Itthon

home
Nem csak azért nem akarunk meghalni, mert félünk a haláltól, az önmagunknak gondolt énünk elmúlásától.

Valójában olyan nagyon szeretjük ezt a bolygót, hogy végtelenül sajnáljuk itthagyni és minden perc ittlét kincset ér a számunkra. Az egész, úgy ahogy van.
Az emberi lét korlátoltságával, félelmeivel együtt. A testben létezés fájdalmaival és örömeivel együtt. Az emberi butasággal, gőggel, harcokkal együtt. A természet csodáival és lenyűgöző nyersességével együtt. Mindent szeretünk. Az utolsó porszemet az utcákon és a fejünk felett áthaladó felhőket. A nyomort és a gazdagságot, a félelmet és a szeretetet. Szeretünk itt lenni. Akkor is, amikor elegünk van belőle és elvágyódunk. Akkor is, amikor úgy tűnik minden fáj és nehéz.

Amikor ténylegesen elindulunk Hazafelé, akkor látjuk meg, hogy mennyire szerettük minden egyes lélegzetvételünket ezen a csodás bolygón – ami nem csak önmagunk kiteljesedését biztosítja a számunkra, de bőségesen ellát minket korábban nem is várt szépséggel, erővel, csodákkal.

Meglátjuk a mindenben ott rejlő végtelen szeretetet. Rálátunk a teljes színpadra, ami olyan gyönyörűen lett összeállítva a számunkra – általunk.
Ezáltal észrevesszük újra önmagunk csodáját is, megérezve saját végtelenségünket. Látjuk, hogy elmúlni nem tudunk, mert Létezünk. És a teljességből szeretünk ide újra és újra visszalátogatni, erre a bolygóra. Mert itt “nőttünk fel”, itt tudjuk a szeretetet nagyon különleges formájában megélni, ezer- és ezerféle módon kifejeződve. Annyira szeretünk itt lenni, hogy elhoztuk ide az Otthont is. Mert ennyi szabadság és szépség olyan erősen emlékeztetett bennünket az Otthonunkra, hogy idekívántuk azt, Lét-re hoztuk.
És a kívánságunk teljesült. Felébredtünk. Hazaértünk. Itthon vagyunk.

Tara
2017.09.10.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Reklámok

Tara – Negatívból kreatívba

 

Taraprofil-9829

Az energia semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

A harag, a düh is épp olyan energia, mint az öröm, az adrenalinfűtött állapot, a lelkesedés. Ugyanaz, más színben. Míg az egyiket igyekszünk kerülni, addig a másikat keressük, vágyunk rá. Pedig a szín mögötti lényeg ugyanaz.

Ahhoz, hogy ezt meglássuk, először az érzelmeinket kell megtanuljuk felismerni. Te hányféle érzelmet tudnál felsorolni?

Ha 4-5 megnevezése után leállsz a listával, akkor még nem mélyedtél el a többiben, keresd az árnyalatokat. A világ gyönyörű színpompáját az érzelmeink sokszínűsége, különböző mélységei adják. Az életünket az érzelmeinken át tapasztaljuk meg. Annak alapján alkotunk véleményt valamiről, hogy milyen érzelmek kísérik az adott dolgot, mit érzünk az adott pillanatban. És persze hajlamosak vagyunk túlzásokba esni és ha az egész napunk alatt egyetlen rossz dolog történt velünk, azt mondjuk a nap végén, hogy ez bizony rossz nap volt. Pedig a sokezer pillanatból aznap csak pár volt kellemetlen. Érdekes, hogy ritkán használjuk ezt az általánosítást a pozitív érzelmekre, általában csak akkor, ha szokatlanul erős örömérzetet élünk meg.

Most a negatív érzelmi energiák oldaláról szeretnék közelíteni, mert az életemben spontán módon már többször megtapasztaltam, hogy ezek rendkívül erős energiák és ha nem hagyom magam elragadtatni az árral, vagyis tudatos megfigyelője vagyok a saját tombolásomnak és belső kavargásomnak, akkor bizony hasznomra válik ez a felgyülemlett erő.

Épp úgy, ahogy egy kés is csak egy üres tárgy egészen addig, amíg valamire fel nem használjuk. Tudjuk, hogy kenhetünk vele vajat, vághatunk vele kenyeret vagy használhatjuk vérontó fegyverként is. Az energia is csak egy potenciál, amíg irányt nem adunk neki, amíg hozzá nem tesszük a bennünk lévő szándékot.

