóbbi 1-2 évben észrevehettük, hogy ami pár éve még egyheti tapasztalat volt, az most lefut egy fél nap alatt. Aztán a nap második felében az energia megint megváltozik és újabb erős tapasztalásokat hoz. Legtöbben mára már hozzászoktunk ehhez, de továbbra is meg kell tanulnunk fürgének lenni és tovább haladni, nem pedig leragadni egy-egy tapasztalásnál, állapotnál. Nem kell ragaszkodni például a reggel megélt örömhöz sem, mert ha elengedjük ezt az örömöt (mert hirtelen fáradtságot érzünk és kiszolgáljuk ezt mondjuk egy kis szundítással vagy rövid pihenővel), az öröm vissza fog térni.

Ez az, ahogy a „Tudatosság táncol”, ezt kell mindannyiunknak megtanulnunk ezen a bolygón, nagyon is emberi módon.

Hogyan vihetem át ezt a tudatosságot, ezt az érzékenységet a külvilágba, a mindennapokba? Ez minden nap egy új tanulás, egy új tapasztalat.

Az a helyzet, hogy a legtöbben amiatt éreztek frusztrációt, hogy mi az, amit nem tudtok a világnak megmutatni. De ez csak azért van, mert ez egy finoman zajló folyamat. Nem lehet, hogy egy reggel élettelibbnek és tudatosabbnak érezvén magunkat ezt az egészet ráhajítjuk és ráerőltetjük a világra.

Továbbra is azon vagyunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk ezt még önmagunkban dédelgetni ÉS hogyan legyünk jelen a külvilágban ezzel a teljesen új energiaszintünkkel.

Azelőtt talán kiszaladtunk és átfuttattuk az energiáinkat az embereken és tevékenységeken. Mostanában még mindig kint lesz az energiánk az embereknél, ám elsősorban az a kérdés, hogy mekkora ez a rész saját magunkban? Mennyire telítődött a szívcsakránk saját MAGUNK irányába? Az ebbe az irányba való figyelem természetes módon áraszt majd több szívenergiát a többiek felé is.

Amit mondani akarok az, hogy ahelyett, hogy a külvilágban merész kalandokba bocsátkoznánk (mert az energia olyan zajos, zavaros és olyan gyorsan változik), a valódi létezésünket és teremtési képességeinket most a szívünkből tanulhatjuk meg.

Ha képesek vagytok a szívetekből kiindulva létezni és valóban megengedni magatoknak, hogy átéljetek minden érzést, ami most jelen van a világban, sokkal sikeresebbek lesztek a mindennapokban.

Például, ha odamegyek hozzád egy buliban (bemutatom ahogy felpörgött vagyok és a fejemben élek így izgatottan össze-vissza ugrándozva: „Ó, helló, csodás, hogy találkoztunk! Hű képzeld annyi minden történik.. bla-bla-bla…”)
Namármost igazán csábító belemerülni ebbe az őrületes energiába, ha épp az orrod előtt zajlik. Persze tudom, most jópáran nevettek és azt mondjátok: „Haha, biztos hátrébblépnék.” Ezzel én is így vagyok.

A lényeg az: Itt tudsz-e maradni, PONTOSAN ITT, önmagadban, amikor ez a túlpörgött személy eléd áll és hadarja a saját szövegét?

Mert a múltban nagyon sokan belekavarodtunk a másik ember energiamintáiba. Vagy behúzott magával minket, vagy ellenállást váltott ki belőlünk.

És erről szólt az utóbbi pár év. Hogyan tudunk kapcsolatban maradni önmagunkkal, miközben tudjuk, hogy továbbra is kapcsolatban állunk másokkal? Hogyan tudjuk megtartani magunkat a szívközpontunkban és hogyan tartjuk fent a kapcsolatot önmagunkkal minden pillanatban, akkor is, ha a velünk szemben álló személy épp kizuhant a saját középpontjából?

Ha mostanában nagy ambícióitok és vágyaitok vannak, próbáljátok ezeket behozni a kisebb realitásba, a mindennapokba, mert a nagy dolgok így valósulnak meg. Lépésről lépésre haladjatok. A következő hónapokban a nagyobb projektek akkor tudnak leginkább megvalósulni, ha az apróbb részletekre visszük a figyelmet, a kis lépésekre figyelünk és mindent, ami ezen túl van, valószínűleg elsöprőnek fogunk érzékelni.

