Lee Harris – Kivonatok

Sziasztok,

Egy gyors kis lélekemelő Lee utóbbi anyagaiból…

leeharris

A tudatosság mindig hullámzóan fog mozogni. Ebben az évben sokan lesztek, akik azt keresitek, hogy ne magával ragadó, rángató hullámban legyetek, hanem egy kicsit földeltebb, legyökerezőbb módon éljetek, cselekedjetek a tudatosság hullámaiban.
Könnyű elfordulni a mindennapoktól a spirituális gondolkodással, mert elmúlt életeken gondolkoztok vagy azon elmélkedtek mennyire végtelen a tudatosság és magatokban érezhetitek a szellem végtelenségét.
Ám az az igazság, hogy amíg ebben az emberi testben vagyunk, minden, ami a testünkbe lett programozva – a test saját múltja, a családi genetika, a körülöttünk lévőkkel való energetikai kapcsolódások – arra kér, hogy legyünk itt, cselekedjünk, váljunk láthatóvá. Minden arra kér, hogy éljük az életünket itt és most.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Még sosem voltak ilyen idők, mint most, tehát az új helyzetekhez új megoldásokat kell találni. Ti pedig – mint az ezen a bolygón élő emberi lények – őrei, gondozói lehettek ezeknek a megoldásoknak, ha beleegyeztek, hogy egyre jobban és jobban kinyíltok. A kinyílásotok folyamatában ne féljetek az érzéseitektől. Inkább legyetek azokra kíváncsiak, figyeljétek meg őket, tegyétek meg mindazt, ami ahhoz kell, hogy elrendezzétek őket. Aztán reggelente ésszerűen döntsétek el, hogy aznap mire vagytok képesek.

Ne bánjatok magatokkal keményen. Bizonyos napokon több energiátok van, mint más napokon. Időnként sokkal többre érzitek magatokat képesnek, mint máskor. Figyeljétek, hogy épp hogy áll az energiaszintetek és ezt figyelembe véve cselekedjetek. Bízzatok a megfigyelésetekben.

Az emberek legnagyobb pusztító szokása, hogy akarattal igyekeznek magukon változtatni, ahelyett, hogy engednék magukat ott és úgy lenni, ahol energetikailag épp vannak. [ford.megj.: Tehát aktuálisan alacsonyabb energiaszintnél ne próbálj kicsikarni magadból nagy, vagy több erőt igénylő teljesítményeket.] Bízzatok abban, hogy aznap a testetek belső fáradtsága pont az a pont, ahol épp lennetek kell.

(Kivonat: Az energia megszólal c. könyv második része – Beszélgetés a Z-kkel. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

muzsa-rainbow2.jpg
Ebben az évben az egyik legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, hogy tanulmányozod a félelmeidet.
Mik azok a dolgok, amik kiváltják belőled a félelemérzést?
Írd le őket és így láthatóbbá teszed őket a magad számára, jobban tudatosítod őket ezáltal.

Amikor pedig újra felbukkannak, már nem mumusként fog a félelem kísérteni és ijesztgetni. Csak szimplán megállapítod majd: „Ó igen, most épp ezt a félelmet élem át.” Ekkor emlékezni fogsz, hogy vegyél egy mély levegőt és elismerd, hogy igen, épp egy félelemérzés működik benned, ezért könnyebben tudsz lépéseket tenni azért, hogy kidolgozd magadból.

Minden energia és érzelem, amit érzünk folyamatos mozgásban van, tehát sosem félünk éjjel-nappal. Vannak időszakok, amikor kimozdulsz a félelem állapotából és más felé fordul a figyelmed. Ez a tudatosság tánca.

(Kivonat: 2015 februári előrejelzés. Fordította: Tamás Kriszti Tara)

http://www.egyensulyban.com

 

Tara – Negatívból kreatívba

 

Taraprofil-9829

Az energia semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

A harag, a düh is épp olyan energia, mint az öröm, az adrenalinfűtött állapot, a lelkesedés. Ugyanaz, más színben. Míg az egyiket igyekszünk kerülni, addig a másikat keressük, vágyunk rá. Pedig a szín mögötti lényeg ugyanaz.

Ahhoz, hogy ezt meglássuk, először az érzelmeinket kell megtanuljuk felismerni. Te hányféle érzelmet tudnál felsorolni?

Ha 4-5 megnevezése után leállsz a listával, akkor még nem mélyedtél el a többiben, keresd az árnyalatokat. A világ gyönyörű színpompáját az érzelmeink sokszínűsége, különböző mélységei adják. Az életünket az érzelmeinken át tapasztaljuk meg. Annak alapján alkotunk véleményt valamiről, hogy milyen érzelmek kísérik az adott dolgot, mit érzünk az adott pillanatban. És persze hajlamosak vagyunk túlzásokba esni és ha az egész napunk alatt egyetlen rossz dolog történt velünk, azt mondjuk a nap végén, hogy ez bizony rossz nap volt. Pedig a sokezer pillanatból aznap csak pár volt kellemetlen. Érdekes, hogy ritkán használjuk ezt az általánosítást a pozitív érzelmekre, általában csak akkor, ha szokatlanul erős örömérzetet élünk meg.

Most a negatív érzelmi energiák oldaláról szeretnék közelíteni, mert az életemben spontán módon már többször megtapasztaltam, hogy ezek rendkívül erős energiák és ha nem hagyom magam elragadtatni az árral, vagyis tudatos megfigyelője vagyok a saját tombolásomnak és belső kavargásomnak, akkor bizony hasznomra válik ez a felgyülemlett erő.

Épp úgy, ahogy egy kés is csak egy üres tárgy egészen addig, amíg valamire fel nem használjuk. Tudjuk, hogy kenhetünk vele vajat, vághatunk vele kenyeret vagy használhatjuk vérontó fegyverként is. Az energia is csak egy potenciál, amíg irányt nem adunk neki, amíg hozzá nem tesszük a bennünk lévő szándékot.

A harag (színű érzelem) általában hirtelen tör ránk, váratlanul óriási mennyiségű energia jelenik meg a testünkben, ami azonnali irányt követel magának. Mivel nem vagyunk hozzászokva ekkora energiamennyiséghez a testben, ezért kényelmetlennek érezzük és egyetértünk a belső követeléssel, azonnal szabadulni akarunk tőle. Érdekes, hogy épp ez történik egy hirtelen felkacagás esetében is, de ott egy picivel kevesebb energia bukkan fel, ami könnyebben kezelhető. Mindez a „kezelés” persze leginkább automatikusan működik bennünk. Egyfajta túlélő módszere a testnek, ami kommunikációban az aggyal működésbe lendíti az ismert reakció-utakat, tehát azonnali megoldásokat kínál a felgyülemlett energia levezetésére. Ilyenkor a cselekvéseink is automatikusak… kiabálunk, hadonászunk a végtagjainkkal, toporzékolunk vagy ütünk, vagyis valamilyen úton kivezetjük a testből a plusz energiákat, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez már gyerekkorunkban is így van, és sajnos nem tanítják a harag kezelési módját, így általában ugyanebben az automatizmusban éli le az ember az életét. Ám ennek nem muszáj így lennie.

Amint tudatossá válunk az adott pillanatra, máris lehetőségünk van nyakoncsípni az adott energiát és nekünk jobban tetsző irányt adni neki. Tudatossá válni rá mindössze annyit jelent, hogy tiszában vagyok azzal, hogy épp kiabálok, hogy épp olyan sok levegő tolult fel a tüdőmben, hogy érzékelem a belső nyomást. Hallom magam, ahogy kiabálok, látom magam, ahogy tombolok – ekkor, még ha nem is vagyok képes irányítani, de már megfigyelőjévé váltam a folyamatnak. Nem baj, ha nem sikerül uralni elsőre, másodikra… a lényeg a figyelem, a jelenlét.

Mondok pár saját példát, hogy lásd hogy tud mindez megjelenni a mindennapokban. Ezeket olvasva egész biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jutnak majd példák a saját életedből is.

Régen, aktív táncos korszakom hajnalán a színpadra lépés előtt eléggé izgultam. Ennek az érzésnek a neve lámpaláz, de én simán csak félelemnek hívtam. Általában akkor jelent meg bennem, amikor már a függöny mögött álltam és vártam, hogy kilépjek a színpadra. Az öltözőben még nem volt jelen, sőt a színpadra vezető lépcsőn sem. Pont a függöny mögött állva mutatkozott meg. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlenül sok energia jelent meg a gyomromban, erős kavargással. Szerencsére az automatizmusom nem hányingerrel, csak remegéssel reagálta le a dolgot, így lehetőségem volt megfigyelni. Minden fókuszomat erre a kavargásra irányítottam és úgy tekintettem rá, mint egy belső tüzijátékra és gondolatban kiküldtem a rakétákat felfelé a fejtetőmön, oldalt a karjaimon keresztül és átengedtem magamon mindennek a hullámzását.
Ez még csak egy kezelési módja volt ennek az energiafelfokozódásnak. Később már irányt is tudtam adni neki. Minden alkalommal felbukkant, így remek gyakorlás volt ez a számomra. Később már számítottam rá és ezért a belső feszültségnek már én adtam irányt, hasznosítva a többletenergiát. Arra használtam, hogy képzeletben elárasztottam vele a testemet, így a gyomromban lévő feszültség eloszlott minden irányba és hagytam, hogy a szétáradó energia feltöltse és könnyűvé, mozgékonyabbá tegye a testem. Így mikor kiléptem a színpadra, plusz életerővel telve érkeztem meg a közönség elé. Ahelyett, hogy lebénított volna, a félelem átfordult támogató erővé.

A legfrissebb átfordítós élményem épp most volt, futás közben. A futópálya egy gyönyörű, nagy parkban van, a gyalogosok mégis szeretnek a keskeny pálya puha anyagán sétálni. Amíg nincsenek útban, nem gond. Ám ma útban voltak. Kikerülhetetlenül. Mikor megláttam őket, éreztem, hogy azonnal óriási energiatöbblet keletkezik bennem, ez az úgymond „mindjárt felrobbanok” állapot. Rákiabáltam a pályát teljes széltében elfoglalókra, és szerencsére észrevették magukat, így tovább tudtam haladni. Ám a düh nem olyan érzelem, hogy csak úgy jön és megy, az első kiáradás után általában még bőven van hátramaradó energia belőle. Ezt éreztem is magamban és úgy döntöttem, hogy nem mérgezem magam vele, tehát nem forrongok, hanem a hasznomra fordítom. A bennem lévő többletenergiát gondolatban egy pillanat alatt átáramoltattam az izmaimon futás közben és olyan lendületet adott ez a testemnek, hogy a szokásos 2 kör helyett 3 kört futottam könnyedén, erős fáradás nélkül.

Jó dolog, ha van hová elvezetnünk a plusz energiákat. Ha bent marad a testünkben, akkor gondokat is okozhat és a maga módján talál utat, sokszor betegségek formájában, hogy a test újra egyensúlyba kerülhessen. Ezért (is) fontos a tudatosság, mert, ha felismerjük a plusz erő jelenlétét, mi adhatunk neki irányt. Akár kicsit késleltetve is, amit általában valamilyen kreatív dologba tudunk belevinni. Lehet, hogy csodásan kitakarítjuk a lakást, vagy lakodalomnyi ételt főzünk, esetleg nekiállunk egy új fejezetet írni a könyvünkbe, kétszer annyit tudunk gyakorolni a kedvenc hangszerünkön, stb.

Ha érzékeled magadban a többletet akár jó érzésekkel, akár kellemetlenekkel, tudd, hogy lehetőséged van kezdeni vele valamit. Erőt kaptál, tekints rá ajándékként, mint a váratlan plusz pénzre. Arra általában mindenkinek van egy válasza, hogy mit kezdene, ha plusz pénz állna a házhoz. Vajon mit tennél, ha plusz energiákhoz jutnál? Vedd észre, hogy az élet bőségesen ellát plusz energiákkal, érzelmek formájában. Mit akarsz vele kezdeni? Építsd be, vezesd ki, adj formát neki, teremts, alkoss, mozgasd, tartsd áramlásban. Ne félj a negatív érzelemtől, hiszen az pusztán színezett energia.
Az energia pedig semleges. Mindig. Hogy mire használjuk, rajtunk múlik.

.
Tamás Kriszti Tara

http://www.egyensulyban.com

 

 

 

 

 

Lee Harris – A nagy újranyitás és hogyan mutatkozik meg a sorsunk az apró részletekben

2014.06.02

 

Hello és üdv az októberi energia-előrejelzésben. Jó újra találkozni, ahogy együtt indulunk egy új évszakba a Földön. Az új évszakba lépés most több értelemben is igaz.
Minden hónapban csinálok egy Kérdezz-Felelek videóanyagot. Ez a Portal tagjai számára ingyenes, de mindenki más számára is elérhető. Ennek az anyagnak az első felében energetikával kapcsolatos kérdésekre válaszolok, amit a Portal tagok tesznek fel és tippeket adok. Az anyag második felében a Z-ket csatornázom és ők válaszolnak a feltett kérdésekre.

A múlt hónapban egy igen érdekes üzenet érkezett a Z-ktől az első pár percben, mielőtt még a kérdésekre rátértünk volna. Elmondták, hogy az utóbbi pár évben – amíg átmentünk az integrációs perióduson – bizonyos segítők és magasabb energetikájú csatornák egy kissé visszaléptek a bolygótól. A lényege ennek az volt, hogy az utóbbi két évben próbáltunk felzárkózni a 2012 óta a bolygóra nagyobb dózisban érkező energiákhoz. Ezért 2012 óta mostanáig sztázisban érezhettük magunkat bizonyos szempontokból az ezt az időszakot megelőző évekhez képest.

Azt mondták, hogy elértünk ennek az integrációs időszaknak a végéhez és energetikailag újra megnyílnak a dolgok. Azt is mondták, hogy ennek eredményeképpen több útmutatás, angyali segítség érkezik majd hozzánk, mint az utóbbi pár évben. Mindez pedig most kezdődik és érezni fogjuk.

Azok, akik erős érzékekkel rendelkeznek (akik direktben képesek érzékelni, érezni a láthatatlan erőket) intenzíven fogják ezt megtapasztalni. Azt fogjátok érezni, hogy sokkal több fény érhető el a számotokra, amivel összekapcsolódhattok. Ezért ez egy nagyszerű időszak arra, hogy a magasabb szintű kommunikációra és a megjelenítésre fókuszáljunk.

Azok, akik nem ilyen erősen érzékeltek, észrevehetitek majd, hogy ha egy bizonyos irányelvet kiválasztva haladtok az életetekben, a dolgok sokkal könnyebben áramolnak az életetekben a következő évben, mint az elmúlt két évben.

Mik ezek az irányelvek?

Az egyik ez:

Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy inkább valami másra van szükséged.

A félreállással például hasonló felismeréseid lehetnek: „Szerettem volna a Broadwayre költözni, de látom, hogy azért nem sikerült eddig, mert valójában semmi dolgom ott. Ez a félreállással töltött időszak megmutatta, hogy a Broadwayre való vágyakozás segített elszakadnom a jelenlegi helyemről, ám most, hogy készen állok a költözésre, megjelent egy másik helyszín és a Broadway helyett inkább oda lenne érdemes költözzek.”

Az emberi elménk elég egyirányú és szószerinti értelmezésű tud lenni, hiszen erre van kondicionálva. Azt vettem észre, hogy gyakran válaszolok olyan kérdésekre, amik arra vonatkoznak, hogy a kérdezőnek hónapokkal korábban valamilyen határozott elképzelése, megérzése volt és vajon miért nem az elképzelések szerint alakultak a dolgok.
Az az igazság, hogy a sorsunk naponta változik, alakul. Van egyfajta sors-út, amin halad az életünk, de ennek részletei egyáltalán nem részletesen kidolgozottak.

Lehet, hogy a te sorsod az volt a Földön, hogy emberi kapcsolatokon keresztül megtapasztald a nagy szerelem átélését, mert a lelked ezt a tapasztalatot még nem élte át. Az is lehet, hogy hallatod a hangod a világban, mert ez egy kiterjedt tapasztalás a számodra, ugyanakkor mások számára is hasznos lehet. Ám ezt nagyon sok különféle módon el lehet érni. Talán író lesz belőled vagy egy olyan ember, aki minden adandó alkalommal magas szinten kifejezi a saját igazságát mások felé.

Látható, hogy a sorsunk részletei változhatnak és megújulhatnak. Mi azonban nagyon részletekbemenő fókusszal rendelkezünk emberként és az elménk lineáris módon fogja fel az életünket. Azonban pont itt találjuk azt, amit most tapasztalunk: multidimenzionálisak vagyunk és egy olyan időszakban élünk, amikor a multidimenzionalitás visszatér az emberi létbe, mindenki számára érzékelhető szinten.

Léteztek hihetetlen úttörők a történelem folyamán, akik a fényt és a multidimenzionalitást magas szinten voltak képesek magukban hordozni. Most azonban egy fordulóponthoz értünk, amikor a multidimenzionalitás már tömegesen hat ránk és elkezd beépülni az életünkbe.

Például azok, akik mostanában stresszesek vagytok, mert olyan sokféle dologgal foglalkoztok egyszerre, ezt mondjátok: „Bárcsak ne szakadnék ilyen sokfelé.” Azonban nem a sok téma egyidejűsége okozza a problémát, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatotok.

Ezt a magam életében is igaznak látom. Folyamatosan alkalmazkodnom kell a megújult környezetemhez, az új tapasztalataimhoz. Minél inkább képes vagyok elengedni a két-három hónappal ezelőtti elképzeléseimet is, annál inkább szabaddá válok és annál könnyebbek számomra a mindennapok.

Az élet ilyen módon való megközelítése egyre kevésbé lesz lineáris, egyre inkább multidimenzionálissá válik és valamelyest érzékelés-alapúvá. Ez a két dolog egy és ugyanaz. A multidimenzionális emberek hajlamosabbak nem az elméjük, hanem az érzéseik alapján előre haladni.