A harag (színű érzelem) általában hirtelen tör ránk, váratlanul óriási mennyiségű energia jelenik meg a testünkben, ami azonnali irányt követel magának. Mivel nem vagyunk hozzászokva ekkora energiamennyiséghez a testben, ezért kényelmetlennek érezzük és egyetértünk a belső követeléssel, azonnal szabadulni akarunk tőle. Érdekes, hogy épp ez történik egy hirtelen felkacagás esetében is, de ott egy picivel kevesebb energia bukkan fel, ami könnyebben kezelhető. Mindez a „kezelés” persze leginkább automatikusan működik bennünk. Egyfajta túlélő módszere a testnek, ami kommunikációban az aggyal működésbe lendíti az ismert reakció-utakat, tehát azonnali megoldásokat kínál a felgyülemlett energia levezetésére. Ilyenkor a cselekvéseink is automatikusak… kiabálunk, hadonászunk a végtagjainkkal, toporzékolunk vagy ütünk, vagyis valamilyen úton kivezetjük a testből a plusz energiákat, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez már gyerekkorunkban is így van, és sajnos nem tanítják a harag kezelési módját, így általában ugyanebben az automatizmusban éli le az ember az életét. Ám ennek nem muszáj így lennie.

Amint tudatossá válunk az adott pillanatra, máris lehetőségünk van nyakoncsípni az adott energiát és nekünk jobban tetsző irányt adni neki. Tudatossá válni rá mindössze annyit jelent, hogy tiszában vagyok azzal, hogy épp kiabálok, hogy épp olyan sok levegő tolult fel a tüdőmben, hogy érzékelem a belső nyomást. Hallom magam, ahogy kiabálok, látom magam, ahogy tombolok – ekkor, még ha nem is vagyok képes irányítani, de már megfigyelőjévé váltam a folyamatnak. Nem baj, ha nem sikerül uralni elsőre, másodikra… a lényeg a figyelem, a jelenlét.

Mondok pár saját példát, hogy lásd hogy tud mindez megjelenni a mindennapokban. Ezeket olvasva egész biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jutnak majd példák a saját életedből is.

Régen, aktív táncos korszakom hajnalán a színpadra lépés előtt eléggé izgultam. Ennek az érzésnek a neve lámpaláz, de én simán csak félelemnek hívtam. Általában akkor jelent meg bennem, amikor már a függöny mögött álltam és vártam, hogy kilépjek a színpadra. Az öltözőben még nem volt jelen, sőt a színpadra vezető lépcsőn sem. Pont a függöny mögött állva mutatkozott meg. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlenül sok energia jelent meg a gyomromban, erős kavargással. Szerencsére az automatizmusom nem hányingerrel, csak remegéssel reagálta le a dolgot, így lehetőségem volt megfigyelni. Minden fókuszomat erre a kavargásra irányítottam és úgy tekintettem rá, mint egy belső tüzijátékra és gondolatban kiküldtem a rakétákat felfelé a fejtetőmön, oldalt a karjaimon keresztül és átengedtem magamon mindennek a hullámzását.
Ez még csak egy kezelési módja volt ennek az energiafelfokozódásnak. Később már irányt is tudtam adni neki. Minden alkalommal felbukkant, így remek gyakorlás volt ez a számomra. Később már számítottam rá és ezért a belső feszültségnek már én adtam irányt, hasznosítva a többletenergiát. Arra használtam, hogy képzeletben elárasztottam vele a testemet, így a gyomromban lévő feszültség eloszlott minden irányba és hagytam, hogy a szétáradó energia feltöltse és könnyűvé, mozgékonyabbá tegye a testem. Így mikor kiléptem a színpadra, plusz életerővel telve érkeztem meg a közönség elé. Ahelyett, hogy lebénított volna, a félelem átfordult támogató erővé.

A legfrissebb átfordítós élményem épp most volt, futás közben. A futópálya egy gyönyörű, nagy parkban van, a gyalogosok mégis szeretnek a keskeny pálya puha anyagán sétálni. Amíg nincsenek útban, nem gond. Ám ma útban voltak. Kikerülhetetlenül. Mikor megláttam őket, éreztem, hogy azonnal óriási energiatöbblet keletkezik bennem, ez az úgymond „mindjárt felrobbanok” állapot. Rákiabáltam a pályát teljes széltében elfoglalókra, és szerencsére észrevették magukat, így tovább tudtam haladni. Ám a düh nem olyan érzelem, hogy csak úgy jön és megy, az első kiáradás után általában még bőven van hátramaradó energia belőle. Ezt éreztem is magamban és úgy döntöttem, hogy nem mérgezem magam vele, tehát nem forrongok, hanem a hasznomra fordítom. A bennem lévő többletenergiát gondolatban egy pillanat alatt átáramoltattam az izmaimon futás közben és olyan lendületet adott ez a testemnek, hogy a szokásos 2 kör helyett 3 kört futottam könnyedén, erős fáradás nélkül.