Ha pedig frusztált vagy azért, mert hatalmas vágy ég benned valami megvalósítására vagy óriási változást szeretnél épp az életedben megvalósítani, kérdezd meg magadtól, hogy valójában mi van a frusztráció mögött, mi vezérli ezt az érzést benned? Mert valószínűleg valami kellemetlenség, kényelmetlenség az, amit igyekszel megoldani. Például, ha egy ilyen vágy van benned: „Azt szeretném, hogy csodás karrierem legyen.”, akkor lehet, hogy azt találod, hogy az emögött lévő hajtóerő ez: „Hogy ne érezzem olyan rosszul magam a világ helyzete miatt.”.

Érdemes tudni, hogy ha meg is érkezik a csodás karrier, a világban lévő dolgok miatti rossz érzés talál majd magának más utat, ahol megmutatkozhat.

Tehát először a világgal kapcsolatos érzelmeiddel kell ELŐSZÖR foglalkozz, engedd teljesen jelen lenni ezt az érzést, így az álmaidat nem fertőzi meg az ehhez kapcsolódó félelem, fájdalomérzet és veszteségérzet. Ezekben a hónapokban a dolgok nem tudnak magasra emelkedni, ha nincs kitisztázva a körülöttük lévő energia.

Napi ajánlott gyakorlatok: meditáció, napi 10 perc fák társaságában, napi 10 perc napfürdőzés – ezek fontosak. Ezt üzenték a Z-k is a legutóbbi kérdés-felelek anyagban.
A napsütés most nagy segítségére van a DNS-nek és a sejtszintű változások integrációjának, amiken keresztül megyünk. Ezért 10-15 perc napozás naponta nagyon ajánlott.

Remélem remek időszak lesz ez számotokra.
Ősszel jelentkezem újra. Új videóanyagokon dolgozom, amiket majd természetesen szeretnék nektek bemutatni.

Legyen szép a nyaratok, ősszel találkoztunk.

Szeretettel,
Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/july-august-2014-energy-forecast.html

Lee Harris (júni) – Mi az új és mi a lehetséges?

leeharrisMi az új és mi a lehetséges?

 

Hello mindenkinek, ez a júniusi energia-előrejelzés.

Gyönyörű az időnk, meleg van és süt a nap.
Mégis úgy érzem, hogy a legerősebb energia, amivel kezdenem kell az a gyász, szomorúság energiája, mert ez most mindenkit érintően felmerülő dolog. Ez az, ami a leggyakrabban felmerült mostanában a témák között.

Minden hónapban tartok egy Kérdezz-Felelek közvetítést, ami májustól már nem csak a Portál tagjai számára elérhető, hanem mindenkinek. Az utóbbi három hónapban feltűnt, hogy a kérdések zöme a gyász/fájdalom/szomorúság és a pánik témáját érintette.
Igen, az utóbbi hónapok valóban intenzívebbek voltak, mint ahogy vártuk vagy korábban tapasztaltuk. Ám év elejétől folyamatosan mondom, hogy ez az intenzitás nem fog csökkenni. Ezért ahhoz, hogy a saját tapasztalásunkat mindennek közepén jobbá tegyük, meg kell tanuljunk ezzel az intenzitással együtt dolgozni, illetve a saját belsőnkkel dolgozni – gyakran egyidejűleg mindkettőre szükség van.

Például, ha egy bizonyos témával kapcsolatosan szomorúságot érzel azt érintően, ami a világban történik, keresd az azon a területen megmutatkozó aktivitásokat – tudatos megmozdulásokat. Fordítsd a figyelmed efelé a terület felé, ami leginkább kiváltja belőled ezt a szomorúságot, hallasd a hangodat.
Sokan azt kérdezitek: „De hol kezdjem? Olyan sok lehetőség van.” Én mindig azt mondom, ha túlterhelve érzed magad a világ dolgaitól, de van egy olyan terület, amit szeretsz, menj afelé. Néhányan talán úgy érzitek: „Ennyi elég? Hogyan lenne elég mindössze ennyi ezekben az időkben?”
Azt hiszem mindannyian úgy érezzük, hogyan is lehetne elég mindaz, amit teszünk? Főleg az érzékenyebbek érezhetik így, akik látják, hogy egyidejűleg mennyi különféle területnek van szüksége támogatásra.

