Múzsaest: Fantáziánk teremtő ereje

Előadás és gyakorlat két órában.
Témánk: FANTÁZIÁNK TEREMTŐ EREJE

muzsaest-0805

Folytatjuk a Belső párbeszédeink témát, most a fantáziára kihegyezve. Miért nem használjuk eleget a fantáziánkat? Miért és mire használjuk? Hogyan használjuk jól? Hogyan teremtünk a fantáziánk segítségével? A megerősítések helyes használata. Nemkívánatos gondolatok/érzelmek átfordítása három lépésben.
Mindezeket természetesen önismereti fókusszal nézzük meg és szokás szerint lesz gyakorlat is.
tojgli-sorKérlek jelezd a részvételi szándékod a facebook eseménynél vagy akár emailen. A létszám korlátozott, max. 10-12 fő, ezért, ha jössz, mindenképp jelezd, hogy beférj!

Időpont: 2017. augusztus 5. szombat 16-18h
Helyszín: Asram Jógastúdió, Narancs terem
Cím: 1136 Budapest, Tátra u. 5/b. (a Jászai Mari térnél)
I.em/2., kapucsengő: 30

Részvételi díj: 800,- Ft/fő terembérhozzájárulás
Egyéni konzultációra is van lehetőséged. Ezügyben keress meg időpontegyeztetésre az alábbi mailcímen.

Várlak szeretettel: Tara
hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com

Reklámok

2017 – Legyél nyitott a változásra

Röviden: Teljes újjászületés, pálfordulás.

2017Nem csak egy új út lesz és nem is nyílegyenes út lesz.
Minden megváltozik. Valamennyire menni fog magától is, ám most tettekre van szükség.
2016. a cselekvés és lezárás éve volt, ám 2017-ben kicsit másként kell cselekedjünk, mint tavaly. Sokkal inkább a mindennapokra fókuszálva, arra, hogy maga az út a lényeg és ezt 2017-ben konkrét tettekkel tudjuk a középpontban tartani.
Ne célokat tűzzünk ki, ne fogadalmakat tegyünk, hanem egyszer s mindenkorra előre nézzünk. Ne a múltunkhoz képest akarjunk változtatni. Nem eldobni kell a régit. Egyszerűen előre kell nézni.

Például, ha egy új szokást szeretnél felvenni – mert érzed, hogy az számodra jót tenne akár testileg, akár lelkileg – ne tűzz ki cél-időpontot, hogy mikor teljesüljön a jó szokás felvételéből adódó eredmény. Ne számold, hogy hányszor tornáztál a hónapban, hány napja nem szívtál el egy cigarettát sem, hány napja tartod már a diétád vagy hány új szót tanultál meg a vágyott új nyelvből. Ne nézz vissza, csak csináld: Tornázz, lélegezz könnyedén, egyél jókat, használd az új szavakat… Ne számolj, ne naplózd – mert ezekkel folyamatos horgonyt vetsz vissza a múltba. Összehasonlítasz. És minden összehasonlítással elveszítjük a játszmát. Akár másokhoz, akár korábbi vagy vágyott önmagunkhoz képest tesszük ezt.

Itt az ideje a jelenben élni, a jelen öröméért cselekedni. De cselekedni! Nem ülni és várni, hanem felállni a székből és lépni a vágyaink felé, járni az úton. Nem csak beszélni róla, vágyni rá, álmodozni róla. Most új utak nyílnak előttünk. Új lehetőségeket kapunk, vegyük észre és éljünk velük!
Lehet, hogy úgy érzed még nem állsz rá egészen készen, mert attól félsz, hogy nem sikerül. Most van az ideje annak, hogy a félelmeink ellenére, sőt azokkal kézenfogva lépjünk egy merészet előre. Azt nem mondom, hogy ez könnyű döntés. Ekkora hitet találni magunkban, cipelve még néhány félelmet a régmúltból. De most az egész év ezt fogja támogatni.

Folyamatosan kapjuk majd a kérdést, hogy
“Jössz-e az újba, a jobb-ba, a nagyobb térbe?”

