A hála pillanata

hála1Hason fekszem a napozóágyon, a még vizes hajam  a szemembe lóg, a nap forrón szárítja a bőröm.
Felnézek és érzem, ez a pillanat tökéletes. Lehulló tincseim mögül színeket látok. Az élénk narancsárga nyugágy, a vidám lila törölköző, a környező bokrok élettel teli zöldje – és mindez keveredik a csenddel, a madárcsicsergéssel, a pihenés örömével, ellazultsággal, békével. Ez a pillanat tökéletes. Hálát érzek.
Ahogy ez átfutott a fejemben, már elmúlt a pillanat. A színek, a napfény, a csend továbbra is itt vannak, de ez már egy másik pillanat. Szép, de az előző tökéletes volt.
Magában hordozott valami többletet, talán pont engem, aki átéltem azt.

A pillanat tökéletességének felismerése egy tizedmásodpercnyi késésben volt a pillanat átéléséhez képest. Az elme tudatosítása kivitt a teljes megélésből. Így van ez, jól van ez. Igyekeztem újra belehelyezkedni magába az érzésbe, a hála állapotába. És ezt hallottam:

A hála az, amit ha csak gondolsz, a felszínen marad.
Ha csak beszélsz róla, még nincs ereje.
Akkor válik élővé és tesz téged is azzá, ha ÉRZED.

Amikor épp átélsz egy gyönyörű pillanatot és észreveszed, szeretnéd megőrizni, máris belépett az elme ragaszkodása. A pillanatnak vége szakadt, mert kizuhantál belőle azzal, hogy meg akartad tartani. Amikor átélsz egy gyönyörű pillanatot, a szívben érzett hála az, ami folytonossá teszi azt benned és így válik részeddé. Ezt akarni nem lehet. Ezt csak engedni tudod. Amikor átéled a gyönyörű pillanatot és eszedbe jut, hogy hálát érezhetnél, már elillant. Nem baj. Az emberek hozzá vannak szokva, hogy az elmével érzékeljenek, raktározzanak, elemzzenek, emlékezzenek.

A szív egy másik dimenzió. A hála pedig a szív dimenziójában létezik. Ez a dimenzióváltás pedig időbe telik – az elme működéséből kifolyólag. Túlságosan rutinná vált az, hogy az elme minden megértés és megélés eszköze. Pedig a szív sokkal tágasabb, élőbb tér. Az elme segítségével, vagyis a tudatosítással, gyakorlással eljuthatunk a szívig, ám ez csak a kapuig tud elvinni, belépni csak megengedéssel lehetséges. A szív dimenziójába csak békével és teljes nyitottsággal, elvárások nélkül lehet belépni.
Az elmére szükség van, használjátok rendeltetése szerint – de ne álljatok meg a kapuban.

Tara
2018.06.11.

 

 

Reklámok

Külső-belső konfliktusaink és a boldogság

A következő 3-4 hétben (június) többet találkozhatunk konfliktusokkal. Ezek leginkább a bensőnkben megjelenő érzésekként fognak jelentkezni először, mint elégedetlenség, csalódás, frusztráció, türelmetlenség, céltalanság, önbizalomhiány. Ha túl sokáig, vagy erősen pörgetjük ezeken magunkat, akkor ne lepődjünk meg, ha a külvilágban is találkozunk konfliktusokkal, hiszen kivetítjük a bensőnkből a külvilágba – így mutatva rá magunknak, hogy “nézd, ez munkál épp benned, látod?”

monitoron
Az igazság az, hogy tényleg nem kell semminek változnia ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Mert a saját jó érzésem választása valójában csak egy döntés kérdése.