Én magam is mindig felteszem magamnak ezt a kérdést a munkámmal kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztek így a saját munkátokkal kapcsolatosan, illetve az életmódotokkal, a családotokban való jelenlétetekkel kapcsolatosan. Ez a kérdés/gondolat most egy kollektív válasz mindarra, amit magunk körül látunk.
Egy elsöprő, sürgető érzés zajlik most mindenütt ’kívül’ ebben a pillanatban. Ugyanakkor arra jutottam, hogy akkor vagyok a leghasznosabb a külvilág számára is, ha minél inkább a középpontomban vagyok. Vannak napok, amikor ezt a középpontot nem olyan nehéz megtartani (nevet).

Ha még nem kezdtetek el tudatos változtatásokat tenni azügyben, hogy hogyan dolgoztok együtt a testetekkel és a személyes mintáitokkal, most nagyon itt van ennek az ideje.
Ha azt veszitek észre, hogy túl nagy feszültséget okoz számotokra mindaz, amit a külvilágban láttok… nem ültök véletlenül túl sokat a számítógép előtt? Mert nagyon sok borzalmas szalagcímet láthatunk már nem csak az újságokban, de az interneten is. Már azoktól a weboldalaktól is kapok ilyen „Félelmetes hírek” tárgyú üzeneteket, ahol petíciókat szoktam aláírni. Így aztán a bejövő leveleim között minden nap találkozom ilyen szavakkal, mint: „félelmetes, rettenetes, sürgős”. Még ha az ezen leveleket írók úgy is gondolják, hogy az üzenetük igaz és jótékony célú, az idegrendszerre való hatás, amit ezen szavak napi szintű, sűrű felbukkanása okoz, mindenféle feltüzelő jelet küld az agyba. Ezért használjuk a józan eszünket és figyeljünk oda, hogy miket fogadunk be a külvilágból.

Ebben az időszakban az a különös – ami miatt a tudatosság gyorsabban növekszik, hogy az emberek mélyebben tapasztalják meg önmagukat –, hogy az emberek kénytelenek visszahúzódni mindattól, ami a külvilágból zúdul rájuk. Aztán vagy kapunk egy kis lökést erre a visszahúzódásra betegség vagy valamilyen katasztrófa formájában, vagy más körülmények kényszerítenek minket arra, hogy felhagyjunk a szokásos rutinunkkal. VAGY tudatosan és saját elhatározásból visszavonulunk, pihenünk.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan továbbra is kifelé pörgetik magukat és a nagy pörgésben folyton visszapattannak mindarról, ami energetikailag a világban történik.
Például, akik esetleg egyedülálló szülőként két munkahelyen is dolgoznak, nos nekik nyilván nagyon nehéz időt szakítaniuk saját magukra azokhoz képest, akiknek nincs gyerekük. Amikor mi kijövünk a munkahelyről, nekünk legalább már csak a barátainkkal, a családunkkal és önmagunkkal kell megbirkóznunk, nem kell gyerekek igényeit kiszolgálni és vezetni őket. Mindig mondtam, hogy szülőnek lenni a legnehezebb, legfárasztóbb munka ezen a bolygón. Avval együtt, hogy minden szülő tisztában van vele, hogy ugyanakkor ez a leggyümölcsözőbb feladat is. Különösen ti szülők találkozhattok több küzdelemmel a gyerekekkel kapcsolatosan ebben az időszakban. Sok stresszt éltek meg nem csak a szülői szerepben, de saját magatok világgal való kapcsolatában is.

A 20 év alatti gyerekek nem ugyanúgy gyászolnak, nem ugyanúgy szomorúak, mint a huszas éveik közepén lévő társaik vagy akik ennél idősebbek. Ők már jobban képesek feldolgozni a világban megnövekedett stimulációt, ingereket – mindazt, amihez te még csak mostanában szoksz hozzá. Ha úgy érzed szakadék képződött közted és a gyerekeid között, csak emlékezz rá, hogy a kapcsolódás továbbra is ott van. Mindössze épp egy intenzív átalakuláson mész keresztül egy egészen más nézőpontból indulva. Aztán ott van még maga a generációs különbség is.

