Tara – Negatívból kreatívba

 

Taraprofil-9829

Az energia semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

A harag, a düh is épp olyan energia, mint az öröm, az adrenalinfűtött állapot, a lelkesedés. Ugyanaz, más színben. Míg az egyiket igyekszünk kerülni, addig a másikat keressük, vágyunk rá. Pedig a szín mögötti lényeg ugyanaz.

Ahhoz, hogy ezt meglássuk, először az érzelmeinket kell megtanuljuk felismerni. Te hányféle érzelmet tudnál felsorolni?

Ha 4-5 megnevezése után leállsz a listával, akkor még nem mélyedtél el a többiben, keresd az árnyalatokat. A világ gyönyörű színpompáját az érzelmeink sokszínűsége, különböző mélységei adják. Az életünket az érzelmeinken át tapasztaljuk meg. Annak alapján alkotunk véleményt valamiről, hogy milyen érzelmek kísérik az adott dolgot, mit érzünk az adott pillanatban. És persze hajlamosak vagyunk túlzásokba esni és ha az egész napunk alatt egyetlen rossz dolog történt velünk, azt mondjuk a nap végén, hogy ez bizony rossz nap volt. Pedig a sokezer pillanatból aznap csak pár volt kellemetlen. Érdekes, hogy ritkán használjuk ezt az általánosítást a pozitív érzelmekre, általában csak akkor, ha szokatlanul erős örömérzetet élünk meg.

Most a negatív érzelmi energiák oldaláról szeretnék közelíteni, mert az életemben spontán módon már többször megtapasztaltam, hogy ezek rendkívül erős energiák és ha nem hagyom magam elragadtatni az árral, vagyis tudatos megfigyelője vagyok a saját tombolásomnak és belső kavargásomnak, akkor bizony hasznomra válik ez a felgyülemlett erő.

Épp úgy, ahogy egy kés is csak egy üres tárgy egészen addig, amíg valamire fel nem használjuk. Tudjuk, hogy kenhetünk vele vajat, vághatunk vele kenyeret vagy használhatjuk vérontó fegyverként is. Az energia is csak egy potenciál, amíg irányt nem adunk neki, amíg hozzá nem tesszük a bennünk lévő szándékot.

A harag (színű érzelem) általában hirtelen tör ránk, váratlanul óriási mennyiségű energia jelenik meg a testünkben, ami azonnali irányt követel magának. Mivel nem vagyunk hozzászokva ekkora energiamennyiséghez a testben, ezért kényelmetlennek érezzük és egyetértünk a belső követeléssel, azonnal szabadulni akarunk tőle. Érdekes, hogy épp ez történik egy hirtelen felkacagás esetében is, de ott egy picivel kevesebb energia bukkan fel, ami könnyebben kezelhető. Mindez a „kezelés” persze leginkább automatikusan működik bennünk. Egyfajta túlélő módszere a testnek, ami kommunikációban az aggyal működésbe lendíti az ismert reakció-utakat, tehát azonnali megoldásokat kínál a felgyülemlett energia levezetésére. Ilyenkor a cselekvéseink is automatikusak… kiabálunk, hadonászunk a végtagjainkkal, toporzékolunk vagy ütünk, vagyis valamilyen úton kivezetjük a testből a plusz energiákat, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez már gyerekkorunkban is így van, és sajnos nem tanítják a harag kezelési módját, így általában ugyanebben az automatizmusban éli le az ember az életét. Ám ennek nem muszáj így lennie.

Amint tudatossá válunk az adott pillanatra, máris lehetőségünk van nyakoncsípni az adott energiát és nekünk jobban tetsző irányt adni neki. Tudatossá válni rá mindössze annyit jelent, hogy tiszában vagyok azzal, hogy épp kiabálok, hogy épp olyan sok levegő tolult fel a tüdőmben, hogy érzékelem a belső nyomást. Hallom magam, ahogy kiabálok, látom magam, ahogy tombolok – ekkor, még ha nem is vagyok képes irányítani, de már megfigyelőjévé váltam a folyamatnak. Nem baj, ha nem sikerül uralni elsőre, másodikra… a lényeg a figyelem, a jelenlét.

Mondok pár saját példát, hogy lásd hogy tud mindez megjelenni a mindennapokban. Ezeket olvasva egész biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jutnak majd példák a saját életedből is.

Régen, aktív táncos korszakom hajnalán a színpadra lépés előtt eléggé izgultam. Ennek az érzésnek a neve lámpaláz, de én simán csak félelemnek hívtam. Általában akkor jelent meg bennem, amikor már a függöny mögött álltam és vártam, hogy kilépjek a színpadra. Az öltözőben még nem volt jelen, sőt a színpadra vezető lépcsőn sem. Pont a függöny mögött állva mutatkozott meg. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlenül sok energia jelent meg a gyomromban, erős kavargással. Szerencsére az automatizmusom nem hányingerrel, csak remegéssel reagálta le a dolgot, így lehetőségem volt megfigyelni. Minden fókuszomat erre a kavargásra irányítottam és úgy tekintettem rá, mint egy belső tüzijátékra és gondolatban kiküldtem a rakétákat felfelé a fejtetőmön, oldalt a karjaimon keresztül és átengedtem magamon mindennek a hullámzását.
Ez még csak egy kezelési módja volt ennek az energiafelfokozódásnak. Később már irányt is tudtam adni neki. Minden alkalommal felbukkant, így remek gyakorlás volt ez a számomra. Később már számítottam rá és ezért a belső feszültségnek már én adtam irányt, hasznosítva a többletenergiát. Arra használtam, hogy képzeletben elárasztottam vele a testemet, így a gyomromban lévő feszültség eloszlott minden irányba és hagytam, hogy a szétáradó energia feltöltse és könnyűvé, mozgékonyabbá tegye a testem. Így mikor kiléptem a színpadra, plusz életerővel telve érkeztem meg a közönség elé. Ahelyett, hogy lebénított volna, a félelem átfordult támogató erővé.

A legfrissebb átfordítós élményem épp most volt, futás közben. A futópálya egy gyönyörű, nagy parkban van, a gyalogosok mégis szeretnek a keskeny pálya puha anyagán sétálni. Amíg nincsenek útban, nem gond. Ám ma útban voltak. Kikerülhetetlenül. Mikor megláttam őket, éreztem, hogy azonnal óriási energiatöbblet keletkezik bennem, ez az úgymond „mindjárt felrobbanok” állapot. Rákiabáltam a pályát teljes széltében elfoglalókra, és szerencsére észrevették magukat, így tovább tudtam haladni. Ám a düh nem olyan érzelem, hogy csak úgy jön és megy, az első kiáradás után általában még bőven van hátramaradó energia belőle. Ezt éreztem is magamban és úgy döntöttem, hogy nem mérgezem magam vele, tehát nem forrongok, hanem a hasznomra fordítom. A bennem lévő többletenergiát gondolatban egy pillanat alatt átáramoltattam az izmaimon futás közben és olyan lendületet adott ez a testemnek, hogy a szokásos 2 kör helyett 3 kört futottam könnyedén, erős fáradás nélkül.