Persze ehhez a mondathoz nem vagyunk hozzászokva. Nem ezt tanultuk, nem erre láttunk példát a környezetünkben. Így amikor éppen feldúltak vagyunk és találkozunk ezzel a mondattal, hogy a jó érzés csak egy döntés, akkor ez méginkább feldühít minket és hülyeségnek gondoljuk. Ebben a frusztrált állapotban elkezded felsorolni, hogy épp milyen negatív és fájdalmas dolgok értek, milyen rossz és igazságtalan a világ és mindenki bolond, aki szerint ott a szépség.
Vedd észre, hogy ilyenkor épp véded a saját rossz érzéseidet és kifogásokat sorolsz azért, hogy miért NE érezd magad jól.
A saját rossz érzéseink védelme egy automatikus reakció, hiszen igazolni szeretnénk a bennünk lévő érzés jelenlétét. Ez nem hiba! Így működünk emberként. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy amikor egy kellemetlen érzés jelen van, ne akard azt elnyomni, azonnal megváltoztatni. Engedd, hogy ott legyen. Engedd, hogy a káosz egy pár percre jelen legyen benned. Pár perc káosz és nyugtalanság az életed hatalmas kiterjedésében nem olyan nagy ügy, igaz? Engedd, hogy ott legyen.

A különbség  megengedés és beleheregellődés között az érzéshez való ragaszkodásban van. Amikor te magad nem fogadod el a benned lévő érzelmet, akkor tűzzel-vassal fogod azt védeni mások felé és magadénak akarod tudni, miközben igyekszel távol is tartani magad tőle, mert kellemetlen kibillenve lenni. Ez egy erős széthúzást eredményez benned, így egyre inkább távolodsz a középpontodtól.

Amikor ellenállsz valaminek, akkor ahhoz minden figyelmedet arra kell vinned, amit távol akarsz tartani magadtól (jelen esetben a frusztráció, düh, csalódottság, stb.).
Ezzel a fókuszod teljes mértékben a negatív spirálban tartod és így bebetonozod magad a kellemetlen érzésekbe. Saját magadat hergelled bele a feszültségbe. Pedig lehet a mindezt a lavinát elindító rossz érzés nem is volt akkora probléma, csak egy kilengés az életed ingájának működésében. De a figyelmed ráirányításával felnagyítottad. Azt a döntést hoztad, hogy most a benned lévő reflektorral csak erre a negatív érzésre világítasz, így kizárva a saját rálátásod az egészre.

keresel1
A gondolataiddal és érzelmeiddel keresel. És aztán azokkal is találsz.
Ha félelemmel telien keresel, olyasmit találsz, ami igazolja a félelmeidet.
Ha bizakodással telien keresel, olyasmit találsz, ami igazolja a bizakodásodat. – Tara

Amikor belül konfliktusban vagyunk (azzal, ami van), ki vagyunk akadva.
Milyen szépen mutatja a nyelvezetünk is, hogy nem vagyunk egységben, összhangban, egyensúlyban ilyenkor.

Az önismeret nem csupán annyiból áll, hogy rálátok a viselkedésemre, a saját mintázataimra. Az önismeret egyben képességfejlesztés arra, hogy változtatni tudjunk, képesek legyünk más döntéseket hozni – még egy kibillent állapotban is.
Az Egyensúly – mint abszolút – nem érhető el, mert az élet maga egy egyensúlytalanság. Mindenképp ki fogunk billenni. Az viszont nem mindegy, hogy milyen hamar tudsz visszatalálni a saját középpontodba, nyugalmadba, békédbe, illetve mennyire tudsz akár ott létezni. Nem mindegy, hogy órákat, napokat, éveket vagy egy egész életet töltesz-e elégedetlenségben vagy képes vagy továbbengedni az inga lengését és nem kapaszkodsz bele egyik lengési pontján sem – akár negatív, akár pozitív érzetet ad éppen.

Mindannyian törekszünk a harmóniára, mindannyian alapvetően jól akarjuk érezni magunkat. Ez pedig tényleg egy döntés kérdése. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű. Amikor épp egy érzelmi vihar közepében vagy és onnan kéne magad a saját hajadnál fogva kihúzni, engedni a rossz érzést jelen lenni, miközben újra és újra azt választod, hogy a figyelmed a megoldás és a megkönnyebbülés irányába fordítod.
Azt viszont mondom, hogy ez lehetséges és Te is képes vagy rá. Talán csak egy kicsit több gyakorlásra van még szükséged, hogy mesteri szintre fejleszd. Megéri. Sokkal békésebb és kiegyensúlyozottabb élet az eredménye. Ráadásul nem kell egyedül csináld. Van segítséged, van hová fordulnod. Én múzsaként elérhető vagyok a számodra, kísérőd és kalauzod vagyok az önismereti utadon, ha kéred.