Sokan lesznek olyanok, akik ilyen furcsa beszélgetésekbe elegyednek a barátaikkal: „Igen, Peruba utazom, mert az ösztöneim azt súgták, hogy oda kell menjek.” Persze sok ismerősötök elítél, hülyének néz majd benneteket emiatt – valószínűleg nem tetszik majd nekik a döntésetek, de számukra ti egy egészen más térben működtök, amit még nem tudnak megérteni.

Bízzatok magatokban és ne foglalkozzatok azzal, hogy mások mit gondolnak.

Egyre több és több ember kezdi így élni az életét, így ez egyre inkább elterjedt dologgá válik és mindannyiunk számára az előremozdulást sietteti – vagyis ennek az energiának a kollektív leföldelését, a mindennapokba hozását jelenti.

Az ilyen módon zajló életben sokszor azt érezhetjük, hogy túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre vagy milliónyi gondolat zúdul át rajtunk naponta. Látható, hogy a „majom-elme” (vagyis az állandó, fejünkben zajló csacsogás) szintén multidimenzionálissá válik. Egészen addig a részünk lesz, amíg hozzá nem szokunk, hogy elengedjük akár meditációval vagy egyéb módszerekkel, amik a belső csendet, nyugalmat tudják előidézni és segítenek minket a középpontunkba visszatérni.

Az emberek nagyra tartják a megvilágosodást, ám ennek útja nem mindig egy leányálom, főleg amikor egyre éberebbek vagyunk. Úgy gondolom ez egy nagy mítosz a bolygónkon, miszerint a megvilágosodás, a nagyobb tudatosság csupa „egyszarvú és szivárvány” vagyis csak öröm és rózsaszín boldogság. Akik ezen az úton jártatok vagy jártok, mi mind tudjuk, hogy sokkal több dolgot érez ilyenkor az ember, amit korábban sosem.

Néhány dolog, amire érdemes figyelni:

  • Ha nem áramlik, állj meg és várj. Várj, hogy valami más megmutatkozzon, illetve ideiglenesen állj félre egy kicsit. Adj időt a dolgoknak, legyél türelmes és meglehet, hogy ha félreállsz és jobban rálátsz a nagyobb képére annak, amit próbálsz megteremteni, rájössz, hogy valami másra van szükséged.

  • Ha úgy érzed a dolgok túl gyorsan történnek, lassíts – hiszen a külvilágban minden hozzád képest, veled együtt gyorsul és ha visszahúzod egy kicsit az energiáidat, a dolgok is lassulásba kezdenek. Ha félreállsz egy időre, a túlpörgés leáll és így lesz időd végiggondolni, hogy az adott dolgot szeretnéd-e az életedben tartani.
  • Csípd el a negatív, keserű gondolatokat/érzéseket, mint a nehéz érzések kezelési módját. Ha most egy olyan helyzetben vagy, amikor azt mondod: „Boldogtalan vagyok és ha több pénzem lenne, akkor megoldódnának a dolgok, vagy lenne munkám, vagy ha oda költözhetnék ehelyett a lakás helyett…”
    Nem ezen a módon fognak megoldódni a dolgok. El kell kapjad azokat a pillanatokat, amikor ezt az érzelmi sűrűséget érzed, erre fókuszálj, ezt alakítsd át, ahelyett, hogy a külső körülményekben keresnéd a megoldást.

Ha egy olyan besűrűsödő érzésről van szó, ami számodra nemtetsző és abba helyezed a fókuszod és a hited, hogy egy külső megoldás fogja helyretenni a dolgot, tudd, hogy valószínűleg az nem fog eredményt hozni. A körülmények változása lehet, hogy NEM veszi el magát az érzést. De az érzelmekben történő változás/változtatás meg fogja változtatni a körülményeket. Tehát dolgozz a belső világoddal ahhoz, hogy a külső világodon változtass. Dolgozz a „ARRGH!” dühöddel magadban, mert csak úgy magától nem fog eltűnni ez az érzés. Társadalmilag gyakran ezzel a bentragadt dühvel fejeljük meg minden cselekedetünket.

Sokaknál látom ezt a világban, akik változást szeretnének előidézni. Ez egy bonyolult vita manapság, mert a new age (új kori) hozzáállást gyakran bélyegzik meg azzal, hogy ez nem más, mint a fejünk homokba dugása. Gyakran hallhatunk ilyen véleményeket: „Ha csak a szeretetre és fényre fókuszáltok meg a saját energiáitokra, akkor nem figyeltek a világban zajló problémákra és nem hoztok változást.”

Az én tapasztalataim és megfigyeléseim szerint ennek pont az ellenkezője igaz. Minél elfogadóbbak és szeretetteljesebbek vagyunk önmagunk felé és minél inkább képesek vagyunk leföldeni, a mindennapjainkban megvalósítani a saját nyitottságunkat, annál inkább akarunk változtatni és annál inkább képesek is vagyunk a változtatásra. A változás egy belső folyamat, ami kifelé hullámzik és így gyakorol hatást a külvilágra.

Ám egyikünk sem képes a világ minden területére hatást gyakorolni, hiszen egyének vagyunk. Ezért egyénként olyan területek felé tegyünk lépéseket, ahová képesek vagyunk változást vinni, miközben folyamatosan figyeljük a saját energetikai egyensúlyunkat, hogy az az energia, amit mi tudunk hozzáadni ahhoz a területhez vagy másik ember felé kiegyensúlyozott legyen.

Láthatjuk például rendszeresen az aktivistáknál, akik ezt a bentragadt dühöt pont arra a területre dobják rá, ahol változtatni próbálnak, illetve épp azokra az emberekre nyomják rá, akiket próbálnak belelkesíteni, hogy ők is csatlakozzanak az adott mozgalomhoz. Ha olyasvalaki vagy, akit valaki más haragja pörgetett fel egy ügy érdekében, akkor pont abban a disszonáns energiában vagy, amiben ők és így a disszonanciát és félelmet erősíted, mert a haragnak erőcsökkentő hatása van, aminek a félelemenergia az alapja.
Nem azt mondom, hogy ne érezhetnéd ezeket az érzéseket. Mindössze arra kérlek, hogy figyeld meg az érzéseidet és figyeld meg a sűrűségüket, hiszen hatással vannak az életkörülményeidre.

Remek az a nagyobb rálátás, ami most elérhető számunkra a Földön – akár a rengeteg YouTube videó formájában vagy a hatalmas információtömeg, amihez hozzáférhetünk – de félrevezető is lehet, ha nem vesszük figyelembe, hogy számunkra mi igaz és mi nem. Sokan vannak, akik a saját útjukat, módszereiket „az EGYETLEN út”-nak nevezik, ám ezek trükkös dolgok, mert nem létezik „EGYETLEN út”, hacsak a magunk számára azt nem találjuk igaznak és az működik a mi számunkra.

Folyamatosan új tapasztalatokat élünk meg, új dolgokat próbálunk ki, új információkkal találkozunk, amik mind megértéseket hozhatnak a számunkra és megvilágíthatnak számunkra addig nem látott érzéseket vagy életterületeket.

Ez a multidimenzionalitás a mindennapokban. Mégis elfelejtjük, hogy multidimenzonálisak vagyunk itt a Földön. Ez azonban most változni fog.

A régi világban arra tanítottak, hogy a multidimenzionalitást külső erőkkel éljük meg … ezzel a személlyel van párkapcsolatod, azzal a személlyel dolgozol együtt, erre a helyre szeretsz járni … ez mind külső fókuszúvá lett téve, ezért a kapcsolódásainkat magunkon kívülre helyeztük: „Amit érzek ehhez az emberhez vagy helyszínhez kapcsolódik, tehát erre az emberre vagy területre fókuszálok.”

Most azonban először belül, bennünk történnek meg a dolgok. Ez egy lehetőség a belsőnkből induló teremtésre.

Ezért van az, hogy sokan unatkoztok, mert visszahúzódtok a többiektől, hiszen nem látjátok az értelmét a kapcsolódásoknak. Ez azonban csak egy fázis, ami elmúlik. Először a saját multidimenzionális érzékeinkkel kerülünk kapcsolatba és amikor már valamennyire hozzájuk szoktunk, visszatérünk az emberek közé és már egy egészen más tapasztalatunk lesz ugyanazokról az emberekről, ugyanazokról a helyekről.

Legyetek türelmesek magatokkal, amennyire csak tudtok. Ez egyikünk számára sem egyszerű folyamat. Most mindez telve van fénnyel és ez így lesz az elkövetkező hónapokban is.

Még ha bizonyos sötét energiákat láttok is megjelenni, ha harcokat, küzdelmeket láttok magatok körül, észre fogjátok venni, hogy ha továbbra is a magasabb nézőpontra fókuszáltok önmagatokkal és a világban való működésetekkel kapcsolatban, rendszeresen az áramlásban találjátok majd magatokat.

Így ahelyett, hogy az élet nehéznek bizonyolna a számotokra, értékelni fogjátok mindazt, amitek van és nem próbáltok beleszaladni a káoszba és nem próbáltok annak részévé válni.

A káosz nagyon csábító. Tennivalónak álcázza magát, amivel foglalkozni lehet. Az ősi ösztöneink pedig arra próbálnak késztetni minket, hogy csatlakozzunk a törzshöz.
Ám, ahogy több hónapon keresztül beszéltünk róla, valójában nem a törzshöz való csatlakozás az, amire a legtöbben vágyunk. Kissé a szélén vagyunk annak az egyre növekvő embertömegnek, akik most tanulnak új módon élni és érezni, ez pedig időbe telik.

Sok szeretetet küldök nektek és szeretném megköszönni az előrejelzésekre beérkezett adományokat. Időbe, pénzbe és energiába telik, hogy ezt elkészítsük és elhozzuk a számotokra, ezért a támogatásotok és a kedves üzeneteitek sokat jelentenek a kis csapatunk számára, akikkel együtt dolgozunk. Köszönjük!

Végül örömmel jelentem, hogy októberben megjelent a második könyvem,
Az energia megszólal 2. része. Tele van csatornázott információkkal a rendkívül gyorsan változó világunkról.

Köszönöm mindenkinek, találkozunk a következő hónapban.

Szeretettel,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a fordításokat, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Tamás Krisztina, OTP 11773119-10402960
Minden eddigi és ezt követő felajánlást szívből köszönök: Tara

 Ha valamely bejegyzés megtetszik, oszd meg bátran, ám kérlek mindig jelöld meg a forrást! Köszönöm.
 

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/10/october-2014-energy-forecast-great-re.html

Tara – A felelősségvállalás és fokozatai

9829-1000A felelősségvállalás és fokozatai

 

A minap elfelejtettem betenni az új bérletem a tárcámba és persze a villamoson belefutottam egy ellenőrbe. Sajnos nem úszhattam meg a bírságot és azt a megoldást választottam, hogy elmegyek és bemutatom az bérletemet, a kisebb összegű büntetés reményében. Így is tettem, még aznap elmentem a kijelölt irodába, ahol meglepetésemre rengetegen várakoztak azért, hogy elrendezzék a pótdíjfizetést.

Legalább harminc ember állt még előttem a sorban, ezért várakozás közben volt időm megfigyeléseket tenni. Ami elsőnek feltűnt az volt, hogy kivétel nélkül mindannyian igazsgátalannak érezték a büntetésüket. Többen kiabálva adták ezt mindenki tudtára, mások csak egymás között ecsetelték, hogy kit milyen megaláztatás, igazsgátalanság ért. Bizonyára volt a harminc ember között egy-kettő, aki valóban jogosan reklamált, ám a többség szavaiból egy valami derült ki, hogy a legalapvetőbb lényeg felett valahogy elsiklottak: ténylegesen eltértek a szabálytól és ezért a büntetésük jogos volt. Ám ezzel valahogy nem bírtak szembenézni és mindenkit okoltak, csak önmagukat nem.

A szabályok helyességére vagy azok számonkérési módjára itt nem térnék ki, ez a bejegyzés nem erről szól. Ez a bejegyzés a felelősségvállalásról szól és arról, hogy ha képesek vagyunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért, akkor a bosszúságunk is sokkal kevesebb, és nem kell napokig magunkkal hurcolnunk egy rossz érzést, csak azért, mert épp tévedtünk, megfeledkeztünk valamiről vagy bepróbálkoztunk, hátha megússzuk…

Amikor aznap szembesültem azzal, hogy sajnos pótdíjat kell fizessek, többféle érzelem futott át rajtam egyszerre. Egyrészt haragot éreztem, mert nem tudtam a megszokott módon elutazni A-ból B-be. Volt bennem szomorúság és jelen volt némi fanyar humor is, ami rámutatott, hogy „most így jártál babám”, amit követett egy elengedés, belenyugvás, miszerint itt nincs mit tenni, megadom magam a helyzetnek, mert ez a legjobb döntés a számomra ebben a pillanatban.
Tisztában voltam vele, hogy a helyzet gyakorlatilag az én hibám, senki más nem felelős azért, mert nekem ma pótdíjat kell fizetnem. Én voltam az, aki nem tettem be az érvényes bérletet a tárcámba, hiába volt ennek oka egyszerű feledékenység, ettől még a helyzet az, ami.

Érdekes, hogy azt a szabályt olyan könnyedén elfogadjuk mi emberek, hogy ha valaki lop, csal, gyilkol, akkor ha elkapják, annak a börtönben a helye. Azt vajon miért olyan nehéz elfogadni, hogy az utazásra kiírt szabályokat megszegjük és elkapnak, akkor bizony pótdíjat kell fizessünk? Értem én, hogy ez váratlan és kellemetlen kiadás, én sem örültem neki. Ám én voltam (sajnos) az egyetlen ember ott, aki nem dühöngött és nem próbáltam az „igazamat” a sorban álló idegenek szavai által megerősítve látni. Az egyetlen különbség mindössze annyi volt, hogy én hajlandó voltam felelősséget vállalni a feledékenységemért és ennek következményeiért. Bár nem örültem, de nem voltam boldogtalan vagy dühös és ingerült sem. Az esettel járó érzéseim az eset alatt feljöttek, megéltem őket és le is tettem őket, ezért nem rombolták le a napi és főleg nem a heti hangulatomat.

Az 1. lépcsőfok

Ha hajlandóak vagyunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért, akkor sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Az életünk minél több részéért vagyunk képesek felelősséget vállalni, annál nyugodtabbá válik az életünk – ez egy egyszerű képlet. Hogy miért? Mert amíg másokat próbálunk hibáztatni a saját életünkben bekövetkezett, megélt dolgokért, addig az áldozat szerepben tartjuk magunkat és ez azzal jár, hogy teljes tehetetlenséget élünk meg, úgy érezzük nincs választásunk. Ez pedig erőtlenné tesz minket és szélsőséges esetben pánikhangulatot kelt bennünk és akár agressziót is hoz magával. Ez pedig senkinek sem jó, megoldást sem hoz és nem tünteti el a már megélt helyzetet sem. Az első kulcs a hajlandóság.

A 2. lépcsőfok

A felelősségvállalás következő lépcsőfoka az, amikor már nem csak a tetteinkért vagyunk képesek felelősséget vállalni, hanem azért is, ahogy a körülöttünk lévő emberek reagálnak ránk, ahogy viselkednek velünk. Hiszen a legtöbb esetben a környező világunk minket tükröz vissza. Megmutatja, amire nem látunk rá magunkban, amit akár rejtegetünk magunk elől. De megmutatja azt is, amit megélünk és magunkból kisugárznk. Ez lehet teljesen pozitív, örömteli dolog is.
Az életünk, a jelen pillanatunk a múltbéli és jelen döntéseink következménye. Választások sorozatának eredménye, a mi saját választásainké. Azáltal formálódott és formálódik most is a valóságunk, hogy mire mondtunk nemet, mire mondtunk igent, mit cselekszünk meg és mit nem. Így vagyunk a saját életünk teremtői.

A 3. lépcsőfok

Az ezután következő lépcsőfok az, amikor már nem csak a cselekedeteinkben, közvetlen környezetünkben és életünkben látjuk meg azt, hogy mi hozzuk létre az eseményeket, de abba is betekintést nyerünk, hogy nagyobb léptékben az egész életünk a mi színpadunk és bizonyos emberek és események a mi rendezői kérésünkre bukkannak fel az életünk különböző szakaszaiban, hogy segítsenek egy-egy választott életfeladat kiteljesítésében.

Hogyan gyúrjuk a felelősségvállalásra?

Természetesen nem mindig (sőt ez a ritkább) vagyunk olyan lelkiállapotban, amikor ilyen magas szinten képesek vagyunk rálátni a saját életünkre. Ám mindig használhatjuk az egyszerű utat – ami a kisebb dolgokért történő felelősségvállalás. Kezdjük kicsiben és haladjunk lépésről lépésre. Egy hegymászó sem azzal kezdi a gyakorlást, hogy első alkalommal a Himalájának indul neki. Előbb dombokat, kisebb magaslatokat keres és felméri a saját erejét. Ahogy egy futó sem a maratonnal indít, előbb kisebb távokon építi fel az állóképességét.

Épp így van ez a lelki életünk dolgaival is. Előbb kisebb dolgokban nézzük meg, hogy mennyire tudunk jelen lenni. Például amikor épp megbüntet az ellenőr, észreveszem-e a saját érzelmeimet? Be tudom-e azonosítani őket? Már ez az icipici figyelemváltás is olyan erősen ki tud mozdítani az adott drámai helyzetből, hogy sokkal kevésbé érezzük magunkat elsodorva az esemény(ek) által.

Élő példa

Megkérdezhetjük magunktól (akár utólag is), hogy én milyen szerepet játszottam ebben a helyzetben? Mit tükröz ez belőlem? Miért volt erre szükségem? Mit tanultam belőle? Ez miben az én felelősségem?

Jelen esetben én tisztán láttam, hogy az én felelősségem a feledékenységem volt. És mit tanultam belőle? Az biztos, hogy a következő hónapokban jobban odafigyelek majd, hogy legyen nálam érvényes bérlet. Mit tükröz ez belőlem? Elkalandozó volt a figyelmem, és szükségem volt egy kis földelődésre – ez egy elég egyszerű módja volt a teremtésnek a részemről, amit persze nem tudatosan idéztem elő, de egyértelműen én húztam be ezt az élményt az életembe. A küldetését teljesítette, mert visszahúzta a figyelmem a jelenbe és cselekvőbbé, kreatívabbá tett.