Jó dolog, ha van hová elvezetnünk a plusz energiákat. Ha bent marad a testünkben, akkor gondokat is okozhat és a maga módján talál utat, sokszor betegségek formájában, hogy a test újra egyensúlyba kerülhessen. Ezért (is) fontos a tudatosság, mert, ha felismerjük a plusz erő jelenlétét, mi adhatunk neki irányt. Akár kicsit késleltetve is, amit általában valamilyen kreatív dologba tudunk belevinni. Lehet, hogy csodásan kitakarítjuk a lakást, vagy lakodalomnyi ételt főzünk, esetleg nekiállunk egy új fejezetet írni a könyvünkbe, kétszer annyit tudunk gyakorolni a kedvenc hangszerünkön, stb.

Ha érzékeled magadban a többletet akár jó érzésekkel, akár kellemetlenekkel, tudd, hogy lehetőséged van kezdeni vele valamit. Erőt kaptál, tekints rá ajándékként, mint a váratlan plusz pénzre. Arra általában mindenkinek van egy válasza, hogy mit kezdene, ha plusz pénz állna a házhoz. Vajon mit tennél, ha plusz energiákhoz jutnál? Vedd észre, hogy az élet bőségesen ellát plusz energiákkal, érzelmek formájában. Mit akarsz vele kezdeni? Építsd be, vezesd ki, adj formát neki, teremts, alkoss, mozgasd, tartsd áramlásban. Ne félj a negatív érzelemtől, hiszen az pusztán színezett energia.
Az energia pedig semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

.
Tamás Kriszti Tara

http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

 

Lee Harris – 2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

2014. február 6.

LeeHarris

2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

 

Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az időszaknak, amiben élünk, miszerint 2012 egy fordulópont volt. Sokan azt kérdezik: Mikor kezdődik az Aranykor?
Ám bárhová is nézünk a bolygón, a dolgok távol állnak az aranytól. A pusztítás hatalmas méreteket ölt, mindez jelenleg is történik.

Olyan történeteket mondanak nekünk, amik nem igazak, azért, hogy egyetértést váltsanak ki belőlünk olyan szabályzásokra és tettekre, amik csak tovább erősítik a pusztítást.

Akkor miért értünk egyet? Mikor kezdődött mindez?

2011-ben rögzítettem egy üzenetet, aminek „A felvilágosultság éve” címet adtam. Ebben az üzenetben arról is beszéltem, hogy mikor kezdtek a dolgok átvilágításra kerülni, ami által ráláthatunk mindenre. Épp olyan erősen rálátunk az árnyékokra, ahogy a fényre.

A legmegvilágosodottabbak azok, akik látták a legerősebb árnyékokat is. Azok, akik megértik a fájdalmat és a szenvedést, ami oly sokakkal történik a Földön, és mindennek köszönhetően a fókuszukat, figyelmüket arra fordítják, hogy minél több fényt hozzanak létre.

Egyek vagyunk – egy tudat, egy kollektíva. Ám nagyon megoszlik a véleményünk és az, ahogyan a világot látjuk.

Néhányan, akik ezt az üzenetet hallgatják, dühösek lesznek, mert nem értenek egyet vele. És pontosan ez a cél.
Megosztott emberekként van ránk szükség, hiszen amikor különbözünk, amikor egymással harcolunk. Amikor félünk attól, ami történik, akkor erőtlenek vagyunk.
És amikor erőtlenek vagyunk, akkor nem avatkozunk bele olyan dolgokba, amikre most hívást kaptunk, hogy álljunk ki magunkért.

A világ nem fekete és fehér. Egyetlen vita sem csak fekete vagy fehér. Mindig jelen van a szürke több árnyalata.

Mégis mi emberek tréningelve vagyunk arra, hogy féljünk. Képekkel és szubliminális üzenetekkel bombáznak bennünket, hogy félelmet keltsenek bennünk, féltsük az életünket, féltsük önmagunkat és a körülöttünk lévő világot.

Elfeledkeztünk a lelkünkről. Elfeledkeztünk arról, hogy összehangolódjunk a szívünk lelkiségével, a belső testünkkel, a belső elménkkel, a magasabb énünkkel.

Ezen állítások közül sokat nevetségessé tettek, kinevettek, de egyszerű a helyzet. Jelen van benned egy szívverés, és ez a szívverés keringeti a vért a testedben, hogy életben tartson.

A lelkednek, a szellemednek is van szívverése. És ez az a részed, amely folyamatosan támogat téged abban, hogy nagyobb és nagyobb magasságokat érj el, növekedj. Támogat abban, hogy előre lépj, nagyobb legyél, többet érezz.

A növekedés egy belső folyamat. Ez nem a külső érvényesülésről szól. Ez nem arról szól, hogy inkább extrovertált (kifelé forduló) legyél az introvertált (befelé forduló) helyett. Ez arról szól, hogy engedd magad, hogy többet és többet és többet érezz.