Ha még nem látunk erre az egyensúlyteremtésre elég jó példát a világban, legyünk mi azok, akik példát mutatunk a többiek számára. Adj te is másoknak jó példát, hadd lássák, hogy lehet így is élni. Lehet több békét behozni a mindennapokba, tanulható, fejleszthető a belső egyensúlyozásunk képessége. Gyakorolni persze kell. Ezért hívják önismereti munkának. Mert a vágy önmagában nem elég. Kell hozzá a szándék és az ezzel járó cselekvés is.

Tara
2018.06.03.

Várlak szeretettel a közös munkára!
Időpontot itt tudsz velem egyeztetni: hivatasosmuzsa@gmail.com

 

 

 

Frusztrációból megkönnyebbülésbe

Tara döntés -art by Pricilla WilliamsMárcius elején hoztam egy döntést, miszerint “szolgálójává válok magamnak”. Ennek részleteit most nem írom le, de nagyjából annyit jelent, hogy magamért több mindent megteszek, mint eddig.
Másokért mindig könnyebben megy – de ezzel majdnem mindannyian így vagyunk, főleg a segítő szakmákban. Én eddig is mindig odafigyeltem rá, hogy magamat ne hagyjam ki a számításból, hiszen önmagammal kell először kapcsolódjak, hogy másokhoz is tudjak. Ám rájöttem, hogy akad még olyan terület, ahol ezt a plusz figyelmet tudnám hasznosítani a saját életemben, önmagamtól.

Aztán beindítottam a folyamatot. Például nem engedtem át magam a lustaságnak, hanem, ha volt még bennem erő, felálltam és cselekedtem. Nekem a kényelem egy kétélű fegyver, ezért külön tudatosságot kell ebbe az irányba fordítsak. Tehát elkezdtem szorgalmasabb lenni. Mert úgy döntöttem. Mert ez nekem jó. És tényleg jó.

Aztán ma egy olyan helyzetben találtam magam, ahol úgy éreztem, hogy rámerőltetnek valamit, amit nem akarok, de különféle okok miatt mégis meg kell tennem – mert végül is az én érdekem.

A régi énem azt mondta: Ez így nem tetszik, álljunk ellen. És befeszültem, frusztrált és dühös lettem. Elégedetlen voltam és úgy éreztem, hogy erőszak az, ami történik velem éppen.

Az új énem azt mondta: Érzem a feszültséget, dühöt. Hagyom kifutni, mert bent nem maradhat. De szeretném, ha el tudnám engedni, mert érzem, hogy ha valahogy le tudom tenni az ellenállást, azonnal jobb lesz a helyzet.

De nem tudtam hogyan tegyek le egy olyan ellenállást, aminek a gyökerei már olyan rég ott élnek bennem. Nem láttam a megoldást, pörögtem egyhelyben, mint a megtévedt egér az útvesztőben. Kibeszéltem ugyan magamból a frusztrációmat, de valódi megoldást nem hozott. Aztán a sok beszéd után egyszercsak eszembe jutott, hogy amikor frusztráltak vagyunk, akkor ott mindig van valami, ami szeretné megmutatni magát a számunkra. Megkérdezhetem magamtól, hogy mi szeretne előbújni belőlem a feszültség által? Mi szeretne megszületni valójában, amihez kell ez a feszültség most, ami miatt fel kellett kavarodjon az állóvíz, hogy feljöhessen a felszínre? És akkor rájöttem!

Eszembe jutott, hogy én indítottam el ezt a folyamatot egy nagyon is tudatos döntéssel, hogy magamat jobban szolgálom. És ami ebből a helyzetből nekem épp kiemelkedik az ehhez kapcsolódik. És akkor a homlokomra csaptam, hogy vajon miért is lepődök meg, ha a döntésemnek következményei vannak? Miért lepődöm meg, hogy a folyamat elindult és segít nekem kipucolni a régen leragadt gyökérokokat?