Természetesen nem kell minden alkalommal valami kellemetlen eseményt összehozzunk magunknak, hogy egy energetikai váltást idézzünk elő az életünkben. Nekem ez most azért is volt hasznos, mert megfigyelhettem az emberi reakciókat – ami mindig érdekel – és lám, egy bejegyzés is születik belőle.

A különbség

Az, hogy igyekszünk megkeresni az adott helyzetben a számunkra jót és hasznosat nem pusztán egy általános pozitív gondolkodás, hanem felelősségvállalás. A különbség az, hogy a felelősségvállalásban szembenézünk azzal is, ami kellemetlen. Nem söpörjük a szőnyeg alá azt, ami nem tetszik, hanem szembenézünk vele és vállaljuk a felelősséget, a következményeket és mindezzel együtt keressük azt, hogy az adott esemény milyen ajándékot hordoz a számunkra. Mert minden esetben hordoz, kivétel nélkül.

Tamás Kriszti Tara

Amennyiben a felelősségvállalás (vagy egyéb) témakörben szeretnél a saját életedben lévő eseményekre más nézőpontból rálátni, keress meg és egy magánóra (Múzsabeszélgetés) keretében a kettőnk közös figyelme a te megoldásaid felé irányul.
Részletek itt: http://www.egyensulyban.com/muzsa-beszelgetes.html

 

Lee Harris – Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

2014.06.02

Fordulj a lehangoltságtól a Fénytest felé

 

Üdv mindenkinek a szeptemberi energia-előrejelzésben.
Ebben a hónapban az erőtlenség és megerősödés témájára szeretnék fókuszálni a mindennapi életben, mert ez a minta az, amivel mostanában szembetalálkozunk.

Az energiák finoman, de állandóan jelen vannak. Amíg mi a belső érzéseinket külső körülményekre fogjuk, energetikailag visszatér hozzánk mindaz ahogyan képesek vagyunk egyensúlyba hozni valamit, illetve hogyan érzünk valami iránt.

Például, ha azok közé tartozol, akik folyamatosan és ismételten kiakadnak mindazon, amit maguk körül látnak a világban, akkor egy bizonyos ponton fel kell ismerd, hogy ezekkel a lehangoló dolgokkal való összekapcsolódás végül csak egyféle állapotot tud előidézni nálad: a lehangoltságot.

Lehet, hogy épp az aggaszt, hogy mi zajlik a világban, vagy mi zajlik a saját életedben, esetleg a jóbarátod életében. Ám mindannyiunknál úgy van – az idegrendszerünk tekintetében – ha ezek az aggodalmak felgyűlnek, mi elkezdünk lemerülni. Csak egy bizonyos mennyiségű stresszt tudunk kezelni anélkül, hogy mi magunk össze ne omlanánk.

Ha te azok közé tartozol, akik már egy ideje azzal foglalkoznak, hogy a borzasztó dolgokra irányítják a figyelmüket és észreveszed, hogy ezt mondod: ”Ó istenem ez borzalmas, rettenetes…” és folyton reagálásban vagy – tudd, hogy itt az ideje, hogy hátralépj egyet.
Ez nem azt jelenti, hogy visszalépsz és örökké inaktív maradsz azon dolgok irányában, amiken változtatni szeretnél. Mindössze az a helyzet, hogy amikor felpörgettük magunkat és traumatizálva vagyunk, felfokozott érzelmekkel próbálunk cselekedni, akkor általában nem végzünk valami jó munkát.

Mondjuk anyukád ideges, mert feszült lesz attól, ha látogatók érkeznek a házba, vagy egyszerűen csak a túl sok munkától vált feszültté, ezért ezt az energiát néha feléd irányítja, illetve érzed, hogy ez a feszültség árad belőle. Ebben az állapotában nem igazán segít neked abban, hogy a nyugalom szigete légy. Valójában az történik, hogy átadja neked mindazt, amit ő kívül érez, a saját stresszét. Te pedig valószínűleg magadba engedted azt.

Épp úgy, ahogy a saját cselekedeteiden is meglátszik az az energia, amivel megteszed őket és ezért nem vagy velük elégedett.

Érthető, hogy zaklatott leszel, ha ránézel a világban zajló eseményekre. Ám különösen az érzékenyebbeknél van egy finom elválasztóvonal az erőtlenség és az erővel teltség között az emberi utazásunk során. És a saját túlélésünk érdekében egyénként és közösségként jelentőssé válik az a képességünk, hogy képesek vagyunk egyensúlyba hozni magunkat és visszatérni a belső erőforrásainkhoz ezekben a stresszes időkben.

Azok, akik talán dühösek és zaklatottak vagytok és úgy érzitek a világ ’rendszerei’ cserbenhagytak titeket – ismerjétek fel ezeket az érzelmeket és tudjátok, hogy ezeken át kell menjetek, mielőtt tényleges változást tudnátok előidézni.

Mindig tudtuk, hogy a történelem ezen időszaka eléggé lármás lesz, ám ha mi magunk is ilyen lármásan cselekszünk, mindössze annyit érünk el, hogy erősítjük mindazokat a nemtetsző dolgokat, amiket egyébként is látunk a külvilágban, és elveszítjük a saját képességünket arra, hogy változást idézzünk elő ezeken a területeken.

Az egyik dolog, amit nehezemre esett látni az önfejlesztés és spiritualitás területén, hogy az emberek vagy az ’áldozatszerepet’ veszik fel vagy ’követőkké’ válnak.
Kifejtem: Sokan, akik aktívan dolgoznak az önfejlesztés területén hajlamosak arra, hogy szeretnék, ha elmondanák nekik, hogy mi várható a jövőben, hogy nyugalmat találjanak a jelenben. Vagy azt akarják tudni egy külső forrásból, hogy mit kéne tenniük, hogy nyugalmat találjanak a jelenben.

A probléma ezzel az, hogy ez még mindig a régi mintákon alapul, ez még mindig a vezető/követő modell. Még mindig úgy működik, hogy egy bizonyos érzést külső forrásból akar megszerezni.
Ha felismered magad ebben, ne legyél kemény magaddal. Viszont lásd meg, hogy azért csinálod még mindig ezt, mert egy részed még mindig túlpörgésben van és szükséged van arra, hogy találj egy módot, amivel kifejlesztheted magadban ezt az ’ön-nyugtató’ aspektust.

Nagy rajongója vagyok a tanítóknak. Egész életemben segítettek nekem és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz a következő 20-40 évben. A legtöbb tanítóm olyan ember, aki a közvetlen környezetemben él, visszajelez nekem, tanácsot ad, támogat.

Annak azonban nem vagyok a rajongója, hogy teljesen átadjuk a hatalmunkat egy külső forrásnak. Mert a végső probléma egy külső forrással – akinek átadod a hatalmad, az erőd -, hogy az nem te vagy. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mire is van szükséged.

Mind egyéniségek vagyunk. Igen, egyek is vagyunk és kapcsolatban is állunk egymással, de ugyanakkor egyéniségek is vagyunk.

Mindannyiunknak meg kell találnunk a saját egyediségünket az életben, ami igazából elég félelmetes feladat tud lenni. Ha egész eddig valaki másra támaszkodva haladtunk előre, más emberek vagy rendszerek tanácsait követtük, mindezt hirtelen elengedni és megtalálni a saját utunkat valóban félelmetesnek tűnik.

Azért beszélek most erről, mert a legtöbbetekben ez a felmerülő félelem oka, hogy rálépjetek a saját utatokra, a saját erőtökkel éljetek.

Fontos azonban, hogy a testtel is megtaláljuk az isteni összhangot, épp úgy, ahogy a spirituális középpontjainkkal is, a szívvel, a harmadik szemmel. Lehet többnyire a fejben is élni, de csak akkor tudunk igazán emberként isteni összhangban élni, amikor mindezt be tudjuk építeni a testbe is, a mindennapi életünkbe.

El tudod magad képzelni, ahogy a fellegekben jársz. De tudod-e kezelni a családodban kialakult konfliktusodat? Ennek a képességednek a mindennapi életbe való beépítése épp olyan fontos, mint a fellegekben járás. Ez kéz-a-kézben kell járjon.

Pár hónappal ezelőtt említettem, hogy talán a 2000-es években ez a ’felső kitágulás’ volt az, amit a legtöbben csináltak. Megtanulták hogyan emelkedjenek fel önmagukban és hogyan haladjanak felfelé az energiatestükben. Úgy érzem az utóbbi 4-5 évben az a feladat, hogy megtanuljunk visszatérni a fizikai testbe és behozzuk a fényt, az együttérzést és a nyitott szívet önmagunkba és a cselekedeteinkbe, mert a világnak most erre van szüksége.

 

Visszatérve a kezdetekhez, ha azt veszitek észre, hogy kiakadtok attól, hogy mi zajlik a világban, ebben az állapotban nem lesztek hasznára senkinek, hacsak haza nem tértek egy kicsit feltöltődni.

Amikor lenyugtatjuk a túlstimulált idegrendszerünket, az rengeteget segít a jól-létünkben és sokak számára ez azt jelenti, hogy egy kicsit vissza kell vonulni.

 

Fogadd el, hogy kisebb, csendesebb életet élsz egész addig, amíg újra készen nem állsz a nagyobbra. Ha most olvasás közben arra gondolsz „Hogyan fókuszálhatnék a csendesebb életre, amikor X, Y és Z dolgok történnek?” akkor pont te vagy az, akinek szól mindez – mert ebben a túlpörgött állapotban nem tudsz igazán hasznára lenni azoknak a dolgoknak, amikre figyelni akarsz. Ha csak egy hétig vagy egy hónapig képes vagy visszahúzódni kicsit és csak a közvetlen környezetedben lévő dolgokkal foglalkozni, már jobb a helyzet.

 

Ezt sokszor látom főleg azoknál, akik magas érzékenységűek, látók vagy erősen empatikusak. Egy sokkal kommunikatívabb világban élünk és kiszélesedett az életterünk, jobban, mint valaha. Az internet a legjobb példa erre. Hirtelen meg van a képességünk, hogy összekapcsolódjunk a világ ’kaptár-tudatával’ és eközben emlékeznünk kell arra, hogy ez a kaptár nagyon sokrétű. Mindannyian sokrétűek vagyunk. Te és a legjobb barátod is olyan sok mindenben különböztök, ahogy gondolkodtok és éreztek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ezért ehhez a csoportelméhez való kapcsolódás túlságosan is stimuláló lehet.

 

Ez egy valódi időszak arra, hogy önmagaddal kapcsolódj és nézd meg te hogyan érzel a világban zajló eseményeket illetően és milyen szerepet szeretnél vállalni az egészben. Azonban amíg a félelemtől összezuhanva érzed magad, nem fogod tudni, hogyan játszd el a szereped. Először egy kicsit vissza kell lépj és össze kell szedd magad.

 

Az érem másik oldala az, amikor képtelen vagy döntéseket hozni vagy méginkább egy nap hirtelen azt mondod majd: „Oda akarok menni és ezt akarom csinálni!” Aztán a rákövetkező napon meggondolod magad és teljesen mást akarsz. Páran mondták már nekem, hogy ezt tapasztalják és elég furán érzik magukat közben.

 

Néhány ok, hogy ez miért történik:

 

Folyton azt halljuk, hogy az idő felgyorsult és sokkal gyorsabb ütemben tapasztaljuk meg a dolgokat. Nos, itt most pontosan erről van szó.

 

Ugyanakkor a test régi működési programja 2007-ben még teljes erőbedobással megtámogatta volna azt az elképzelést vagy gondolatot, ami iránt épp szenvedélyt éreztünk. Manapság heti öt ilyet megtapasztalhatunk és nem lehet az összes energiánkat mind az öt mögé állítani és túlélni. Ha mégis megpróbálkoznánk vele, olyan túlpörgöttekké válnánk, mint amilyen állapotról az elején beszéltem.

 

Nagyon is elfogadható az, hogy egy kicsit inaktívak legyünk, még akkor is, ha egy csomó ötletünk van, amire a régi énünk ugrana. Az elképzelések ezen új szintje az új norma. Teljesen rendben van az, hogy felfokozott érzékelésű az elménk és az éberségünk, ám nem szükségszerűen kell azonnal cselekvésbe fordulnia mindezeknek.

 

Ahogy a világ kaptártudata és kaptárszíve növekszik és ahogy egyre inkább érezzük az egymáshoz való kapcsolódásunkat, rálátunk a világ fényére és árnyékára is, mert ez a folyamat a fényről és az árnyékról szól. Ezen keresztül kezdjük emelni nem csak a saját energiánkat, de mások energiái is hatással vannak ránk a sok információ által.

 

Jó, ha képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami rólunk szól, mi az, ami cselekvést igényel és mi az, ami egy másik ember vágya.

 

Ezen túl pedig tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit ebből az elképzelésből tanulhatok, anélkül, hogy gyakorlatba ültetném? Lehet, hogy tanulok így is belőle és nem kell végigjátszanom, miközben a felismerés tapasztalatát pedig átélem.
Ez az állapot akkor tud igazán létrejönni, amikor összekapcsolódunk a fénytestünkkel.

 

Energetikailag sűrűségi szintekről beszélünk és hogy egy példát mondjak a sűrűségre, ez azoknál mutatkozik, akik dráma formájában élik meg a dolgokat.
Ha drámázva élsz meg egy helyzetet, akkor az energiatested alsó részénél mozogsz. Ne ítéld el magad emiatt. Néha pont erre van szükség ahhoz, hogy egy múltbéli dolgot kipucolj, vagy tudatos szintre emeld a figyelmed, hogy legközelebb már ne a dráma szintjén élj meg egy eseményt.

 

Tehát semmi ítélkezés emberek! Ez fontos, hogy mindannyiunk számára berögzüljön. A tiszta elfogadás az, amire szükség van és ennek igazát a saját ítélkező belső hangukkal szemben is éreztetnünk kell.

 

Az egyik oka annak, hogy olyan sok félve cselekvés, bizonytalanság és konfliktus merül fel az, hogy a régi dolgok elkezdenek lehullani rólunk, a fénytestünk növekedésnek indul, az energiatestünk kitágul. Minden korábbi gondolatunk és érzelmünk, amiket korábban a fejünkben, elménkben, a testünkben raktároztunk elindul kifelé, mielőtt végleg eltűnnének. Ám egy ideig még ezen a külső peremen időznek.

 

Ezért van az, hogy sokan úgy érzitek, hogy elvonják a figyelmeteket az érzések és gondolatok. Ezek valójában épp eltávozni készülnek a testetekből. De egy részetek, ami hozzászokott ahhoz, hogy cselekedetekkel támogassa meg a felmerülő gondolatokat és érzelmeket, most is csatlakozni akar ezekhez, ezért ahogy a dolgok épp elmozdulóban vannak talán azt gondolod: „Ó, lehet, hogy ezt meg kéne tennem.” De nem kell cselekedj, elég ha hagyod, hogy ez a gondolat ott legyen és aztán továbbálljon.

 

Tehát újra mondom, az állandó üzenet ez: Gondoskodjatok magatokról, törődjetek magatokkal, mert hisz olyan sok minden zajlik a háttérben is. Nem muszáj minden felmerülő dologgal kezdeni valamit. Minél inkább képesek vagytok leülni és megfigyelőként jelen lenni, annál inkább teret engedtek az érzelmeknek, hogy lecsituljanak és ezáltal újra összhangba kerültök a saját erőtökkel, ezzel egy újfajta viselkedési módot hozva létre.

 

Emlékezzetek egy korábban említett gyakorlatra. Képzeljétek el magatokat egy hengerben. Ezt megtehetitek utazás közben vagy akkor is, ha emberek között vagytok. Csak pár percre képzeljétek magatokat egy hengerbe, ami pár méterrel mélyebbre megy a talpatoknál, illetve többezer méterre emelkedik túl a fejeteken, fel az égbe.

Ez arra emlékeztet, hogy a Földön rendelkeztek egyfajta magassággal, és az érzéseiteket nem muszáj ugyanazzal a régi fajta kusza behálózódással kezelni.

 

Ha valaki besétál a szobába és kissé idegesít téged, csak képzeld el, hogy nem kell ezzel az emberrel beszédbe elegyedned, csak képzeld el ezt a hengert magad körül és emlékeztesd magad: „Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön. Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.”

 

A magasság fontos fókusz most a számunkra, mert nagyon sok ember kezdett vízszintesen kiszélesedni az érzelmi lüktetésben. A vízszintes kitágulások között is van különbség – attól függően, hogy mennyire tiszta az illető – mert a szív körül nagyok a különbségek. Van, aki képes a szívén keresztül kiáradni, míg mások minden negatív cuccukat szanaszét árasztják a szobában, kuszaságot teremtve.

 

Emlékezzetek a magasságotokra: Magas vagyok, egyenesen állok ezen a Földön.

 

Köszönöm, hogy összekapcsolódtatok.

 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az adományaitokat ezekért az előrejelzésekért és az egyéb ingyenesen adott anyagokért. Sok energiát fektetünk abba, hogy létrehozzuk ezeket. Köszönöm, ha úgy érzitek kaptok valamit ezekből az anyagokból és úgy döntötök, szeretnétek érte ti is adni valamit.

 

Vigyázzatok magatokra, októberben találkozunk.
Sok szeretettel,
Lee

 

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2014/09/september-2014-energy-forecast-turn.html

Lee Harris (dec) – Az ember és a szellem egyesülése

2013. december 3.

LeeHarrisAz ember és a szellem egyesülése

Hello, üdv a decemberi energia-előrejelzésben.

Kint szerettünk volna filmezni, Marc és én hosszú sétát tettünk itt Boulderben, hogy találjuk egy védett helyet ebben a vad szélben, ami ma vonul át Boulderen. Végül bejöttünk a házba, hogy hallható legyen, amit mondok. Számomra ez most eléggé metafórikusan tükrözi az életet. Úgy tűnik most napi szinten kell megadjuk magunkat – visszalépni egyet, menedéket találni a kinti káosztól és megtalálni a belső békénket.