Jó dolog, ha van hová elvezetnünk a plusz energiákat. Ha bent marad a testünkben, akkor gondokat is okozhat és a maga módján talál utat, sokszor betegségek formájában, hogy a test újra egyensúlyba kerülhessen. Ezért (is) fontos a tudatosság, mert, ha felismerjük a plusz erő jelenlétét, mi adhatunk neki irányt. Akár kicsit késleltetve is, amit általában valamilyen kreatív dologba tudunk belevinni. Lehet, hogy csodásan kitakarítjuk a lakást, vagy lakodalomnyi ételt főzünk, esetleg nekiállunk egy új fejezetet írni a könyvünkbe, kétszer annyit tudunk gyakorolni a kedvenc hangszerünkön, stb.

Ha érzékeled magadban a többletet akár jó érzésekkel, akár kellemetlenekkel, tudd, hogy lehetőséged van kezdeni vele valamit. Erőt kaptál, tekints rá ajándékként, mint a váratlan plusz pénzre. Arra általában mindenkinek van egy válasza, hogy mit kezdene, ha plusz pénz állna a házhoz. Vajon mit tennél, ha plusz energiákhoz jutnál? Vedd észre, hogy az élet bőségesen ellát plusz energiákkal, érzelmek formájában. Mit akarsz vele kezdeni? Építsd be, vezesd ki, adj formát neki, teremts, alkoss, mozgasd, tartsd áramlásban. Ne félj a negatív érzelemtől, hiszen az pusztán színezett energia.
Az energia pedig semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

.
Tamás Kriszti Tara

http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

 

Lee Harris – 2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

2014. február 6.

LeeHarris

2014: A kiemelkedés, felemelkedés éve

 

Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az időszaknak, amiben élünk, miszerint 2012 egy fordulópont volt. Sokan azt kérdezik: Mikor kezdődik az Aranykor?
Ám bárhová is nézünk a bolygón, a dolgok távol állnak az aranytól. A pusztítás hatalmas méreteket ölt, mindez jelenleg is történik.

Olyan történeteket mondanak nekünk, amik nem igazak, azért, hogy egyetértést váltsanak ki belőlünk olyan szabályzásokra és tettekre, amik csak tovább erősítik a pusztítást.

Akkor miért értünk egyet? Mikor kezdődött mindez?

2011-ben rögzítettem egy üzenetet, aminek „A felvilágosultság éve” címet adtam. Ebben az üzenetben arról is beszéltem, hogy mikor kezdtek a dolgok átvilágításra kerülni, ami által ráláthatunk mindenre. Épp olyan erősen rálátunk az árnyékokra, ahogy a fényre.

A legmegvilágosodottabbak azok, akik látták a legerősebb árnyékokat is. Azok, akik megértik a fájdalmat és a szenvedést, ami oly sokakkal történik a Földön, és mindennek köszönhetően a fókuszukat, figyelmüket arra fordítják, hogy minél több fényt hozzanak létre.

Egyek vagyunk – egy tudat, egy kollektíva. Ám nagyon megoszlik a véleményünk és az, ahogyan a világot látjuk.

Néhányan, akik ezt az üzenetet hallgatják, dühösek lesznek, mert nem értenek egyet vele. És pontosan ez a cél.
Megosztott emberekként van ránk szükség, hiszen amikor különbözünk, amikor egymással harcolunk. Amikor félünk attól, ami történik, akkor erőtlenek vagyunk.
És amikor erőtlenek vagyunk, akkor nem avatkozunk bele olyan dolgokba, amikre most hívást kaptunk, hogy álljunk ki magunkért.

A világ nem fekete és fehér. Egyetlen vita sem csak fekete vagy fehér. Mindig jelen van a szürke több árnyalata.

Mégis mi emberek tréningelve vagyunk arra, hogy féljünk. Képekkel és szubliminális üzenetekkel bombáznak bennünket, hogy félelmet keltsenek bennünk, féltsük az életünket, féltsük önmagunkat és a körülöttünk lévő világot.

Elfeledkeztünk a lelkünkről. Elfeledkeztünk arról, hogy összehangolódjunk a szívünk lelkiségével, a belső testünkkel, a belső elménkkel, a magasabb énünkkel.

Ezen állítások közül sokat nevetségessé tettek, kinevettek, de egyszerű a helyzet. Jelen van benned egy szívverés, és ez a szívverés keringeti a vért a testedben, hogy életben tartson.

A lelkednek, a szellemednek is van szívverése. És ez az a részed, amely folyamatosan támogat téged abban, hogy nagyobb és nagyobb magasságokat érj el, növekedj. Támogat abban, hogy előre lépj, nagyobb legyél, többet érezz.

A növekedés egy belső folyamat. Ez nem a külső érvényesülésről szól. Ez nem arról szól, hogy inkább extrovertált (kifelé forduló) legyél az introvertált (befelé forduló) helyett. Ez arról szól, hogy engedd magad, hogy többet és többet és többet érezz.

Sokan vitatkoznak ezzel, mert nem akarják a világ fájdalmát érezni. Nem akarják látni a szenvedést. Mégis itt rejlik a megerősödés és a megvilágosodás, hiszen mindez létezik, itt van. Ha visszahúzódsz ezektől az azért van, mert a testedben létezik egy azonosság azzal a bizonyos szenvedéssel.

Ez nem meglepő, hiszen amikor egy ilyen energiamezővel rendelkező bolygón élsz, nem tehetsz mást, minthogy szembesülsz azzal, hogy az élet teljes spektruma és az érzelmek mind áthaladnak rajtad.

Ennek az időszaknak a nagy igazsága az, hogy visszahívnak bennünket saját magunkba, a magasabb énünkbe, a legmagasabb énünkbe.

Ez egy érzés.

Ez jelenti a különbséget. Hogy hogyan érzed magad, ahogy végigsétálsz az utcán, élőnek érezve magad, nyitottnak és hálásnak mindazért, ami az életedben történik, amit látsz, tapasztalsz. Ahogy ránézel a fákra, a gyönyörű épületekre, vagy ahogy egy kellemes beszélgetést folytatsz egy barátoddal.