“Elfogadod-e azt, amire már régen vágytál és ugyanakkor hajlandó vagy-e
járni a vele járó utat, élni azt az életet, ami a megvalósult vágyaddal jár?”

Mindez nem a sültgalamb megérkezéséről szól, hanem arról, hogy aktívan hajlandóak vagyunk-e élni azt az életet, amire vártunk, vágytunk? Tenni azt, ami azzal jár.

Ha egy párkapcsolatra vágytál, hajlandó vagy-e változtatni a napi rutinodon, hiszen a másik ember jelenléte ezt igényli majd tőled. Lehet, hogy nem tudsz majd úgy elterpeszkedni az ágyadon, mint korábban. Lehet valaki horkol melletted, lehet vita alakul ki, hogy ki mikor használja a fürdőszobát vagy hol gyűjtitek a szennyest. A párkapcsolat mindennapi életét hajlandó vagy-e élni?
Ha egy új nyelvet tanulsz, hajlandó vagy-e új emberekkel is megismerkedni, mások tiédtől eltérő szokásait megismerni, esetleg kényelmedet feladva utazni? – mert a belső vezérlőrendszered azt mondja, utazz ide, mert a nyelvet így fogod a legkönnyebben magadévá tenni.

A vágyainkkal mindig együtt jár egy egészen új életvitel is. Megváltoznak a mindennapjaink. Elhagyunk pár régi szokást és újak lépnek a helyébe, a mindennapjaink teljesen másként fognak kinézni. Új időbeosztásunk lesz, más baráti társaságunk, szórakozásaink, új tennivalóink alakulnak ki.

És 2017-ben mindezzel az újjal kell majd dolgozzunk. Első körben igent mondani a felénk érkező lehetőségekre, azután pedig tenni, cselekedni, járni a választott utat – és nem a “cél” érdekében, hanem azért mert megkaptuk, amit akartunk, most már csak magunkévá kell tenni, eggyéválni vele, beépíteni a mindennapjainkba. Itt és most együtt élni a korábbi céljainkkal, amik a napjaink részévé alakulnak.

2017-ben a kihívás az lesz, hogy merjünk igent mondani az új lehetőségekre.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne akarjunk a múltba tekinteni, hanem újra és újra vigyük a figyelmünket az éppen járt út irányaira, miközben nyitottak vagyunk a továbbra is érkező változásokra. Kanyarogni fogunk, nem csak egy és nem egyenes út lesz. De ha a figyelmünk mindig az aktuális lépésen van, nem fogunk beleszédülni.
2017-ben a kihívás az lesz, hogy ne álljunk le a cselekvéssel, és vegyük észre, hogy egy fedél alatt élünk az örömmel, nem kell a jövőbe sem tekintenünk, csak menni, menni az úton és élvezni a lépéseket. Nem a pihenés éve lesz.
2017-ben hallgassunk a szívünkre, hallgassunk a testünkre, engedjük a mosolyt az arcunkra.

Ez a videó egy remek példa arra, hogy a változásokkal együtt hogyan maradjunk cselekvésben, öleljük magunkhoz az új helyzeteket és élvezzük a jelen pillanatot.
A művésznő az előadása kezdetén észrevette, hogy nem működik a zongora pedálja…

Teljes megújulás előtt állunk. Ha igent mondasz rá, könnyebb lesz felvenni az új ritmust.

Ne nézz vissza, csak csináld az újat, mintha mindig is ezt csináltad volna. Mintha mindig is ez lett volna a természetes a számodra. És látni fogod, hogy valójában ez a természetes a számodra. A kiteljesedett, bátrabb, örömtelibb, jelenidejű élet.

