Kreatív gyorsterápia otthon

Előfordul, hogy nincs bennünk nagy elakadás, de szükségünk lenne valami pluszra, ami segít átbillennünk egy nemkívánatos állapotból egy kellemesebb érzésbe. Ez aztán majd ugródeszkaként szolgál, hogy folytassuk az utunkat előre. Ekkor hasznát vehetjük a kétkezi alkotás jótékony hatásának.
Vegyük elő a fiókból a színes ceruzákat, kötőtűket, izzítsuk be a varrógépet, higítsuk fel a beszáradt festékeinket, akár a körömlakk-készletünk is megteszi vagy a gyerekünk gyurma- és legógyűjteménye. Az alkotásban nincsenek határok, bármiből készülhet forma, legyen az fogpiszkáló, gyufa, régi újságpapírok, parafadugó, üdítős kupak, papírzsebkendő, parti kavics….
Nem baj, ha nem szép, ha nem tökéletes, most nem a külvilágnak készíted.

Ezt a listát nagyon hasznosnak találom, mert nem csak az alkotás maga tudja újrabalanszírozni a zaklatott elménket, hanem a formák, a színek is visszahatnak ránk.

Fáradtság Rajzolj virágokat
Düh Rajzolj egyenes vonalakat
Fájdalom Építs modellt
Unalom Színezz ki egy lapot sokféle színnel
Szomorúság Fess szivárványt
Félelem Köss valamit
Aggodalom Készíts babát
Felháborodás Tépj egy lapot kis darabokra és illeszd össze őket különféle mintákba
Idegesség Hajtogass papírból valamit (origami)
Feszültség Rajzolj különféle mintákat
Nosztalgia Rajzolj útvesztőt
Csalódottság Utánozz le egy festményt, portrét
Elkeseredés Rajzold meg a kivezető utad
Zavarodottság Rajzolj mandalát
Erőhiány Fess tájképet
Nem érted a saját érzéseid Fess önarcképet
Szeretnél emlékezni erre a pillanatra Rajzolj színes mintákat és színezd ki őket
Rendeznéd a gondolataid Rajzolj méhkaptár mintát vagy négyzeteket
Döntés előtt állva Rajzolj hullámokat és köröket
Elakadáskor Rajzolj spirálokat
Saját céljaid jobb megértése Rajzolj irányjeleket (nyilakat, útjelzőket)

A példákban a “rajzolj, fess” szavak felcserélhetőek a”készíts” szóval.
Nekem van egy füzetem kifejezetten ilyen célokra 🙂

körömlakktulipán
(Körömlakktulipánok – by Tara)

Jó alkotást!
Tara

A lista forrása: The Minds Journal

Lee Harris – Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

2014.06.02

Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

 

Üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.
Ebben a hónapban az erőtlenség és megerősödés témájára szeretnék fókuszálni a mindennapi életben, mert ez a minta az, amivel mostanában szembetalálkozunk.

Az energiák finoman, de állandóan jelen vannak. Amíg mi a belső érzéseinket külső körülményekre fogjuk, energetikailag visszatér hozzánk mindaz ahogyan képesek vagyunk egyensúlyba hozni valamit, illetve hogyan érzünk valami iránt.

Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.

Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.

Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.

Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.

Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.

Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.

Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.

Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.

Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.

A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.

Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.

Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.

Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.

Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.

Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.

Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.

El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.

Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.

 

Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.

Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.

 

Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.

 

Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.

 

Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.

 

Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.

 

Néhány ok, hogy ez miért történik:

 

Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.

 

Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.

 

Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.

 

Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.

 

Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.

 

Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.

 

Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.

 

Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.

 

Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.

 

Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.

 

Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.

 

Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.

Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.

 

Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”

 

A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.

 

Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.

 

Köszönöm, hogy összekapcsolódtatok.

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az adományaitokat ezekért az előrejelzésekért és az egyéb ingyenesen adott anyagokért. Sok energiát fektetünk abba, hogy létrehozzuk ezeket. Köszönöm, ha úgy érzitek kaptok valamit ezekből az anyagokból és úgy döntötök, szeretnétek érte ti is adni valamit.

 

Vigyázzatok magatokra, októberben találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/09/september-2014-energy-forecast-turn.html

Lee Harris – A tudatosság tánca és a Szív elméje

leeharris

A tudatosság tánca és a Szív elméje

 

 
Üdv mindenkinek a nyári energia-előrejelzéssel.

Egy humoros dologgal szeretném kezdeni, mert pont amiatt volt némi gondom az előrejelzés elkezdésével, amiről most egyébként is szó esne: az elménkről és arról, hogy miért nem működik úgy, ahogy szokott.
Az utóbbi pár évben már sokan találkoztatok ezzel a jelenséggel. Ez a felébredési folyamat része, miszerint az agyunk nem úgy gondolkozik, ahogy korábban. Így aztán egy ideig úgy is érezhetitek, hogy az agyatok lelépett az életetekből.

A tünetek: memóriaproblémák, nehéz koncentráció. Küzdelmes lehet egy értelmes mondat összeállítása és sokszor a szavak is összekeverednek. Mindez elég gyakori a legtöbb embernél. Sokan megtapasztalják ezt, akik most mennek át a felébredési szakaszon. Ezért ne is aggódjatok miatta.