Ez az az érzés, amit növelnünk kell – egyre jobban és jobban és jobban, mindig.

Azok, akik eltökélték, hogy pusztítást hoznak erre a bolygóra – és léteznek ilyen emberek – nem akarják, hogy több időt tölts a saját fényedben, a saját szeretetedben.
Így ők beszivárogtak a társadalomba és már a kezdetek óta itt vannak. Egyfajta félelem-sablont hoztak létre, ami mindannyiunkon áthalad.

Sokan, akik ezt hallgatjátok, nem örültök annak, amiről beszélek. Úgy gondoljátok, hogy rossz dolog a negatívumra fókuszálni. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a negatívumot.

Lélekként, spirituális létezőkként mindezt tökéletesnek látjuk.
Bízhatunk benne, hogy mindez egy utazás és létezik és működésben van a sors, a végzet a háttérben a Földön.

Azonban szabad akarattal is rendelkezünk.

Meg van az a lehetőségünk, hogy minden nap felkeljünk és nem csak a saját életünket tegyük egy kicsit jobbá, hanem azokét is, akik körülöttünk élnek.

Ezt azonban csak akkor vagyunk képesek megtenni, ha bízunk mindabban, ami bennünk van.

Hogy bízni tudj abban, aki belül vagy, nagy tudatosságot, szorgalmat és megegyezéseket igényel önmagaddal, hogy visszatérsz mindahhoz, amit megtapasztaltál az életedben és átérzed azokat a dolgokat is, amiket azelőtt nem éreztél.

Ugyanakkor ma, ezen a napon beleegyezel abba, hogy felébredsz, hogy láthass mindent, ami körülötted történik.
És ha észreveszed, hogy túlságosan félsz attól, amit láthatsz, akkor kedves leszel magadhoz és időt adsz magadnak minderre – ám megtartod a felébredési szándékod.

2014: A felemelkedés éve, a felemelkedésre kér téged.

Néhányan sürgősséggel, vészhelyzetekkel emelkedtek, amikkel az energiáitokat mások megsegítésére használhatjátok, vagy önmagatokban tapasztaljátok mindezt, ami megmutatja számotokra az erőtöket, belső életeteket, amiről nem is tudtátok, hogy birtokában vagytok.

A világnak szüksége van a segítségünkre. Megintcsak egy olyan kijelentés, ami sokatoknak nem tetszik.

Szabadságotokban áll, hogy ne értsetek egyet. Megengedett, hogy ne értsetek egyet.

Azonban, ha igyekszünk megváltoztatni mások véleményét csak azért, mert nem tetszik nekünk, hogy nem értenek velünk egyet, akkor pontosan azt a háborús játékot játsszuk, ami évszázadok óta jelen van ezen a bolygón.

A háború energiája erős. A félelmektől erősödik és bárhová megy, életeket vesz el.

Nem tudsz mindig elmenekülni a sötétség elől. Néha olyan érzéseket élsz meg, amik a sötétséghez kapcsolódnak vagy sötétséget tapasztalsz az életedben.

Ám minél inkább begyűjtöd és táplálod a saját belső fényed, annál erősebbé válik a fény és a szeretet, amivé válsz.

És ez az, ami át tud világítani minden sötétségen, hiszen a sötétség a félelmeid által tud csak növekedni.

Érezhetünk félelmet időről időre és feldolgozhatjuk azt a testünkön keresztül, de ha félelemből cselekszünk vagy félelemből reagálunk, akkor a háború energiamezejében játszunk.

Olyan tágas ez az univerzum és mi pusztán egyetlen bolygó vagyunk ebben a mindenségben, egyetlen emberi faj. De oly sok energia van, amit az emberi testen túl is érzékelhetsz, az emberi fajon túl.

Néhányan „magasabb énnek” hívják, mások „angyaloknak” vagy „nagy szellemnek”; sok megnevezése létezik. Ez az a részed, ami napi szinten megnyitja a szíved arra, hogy többet érezz. Hogy érezd a szeretetet, az együttérzést a szomszédod iránt, hogy tegyél valamit valakiért, akinek szüksége van a segítségre.

Többen már eljutottatok arra a pontra, ahol ez egyre könnyebb és könnyebb, mert már nem manipulálnak benneteket más emberek elvárásai.

Megtanultátok, hogy meghúzzátok a határaitokat ott, ahol a határok meghúzása szükséges; ha valaki elvenni akar tőletek, ahelyett, hogy nyitott lenne arra, amit adni tudsz. Nagy különbség van e két dolog között.

Bízz abban, merre visz az utad ebben az évben, hogy szolgálhass az energiáiddal.

Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy annyi szeretettel neveld a gyermeked, amennyivel csak tudod és ez pont elég is lesz.
Meglehet, hogy ez az év arról fog szólni számodra, hogy segítsd a környezeted, ahogy csak tudod, és ez pont elég is lesz.

Emberek nagyszerű mintázata vagyunk és egymás között, ha egyre inkább emelkedünk, annál több fényt tudunk behozni oda, ahol arra szükség van.

Emelkedsz-e? Felemelkedsz-e a saját életedbe, ebbe a világba, nagyszerűbben, mint valaha?

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com
(Info: Lee januári előrejelzése elmaradt, ebben az évben ez az első üzenet tőle. Tara)
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/02/2014-year-of-emergence.html

Lee Harris (nov) – Ahol a nőies rész termékenyíti meg a férfiasat

2013. november 5.

LeeHarrisAhol a nőies rész
termékenyíti meg a férfiasat…

 

Hello mindenki, üdv a 2013 novemberi energia-előrejelzésben.

Őrület az idő. El sem hiszem, hogy már 11 hónapja volt az, hogy a decemberi előrejelzést készítettem.  Ígéretes előrejelzés volt, mert épp 2012 decembere volt és az emberek véleménye megoszlott aközött, hogy világvége lesz-e vagy űrhajók landolnak-e, illetve valami óriási változásnak nézünk elébe.

Ahogy én is és mások is beszéltek róla korábban, az évezredeken át meglévő tudásunk szerint, ez az év mindig egy jelzőpont volt, mindig a tudatban történő változására utalt. Ahogy a legtöbb ember esetében történik, az energiatest (és az érzelmeink, gondolataink) gyorsabb változásra képes, mint a fizikai test. Ugyanez a helyzet ezzel a tudatban történő változással. Időbe telik leföldelni, fizikai szintre hozni.