Ettől pedig annyira megkönnyebbültem, hogy kacagni kezdtem. Mert ebből a szemszögből nézve valójában nem erőltetnek rám semmit. Én választottam ezt, csak épp egy kicsit megfeledkeztem róla. A régi énem azt hitte vége a világnak, közben csak a labirintus egy pontjánál a fal felé fordult a figyelem. De a belső kérdezősködéssel nem csak el tudtam fordítani a faltól a figyelmem, hanem ki is emelkedtem a labirintusból. Jé, szabad vagyok! Jé, minden engem szolgál! Jé, pontosan azt kapom, amit választottam.
Minden rendben van. Sőt, mindez azt jelenti, hogy most van itt az ideje, hogy fel tudjam oldani ezt a gyökérokot és így azt is jelenti, hogy készen állok a következő lépésre. Ez csodálatos! – mondta az új énem és azóta is mosoly és lelkesedés ül az arcomon.

Tara
2018.03.26.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Előadás: Megengedés, Elfogadás

A következő múzsaestünk időpontja és témája:

Előadás és gyakorlat két órában. Előadó: Tamás Krisztina Tara
Témánk: MEGENGEDÉS, ELFOGADÁS

muzsaest-20180224-MegengedésElfogadás
Mit jelent a megengedés? Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Mi a különbség az elfogadás és a kompromisszum között?
Hogyan állíthatom le, fordíthatom át a bennem lévő feszültséget?
Hogyan hasznosul mindez a kapcsolataimban – önmagammal, a társammal, a munkámban, közösségben?
Mindezeket természetesen önismereti fókusszal nézzük meg és szokás szerint lesz gyakorlat is.
tojgli-sorKérlek jelezd a részvételi szándékod a facebook eseménynél vagy akár emailen. A létszám korlátozott, max. 10-12 fő, ezért, ha jössz, mindenképp jelezd, hogy beférj! Hívhatod a téma iránt érdeklődő ismerőseidet is, a részvételt ők is jelezzék. Köszönöm!

Időpont: 2018. február 24. szombat 15-17h
Helyszín: Asram Jógastúdió, Narancs terem
Cím: 1136 Budapest, Tátra u. 5/b. (a Jászai Mari térnél)
I.em/2., kapucsengő: 30

Részvételi díj: 1.500,- Ft/fő
Egyéni konzultációra is van lehetőség. Ezügyben az alábbi mailcímen tudunk időpontot egyeztetni.

Várok mindenkit szeretettel: Tara
hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com

Tara – Én és Önmagam

önmagamÉn és Önmagam

Minél több olyan dolgot csinálok, ami örömet okoz, örömmel várok, annál inkább vagyok elégedett, kiegyensúlyozott, boldog. Minél inkább az öröm állapotában vagyok, annál inkább vagyok Önmagam, az “Én Vagyok”.
Minél inkább az Én Vagyok állapotában vagyok, annál több örömet tudok a körülöttem lévő világba vinni.
A kis dolgok fontosak. Okozz örömet magadnak, bármilyen apró dologgal! Ne várj valaki másra, hogy megtegye helyetted.
Senki sem tudja nálad jobban, hogy mi tesz boldoggá az adott pillanatban.

Találj valamit az életedben, amiért hálát érezhetsz. Az érezni a megfelelő szó, a hálát nem megcsinálni vagy megérteni kell, hanem átérezni. Hálásnak lenni olyan érzés, mint amikor a szíved megtelik szeretettel, megkönnyebbüléssel és nincs ott helye abban a pillanatban semmi más érzelemnek. Keresd meg, találd meg, hogy számodra ez mi. Lehet több is természetesen.
Az én ilyen mindennapi hálám az, amikor esténként lehajtom a fejem a puha párnámra és anélkül, hogy törekednék rá vagy akarnám, eláraszt a hála, telítődöm jóleső érzésekkel, mert puha a párnám, letettem a testem pihenni, béke van, békésen elaludhatok, színes álmok várnak. Mindez pedig úgy nyilvánul meg, hogy leteszem a fejem, megérzem a párna puhaságát és sóhajtok egy igazán jólesőt. És ebben a sóhajtásban benne van minden öröm, amit az előbb említettem.

A legfontosabb kapcsolat az Önmagamhoz való kapcsolódás. Minden más ennek eredménye, ebből következik, ebből ered. Az Eredet: Én Vagyok.
Ha valamiért zaklatott vagyok és nem emlékszem Önmagamra, csak egy dologra kell emlékezzek: lélegezz! A többi megengedés…

Tara 2011.