Igen sok stressz és szomorúság van most jelen az emberekben. Néhány hónappal ezelőtt mondtam „Ez már nem a 80-as évek.” Viccelődtem ugyan, de nagyon is rátapintva a lényegre. Azok, akik emlékeztek, hogy milyen volt az élet a 80-as, 90-es években, illetve a korai 2000-es években, ahhoz képest most teljesen más minden. Ez pedig hatalmas átalakulás és újrarendeződés, amihez még mindig igyekszünk hozzászokni valahogy, és ez nem fog lelassulni.
Idekerültünk a jelen pillanatba, ami az egyetlen hely, ahol magunkra találhatunk, azzal együtt, hogy a múlt energiái folyamatosan átrohannak rajtunk, hogy felszabadulhassanak, elengedésre kerülhessenek.

Ha elbeszélgetsz pár 80-90 éves emberrel, elmesélik neked, hogy mennyi változáson mentek keresztül egy egész élet alatt (én mindig nagyon érdekesnek találom ezeket a beszélgetéseket). Összehasonlítva a változások mennyiségét az ő generációjuk és a miénk között, látszik, hogy mennyire gyors az tempó, amivel mi haladunk.
Ráadásul már nem csak a szüleink DNS-ének kódolásával érkeztünk, hanem a saját lélekrajzolatunk kódolásával is. Ugyanakkor ott van még a családjaink korábbról jelen lévő mintázata, amibe elfogadtunk, hogy becsatlakozunk növekedési és gyógyulási céllal.
Így aztán most az emberek mintázatai vagy krízismódba kapcsoltak vagy felszabadulás módba. Fontos, hogy támogassuk a felszabadulás módot.
Ha ezt olvasod és épp krízismódban vagy, tudd, hogy változtatnod kell bizonyos dolgokban. Meglehet, hogy azonnal reagálsz erre a kijelentésre és azt mondod: „De Lee, én már nem tudok többet változtatni.”
Ez azonban nem teljesen igaz.
Nem azt mondom, hogy a körülményeid ne lehetnének borzalmasan stresszelőek a számodra, vagy ne lehetnél éppen életed legrosszabb időszakában, de MINDIG képesek vagyunk apró, finom változtatásokat tenni. Hiszen a problémát az adja, hogy általában bizonyos mintázatok mentén éljük az életünket – erről is esett már szó korábban. A mintákon tudunk változtatni.

A másik dolog, amit megkérdezhetsz magadtól, hogy hogyan segíthetnéd a testedet, ha az elméd és az érzelmeid éppen teljesen felfokozott állapotban pörögnek? Mire van szüksége a fizikai testednek?

Akinek nagyon erősen érzékeny az idegrendszere – ami gyakori az érzékenyebbek között – keressetek olyan étrendkiegészítőket, amik segítenek lenyugtatni az idegrendszert. Például a magnézium remek erre a célra. Keressetek rá akár a googleban és sok egészen kedvező árú terméket találhattok. Ezek az apró dolgok sokat segíthetnek a hangulaton.
A testünk megsegítése éppúgy életbevágó ezekben az időszakokban, mint a lelkünk, a szellemünk és az elménk támogatása.
Mindebben sokat segít az egyedül töltött idő is.

Ebben a hónapban sokakban azonban folyton ott pörög majd a gondolat: „Változtatnom kell valamin. Változtatnom kell valamin.”
Ennek egy része a világban található fejetlenségből és sürgetésből fakad, hiszen nagyon sokan épp most pörgetik ki magukból az érzelmeiket és napi szinten zajlanak intenzív változások.

A múlt havi energia-előrejelzésben, májusban pont ezért fókuszáltunk arra a kérdésre, hogy vajon mennyi mindent szedünk magunkra a külvilágból, más emberek káosz-energiáiból és szükségleteiből. Mennyire érzékeljük a bennük lévő pánikot és félelmet, amit maguk körül árasztanak, amitől nehéz leválasztódnunk és simán kibillenthet a saját egyensúlyunkból.
Remélhetőleg a múlt hónap óta már többen tudjátok mindezt kezelni és sikeresen hallatjátok a saját hangotokat. Elmagyaráztam, hogy a hangunk hallatása mennyire erőteljes dolog. Ez olyasmi, amivel a legtöbben teljesen felhagytatok sok éve már, mert nem élveztétek azt, hogy mások számára katalizátorok legyetek vagy ti legyetek azok, akik folyton negatív reakciókat kapnak, mert az igazságotok eltér az általánostól.