Sokan még mindig a sokk utóhatása alatt vannak: „Nos, nem landolt egyetlen űrhajó sem.” vagy „Nem mentett meg bennünket senki.” Sokan még mindig zavartan figyelik a világban végbe menő strukturális változásokat. Igen, akárhová nézünk, változásokat látunk, a bankrendszerben, a kormányokban. A társadalom minden általunk ismert aspektusa újragondolásra kerül, illetve megkérdőjeleződik – mindez most is történik. Egyszerűen csak több időbe telik, mire általános elterjedt eredményét láthatnánk ezeknek, több időbe, mint amit az emberek szeretnének, elvárnának. Erre pedig fontos emlékezzünk, hogy a középpontunkban tarthassuk magunkat.

Sok évvel ezelőtt készítettem egy csatornázást, amiben említették, hogy az átalakulási időszak sokkal tovább fog tartani, mint amit várnánk és 2013-2020-ig mutatkoznak meg azok a változások, amit a 2012-es év felkavar.

Fontos, hogy erre emlékezzünk, amikor éppen káosz vesz körbe minket. A változás most állandóan jelen van. Ma reggel Marc-kal a videósunkkal a következő szó jutott eszünkbe: törékenység.

Úgy tűnik, hogy igen sok dolog törékeny jelenleg. Érezheted magadat vagy a jelenlegi érzéseidet törékenynek. Esetleg azokat a dolgokat, amiket próbálsz megvalósítani a külvilágban és nem tudod, hogy sikerülnek-e vagy sem. Sokaknak akad technikai problémájuk vagy gondjuk a technológiával. Az emberek általánosan problémákat tapasztalnak a mindennapi élet zajlásával kapcsolatban is.

Természetesen mindennek az ajándéka az számunkra, hogy megtanulunk türelmesebbek lenni. Megtanuljuk, hogy nem mindig úgy kell alakuljanak a dolgok, ahogy korábban alakultak. Ez ugyanúgy igaz ránk egyénenként és igaz azokra a dolgainkra is, amit megteremtünk, amiken dolgozunk a világban.

Épp most értem vissza Európából, ahol egy hónapot töltöttem Szlovéniában. Három repülőjárattal jutottam haza. Az utolsó járaton egy elképesztően csodás nő ült mellettem, Linda, aki 81 éves. Mindig is csodáltam az idős kort, mindig érdekeltek az idős emberek. Ha ilyen sokáig él valaki, milyen érzés 80 év változásain keresztül menni? Mert én még csak 37 éves vagyok és így is nagyon másnak érzem magam, mint 5, 10, 15 évvel ezelőtt.

Ami leginkább megfogott Lindában, az a benne lévő hála volt. Sugárzott a szeméből. Beszélgettünk és megkérdeztem: „Mi a tapasztalata arról, hogy leélt 81 évet? Milyen érzés ez? Milyen ez?”

Ő pedig azonnal válaszolt. Rögtön rávágta: „Egy kicsi kansasi városkában nőttem fel. Csupán az, hogy eljuthattam most New Yorkba, hogy meglátogassam a gyerekeimet és az unokáimat, láthassak egy színdarabot a Broadway-n, már az is csodálatos élmény  a számomra.”

Beszélgettünk az egészségi problémáiról amik épp most jelen vannak az életében, vagy hogy elveszítette a férjét, de ő mégsem ezekre fókuszált, amikor feltettem neki a kérdést. Abban a pillanatban, ahogy feltettem neki a kérdést, felcsillantak a szemei hálát és érdeklődést mutatva. Engem is átjárt az ő fénye. Úgy éreztem magam: „Hűha! Én is ilyen szeretnék lenni, amikor annyi idős leszek, mint ő, vagy akár korábban is.” Számomra Linda volt a teljes spirituális igazság – valaki, aki egy fizikai testben él, átéli ezt a sokoldalú  tapasztalást itt a Föld bolygón és kihozza belőle a legtöbbet, hálával. És mert ő kihozza az életéből a legtöbbet, látnotok kellett volna, ahogy végigmentünk a reptéren – mert elkísértem őt a csomagjait felvenni –, hogy mennyien igyekeztek vele szóba elegyedni és mennyien keresték a közelségét, mert megérezték, hogy mi mindent képes önmagában hordozni és mit tud nyújtani ebből.

Mindaz a ’munka’, amit magunkon végzünk, önfejlesztés, átalakulás, maga a spiritualitás – mindezek egy kozmikus tréfa a számomra, mert végül eljön egy pont, amikor nincs szükségünk további munkára. Nem kell elolvasnunk egy újabb könyvet. Nem kell meghallgassunk egy újabb filozófiai előadást a spiritualitásról. Ez az a pont, amit mindenki szeretne elérni. Az, amikor elérsz egy magasabb szintet az életed áramlásában, ahol minden, amit teszel, amit megtapasztalsz, teljes szívvel, felnagyítódik. Ezt keresi mindenki. A kapcsolódás érzését, az áramlást.

Sok időt fordítok arra ezekben az előrejelzésekben, hogy az elmét célozzam meg, mert az elme a társadalmunk egyik ’betegsége’. A túlgondolkodás, a neurotikus gondolatok, amik megvalósulására engedélyt adunk, mert az érzelmek nincsenek a középpontban, ezek mind az elme ’betegségének’ jelei. Elfelejtettük hogyan használjuk a belső kapcsolódásunkat, hogy hozzákapcsolódjunk mindahhoz, ami bennünk zajlik – ami pedig megnyugtatná a testet és az érzékeket, végül pedig az elmét is.

A legutóbbi előadásomon osztottam meg ezt a gyakorlatot, ha épp meg tudod tenni, csináld velem kérlek:

Bárhol vagy most, ha fel tudsz állni, kérlek állj fel. Amikor állsz, kezdj el előre dőlni egészen addig, amíg már majdnem előre borulnál. Abbahagyhatod, mielőtt felborulsz. Ám, ha tovább mész egész addig a pontig, amikor már elveszíted az egyensúlyod, figyeld meg ezt az érzést a testedben.

Ha így próbálnál haladni az utcán, folyamatosan elesnél vagy majdnem elesnél és nem nagyon  jutnál így sehová, és ezt eléggé frusztrálónak éreznéd. Ez az, amit az elméd tesz veled mindig, amikor körbe-körbe járatod a gondolataid. Gyakorlatilag kiestél a tested egyensúlyából. Eltávolodtál az érzelmi középpontodtól, a boldog állapotodtól, bárhogy is nevezed ezt. Ekkor elkezdesz túlgondolkodni, kombinálni, hiszen valami nincs egyensúlyban a testben. Ha ekkor eszedbe jut ez a gyakorlat, hogy mit is igyekszel tenni, amikor hagyod, hogy az elme önmagában rohangásszon, akkor ez segíteni fog.