Sokan vitatkoznak ezzel, mert nem akarják a világ fájdalmát érezni. Nem akarják látni a szenvedést. Mégis itt rejlik a megerősödés és a megvilágosodás, hiszen mindez létezik, itt van. Ha visszahúzódsz ezektől az azért van, mert a testedben létezik egy azonosság azzal a bizonyos szenvedéssel.

Ez nem meglepő, hiszen amikor egy ilyen energiamezővel rendelkező bolygón élsz, nem tehetsz mást, minthogy szembesülsz azzal, hogy az élet teljes spektruma és az érzelmek mind áthaladnak rajtad.

Ennek az időszaknak a nagy igazsága az, hogy visszahívnak bennünket saját magunkba, a magasabb énünkbe, a legmagasabb énünkbe.

Ez egy érzés.

Ez jelenti a különbséget. Hogy hogyan érzed magad, ahogy végigsétálsz az utcán, élőnek érezve magad, nyitottnak és hálásnak mindazért, ami az életedben történik, amit látsz, tapasztalsz. Ahogy ránézel a fákra, a gyönyörű épületekre, vagy ahogy egy kellemes beszélgetést folytatsz egy barátoddal.

Ez az az érzés, amit növelnünk kell – egyre jobban és jobban és jobban, mindig.

Azok, akik eltökélték, hogy pusztítást hoznak erre a bolygóra – és léteznek ilyen emberek – nem akarják, hogy több időt tölts a saját fényedben, a saját szeretetedben.
Így ők beszivárogtak a társadalomba és már a kezdetek óta itt vannak. Egyfajta félelem-sablont hoztak létre, ami mindannyiunkon áthalad.

Sokan, akik ezt hallgatjátok, nem örültök annak, amiről beszélek. Úgy gondoljátok, hogy rossz dolog a negatívumra fókuszálni. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a negatívumot.

Lélekként, spirituális létezőkként mindezt tökéletesnek látjuk.
Bízhatunk benne, hogy mindez egy utazás és létezik és működésben van a sors, a végzet a háttérben a Földön.

Azonban szabad akarattal is rendelkezünk.

Meg van az a lehetőségünk, hogy minden nap felkeljünk és nem csak a saját életünket tegyük egy kicsit jobbá, hanem azokét is, akik körülöttünk élnek.

Ezt azonban csak akkor vagyunk képesek megtenni, ha bízunk mindabban, ami bennünk van.

Hogy bízni tudj abban, aki belül vagy, nagy tudatosságot, szorgalmat és megegyezéseket igényel önmagaddal, hogy visszatérsz mindahhoz, amit megtapasztaltál az életedben és átérzed azokat a dolgokat is, amiket azelőtt nem éreztél.

Ugyanakkor ma, ezen a napon beleegyezel abba, hogy felébredsz, hogy láthass mindent, ami körülötted történik.
És ha észreveszed, hogy túlságosan félsz attól, amit láthatsz, akkor kedves leszel magadhoz és időt adsz magadnak minderre – ám megtartod a felébredési szándékod.

2014: A felemelkedés éve, a felemelkedésre kér téged.

Néhányan sürgősséggel, vészhelyzetekkel emelkedtek, amikkel az energiáitokat mások megsegítésére használhatjátok, vagy önmagatokban tapasztaljátok mindezt, ami megmutatja számotokra az erőtöket, belső életeteket, amiről nem is tudtátok, hogy birtokában vagytok.

A világnak szüksége van a segítségünkre. Megintcsak egy olyan kijelentés, ami sokatoknak nem tetszik.

Szabadságotokban áll, hogy ne értsetek egyet. Megengedett, hogy ne értsetek egyet.

Azonban, ha igyekszünk megváltoztatni mások véleményét csak azért, mert nem tetszik nekünk, hogy nem értenek velünk egyet, akkor pontosan azt a háborús játékot játsszuk, ami évszázadok óta jelen van ezen a bolygón.

A háború energiája erős. A félelmektől erősödik és bárhová megy, életeket vesz el.

Nem tudsz mindig elmenekülni a sötétség elől. Néha olyan érzéseket élsz meg, amik a sötétséghez kapcsolódnak vagy sötétséget tapasztalsz az életedben.

Ám minél inkább begyűjtöd és táplálod a saját belső fényed, annál erősebbé válik a fény és a szeretet, amivé válsz.

És ez az, ami át tud világítani minden sötétségen, hiszen a sötétség a félelmeid által tud csak növekedni.

Érezhetünk félelmet időről időre és feldolgozhatjuk azt a testünkön keresztül, de ha félelemből cselekszünk vagy félelemből reagálunk, akkor a háború energiamezejében játszunk.

Olyan tágas ez az univerzum és mi pusztán egyetlen bolygó vagyunk ebben a mindenségben, egyetlen emberi faj. De oly sok energia van, amit az emberi testen túl is érzékelhetsz, az emberi fajon túl.