Tara
http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Test-beszéd

test-beszéd1

A tested vagyok és most szólok hozzád.
Olyan vagyok, amilyennek te gondolsz engem. Kérlek gondolj rám úgy, hogy gyönyörű vagyok és így is lesz. Amikor betegségekre gondolsz és bennem keresed őket, akkor nekem kötelességem engedelmeskedni, ezért beteg is leszek. Amikor folyton negatív gondolataid vannak, akkor is beteggé válok, mert az életenergiát ezekre a negatív gondolatokra használod. Amikor boldog vagy, fiatal maradok és kivirágzom.
Sok erőforrással rendelkezem. Higgy bennem, még akkor is meg tudok gyógyulni, ha az orvosok már végső ítéletet hoztak felettem. Egyszerűen segíts nekem azzal, hogy bízol bennem.
Úgy vagyok összerakva, hogy sok-sok évig fennmaradjak. Miért gondolsz az öregkorra, amikor csak 35-40 éves vagy? Miért hiszed azt, hogy 100 év a határ?
Amikor enni szeretnél valamit, kérdezz meg, hogy szükségem van-e pont arra az ételre. Ha megtanulsz hallgatni rám, válaszolni fogok.
A szépségről: ne tegyél belém olyan műanyag dolgokat, mint botox, gélek, szilikon… mindezek nélkül is képes vagyok gyönyörű lenni.
Szeretek sétálni, úszni, futni, táncolni, szeretem a masszázst és a szexet. Szeretek minden tevékenységet, ami neked örömet okoz. A tévé vagy a számítógép előtt ülni… azt nem annyira.
Én erősen hiszek benned. Ha úgy gondolod, hogy szükséged van plusz súlyra, mert megettél egy szelet tortát, akkor én követem a gondolatmeneted és hízni kezdek.
Szeretlek. Nagy örömömre szolgálna, ha ezeket a szeretetteli és elismerő szavakat tőled is hallhatnám. Legalább néha. Ha mégsem mondod, én akkor is feltétel nélkül szeretlek.
Én beszélek, a tested… a saját univerzumod. Ugyanakkor része vagy a végtelen univerzumnak is.
Köszönöm… Én azért létezem, mert te úgy döntöttél.
Olyan vagyok, amilyennek te látsz engem. Segítsünk egymásnak.

forrás: internet. fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Tara – 2016. A lezárás és cselekvés éve

törpe

2016: Lezárások, örömmel és megelégedéssel végzett munka, cselekvés

2016-ban megszilárdíthatjuk, amiért eddig dolgoztunk, illetve maguktól lezáródnak azok az ügyeink, amiken túl kell lépjünk. Szükség van a lezárásokra, mert 2016-ban helyet és erőt kell teremtenünk az új dolgok elindításához. Eddigi bizonytalanságaink a helyükre kerülnek, megnyugodhat az elme, mert a zavaros dolgok kitisztázódnak, a felkavart érzelmek lenyugszanak.

A még függőben lévő dolgainkat 2016-ban remekül le tudjuk zárni, hogy mielőbb megjelenhessen bennünk az ÚJ, aminek az alapozását idén megkezdjük. Ezért, ha hirtelen lezárásokkal találkozol (például munkahelyi változás, párkapcsolati változás), ne ijedj meg, tudd, hogy szinte azonnal jön valami új a helyére. Most igazán érzékelhető lesz a mondás: Ha egy ajtó bezárul, egy új kinyílik. Ez különösen jellemző lesz azoknál, akik még nem néztek szembe a változás szükségességével az életükben. Ne pánikolj, ne sirasd a régit, jön az új. Nekik ezért eseménydúsabb év várható. A többieknek pedig munkás, cselekvéssel teli – ám a munkavégzés örömével teli.
A lezárások nem csak kapcsolatok megszakadását jelentik, hanem régóta húzódó ügyeink (hivatalos ügyek, egészséget érintő kérdések) végre elérik a megoldási fázist, hogy letehessük őket és figyelmünket, energiáinkat más irányba fordíthassuk.

A leföldelés, a gyakorlatiasság, a munka éve

2016. ugyanakkor a munka éve is lesz, most a dolgok megszilárdításához nem lehet megspórolni a belefektetett munkát. Tevékenyek kell legyünk. Következő lépésként a gyakorlatiasság, vagyis az elméletek gyakorlatban történő alkalmazása lesz a feladat.

Minden, ami a fizikaival kapcsolatos nagyobb fókuszt kap, ezáltal több támogatást is kap.

’Meg kell dolgozni érte, de határozott eredményt is kapunk cserébe.’

Akár tényleges fizikai munkáról van szó, akár önismereti, önmagadon végzett munkáról:
Most tedd meg, amit eddig halogattál!