Az érdekesség mindebben azt megfigyelni és tanulni belőle, hogy mit ÉRZÜNK, amikor elveszítjük mentális képességeink egy részét.

Úgy hiszem a kihívás számunkra itt a Földön leginkább az, hogy megtaláljuk az erőnket a növekvő érzékenységünk közepette.
Úgy tűnik, hogy minden évben egyre több kihívással találkozunk egyénenként és az emberiség szintjén is, és mindezek olyan helyzeteket teremtenek számunkra, amikkel korábban nem találkoztunk.

Ha az elme egyenesvonalú gondolkozására gondoltok és a férfias jellegű elmehasználatra – ez határozott irányokba mutat. A gondolat előrehaladása és a logika külső cselekvésekhez és választásokhoz vezet. A férfias elme eredményekre figyel és történésekre és azt szereti látni, hogy a siker mérhető és bizonyítható.
Nos ez eléggé emberi módra idomított életmód, a régi férfias jellegű elme használatával.

Most azonban egyre több és több ember nyílik meg arra, hogy mi van az idomításon túl, hiszen ez az idomítottság a bolygón mindannyiunk lehetőségeit és kapacitását lekorlátozta. Néhányan erre kondicionáltságként utalnak.

Amint megnyitod magad, hogy túllépj a kondicionált elmén és elkezded használni az energia érzékelőidet, a harmadik szemed, a szíved, az egész energiameződ – minden változásnak indul. A régi elme pedig nem találja a helyét. Ezért néha azt érezhetitek, hogy olyan dolgokat mondtok, amit ti magatok sem értetek igazán vagy nem tudjátok másokkal úgy megértetni magatokat, ahogy korábban.

Megtapasztalhatjátok azt is esetleg egy beszélgetés közben, hogy hirtelen rákérdeztek „Mit is mondtam/csináltam az előbb?” Meglepődtök majd a saját szavaitokon, tetteiteken.

Ez az egész pedig mindössze arról szól, hogy az elme elengedi a régi kapaszkodóit a viselkedésetekkel kapcsolatosan, mert már nem olyan erősek az érzelmi kapcsolódásaitok, mint ezelőtt.

Minél inkább ébredeztek, az elme annál inkább szolgálóvá válik az életetekben, nem pedig az egyedüli irányító szerepét játssza. Az elme egy eszközzé válik, ami szükség esetén használandó, amikor például rendszerezésre, analizálásra vagy szervezésre van szükség. A felébredés alatt valójában az történik, hogy a szív elméje válik egyre inkább dominánssá.

Ezt megtapasztalhatjátok miközben mondjuk csak ültök és egy fát néztek – az utóbbi 4 hónapban én folyton ezt csinálom. Szükségetek lesz olyan időszakokra, amikor megálltok és mozdulatlanok vagytok, azért, hogy az egyensúlyotokat megtartsátok, hiszen mostanában elképesztő mennyiségű energia ömlik a bolygóra. Sokat hallunk külső tényezőkről is, mint a napkitörések, az univerzumban való változások, ám arra érdemes fordítanunk a figyelmet, hogy mindezek hogyan érintenek bennünket belsőleg?

Tehát az agy/elme és a fizikai test a két fő terület, ami most energetikailag mindenkinél erősen érintve van.

Néhányan fizikai problémáktól szenvednek, amik arra kényszerítik őket, hogy megálljanak és megvizsgálják az önmagukhoz fűződő kapcsolatukat, illetve lelassuljanak, változtassanak az életük menetén.
Mások „csupán” sokkal fáradtabbak és kimerültebbek, mint máskor és több alvásra van szükségük, amikor az energiák kiegyenlítődhetnek.

Ismétlem, ezek a dolgok az elmúlt 3-4 évben mindenkinél előfordultak bizonyos időszakokban. Azonban ebben a rohamosan gyorsuló időben ezek a tünetek felerősödnek és sokkal több embert érintenek, ezért az egész emberiség megtapasztalja őket.

Nos, az egész emberiséget érdemes figyelembe venni, miközben azt figyelitek, hogyan érzitek magatokat napról napra.

Az utóbbi 10 évben minden héten emberekkel dolgozom és amire leginkább felfigyeltem az volt, hogy mindannyiunknak van kapcsolódása a félelemhez, a szeretethez és a kinyíláshoz. Persze mind másképp és más erősséggel élhetjük meg ezeket a kapcsolódásainkat, mégis leginkább a szeretet és a félelem vonal a legerősebb.
Például nekem lehetnek olyan félelmeim, amik számotokra egyáltalán nem okoznak gondot – és fordítva. A lényeg az, hogy ezek mind csak különféle történetek, a félelem különböző kifejeződési módjai emberi életünkben.
Sokan elfeledkeztek róla – és látom ezt a havi kérdés-felelek részben felmerülő kérdéseitekből is a Portálon, hogy személyessé teszitek mindazt, amit éreztek. Sokan azt gondoljátok, hogy mindaz, amit éreztek az csak rólatok szól.

Ez pedig önmagatok felett való ítélkezéshez vezet és olyan kérdésekhez, mint „Miért nem tudok ezen túllendülni már? Miért nem működik ez az életemben? Mi lehet velem a baj, hogy nem tudom megvalósítani azt, amit szeretnék? Mi a bajom? Mit kell magamban gyógyítanom?”
Nos szerintem, ez a gondolkodásmód már elég régimódi az önfejlesztés világában.
Megvan a helye és az ideje annak, hogy mélyre áss magadban és azt gondold ez rólad szól. De nem minden szól rólunk. Nagyon is össze vagyunk kapcsolódva egymással.

Most pedig a világban igen sokan pánikolnak, kimerültek, kibillentek a középpontjukból – ezért gyakran tudatlanul cselekszenek vagy sokkal érzékenyebben reagálnak, mint máskor.

Ez a kollektív energia minden nap hatással van mindannyiunkra. Ezért is emlékeztettelek titeket arra az utóbbi hónapokban, hogy ismerjétek fel a határaitokat és tudjátok, hogy mi fogadható el a számotokra és mi nem. Mert most igen sokan úgy viselkednek, ahogy korábban nem szoktak. Túlreagálják a dolgokat, türelmetlenek, szomorúak – válaszul ezekre az időkre és valószínűleg nem is tudatosak ezen viselkedésükre.
Ezért meg kell tanuljátok azt, hogy ti hogyan reagáljátok le mindezeket magatokban. Meglehet, hogy némi változtatásra is szükség lesz azügyben, hogyan viszonyultok a többi emberhez.
Fel kell tegyétek magatoknak a kérdést „Akarok-e vitába keveredni ezzel az emberrel vagy inkább továbbállok, mert most elég robbanékony. Most van-e itt az ideje annak, hogy olyasmiről beszéljek neki, amiről korábban nem is beszéltünk?”

Mindezek közepette – különösen olyan emberek közelében, akik nehézségeket élnek át – folyamatosan térjetek vissza ahhoz az érzékelő szívhez, amiről már beszéltem korábban. Sokkal többször használhatjátok a saját érzés-tereteket, és nem hangolódtok rá a világra, ezáltal sokkal békésebbé és konfliktusmentesebbé tehetitek a tapaszatalatot a magatok számára.
Például ha azt kérditek „Miért nem működik az életemben ez?” Bízzatok abban, hogy az adott dolognak nem is kell feltétlenül működnie ebben az időszakban, de valószínűleg hamarosan menni fog. Az is lehet, hogy az előzetes terveken változtatnotok kell és ha vártok pár napot, meglátjátok, hogy valóban erre van-e szükség.

Az emberi elménknek igen kicsi a rálátása az egész bolygó helyzetére és a kapcsolati rendszerekre. A lelkünk elméje végtelen és határtalan, de az emberi tapasztalás közben, miközben egyre több tudatosságot hozunk az életünkbe és a bolygóra, mindannyian beköltözünk néha az emberi ’kicsiny elménkbe’ és onnan nézünk a világra. De ezen túl ott a tudatosság. És a tudatosság PONTOSAN ismeri az okát annak, hogy miért nem fejezted még be a könyved. És leginkább nem az az oka, hogy épp írói válságban szenvedsz, hanem az, hogy a világ még nincs felkészülve a könyved fogadására.

Számomra, aki tíz éve folyamatosan teremtek, ez volt az egyik legnagyobb lecke, amit teremtőként megtanultam. Ha létrehozol valamit a külvilág számára, még akkor is, ha a közönség már ott van és várja (pld. a családod, akinek egy utazást szervezel) vagy reméled, hogy az elkövetkező években elérhetővé válik az emberek számára (a könyved, amit írsz és kiadásra vár), meg kell értsd, hogy a felbukkanó akadályokat simán okozhatja a rá váró közönség is. Épp annyiszor fordul elő, hogy ők nem készek befogadni még a tapasztalatot/információt, mint ahányszor te magad vagy az oka a leállásnak.

Tehát ha épp egy olyan helyzetben vagy, amikor szapulod magad és ítélkezel magad felett, mert a terveid nem úgy haladnak, ahogy elképzelted, próbálj megállni egy pillanatra és venni egy mély levegőt. Add meg magad annak a ténynek, hogy most épp nem működik. Lélegezz és engedd el azt a feszültséget és frusztrációt, amit ezzel kapcsolatban érzel.
Próbálj emlékezni arra minden nap, hogy egy csomó őrült, sebesen, tornádószerűen felpörgött esemény zajlik épp a világban körülötted és a legtöbb ember kizuhant a középpontjából emiatt, hacsak nem tudatosak.
„Nahát, ez egy igazán káosszal teli időszak, ezért változtatnom kell kicsit a hozzáállásomon”.

Nem mindenki fogadja el ezt, ezért a tudattalan viselkedésük hangosabbá válik, hogy felhívja magára a saját figyelmüket. Ennek következtében az történik, hogy sokan még keményebben akarnak előre haladni, azt hiszik, hogy ha még több erőfeszítést tesznek, azzal megvalósíthatják a dolgokat, ám ez további káoszt teremt. Azért is küzdenek erősebben, mert nem akarnak lelassulni és érezni mindazt, ami bennünk van – amit mi mindannyian megértünk, mert a saját életünkben már megéltük ezt.
Legyetek elfogadóak a saját határaitokkal, amennyire csak tudtok, hiszen nem ismerjük annak a félelemnek a mértékét, ami egy másik ember reaktív viselkedését okozza.

Az elmúlt években voltak olyan hónapjaink, időszakaink, amikor úgy éreztük, hogy az energiaplafon végtelen a számunkra, aztán hirtelen beérkezett ez az energiahullám, ami áthaladt rajtunk és gyorsan és mélyen megnyitott bennünket. Rövid időszak alatt olyan sok minden tud történni ennek köszönhetően. Hirtelen olyan sok minden érkezik meg, amit korábban hiányoltunk.

Az utóbbi 1-2 évben észrevehettük, hogy ami pár éve még egyheti tapasztalat volt, az most lefut egy fél nap alatt. Aztán a nap második felében az energia megint megváltozik és újabb erős tapasztalásokat hoz. Legtöbben mára már hozzászoktunk ehhez, de továbbra is meg kell tanulnunk fürgének lenni és tovább haladni, nem pedig leragadni egy-egy tapasztalásnál, állapotnál. Nem kell ragaszkodni például a reggel megélt örömhöz sem, mert ha elengedjük ezt az örömöt (mert hirtelen fáradtságot érzünk és kiszolgáljuk ezt mondjuk egy kis szundítással vagy rövid pihenővel), az öröm vissza fog térni.

Ez az, ahogy a „Tudatosság táncol”, ezt kell mindannyiunknak megtanulnunk ezen a bolygón, nagyon is emberi módon.

Hogyan vihetem át ezt a tudatosságot, ezt az érzékenységet a külvilágba, a mindennapokba? Ez minden nap egy új tanulás, egy új tapasztalat.

Az a helyzet, hogy a legtöbben amiatt éreztek frusztrációt, hogy mi az, amit nem tudtok a világnak megmutatni. De ez csak azért van, mert ez egy finoman zajló folyamat. Nem lehet, hogy egy reggel élettelibbnek és tudatosabbnak érezvén magunkat ezt az egészet ráhajítjuk és ráerőltetjük a világra.

Továbbra is azon vagyunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk ezt még önmagunkban dédelgetni ÉS hogyan legyünk jelen a külvilágban ezzel a teljesen új energiaszintünkkel.

Azelőtt talán kiszaladtunk és átfuttattuk az energiáinkat az embereken és tevékenységeken. Mostanában még mindig kint lesz az energiánk az embereknél, ám elsősorban az a kérdés, hogy mekkora ez a rész saját magunkban? Mennyire telítődött a szívcsakránk saját MAGUNK irányába? Az ebbe az irányba való figyelem természetes módon áraszt majd több szívenergiát a többiek felé is.

Amit mondani akarok az, hogy ahelyett, hogy a külvilágban merész kalandokba bocsátkoznánk (mert az energia olyan zajos, zavaros és olyan gyorsan változik), a valódi létezésünket és teremtési képességeinket most a szívünkből tanulhatjuk meg.

Ha képesek vagytok a szívetekből kiindulva létezni és valóban megengedni magatoknak, hogy átéljetek minden érzést, ami most jelen van a világban, sokkal sikeresebbek lesztek a mindennapokban.

Például, ha odamegyek hozzád egy buliban (bemutatom ahogy felpörgött vagyok és a fejemben élek így izgatottan össze-vissza ugrándozva: „Ó, helló, csodás, hogy találkoztunk! Hű képzeld annyi minden történik.. bla-bla-bla…”)
Namármost igazán csábító belemerülni ebbe az őrületes energiába, ha épp az orrod előtt zajlik. Persze tudom, most jópáran nevettek és azt mondjátok: „Haha, biztos hátrébblépnék.” Ezzel én is így vagyok.

A lényeg az: Itt tudsz-e maradni, PONTOSAN ITT, önmagadban, amikor ez a túlpörgött személy eléd áll és hadarja a saját szövegét?

Mert a múltban nagyon sokan belekavarodtunk a másik ember energiamintáiba. Vagy behúzott magával minket, vagy ellenállást váltott ki belőlünk.

És erről szólt az utóbbi pár év. Hogyan tudunk kapcsolatban maradni önmagunkkal, miközben tudjuk, hogy továbbra is kapcsolatban állunk másokkal? Hogyan tudjuk megtartani magunkat a szívközpontunkban és hogyan tartjuk fent a kapcsolatot önmagunkkal minden pillanatban, akkor is, ha a velünk szemben álló személy épp kizuhant a saját középpontjából?

Ha mostanában nagy ambícióitok és vágyaitok vannak, próbáljátok ezeket behozni a kisebb realitásba, a mindennapokba, mert a nagy dolgok így valósulnak meg. Lépésről lépésre haladjatok. A következő hónapokban a nagyobb projektek akkor tudnak leginkább megvalósulni, ha az apróbb részletekre visszük a figyelmet, a kis lépésekre figyelünk és mindent, ami ezen túl van, valószínűleg elsöprőnek fogunk érzékelni.

Ha pedig frusztált vagy azért, mert hatalmas vágy ég benned valami megvalósítására vagy óriási változást szeretnél épp az életedben megvalósítani, kérdezd meg magadtól, hogy valójában mi van a frusztráció mögött, mi vezérli ezt az érzést benned? Mert valószínűleg valami kellemetlenség, kényelmetlenség az, amit igyekszel megoldani. Például, ha egy ilyen vágy van benned: „Azt szeretném, hogy csodás karrierem legyen.”, akkor lehet, hogy azt találod, hogy az emögött lévő hajtóerő ez: „Hogy ne érezzem olyan rosszul magam a világ helyzete miatt.”.

Érdemes tudni, hogy ha meg is érkezik a csodás karrier, a világban lévő dolgok miatti rossz érzés talál majd magának más utat, ahol megmutatkozhat.

Tehát először a világgal kapcsolatos érzelmeiddel kell ELŐSZÖR foglalkozz, engedd teljesen jelen lenni ezt az érzést, így az álmaidat nem fertőzi meg az ehhez kapcsolódó félelem, fájdalomérzet és veszteségérzet. Ezekben a hónapokban a dolgok nem tudnak magasra emelkedni, ha nincs kitisztázva a körülöttük lévő energia.

Napi ajánlott gyakorlatok: meditáció, napi 10 perc fák társaságában, napi 10 perc napfürdőzés – ezek fontosak. Ezt üzenték a Z-k is a legutóbbi kérdés-felelek anyagban.
A napsütés most nagy segítségére van a DNS-nek és a sejtszintű változások integrációjának, amiken keresztül megyünk. Ezért 10-15 perc napozás naponta nagyon ajánlott.

Remélem remek időszak lesz ez számotokra.
Ősszel jelentkezem újra. Új videóanyagokon dolgozom, amiket majd természetesen szeretnék nektek bemutatni.

Legyen szép a nyaratok, ősszel találkoztunk.

Szeretettel,
Lee
x

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/06/july-august-2014-energy-forecast.html

Lee Harris (május) – A félelem után, intimitás

2013. május 3.
LeeHarris

A félelem után, intimitás

 

Üdv, ez itt a 2013 májusi energia-előrejelzés.
Ebben a hónapban bentről, a szobából jelentkezem. Denverben vagyok éppen és kint nagyon hangos a környék, sok az autó, sőt még a parkok sem voltak elég csendesek, hogy onnan jelentkezzek be a videóval.

Érdekes ez, mert éreztem, hogy a bent-lét lesz a témánk, amit sokan tapasztalnak majd közületek ebben a hónapban – az önmagunkon belüli létezés érzését. Nem azért, mintha lekapcsolódtatok volna a világról – inkább az ellenkezője. A külvilágban zajló események katalizátor szerepet játszanak azok életében, akik tudatosan dolgoztok a tudatosságotokkal és az energiatestetekkel. Észre fogjátok venni, hogy mennyire gyorsak lesznek a belső feldolgozási folyamataitok.

A feldolgozási folyamatok mellett a májusi téma a félelem és az intimitás lesz.
Ez a két dolog kéz a kézben jár, mert gyakran félünk a mélyebb intimitástól, mielőtt beleengedjük magunkat a mélyebb intimitásba.

Ha visszagondoltok egy olyan randevúra, ami jól sikerült, felidézhetitek, hogy percekkel, órákkal előtte hogyan éreztétek magatokat. Észrevehetitek, hogy idegesek voltatok vagy vissza akartatok lépni. Sokat beszélek erről az alapelvről – az összehúzódásról és a kitágulásról, erről a táncról, amit mindannyian megtapasztalunk.
Ez olyan, mint a ki- és belégzés és ezért olyan az élet, mint egy folyamatos spirális utazás. Nem ez a végpont, amit elértek, amikor minden Zenné válik. Azok a Zen emberek, akikkel találkoztam, még ők is azt mondják, tapasztalják ezeket a hullámokat és ingadozásokat az életben.

Mindannyian más és más részletekkel fogtok dolgozni ebben a hónapban, de a felmerülő dolgok főleg a félelem és intimitás területét fogják érinteni.

A félelem olyan, mint egy nagyon gyorsan terjedő vírus.

Például ha ezt az energia-előrejelzést pánikhangulatúan adnám elő és nagyon közel jönnék a kamerához azt mondva: “Ezt meg kell tennetek! Blablabla” (Lee előrehajol és kikerekedett szemmel, magasabb hangon, félelmet tükrözve mondja ezeket), akkor valami egészen más energiát éreznétek ahhoz képest, ahogy általában beszélek a középpontomból, nyugodtan (visszaülve és nyugodt hangon mondja). Mindannyian hajlamosak vagyunk az érkező energiát magunkba szívni, magunkba építeni.

A képernyő másik oldalán páran hátrahőköltek, amikor előrehajoltam, mert megérezték az erős energiaváltozást. Persze kicsit túljátszottam, de így megértettétek, hogy mire utalok. Miután kezditek látni és érezni a finom apró félelemenergiákat, amik próbálnak előre- és kifelé törni, elkezdtek immunissá válni azok magatokba építésére.

Például ha valaki elmeséli nektek, hogy épp min megy keresztül, mik zajlanak a világban és egy csomó félelem árad belőle, ahogy próbálja átadni neked az egészet, sokatoknak nehezére esik figyelni a szavaira, mert annyira letaglóz a belőle áradó energia. Lehet, hogy mikor továbbmentek arra gondoltok: “Istenem, fogalmam sincs miről is beszélt, de nagyon nehéz volt figyelni rá.”

Fel kell tennetek magatoknak a kérdést, hogy mi maradt a testetekben ez után a beszélgetés után. Mennyi félelmet fogadtatok be a másiktól? Nem azért mert rossz lenne bármit is befogadnotok, hanem azért, mert van választásotok a tudatosságotok kapcsán.

Egy olyan bolygón élünk, ahol minden kifelé és befelé áramlik. Gyakran gondolom, hogy főleg a nyugati kultúrában azt hisszük, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a dolgokat. Együtt tudunk mozdulni a dolgokkal, együtt tudunk velük áramolni, jobban magunkhoz tudjuk őket vonzani. De a kontroll nem létezik abban a formában, ahogy az emberi ego szeretné.

Tehát mostanában sokan (tényleg sokan) úgy érzitek, hogy lehúznak benneteket a körülöttetek lévő emberek, mert olyan sok mindenen mennek keresztül. Először is: ez egy kerék. Együttérzőnek lenni azokkal, akiknek most erre van szükségük, az egy csodás dolog. Ez persze nem jelenti azt, hogy ti nem lehettek ugyanebben a helyzetben később, azonban a bűntudat nem kéne motiváló erő legyen ahhoz, hogy miért kéne segítened másoknak. Sokan bűntudatot építenek eköré “Ha én nem segítek neki, akkor ki fog?” Nos, volt erről szó korábban, mindannyian egy kirakós részei vagyunk és megtaláljuk a saját helyünket, szerepünket –mindig megtaláljuk azokat, akik segíteni tudnak.

Tehát ha valakinek segítségre van szüksége, de nem érzi azt, hogy te tudnál neki segíteni, akkor támogasd őt azzal, hogy tovább irányítod valakihez, aki tud, illetve bízhatsz abban, hogy végül megtalálja a maga módján a segítséget. Mert azok az erős energiák, azok a félelmek, amit a kamerán keresztül bemutattam, mindannyiunkat mélyen érintenek.

Így, ha olyanokkal vagy körülvéve, akikkel nem tudsz energetikailag összehangolódni és különféle érzelmeket és félelmeket tolnak ki a testükből, emlékezz, hogy van különbség valami elengedése és valaki másra való rányomása között.

Ha dühös vagyok, van választásom. Ha valaki felbosszant, akkor átérezhetem ezt a haragot és odébb mehetek, engedve, hogy az egész átáramoljon a testemen – vagy rányomhatom valaki másra azáltal, hogy rákiabálok. Ez vezethet ahhoz, hogy vissza akar vágni (mert ekkor én indítottam el benne a harag reakcióját) vagy áldozatszerepet vesz fel és magába szívja mindazt, ami rá lett zúdítva. Aztán ezt hurcolja magával a továbbiakban.

Ilyenkor az történik velem – a dühös emberrel -, hogy amikor látom, hogy ez az energia átáramlott a másikhoz valamilyen szinten és ezt érzem a testemben, azt hiszem, hogy megszabadultam tőle. Persze mindez csak egy ideiglenes feloldódás, de mégis valamilyen feloldódás. Nyilván mindez nem tudatos, de azt tapasztalom, hogy átadtam valamennyit ebből a nem tetsző érzésből valaki másnak.

Persze szélesebb körben állandóan zajlik ez a fajta energiacsere. Azonban sokunkban egy olyan finom folyamat zajlik éppen, amikor egyre nagyobb teret foglalunk el a testünkben – olyan teret, amiről azt tanították korábban, ezen kívül kell léteznünk. A társadalmunk azt tanította nekünk, menj dolgozni, szerezz fizetést, házasodj meg, vegyél fel hitelt, a kormány majd gondoskodik rólad. Mind olyan dolgok, amikről látjuk, hogy a legtöbb ember most veszíti el ezeket, most élnek meg válságot ezekkel kapcsolatosan önmagukban, mert a hitrendszerükben az volt, hogy mindezek a dolgok támogatják majd őket, ám most megtapasztalják, hogy ez nem igaz.

Nem arról van szó, hogy az univerzum ne támogatna bennünket a jövőben, mert fog. Ám amikor egy olyan szociális rendszerben élt valaki, amiben úgy hitte, hogy ez a rendszer maga volt az univerzum, akkor ennek a gondolatnak az elengedése a számára mély bánatot eredményez.

Jelenleg nagyon sokan mennek át ezen a bánat-gyász folyamaton, akik még nem értek el saját átalakulásukhoz. De el fognak érni. Ahogy a világ egyre nagyobb része átmegy ezen az átalakulási, alkímiai folyamaton a következő években, annál inkább lesz ez az alkímia egyre és egyre jobban a norma.

De ebben a pillanatban most a növekedés, a jobb kommunikáció, a felfedezés periódusában van, nagymértékű emelkedés zajlik. Ebben az emelkedésben azonban ott van a mélyebbre jutás félelme is, az intimitás. És ez a következő lépés az emberiség számára, amit meg kell tennünk.

Sokan eltoljuk magunktól az intimitást vagy nem aratjuk le a nyereségeit, mert a fejünkben ott vannak még a különböző –izmusok, de ezek egyre inkább leválnak rólunk. Például, ha én izgulok egy randevú miatt, akkor ez az idegesség kihat a viselkedésemre és lezár engem. Így az, akivel találkoznom valószínűleg nem tud majd kapcsolódni hozzám.

Igyekszem óvatosan fogalmazni ez ügyben, mert tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy akkor majd elrejtik valahogy ezt az idegességet, kontrollálják – de én egyáltalán nem erről beszélek.
Azt mondom, hogy várható némi kavarodás, kuszaság az intimitás területén, amit esetleg megtapasztalhattok önmagatok és egy másik ember között. Ez teljesen természetes. Ne félj attól, hogy belemenj a szituációba, vagy esetleg nem sikerül elsőre. Hiszen nem arról van szó, hogy jól kéne csinálni. Mindez csak a fejben létezik.

Sokakról hallok, akik a szándéktól a megvalósítás állapotába haladnak át, ami remek. A szándék csodálatos és meg van az oka annak, hogy ez volt a legkedveltebb téma a spirituális önfejlesztő körökben több éven keresztül, mert szükség volt ennek kidolgozására. De most, hogy ez már megtörtént, itt van. Itt van a testben és most át kell ültetnünk a gyakorlatba. Ez úgy történik, hogy a szándékot összekapcsoljuk a cselekvéssel. Hogyan tudunk több tudatos szándékot megjeleníteni a tudatos cselekvéseinken keresztül?

Az intimitás is változik (ahogy minden más), az átláthatóság növekszik. Ez pedig félelmeket ébreszt az emberállatban, mert nem ez volt a történelmi minta. És amikor megváltoztatunk egy mintázatot, mindig felbukkan a félelem. Amikor felbukkan a félelem, gyakran attól félünk, hogyan birkózzunk meg magával a félelemmel, így aztán visszalépünk egyet, lezárjuk az intimitásunkat és később nyílunk ki újra.

Legyél készen arra, hogy kezeld a félelmedet. Az egyik lehetséges napi gyakorlat – ha te is azok közé tartozol, akik többeket támogatnak -, hogy rendszeresen összekapcsolódsz önmagaddal és megnézed hogy vagy. Különösen, ha kibillenve érzed magad az egyensúlyodból, nézz vissza és nézd meg hol jártál, mi vett körül, milyen szituáció volt az, ami kiváltotta ezt belőled és növeld a tudatosságod. De legfőképpen csak mondd ezt magadnak:

“Elengedem mindazt, ami nem az enyém.”

vagy

“Elengedem mindazt, amit nem nekem kell megtartanom.”

Saját magad is kitalálhatsz olyan szavakat, szöveget, ami számodra jobban működik. De az ilyen szavak használata erőteljes.

Olyan sok energiának adunk erőt azáltal, ahogy beszélünk. Gyakran az, amit mondunk vezet el oda, hogy milyen módon engedjük ki magunkból az energiákat. A legtöbb ember így működik. Nem mindenki, de a legtöbb. Tehát ha a szavaidat használod arra, hogy újrakalibráld az energiarendszered, akkor a szavak megteszik a hatásukat.
Ez azért is fontos, mert sokan fogtok különféle egyéb szavakat hallani a fejetekben, ahogy áthaladtok ezen a kinyíláson a nagyobb intimitás felé és a félelem körüli tánccal kapcsolatosan –  világszintű félelem, bolygószintű félelem, emberi félelem, megtalálni a saját pozíciódat a félelemben.

Korábban említettem, hogy csak tegyétek a kezeteket a szívközpontotokhoz (a mellkas közepére), hogy ez milyen földelő, központosító, nyugtató. Ez pedig nagyon fontos, mert a szívek most felrepednek. Nagyszerű vagy fájdalmas módokon. Rendszeresen ellenőrizzétek ezen a módon a szíveteket, engedjétek el mások félelmeit, és ne fogadjátok el többé az ítélkezést önmagatok felett.

Meglehet, hogy több ön-ítélkezést vesztek észre magatokban, mert erősebb a tudatosságotok, nagyobb a bennetek lévő megfigyelő. Ez a nagyobb megfigyelő okoz sokkot bennetek minden alkalommal, amikor észrevesztek valamit.

Például észreveszed, hogy ideges vagy egy olyan dologgal kapcsolatosan, amivel korábban semmi gondod nem volt. És ezt hallod a fejedben: “Talán mégsem kéne ezt tennem, talán nem kéne ezt tennem.” Aztán elkezdesz haragudni magadra, amiért nem hiszel magadban, majd a következő ítélkezés jelenik meg: “Istenem, miért nem hiszek magamban?” Érted, hogy ez miért pontosan ugyanaz az energia, mintha tényleg nem hinnél magadban? Mert minden energia.

Egy másik lehetőség, hogy azt mondod: “Nocsak, úgy tűnik, mintha nem hinnék magamban. Érdekes.” Ünnepeljétek ezt a látást, mert ez az első lépcső, a kitisztázás felé.

Ez a megfigyelő rész sokak számára még új, ezért nem mindig bíztok ebben a részetekben eléggé, hogy hatalmat adjatok neki. Főleg ha még új érzés a számotokra az, hogy van egy újonnan kifejlődött része a belső kollektívátoknak – gyakran sok-sok karakter, aspektus van ott, akik igyekeznek integrálódni és az egységet keresik egymással.

Meg kell tanulnotok bízni a megfigyelőben. Ezért mondom azt, hogy jó visszatekinteni bizonyos szituációkra az életetekben, amik az egyensúlyból való kibillenéshez vezettek. Mert a megfigyelő úgyis ott lesz. Akkor is, ha harcoltok vele, ha épp küzdelemben vagytok bármivel, mert az önmagatok feletti ítélkezés gyökerei nagyon erősek. Ha gyerekkorban sok bonyolult szituációban volt részetek, ahol az ítélkezés befogadó oldalán voltatok – nem könnyű kimosni mindezt a testből. Időbe telik.

Ahogy áthaladtok ezen a nagy kinyíláson az intimitás felé az univerzummal, ahogy mindenki más is, fontos a szívetek ellenőrzése. Gyakran a régi struktúrák nem igényelték az intimitást; volt munkahelyünk, lakásban éltünk, talán a szomszédainkat sem ismertük. Mindez megváltozik és egyre gyorsabban és gyorsabban változik.

Tehát ennek a hónapnak a témája az intimitás felé való kinyílás, a saját félelmeid kezelése, illetve megtanulni azt, hogyan tudod elengedni mások félelmeit, illetve az önmagad felé való ítélkezést. Látva, ahogy az ön-ítélkezés eltűnik és ezért kifejlődik a bizalom a belső megfigyelő iránt, ami látja az ön-ítélkezésed.

(Nevetve) Na épp most ítélkeztem egy pillanatra magam felett, hogy talán nem voltam túl érthető ebben az energia-előrejelzésben, ami valószínűleg azt jelenti, hogy néhányatok számára ez igaz is. De ugyanakkor nem az én dolgom, hogy tudjam kire hogyan hat mindez, és ez nem számít. Elkészítettem az anyagot. Ennyi elég.

Ez a másik igazság, amire emlékeznünk kell; ez az egyik módja, ahogy segítettem magamnak az évek során, amikor túl kritikus voltam magammal szemben: Ha teszed a dolgod, élsz. És ez elég. 🙂

Néha nagyon-nagyon félelmetes a jelen pillanatban lenni manapság.

Szeretek a mostban lenni, mégis találtam pár olyan pillanatot az utóbbi időben, amikor épp előre léptem és olyan volt, mintha dadognék “Nahát, mi ez a testemben, ami már évekkel ezelőtt eltávozott?”

Iszonyat mennyiségű potenciál, lehetőség van most a világban a megoldási módok körül, a jövő körül, ami el lenne takarva előlünk, ha csak a média információira figyelnénk, ha nem végeznénk a saját kutatásainkat és mennénk élni az életünket.

Amennyi félelem van most a világban, épp annyira tele van a világ élettel és kinyílással. Egyre több és több ember kezdi megtapasztalni mindezeket. Szóval ez most egy fantasztikus időszak arra, hogy a mostban éljük az életünket.

Persze ez félelmetes az emberállat számára. Félelmetes lehet a test számára. Félelmetes lehet az is, amikor kezdeményezője vagy az intimitásnak és a barátságosságnak valakivel, akiről azt érzed, hogy nem tudja azt fogadni és meghátrál egy kicsit először. De ha elég türelmes vagy és úgy tudod kezelni az illetőt, mint ahogy egy gyermekkel foglalkoznál, ahogy átsegítenéd a gyermeket ezen a meghátráláson, akkor később ők húzhatnak ki a hezitálástól való félelmeidből a jövőben. Tehát ez az a kerék, ahol a vezető és a vezetett folyamatosan körbeforog bennünk közösségként.

Ez volt a májusi előrejelzés.

Legyen mindenkinek remek hónapja. Éljetek a mostban.

Megéri majd ez a mostani intimitás félelem időszak, amikor a végén kibukkantok a másik végén.

És legfőképpen törődjetek magatokkal, legyetek jók magatokhoz.

 

Lee

x

Fordította: Tara – Hivatásos Múzsa http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/05/may-2013-energy-forecast-after-fear.htm