Azért beszélek erről olyan sokat – mert azon néhány ember kivételével, akiknek volt megvilágosodási élményük, amikor az elmén túl találták magukat (és ez nem történik meg túl sok emberrel a Földön) -, mert a legtöbbünknek végig kell menjünk a saját mintáink újrahuzalozási procedúráján. Tehát a kulcs ebben, hogy tudatában legyünk annak, amikor ez épp történik. Képesnek kell lennünk a testünkbe figyelni. Mint ahogy korábban is mondtam, tegyétek a kezeteket a testetekre, hozzátok magatokat a középpontba, tegyetek fel egy jó zenét, változtassatok valamit a környezetetekben, hogy megváltoztassátok az energiákat.

Ám nagyon elmeközpontú társadalom vagyunk. Így aztán, amikor az emberek nagyon agyalásban vannak, nagyon az elmében vannak és körbe-körbe járnak a gondolataik – ha közel kerülsz hozzájuk, és sokuknak kőröz így az elméje, te is kezdheted magad kibillenve érezni közöttük, hacsak észre nem veszed, hogy mi történik és használod a tudatosságod, megfigyelővé válsz és így vagy jelen mindabban, ami épp történik.

Ez a ’túlegyenensúlyozás’ csak egy olyan alapelv, amire emlékezhetsz, hogy segítsen az alap állapotot újra előállítani, amikor túl sok gondolat merül fel hirtelen.

Egy fontos dolog, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor igyekszünk elérni valamit vagy egy célt próbálunk megvalósítani: az élet egy hullám. A legtöbb, amit tehetsz emberként, hogy megtanulsz együtt úszni vele minden nap. Megtanulod a mellúszást, a hátúszást, a vízben való taposást, mert mindezekre szükség lehet, attól függően, hogy épp milyen az óceán egy adott napon.

Adtam már pár egyszerű eszközt az elmúlt hónapok előrejelzéseiben, amik arra lettek kitalálva, hogy segítsenek átalakítani azokat a területeket, ahol korlátozod magad, ahol kételkedsz magadban. Sokat beszéltem a korlátokról és mások energetikájáról és arról hogyan van mindez hatással ránk. Ezért, ha bármely terület számodra most aktuális, menj és olvasd újra a korábbi előrejelzéseket, júliustól októberig.

A mai üzenet inkább általános  üzenet a jelenlegi időszak energiájáról és arról, hogy mi felé tartunk éppen. Egy csodálatos sebezhetőség az, amit jelenleg megélünk, sokkal földeltebb, megalapozottabb módon, mint korábban bármikor.

Több hónappal ezelőtt említettem, hogy találkozni fogtok olyan emberekkel, akik nyitottabb szívűek, nyitottabbak és hajlandóbbak a kapcsolódásra. Mostanra már megszokhattátok, hogy egyre többen vannak ilyen emberek, mindez egyre valóságosabbá válik. Ahogy ez kezd majd a normális lenni, ez lesz az, ami segíti a női energiákat, hogy nagyobb jelenlétet érjenek el az életünkben.

A bennünk lévő nőies rész elfogadóbb, áramlóbb és képes jobban megbirkózni a változásokkal, mint a férfias részünk. Gondoljatok Lindára, a 81 éves asszonyra a repülőn. Erősen a női energiáit élte. Használta a férfias részét is, hogy logikusan gondolkodjon, illetve ahhoz, hogy mit kell tennie, hogy megkaphassa a csomagjait, stb. De ő leginkább csak egy nyitott szívű áramlás volt, és ezen a hullámon utazott az idő nagy részében. Ez az az új energia, amit emberi lényként földelünk, megalapozunk itt a Földön. Beletelik majd pár évtizedbe, mire tényleg az emberek részévé válik és nem lázadnak fel ellene, mint ahogy most tapasztaljuk.

Néhányatoknak lesznek furcsa pillanatai és reakciói, megtapasztalva mindezt. Lehet, hogy folyton veszekedtek valakivel, hogy kinek van igaza, mert más véleményen vagytok – ekkor valójában a férfias rész kiabál egy kicsit: „de ennek így kéne lennie!” A régi férfias részed próbál alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy már nincs ’egyetlen’ megoldás. Már nem csak egy megoldás van, hanem több is létezik. Minél kevésbé kapaszkodsz egy bizonyos irányhoz vagy egy bizonyos időhöz, annál könnyebb lesz számodra ez az időszak. Minél inkább harcolni akarsz, annál nehezebb lesz és nagyon sok érzelmet fogsz feldolgozni a veszekedés közben.

Tehát a következő hónapokban ennek a nőies résznek a hullámait fogjuk látni, ami feléleszti a férfias részt, támogatóan hat sok feladatra, tervre és emberbaráti mozgalomra a Földön. Továbbra is folytatódni fog a vita globálisan, kormányzatilag, gazdaságilag, környezetvédelmi téren. Minden, ami most zajlik, folytatódni fog.

Ehhez hozzáadódva megjelent egy erős… azt akarom mondani, hogy egy erős várandósság érhető el a Földön. Ez a várandósság pedig energetikailag folyamatosan elérhető. A teremtők ismerik ezt. Ha naponta teremtesz valamit, tudod, hogy reggel még várandós vagy vele, estére már kint a bébi, aztán kezded újra a következő nap.

Világszinten egy elképesztő erő növekszik a bensőséges, közösségalapú, emberbaráti irányultságú tervek körül. Ezek pedig egyre erősödnek. 2014 és 2015 a két nagy év a kiemelkedésre. Vannak emberek, akik most terveznek, létrehoznak olyan dolgokat, amikről most még semmit sem tudunk, ám a következő években előlépnek a találmányaikkal és megváltoztatják a társadalom és a gazdaság jövőjét, mindent.

Tehát a sebezhetőség, amihez kezdünk hozzászokni jó nekünk, mert kimozdít minket a régi férfias mintáinkból és segítséget nyújt abban, hogy új módon kezdjünk élni.

Csak legyetek tudatában a bennetek táncoló nőies/férfias részeknek. Vitában állsz éppen valakivel? Rugalmas a vitapartnered? Engednek téged szabadon létezni? Te engedsz másokat? Mennyire értékeled az életed minden egyes pillanatát?

A múlt havi előrejelzésben mondtam, hogy itt lenni a szeptemberi coloradói árvíznél, mennyire közelről megtapasztaltuk általa azt, hogy a halál és a veszteség egy pillanatnyi közelségben van bármikor. Ezért mindened iránt, amid van és az élet iránti nagyrabecsülés és hála létfontosságú életerő – egy döntés, ami jó a bolygónak és jó neked is.

Ez minden erre a hónapra, köszönöm, hogy itt voltatok. Találkozunk decemberben.
Sziasztok.