  • testedzés
  • építkezés
  • projektek megvalósítása, alapozása
  • önismereti elmélyülés, tisztázások – amit felismertünk, alkalmazzuk is. Most.
  • párkapcsolati és munkahelyi rendeződések
  • ismeretek, felismerések, a tanultak gyakorlati alkalmazása

Mivel az elme remek kapaszkodókat tud találni a fizikaira való összpontosításban, így az önismereti munka is könnyebbé válik, mert gyorsabban jönnek a megértések. És amit elmével is értünk, könnyebben tudjuk beépíteni az életünkbe a gyakorlatban, ezáltal könnyebben meglátjuk az összefüggéseket.

Amiért most dolgozunk, már a kezdetekkor kézzelfoghatóbbnak érezzük. Közelebb érezzük magunkat a sikerhez, így nem bánjuk a hozzá szükséges munkát, mert egybevágóbbnak érezzük magunkat a céljainkkal.

A kisebb, rövidebb távú céljainkat azonnal láthatjuk teljesülni, ám mindenképpen dolgozni kell érte, az eredmény nem hullik magától az ölünkbe. A hosszabb távú célokat most tudjuk majd jól megalapozni. Ha már régóta van dédelgetett vágyunk, akkor 2016. lesz az az év, amikor a megalapozás, a biztos talaj szilárdan létrehozható, hogy majd később erre magabiztosan tudjunk építkezni – ezek első zárása 2018 körül lesz várható, de végigkísér a biztos tudat, hogy elérjük őket. Ehhez az kell, hogy a jelenben az alapozás legyen csak a cél, ne várjunk el többet, mint amit az év energiái adni tudnak.

Legyünk tisztában a különböző fázisok szerepeivel. Így a túlhajszoltságtól és a csalódástól is megkíméljük magunkat. 2016-ban nem lesz, vagy jóval kevesebb ellenállásunk lesz a munka iránt. Élvezni fogjuk a cselekvést, a tevékenykedést.

Emberként szeretünk cselekedni, megérteni, összerakni, helyén tudni, kézzelfoghatóvá tenni.
Most az emberi részünk örül, mert minden, ami fizikai, jobban fókuszban lesz, így sokkal inkább érezzük majd magunkat élőnek, érezzük, hogy szükség van ránk, hasznosnak érezzük magunkat, megértjük a mögöttes mozgatórugókat.

Nyilván az minden időszakra igaz, hogy aki figyelmet, munkát, energiát fordít valamilyen cél irányába, az meg is fog valósulni. A 2016-os évben a különbség az ellenállásunk hiánya és a munkát támogató energiák erősebb jelenléte lesz, így nagyobb hatékonysággal működünk.

Szóval gyűrjük fel az ingujjat és örömteli munkára fel! Szabad közben dalra fakadni, táncolni, jól érezni magunkat.
Ez az örömmel és megelégedéssel végzett munka és cselekvés éve lesz.

Az élet minden területén extra fókuszt kapnak ezek a kérdések, így az év mottói:

– Mit tehetek meg (érte) most?
– Hogyan tudom a gyakorlatban/mindennapokban/életemben alkalmazni?

Jó munkát!

Csatornázta: Tamás Kriszti Tara 2015.12.29.
Ha szükséged van támogatásra az utadon, foglalj időpontot Múzsafoglalkozásra! Örömmel adom a tudásom.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Tara – Én és Önmagam

önmagamÉn és Önmagam

Minél több olyan dolgot csinálok, ami örömet okoz, örömmel várok, annál inkább vagyok elégedett, kiegyensúlyozott, boldog. Minél inkább az öröm állapotában vagyok, annál inkább vagyok Önmagam, az “Én Vagyok”.
Minél inkább az Én Vagyok állapotában vagyok, annál több örömet tudok a körülöttem lévő világba vinni.
A kis dolgok fontosak. Okozz örömet magadnak, bármilyen apró dologgal! Ne várj valaki másra, hogy megtegye helyetted.
Senki sem tudja nálad jobban, hogy mi tesz boldoggá az adott pillanatban.