Néhányan „magasabb énnek” hívják, mások „angyaloknak” vagy „nagy szellemnek”; sok megnevezése létezik. Ez az a részed, ami napi szinten megnyitja a szíved arra, hogy többet érezz. Hogy érezd a szeretetet, az együttérzést a szomszédod iránt, hogy tegyél valamit valakiért, akinek szüksége van a segítségre.

Többen már eljutottatok arra a pontra, ahol ez egyre könnyebb és könnyebb, mert már nem manipulálnak benneteket más emberek elvárásai.

Megtanultátok, hogy meghúzzátok a határaitokat ott, ahol a határok meghúzása szükséges; ha valaki elvenni akar tőletek, ahelyett, hogy nyitott lenne arra, amit adni tudsz. Nagy különbség van e két dolog között.

Bízz abban, merre visz az utad ebben az évben, hogy szolgálhass az energiáiddal.

Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy annyi szeretettel neveld a gyermeked, amennyivel csak tudod és ez pont elég is lesz.
Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy segítsd a környezeted, ahogy csak tudod, és ez pont elég is lesz.

Emberek nagyszerű mintázata vagyunk és egymás között, ha egyre inkább emelkedünk, annál több fényt tudunk behozni oda, ahol arra szükség van.

Emelkedsz-e? Felemelkedsz-e a saját életedbe, ebbe a világba, nagyszerűbben, mint valaha?

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
(Info: Lee januári előrejelzése elmaradt, ebben az évben ez az első üzenet tőle. Tara)
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/02/2014-year-of-emergence.html

Lee Harris (nov) – Ahol a nőies rész termékenyíti meg a férfiasat

2013. november 5.

LeeHarrisAhol a nőies rész
termékenyíti meg a férfiasat…

 

Hello mindenki, üdv a 2013 novemberi energia-előrejelzésben.

Őrület az idő. El sem hiszem, hogy már 11 hónapja volt az, hogy a decemberi előrejelzést készítettem.  Ígéretes előrejelzés volt, mert épp 2012 decembere volt és az emberek véleménye megoszlott aközött, hogy világvége lesz-e vagy űrhajók landolnak-e, illetve valami óriási változásnak nézünk elébe.

Ahogy én is és mások is beszéltek róla korábban, az évezredeken át meglévő tudásunk szerint, ez az év mindig egy jelzőpont volt, mindig a tudatban történő változására utalt. Ahogy a legtöbb ember esetében történik, az energiatest (és az érzelmeink, gondolataink) gyorsabb változásra képes, mint a fizikai test. Ugyanez a helyzet ezzel a tudatban történő változással. Időbe telik leföldelni, fizikai szintre hozni.

Sokan még mindig a sokk utóhatása alatt vannak: „Nos, nem landolt egyetlen űrhajó sem.” vagy „Nem mentett meg bennünket senki.” Sokan még mindig zavartan figyelik a világban végbe menő strukturális változásokat. Igen, akárhová nézünk, változásokat látunk, a bankrendszerben, a kormányokban. A társadalom minden általunk ismert aspektusa újragondolásra kerül, illetve megkérdőjeleződik – mindez most is történik. Egyszerűen csak több időbe telik, mire általános elterjedt eredményét láthatnánk ezeknek, több időbe, mint amit az emberek szeretnének, elvárnának. Erre pedig fontos emlékezzünk, hogy a középpontunkban tarthassuk magunkat.

Sok évvel ezelőtt készítettem egy csatornázást, amiben említették, hogy az átalakulási időszak sokkal tovább fog tartani, mint amit várnánk és 2013-2020-ig mutatkoznak meg azok a változások, amit a 2012-es év felkavar.

Fontos, hogy erre emlékezzünk, amikor éppen káosz vesz körbe minket. A változás most állandóan jelen van. Ma reggel Marc-kal a videósunkkal a következő szó jutott eszünkbe: törékenység.

Úgy tűnik, hogy igen sok dolog törékeny jelenleg. Érezheted magadat vagy a jelenlegi érzéseidet törékenynek. Esetleg azokat a dolgokat, amiket próbálsz megvalósítani a külvilágban és nem tudod, hogy sikerülnek-e vagy sem. Sokaknak akad technikai problémájuk vagy gondjuk a technológiával. Az emberek általánosan problémákat tapasztalnak a mindennapi élet zajlásával kapcsolatban is.

Természetesen mindennek az ajándéka az számunkra, hogy megtanulunk türelmesebbek lenni. Megtanuljuk, hogy nem mindig úgy kell alakuljanak a dolgok, ahogy korábban alakultak. Ez ugyanúgy igaz ránk egyénenként és igaz azokra a dolgainkra is, amit megteremtünk, amiken dolgozunk a világban.