Ám azt is mondtam a múlt hónapban, hogy manapság már sokkal nyitottabbak az emberek, mint korábban. Ezért az igazságotok megosztása nem csupán abban segít, hogy új irányba állítsa a többiek energiáját és figyelmét, abban is segít, hogy meglássanak és megértsenek olyan dolgokat, amiket eddig még nem.
Sokatok sajnálkozik azon a tényen (amivel elég sokszor találkozom online): „Miért nincs több felébredett ember? Miért nem ébrednek fel jobban?”
Ha te is ezt érzed, azt javaslom fordítsd át ez a kifejezést erre: „Segíteni akarok az embereknek a felébredésben.”
Ha úgy gondolod, hogy az emberek alvajárókként mennek el az olyan dolgok mellett, amik pusztítóak a bolygóra nézve – ezt nem tudod megkerülni. Nem létezik politikai mese vagy pénzügyi tranzakció, amitől az alvó emberek meglátnák az igazságot ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ha cselekedni akarsz, neked kell ezeken a területeken munkálkodnod és tanítanod a többi embert is. Az is jó, ha csak szimplán beleszövöd a témát egy általános beszélgetésbe, ahelyett, hogy fel lennél háborodva azon, hogy az emberek nem tájékozottabbak. Ha dühít a nemtudásuk, segíts nekik meglátni azt, amit te is látsz.

Mi mind együtt veszünk részt az életben. Mindannyiunknak megvannak a határai, megvannak a vakfoltjaink. Ezért is élünk csoportban, törzsként. Egy világtörzs vagyunk, amit sikeresen felosztottunk, egymással szembefordulva a kultúrális különbségeinkkel és a felső kontrol által, aminek irányítása alatt oly sokáig éltünk.
Azért van, hogy sok érzékenyebb ember igazán borzasztónak találja ezt az időszakot, mert mindez a sötétség most felszínre kerül, láthatóvá válik. Csak meg kell figyelni mik zajlanak bizonyos országokban, milyen atrocitások történnek, amik állítólag „indokoltak” a háború és a hatalom nevében.

Amennyire ezek az események zajlanak, annyira kell emlékezzetek rá, hogy a rájuk látásunk aránya nagyon is új a számunkra – ilyen mértékben eddig még nem voltunk tudatában mindennek. Ezért, ha belebonyolódtok és felhergelitek magatokat, csak pánik üzemmódba kerültök tőle.  Ha felismeritek azt a tényt, hogy mindez masszív mennyiségű feldolgozandó esemény, információ, történés, ami kiborítja az embereket, akkor a pánikból egy kicsit ki tudtok tekinteni, egy nagyobb nézőpontot találva.
Ám éppúgy, ahogy minden más érzelemnél, ha észreveszed, hogy félsz, menj bele a félelembe. Ne csak a pánikos gondolatokba merülj bele a félelemmel kapcsolatosan, mert az kikerüli magát az érzelmet és egyenesen az elmébe megy.
Igazán merülj bele a félelem érzésébe…

Erről is beszéltem már pár hónappal ezelőtt. Ha félelmet érzek valamivel kapcsolatban, amit a világban látok, a legjobb, amit tehetek emberi lényként, ahelyett, hogy pánikolnék vagy bárkivel elkezdenék róla beszélni, az, hogy megállok és belemerülök a hatalmas félelembe, ami áthalad a testemen. Mert egy bizonyos ponton, amikor beleengeded magad ezekbe az érzelmekbe tudatosan és mélyen, az szinte pukkanásszerűen elillan.
Talán azt mondod „már belefáradtam az érzelmek átérzésébe”. Erre azt válaszolnám, hogy ez esetben még mélyebbre kell belemenj az érzelembe.

Persze egészen más a helyzet, ha valami fizikai problémáról van szó. Ha kimerített egy betegség, az egész más dolog. A betegségek és a csökkent erő nehezebbé teszik a szellemedhez való kapcsolódást, illetve kevesebb teret hagynak a számodra önmagadon belül, hogy ezekkel a beleérzős módszerekkel dolgozz.