Sok szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/11/november-energy-forecast-where-feminine.html

Lee Harris – A Mosttal való eggyéválás

muzsa-rainbow2.jpg

“Ez a te megadásod, az a pillanatod, amikor megadod magad az életnek.
A létezésed pillanata, a jelenléted pillanata.
Annak a pillanata, hogy az legyél, akivé váltál.
Ez a jelen pillanattal való eggyéválásod.

És amikor oly bátran megadod magad a múltadnak,
egészében és teljességében, annyira intuitívan és bölcsen;
Szabaddá válasz az életed történetétől.

Az a hit, amihez korábban ragaszkodtál,
ahogy egy bizonyos módon élted az életed.
Amikor megadod magad annak, hogy ez a hit
valóban és teljességében feloldódjon,
már nem egy dobozszerű létezésben élsz tovább.
A bedobozolt élet véget ér és egy új élet kezdődik.
Az élet újra a sajátoddá válik, hogy újrateremtsd,
varázslóként, aki vagy.”

muzsa-rainbow2.jpg

A Z-k üzenete Lee Harrisen keresztül
A Mosttal való eggyéválás

fordította: Tara – Hivatásos Múzsa
forrás: Lee facebook oldala

Itt az ideje!

szivarv-szöveg

.
“Itt az ideje, hogy SZABAD legyél! Itt az ideje, hogy felhagyj a kereséssel és a próbálkozással. Nem kell kövessél valamiféle rituálét vagy bizonyos módon alkalmaznod egy titkos formulát, hogy összekapcsolódj önmagaddal. Nincs semmiféle speciális ceremónia és nem kell elmenj Indiába, Tibetbe vagy órákon keresztül meditálnod, hogy teljességgel önmagad legyél. A spiritualitás nem vallás különféle szabályokkal, amit követni kéne. A spirit-u-alitás te magad vagy. (Spirit=szellem, lélek; U=you=Te. [ford.megj.]) Itt és Most! Mielőtt elmész a következő tanfolyamra vagy elvonulásra, tudd… már most birtokában vagy! Nincs több kifogás! Nem adhatod át többé az erődet másoknak vagy dolgoknak. TE MAGAD VAGY AZ! Most menj és vigyél fényt a világba!”

~Sierra Goodman
~fordította: Tara, Hivatásos Múzsa

div1

Hozzátenném, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne elmenni tanfolyamokra vagy ne lehetne meditálni. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármit teszünk, tudjuk, hogy már ott vagyunk! Nem kívülről várja majd így senki azt, hogy megmutassák neki az utat. Nagy különbség! Az utat mind magunk választjuk és az elmélyülés eszközeit is. Ami lehet akár egy tanfolyam, vagy egy csendes meditáció is. A lényeg, hogy tudjuk, nem máshonnan érkezik…Önmagunkban van.
Tara

Lee Harris (július) – Akcióba lendülés evolúciónk spiráljában

2012. július 5.

*Az előrejelzés első szakaszát most kihagytam, mivel főleg csak ismételte az elmúlt hónapok üzeneteit. Már majdnem teljesen készen voltam a megírásával, mégsem éreztem egészen jónak. Az ismétlések főleg a korábban is említett tünetekről szóltak, amiket 2012-ben tapasztalhat(t)unk és sokak számára még mindig jelen vannak. Tehát ha gondolod, olvasd el a korábbi pár hónap üzeneteit és nézd meg mit tudsz belőlük hasznosítani a magad számára. Néhányan csak most fognak találkozni azokkal az aspektusokkal, amiket a korábbi anyagokban említettem. (Lee)

Akcióba lendülés evolúciónk spiráljában

2012 második fele elkezdődött és a cselekvések ideje most jött el leginkább a számunkra, erőteljesebben, mint korábban. Mindenhol ezt fogjuk látni. Az elkövetkező hat hónapban több külsődleges, gyakorlatban is megjelenő változással fogunk találkozni. Mindannyian eljátsszuk a saját szerepünket ezekben a változásokban. A saját helyünkre a testünk fog elvezetni bennünket, azzal, ahogy érzi magát a megtörténő eseményekkel kapcsolatosan. Lesznek olyan időszakaink, amikor fáradtak leszünk és igyekszünk felzárkózni a történésekhez, mert mindez intenzív időszak a testünk számára. Ezért tartsd tiszteletben a saját igényeidet, szükségleteidet, éppúgy, ahogy másokra figyelsz, amikor igyekszel nekik segíteni. Főleg akkor, ha segítő, adó típusú vagy, illetve ha világítótoronyként vagy jelen mások életében, akiknek szükségük van segítségre, iránymutatásra. A nők, illetve azok a férfiak, akiknek a női, gondoskodói oldaluk erős – főleg ti fogadjátok meg ezt a tanácsot. A szükségletek megsokszorozódnak, ezért az önmagatokról való gondoskodásra is nagyobb figyelmet kell fordítanotok.

Amikor csak lehetséges, júliusban fordítsátok az érzelmeiteket cselekvésbe.

Hogyan szeretnétek élni az életeteket?

Min szeretnétek változtatni a következő hetekben, hónapokban?

Hogy szeretnétek, hogyan nézzen ki ez a bolygó és a rajta lévő élet a jövőben?

Ez a sok-sok kérdés időszaka. És nem könnyű feladat átmenni ezen a folyamaton.

Arra kértek bennünket, hogy lépjünk ki a korábban ismert életünkből, amit évtizedeken keresztül éltünk és nézzünk egy kicsit közelebbről a dolgokra, amik történnek. Lessünk be a függöny mögé, bármilyen félelmetes is. Összezavaró lehet meglátni, ahogy a változások zajlanak. Még akkor is, ha az élet felépítése alapvetően olyannak látszik most is, amilyennek szokott – mégsem érezzük ugyanolyannak. A gyors változások átérzése van jelen júliusban, sokkal erősebben, mint a korábbi hónapokban ebben az évben.

Felkértek bennünket, hogy tegyünk fel kérdéseket a jövőnkre vonatkozóan. Kérdéseket a bolygó készleteivel kapcsolatosan, a bankrendszerrel és a kormányokkal kapcsolatosan. Olyan kérdéseket, amiket valószínűleg sosem tettünk volna fel, olyan válaszokkal, amik érthetetlennek tűnnek. Sokkal több ember gondolkozik el azon, hogy hová jutottunk, mint faj ezen a bolygón. Sokkal több ember fordítja kifelé is a figyelmét az otthona négy falán túlra és tárul fel előttük egy nagyobb kép. Olyan kép, olyan különleges körülményekkel, amikkel őseinknek nem kellett foglalkozniuk.