Találj valamit az életedben, amiért hálát érezhetsz. Az érezni a megfelelő szó, a hálát nem megcsinálni vagy megérteni kell, hanem átérezni. Hálásnak lenni olyan érzés, mint amikor a szíved megtelik szeretettel, megkönnyebbüléssel és nincs ott helye abban a pillanatban semmi más érzelemnek. Keresd meg, találd meg, hogy számodra ez mi. Lehet több is természetesen.
Az én ilyen mindennapi hálám az, amikor esténként lehajtom a fejem a puha párnámra és anélkül, hogy törekednék rá vagy akarnám, eláraszt a hála, telítődöm jóleső érzésekkel, mert puha a párnám, letettem a testem pihenni, béke van, békésen elaludhatok, színes álmok várnak. Mindez pedig úgy nyilvánul meg, hogy leteszem a fejem, megérzem a párna puhaságát és sóhajtok egy igazán jólesőt. És ebben a sóhajtásban benne van minden öröm, amit az előbb említettem.

A legfontosabb kapcsolat az Önmagamhoz való kapcsolódás. Minden más ennek eredménye, ebből következik, ebből ered. Az Eredet: Én Vagyok.
Ha valamiért zaklatott vagyok és nem emlékszem Önmagamra, csak egy dologra kell emlékezzek: lélegezz! A többi megengedés…

Tara 2011.

Tara – Régi és új szenvedélyeink

A hozzám érkező kérdések között gyakorta előfordul ez és az ehhez hasonlatos mondatok:
-Motiválatlannak érzem magam, nincs az életemben szenvedély, olyasmi, amiért igazán rajonganék. Ha akad mégis valami, ami leköt, nem tart hosszú ideig a lelkesedés.

szenvedély

A szenvedélyeink megváltoztak, átalakultak. Már évekkel ezelőtt beindult ez a folyamat és ahogy látom ez egyre csak erősödik (kb. 2012-12-12 óta gyorsult fel igazán). Régen az volt, hogy mi emberek találtunk valami kedvünkre valót és minden figyelmünket belefektettük és általában más nem is nagyon érdekelt bennünket. (Nyilván más is érdekelt, de nem olyan intenzitással.) Akár olyan erősen húzott minket ez a szenvedély, hogy teljesen alárendeltük magunkat és az életünket. Egy élet, egy szenvedély, egy munka. Eggyéváltunk vele, identitásunkká vált. Aztán mindez megváltozott.
Főleg azoknál látom ezt a változást, akik már rajta vannak az önismereti úton, de azokra is hat, akik még nem indultak el erre. Még a marketingstratégiák is átalakulnak – pont ennek a globális változásnak a hatására. Ami régen például MLM-ben remekül működött és a motivációs tréningek is tudtak pluszt adni, ma már a legtöbb onnan érkező infó idejétmúltnak tűnik. (Jelzem ma is kaphatunk remek előrendítő mondatokat, tanácsokat a motivációs tréningekből is, főleg azokból, amelyek haladtak a korral.) Mert azok a gondolatok még egészen más energetikában születtek, mint amiben most élünk. Akkor is, ha mindez csak 10-15 évvel ezelőtt volt. Rendkívül gyorsak az energetikai változások, amik hatással vannak ránk. Apránként kúszik be a változás, ám ha megnézed a 10-5-1 évvel ezelőtti önmagad a mostani önmagadhoz képest, láthatod, hogy mennyire nagy változások mentek végbe. A nagyszüleink idejében ezek a változások generáció-lassúságúak voltak, alig észrevehető lépésekkel, amik aztán egyre jobban érezhetővé váltak.

A szenvedélyünk átalakulása azért történik, hogy egyre inkább behúzza fókuszunkat a pillanatba.