Épp most értem vissza Európából, ahol egy hónapot töltöttem Szlovéniában. Három repülőjárattal jutottam haza. Az utolsó járaton egy elképesztően csodás nő ült mellettem, Linda, aki 81 éves. Mindig is csodáltam az idős kort, mindig érdekeltek az idős emberek. Ha ilyen sokáig él valaki, milyen érzés 80 év változásain keresztül menni? Mert én még csak 37 éves vagyok és így is nagyon másnak érzem magam, mint 5, 10, 15 évvel ezelőtt.

Ami leginkább megfogott Lindában, az a benne lévő hála volt. Sugárzott a szeméből. Beszélgettünk és megkérdeztem: „Mi a tapasztalata arról, hogy leélt 81 évet? Milyen érzés ez? Milyen ez?”

Ő pedig azonnal válaszolt. Rögtön rávágta: „Egy kicsi kansasi városkában nőttem fel. Csupán az, hogy eljuthattam most New Yorkba, hogy meglátogassam a gyerekeimet és az unokáimat, láthassak egy színdarabot a Broadway-n, már az is csodálatos élmény  a számomra.”

Beszélgettünk az egészségi problémáiról amik épp most jelen vannak az életében, vagy hogy elveszítette a férjét, de ő mégsem ezekre fókuszált, amikor feltettem neki a kérdést. Abban a pillanatban, ahogy feltettem neki a kérdést, felcsillantak a szemei hálát és érdeklődést mutatva. Engem is átjárt az ő fénye. Úgy éreztem magam: „Hűha! Én is ilyen szeretnék lenni, amikor annyi idős leszek, mint ő, vagy akár korábban is.” Számomra Linda volt a teljes spirituális igazság – valaki, aki egy fizikai testben él, átéli ezt a sokoldalú  tapasztalást itt a Föld bolygón és kihozza belőle a legtöbbet, hálával. És mert ő kihozza az életéből a legtöbbet, látnotok kellett volna, ahogy végigmentünk a reptéren – mert elkísértem őt a csomagjait felvenni –, hogy mennyien igyekeztek vele szóba elegyedni és mennyien keresték a közelségét, mert megérezték, hogy mi mindent képes önmagában hordozni és mit tud nyújtani ebből.

Mindaz a ’munka’, amit magunkon végzünk, önfejlesztés, átalakulás, maga a spiritualitás – mindezek egy kozmikus tréfa a számomra, mert végül eljön egy pont, amikor nincs szükségünk további munkára. Nem kell elolvasnunk egy újabb könyvet. Nem kell meghallgassunk egy újabb filozófiai előadást a spiritualitásról. Ez az a pont, amit mindenki szeretne elérni. Az, amikor elérsz egy magasabb szintet az életed áramlásában, ahol minden, amit teszel, amit megtapasztalsz, teljes szívvel, felnagyítódik. Ezt keresi mindenki. A kapcsolódás érzését, az áramlást.

Sok időt fordítok arra ezekben az előrejelzésekben, hogy az elmét célozzam meg, mert az elme a társadalmunk egyik ’betegsége’. A túlgondolkodás, a neurotikus gondolatok, amik megvalósulására engedélyt adunk, mert az érzelmek nincsenek a középpontban, ezek mind az elme ’betegségének’ jelei. Elfelejtettük hogyan használjuk a belső kapcsolódásunkat, hogy hozzákapcsolódjunk mindahhoz, ami bennünk zajlik – ami pedig megnyugtatná a testet és az érzékeket, végül pedig az elmét is.

A legutóbbi előadásomon osztottam meg ezt a gyakorlatot, ha épp meg tudod tenni, csináld velem kérlek:

Bárhol vagy most, ha fel tudsz állni, kérlek állj fel. Amikor állsz, kezdj el előre dőlni egészen addig, amíg már majdnem előre borulnál. Abbahagyhatod, mielőtt felborulsz. Ám, ha tovább mész egész addig a pontig, amikor már elveszíted az egyensúlyod, figyeld meg ezt az érzést a testedben.

Ha így próbálnál haladni az utcán, folyamatosan elesnél vagy majdnem elesnél és nem nagyon  jutnál így sehová, és ezt eléggé frusztrálónak éreznéd. Ez az, amit az elméd tesz veled mindig, amikor körbe-körbe járatod a gondolataid. Gyakorlatilag kiestél a tested egyensúlyából. Eltávolodtál az érzelmi középpontodtól, a boldog állapotodtól, bárhogy is nevezed ezt. Ekkor elkezdesz túlgondolkodni, kombinálni, hiszen valami nincs egyensúlyban a testben. Ha ekkor eszedbe jut ez a gyakorlat, hogy mit is igyekszel tenni, amikor hagyod, hogy az elme önmagában rohangásszon, akkor ez segíteni fog.