Vannak azonban most is köztetek, akik épp megrekedtek az elme és a mély érzelmek közötti térben.
Ez az, amiről még ma szeretnék beszélni: ez a köztes tér, ahol mindannyian, kollektívaként vagyunk elakadva.
Említettem, hogy a múlt gyászolása, az emiatti szomorúság az, amit feldolgozunk, mi, egy bizonyos generáció. Furcsa visszanézni mondjuk a 90-es évekre, mert annyira más érzés volt akkor élni, egészen másként zajlott az élet.

Ám, ha én személyesen visszanézek a 90-es évekre, láthatom, hogy most már jelen van egy bizonyos fokú tudatosságszint a beszélgetésekben, a tettekben, az emberek kinyílásában, ami nem volt jelen akkoriban. A tudatosság csak bimbózott még a 90-es években, próbált utakat találni magának.
Könnyű visszatekinteni a múlra, megérezni annak energiáját a testben és ezért visszavágyni oda. De emlékezzetek, talán már tíz év múlva ebbe a mostani pillanatba, időszakba vágytok majd vissza.

Azért is szeretem az olyan non-dualisztikus tanítókat, mint Toni Packer vagy Pema Chodron, akik arról beszélnek, hogy egyedül a pillanat az, amink van, mert én is látom, hogy amikor visszatérünk a jelen pillanatba, kiáradunk. A pillanatban az energiáink újrarendeződnek és megszűnnek a külső dolgokkal kapcsolatos elakadásaink.
Nem könnyű elengednünk a külső dolgokat, ezért ne hibáztassátok magatokat. Inkább legyetek tudatosak rá, vegyétek észre, amikor ez a külsőséghez való ragaszkodás megjelenik és legyetek kedvesek, türelmesek magatokkal. Használjátok ezt a helyzetet arra, hogy megértsétek miért érzitek magatokat összezavarodva néha. Engedjétek, hogy ott legyen ez a zavarodottság anélkül, hogy hozzá kapcsolnátok a megjelenése miatti stresszt, illetve sürgősen szükségét éreznétek a megoldására.

A spirituális közösség azért egy érdekes közösség, mert feltételeznénk, hogy a közösségen belül mindenki egyensúlyban van, és valójában ez nem így van. Ha közelebbről megnézzük, észrevehetjük a hatalmas különbségeket az emberek azon elképzeléseiről, hogy mit is jelent spirituálisnak lenni.

Vannak, akik inkább a testükön kívül akarnak élni, ezért olyan utakat választanak, ahol a lelkük főleg az éteri zónákban mozog. Szeretik az olyan dolgokat, mint a csatornázás, meditáció, ám nem igazán akarnak mélyebben bekerülni a testükbe.
Aztán vannak azok az emberek, akik csak a testükben akarnak létezni és nem feltétlenül akarják megnyitni a koronacsakrájukat, a szellemüket.
E két végpont közötti tér számunkra a tökéletes hely, a kettő egyensúlya. Ám ezt leföldelni, vagyis beépíteni a mindennapokba sokkal nehezebb lehet, mint gondolnánk. Ez az a munka, amit most mindannyian végzünk – leföldeljük, járhatóbbá tesszük ezt a középső területet.

Most azért is élünk furcsa időszakot, mert amellett, hogy a tudatosságunk folyamatosan növekszik, ez a növekedés állandó elválást, gyászt kíván, mivel magunk mögött kell hagyjunk dolgokat. El kell engedjük az eddigi gondolkodásmódunkat.
Azonban a világ most folyamatosan ilyeneket kiabál feléd: „minden bizonytalan, fogynak az erőforrásaink, pánikoljunk emiatt-amiatt”. Mindeközben a belső világodban pedig ez hallatszik: „Már nem tudom ki vagyok.”
Nos mindez elég félelmetes tud lenni, hacsak nem veted meg a lábad a talajon és haladsz szépen lépésről lépésre, napról napra: Rendben, most itt vagyok épp, lélegzem. Itt van ez a pillanat. MOST ebben élek.

Ezért mondom olyan sokszor, hogy emlékezzünk, akár holnap meg is halhatunk, mert ez a gondolat segít visszatérni önmagunkhoz. Leállítja a tervezgetést és aggodalmaskodást a jövővel kapcsolatosan, visszavezet a mostba.
Sokszor látjuk ezt gyógyíthatatlan betegeknél. Hirtelen megnyílnak és úgy kezdenek tekinteni a dolgokra, ahogy korábban sosem volt rá idejük. Ez a jelenlegi társadalmunk legnagyobb talánya.