Az egyre jobban megnyíló tudatosság hatására a világban most erősebb káosz és konfliktus tapasztalható, mint korábban. A kettő kéz a kézben együtt jár. Úgy tűnik, hogy a mindennapi életünk több figyelmet igényel tőlünk, diszharmonikussá vált – tapasztalom ezt a saját életemben és azoknál is, akikkel beszélgetek.

Ezért fontos, hogy tartsd magad a középpontodban és képes legyél pozitív energiát adni a feléd áramló dolgoknak. Találd meg a középpontod és emlékezz ki vagy, azzal együtt, hogy mi minden történik most a világunkban. Mert ahová helyezed a figyelmed, a fókuszod, amire gondolsz, nagyban befolyásolja, hogy mi történik veled legközelebb.

Például, ha olyan hírt olvasol az újságban, ami tömve van félelemmel és azért készült, hogy félelmet keltsen benned, akkor ezt magadba szívod és minden további cselekedetedre hatással lesz, hiszen hurcolod magaddal a testedben.

Ezért is fontos mindannyiunk számára, hogy ne csak azt tudjuk hogyan dolgozzunk az elmével vagy hogyan tegyük egészségesebbé a testünket. Most már a ‘teljes létezés’ folyamatát kell nézzük, a teljes érzékelő lényünket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, az energiamezőnket, fizikai testünket, egyben. Mind azt kérik, hogy rájuk lássunk, egyesüljünk velük, beépülhessenek. Ezért van az is, hogy visszatérő álmaink vannak múltbéli helyzetekről, eltávozott szerettekről. Konfliktusokat oldunk meg az álmokon, fantáziálásokon, látomásokon keresztül, mert egyre inkább egyesülnünk kell a szeretettel.

Adok néhány kiegyensúlyozó tippet, amiket úgy hiszem a korábbi hónapokban is mondtam már, de nem árt az ismétlés:

A hasunk fontos középpont a testünkben. Segít a biztonságérzetünkben, az emberi kapcsolatainkban és összekötő szerepe van az emberek között, illetve a konfliktus-energiákban.

Tehát, ha problémát tapasztalsz egy emberi kapcsolatodban, valakivel vagy önmagaddal konfliktusba kerülsz vagy csak nem érzed magad biztonságban, dolgozz a hassal.

Minden nap, csak pár percet rászánva naponta – annyiszor, ahányszor csak akarod – tedd a kezed a hasadra és lélegezz ki és be. Fókuszáld a figyelmed a kezedre és a hasadra.

Néhányan talán azt mondjátok: “Eléggé elfoglalt vagyok, sok dolog van a fejemben”. Nos, pont ezért csináljuk ezt. Engedjük, hogy ez az őrült aktivitás más fókuszt találjon. Miközben ez történik, az idegrendszer elkezd megnyugodni, így téve téged fókuszáltabbá, egybevágóvá, ahelyett, hogy szétszóródnál a kaotikus energiákban.

Ezért működik a meditáció oly sokak számára. Nem csak a gyakorlásával, amivel a belső világainkba utazhatunk általa. Sokak számára (akik talán még sosem emelkedtek benne olyan magasra, vagy nem érték el azt a szintet, ahol a meditáció ilyen szinten hat), már maga az a tevékenység is sokat segít, hogy leülnek és mozdulatlanságba helyezik a testüket és evvel elengednek minden külső dolgot egy időre. Önmagában már ez is nagyon hasznos a belső rendszerünk számára és ezáltal egészen más energiákat viszünk magunkkal a világba.

Tehát, pár gyakorlat: az egyik a has és a légzés.

A másik – és már sokszor beszéltem erről -, hogy ne feledkezz meg a szavaid erejéről a szándékot illetően. Például gyakran használom ezt: “Visszatérek a saját energiamezőmbe. Visszatérek a saját energiamezőmbe.”

Akkor mondom ezt, amikor talán túlságosan belemerültem mások energiamezejébe vagy észreveszem, hogy kissé kikerültem az egyensúlyomból és észreveszem mennyire elfoglalt vagyok. Azáltal, hogy azt mondom: “Visszatérek a saját energiamezőmbe”, visszahívom az összes részemet, amit esetleg másoknál hagytam és visszaállítom a belső erőmet. A belső erőnk mindig velünk van, akkor is, ha kimozdult a középpontunkból. Nem tud teljesen elhagyni minket.

Ám el tud mozdulni az energiamezőnk széléig, ahol már nem vagyunk egyensúlyban. Ekkor vissza kell térjünk a középpontunkba, amikor kicsit reszketegnek érezzük a rendszerünket. Ez a reszketegség megnyilvánulhat gondolatokban, felfokozott érzelmekben vagy csak a fizikai észlelésünk felerősödésében.

Megteheted ezt bárkivel, ha úgy érzed energetikailag kissé összemosódtatok. Ez pedig sokszor történik mostanában, mert kollektívaként nagyon igyekszünk feloldani a fájdalmat és keressük az utat a kinyílásra. Nem csak amiatt, ami a világban történik – ez egy sejtszintű energiamozgás, ami mindannyiunkban működik. Felkértek mindannyiunkat, hogy egyesítsük az emberit és a szellemit.

Így aztán sokan, akik hosszú ideje spirituálisak vagytok, és élveztétek a spirituális törekvéseiteket, lehet, hogy nehéz időszakon mentek keresztül, mert felkértek, hogy térjetek vissza az emberiséghez és emlékezzetek, hogy emberi létezők vagytok, emberi formában ezen a bolygón egy olyan időszakban, amikor a jelenlétetekre itt van szükség. Ez egyáltalán nem olyan, mintha a bolygó fejlődésének rabszolgái lennétek – ez csak olyan, hogy úgy halunk meg, hogy teljes tudatában vagyunk annak, hogy készen állunk a halálra.

Ezért amikor meghalunk, mind a lelkünk és a fizikai testünk készen áll a távozásra. És ha még életben vagyunk, akkor érdekességképpen feltehetjük a kérdést, hogy miért is vagyunk még itt, milyen tapasztalat vár még ránk? Mert tudom, hogy mindannyiótokban ott az árnyéktörténet, ami azt mondja: “Nem akarok itt lenni ezen a bolygón”. Én is sokszor átéltem már ezt az érzést és tudom, hogy sokan mások is. Ám az az igazság, hogy bár ez a hullámzás és a szívenergia emelkedése nehéznek tűnik, de mégis sokkal, sokkal könnyebb ebben lenni és megnyílni, befogadni, minél többet gyakorlod azt, hogy hátralépsz egy kicsit az életedből.

Ha még nem sokszor élted át ezt az élményt, ha elfoglalt életet élsz, gyerekeid vannak, leköt a munkád, akkor először csak kis szeleteket szakíts az idődből arra, hogy gyakorold ezt. Például 4 percig, napi 5 alkalommal – így ez a napi összesen 20 perc nagyot tud változtatni az energiameződön.

Ennek gyakorlása közben észreveszitek majd a felétek irányuló elvárások növekedését.
Hányan érzitek már most is, hogy mások elvárásai annyira megnövekedtek, hogy az már nem kényelmes a számotokra, illetve nem is érzitek magatokat képesnek annyit adni? Sokan átmentek most a saját határok meghúzásának szükségességén – megtaláljátok az erőtöket, hogy igent mondjatok vagy épp nemet mondjatok, szeretettel.
A végső cél szeretetteljesnek lenni úgy, hogy közben megtartod a határaidat. Ha nem tudsz megtenni valamit valakinek, amit ő nagyon szeretne, hogy megtegyél, bízhatsz abban, hogy a másik meg fogja találni azt az embert, aki tökéletes segítséget tud számára nyújtani a megfelelő időben (mert máskülönben rendben lévőnek éreznéd a magad számára). Ugyanakkor lehetsz vele szeretetteljes, lehetsz kedves, jószívű, mert pontosan tudod te is milyen érzés, amikor segítségre van szükséged.

Akkor is, amikor nem mindig érted meg mások motivációját a követelőzésre, próbálj meg  a szívükkel összekapcsolódni – még akkor is, ha úgy érzed a szívük zárva van éppen. Talán úgy érzed sérült a szívük, ekkor is lehetsz velük szeretetteljes, hiszen mindannyian voltunk már sérültek és mindannyian folyamatosan tologatjuk kifelé a határainkat. Ez egy szeretetteljes határ meghúzása.

Láthatjuk, hogy ténylegesen elveszítjük a Földön a férfias világnézetet a ‘jóról és rosszról’ és ez félelmetes.
Ezért ha te hozzá vagy szokva ahhoz az ideához, hogy mi a jó, mi a rossz, akkor el kell érned eddig az új pontig és közben lehet, hogy kissé ideges, nyugtalan leszel, mert elveszítetted ezeket az iránymutatókat az életedben. Ezek az iránymutatók olyanok, mint a fegyelmezés “ez jó, ez rossz”. Csak engedd magad élni. Igazán élni.

Egymás energiahálózatában élünk. És ezek a hálók megegyezésekre épültek. Például az is egy ilyen energiaháló, amit az egyik barátommal élünk. Amikor hozzám érkezik, mindig zaklatott állapotban van és én először mindig segítek neki, hogy jobban érezze magát, és csak ezután kezdődik valójában a találkozásunk. Lehet, hogy azért játsszunk ezzel a hálóval, mert ez az én múltam része, hogy eljátszom ezt a szerepet, így feloldva valamit magamban azáltal, hogy továbbra is ebben a szerepben vagyok vele kapcsolatosan. És az ő múltjában is van valami, azzal az érzéssel kapcsolatosan, hogy nem törődnek vele, ezért ő ilyenkor gyógyítást kap erre az érzésre.

De a lényeg az, hogy valószínűleg vannak ilyen megegyezéseid, hálóid néhány hosszútávú kapcsolatodban, hosszú ideje. Most pedig az történik, hogy ezek hirtelen elszakadnak, elveszítjük a régi hálókat, megegyezéseket. És hirtelen pattannak el – gyorsan történik. Ez pedig sokként ér bennünket, hiszen hozzájuk vagyunk szokva, kollektíven.

Ám minél többet gyakorlod azt, hogy összekapcsolódsz magaddal, a középpontoddal és kíváncsi vagy arra, hogy mi ez az egész, annál jobban fogod érezni a világot, jobb lesz a tapasztalatod. Mindebben segíthet egy tisztítókúra is. Ha esetleg fizikailag rosszul érzed magad, tisztítsd meg a fizikai tested. Egyél jobb ételeket, mozogj többet. Próbálj valami újat csinálni. Tudom, hogy sokan úgy érzik magukat mostanság, mintha víz alá rángatták volna őket. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz az, hogy azt gondolod, hogy valamit rosszul csináltál vagy elmulasztottál valamit.

Mindannyian, a legjobb tudásunk szerint, csináljunk valamit másként. Minden nap próbálj valami újat, csinálj valamit másként, mint szoktál. Ez egy folyamat, amiben én magam is elég régóta benne vagyok. De főleg az elmúlt hónapban nagyobb figyelmet fordítottam arra a kérdésre, hogy ‘mire van szükségem, ki vagyok én?’. Mert észrevettem, hogy mennyire felerősödtek az energiahullámzások. És ennek a fokozott figyelemnek köszönhetően sikerült megtartanom magam a középpontomban, erőmben, annak ellenére, hogy milyen nehézségek vettek körül. Az új utak megteremtése egy próbálkozási folyamat része volt nálam, a fókuszálás folyamata volt. Mindössze arról szólt, hogy hajlandónak kellett legyek arra, hogy fókuszáljak.

Vegyünk újra egy mély levegőt.

Észrevettem ám, hogy egy csomó információt zúdítottam rátok, amikor egyébként is túl sok információ vesz körbe minket – így aztán arra bíztatlak, hogy felejtsetek el mindent, amit mondtam (nevet).

Ha mégis emlékeztek egy-két dologra az egészből, akkor örülök. Ha mégsem emlékeztek, felejtsétek el úgy, ahogy van.
Már csak egy dolgot szeretnék mondani: emlékezzetek rá, hogy bízzatok magatokban! Ha most azt mondjátok, hogy “Persze bízom magamban ezért és ezért” – nos akkor tegyétek ezeket a dolgokat a legfontosabb fókuszotokká a következő pár hónapban, mert itt vagytok magatoknak, akiben bízhattok.

Egy szokatlan és csodálatos tapasztalatot élünk itt a Földön, egy igen gyorsan változó időben, ami sokszor elgondolkodtat minket arról, hogy vajon ki húzta ki megint a lábunk alól a szőnyeget?

Az az igazság, hogy mi magunk húztuk ki. Pontosan ismertük ezt az időalagutat, amin épp áthaladunk. És ha megnézitek az ősi próféciákat, ezekről az időkről beszéltek.

Ha a részleteket nézzük, hogy ténylegesen mik zajlanak – energetikailag pontosan azok történnek, amiket vártunk, hogy történni fognak. Az a baj, hogy annyira az elménkre figyelünk, annyira erre vagyunk tréningelve, hogy nem nézzük az energetikát, csak a külső részleteket. Azok pedig nem mindig mutatják olyan részletességgel a dolgokat, mint a teljes kép, ezért sokszor nem értjük őket.

Ezért, ha csak a részleteket figyeled, mindig erőtlen maradsz. Ha az esszenciádra figyelsz, a belső testre, az érzékekre, az életed kezd valóban életre kelni és megerősíted saját magad.

Ez az új paradigma, ami felé haladunk.

Tölts időt saját magaddal érzékelő üzemmódban – bármit is jelent ez a számodra (táncolj, mozogj, érints, alkoss).

Februárban fogok újra jelentkezni havi előrejelzéssel. Lesz egy előrejelzés januárban is, ami a szokásos éves üzenet lesz – amit talán már többen ismertek, hogy az egy kicsit más előadásmódú. Január 1-jén fogom megosztani.

Addig is sok szeretetet kívánok nektek 2013 utolsó napjaira. Remélem jó élményekben lesz részetek, sok jó emberrel találkoztok és jól érzitek magatokat a bőrötökben 🙂

Vigyázzatok magatokra, jövőre találkozunk.
Sziasztok,
Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.com/2013/12/december-2013-energy-forecast.html

Ha szeretnétek újraolvasni a 2013-as éves előrejelzést, ide kattintva megnézhetitek mennyire volt találó az évetekre.

Steve Rother (szept) – Egybevágó-e a szíved ritmusa a neved ritmusával?

2013. szeptember 15.

steve2

Egybevágó-e a szíved ritmusa a neved ritmusával?

 

 

Üdvözlet Otthonról

Egymás szívének visszatükrözése. eM bemutatkozása

Elrah vagyok a Ritmusos Szolgálattól és azt kell mondjam, hogy a bevezető gyönyörű volt. Ma nem én adom le a teljes anyagot, mert átadom a szót eM-nek. Egy olyan témáról fog beszélni, ami valójában az én felelősségem, az én szakterületem. Tudom, hogy mind nagyon várjátok, hogy beszélhessetek vele, nem is esik nehezemre előre engedni őt, hogy elmondja a mai üzenetet. Mindezt most azért mondom el, mert itt a kis egótok. Mindannyiótoknak hordoznia kell az öntudatát és a saját személyes üzenetét. Amikor látjátok ezt visszatükröződni a körülöttetek lévő világban és azt halljátok, hogy mások kimondják azt, amit épp gondoltatok, akkor tudhatjátok, hogy a megfelelő helyen vagytok, mert pont ez történik Otthon is. Látjátok, nem számít, hogy én adom-e át az üzenetet. Esetleg az Idő Őrzője jön és ő mondja el elegánsan vagy eM érkezik mindjárt, hogy megnevettessen benneteket egy kicsit. Mi nem foglalkozunk ezzel,  mert az üzenet ugyanaz. A ti szívetek, nem a miénk. Egyáltalán nem rólunk szól, rólatok szól. Remélem tetszik nektek ez a szép kis rész, ám nem mehetek el addig, amíg meg nem osztottam a mosolyom. Itt is van. Mindig elcsíplek titeket, ugye? Remek.

Szeretnék egy pár szót mondani erről, mert elég érdekes. A bolygón mindannyiótoknak van egy képe a másikról. Egymásra néztek és azt mondjátok: “Te más vagy, mint én. Magasabb vagy, alacsonyabb vagy, csinosabb vagy, csúnyább vagy…” Bárhogy is jellemzitek egymást, azzal, hogy sokféle módon különállónak látjátok egymást, azáltal polarizáljátok az országotokat. Annyira polarizálva vagytok, hogy amikor egyikőtök ezt mondja, a másik pedig azt, akkor nehezetekre esik bármit is elvégezni, mert folyamatosan előre-hátra egyensúlyozzátok a dolgokat. Hamarosan rendelkeztek majd egy lágyabb energiával és lehetőségetek lesz arra, hogy úgy találkozzatok egymással, ahogy mi Otthon. Nem érdekel minket, hogy melyikünk lép előre. Nem érdekel, hogy ki hallgatja, ki beszél vagy ki a csatornázó. Most már mind egy új módon figyeltek, ami mindannyiótokban megnyitja a csatornákat. A saját inspirációtok és lelketek a testetekben csodás átalakulásban van. Ez az új energia része és mindannyian kezdtek már tudatosan többet hordozni a lelketekből tudatos teremtőként a bolygón. Reméljük annyira jól szórakoztok, mint mi Itthon, mert mi folyton nevetünk, miközben nézzük azokat a mókás dolgokat, amiket emberként tesztek. Nemsokára eljön az idő, amikor megfordultok és rajtunk nevettek majd. Ez teljesen rendben van, kibírjuk, nem gond. Csak tudjátok, hogy ez egy gyönyörű játék és reméljük, hogy jól érzitek magatokat benne.