Azért beszélek erről olyan sokat – mert azon néhány ember kivételével, akiknek volt megvilágosodási élményük, amikor az elmén túl találták magukat (és ez nem történik meg túl sok emberrel a Földön) -, mert a legtöbbünknek végig kell menjünk a saját mintáink újrahuzalozási procedúráján. Tehát a kulcs ebben, hogy tudatában legyünk annak, amikor ez épp történik. Képesnek kell lennünk a testünkbe figyelni. Mint ahogy korábban is mondtam, tegyétek a kezeteket a testetekre, hozzátok magatokat a középpontba, tegyetek fel egy jó zenét, változtassatok valamit a környezetetekben, hogy megváltoztassátok az energiákat.

Ám nagyon elmeközpontú társadalom vagyunk. Így aztán, amikor az emberek nagyon agyalásban vannak, nagyon az elmében vannak és körbe-körbe járnak a gondolataik – ha közel kerülsz hozzájuk, és sokuknak kőröz így az elméje, te is kezdheted magad kibillenve érezni közöttük, hacsak észre nem veszed, hogy mi történik és használod a tudatosságod, megfigyelővé válsz és így vagy jelen mindabban, ami épp történik.

Ez a ’túlegyenensúlyozás’ csak egy olyan alapelv, amire emlékezhetsz, hogy segítsen az alap állapotot újra előállítani, amikor túl sok gondolat merül fel hirtelen.

Egy fontos dolog, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor igyekszünk elérni valamit vagy egy célt próbálunk megvalósítani: az élet egy hullám. A legtöbb, amit tehetsz emberként, hogy megtanulsz együtt úszni vele minden nap. Megtanulod a mellúszást, a hátúszást, a vízben való taposást, mert mindezekre szükség lehet, attól függően, hogy épp milyen az óceán egy adott napon.

Adtam már pár egyszerű eszközt az elmúlt hónapok előrejelzéseiben, amik arra lettek kitalálva, hogy segítsenek átalakítani azokat a területeket, ahol korlátozod magad, ahol kételkedsz magadban. Sokat beszéltem a korlátokról és mások energetikájáról és arról hogyan van mindez hatással ránk. Ezért, ha bármely terület számodra most aktuális, menj és olvasd újra a korábbi előrejelzéseket, júliustól októberig.

A mai üzenet inkább általános  üzenet a jelenlegi időszak energiájáról és arról, hogy mi felé tartunk éppen. Egy csodálatos sebezhetőség az, amit jelenleg megélünk, sokkal földeltebb, megalapozottabb módon, mint korábban bármikor.

Több hónappal ezelőtt említettem, hogy találkozni fogtok olyan emberekkel, akik nyitottabb szívűek, nyitottabbak és hajlandóbbak a kapcsolódásra. Mostanra már megszokhattátok, hogy egyre többen vannak ilyen emberek, mindez egyre valóságosabbá válik. Ahogy ez kezd majd a normális lenni, ez lesz az, ami segíti a női energiákat, hogy nagyobb jelenlétet érjenek el az életünkben.

A bennünk lévő nőies rész elfogadóbb, áramlóbb és képes jobban megbirkózni a változásokkal, mint a férfias részünk. Gondoljatok Lindára, a 81 éves asszonyra a repülőn. Erősen a női energiáit élte. Használta a férfias részét is, hogy logikusan gondolkodjon, illetve ahhoz, hogy mit kell tennie, hogy megkaphassa a csomagjait, stb. De ő leginkább csak egy nyitott szívű áramlás volt, és ezen a hullámon utazott az idő nagy részében. Ez az az új energia, amit emberi lényként földelünk, megalapozunk itt a Földön. Beletelik majd pár évtizedbe, mire tényleg az emberek részévé válik és nem lázadnak fel ellene, mint ahogy most tapasztaljuk.

Néhányatoknak lesznek furcsa pillanatai és reakciói, megtapasztalva mindezt. Lehet, hogy folyton veszekedtek valakivel, hogy kinek van igaza, mert más véleményen vagytok – ekkor valójában a férfias rész kiabál egy kicsit: „de ennek így kéne lennie!” A régi férfias részed próbál alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy már nincs ’egyetlen’ megoldás. Már nem csak egy megoldás van, hanem több is létezik. Minél kevésbé kapaszkodsz egy bizonyos irányhoz vagy egy bizonyos időhöz, annál könnyebb lesz számodra ez az időszak. Minél inkább harcolni akarsz, annál nehezebb lesz és nagyon sok érzelmet fogsz feldolgozni a veszekedés közben.

Tehát a következő hónapokban ennek a nőies résznek a hullámait fogjuk látni, ami feléleszti a férfias részt, támogatóan hat sok feladatra, tervre és emberbaráti mozgalomra a Földön. Továbbra is folytatódni fog a vita globálisan, kormányzatilag, gazdaságilag, környezetvédelmi téren. Minden, ami most zajlik, folytatódni fog.