Az egyik oka annak, hogy olyan elfoglaltak vagyunk, hogy az éppen zajló fontos dolgokról ez segít elvonni a figyelmünket. A világunk úgy van kitalálva, hogy a legtöbbünket egyfajta taposómalomban tartsa munkával, aktivitásokkal, stimulációkkal – mindezt azért, hogy összezavarja a belső érzékeinket.
Talán az az 1%, akikről hallunk, akik nem ebben a taposómalomban élnek – nos, lehet, hogy ők is hajtanak, csak a pénzüknek és hatalmuknak köszönhetően más keretek között. Ki tudja? Én nem ismerek senkit ebből az 1%-ból, így erről nem tudok beszélni.

Értsétek meg, hogy olyan időkben élünk, amikor nem csak annak áramlatával kell haladjunk, ami körülöttünk történik.
Térjetek vissza önmagatokhoz.
Hozzátok meg a saját döntéseiteket akkor is, ha azok nem egyeznek feltétlenül a csordaszellem gondolkodásával.
Szánjatok időt az egyedüllétre.

Ismerjétek fel, hogy a spirituális-emberi tánc egy állandóan változó folyamat. Nem csak az éteri világban éltek és nem csak a testben éltek. Próbáltok több tudatosságot behozni az éteriből a testbe. Ahogy ezt teszitek, nem csak a saját életetekben hoztok mozgásba dolgokat, hanem a korábbi generációk számára is.
Mindezeket elmondva látható, hogy az önmagatokról való gondoskodás, a pihenés életbevágó fontosságú. Ha úgy érzitek, hogy nagyon felgyorsultak, felpörögtek a dolgok, ismerjétek fel, hogy szükségetek van némi újrarendeződésre. Máskülönben csak magával ragad a sebes áramlat.

Amikor visszatérsz a „belső kuckódhoz” és elkezded megtenni azokat a dolgokat, amik segítenek neked abban, hogy lelassulj és megnyugodj, akkor visszaérkezel egy olyan pontra, amikor azt tudod mondani: „Végre! Kapok levegőt!”
Energetikailag a te lenyugvásod óriási hatással van mindenki másra a környezetedben. Tehát amikor megnyugszol, energetikailag egy nyugalmi mintát hozol létre és a világnak erre most nagy szüksége van.

Igen, ez most egy őrült időszak és nem fog lelassulni. Ezért kell most a bensőnkre figyelnünk, evvel dolgozzunk, sokkal inkább, mint bármikor.
Ez az időszak mindig úgy lett említve a csatornázási anyagaimban, mint a 2012-2020-as utazás.

Azok, akik haragosak, dühösek vagytok és arra vártok, hogy a külvilágban csillapodjanak, csendesedjenek a dolgok, kérlek kezdjetek el dolgozni önmagatokkal, máskülönben továbbra is dühösek maradtok, ami aztán egy rögzült érzelemmé válik és maga alá teper titeket.

Itt az ideje, hogy felszabadítsátok magatokat a szívetekből indulva. Ez pedig azt is jelentheti, hogy másként élitek az életeteket, mint korábban. De hát ezért vagyunk itt minden egyes nap, hogy felfedezzük mik az új dolgok a világban és mi lehetséges még.

Békét és szeretetet kívánok nektek, remélem jó hónapotok lesz.

Az utóbbi munkám egy hanggal gyógyító anyag volt. Júniusban már 10 éve, hogy belekezdtem ebbe a munkába nagy nyilvánosság előtt és ebben a tíz évben szavakkal dolgoztam, hogy segítsek másoknak mozgásba hozni az energiáikat. Mostanában belekezdtem a hangokkal való gyógyítási munkába, ami nagy öröm volt számomra a szavak használata után. Úgy tűnik tetszésre talált ez a megközelítés is. Ezért, ha érdekel, hogy hangok által tapasztalj meg benső változásokat, keresd az Adventures in Sound anyagomat.

Vigyázzatok magatokra, találkozunk következő hónapban.

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/june-2014-energy-forecast-whats-new-and.html