Kiegyensúlyozott emberré váltok

Espavo.
Üdvözletem, eM vagyok. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert annyi minden történik mostanság. Az Őrzőnek van egy kis gondja az energiámmal. Próbálja megtalálni a ritmust. Azt mondja: “Nem. Túlságosan úgy hangzik, mint az Idő Őrzője.” Akad egy kis gondja azzal, hogy igyekszik kitalálni merre lehetek és a probléma egyik része pont a polaritás, amivel mindent néztek. Ez nem rossz, egyszerűen így nőttetek fel a Föld nevű bolygón. Egy erősen polarizált helyzetben voltatok, a dualitásban élve. Fekete-fehérnek látjátok a dolgokat, fentnek és lentnek, jónak és rossznak, és így tovább. Most pedig mindent egy teljesen más perspektívából kezdtek látni, mert kezditek meglátni a lehetőségeket. Most ez rendelkezésetekre is áll, hiszen ti vagytok a teremtők és a választásaitok, döntéseitek által teremtetek. Nagyon egyszerű, könnyen érthető, ha visszanéztek az életetekre. Ám előre nézni az egész más. Kihívást jelent. Az Őrzőnek azért volt gondja a polaritással velem kapcsolatban, mert én egyensúlyban vagyok. Nem vagyok sem nő, sem férfi. Valójában még a szavakkal is gondban van. Nincs erre szó és ezért nehézségei vannak. A tanítók közelítenek és segítenek neki szavakat találni. Ez egy új terület a számára, hogy ne jellemezzen egy kiegyensúlyozott emberi lényt extrém polaritás közepette. Mindannyian ebbe az irányba tartotok és annyi minden történik ezzel kapcsolatosan. A női energiák visszatérnek a Földre. Mind tudtátok, hogy érkezik, hiszen láttátok mennyire eltolódtak a dolgok a férfi energiák irányába, mennyire dominanciában volt a férfi energia a bolygón hosszú ideig. Pompás időket éltetek meg vele. Nos, legalábbis néhányatok. Persze jó páran az áldozatot is játszottátok. Mind eljátszottátok a szerepeiteket a játékban, de itt az ideje a változásnak, ugye?

Most ez a helyzet. Az egyensúly érkezik, ám korábban sosem voltatok kiegyensúlyozva. Átestetek a ló másik oldalára és amikor újra ugyanúgy akartátok csinálni, tovább léptetek. Ó, persze nem emlékeztek azokra az időkre, amikor a női energiák uralkodtak a Földön. Bár nem emlékeztek rá, az a véglet épp annyira összekavarta a dolgokat, mint amennyire a férfi energia túlsúlya, szóval ne izguljatok. Csak tudjatok róla, hogy mindig itt volt ez az oda-vissza egyensúlyozás. Most azonban megállítunk a középponton. Adunk egy lehetőséget arra, hogy lélegezzetek és megtapasztaljátok milyen érzés egyensúlyban lenni. Ez a trialitás mezeje, amibe elértetek, távol a dualitástól. Olyan, mintha új részetek lenne, amivel meg kell tanulnotok bánni és azt kérdezitek: “Hogyan veszem ennek hasznát a mindennapi életemben? Hogyan  érhetem el ezt az egyensúlyt?” Nos, új részek érkeznek és megemlítek most párat ezekből. Kezd könnyebbé válni az Őrzőnek az energiáimmal való összehangolódás. Már négy-öt alkalommal próbálta, úgyhogy azt gondolja lassan szakértő lesz. Persze van számára pár meglepetésünk. Csak egy bizonyos mennyiségű női energiát képes hordozni ebben a férfi testében és a hitrendszerei is még útban vannak néha, de ezt korrigáljuk, ne aggódj.

A női és a férfi energiák kiegyensúlyozása mindenkiben

A világban lévő rezgéseitekről fogunk beszélni. Mindig említést tettünk ezekről és valójában ez Elrah területe, ez az ő munkája. Azért van itt, hogy megmutassa hogyan tudtok másként dolgozni a rezgésekkel és hogyan teszitek már ezt most is. Mindannyian rendelkeztek egy egyedi, csak rátok jellemző rezgéssel, mélyen legbelül. Ez tulajdonképpen egy egyedi hanggal kapcsolódik össze, amiről már korábban is beszéltünk, ezért több terület kapcsolódási pontját vehetitek majd észre. A sajátos rezgésetek azon egyedi rezgésetek, amit döntésetek alapján a fizikai testetekben hordoztok a Földön. Páran erős férfi energiát, erőteljes energiát hordoztok, mások pedig erős női energiát. Ezekkel játszotok folyamatosan oda-vissza és ezekkel fejezitek ki magatokat különféle módokon. Nos, ez az, ami megváltozott. Ez a terület nyitottá vált arra, hogy kiegyensúlyozzátok a polaritásotokat, ahol a női energiák visszaáramolhatnak. A férfi energia sokkal erőteljesebben volt jelen, mint a női, kreatív, megengedő energiák – amik mind a részeitek. Sok élet alatt szokásotokká vált, hogy vagy egyiket vagy másikat magatokra véve születtek a Földre. Sokan fejlesztettétek tökélyre inkább csak az egyiket, jobban szeretettek inkább az egyik típusú energiában játszani a Földön. Sokan többnyire férfiként vagy többnyire nőként érkeztetek, mert abban éreztétek jól magatokat. Az Őrző nagyon kényelmesen érzi magát férfi testben, ám elég kényelmetlen számára a női energia. Az inkarnációja elején volt választása, hogy melyikbe érkezzen. Most azonban megváltoztak az energiák és mindannyian elkezdtétek a kiegyensúlyozódást. A kihívás valójában a hitrendszereitekből származik, azoktól a részeitektől, amik ezt mondják: “Nekem ilyennek kell lennem.” vagy “Nekem így kell cselekednem.” A következő történet nem olyan régen történt az Őrzővel és az ő Őrzőjével. Amsterdamban jártak, a vöröslámpás negyed melegek által látogatott részében és Barbara ezt mondta: “Meg kell kötnöm a cipőfűzőmet. Tartanád egy pillanatra a táskámat?” Hirtelen eltűnt és az Őrző ott állt, kezében egy női táskával és észrevette, hogy kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben. Persze jót nevettek ezen és mentek tovább. Ám mindez felhozta ezt a kényelmetlenség érzést a szexualitás tekintetében. Ezek azok a területek, amik elsősorban gátolnak abban, hogy megtaláljátok az egyensúlyotokat. Mindannyiótoknak meg van a képességetek és mind haladtok is ebbe az irányba. Csodás nézni, ahogy küzdötök a tökéletességért. Hiszen ezek vagytok, tökéletesek. Tökéletlenné kellett váljatok ahhoz, hogy itt lehessetek. A Föld bolygó egy tökéletlen hely. El kell rejtenetek a tökéletlenségeiteket amíg itt vagytok és a tökéletesség felé törekedtek. Ez gyönyörű. Hihetetlenek vagytok.

A rezgésekre való új érzékenységetek
A nevetek: A saját tükörképetek az Univerzumban

Fogalmatok sincs mikre vagytok képesek, ám hamarosan rá fogtok jönni. Mesélek nektek a másik területről, ami Elrah területe, a rezgések. Mindannyian érzékenyek vagytok a rezgésekre, immár megújult módon, bár még nem fedeztétek fel. Amit észrevettetek, az az eddig felépített dolgaitokkal kapcsolatos kényelmetlenség. Sokan építettetek fel magatoknak egy életstílust, otthont, munkahelyet, karriert, kapcsolatokat – és mindez hirtelen elégedetlenséggel tölt el, kényelmetlenül érzitek magatokat azzal, ahol vagytok és változásra vágytok. Ám fogalmatok sincs merre is induljatok. Adunk most pár nagyon egyszerű ötletet. Elrah vissza fog jönni és folytatja ezt a témát, tökéletesíti kicsit. Azt mondjuk azonban, hogy sokszor kerültök a saját hangotok hatása alá és a leggyakrabban használt szó, ami egyenesen  a szívetekbe hatol az a saját nevetek. Hogyan kaptátok ezt a nevet? Sokan anyukátok vagy apukátok válla fölött voltatok, amikor nevet választottak nektek. Kiabáltátok a neveteket, hátha meghallják. Aztán ezt mondták: “Ez a név milyen lenne? Ez a név úgy hangzik, mint – de én szeretem ezt a színészt, szóval egy filmcsillag után fogom elnevezni a gyerekem.” Sokan végül olyan ritmusokat, neveket kapnak, amik egyáltalán nem passzolnak hozzájuk. Miért nem? Nagyon egyszerű. Ez egy ritmus. Megváltoztathatjátok a neveteket pld. azzal, hogy hozzá tesztek egy extra betűt az elejére vagy a végére. Vagy elvehettek belőle, hogy megváltoztassátok a ritmus mintázatát a neveteknek. A nevetek saját magatok tükörképe az univerzumban és a hitrendszeretek. Amikor meghalljátok ezt a nevet, ti vagytok. Bizonyosodjatok meg róla, hogy ez egy olyan név, amit szerettek. Ha nem ilyen, akkor kezdjétek el teremteni az univerzumotokat azzal, hogy megváltoztatjátok hogy hívnak titeket. Ezzel nincs semmi gond, folyamatosan történnek ilyen változtatások a bolygón. Mi azt mondjuk, hogy a nevetek megelőz benneteket és nagyon érzékennyé váltok erre a rezgésre, ami az univerzumról tükröződik vissza rátok. Most már új nézőpontból láttok rá erre.

Zene és ritmus: A tanulás legújabb módja

Van egy érdekes dolog, amit az Őrző már mond egy ideje, de pár év után kicsit ki kell javítsam őt. Most kicsit kiakadt, de mindjárt megnyugszik. Azt mondja: “Mit értesz azalatt, hogy kijavítasz?” Egyszerűen, azt mondja az embereknek, hogy van az agynak egy szokatlan része, ami a zenét dolgozza fel. Több okból említem meg ezt, mert mind különféle módokon használtátok ezt, annak ellenére, hogy nem gondoltátok magatokat muzikálisnak. Ezek a ritmusok, amik minden zenének az alapjai. Ezek tulajdonképpen ritmus mintázatok. Vannak azok a részek, amiket meg kellett tanuljatok gépiesen memorizálva, illetve a nyelvi központotok segítségével. Aztán vannak azok a részek, amiket ezen a módon nem tudtatok elsajátítani, majd azok, amiket gyerekkorotokban tanultatok a zenén keresztül, mint például az ábécét. Sokan tanultatok dalokat, amiket gyerekként sokat ismételtetek, mert megmaradtak az agyatokban (az agyatok egy másik részében). Mi azt mondjuk, hogy nincs zenei része az agyatoknak. Ezzel kapcsolatban javítjuk ki az Őrzőt, mert azt mondta, hogy van az agynak zenei része, ami fejleszthető és használható. Az agy teljes jobb féltekéje dolgozik a zenével. Igen, van egy rész, pont a fül felett és szem széle felett, ami főleg a zenével dolgozik. Sokan érkeztetek magasan fejlett zenei résszel, ám igen kevesen használjátok ezt zenére. Ez nem kizárólag a zenével kapcsolatos. Ez a ritmussal kapcsolatos. Azok, akik zene segítségével tanultatok meg valamit (pld. az ábécét), el tudjátok mondani éneklés, zene nélkül? Persze, ez könnyű. De le merem fogadni, hogy a ritmusa nélkül már nem menne. Végig kell menjetek rajta: A B C … állj … D E F G … H I J K … L M N O P … ez egy ritmus. Erre alapoztátok a tudásotokat és ez a legújabb módja is a tanulásnak, mert nem kéri, hogy találjatok ki új dallamokat és folyamatosan erősítsétek a bal agyféltekét. Spontánul élhettek a jobb agyféltekében.

Megmosolyogtat-e a neved ritmusa?

A jobb agyféltekéhez kapcsolódik a Mennyország, a balhoz a Föld. A jobb agyfélteke mindent lát – lehetőségeket, lehetségességeket, energia-áramlást és minden olyasmit, amivel mi foglalkozunk Itthon. Ti pedig igyekeztek mindet felcímkézni “Ez nem igaz számomra, amíg bele nem tudom tenni egy fiókba, fel nem tudom címkézni.” Ez az, amit a bal agyfélteke csinál. A zene és főleg a ritmus – ezért is kérünk, hogy figyeljétek meg a neveteket, hatalmas része a visszatükröződéseteknek. Illik hozzád a neved ritmusa? Ez most a legnagyobb kérdés számotokra. Kis dolgokkal is változást idézhettek elő, hogy könnyebb legyen számotokra az élet, illetve járhassátok a kisebb ellenállással szegélyezett utat. Ebben van a varázslat. Mindenben, ahol képesek vagytok egy magasabb szemszögből ránézni a dolgokra, olyan helyről, ahonnan korábban nem. Ez az új világ. Mindannyian részei, részesei vagytok, gyönyörű módon, és én itt vagyok, hogy segítsek még több módon visszajelezni ezt nektek. Kezdjétek azzal, ahogyan hívnak benneteket. Hogy hívnak? Hogy szólítanak? Mi a neved? Hogy is van? Hogy tudsz ezen változtatni úgy, hogy amikor a neved hallod, mosolyogj?

Az E család

Sokan vagytok, akik az E családból jöttök. Egyszerűen úgy mondom, hogy amit az Őrző Csoportnak hív , az a családi rezgésünk, amit hordozunk. Mi nem használjuk ezt a kifejezést: csoport. Nem használunk semmilyen szót önmagunk elnevezésére. Ez egy ritmus, egy gyönyörű részünk, ami mindannyiótok számára elérhető a szíveteken keresztül. Mi nem tanítunk nektek semmit. Mi mindössze segítünk emlékezni arra, amit már tudtok. Sokat meghallgattatok és abból sokat félre is tettetek, hogy játszhassátok ezt a játékot, embernek tettetve magatokat, tökéletlennek tettetve magatokat. Nagyon jól csináljátok és készen álltok a következő lépésre. Nagyon jól csináljátok. A tökéletességetek kezd visszatérni különféle csodás módon és ez a következő lépés az emberiség felé.

Kezdetben volt a nevetés

Mindannyian felelősséggel tartoztok mindenkiért a Földön. Össze vagytok kapcsolódva. Egymás részei vagytok. Nem választhatjátok szét ezt az ujjat attól az ujjtól, még akkor sem, ha ez a két ujj nem ismeri egymást, ugye? Nos, ezek vagytok és kezdtek ráébredni erre, erősíteni  a kapcsolódásokat, amik összekötnek benneteket. Csak egy dolgot osztok meg… egy nevetést… mert ez a legmagasabb rezgés, ami az egész univerzumban létezik. Kezdetben volt egy hang, és ez egy nevetés volt. Ez teremtett mindent és ez volt a leggyönyörűbb kifejeződése a fénynek a Föld bolygón. Sok üzenetet hozok, Kedvesek, de Elrah utat engedett, hogy én beléphessek és elmondhassam a mai üzenetet nektek, hogy hozzászokhassatok a ritmusomhoz. Energiám egy része eléggé máshogy fejeződik ki, mert igyekszem a férfi-női egyensúlyt áthozni ezen a testen, amennyire csak tudom. Nem könnyű, nem könnyű. Dolgozunk majd rajta, de addig is tudjátok, hogy szeretlek titeket. Fontosak vagytok. Nem is tudjátok mi mindent tesztek és milyen eleganciával. Folytassátok ezt a hihetetlen munkát és tudjátok, hogy itt vagyunk ötletekkel, elgondolásokkal, eszközökkel, amiket használhattok az új, megerősödött szerepetekben. Tudatos teremtőkké váltok, teljes tudatossággal járjátok majd a lelketek útját. Ez a legcsodásabb dolog, amit valaha a fátyol ezen oldaláról láthatunk. Köszönjük ezt nektek.

A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok tisztelettel egymással. Törődjetek egymással, amikor csak lehetőségetek van rá. Ne feledjétek, játsszatok jól együtt. Mielőtt elmegyek, azt hiszem hagyok itt egy kis nevetést: hihi 🙂

Espavo.

Fordította: Tamás Kriszti Tara – www.egyensulyban.com

Forrás: http://lightworker.com/beacons/2013/2013_09-RhythmName.php

 

 

Lee Harris (május) – A félelem után, intimitás

2013. május 3.
LeeHarris

A félelem után, intimitás

 

Üdv, ez itt a 2013 májusi energia-előrejelzés.
Ebben a hónapban bentről, a szobából jelentkezem. Denverben vagyok éppen és kint nagyon hangos a környék, sok az autó, sőt még a parkok sem voltak elég csendesek, hogy onnan jelentkezzek be a videóval.

Érdekes ez, mert éreztem, hogy a bent-lét lesz a témánk, amit sokan tapasztalnak majd közületek ebben a hónapban – az önmagunkon belüli létezés érzését. Nem azért, mintha lekapcsolódtatok volna a világról – inkább az ellenkezője. A külvilágban zajló események katalizátor szerepet játszanak azok életében, akik tudatosan dolgoztok a tudatosságotokkal és az energiatestetekkel. Észre fogjátok venni, hogy mennyire gyorsak lesznek a belső feldolgozási folyamataitok.

A feldolgozási folyamatok mellett a májusi téma a félelem és az intimitás lesz.
Ez a két dolog kéz a kézben jár, mert gyakran félünk a mélyebb intimitástól, mielőtt beleengedjük magunkat a mélyebb intimitásba.

Ha visszagondoltok egy olyan randevúra, ami jól sikerült, felidézhetitek, hogy percekkel, órákkal előtte hogyan éreztétek magatokat. Észrevehetitek, hogy idegesek voltatok vagy vissza akartatok lépni. Sokat beszélek erről az alapelvről – az összehúzódásról és a kitágulásról, erről a táncról, amit mindannyian megtapasztalunk.
Ez olyan, mint a ki- és belégzés és ezért olyan az élet, mint egy folyamatos spirális utazás. Nem ez a végpont, amit elértek, amikor minden Zenné válik. Azok a Zen emberek, akikkel találkoztam, még ők is azt mondják, tapasztalják ezeket a hullámokat és ingadozásokat az életben.

Mindannyian más és más részletekkel fogtok dolgozni ebben a hónapban, de a felmerülő dolgok főleg a félelem és intimitás területét fogják érinteni.

A félelem olyan, mint egy nagyon gyorsan terjedő vírus.

Például ha ezt az energia-előrejelzést pánikhangulatúan adnám elő és nagyon közel jönnék a kamerához azt mondva: “Ezt meg kell tennetek! Blablabla” (Lee előrehajol és kikerekedett szemmel, magasabb hangon, félelmet tükrözve mondja ezeket), akkor valami egészen más energiát éreznétek ahhoz képest, ahogy általában beszélek a középpontomból, nyugodtan (visszaülve és nyugodt hangon mondja). Mindannyian hajlamosak vagyunk az érkező energiát magunkba szívni, magunkba építeni.