Így nem azonosulsz vele annyira, könnyebb megtartani a tudatos jelenléted, a megfigyelőt, az érzékelőt, a tanút és ezzel együtt belefeledkezni az adott tevékenységbe, mert ebben ott van a jelenléted is a háttérben.
Ezt a váltást azonban sokszor úgy éljük meg, mintha elveszítettünk volna valamit. A génjeinkben ott van még az emléke az évszázados ismert szenvedélynek, ami most átalakul. Kicsit olyan ez, mintha hosszú évekig mindig a lakás egy bizonyos pontján tartanád a vázádat, aztán egyszercsak átteszed a lakás másik pontjára. De az évek rutinjai mindig a régi helyére visznek téged, viszik a figyelmed, ott keresed a vázát és látod, hogy nincs ott és csalódott vagy, hogy nem találod. Pedig nem veszett el, nem tört össze – te magad tetted új helyre, mert új élményt nyújt maga az áthelyezés és a tárgy létezésének „másholléte”. Megváltoztatja a lakásban az energiaáramlást (mint a fengshui). Ezt a változtatást mi a szenvedélyünkkel tettük meg. Változunk és a változásunk mindenre kihat.

Hogy mi a megoldás? Hagyj fel a régi helyen történő keresgéléssel, így azonnal abbamarad a csalódás- és hiányérzet. Kezdd el felfedezni az újféle örömforrásokat, amiket eléd tár az élet. Ne bánd, ha nem tartanak olyan hosszú ideig vagy nem olyan mély az érzés. Engedd meg, hogy megmutassák magukat.
Lehet, hogy lesz egy-kettő, ami eleinte úgy tűnik, hogy ez olyan lesz, mint régen. Megkönnyebbülve beleengeded magad az ismerős érzésbe és aztán mégis hirtelen eltűnik belőled a vágy, az öröm, a kielégülés érzése az adott örömforrással kapcsolatosan. Ne bánd. Hiszen amíg ott volt, örömöt okozott és most jöhet majd egy következő. Már nem felhalmozunk, hanem megélünk és elengedünk, utat engedve a következőnek. Ez egy új életminőség, aminek most még bőven a gyakorló szakaszában járunk. Ezt a folyamatot ne tévesszük össze a felelőtlenséggel vagy azzal, hogy csaponganánk! Bár a fogyasztói társadalom és a gyors váltások is ennek hatására alakultak ki. Ne feledjük, egy folyamat elején vagyunk, ami az élet több szintjén mutatkozik meg, más és más formákban.
A tudatos ember ezekbe az örömökbe elmerül nyakig, beszívja, magáévá teszi, hasznosítja és az ebből származó örömöt tovább is adja mások felé – szinte automatikusan, hiszen az áramlás folyamatos.

Ahogy a szenvedélyeinkhez közelítünk az sokszor kizárólag az egó útja. Kitalált vágyak eredménye az épp megvalósítandó tevékenység, ami épp az egó akarása révén nem engedi felszínre a valódi érzelmeket, csak feszütséget generál, így nem is okoz az adott tevékenység olyan örömet, mint amire a szívünk rámosolyogna.
Onnan tudjuk, hogy az elménket ültettük a vezető szerepbe, ha mindig csak egy elérendő eredményre fókuszálunk, nem pedig a folyamat közben érzett örömre. Ezért az eredmény pozitív vagy negatív mivolta befolyásolja az érzelmeinket és nem pedig fordítva – hogy a menet közben érzett öröm hasson a majdani eredményre.

Konkrét példaként az egyik jelenlegi örömforrásomat hozom mutatóba, a varrást. Ha agyból, elméből eldöntöm, hogy egy konkrét ruhadarabot meg szeretnék varrni és menet közben akadályokba ütközök vagy türelmetlen vagyok, hogy nem sikerül olyan gyorsan (időcél), mint gondoltam/terveztem, akkor a varrás folyamata közben sem érzek valódi örömet és valószínűleg a végeredménnyel sem leszek elégedett igazán.
Ha azonban maga a varrás folyamata a cél, mert az abban való elmerülés adja az örömforrást, akkor az eltervezett ruhadarab elkészülte az elejétől végéig a boldogság állapotában tart, akkor is, ha menet közben nehézségekkel találom szembe magam. A végeredmény, az elkészült darab, pedig megsokszorozott örömforrásként lesz jelen az életemben, mert akárhányszor ránézek, visszaidéződik bennem a vele való foglalatoskodás minden örömteli perce.

Tehát figyeljük meg, hogy a választott örömforrásaink ténylegesen honnan erednek, az eredményből vagy az oda vezető útból.

Az öröm legyen veletek!

Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa