Lee Harris – Kivonatok

Sziasztok,

Egy gyors kis lélekemelő Lee utóbbi anyagaiból…

leeharris

A tudatosság mindig hullámzóan fog mozogni. Ebben az évben sokan lesztek, akik azt keresitek, hogy ne magával ragadó, rángató hullámban legyetek, hanem egy kicsit földeltebb, legyökerezőbb módon éljetek, cselekedjetek a tudatosság hullámaiban.
Könnyű elfordulni a mindennapoktól a spirituális gondolkodással, mert elmúlt életeken gondolkoztok vagy azon elmélkedtek mennyire végtelen a tudatosság és magatokban érezhetitek a szellem végtelenségét.
Ám az az igazság, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, minden, ami a testünkbe lett programozva – a test saját múltja, a családi genetika, a körülöttünk lévőkkel való energetikai kapcsolódások – arra kér, hogy legyünk itt, cselekedjünk, váljunk láthatóvá. Minden arra kér, hogy éljük az életünket itt és most.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Még sosem voltak ilyen idők, mint most, tehát az új helyzetekhez új megoldásokat kell találni. Ti pedig – mint az ezen a bolygón élő emberi lények – őrei, gondozói lehettek ezeknek a megoldásoknak, ha beleegyeztek, hogy egyre jobban és jobban kinyíltok. A kinyílásotok folyamatában ne féljetek az érzéseitektől. Inkább legyetek azokra kíváncsiak, figyeljétek meg őket, tegyétek meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy elrendezzétek őket. Aztán reggelente ésszerűen döntsétek el, hogy aznap mire vagytok képesek.

Ne bánjatok magatokkal keményen. Bizonyos napokon több energiátok van, mint más napokon. Időnként sokkal többre érzitek magatokat képesnek, mint máskor. Figyeljétek, hogy épp hogy áll az energiaszintetek és ezt figyelembe véve cselekedjetek. Bízzatok a megfigyelésetekben.

Az emberek legnagyobb pusztító szokása, hogy akarattal igyekeznek magukon változtatni, ahelyett, hogy engednék magukat ott és úgy lenni, ahol energetikailag épp vannak. [ford.megj.: Tehát aktuálisan alacsonyabb energiaszintnél ne próbálj kicsikarni magadból nagy, vagy több erőt igénylő teljesítményeket.] Bízzatok abban, hogy aznap a testetek belső fáradtsága pont az a pont, ahol épp lennetek kell.

(Kivonat: Az energia megszólal c. könyv második része – Beszélgetés a Z-kkel. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Ebben az évben az egyik legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, hogy tanulmányozod a félelmeidet.
Mik azok a dolgok, amik kiváltják belőled a félelemérzést?
Írd le őket és így láthatóbbá teszed őket a magad számára, jobban tudatosítod őket ezáltal.

Amikor pedig újra felbukkannak, már nem mumusként fog a félelem kísérteni és ijesztgetni. Csak szimplán megállapítod majd: „Ó igen, most épp ezt a félelmet élem át.” Ekkor emlékezni fogsz, hogy vegyél egy mély levegőt és elismerd, hogy igen, épp egy félelemérzés működik benned, ezért könnyebben tudsz lépéseket tenni azért, hogy kidolgozd magadból.

Minden energia és érzelem, amit érzünk folyamatos mozgásban van, tehát sosem félünk éjjel-nappal. Vannak időszakok, amikor kimozdulsz a félelem állapotából és más felé fordul a figyelmed. Ez a tudatosság tánca.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

http://www.egyensulyban.com

 

Tara – Negatívból kreatívba

 

Taraprofil-9829

Az energia semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

A harag, a düh is épp olyan energia, mint az öröm, az adrenalinfűtött állapot, a lelkesedés. Ugyanaz, más színben. Míg az egyiket igyekszünk kerülni, addig a másikat keressük, vágyunk rá. Pedig a szín mögötti lényeg ugyanaz.

Ahhoz, hogy ezt meglássuk, először az érzelmeinket kell megtanuljuk felismerni. Te hányféle érzelmet tudnál felsorolni?

Ha 4-5 megnevezése után leállsz a listával, akkor még nem mélyedtél el a többiben, keresd az árnyalatokat. A világ gyönyörű színpompáját az érzelmeink sokszínűsége, különböző mélységei adják. Az életünket az érzelmeinken át tapasztaljuk meg. Annak alapján alkotunk véleményt valamiről, hogy milyen érzelmek kísérik az adott dolgot, mit érzünk az adott pillanatban. És persze hajlamosak vagyunk túlzásokba esni és ha az egész napunk alatt egyetlen rossz dolog történt velünk, azt mondjuk a nap végén, hogy ez bizony rossz nap volt. Pedig a sokezer pillanatból aznap csak pár volt kellemetlen. Érdekes, hogy ritkán használjuk ezt az általánosítást a pozitív érzelmekre, általában csak akkor, ha szokatlanul erős örömérzetet élünk meg.

Most a negatív érzelmi energiák oldaláról szeretnék közelíteni, mert az életemben spontán módon már többször megtapasztaltam, hogy ezek rendkívül erős energiák és ha nem hagyom magam elragadtatni az árral, vagyis tudatos megfigyelője vagyok a saját tombolásomnak és belső kavargásomnak, akkor bizony hasznomra válik ez a felgyülemlett erő.

Épp úgy, ahogy egy kés is csak egy üres tárgy egészen addig, amíg valamire fel nem használjuk. Tudjuk, hogy kenhetünk vele vajat, vághatunk vele kenyeret vagy használhatjuk vérontó fegyverként is. Az energia is csak egy potenciál, amíg irányt nem adunk neki, amíg hozzá nem tesszük a bennünk lévő szándékot.

A harag (színű érzelem) általában hirtelen tör ránk, váratlanul óriási mennyiségű energia jelenik meg a testünkben, ami azonnali irányt követel magának. Mivel nem vagyunk hozzászokva ekkora energiamennyiséghez a testben, ezért kényelmetlennek érezzük és egyetértünk a belső követeléssel, azonnal szabadulni akarunk tőle. Érdekes, hogy épp ez történik egy hirtelen felkacagás esetében is, de ott egy picivel kevesebb energia bukkan fel, ami könnyebben kezelhető. Mindez a „kezelés” persze leginkább automatikusan működik bennünk. Egyfajta túlélő módszere a testnek, ami kommunikációban az aggyal működésbe lendíti az ismert reakció-utakat, tehát azonnali megoldásokat kínál a felgyülemlett energia levezetésére. Ilyenkor a cselekvéseink is automatikusak… kiabálunk, hadonászunk a végtagjainkkal, toporzékolunk vagy ütünk, vagyis valamilyen úton kivezetjük a testből a plusz energiákat, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez már gyerekkorunkban is így van, és sajnos nem tanítják a harag kezelési módját, így általában ugyanebben az automatizmusban éli le az ember az életét. Ám ennek nem muszáj így lennie.

Amint tudatossá válunk az adott pillanatra, máris lehetőségünk van nyakoncsípni az adott energiát és nekünk jobban tetsző irányt adni neki. Tudatossá válni rá mindössze annyit jelent, hogy tiszában vagyok azzal, hogy épp kiabálok, hogy épp olyan sok levegő tolult fel a tüdőmben, hogy érzékelem a belső nyomást. Hallom magam, ahogy kiabálok, látom magam, ahogy tombolok – ekkor, még ha nem is vagyok képes irányítani, de már megfigyelőjévé váltam a folyamatnak. Nem baj, ha nem sikerül uralni elsőre, másodikra… a lényeg a figyelem, a jelenlét.

Mondok pár saját példát, hogy lásd hogy tud mindez megjelenni a mindennapokban. Ezeket olvasva egész biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jutnak majd példák a saját életedből is.

Régen, aktív táncos korszakom hajnalán a színpadra lépés előtt eléggé izgultam. Ennek az érzésnek a neve lámpaláz, de én simán csak félelemnek hívtam. Általában akkor jelent meg bennem, amikor már a függöny mögött álltam és vártam, hogy kilépjek a színpadra. Az öltözőben még nem volt jelen, sőt a színpadra vezető lépcsőn sem. Pont a függöny mögött állva mutatkozott meg. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlenül sok energia jelent meg a gyomromban, erős kavargással. Szerencsére az automatizmusom nem hányingerrel, csak remegéssel reagálta le a dolgot, így lehetőségem volt megfigyelni. Minden fókuszomat erre a kavargásra irányítottam és úgy tekintettem rá, mint egy belső tüzijátékra és gondolatban kiküldtem a rakétákat felfelé a fejtetőmön, oldalt a karjaimon keresztül és átengedtem magamon mindennek a hullámzását.
Ez még csak egy kezelési módja volt ennek az energiafelfokozódásnak. Később már irányt is tudtam adni neki. Minden alkalommal felbukkant, így remek gyakorlás volt ez a számomra. Később már számítottam rá és ezért a belső feszültségnek már én adtam irányt, hasznosítva a többletenergiát. Arra használtam, hogy képzeletben elárasztottam vele a testemet, így a gyomromban lévő feszültség eloszlott minden irányba és hagytam, hogy a szétáradó energia feltöltse és könnyűvé, mozgékonyabbá tegye a testem. Így mikor kiléptem a színpadra, plusz életerővel telve érkeztem meg a közönség elé. Ahelyett, hogy lebénított volna, a félelem átfordult támogató erővé.

A legfrissebb átfordítós élményem épp most volt, futás közben. A futópálya egy gyönyörű, nagy parkban van, a gyalogosok mégis szeretnek a keskeny pálya puha anyagán sétálni. Amíg nincsenek útban, nem gond. Ám ma útban voltak. Kikerülhetetlenül. Mikor megláttam őket, éreztem, hogy azonnal óriási energiatöbblet keletkezik bennem, ez az úgymond „mindjárt felrobbanok” állapot. Rákiabáltam a pályát teljes széltében elfoglalókra, és szerencsére észrevették magukat, így tovább tudtam haladni. Ám a düh nem olyan érzelem, hogy csak úgy jön és megy, az első kiáradás után általában még bőven van hátramaradó energia belőle. Ezt éreztem is magamban és úgy döntöttem, hogy nem mérgezem magam vele, tehát nem forrongok, hanem a hasznomra fordítom. A bennem lévő többletenergiát gondolatban egy pillanat alatt átáramoltattam az izmaimon futás közben és olyan lendületet adott ez a testemnek, hogy a szokásos 2 kör helyett 3 kört futottam könnyedén, erős fáradás nélkül.

Jó dolog, ha van hová elvezetnünk a plusz energiákat. Ha bent marad a testünkben, akkor gondokat is okozhat és a maga módján talál utat, sokszor betegségek formájában, hogy a test újra egyensúlyba kerülhessen. Ezért (is) fontos a tudatosság, mert, ha felismerjük a plusz erő jelenlétét, mi adhatunk neki irányt. Akár kicsit késleltetve is, amit általában valamilyen kreatív dologba tudunk belevinni. Lehet, hogy csodásan kitakarítjuk a lakást, vagy lakodalomnyi ételt főzünk, esetleg nekiállunk egy új fejezetet írni a könyvünkbe, kétszer annyit tudunk gyakorolni a kedvenc hangszerünkön, stb.

Ha érzékeled magadban a többletet akár jó érzésekkel, akár kellemetlenekkel, tudd, hogy lehetőséged van kezdeni vele valamit. Erőt kaptál, tekints rá ajándékként, mint a váratlan plusz pénzre. Arra általában mindenkinek van egy válasza, hogy mit kezdene, ha plusz pénz állna a házhoz. Vajon mit tennél, ha plusz energiákhoz jutnál? Vedd észre, hogy az élet bőségesen ellát plusz energiákkal, érzelmek formájában. Mit akarsz vele kezdeni? Építsd be, vezesd ki, adj formát neki, teremts, alkoss, mozgasd, tartsd áramlásban. Ne félj a negatív érzelemtől, hiszen az pusztán színezett energia.
Az energia pedig semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

.
Tamás Kriszti Tara

http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

 

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html

Tara – A felelősségvállalás és fokozatai

9829-1000A felelősségvállalás és fokozatai

 

A minap elfelejtettem betenni az új bérletem a tárcámba és persze a villamoson belefutottam egy ellenőrbe. Sajnos nem úszhattam meg a bírságot és azt a megoldást választottam, hogy elmegyek és bemutatom az bérletemet, a kisebb összegű büntetés reményében. Így is tettem, még aznap elmentem a kijelölt irodába, ahol meglepetésemre rengetegen várakoztak azért, hogy elrendezzék a pótdíjfizetést.

Legalább harminc ember állt még előttem a sorban, ezért várakozás közben volt időm megfigyeléseket tenni. Ami elsőnek feltűnt az volt, hogy kivétel nélkül mindannyian igazsgátalannak érezték a büntetésüket. Többen kiabálva adták ezt mindenki tudtára, mások csak egymás között ecsetelték, hogy kit milyen megaláztatás, igazsgátalanság ért. Bizonyára volt a harminc ember között egy-kettő, aki valóban jogosan reklamált, ám a többség szavaiból egy valami derült ki, hogy a legalapvetőbb lényeg felett valahogy elsiklottak: ténylegesen eltértek a szabálytól és ezért a büntetésük jogos volt. Ám ezzel valahogy nem bírtak szembenézni és mindenkit okoltak, csak önmagukat nem.

A szabályok helyességére vagy azok számonkérési módjára itt nem térnék ki, ez a bejegyzés nem erről szól. Ez a bejegyzés a felelősségvállalásról szól és arról, hogy ha képesek vagyunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért, akkor a bosszúságunk is sokkal kevesebb, és nem kell napokig magunkkal hurcolnunk egy rossz érzést, csak azért, mert épp tévedtünk, megfeledkeztünk valamiről vagy bepróbálkoztunk, hátha megússzuk…

Amikor aznap szembesültem azzal, hogy sajnos pótdíjat kell fizessek, többféle érzelem futott át rajtam egyszerre. Egyrészt haragot éreztem, mert nem tudtam a megszokott módon elutazni A-ból B-be. Volt bennem szomorúság és jelen volt némi fanyar humor is, ami rámutatott, hogy „most így jártál babám”, amit követett egy elengedés, belenyugvás, miszerint itt nincs mit tenni, megadom magam a helyzetnek, mert ez a legjobb döntés a számomra ebben a pillanatban.
Tisztában voltam vele, hogy a helyzet gyakorlatilag az én hibám, senki más nem felelős azért, mert nekem ma pótdíjat kell fizetnem. Én voltam az, aki nem tettem be az érvényes bérletet a tárcámba, hiába volt ennek oka egyszerű feledékenység, ettől még a helyzet az, ami.

Érdekes, hogy azt a szabályt olyan könnyedén elfogadjuk mi emberek, hogy ha valaki lop, csal, gyilkol, akkor ha elkapják, annak a börtönben a helye. Azt vajon miért olyan nehéz elfogadni, hogy az utazásra kiírt szabályokat megszegjük és elkapnak, akkor bizony pótdíjat kell fizessünk? Értem én, hogy ez váratlan és kellemetlen kiadás, én sem örültem neki. Ám én voltam (sajnos) az egyetlen ember ott, aki nem dühöngött és nem próbáltam az „igazamat” a sorban álló idegenek szavai által megerősítve látni. Az egyetlen különbség mindössze annyi volt, hogy én hajlandó voltam felelősséget vállalni a feledékenységemért és ennek következményeiért. Bár nem örültem, de nem voltam boldogtalan vagy dühös és ingerült sem. Az esettel járó érzéseim az eset alatt feljöttek, megéltem őket és le is tettem őket, ezért nem rombolták le a napi és főleg nem a heti hangulatomat.

Az 1. lépcsőfok

Ha hajlandóak vagyunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért, akkor sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Az életünk minél több részéért vagyunk képesek felelősséget vállalni, annál nyugodtabbá válik az életünk – ez egy egyszerű képlet. Hogy miért? Mert amíg másokat próbálunk hibáztatni a saját életünkben bekövetkezett, megélt dolgokért, addig az áldozat szerepben tartjuk magunkat és ez azzal jár, hogy teljes tehetetlenséget élünk meg, úgy érezzük nincs választásunk. Ez pedig erőtlenné tesz minket és szélsőséges esetben pánikhangulatot kelt bennünk és akár agressziót is hoz magával. Ez pedig senkinek sem jó, megoldást sem hoz és nem tünteti el a már megélt helyzetet sem. Az első kulcs a hajlandóság.

A 2. lépcsőfok

A felelősségvállalás következő lépcsőfoka az, amikor már nem csak a tetteinkért vagyunk képesek felelősséget vállalni, hanem azért is, ahogy a körülöttünk lévő emberek reagálnak ránk, ahogy viselkednek velünk. Hiszen a legtöbb esetben a környező világunk minket tükröz vissza. Megmutatja, amire nem látunk rá magunkban, amit akár rejtegetünk magunk elől. De megmutatja azt is, amit megélünk és magunkból kisugárznk. Ez lehet teljesen pozitív, örömteli dolog is.
Az életünk, a jelen pillanatunk a múltbéli és jelen döntéseink következménye. Választások sorozatának eredménye, a mi saját választásainké. Azáltal formálódott és formálódik most is a valóságunk, hogy mire mondtunk nemet, mire mondtunk igent, mit cselekszünk meg és mit nem. Így vagyunk a saját életünk teremtői.

A 3. lépcsőfok

Az ezután következő lépcsőfok az, amikor már nem csak a cselekedeteinkben, közvetlen környezetünkben és életünkben látjuk meg azt, hogy mi hozzuk létre az eseményeket, de abba is betekintést nyerünk, hogy nagyobb léptékben az egész életünk a mi színpadunk és bizonyos emberek és események a mi rendezői kérésünkre bukkannak fel az életünk különböző szakaszaiban, hogy segítsenek egy-egy választott életfeladat kiteljesítésében.

Hogyan gyúrjuk a felelősségvállalásra?

Természetesen nem mindig (sőt ez a ritkább) vagyunk olyan lelkiállapotban, amikor ilyen magas szinten képesek vagyunk rálátni a saját életünkre. Ám mindig használhatjuk az egyszerű utat – ami a kisebb dolgokért történő felelősségvállalás. Kezdjük kicsiben és haladjunk lépésről lépésre. Egy hegymászó sem azzal kezdi a gyakorlást, hogy első alkalommal a Himalájának indul neki. Előbb dombokat, kisebb magaslatokat keres és felméri a saját erejét. Ahogy egy futó sem a maratonnal indít, előbb kisebb távokon építi fel az állóképességét.

Épp így van ez a lelki életünk dolgaival is. Előbb kisebb dolgokban nézzük meg, hogy mennyire tudunk jelen lenni. Például amikor épp megbüntet az ellenőr, észreveszem-e a saját érzelmeimet? Be tudom-e azonosítani őket? Már ez az icipici figyelemváltás is olyan erősen ki tud mozdítani az adott drámai helyzetből, hogy sokkal kevésbé érezzük magunkat elsodorva az esemény(ek) által.

Élő példa

Megkérdezhetjük magunktól (akár utólag is), hogy én milyen szerepet játszottam ebben a helyzetben? Mit tükröz ez belőlem? Miért volt erre szükségem? Mit tanultam belőle? Ez miben az én felelősségem?

Jelen esetben én tisztán láttam, hogy az én felelősségem a feledékenységem volt. És mit tanultam belőle? Az biztos, hogy a következő hónapokban jobban odafigyelek majd, hogy legyen nálam érvényes bérlet. Mit tükröz ez belőlem? Elkalandozó volt a figyelmem, és szükségem volt egy kis földelődésre – ez egy elég egyszerű módja volt a teremtésnek a részemről, amit persze nem tudatosan idéztem elő, de egyértelműen én húztam be ezt az élményt az életembe. A küldetését teljesítette, mert visszahúzta a figyelmem a jelenbe és cselekvőbbé, kreatívabbá tett.

Természetesen nem kell minden alkalommal valami kellemetlen eseményt összehozzunk magunknak, hogy egy energetikai váltást idézzünk elő az életünkben. Nekem ez most azért is volt hasznos, mert megfigyelhettem az emberi reakciókat – ami mindig érdekel – és lám, egy bejegyzés is születik belőle.

A különbség

Az, hogy igyekszünk megkeresni az adott helyzetben a számunkra jót és hasznosat nem pusztán egy általános pozitív gondolkodás, hanem felelősségvállalás. A különbség az, hogy a felelősségvállalásban szembenézünk azzal is, ami kellemetlen. Nem söpörjük a szőnyeg alá azt, ami nem tetszik, hanem szembenézünk vele és vállaljuk a felelősséget, a következményeket és mindezzel együtt keressük azt, hogy az adott esemény milyen ajándékot hordoz a számunkra. Mert minden esetben hordoz, kivétel nélkül.

Tamás Kriszti Tara

Amennyiben a felelősségvállalás (vagy egyéb) témakörben szeretnél a saját életedben lévő eseményekre más nézőpontból rálátni, keress meg és egy magánóra (Múzsabeszélgetés) keretében a kettőnk közös figyelme a te megoldásaid felé irányul.
Részletek itt: http://www.egyensulyban.com/muzsa-beszelgetes.html

 

Lee Harris – Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

2014.06.02

Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

 

Üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.
Ebben a hónapban az erőtlenség és megerősödés témájára szeretnék fókuszálni a mindennapi életben, mert ez a minta az, amivel mostanában szembetalálkozunk.

Az energiák finoman, de állandóan jelen vannak. Amíg mi a belső érzéseinket külső körülményekre fogjuk, energetikailag visszatér hozzánk mindaz ahogyan képesek vagyunk egyensúlyba hozni valamit, illetve hogyan érzünk valami iránt.

Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.

Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.

Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.

Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.

Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.

Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.

Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.

Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.

Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.

A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.

Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.

Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.

Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.

Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.

Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.

Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.

El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.

Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.

 

Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.

Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.

 

Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.

 

Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.

 

Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.

 

Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.

 

Néhány ok, hogy ez miért történik:

 

Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.

 

Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.

 

Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.

 

Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.

 

Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.

 

Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.

 

Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.

 

Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.

 

Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.

 

Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.

 

Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.

 

Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.

Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.

 

Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”

 

A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.

 

Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.

 

Köszönöm, hogy összekapcsolódtatok.

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az adományaitokat ezekért az előrejelzésekért és az egyéb ingyenesen adott anyagokért. Sok energiát fektetünk abba, hogy létrehozzuk ezeket. Köszönöm, ha úgy érzitek kaptok valamit ezekből az anyagokból és úgy döntötök, szeretnétek érte ti is adni valamit.

 

Vigyázzatok magatokra, októberben találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/09/september-2014-energy-forecast-turn.html

Lee Harris (dec) – Az ember és a szellem egyesülése

2013. december 3.

LeeHarrisAz ember és a szellem egyesülése

Hello, üdv a decemberi energia-előrejelzésben.

Kint szerettünk volna filmezni, Marc és én hosszú sétát tettünk itt Boulderben, hogy találjuk egy védett helyet ebben a vad szélben, ami ma vonul át Boulderen. Végül bejöttünk a házba, hogy hallható legyen, amit mondok. Számomra ez most eléggé metafórikusan tükrözi az életet. Úgy tűnik most napi szinten kell megadjuk magunkat – visszalépni egyet, menedéket találni a kinti káosztól és megtalálni a belső békénket.

Az egyre jobban megnyíló tudatosság hatására a világban most erősebb káosz és konfliktus tapasztalható, mint korábban. A kettő kéz a kézben együtt jár. Úgy tűnik, hogy a mindennapi életünk több figyelmet igényel tőlünk, diszharmonikussá vált – tapasztalom ezt a saját életemben és azoknál is, akikkel beszélgetek.

Ezért fontos, hogy tartsd magad a középpontodban és képes legyél pozitív energiát adni a feléd áramló dolgoknak. Találd meg a középpontod és emlékezz ki vagy, azzal együtt, hogy mi minden történik most a világunkban. Mert ahová helyezed a figyelmed, a fókuszod, amire gondolsz, nagyban befolyásolja, hogy mi történik veled legközelebb.

Például, ha olyan hírt olvasol az újságban, ami tömve van félelemmel és azért készült, hogy félelmet keltsen benned, akkor ezt magadba szívod és minden további cselekedetedre hatással lesz, hiszen hurcolod magaddal a testedben.

Ezért is fontos mindannyiunk számára, hogy ne csak azt tudjuk hogyan dolgozzunk az elmével vagy hogyan tegyük egészségesebbé a testünket. Most már a ‘teljes létezés’ folyamatát kell nézzük, a teljes érzékelő lényünket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, az energiamezőnket, fizikai testünket, egyben. Mind azt kérik, hogy rájuk lássunk, egyesüljünk velük, beépülhessenek. Ezért van az is, hogy visszatérő álmaink vannak múltbéli helyzetekről, eltávozott szerettekről. Konfliktusokat oldunk meg az álmokon, fantáziálásokon, látomásokon keresztül, mert egyre inkább egyesülnünk kell a szeretettel.

Adok néhány kiegyensúlyozó tippet, amiket úgy hiszem a korábbi hónapokban is mondtam már, de nem árt az ismétlés:

A hasunk fontos középpont a testünkben. Segít a biztonságérzetünkben, az emberi kapcsolatainkban és összekötő szerepe van az emberek között, illetve a konfliktus-energiákban.

Tehát, ha problémát tapasztalsz egy emberi kapcsolatodban, valakivel vagy önmagaddal konfliktusba kerülsz vagy csak nem érzed magad biztonságban, dolgozz a hassal.

Minden nap, csak pár percet rászánva naponta – annyiszor, ahányszor csak akarod – tedd a kezed a hasadra és lélegezz ki és be. Fókuszáld a figyelmed a kezedre és a hasadra.

Néhányan talán azt mondjátok: “Eléggé elfoglalt vagyok, sok dolog van a fejemben”. Nos, pont ezért csináljuk ezt. Engedjük, hogy ez az őrült aktivitás más fókuszt találjon. Miközben ez történik, az idegrendszer elkezd megnyugodni, így téve téged fókuszáltabbá, egybevágóvá, ahelyett, hogy szétszóródnál a kaotikus energiákban.

Ezért működik a meditáció oly sokak számára. Nem csak a gyakorlásával, amivel a belső világainkba utazhatunk általa. Sokak számára (akik talán még sosem emelkedtek benne olyan magasra, vagy nem érték el azt a szintet, ahol a meditáció ilyen szinten hat), már maga az a tevékenység is sokat segít, hogy leülnek és mozdulatlanságba helyezik a testüket és evvel elengednek minden külső dolgot egy időre. Önmagában már ez is nagyon hasznos a belső rendszerünk számára és ezáltal egészen más energiákat viszünk magunkkal a világba.

Tehát, pár gyakorlat: az egyik a has és a légzés.

A másik – és már sokszor beszéltem erről -, hogy ne feledkezz meg a szavaid erejéről a szándékot illetően. Például gyakran használom ezt: “Visszatérek a saját energiamezőmbe. Visszatérek a saját energiamezőmbe.”

Akkor mondom ezt, amikor talán túlságosan belemerültem mások energiamezejébe vagy észreveszem, hogy kissé kikerültem az egyensúlyomból és észreveszem mennyire elfoglalt vagyok. Azáltal, hogy azt mondom: “Visszatérek a saját energiamezőmbe”, visszahívom az összes részemet, amit esetleg másoknál hagytam és visszaállítom a belső erőmet. A belső erőnk mindig velünk van, akkor is, ha kimozdult a középpontunkból. Nem tud teljesen elhagyni minket.

Ám el tud mozdulni az energiamezőnk széléig, ahol már nem vagyunk egyensúlyban. Ekkor vissza kell térjünk a középpontunkba, amikor kicsit reszketegnek érezzük a rendszerünket. Ez a reszketegség megnyilvánulhat gondolatokban, felfokozott érzelmekben vagy csak a fizikai észlelésünk felerősödésében.

Megteheted ezt bárkivel, ha úgy érzed energetikailag kissé összemosódtatok. Ez pedig sokszor történik mostanában, mert kollektívaként nagyon igyekszünk feloldani a fájdalmat és keressük az utat a kinyílásra. Nem csak amiatt, ami a világban történik – ez egy sejtszintű energiamozgás, ami mindannyiunkban működik. Felkértek mindannyiunkat, hogy egyesítsük az emberit és a szellemit.

Így aztán sokan, akik hosszú ideje spirituálisak vagytok, és élveztétek a spirituális törekvéseiteket, lehet, hogy nehéz időszakon mentek keresztül, mert felkértek, hogy térjetek vissza az emberiséghez és emlékezzetek, hogy emberi létezők vagytok, emberi formában ezen a bolygón egy olyan időszakban, amikor a jelenlétetekre itt van szükség. Ez egyáltalán nem olyan, mintha a bolygó fejlődésének rabszolgái lennétek – ez csak olyan, hogy úgy halunk meg, hogy teljes tudatában vagyunk annak, hogy készen állunk a halálra.

Ezért amikor meghalunk, mind a lelkünk és a fizikai testünk készen áll a távozásra. És ha még életben vagyunk, akkor érdekességképpen feltehetjük a kérdést, hogy miért is vagyunk még itt, milyen tapasztalat vár még ránk? Mert tudom, hogy mindannyiótokban ott az árnyéktörténet, ami azt mondja: “Nem akarok itt lenni ezen a bolygón”. Én is sokszor átéltem már ezt az érzést és tudom, hogy sokan mások is. Ám az az igazság, hogy bár ez a hullámzás és a szívenergia emelkedése nehéznek tűnik, de mégis sokkal, sokkal könnyebb ebben lenni és megnyílni, befogadni, minél többet gyakorlod azt, hogy hátralépsz egy kicsit az életedből.

Ha még nem sokszor élted át ezt az élményt, ha elfoglalt életet élsz, gyerekeid vannak, leköt a munkád, akkor először csak kis szeleteket szakíts az idődből arra, hogy gyakorold ezt. Például 4 percig, napi 5 alkalommal – így ez a napi összesen 20 perc nagyot tud változtatni az energiameződön.

Ennek gyakorlása közben észreveszitek majd a felétek irányuló elvárások növekedését.
Hányan érzitek már most is, hogy mások elvárásai annyira megnövekedtek, hogy az már nem kényelmes a számotokra, illetve nem is érzitek magatokat képesnek annyit adni? Sokan átmentek most a saját határok meghúzásának szükségességén – megtaláljátok az erőtöket, hogy igent mondjatok vagy épp nemet mondjatok, szeretettel.
A végső cél szeretetteljesnek lenni úgy, hogy közben megtartod a határaidat. Ha nem tudsz megtenni valamit valakinek, amit ő nagyon szeretne, hogy megtegyél, bízhatsz abban, hogy a másik meg fogja találni azt az embert, aki tökéletes segítséget tud számára nyújtani a megfelelő időben (mert máskülönben rendben lévőnek éreznéd a magad számára). Ugyanakkor lehetsz vele szeretetteljes, lehetsz kedves, jószívű, mert pontosan tudod te is milyen érzés, amikor segítségre van szükséged.

Akkor is, amikor nem mindig érted meg mások motivációját a követelőzésre, próbálj meg  a szívükkel összekapcsolódni – még akkor is, ha úgy érzed a szívük zárva van éppen. Talán úgy érzed sérült a szívük, ekkor is lehetsz velük szeretetteljes, hiszen mindannyian voltunk már sérültek és mindannyian folyamatosan tologatjuk kifelé a határainkat. Ez egy szeretetteljes határ meghúzása.

Láthatjuk, hogy ténylegesen elveszítjük a Földön a férfias világnézetet a ‘jóról és rosszról’ és ez félelmetes.
Ezért ha te hozzá vagy szokva ahhoz az ideához, hogy mi a jó, mi a rossz, akkor el kell érned eddig az új pontig és közben lehet, hogy kissé ideges, nyugtalan leszel, mert elveszítetted ezeket az iránymutatókat az életedben. Ezek az iránymutatók olyanok, mint a fegyelmezés “ez jó, ez rossz”. Csak engedd magad élni. Igazán élni.

Egymás energiahálózatában élünk. És ezek a hálók megegyezésekre épültek. Például az is egy ilyen energiaháló, amit az egyik barátommal élünk. Amikor hozzám érkezik, mindig zaklatott állapotban van és én először mindig segítek neki, hogy jobban érezze magát, és csak ezután kezdődik valójában a találkozásunk. Lehet, hogy azért játsszunk ezzel a hálóval, mert ez az én múltam része, hogy eljátszom ezt a szerepet, így feloldva valamit magamban azáltal, hogy továbbra is ebben a szerepben vagyok vele kapcsolatosan. És az ő múltjában is van valami, azzal az érzéssel kapcsolatosan, hogy nem törődnek vele, ezért ő ilyenkor gyógyítást kap erre az érzésre.

De a lényeg az, hogy valószínűleg vannak ilyen megegyezéseid, hálóid néhány hosszútávú kapcsolatodban, hosszú ideje. Most pedig az történik, hogy ezek hirtelen elszakadnak, elveszítjük a régi hálókat, megegyezéseket. És hirtelen pattannak el – gyorsan történik. Ez pedig sokként ér bennünket, hiszen hozzájuk vagyunk szokva, kollektíven.

Ám minél többet gyakorlod azt, hogy összekapcsolódsz magaddal, a középpontoddal és kíváncsi vagy arra, hogy mi ez az egész, annál jobban fogod érezni a világot, jobb lesz a tapasztalatod. Mindebben segíthet egy tisztítókúra is. Ha esetleg fizikailag rosszul érzed magad, tisztítsd meg a fizikai tested. Egyél jobb ételeket, mozogj többet. Próbálj valami újat csinálni. Tudom, hogy sokan úgy érzik magukat mostanság, mintha víz alá rángatták volna őket. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz az, hogy azt gondolod, hogy valamit rosszul csináltál vagy elmulasztottál valamit.

Mindannyian, a legjobb tudásunk szerint, csináljunk valamit másként. Minden nap próbálj valami újat, csinálj valamit másként, mint szoktál. Ez egy folyamat, amiben én magam is elég régóta benne vagyok. De főleg az elmúlt hónapban nagyobb figyelmet fordítottam arra a kérdésre, hogy ‘mire van szükségem, ki vagyok én?’. Mert észrevettem, hogy mennyire felerősödtek az energiahullámzások. És ennek a fokozott figyelemnek köszönhetően sikerült megtartanom magam a középpontomban, erőmben, annak ellenére, hogy milyen nehézségek vettek körül. Az új utak megteremtése egy próbálkozási folyamat része volt nálam, a fókuszálás folyamata volt. Mindössze arról szólt, hogy hajlandónak kellett legyek arra, hogy fókuszáljak.

Vegyünk újra egy mély levegőt.

Észrevettem ám, hogy egy csomó információt zúdítottam rátok, amikor egyébként is túl sok információ vesz körbe minket – így aztán arra bíztatlak, hogy felejtsetek el mindent, amit mondtam (nevet).

Ha mégis emlékeztek egy-két dologra az egészből, akkor örülök. Ha mégsem emlékeztek, felejtsétek el úgy, ahogy van.
Már csak egy dolgot szeretnék mondani: emlékezzetek rá, hogy bízzatok magatokban! Ha most azt mondjátok, hogy “Persze bízom magamban ezért és ezért” – nos akkor tegyétek ezeket a dolgokat a legfontosabb fókuszotokká a következő pár hónapban, mert itt vagytok magatoknak, akiben bízhattok.

Egy szokatlan és csodálatos tapasztalatot élünk itt a Földön, egy igen gyorsan változó időben, ami sokszor elgondolkodtat minket arról, hogy vajon ki húzta ki megint a lábunk alól a szőnyeget?

Az az igazság, hogy mi magunk húztuk ki. Pontosan ismertük ezt az időalagutat, amin épp áthaladunk. És ha megnézitek az ősi próféciákat, ezekről az időkről beszéltek.

Ha a részleteket nézzük, hogy ténylegesen mik zajlanak – energetikailag pontosan azok történnek, amiket vártunk, hogy történni fognak. Az a baj, hogy annyira az elménkre figyelünk, annyira erre vagyunk tréningelve, hogy nem nézzük az energetikát, csak a külső részleteket. Azok pedig nem mindig mutatják olyan részletességgel a dolgokat, mint a teljes kép, ezért sokszor nem értjük őket.

Ezért, ha csak a részleteket figyeled, mindig erőtlen maradsz. Ha az esszenciádra figyelsz, a belső testre, az érzékekre, az életed kezd valóban életre kelni és megerősíted saját magad.

Ez az új paradigma, ami felé haladunk.

Tölts időt saját magaddal érzékelő üzemmódban – bármit is jelent ez a számodra (táncolj, mozogj, érints, alkoss).

Februárban fogok újra jelentkezni havi előrejelzéssel. Lesz egy előrejelzés januárban is, ami a szokásos éves üzenet lesz – amit talán már többen ismertek, hogy az egy kicsit más előadásmódú. Január 1-jén fogom megosztani.

Addig is sok szeretetet kívánok nektek 2013 utolsó napjaira. Remélem jó élményekben lesz részetek, sok jó emberrel találkoztok és jól érzitek magatokat a bőrötökben 🙂

Vigyázzatok magatokra, jövőre találkozunk.
Sziasztok,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.com/2013/12/december-2013-energy-forecast.html

Ha szeretnétek újraolvasni a 2013-as éves előrejelzést, ide kattintva megnézhetitek mennyire volt találó az évetekre.

Steve Rother (szept) – Egybevágó-e a szíved ritmusa a neved ritmusával?

2013. szeptember 15.

steve2

Egybevágó-e a szíved ritmusa a neved ritmusával?

 

 

Üdvözlet Otthonról

Egymás szívének visszatükrözése. eM bemutatkozása

Elrah vagyok a Ritmusos Szolgálattól és azt kell mondjam, hogy a bevezető gyönyörű volt. Ma nem én adom le a teljes anyagot, mert átadom a szót eM-nek. Egy olyan témáról fog beszélni, ami valójában az én felelősségem, az én szakterületem. Tudom, hogy mind nagyon várjátok, hogy beszélhessetek vele, nem is esik nehezemre előre engedni őt, hogy elmondja a mai üzenetet. Mindezt most azért mondom el, mert itt a kis egótok. Mindannyiótoknak hordoznia kell az öntudatát és a saját személyes üzenetét. Amikor látjátok ezt visszatükröződni a körülöttetek lévő világban és azt halljátok, hogy mások kimondják azt, amit épp gondoltatok, akkor tudhatjátok, hogy a megfelelő helyen vagytok, mert pont ez történik Otthon is. Látjátok, nem számít, hogy én adom-e át az üzenetet. Esetleg az Idő Őrzője jön és ő mondja el elegánsan vagy eM érkezik mindjárt, hogy megnevettessen benneteket egy kicsit. Mi nem foglalkozunk ezzel,  mert az üzenet ugyanaz. A ti szívetek, nem a miénk. Egyáltalán nem rólunk szól, rólatok szól. Remélem tetszik nektek ez a szép kis rész, ám nem mehetek el addig, amíg meg nem osztottam a mosolyom. Itt is van. Mindig elcsíplek titeket, ugye? Remek.

Szeretnék egy pár szót mondani erről, mert elég érdekes. A bolygón mindannyiótoknak van egy képe a másikról. Egymásra néztek és azt mondjátok: “Te más vagy, mint én. Magasabb vagy, alacsonyabb vagy, csinosabb vagy, csúnyább vagy…” Bárhogy is jellemzitek egymást, azzal, hogy sokféle módon különállónak látjátok egymást, azáltal polarizáljátok az országotokat. Annyira polarizálva vagytok, hogy amikor egyikőtök ezt mondja, a másik pedig azt, akkor nehezetekre esik bármit is elvégezni, mert folyamatosan előre-hátra egyensúlyozzátok a dolgokat. Hamarosan rendelkeztek majd egy lágyabb energiával és lehetőségetek lesz arra, hogy úgy találkozzatok egymással, ahogy mi Otthon. Nem érdekel minket, hogy melyikünk lép előre. Nem érdekel, hogy ki hallgatja, ki beszél vagy ki a csatornázó. Most már mind egy új módon figyeltek, ami mindannyiótokban megnyitja a csatornákat. A saját inspirációtok és lelketek a testetekben csodás átalakulásban van. Ez az új energia része és mindannyian kezdtek már tudatosan többet hordozni a lelketekből tudatos teremtőként a bolygón. Reméljük annyira jól szórakoztok, mint mi Itthon, mert mi folyton nevetünk, miközben nézzük azokat a mókás dolgokat, amiket emberként tesztek. Nemsokára eljön az idő, amikor megfordultok és rajtunk nevettek majd. Ez teljesen rendben van, kibírjuk, nem gond. Csak tudjátok, hogy ez egy gyönyörű játék és reméljük, hogy jól érzitek magatokat benne.

Kiegyensúlyozott emberré váltok

Espavo.
Üdvözletem, eM vagyok. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert annyi minden történik mostanság. Az Őrzőnek van egy kis gondja az energiámmal. Próbálja megtalálni a ritmust. Azt mondja: “Nem. Túlságosan úgy hangzik, mint az Idő Őrzője.” Akad egy kis gondja azzal, hogy igyekszik kitalálni merre lehetek és a probléma egyik része pont a polaritás, amivel mindent néztek. Ez nem rossz, egyszerűen így nőttetek fel a Föld nevű bolygón. Egy erősen polarizált helyzetben voltatok, a dualitásban élve. Fekete-fehérnek látjátok a dolgokat, fentnek és lentnek, jónak és rossznak, és így tovább. Most pedig mindent egy teljesen más perspektívából kezdtek látni, mert kezditek meglátni a lehetőségeket. Most ez rendelkezésetekre is áll, hiszen ti vagytok a teremtők és a választásaitok, döntéseitek által teremtetek. Nagyon egyszerű, könnyen érthető, ha visszanéztek az életetekre. Ám előre nézni az egész más. Kihívást jelent. Az Őrzőnek azért volt gondja a polaritással velem kapcsolatban, mert én egyensúlyban vagyok. Nem vagyok sem nő, sem férfi. Valójában még a szavakkal is gondban van. Nincs erre szó és ezért nehézségei vannak. A tanítók közelítenek és segítenek neki szavakat találni. Ez egy új terület a számára, hogy ne jellemezzen egy kiegyensúlyozott emberi lényt extrém polaritás közepette. Mindannyian ebbe az irányba tartotok és annyi minden történik ezzel kapcsolatosan. A női energiák visszatérnek a Földre. Mind tudtátok, hogy érkezik, hiszen láttátok mennyire eltolódtak a dolgok a férfi energiák irányába, mennyire dominanciában volt a férfi energia a bolygón hosszú ideig. Pompás időket éltetek meg vele. Nos, legalábbis néhányatok. Persze jó páran az áldozatot is játszottátok. Mind eljátszottátok a szerepeiteket a játékban, de itt az ideje a változásnak, ugye?

Most ez a helyzet. Az egyensúly érkezik, ám korábban sosem voltatok kiegyensúlyozva. Átestetek a ló másik oldalára és amikor újra ugyanúgy akartátok csinálni, tovább léptetek. Ó, persze nem emlékeztek azokra az időkre, amikor a női energiák uralkodtak a Földön. Bár nem emlékeztek rá, az a véglet épp annyira összekavarta a dolgokat, mint amennyire a férfi energia túlsúlya, szóval ne izguljatok. Csak tudjatok róla, hogy mindig itt volt ez az oda-vissza egyensúlyozás. Most azonban megállítunk a középponton. Adunk egy lehetőséget arra, hogy lélegezzetek és megtapasztaljátok milyen érzés egyensúlyban lenni. Ez a trialitás mezeje, amibe elértetek, távol a dualitástól. Olyan, mintha új részetek lenne, amivel meg kell tanulnotok bánni és azt kérdezitek: “Hogyan veszem ennek hasznát a mindennapi életemben? Hogyan  érhetem el ezt az egyensúlyt?” Nos, új részek érkeznek és megemlítek most párat ezekből. Kezd könnyebbé válni az Őrzőnek az energiáimmal való összehangolódás. Már négy-öt alkalommal próbálta, úgyhogy azt gondolja lassan szakértő lesz. Persze van számára pár meglepetésünk. Csak egy bizonyos mennyiségű női energiát képes hordozni ebben a férfi testében és a hitrendszerei is még útban vannak néha, de ezt korrigáljuk, ne aggódj.

A női és a férfi energiák kiegyensúlyozása mindenkiben

A világban lévő rezgéseitekről fogunk beszélni. Mindig említést tettünk ezekről és valójában ez Elrah területe, ez az ő munkája. Azért van itt, hogy megmutassa hogyan tudtok másként dolgozni a rezgésekkel és hogyan teszitek már ezt most is. Mindannyian rendelkeztek egy egyedi, csak rátok jellemző rezgéssel, mélyen legbelül. Ez tulajdonképpen egy egyedi hanggal kapcsolódik össze, amiről már korábban is beszéltünk, ezért több terület kapcsolódási pontját vehetitek majd észre. A sajátos rezgésetek azon egyedi rezgésetek, amit döntésetek alapján a fizikai testetekben hordoztok a Földön. Páran erős férfi energiát, erőteljes energiát hordoztok, mások pedig erős női energiát. Ezekkel játszotok folyamatosan oda-vissza és ezekkel fejezitek ki magatokat különféle módokon. Nos, ez az, ami megváltozott. Ez a terület nyitottá vált arra, hogy kiegyensúlyozzátok a polaritásotokat, ahol a női energiák visszaáramolhatnak. A férfi energia sokkal erőteljesebben volt jelen, mint a női, kreatív, megengedő energiák – amik mind a részeitek. Sok élet alatt szokásotokká vált, hogy vagy egyiket vagy másikat magatokra véve születtek a Földre. Sokan fejlesztettétek tökélyre inkább csak az egyiket, jobban szeretettek inkább az egyik típusú energiában játszani a Földön. Sokan többnyire férfiként vagy többnyire nőként érkeztetek, mert abban éreztétek jól magatokat. Az Őrző nagyon kényelmesen érzi magát férfi testben, ám elég kényelmetlen számára a női energia. Az inkarnációja elején volt választása, hogy melyikbe érkezzen. Most azonban megváltoztak az energiák és mindannyian elkezdtétek a kiegyensúlyozódást. A kihívás valójában a hitrendszereitekből származik, azoktól a részeitektől, amik ezt mondják: “Nekem ilyennek kell lennem.” vagy “Nekem így kell cselekednem.” A következő történet nem olyan régen történt az Őrzővel és az ő Őrzőjével. Amsterdamban jártak, a vöröslámpás negyed melegek által látogatott részében és Barbara ezt mondta: “Meg kell kötnöm a cipőfűzőmet. Tartanád egy pillanatra a táskámat?” Hirtelen eltűnt és az Őrző ott állt, kezében egy női táskával és észrevette, hogy kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben. Persze jót nevettek ezen és mentek tovább. Ám mindez felhozta ezt a kényelmetlenség érzést a szexualitás tekintetében. Ezek azok a területek, amik elsősorban gátolnak abban, hogy megtaláljátok az egyensúlyotokat. Mindannyiótoknak meg van a képességetek és mind haladtok is ebbe az irányba. Csodás nézni, ahogy küzdötök a tökéletességért. Hiszen ezek vagytok, tökéletesek. Tökéletlenné kellett váljatok ahhoz, hogy itt lehessetek. A Föld bolygó egy tökéletlen hely. El kell rejtenetek a tökéletlenségeiteket amíg itt vagytok és a tökéletesség felé törekedtek. Ez gyönyörű. Hihetetlenek vagytok.

A rezgésekre való új érzékenységetek
A nevetek: A saját tükörképetek az Univerzumban

Fogalmatok sincs mikre vagytok képesek, ám hamarosan rá fogtok jönni. Mesélek nektek a másik területről, ami Elrah területe, a rezgések. Mindannyian érzékenyek vagytok a rezgésekre, immár megújult módon, bár még nem fedeztétek fel. Amit észrevettetek, az az eddig felépített dolgaitokkal kapcsolatos kényelmetlenség. Sokan építettetek fel magatoknak egy életstílust, otthont, munkahelyet, karriert, kapcsolatokat – és mindez hirtelen elégedetlenséggel tölt el, kényelmetlenül érzitek magatokat azzal, ahol vagytok és változásra vágytok. Ám fogalmatok sincs merre is induljatok. Adunk most pár nagyon egyszerű ötletet. Elrah vissza fog jönni és folytatja ezt a témát, tökéletesíti kicsit. Azt mondjuk azonban, hogy sokszor kerültök a saját hangotok hatása alá és a leggyakrabban használt szó, ami egyenesen  a szívetekbe hatol az a saját nevetek. Hogyan kaptátok ezt a nevet? Sokan anyukátok vagy apukátok válla fölött voltatok, amikor nevet választottak nektek. Kiabáltátok a neveteket, hátha meghallják. Aztán ezt mondták: “Ez a név milyen lenne? Ez a név úgy hangzik, mint – de én szeretem ezt a színészt, szóval egy filmcsillag után fogom elnevezni a gyerekem.” Sokan végül olyan ritmusokat, neveket kapnak, amik egyáltalán nem passzolnak hozzájuk. Miért nem? Nagyon egyszerű. Ez egy ritmus. Megváltoztathatjátok a neveteket pld. azzal, hogy hozzá tesztek egy extra betűt az elejére vagy a végére. Vagy elvehettek belőle, hogy megváltoztassátok a ritmus mintázatát a neveteknek. A nevetek saját magatok tükörképe az univerzumban és a hitrendszeretek. Amikor meghalljátok ezt a nevet, ti vagytok. Bizonyosodjatok meg róla, hogy ez egy olyan név, amit szerettek. Ha nem ilyen, akkor kezdjétek el teremteni az univerzumotokat azzal, hogy megváltoztatjátok hogy hívnak titeket. Ezzel nincs semmi gond, folyamatosan történnek ilyen változtatások a bolygón. Mi azt mondjuk, hogy a nevetek megelőz benneteket és nagyon érzékennyé váltok erre a rezgésre, ami az univerzumról tükröződik vissza rátok. Most már új nézőpontból láttok rá erre.