Olyan kérdéseket teszünk fel, amiket korábban a kormányaink, a szüleink vagy a vállalat, ahol dolgozunk, tettek fel helyettünk. Ez egy kollektív változás.

Mit teremt bennünk ez a változás? Fodrozódásokat, hullámokat generál az energiáinkban, a fizikai testben. Az energetikai test hordozza az érzelmeinket, gondolatainkat és a lelkünket. A fizikai test hordozza a leföldelt és történelmi, múltbéli részünket.

Néhány tapasztalás, amit ezek a hullámok hoznak számunkra: zavarodottság, félelem, felszabadulás, gyász, klausztrofóbia, izgatottság, harag, felébredés, szomorúság, megvilágosodás.

Mindez univerzális tapasztalás, azonban lehet, hogy nektek is át kell mennetek rajta. Néhányan a rák katalizátorán keresztül élik meg, mások a munkájukat veszítik el, megint mások az érzékelésükön keresztül élik meg mindazt, ami most a világban történik.

Sokféle út, ugyanaz a végállomás.
Sokan, akik ezt olvassátok, nem tapasztaljátok meg ezeket a reakciókat, amiket itt felsoroltam. De mindannyiótok kapcsolódik legalább egyikhez a fent leírt tapasztalásokból. Mert ez a tapasztalati skála most „mi magunk” vagyunk. Mindannyian az emberiség szőnyegének egy különleges rajzolatát képezzük, de körülzárva a reakciók és érzelmek egy bizonyos skálájával. Körülzárva, mert átvesszük egymástól és megosztozunk a csoport-reakciókon, amik körülvesznek bennünket. És ezek igencsak intenzív érzelmi időszakok. Tehát ha személyesen épp nem vagy valamilyen krízishelyzetben, növekvő számban találkozhatsz krízishelyzetekkel a körülötted lévők körében.

A földi élet általánosan megmutatja a kríziseket és mi emberek a bolygónk állapotát tükrözzük. Krízishelyzetben a dolgok nagyon sivárnak és nagyon fájdalmasnak tűnnek. De azok, akik már átmentetek nagy kríziseken az életetekben, tudjátok, hogy ha megerősödve jöttök ki belőle, megértitek a megújulás lehetőségét és az újjászületés lehetőségét, amit az adott krízishelyzet hoz magával.

Tehát engedhetjük, hogy a valóságunk lehangoló vagy lelkesítő legyen. És nincs általános tanács arra vonatkozóan, hogy egyes helyzetekben hogyan kéne érezzétek magatokat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy őszinték vagyunk magunkkal, hogy épp hol tartunk és ebből a pontból indulva dolgozunk önmagunkban a helyzeten annyira őszintén, amennyire csak képesek vagyunk rá.

Sokféle történetet hallottam – azoktól, akik koncentrációs táborokba voltak zárva a II.  világháború idején – arról, hogy milyenek voltak a rabok reakciói. Voltak olyanok, akik visszahúzódtak az elkeseredésükbe, míg mások életben tartották a csoportszellemet. Ezek az energiák a csoporton belül mozogtak ide-oda, ahogy telt az idő. Az elkeseredettek újra megtalálták az életre való vágyukat és a lelkesítők váltak elkeseredetté egy időre. Mindez emlékeztet bennünket arra, hogy az emberi szellem folyamatosan változó és rugalmas, még a legszélsőségesebb körülmények között is; illetve az emberek képesek inspirálni a többi embert.

Most megvan a lehetőségünk, hogy inspiráljuk és hatással legyünk a pozitív változásra. Azonban, hogy ezt hatékonyan tudjuk véghezvinni, fel kell ismerjük és tiszteletben kell tartanunk a bennünk zajló folyamatokat. Tehát ha lehangoltak vagyunk vagy gyászolunk, akkor ezeket az érzéseket kell tisztelnünk magunkban és ezekkel kell dolgoznunk, esetleg segítséget keresve, amíg újra egyensúlyba nem tudjuk hozni magunkat.

Nem mindenki fog depressziót átélni, mint ahogy nem mindenki lesz lelkes. De a lelkesekben meglesz egyfajta erő, hogy meglássák a lehetőségeket és az erejük segítségével utat mutatnak azáltal, hogy teremtik azt. És amikor az erejük megcsappan vagy elhomályosul egy időre, az erő stafétáját valaki más veszi át. Talán egy olyasvalaki, akit a korábbi lelkes egyén segített talpraállni, amikor épp maga alatt volt. Ez a mozgásban lévő emberi energia kerékeffektusa”.
A megosztozó bolygó; megosztozik a vezetésben, megosztozik az erőben, támogatva azokat, akik épp segítségre szorulnak.

A depresszióban lévő emberek átmennek a gyászuk folyamatán és visszatérnek az erejükhöz, ha megfelelő útmutatást és támogatást kapnak. Így a gyászuk megtapasztalása segíteni fogja őket abban, hogy később másokról gondoskodjanak és irányt mutassanak azoknak, akik szintén depresszión mennek keresztül. Semmi sincs elpazarolva, hiszen használhatjuk az empátiánkat, hogy tudjuk, hol van ránk szükség. Például ha szomorúan érint az, hogy az időseknek nehezebben megy a soruk, akkor ez egy jel a számodra, hogy merre érdemes fordulnod és talán szívesen fordítasz időt arra, hogy segítsd az időseket a környezetedben. Sok érzékeny ember érez szomorúságot ezekben az időkben, mert átveszik ezt a világból. Ha az élet azon területén kezdesz el segítő tevékenységet folytatni, ami leginkább megérint téged, az gyógyír lesz a számodra, a szomorúságodra. A test és annak érzelmei remek iránytűnek bizonyulnak ebben az értelemben.

Tudatában vagyok annak, hogy sokan a spirituális társadalomból csak az elérhető ’magasságokra’ akarnak fókuszálni, de tapasztalataim szerint a nagyobb magasságok akkor érhetőek el, ha nem cenzúrázzuk magunkat, amikor a kellemetlen tapasztalatok jelentkeznek az életünkben vagy ezek tanúi vagyunk; mint a bonyolultabb érzelmek és gondolatok megjelenése, a nehézségek, amik körülöttünk történnek.