A képernyő másik oldalán páran hátrahőköltek, amikor előrehajoltam, mert megérezték az erős energiaváltozást. Persze kicsit túljátszottam, de így megértettétek, hogy mire utalok. Miután kezditek látni és érezni a finom apró félelemenergiákat, amik próbálnak előre- és kifelé törni, elkezdtek immunissá válni azok magatokba építésére.

Például ha valaki elmeséli nektek, hogy épp min megy keresztül, mik zajlanak a világban és egy csomó félelem árad belőle, ahogy próbálja átadni neked az egészet, sokatoknak nehezére esik figyelni a szavaira, mert annyira letaglóz a belőle áradó energia. Lehet, hogy mikor továbbmentek arra gondoltok: “Istenem, fogalmam sincs miről is beszélt, de nagyon nehéz volt figyelni rá.”

Fel kell tennetek magatoknak a kérdést, hogy mi maradt a testetekben ez után a beszélgetés után. Mennyi félelmet fogadtatok be a másiktól? Nem azért mert rossz lenne bármit is befogadnotok, hanem azért, mert van választásotok a tudatosságotok kapcsán.

Egy olyan bolygón élünk, ahol minden kifelé és befelé áramlik. Gyakran gondolom, hogy főleg a nyugati kultúrában azt hisszük, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a dolgokat. Együtt tudunk mozdulni a dolgokkal, együtt tudunk velük áramolni, jobban magunkhoz tudjuk őket vonzani. De a kontroll nem létezik abban a formában, ahogy az emberi ego szeretné.

Tehát mostanában sokan (tényleg sokan) úgy érzitek, hogy lehúznak benneteket a körülöttetek lévő emberek, mert olyan sok mindenen mennek keresztül. Először is: ez egy kerék. Együttérzőnek lenni azokkal, akiknek most erre van szükségük, az egy csodás dolog. Ez persze nem jelenti azt, hogy ti nem lehettek ugyanebben a helyzetben később, azonban a bűntudat nem kéne motiváló erő legyen ahhoz, hogy miért kéne segítened másoknak. Sokan bűntudatot építenek eköré “Ha én nem segítek neki, akkor ki fog?” Nos, volt erről szó korábban, mindannyian egy kirakós részei vagyunk és megtaláljuk a saját helyünket, szerepünket –mindig megtaláljuk azokat, akik segíteni tudnak.

Tehát ha valakinek segítségre van szüksége, de nem érzi azt, hogy te tudnál neki segíteni, akkor támogasd őt azzal, hogy tovább irányítod valakihez, aki tud, illetve bízhatsz abban, hogy végül megtalálja a maga módján a segítséget. Mert azok az erős energiák, azok a félelmek, amit a kamerán keresztül bemutattam, mindannyiunkat mélyen érintenek.

Így, ha olyanokkal vagy körülvéve, akikkel nem tudsz energetikailag összehangolódni és különféle érzelmeket és félelmeket tolnak ki a testükből, emlékezz, hogy van különbség valami elengedése és valaki másra való rányomása között.

Ha dühös vagyok, van választásom. Ha valaki felbosszant, akkor átérezhetem ezt a haragot és odébb mehetek, engedve, hogy az egész átáramoljon a testemen – vagy rányomhatom valaki másra azáltal, hogy rákiabálok. Ez vezethet ahhoz, hogy vissza akar vágni (mert ekkor én indítottam el benne a harag reakcióját) vagy áldozatszerepet vesz fel és magába szívja mindazt, ami rá lett zúdítva. Aztán ezt hurcolja magával a továbbiakban.

Ilyenkor az történik velem – a dühös emberrel -, hogy amikor látom, hogy ez az energia átáramlott a másikhoz valamilyen szinten és ezt érzem a testemben, azt hiszem, hogy megszabadultam tőle. Persze mindez csak egy ideiglenes feloldódás, de mégis valamilyen feloldódás. Nyilván mindez nem tudatos, de azt tapasztalom, hogy átadtam valamennyit ebből a nem tetsző érzésből valaki másnak.

Persze szélesebb körben állandóan zajlik ez a fajta energiacsere. Azonban sokunkban egy olyan finom folyamat zajlik éppen, amikor egyre nagyobb teret foglalunk el a testünkben – olyan teret, amiről azt tanították korábban, ezen kívül kell léteznünk. A társadalmunk azt tanította nekünk, menj dolgozni, szerezz fizetést, házasodj meg, vegyél fel hitelt, a kormány majd gondoskodik rólad. Mind olyan dolgok, amikről látjuk, hogy a legtöbb ember most veszíti el ezeket, most élnek meg válságot ezekkel kapcsolatosan önmagukban, mert a hitrendszerükben az volt, hogy mindezek a dolgok támogatják majd őket, ám most megtapasztalják, hogy ez nem igaz.

Nem arról van szó, hogy az univerzum ne támogatna bennünket a jövőben, mert fog. Ám amikor egy olyan szociális rendszerben élt valaki, amiben úgy hitte, hogy ez a rendszer maga volt az univerzum, akkor ennek a gondolatnak az elengedése a számára mély bánatot eredményez.

Jelenleg nagyon sokan mennek át ezen a bánat-gyász folyamaton, akik még nem értek el saját átalakulásukhoz. De el fognak érni. Ahogy a világ egyre nagyobb része átmegy ezen az átalakulási, alkímiai folyamaton a következő években, annál inkább lesz ez az alkímia egyre és egyre jobban a norma.

De ebben a pillanatban most a növekedés, a jobb kommunikáció, a felfedezés periódusában van, nagymértékű emelkedés zajlik. Ebben az emelkedésben azonban ott van a mélyebbre jutás félelme is, az intimitás. És ez a következő lépés az emberiség számára, amit meg kell tennünk.

Sokan eltoljuk magunktól az intimitást vagy nem aratjuk le a nyereségeit, mert a fejünkben ott vannak még a különböző –izmusok, de ezek egyre inkább leválnak rólunk. Például, ha én izgulok egy randevú miatt, akkor ez az idegesség kihat a viselkedésemre és lezár engem. Így az, akivel találkoznom valószínűleg nem tud majd kapcsolódni hozzám.

Igyekszem óvatosan fogalmazni ez ügyben, mert tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy akkor majd elrejtik valahogy ezt az idegességet, kontrollálják – de én egyáltalán nem erről beszélek.
Azt mondom, hogy várható némi kavarodás, kuszaság az intimitás területén, amit esetleg megtapasztalhattok önmagatok és egy másik ember között. Ez teljesen természetes. Ne félj attól, hogy belemenj a szituációba, vagy esetleg nem sikerül elsőre. Hiszen nem arról van szó, hogy jól kéne csinálni. Mindez csak a fejben létezik.

Sokakról hallok, akik a szándéktól a megvalósítás állapotába haladnak át, ami remek. A szándék csodálatos és meg van az oka annak, hogy ez volt a legkedveltebb téma a spirituális önfejlesztő körökben több éven keresztül, mert szükség volt ennek kidolgozására. De most, hogy ez már megtörtént, itt van. Itt van a testben és most át kell ültetnünk a gyakorlatba. Ez úgy történik, hogy a szándékot összekapcsoljuk a cselekvéssel. Hogyan tudunk több tudatos szándékot megjeleníteni a tudatos cselekvéseinken keresztül?

Az intimitás is változik (ahogy minden más), az átláthatóság növekszik. Ez pedig félelmeket ébreszt az emberállatban, mert nem ez volt a történelmi minta. És amikor megváltoztatunk egy mintázatot, mindig felbukkan a félelem. Amikor felbukkan a félelem, gyakran attól félünk, hogyan birkózzunk meg magával a félelemmel, így aztán visszalépünk egyet, lezárjuk az intimitásunkat és később nyílunk ki újra.

Legyél készen arra, hogy kezeld a félelmedet. Az egyik lehetséges napi gyakorlat – ha te is azok közé tartozol, akik többeket támogatnak -, hogy rendszeresen összekapcsolódsz önmagaddal és megnézed hogy vagy. Különösen, ha kibillenve érzed magad az egyensúlyodból, nézz vissza és nézd meg hol jártál, mi vett körül, milyen szituáció volt az, ami kiváltotta ezt belőled és növeld a tudatosságod. De legfőképpen csak mondd ezt magadnak:

“Elengedem mindazt, ami nem az enyém.”

vagy

“Elengedem mindazt, amit nem nekem kell megtartanom.”

Saját magad is kitalálhatsz olyan szavakat, szöveget, ami számodra jobban működik. De az ilyen szavak használata erőteljes.

Olyan sok energiának adunk erőt azáltal, ahogy beszélünk. Gyakran az, amit mondunk vezet el oda, hogy milyen módon engedjük ki magunkból az energiákat. A legtöbb ember így működik. Nem mindenki, de a legtöbb. Tehát ha a szavaidat használod arra, hogy újrakalibráld az energiarendszered, akkor a szavak megteszik a hatásukat.
Ez azért is fontos, mert sokan fogtok különféle egyéb szavakat hallani a fejetekben, ahogy áthaladtok ezen a kinyíláson a nagyobb intimitás felé és a félelem körüli tánccal kapcsolatosan –  világszintű félelem, bolygószintű félelem, emberi félelem, megtalálni a saját pozíciódat a félelemben.

Korábban említettem, hogy csak tegyétek a kezeteket a szívközpontotokhoz (a mellkas közepére), hogy ez milyen földelő, központosító, nyugtató. Ez pedig nagyon fontos, mert a szívek most felrepednek. Nagyszerű vagy fájdalmas módokon. Rendszeresen ellenőrizzétek ezen a módon a szíveteket, engedjétek el mások félelmeit, és ne fogadjátok el többé az ítélkezést önmagatok felett.

Meglehet, hogy több ön-ítélkezést vesztek észre magatokban, mert erősebb a tudatosságotok, nagyobb a bennetek lévő megfigyelő. Ez a nagyobb megfigyelő okoz sokkot bennetek minden alkalommal, amikor észrevesztek valamit.

Például észreveszed, hogy ideges vagy egy olyan dologgal kapcsolatosan, amivel korábban semmi gondod nem volt. És ezt hallod a fejedben: “Talán mégsem kéne ezt tennem, talán nem kéne ezt tennem.” Aztán elkezdesz haragudni magadra, amiért nem hiszel magadban, majd a következő ítélkezés jelenik meg: “Istenem, miért nem hiszek magamban?” Érted, hogy ez miért pontosan ugyanaz az energia, mintha tényleg nem hinnél magadban? Mert minden energia.

Egy másik lehetőség, hogy azt mondod: “Nocsak, úgy tűnik, mintha nem hinnék magamban. Érdekes.” Ünnepeljétek ezt a látást, mert ez az első lépcső, a kitisztázás felé.

Ez a megfigyelő rész sokak számára még új, ezért nem mindig bíztok ebben a részetekben eléggé, hogy hatalmat adjatok neki. Főleg ha még új érzés a számotokra az, hogy van egy újonnan kifejlődött része a belső kollektívátoknak – gyakran sok-sok karakter, aspektus van ott, akik igyekeznek integrálódni és az egységet keresik egymással.

Meg kell tanulnotok bízni a megfigyelőben. Ezért mondom azt, hogy jó visszatekinteni bizonyos szituációkra az életetekben, amik az egyensúlyból való kibillenéshez vezettek. Mert a megfigyelő úgyis ott lesz. Akkor is, ha harcoltok vele, ha épp küzdelemben vagytok bármivel, mert az önmagatok feletti ítélkezés gyökerei nagyon erősek. Ha gyerekkorban sok bonyolult szituációban volt részetek, ahol az ítélkezés befogadó oldalán voltatok – nem könnyű kimosni mindezt a testből. Időbe telik.

Ahogy áthaladtok ezen a nagy kinyíláson az intimitás felé az univerzummal, ahogy mindenki más is, fontos a szívetek ellenőrzése. Gyakran a régi struktúrák nem igényelték az intimitást; volt munkahelyünk, lakásban éltünk, talán a szomszédainkat sem ismertük. Mindez megváltozik és egyre gyorsabban és gyorsabban változik.

Tehát ennek a hónapnak a témája az intimitás felé való kinyílás, a saját félelmeid kezelése, illetve megtanulni azt, hogyan tudod elengedni mások félelmeit, illetve az önmagad felé való ítélkezést. Látva, ahogy az ön-ítélkezés eltűnik és ezért kifejlődik a bizalom a belső megfigyelő iránt, ami látja az ön-ítélkezésed.

(Nevetve) Na épp most ítélkeztem egy pillanatra magam felett, hogy talán nem voltam túl érthető ebben az energia-előrejelzésben, ami valószínűleg azt jelenti, hogy néhányatok számára ez igaz is. De ugyanakkor nem az én dolgom, hogy tudjam kire hogyan hat mindez, és ez nem számít. Elkészítettem az anyagot. Ennyi elég.

Ez a másik igazság, amire emlékeznünk kell; ez az egyik módja, ahogy segítettem magamnak az évek során, amikor túl kritikus voltam magammal szemben: Ha teszed a dolgod, élsz. És ez elég. 🙂

Néha nagyon-nagyon félelmetes a jelen pillanatban lenni manapság.

Szeretek a mostban lenni, mégis találtam pár olyan pillanatot az utóbbi időben, amikor épp előre léptem és olyan volt, mintha dadognék “Nahát, mi ez a testemben, ami már évekkel ezelőtt eltávozott?”

Iszonyat mennyiségű potenciál, lehetőség van most a világban a megoldási módok körül, a jövő körül, ami el lenne takarva előlünk, ha csak a média információira figyelnénk, ha nem végeznénk a saját kutatásainkat és mennénk élni az életünket.

Amennyi félelem van most a világban, épp annyira tele van a világ élettel és kinyílással. Egyre több és több ember kezdi megtapasztalni mindezeket. Szóval ez most egy fantasztikus időszak arra, hogy a mostban éljük az életünket.

Persze ez félelmetes az emberállat számára. Félelmetes lehet a test számára. Félelmetes lehet az is, amikor kezdeményezője vagy az intimitásnak és a barátságosságnak valakivel, akiről azt érzed, hogy nem tudja azt fogadni és meghátrál egy kicsit először. De ha elég türelmes vagy és úgy tudod kezelni az illetőt, mint ahogy egy gyermekkel foglalkoznál, ahogy átsegítenéd a gyermeket ezen a meghátráláson, akkor később ők húzhatnak ki a hezitálástól való félelmeidből a jövőben. Tehát ez az a kerék, ahol a vezető és a vezetett folyamatosan körbeforog bennünk közösségként.

Ez volt a májusi előrejelzés.

Legyen mindenkinek remek hónapja. Éljetek a mostban.

Megéri majd ez a mostani intimitás félelem időszak, amikor a végén kibukkantok a másik végén.

És legfőképpen törődjetek magatokkal, legyetek jók magatokhoz.

 

Lee

x

Fordította: Tara – Hivatásos Múzsa http://www.egyensulyban.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/05/may-2013-energy-forecast-after-fear.htm

Lee Harris (márc) – Kinyílás a multidimenzionalitásodra

2013. március 6.

LeeHarris

Kinyílás a multidimenzionalitásodra

Üdv mindenkinek a márciusi energia-előrejelzéssel.

Reggel 8 óra van itt Coloradóban, ahol van egy kis havunk, madarak énekelnek, akik nagyon-nagyon boldogok, hogy ébren vannak (madárdal hallatszik a háttérben). Az “ébrenlét” a kulcsszó ebben a hónapban. Mennyire érzed magad felébredve mostanság?

Néhányan úgy érzitek, mintha egy bokron keresztül vonszolnának hátrafelé benneteket (ahogy mi Angliában mondjuk), mások pedig nagyon is élőnek érzik magukat. Ez az energiatánc már évek óta zajlik, évek óta beszélek róla, ahogy sokan mások is.

Néhány tünet, amit mostanában érezhettek:

–       hiperaktivitás
–       felfokozott érzelmek és/vagy idegrendszer
–       olyan érzés, mintha olyan sok minden történne egyszerre, hogy beleőrülsz

Ez egy nagyszerű ajándék, ha megőrülsz – én szeretek megőrülni (mosolyog).

De mivel most beszélgetünk, használnunk kell az elménket, hogy hozzáférjünk a szavakhoz, amiket használni szeretnénk.
Így nőttünk fel. Így tettünk eddig, így tanítottak bennünket, különösen a nyugati társadalmakban. Arra tanítottak, hogy az elmén keresztül férjünk hozzá minél több információhoz.
Nem mintha nem lennének fizikai vagy érzéki örömök a Földön, mert vannak és mi mind tapasztaltuk már ezeket. De az interakcióink nagy része, az intimitás, az összekapcsolódás, a megértés – legalábbis a nyugati társadalmakban az oktatás ezt hangsúlyozza – az elméhez kapcsolódik.

Tehát a szavakat, a tanításokat az elméden keresztül értelmezed és ez a testen keresztül szűrődik át. Attól függően, hogy az elme mennyire tisztán értelmezte a szavakat, olyan gyorsan vagy lassan szűrődik át az információ a testen.
A gyors szűrés az, amit manapság leginkább tapasztalunk.

Igen, néhányan tudatosan meditálnak, mások tudatosan igyekeznek egészségesebben étkezni, megint mások többet sportolnak. Néhányan időnként megállnak, hogy ránézzenek a múltjukban lévő dolgokra, amik újra és újra felbukkannak, kísértenek. Mások esetleg ezt álmukban teszik, felhasználva az álmokat, hogy tudatosan hozzanak létre változást, megoldásokat.

De függetlenül attól, hogy milyen utat választasz, mire fókuszálsz, mi mindannyian részesei vagyunk, megadjuk magunkat ennek a szűrő és felfelé ívelő folyamatnak.

Válaszolunk, reagálunk azokra az energiahullámokra, amik most áthaladnak a Földön, a bolygónkon. Ezek univerzális energiahullámok, amiknek a befogadó végén vagyunk, a vihar szemében. Ezeknek az energiahullámoknak megvan a maguk útja és ennek melléktermékeként nagyobb érzelmi és pszichológiai intenzitást élünk át, mint korábban bármikor.

Amikor ezeket az energia-előrejelzéseket készítem, gyakran érzem úgy, mintha egy megakadt lemez lennék, mert rengeteg olyan része van ennek a változásnak, amit folyamatosan ismételnem kell újra és újra. Ez azért van, mert a tünetek ciklusokban ismétlődnek.

Amit észre kéne venned az az, hogy változnod kellene a tünetek megélésén keresztül.

Ha úgy érzed, hogy már hosszú ideje elakadtál, akkor valószínűleg tényleg elakadtál. A kérdés az, hogy mit csinálsz ebben az elakadt helyzetben? Tudom, hogy igen sokan az elakadás miatt egyből önmagatokat kezdenétek hibáztatni és azt kérdezni, mi lehet a baj?

Próbáljatok erre úgy tekinteni, hogy ez a régi gondolkodásmód. Ha egy spirituális tanító vagy bárki azt próbálja neked mondani, hogy tévedsz, hogy elakadtál, hogy ellenállsz, akkor ismerd fel, hogy ez a régi szöveg. Ha azonban számodra jó érzés, hogy valaki ezeket mondja neked és ezáltal tovább tudsz lépni valamilyen irányba, akkor remek, használd ezt.

De általában mindez összenyom bennünket. Összenyomja a lehetséges kitágulásunkat. Gyakran azért hallgatunk ezekre az ítélkezésekre, mert korábban volt valami az életünkben, ami arra tanított, hogy ez a sémánk – az energiamintázatunk arra, hogyan nyomjuk össze magunkat. Mert lehúzott minket az, hogy féltünk attól, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ezért minden alkalommal, amikor valami negatívum irányult felénk másoktól, összehúztuk magunkat.

Az ébredés tehát egy ‘cselekvés’ mindazok számára, akik épp ezen a fázison haladunk keresztül – az ébredés cselekedete. Megengedni magadnak azt, hogy megérkezhessen hozzád, a korábbi mintáidhoz, megszokásaidhoz a felébredés. Ebben a kérdésfeltevés segíthet: “Mindig ilyen bántó vagyok önmagammal, amikor ez történik?” vagy “Mindig összeomlok azután, hogy valami jó történt velem?” Kérdőjelezd meg a megszokott reakcióidat és legyél éber a válaszaidra. Mert minden minta megváltoztatható.

Ez nem arról szól, hogy erőltetned kéne a változást vagy büntetni, bántani magad azért, mert esetleg nem változol olyan ütemben, ahogy szeretnél. Ez mindössze a változás lehetőségének megengedése. Nem hagyni a fejedben lévő hangnak, hogy megmondja neked, hogy mi történik vagy mi nem történik. Mert ez a hang a fejedben nagyon kicsi, nagyon-nagyon kicsi.

Emberként az energiamezőnk széles és magas. Most épp fizikai formában látsz engem (a videón), de a fizikai testem körül felfelé és lefelé is kiterjedek. Szélesen és magasan.

Az a részünk, ami az elme, az viszont erősen lokalizált. Főleg, amikor szavakkal dolgozol, akkor a szavakat önmagad egy nagyon kis területén dolgozod fel.

Ezért éreztétek sokan, hogy már nem tudtok úgy az elmétekben lenni, mint korábban. Ez persze nagyszerű dolog (hacsak nem szeretnél kifejezetten elmebeli dolgokkal foglalkozni).

Azért hagyják hátra sokan az elméjüket, mert jelenleg nagyon felfokozott ott az állapot. Emberekként kinyílunk a multidimenzionalitásra és így az elménk most folyton akörül forog, hogy mi is történik velünk. Igyekszik igen gyorsan megérteni, szűrni, rendszerezni mindazt, ami bennünk és velünk történik.

Például 10 évvel ezelőtt talán egy, vagy két hétbe is beletelt volna, hogy megoldj magadban egy olyan témát, amin keresztülmentél már. Most viszont egy ilyen esetet reggeli előtt le tudsz zárni magadban. Aztán reggeli után újabb dolgok felé veszed az irányt.

Mostanában megnehezedett számunkra, hogy nyomon kövessük milyen sebességgel is halad az életünk, mert az élettel együtt mozdulunk és a változások így fokozatosan bekövetkeznek az életünkben. Ha megkérdezed magadtól, hogy “Tényleg gyorsabban haladok, mint 3 vagy 5 éve?” Az a helyzet, hogy igen. És közben szinte hallom azokat, akik ezt kétségbe vonják – azok, akik most épp egy elakadást élnek meg – ez persze érthető.

Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy engedjétek meg magatoknak, hogy elengedjétek az elakadást. És mindehhez csak annyit kell tennetek, hogy ezt mondjátok: “Megengedem magamnak, hogy ezt elengedjem.”

A fizikai betegségek kissé különböznek az érzelmi vagy pszichológiai elakadásoktól. Ugyan nem állandó, de lassabb folyamat. A test általában is lassabb, mint az energiameződ, a gondolataid, az érzelmeid. És amint valami beágyazódott a testbe, időbe telik, mire a gyógyulási folyamat végbemegy.

Tehát ha fizikailag épp beteg vagy, ne hibáztasd magad miatta, ne gondold azt, hogy ez hiba vagy kudarc lenne. Most éppen ezt választottad, hogy megtapasztalod az élet egy nagyobb képeként – a lélek perspektívájában.

Persze a pici részletekben az emberi részünk megfeledkezik a lélekről és a fejlődés útjáról, amin át megtapasztaljuk a fájdalmat, szégyent, bűntudatot, ítélkezést – mindenféle negatív érzelmet és gondolatot önmagunkon áteresztve.

És minden sűrűbb energia feldolgozásra, befogadásra kerül.

Például az újszülöttek, akik épp megérkeznek a világunkba, már rendelkeznek lelki múlttal, lelki úttal. Ám ezen a kezdeti ponton az anyjuk érzelmein kívül (a testen, amin keresztül megérkeztek) még nemigen dolgoznak fel más érzelmet. Ez már önmagában is sok lehet. A lényeg itt az, hogy tudunk visszafelé haladni onnan, hogy mit dolgoztunk fel magunkban, mit fogadtunk be, mivé váltunk. Ez mind elengedhető, amint beazonosítottad azokat a korlátokat, amiket tapasztalsz.

A feltétel azonban: ha azon kapod magad, hogy ezt mondod: “Szeretnék mindent megváltoztatni az életemben, szeretném magamat megváltoztatni.” – ebben az esetben a kérdés, amit fel kell tenned magadnak így hangzik: Miért?

Mert hát mi a baj veled? Egy gyönyörű emberi lény vagy, aki igyekszik a tőle telhető legjobbat tenni minden egyes nap az adott helyzetekben. Miközben a környezetednek annyit adsz magadból, amennyit csak tudsz; hálás vagy a meglévő kapcsolataidért és azért, hogy élsz – ezen a gyönyörű, néha őrült bolygón.

Legyél kedves magadhoz!

Emlékezz, hogy minden módszer, ami hatással van ránk (internet, média, bármi információ) szavakat használ az energia továbbítására. Most jött el az ideje, hogy eldöntsd a magad számára, hogy a különböző információk mit mondanak/jelentenek a te számodra.

Mit fogadsz be és az milyen érzést kelt benned?

Például rá lehet húzni egy negatív álláspontot a világban zajló eseményekre. Most nem szerencsétlenségekről vagy tragédiákról beszélek. Inkább olyasmikről, amik kétértelműek, amik nem egészen azok, amiknek látszanak vagy ahogy előadják őket.

Mindig történik ilyesmi. Mind egyének vagyunk és mindannyiunknak megvannak a magunk személyes szűrői. Ez az a pont, ahová vissza kell térned, vissza a középpontodba, vissza a testedbe és feltenni magadnak a kérdést: Igaz az, amit érzek?

Közös tapasztaláson megyünk keresztül és ahogy ébredünk fel, megtanuljuk, hogy osszunk meg többet, adjunk többet, legyünk jobban részesei az élet fogaskerekének (vagyis ne egoista különállóként működjünk). És belül, a személyes energiaterünkön belül, a saját testünkön belül, bíznunk kell abban, hogy különbséget tudunk tenni, hogy mi a jó és megfelelő számunkra az adott pillanatban.

Minél előbb tudunk ebben bízni, annál inkább nő a bizalmunk “Oké, ma csináltam valami olyasmit, amiben még fejlődhetnék.” vagy “Jó lett volna, ha ma meglett volna bennem az a tisztánlátás, ami a múltkor megvolt. Így a mai nehéz helyzetben jobban dönthettem volna.”

Újra mondom, teljesen rendben van, hogy így tekintesz a dolgokra. Ne bántsd magad, ne ítélkezz keményen önmagad felett. Mert az ítélkezés összenyom és kicsivé tesz.

Ha egyszerűen csak megtanulsz bízni abban, ami történik az életedben, akkor természetes módon fogsz végighaladni a saját fejlődési spirálodon és folyamatosan tudsz tágulni.

Ez persze macerás lehet néha, mert azt is jelenti, hogy amiért korábban elítélted magad, most az a kérés, hogy ne tedd. Sokunk számára ez a legutolsó dolog közvetlenül az adott dolog elengedése előtt.

Történt pár dolog az életemben, amiért a húszas éveim alatt keményen bíráltam volna önmagam. A harmincas éveimre azonban megtanultam bízni mindabban, amit tapasztalok. Ez a vezettetés megadatott nekem és érdekes látni azt, hogy ennek a békének a segítségével mennyire felgyorsult számomra az a folyamat, hogy megengedem magamnak, hogy még békésebb legyek, tekintet nélkül arra, hogy éppen mi zajlik körülöttem.

Ez nem azt jelenti, hogy immunis lennél az érzelmekre és azt sem jelenti, hogy immunis lennél arra, hogy együtt érezz valakivel vagy a körülötted lévő helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a testedben egy nagyobb tér keletkezett, mert olyan sok mindent kipucoltál magadból a régi magadba fogadott befolyásokból, amikkel etettek, amikben hittél, de igazából sosem voltak igazán a sajátjaid.

Szánjunk rá közösen egy pillanatot, hogy megkeresd magadban ezt a teret.

Tedd az egyik kezed a szívcsakrádra (a mellkasod közepére). A másik kezed pedig helyezd finoman a hasadra.

Csak lélegezz, lélegezz a hasadba. Érezd a légzésed, ahogy beáramlik és kiáramlik a törzsedből, a te saját testedből.

Ha pedig elfeledkeztél a testedről, miközben nézted a videót vagy olvastad ezt a szöveget, akkor csak észrevételezd ezt a tényt. Az elmédben követted a szavaimat, figyelted a saját reakcióidat és gondolataidat a szavaimra. Vedd észre, hogy mindeközben hogyan felejtkeztél el erről a gyönyörű törzsről, ami a fejed alatt található.

Jön velünk mindenhová. A testünk mindig velünk van. És igaz az is, hogy amikor az elmédben vagy a magasabb tudatállapotaidban időzöl, hajlamos vagy elfeledkezni a testedről.

Van azonban egy tökéletes találkozási pont a test és a tudat között, egy híd. Ezért csinálunk ilyen gyakorlatokat, mint ez. Ezért sportolunk és törődünk a testünkkel. A híd az a pont, ahol megtalálod a szellemet és az embert összekapcsoló közös területet. És ebből a pontból kiindulva valóban képes vagy megteremteni mindazt, amiért megszülettél.

Csak lélegezz, vissza a testbe.

Érezd, hogy a saját kezeid szeretetet küldenek a testedbe. Bármikor megcsinálhatjuk ezt, mégis elfeledkezünk róla.

Ezt is mondhatod magadban: “Szeretem magam, szeretem ezt a világot.”

Ha nehéz ezt mondanod, semmi baj. Kimondhatod magadban ennek ellenére is és ez megmozgat majd benned valamit. Ha úgy érzed, hogy mégsem akarod kimondani, akkor ne tedd.
Ne tedd csak azért, mert én most ezt javasoltam, ne tedd meg, ha nem jó érzés a számodra.

Ez a másik téma, amiről ma már szó esett. Vannak rajtam kívül is sokan, akik információkat adnak a számodra. Mit érzel mindezzel kapcsolatosan?
Ez az igazán fontos. Mert mindig lesznek olyan dolgok, amik tökéletesek lesznek a számodra és lesznek olyanok is, amik nem neked szólnak.
És ahelyett, hogy vitába szállnál velük, kételkednél abban, amit hallasz, vagy meg akarnád változtatni a másik személyt és az ő látásmódját/információját, egyszerűen csak továbbléphetsz, ezáltal áramolva hagyva a saját harmóniádat.

Ezért van az, hogy a viták általában károsan hatnak az áramlásodra. Ez alól kivételt képeznek azok a viták, amikben kitisztázhatod a nehézségeket (pld. párkapcsolatban) vagy a vitapartnered így ad számodra lehetőséget arra, hogy elengedj egy elnyomott régi érzelmet. Ám ezek még apró lépések az úton, nem a felébredett kapcsolatok jellemzői.

Sokan észrevehettétek, hogy a bensőtökben zajló viták felgyorsultak az utóbbi időben. Néha, mintha őrültekháza tombolna az elmében – túl sok hang és vélemény van jelen. Ez azért van, mert nagyon sok aspektus és hang mutatkozik meg a számotokra, ami remek dolog – megfigyelhetitek őket, láthatjátok, hogy mennyire zajos az elme, miközben zajlik az elengedési folyamat.

Márciusban folyamatosan lassuljatok le, lassítsátok le az életeteket. Folyamatosan haladjatok olyan lassan, ahogy csak bírtok.

Ha ez a javaslat félelmet ébresztett benned, vedd észre, hogy az adrenalin és a félelem irányítja a sebességed egy részét. Lecsitíthatod, lenyugtathatod a félelmet/adrenalint, így elveszíti erejét.
Ha a javaslatom örömmel tölt el, remek – lassíts tovább.

Olyan sok minden mozog most nagy sebességgel, hogy ha ebbe beleakadsz, elveszítheted a lábad alól a talajt. A március főleg erről fog szólni – stabilizálni és földelni magad azért, hogy teremthess.

Az ösztönöm azt súgja, hogy március második fele olyan intenzív lesz, amilyet nem tapasztaltunk az elmúlt pár hétben és a világunk külsőségei (formaságok) lesznek ennek az intenzitásnak a középpontjában.

Sokan már eddig is együtt rezonáltatok mindazzal, ami érkezik, hiszen nem vagyunk lekapcsolódva semmiről. Folyamatosan hatással van ránk minden, ami zajlik ezen a bolygón és azon túl is. Bár nem mindig vagyunk ennek tudatában.

A multidimenziós én most kezd egyre jobban tudatára ébredni annak, ami az energiameződ peremén és azon túl zajlik, már nem csak a belső énre figyel. A belső vagy ‘kisebb’ én ébredése magával hozza azon részeid megtisztulását és oldódását, amiket korábban különféle behatásokra reagálva magadra vettél, besűrítettél magadba. Amíg ez a felébredés meg nem történik, a multidimenzionális én nem tud teljesen megnyílni.

Vegyünk még egy mély lélegzetet, térjünk vissza a testhez.

Lélegezzetek folyamatosan. Az új világ születése továbbra is zajlik. Ráláthattok nagyobb szemszögből és láthatjátok, hogy változásban vagyunk – láthattok évekkel előre és évekkel visszafelé is.
Vagy mint a madarak, hirtelen benne találhatjátok magatokat egy adott pillanatban, megtapasztalva az életetek érzékelő természetét, újraébresztve a belső érzékeket, így újraébresztve a multidimenzionális ént.

Emlékezzetek, hogy fizikailag is földeljétek magatokat. Ez egy igen egyszerű gyakorlat, gyorsan elvégezhető, naponta többször is. Visszahoz benneteket a testetekbe és elviszi az energiafókuszotokat az elméről, amikor túl zajossá válik ott fent a helyzet.

Üdv mindenkinek a következő hónapig, vigyázzatok magatokra.
Szeretettel,

Lee
x

Fordította: Tara – Hivatásos Múzsa _ http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/03/march-energy-forecast-opening-to-your.html

Itt az ideje!

szivarv-szöveg

.
“Itt az ideje, hogy SZABAD legyél! Itt az ideje, hogy felhagyj a kereséssel és a próbálkozással. Nem kell kövessél valamiféle rituálét vagy bizonyos módon alkalmaznod egy titkos formulát, hogy összekapcsolódj önmagaddal. Nincs semmiféle speciális ceremónia és nem kell elmenj Indiába, Tibetbe vagy órákon keresztül meditálnod, hogy teljességgel önmagad legyél. A spiritualitás nem vallás különféle szabályokkal, amit követni kéne. A spirit-u-alitás te magad vagy. (Spirit=szellem, lélek; U=you=Te. [ford.megj.]) Itt és Most! Mielőtt elmész a következő tanfolyamra vagy elvonulásra, tudd… már most birtokában vagy! Nincs több kifogás! Nem adhatod át többé az erődet másoknak vagy dolgoknak. TE MAGAD VAGY AZ! Most menj és vigyél fényt a világba!”

~Sierra Goodman
~fordította: Tara, Hivatásos Múzsa

div1

Hozzátenném, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem lehetne elmenni tanfolyamokra vagy ne lehetne meditálni. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármit teszünk, tudjuk, hogy már ott vagyunk! Nem kívülről várja majd így senki azt, hogy megmutassák neki az utat. Nagy különbség! Az utat mind magunk választjuk és az elmélyülés eszközeit is. Ami lehet akár egy tanfolyam, vagy egy csendes meditáció is. A lényeg, hogy tudjuk, nem máshonnan érkezik…Önmagunkban van.
Tara

Lee Harris (dec) – A nagy nap előtti időszak

2012. december 1.

LeeHarris

A nagy nap előtti időszak

 

Üdv mindenkinek, ez itt a 2012 decemberi előrejelzés.

A Napfogyatkozások és Napkitörések miatt jónéhányan talán úgy éreztétek magatokat, ahogy én is, mintha napokig egy nagy paplanba csomagolva mászkálnánk mindenféle különösebb ok nélkül. Ezért aztán csak szeretnélek meghívni mindannyiótokat egy közös kilégzésre, itt a (videó)anyag elején… ahhh.