Ehhez hozzáadódva megjelent egy erős… azt akarom mondani, hogy egy erős várandósság érhető el a Földön. Ez a várandósság pedig energetikailag folyamatosan elérhető. A teremtők ismerik ezt. Ha naponta teremtesz valamit, tudod, hogy reggel még várandós vagy vele, estére már kint a bébi, aztán kezded újra a következő nap.

Világszinten egy elképesztő erő növekszik a bensőséges, közösségalapú, emberbaráti irányultságú tervek körül. Ezek pedig egyre erősödnek. 2014 és 2015 a két nagy év a kiemelkedésre. Vannak emberek, akik most terveznek, létrehoznak olyan dolgokat, amikről most még semmit sem tudunk, ám a következő években előlépnek a találmányaikkal és megváltoztatják a társadalom és a gazdaság jövőjét, mindent.

Tehát a sebezhetőség, amihez kezdünk hozzászokni jó nekünk, mert kimozdít minket a régi férfias mintáinkból és segítséget nyújt abban, hogy új módon kezdjünk élni.

Csak legyetek tudatában a bennetek táncoló nőies/férfias részeknek. Vitában állsz éppen valakivel? Rugalmas a vitapartnered? Engednek téged szabadon létezni? Te engedsz másokat? Mennyire értékeled az életed minden egyes pillanatát?

A múlt havi előrejelzésben mondtam, hogy itt lenni a szeptemberi coloradói árvíznél, mennyire közelről megtapasztaltuk általa azt, hogy a halál és a veszteség egy pillanatnyi közelségben van bármikor. Ezért mindened iránt, amid van és az élet iránti nagyrabecsülés és hála létfontosságú életerő – egy döntés, ami jó a bolygónak és jó neked is.

Ez minden erre a hónapra, köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk decemberben.
Sziasztok.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/11/november-energy-forecast-where-feminine.html

Lee Harris – A Mosttal való eggyéválás

muzsa-rainbow2.jpg

“Ez a te megadásod, az a pillanatod, amikor megadod magad az életnek.
A létezésed pillanata, a jelenléted pillanata.
Annak a pillanata, hogy az legyél, akivé váltál.
Ez a jelen pillanattal való eggyéválásod.

És amikor oly bátran megadod magad a múltadnak,
egészében és teljességében, annyira intuitívan és bölcsen;
Szabaddá válasz az életed történetétől.

Az a hit, amihez korábban ragaszkodtál,
ahogy egy bizonyos módon élted az életed.
Amikor megadod magad annak, hogy ez a hit
valóban és teljességében feloldódjon,
már nem egy dobozszerű létezésben élsz tovább.
A bedobozolt élet véget ér és egy új élet kezdődik.
Az élet újra a sajátoddá válik, hogy újrateremtsd,
varázslóként, aki vagy.”

muzsa-rainbow2.jpg

A Z-k üzenete Lee Harrisen keresztül
A Mosttal való eggyéválás

fordította: Tara – Hivatásos Múzsa
forrás: Lee facebook oldala

Itt az ideje!

szivarv-szöveg

.
“Itt az ideje, hogy SZABAD legyél! Itt az ideje, hogy felhagyj a kereséssel és a próbálkozással. Nem kell kövessél valamiféle rituálét vagy bizonyos módon alkalmaznod egy titkos formulát, hogy összekapcsolódj önmagaddal. Nincs semmiféle speciális ceremónia és nem kell elmenj Indiába, Tibetbe vagy órákon keresztül meditálnod, hogy teljességgel önmagad legyél. A spiritualitás nem vallás különféle szabályokkal, amit követni kéne. A spirit-u-alitás te magad vagy. (Spirit=szellem, lélek; U=you=Te. [ford.megj.]) Itt és Most! Mielőtt elmész a következő tanfolyamra vagy elvonulásra, tudd… már most birtokában vagy! Nincs több kifogás! Nem adhatod át többé az erődet másoknak vagy dolgoknak. TE MAGAD VAGY AZ! Most menj és vigyél fényt a világba!”

~Sierra Goodman
~fordította: Tara, Hivatásos Múzsa

div1

Hozzátenném, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne elmenni tanfolyamokra vagy ne lehetne meditálni. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármit teszünk, tudjuk, hogy már ott vagyunk! Nem kívülről várja majd így senki azt, hogy megmutassák neki az utat. Nagy különbség! Az utat mind magunk választjuk és az elmélyülés eszközeit is. Ami lehet akár egy tanfolyam, vagy egy csendes meditáció is. A lényeg, hogy tudjuk, nem máshonnan érkezik…Önmagunkban van.
Tara