Zene és ritmus: A tanulás legújabb módja

Van egy érdekes dolog, amit az Őrző már mond egy ideje, de pár év után kicsit ki kell javítsam őt. Most kicsit kiakadt, de mindjárt megnyugszik. Azt mondja: “Mit értesz azalatt, hogy kijavítasz?” Egyszerűen, azt mondja az embereknek, hogy van az agynak egy szokatlan része, ami a zenét dolgozza fel. Több okból említem meg ezt, mert mind különféle módokon használtátok ezt, annak ellenére, hogy nem gondoltátok magatokat muzikálisnak. Ezek a ritmusok, amik minden zenének az alapjai. Ezek tulajdonképpen ritmus mintázatok. Vannak azok a részek, amiket meg kellett tanuljatok gépiesen memorizálva, illetve a nyelvi központotok segítségével. Aztán vannak azok a részek, amiket ezen a módon nem tudtatok elsajátítani, majd azok, amiket gyerekkorotokban tanultatok a zenén keresztül, mint például az ábécét. Sokan tanultatok dalokat, amiket gyerekként sokat ismételtetek, mert megmaradtak az agyatokban (az agyatok egy másik részében). Mi azt mondjuk, hogy nincs zenei része az agyatoknak. Ezzel kapcsolatban javítjuk ki az Őrzőt, mert azt mondta, hogy van az agynak zenei része, ami fejleszthető és használható. Az agy teljes jobb féltekéje dolgozik a zenével. Igen, van egy rész, pont a fül felett és szem széle felett, ami főleg a zenével dolgozik. Sokan érkeztetek magasan fejlett zenei résszel, ám igen kevesen használjátok ezt zenére. Ez nem kizárólag a zenével kapcsolatos. Ez a ritmussal kapcsolatos. Azok, akik zene segítségével tanultatok meg valamit (pld. az ábécét), el tudjátok mondani éneklés, zene nélkül? Persze, ez könnyű. De le merem fogadni, hogy a ritmusa nélkül már nem menne. Végig kell menjetek rajta: A B C … állj … D E F G … H I J K … L M N O P … ez egy ritmus. Erre alapoztátok a tudásotokat és ez a legújabb módja is a tanulásnak, mert nem kéri, hogy találjatok ki új dallamokat és folyamatosan erősítsétek a bal agyféltekét. Spontánul élhettek a jobb agyféltekében.

Megmosolyogtat-e a neved ritmusa?

A jobb agyféltekéhez kapcsolódik a Mennyország, a balhoz a Föld. A jobb agyfélteke mindent lát – lehetőségeket, lehetségességeket, energia-áramlást és minden olyasmit, amivel mi foglalkozunk Itthon. Ti pedig igyekeztek mindet felcímkézni “Ez nem igaz számomra, amíg bele nem tudom tenni egy fiókba, fel nem tudom címkézni.” Ez az, amit a bal agyfélteke csinál. A zene és főleg a ritmus – ezért is kérünk, hogy figyeljétek meg a neveteket, hatalmas része a visszatükröződéseteknek. Illik hozzád a neved ritmusa? Ez most a legnagyobb kérdés számotokra. Kis dolgokkal is változást idézhettek elő, hogy könnyebb legyen számotokra az élet, illetve járhassátok a kisebb ellenállással szegélyezett utat. Ebben van a varázslat. Mindenben, ahol képesek vagytok egy magasabb szemszögből ránézni a dolgokra, olyan helyről, ahonnan korábban nem. Ez az új világ. Mindannyian részei, részesei vagytok, gyönyörű módon, és én itt vagyok, hogy segítsek még több módon visszajelezni ezt nektek. Kezdjétek azzal, ahogyan hívnak benneteket. Hogy hívnak? Hogy szólítanak? Mi a neved? Hogy is van? Hogy tudsz ezen változtatni úgy, hogy amikor a neved hallod, mosolyogj?

Az E család

Sokan vagytok, akik az E családból jöttök. Egyszerűen úgy mondom, hogy amit az Őrző Csoportnak hív , az a családi rezgésünk, amit hordozunk. Mi nem használjuk ezt a kifejezést: csoport. Nem használunk semmilyen szót önmagunk elnevezésére. Ez egy ritmus, egy gyönyörű részünk, ami mindannyiótok számára elérhető a szíveteken keresztül. Mi nem tanítunk nektek semmit. Mi mindössze segítünk emlékezni arra, amit már tudtok. Sokat meghallgattatok és abból sokat félre is tettetek, hogy játszhassátok ezt a játékot, embernek tettetve magatokat, tökéletlennek tettetve magatokat. Nagyon jól csináljátok és készen álltok a következő lépésre. Nagyon jól csináljátok. A tökéletességetek kezd visszatérni különféle csodás módon és ez a következő lépés az emberiség felé.

Kezdetben volt a nevetés

Mindannyian felelősséggel tartoztok mindenkiért a Földön. Össze vagytok kapcsolódva. Egymás részei vagytok. Nem választhatjátok szét ezt az ujjat attól az ujjtól, még akkor sem, ha ez a két ujj nem ismeri egymást, ugye? Nos, ezek vagytok és kezdtek ráébredni erre, erősíteni  a kapcsolódásokat, amik összekötnek benneteket. Csak egy dolgot osztok meg… egy nevetést… mert ez a legmagasabb rezgés, ami az egész univerzumban létezik. Kezdetben volt egy hang, és ez egy nevetés volt. Ez teremtett mindent és ez volt a leggyönyörűbb kifejeződése a fénynek a Föld bolygón. Sok üzenetet hozok, Kedvesek, de Elrah utat engedett, hogy én beléphessek és elmondhassam a mai üzenetet nektek, hogy hozzászokhassatok a ritmusomhoz. Energiám egy része eléggé máshogy fejeződik ki, mert igyekszem a férfi-női egyensúlyt áthozni ezen a testen, amennyire csak tudom. Nem könnyű, nem könnyű. Dolgozunk majd rajta, de addig is tudjátok, hogy szeretlek titeket. Fontosak vagytok. Nem is tudjátok mi mindent tesztek és milyen eleganciával. Folytassátok ezt a hihetetlen munkát és tudjátok, hogy itt vagyunk ötletekkel, elgondolásokkal, eszközökkel, amiket használhattok az új, megerősödött szerepetekben. Tudatos teremtőkké váltok, teljes tudatossággal járjátok majd a lelketek útját. Ez a legcsodásabb dolog, amit valaha a fátyol ezen oldaláról láthatunk. Köszönjük ezt nektek.

A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok tisztelettel egymással. Törődjetek egymással, amikor csak lehetőségetek van rá. Ne feledjétek, játsszatok jól együtt. Mielőtt elmegyek, azt hiszem hagyok itt egy kis nevetést: hihi 🙂

Espavo.

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://lightworker.com/beacons/2013/2013_09-RhythmName.php