Az élet egy spirális út mindannyiunk számára. Folyamatosan felfelé hívnak bennünket, de felfelé is, lefelé is mozdulunk a fejlődés spirálján. A lefelé mozduló, nehezebb időszakok azok az idők, amikor stabilizálni tudjuk az újonnan elért magasságainkat. Ezért van az, hogy gyakran visszatérünk a múltunk játszmáihoz, hogy meglássuk mennyire tudtunk továbblépni, hol tartunk éppen a haladásunkban. Például egy olyan párkapcsolati szituációban találod magad egy új partnerrel, mint korábban egy másik kapcsolatodban, habár egy könnyedebb formában. Ha ezt észreveszed, akkor két lehetőség merül fel. Az egyik megmutatja neked, hogyan haladtad meg azt a dinamikát, amiben korábban elvesztél. A másik ad számodra egy lehetőséget, hogy ezúttal változtass ezen a dinamikán vagy egyszerűen csak tudatába kerülj annak mi történik és továbbmenj, ha a másik olyan viselkedést mutat, ami számodra nem elfogadható.

Az egyik alacsony állapot, amit emberként elérhetünk az, amikor nem bízunk abban, hogy mindannyiunknak megvan a saját szerepe – amikor elveszítjuk a létünk értelmét, ami sokakban erős manapság. Nagy ajándék lehet, hogy egy ideig céltalanok vagyunk, hacsak nem vagyunk dühösek magunkra mindezért – mert akkor mindez fájdalmas élménnyé válik. Az alacsony önértékelés akadályozhatja azt, hogy a saját életcélodat éld, de valószínűleg a legpusztítóbb az emberi fejlődés szempontjából a mások felett való ítélkezés.

Néha találkozom olyanokkal, akik a sprituális úton járnak és úgy hiszik, hogy a Föld forradalma csak egy bizonyos módon zajlódhat le. Azt gondolják, hogy az a gyakorlat vagy vallás, amit követnek mindenek felett álló. Ha bármelyikőtök ezt az energiát hordozza, most van itt az ideje, hogy közelebbről ránézzetek és megkérdezzétek magatoktól, honnan ered az a meggyőződésetek, hogy pontosan tudjátok mire van a világnak szüksége? Honnan tudhatnátok, hogy mi az, ami mindenki más számára is működne? A legnagyobb tudás, aminek valaha mesterévé válhatsz az, hogyan kerülhetsz közel önmagadhoz. Hívhatod ezt Istennek vagy a magasabb énednek, vagy csak önismeretnek.

Tehát tiszteld és szeresd a saját módjaidat, de hagyd meg őket a saját magad számára anélkül, hogy megzavarnád magad azzal, hogy másokat szeretnél magad mellé csatlakoztatni. Emlékezz: sokféle út, ugyanaz a végállomás. Így, ha bármikor azon kapod magad, hogy szeretnéd, ha mások a ’te módodon’ cselekedjenek, ismerd fel, hogyan szerveződik kifelé az energiád másokra. A hitrendszeredet másokra vetíteni – ahelyett, hogy befelé mélyítenéd -, a saját energiáid elveszítését jelenti.

A háború magva, ami bennünk létezik, mélyen gyökeredzik az emberiségben és ez az az energia, amit ez a kivetítés jelent. A háború-energia hatásai azok, amikkel nagymértékben dolgozunk most a világban és aminek naponta egyre inkább ki vagyunk téve. Tehát ne lepődjetek meg azon, ha a körülöttetek lévők ezt az energiát mutatják kisebb-nagyobb mértékben.

A háború magva: a hatalomra való vágy és aziránt érzett szükség, hogy mások felett uralkodjunk. Illetve az a hit, hogy léteznek nálunk alacsonyabbrendű emberek. Mindkettő a szívedről való energetikai lekapcsolódást jelzi és a szeparálódásodat más emberektől. Mindannyiunknál megjelenik ez finom módokon, mivel ez egy olyan energia, amiben mindannyian osztoztunk az idők folyamán.

A mások feletti ítélkezés, a magasabbrendűség érzése vagy az a hit, hogy fejlettebbek vagyunk másoknál nyilvánvaló csapdák a spirituális közösségekben. Egyik ilyen gondolat vagy kivetítés sem fog segíteni ’a többieken’, ha így tekintesz a fejlődésre. Ez csak letompítja a saját energiádat és meggátol abban, hogy megteremtsd azt a jót, amit képes vagy megteremteni és ugyanakkor visszahelyezi a világba a háború magvait, így bátorítva másokat arra, hogy inkább összehúzzák magukat a félelemtől, ahelyett, hogy kinyílnának a szeretetben.

Ha úgy érzed, hogy valaki más ítél meg téged, lépj arrébb vagy szólj rá, mert az nem fog segíteni sem rajtad, sem egyikünkön sem, ha most befogadó vagy ezekre az ítélkező energiákra. Márpedig ez az energia meg fog jelenni körülöttünk, ahogy az egó és a férfienergia árnyoldala áthatol rajtunk egy kollektív átalakulásképpen, követve a Vénusz tranzitot és a női energiák emelkedését.

Végül… Igen gyorsan haladunk az időben és a harmadik szem és a koronacsakra területe most nagy sebességgel nyílik. Azok, akik intuitívak vagytok, észre fogjátok venni, hogy a korábbi látomásaitok és megérzéseitek átalakulnak, megváltoznak, néha órákon, napokon belül. Ez a magasabb szintű  tudatosságnak köszönhető, ami bolygószintűvé válik. Egy hasonlatot használva: a pszichikus plafon júniusban megemelkedett kb. 30 méterrel magasabbra, szinte egyetlen nap alatt. Ez sokkal nagyobb tömegek számára tette lehetővé a megérzések használatát a Földön, ami egy jó dolog. Azok számára, akik már korábban kialakították a pszichikus útjaikat, egy kissé nagyobb forgalom lesz tapasztalható, amíg hozzáigazodtok az információáramlás új és felgyorsult szintjéhez. Olyan ez, mint egy vidéki út forgalma összehasonlítva egy városi út forgalmával (pld. Delhiben, Indiában!).

Szánjatok rá időt, hogy hozzászokjatok és ne lepődjetek meg, ha az idővonalak és lehetőségek, amiket láttok és elképzeltek magatok és mások számára gyorsan váltakoznak egy ideig.

Sok szeretettel mindenkinek,
Lee
x

Megerősítések júliusra:

  • A cselekedeteim letisztultak és úgy teszek, ahogy érzem, hogy tennem kell
  • Kedves leszek magamhoz, amikor megbotlom és elfáradok
  • Megértő leszek mások fájdalmával szemben
  • Nem fogadom be mások ítéleteit
  • Megszabadulok az elvárásaimtól és egyre inkább a Mostban élek
  • Nyitott vagyok a szeretetre és támogatásra, magam és a világ számára, mert ez mindig elérhető mindannyiunknak

fordította: Tara, Hivatásos Múzsa
http://www.hivatasosmuzsa.wordpress.com
forrás: Lee blogja