Ez az az ígéretes hónap, amire olyan sokan fordítottuk a figyelmünket, beleértve azokat is, akiket „nem- spirituális” embereknek neveznek (ha létezik egyáltalán ilyesmi) – 2012. december 21.
Az emberi pszichéből való elengedés kézzelfogható lesz ebben a hónapban.  Mert ahogy közeledünk ehhez a dátumhoz, és aztán ahogy túlhaladunk rajta, hatalmas mennyiségű hulladék (jobb kifejezés híján) fog eltávozni az emberi pszichénkből.

A 2012-es jóslatok érdekes aspektusa, hogy a bolygónk sokféleségét illusztrálja, olyan sok különböző vélemény és gondolat kering arról, hogy mi fog történni ebben a hónapban – a tudományos körökben, a filozófiai körökben, az intuitív körökben.
Az egyik érdekes dolog – ami a mostani elnökválasztás körül zajlott – nem az volt, hogy az emberek mit gondolnak a kormányról vagy, hogy talán nem ez a két ember lett volna a legjobb jelöltje az országnak. Sokkal inkább a közvélemény sokfélesége volt az, ami igazán megmutatkozott mindannyiunk számára.

Akik belső munkát végeztetek magatokon (az utóbbi hetekben, hónapokban, években) vagy akik megadjátok magatokat a belső impulzusoknak – amit külső katalizátorok idéznek elő – mind felfigyeltetek önmagatokban erre a nagy változatosságra, sokféleségre.
Több oka is van ennek. Az egyik az, hogy a régi paradigma elengedésre került (sziréna hallatszik be a háttérből). Ez a sziréna azt jelzi, hogy talán valami helyénvaló, találó dolog fejeződik ki ezeken a szavakon keresztül. A régi paradigmát elengedtük és ahogy eltávozik, egy olyan részünket engedjük el vele, amihez korábban ragaszkodtunk.

Pár hónappal ezelőtt a válás és a válási folyamat hasonlatával éltem. Váláskor a fókuszt a kapcsolat külső részeire helyezed, a másik emberre. Aztán amikor elérkezel arra a pontra, amit valójában elválásnak, különválásnak nevezünk, akkor találkozol a folyamat belső részével, az önmagadra vonatkozó részével.

A tünetek, amikről az utóbbi 12 hónapban sok említést tettem, most folyamatosan változnak az emberek számára. Néhányan csak most kezditek észlelni ezeket, a többiek pedig már mélyen belemerültek abba a folyamatba, hogy ismerik milyen érzés az, amikor hirtelen túl érzékennyé válsz vagy gyászt érzel minden különösebb ok nélkül. Esetleg egy éjszakai vagy nappali álomban egy kép vagy esemény bukkan fel az életedből pont úgy, ahogy az korábban történt vagy úgy, hogy most egy magasabb szemszögből nézel rá.
Például ha nehéz helyzetben voltál valamikor gyerekkorodban és visszaidézed ezt az emléket, ezt a szituációt újraélheted a magasabb éned szűrőjén át, ezáltal egész más nézőpontból rátekintve, mivel most már másként érzel.

Nem vagyok tudós, szóval a Napkitörések tanulmányozásához kérdezd inkább a tudósok véleményét; amiket megtalálhatsz az interneten is – és nézd meg melyikkel rezonálsz, melyik a szimpatikus a számodra. A minap olvastam erről (amit inkább energetikai nézőpontból értettem meg, nem annyira tudományos nézőpontból; hogy mi zajlik most az emberiség számára ez ügyben), hogy a Napkitörések, amit ettől a felettünk lévő gyönyörű, gyönyörű bestiától tapasztalunk (a Nap felé mutat), felébresztik a sejtjeinket.
Nagyjából ugyanúgy, mint amikor érzelmileg és spirituálisan felébredsz, hajlamos vagy kitakarítani a régi hitrendszereidet, a régi érzelmeket, hogy több fényt és több jelenlétet, több kiterjedést tudj magadba húzni; épp így a Napkitörések felerősítik ezt a folyamatot, gyorsabban, mint korábban.

Tehát attól függően, hogy épp hol tartasz a folyamatodban, vagy emelkedett hangulatban leszel vagy nehézségekkel találkozol. A legáltalánosabban azonban, ahogy az elmúlt egy-két hónapban éreztétek sokan, egyfajta lebegő állapotban érezheted magad néha, ahol megkérdőjelezed önmagad, a cselekedeteidet, az okaidat; esetleg apátiát vagy bevadulást is tapasztalhatsz.Amit tehetsz, hogy a legjobb tudásod szerint mész tovább, arra, amerre érzed, hogy tovább tudsz menni. Mert nem arról lesz szó, hogy amit teszel az ne lenne helyes, ez mindössze arról szól, hogy a dolgaidhoz egészen más oldalról fogsz közelíteni.

A legerősebb programozások, amiket a nyugati kultúrában kaptunk, az a külső dolgok utáni hajsza (szerzésvágy) és a teljesítménykényszer. A legtöbbünknek azt tanították, hogy házasodj meg, vegyél fel hitelt, találj egy állást, érj el pénzügyi sikereket. Néhányatoknak ez azt jelentette, hogy olyasvalamit csináltatok, ami legfőképpen a környezetetek igénye volt, kevéssé a sajátotok. Például a gyermekvállalás, ha a családod számára volt fontosabb, hogy neked gyereked legyen.

Ebben az utóbbi igen gyors évben (és ez talán más azok számára, akik ezen az úton járnak már évtizedek óta), egy sokkal erősebb lökést érezhettünk magunkon és magunkban, hogy erre az útra lépjünk és igazából felfedezzük azt, hogy kik vagyunk valójában.

Ha most feltenném neked a kérdést, hogy ki vagy te?

Ha a válaszod nagyon meghatározott, például azt mondhatod: „anya vagyok”… akkor még mindig ott egy tágas tér a számodra, hogy ezen belül felfedezd önmagad. Ha a válaszod „nem tudom” vagy „minden vagyok”, akkor sokkal inkább arról a paradigmáról beszélsz, ami felé most mozdulunk.
Egyre több ember fog mélyebben ránézni a saját belső hajtóerejére. Az emberek egyre ritkábban fogják azt mondani, hogy „Meg kell nősülnöm/férjhez mennem  ahhoz, hogy jól érezzem magam” vagy „Meg kell vennem ezt az autót, hogy jól érezzem magam”. Ahogy elindítod a változtatást a külső impulzusoktól a test felé, az elején ez még egy zavart, bizonytalan folyamat lesz az elme és az érzelemi energiameződ számára, ami felé haladsz. Ha nem is okoz állandó zavart, a legtöbb esetben mégis, mert a megszokott, rajtad kívülről érkező motivációid már nincsenek jelen.
Tehát a zavarodottság normális.  A félálom érzésében lenni normális időnként.

A másik dolog, ami sokak számára felmerült – és ez most az én megértésem lesz erről – az, hogy igen sokan és sokat beszéltek az emberek a fizikai tünetekről, a testükben lévő érzetekről, amiket most egészen másként érzékelnek, mint korábban.
Ha megnézitek a tudományt, a Napkitöréseket , a sejtmemóriánk és a testünk gyors változásait, mindezek olyan sebességgel történnek, hogy a legtöbben azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk és hol vagyunk. De persze a fizikai szinten sokkal érzékenyebben érintenek bennünket a testünkkel kapcsolatos dolgok.

Tehát ha épp aggódsz a testedért, ha úgy érzed valami fizikailag nem stimmel veled és úgy érzed orvosi vizsgálatra lenne szükséged, menj orvoshoz. Nem szükséges végigszenvedned a testeddel kapcsolatos aggodalmaidat.

Ugyanakkor mindannyian sokkal érzékenyebbé válunk energetikailag, ahogy többet dolgozunk a testünkkel. (Tudom, hogy egyre többen figyelnek a tudatosabb étkezésre, hogy mit együnk, mit ne és többen mozognak, sportolnak, töltenek több időt a természetben.) Mindezzel  újra érzékenyebbé, érzékelőbbé tesszük az érzéketlenné vált testet.
Így aztán olyan dolgokat is megérezhetsz a testedben, amit korábban képtelen voltál.
Például ha bepánikolsz, mert nyilallást érzel a gyomrodban,  különbség van e szaggató fájás és a folyamatos fájdalom között. Ha tehát gyomorproblémád van és ez elhúzódik több napig vagy hétig és ez kényelmetlen a számodra, akkor itt az ideje, hogy kivizsgáltasd.
De ha enyhe lüktető, szúró fájdalmat érzel, akkor a test az üzeni, hogy felborult az egyensúly a gyomrodban és ez ad egy lehetőséget arra, hogy például változtass az étkezéseden, vagy csökkentsd az alkohol- vagy koffeinbevitelt, bármi legyen is az, ami ezt az irritációt okozhatja.
Sokkal jobban ráhangolódunk erre a belső énünkre, amiről korábban azt tanították, hogy szeparálódjunk tőle, váljunk le róla teljesen. Így hát egy bizonyos fokig az új test-érzékenységünk része a folyamatnak.

A másik dolog, ami nagyon időszerűnek tűnik most – és úgy gondolom leginkább a december 21. dátumhoz és az erre való intenzívebb odafigyeléshez van köze – , egyfajta apátia érzése és belső zavarodottság, hogy mit is kéne most csinálnom? Ez a mély önismeret. Ez az a pont, ahol felteszik nekünk a kérdést, mit érzünk az emberi léttel kapcsolatosan.
Amit te személyesen érzel, az a te életed, a te legnagyszerűbb tapasztalásod, a te legnagyszerűbb örömöd és semmi más válasz nem létezik a kérdésre, mint az életed felfedezése. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz a legnagyszerűbb tapasztalásunk a Földön, hacsak ki nem próbáljuk őket. Ezért is volt a múlt havi előrejelzésem címe: Már élsz?

Elég sok a félelem a közös tudatban. A tévé és a média nagymértékben felelős ezért, hogy folyamatosan ezt a félelmet sugározza az emberek felé. Ezeknek a csoportoknak a célja – akik a médiáért és a tévéért felelősek – nos, nekik meg van a saját tervük, ami a legtöbb esetben, ahogy én látom nagyon különbözik attól, hogy az életet, a jól-létet és a megerősödést támogassák ezen a bolygón. De az ilyen tervvel rendelkezők is szétesnek ebben az időszakban, ők is elveszítik a kapaszkodóikat, amik  a régi hitrendszer hatalmához kötötték őket.
Az igazán izgalmas és félelmetes dolog számunkra, emberek számára az, hogy mi leszünk az új világ teremtői. Az izgalmas rész az, hogy nagyon sokan lépnek elő, különösen a fiatalok, akik elképesztő ötletekkel érkeznek és már nem rendelkeznek azzal az egotípussal, amivel még mi születtünk. Már nem kell olyasmikkel megküzdeniük, amiken nekünk kellett átmennünk a kapcsolatainkban azért, amiért egy adott évtizedben születtünk.

A félelmetes rész az, hogy felhagytunk azzal, hogy átadjuk a hatalmunkat, ami kényelmes volt számunkra. Még ha az egyetlen önhatalom-átadásod az  volt mindössze, hogy az ebédedet valaki más készítette el a számodra, most előáll egy olyan helyzet, amikor meg kell tanulnod főzni. És ekkor, ebben az új tapasztalatban egy belső változás indul meg. Ezért mondtam sokszor, hogy legyél kedves önmagadhoz és ismerd fel, hogy mikor küzdesz vagy mikor érzed túl intenzívnek a dolgokat magad körül, mert ez a folyamat nagy fénnyel jár és igen gyorsan elengedjük általa  mindannyiunk sötét- és árnyoldalait, mert össze vagyunk kapcsolódva egymással, egy világhálóban létezünk.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyennek szeretnéd látni a következő évet? Miből szeretnél többet látni 2013-ban? És ha az érzéseidre, a jól-létedre figyelsz, ahelyett, hogy a külső eredményeket hajszolnád, akkor ez nagyon gyorsan erős szinkronicitásokat fog hozni az életedbe és segít, hogy megteremthesd ezeket a dolgokat.

Teremtés, alkotás, kacagás, egymás szeretete, ezek nagyon fontosak mindannyiunk számára. Ezek mind nagyon, nagyon hatékony és átalakító energiák, amiket mi emberek megosztunk egymás között. És ezért volt az, hogy a modern kultúráink többsége igyekezett bennünket megfosztani ezektől. Ha megnézitek hogyan élünk most együtt… korábban közösségekben éltünk, most azonban kis dobozokban, egymástól elkülönülve élünk, a legtöbb ember pedig egyáltalán nem ismeri a szomszédjait. Ez most szerencsére változik, mert a határaink, a falaink, amiket egymás közé emeltünk most leomlanak. Ez azonban egy folyamat és ez áthalad a testünkön is.

Tedd fel magadnak a kérdést, mit gondolsz az életről? Mit szeretnél tudni az életről? Nagyon sok remek segítség elérhető a világban és tudom, hogy néhányatoknak én vagyok az egyik segítő tényező.  Azonban arra tanítottak bennünket, hogy nézzük a tévét, hallgassunk a tanárainkra, olvassuk a könyveket és minden információra tekintsünk úgy, mint Isten szavára. És az az igazság, hogy egyik sem az.
A saját isteniséged szava az, amit keresel és ez lesz az, ami nem csak elég lesz a világ számára, hanem a világnak pontosan erre van szüksége. Egy újraprogramozási folyamat van jelen mindannyiunk számára és ezáltal hátrahagyjuk az igényünket a külső megerősítésre és a kívülről érkező meghatározásunkra. Mindazok a gondolatok, amikkel etettek bennünket kissé kilöktek bennünket az egyensúlyunkból és ahogy haladunk előre az új egyensúlyunk felé, némi újrarendeződés történik.

A december hónapnak varázslatos időszakai lesznek – ez az az üzenet, amit folyamatosan kapok.

Nagyon varázslatos tapasztalatokat szerezhetsz, ugyanakkor lehetnek igen mélyre húzó hatások is, amikor úgy érezheted, mintha vizen keresztül vonszolnának át (ahogy másokat is). Tehát nem lesz nagyon más a helyzet, mint ami az év eddigi részében volt tapasztalható, azonban az események sebessége egy egészen más szintre lép.
December 21. egy ígéretes nap, amikor egy igen erőteljes galaktikus összerendeződés fog történni. Minél inkább el tudod csendesíteni magad, minél inkább szemlélődő tudsz lenni a következő 3-4 hétben, annál hasznosabb, előnyösebb lesz ez a számodra.

Általában újévi fogadalmat január 1-jén szoktunk tenni. Az emberek learatják annak a napnak az energetikai gyümölcsét, hogy új megerősítéseket hozzanak létre. Kezdd el ezt már december 19-én, 20-án. Ne csak azt fogalmazd meg, amit magadnak szeretnél a saját életedbe, hanem azt is, amit a világnak kívánnál. Mert sokkal erősebben össze vagyunk kapcsolódva, mint eddig bármikor és ez egyre nyilvánvalóbbá fog válni a következő években.

Örülök, hogy szólhattam hozzátok ebben a hónapban is.

2012-ben már 20 éve lesz, hogy a tudatosságom útjára léptem és 8 ½ éve dolgozom üzenetközvetítőként egy jobb időszakért. Nem élvezem az időszakokat manapság és úgy érzem, hogy az időszakok és a meghatározások egyre nehezebbek, és biztos vagyok benne, hogy néhányatok hasonlóképpen érez.
De remek érzés az, hogy elérkeztünk ehhez a fordulóponthoz és rengeteg félelmet, torzulást el tudunk engedni. Ugyanakkor lesz pár „gyűrd fel az ingujjad és állj neki” fejezet is a következő években.

Ezért is olyan fontos, hogy tudd, hol van az egyensúlyod, ismerd az energiaszintjeidet, hogy fenn tudd ezeket tartani, ahelyett, hogy ledöntene a lábadról mindez – ahogy sokan már megtanultuk ezt az év második felében az év elejéhez képest.

Ha még mindig igyekszel kiegyensúlyozni magad, tudd, hogy sikerülni fog – beletelik ugyan pár hónapba, amíg az ember áthalad ezeken az energiákon és megerősíti az izmait.
Azok, akik csak mostanában találkoztatok először az előrejelzéseimmel és szeretnétek több információt hallani azokról a tünetekről, amikről itt említést tettem, lapozzatok vissza az ez évi korábbi előrejelzésekhez, azokban találtok erre vonatkozó segítséget.

Szeretetet küldök mindenkinek. Alig várom, hogy jövőre is találkozzunk és újra a szolgálatotokra lehessek. Remélem mindannyiótoknak remek hónapja lesz!
Lee
.
Fordította: Tara, Hivatásos Múzsa – http://www.hivatasosmuzsa.wordpress.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2012/12/december-energy-forecast-days-before-day.html

Kis történet, nagy analógiával

 

Adott egy társadalom. Közösségben élnek. Úgy táplálják magukat, hogy minden nap több órát töltenek egy közös fürdőben, ahová ők maguk viszik a vizet. A társadalom, mint egy nagy város, egy óriási tiszta vízfelület közepén helyezkedik el és apró tavakból vödörrel szállítják az egyes emberek a vizet a közös fürdőbe. Ez másként nem megoldható, csak így működik. A vödrökbe csak kézzel vagy kisebb eszközzel lehet belemerni a vizet a tavacskákból. Amennyiben a vödröt merítik a tóba, a belekerült víz azonnal kifolyik a vödörből, vissza a tóba. A lényeg a személyes megtöltés. Amikor egy ember kézzel, saját munkáját beleadva tölti meg a vödröt, kapcsolatba lép a vízzel és a saját érzelmei átalakítják azt és a már átalakult víz kerül bele a vödörbe és ezt viszi, önti bele a nagy közösbe.

Így attól függően, hogy milyen érzelmek mozognak egy adott emberben, olyan minőségű vizet visz magával a közös fürdőbe. Vannak olyanok, akik szinte alig változtatnak a hozott víz tisztaságán, mert érzelmeikben tiszták, átláthatóak. Mások vize úgy megváltozik, hogy mocsaras, koszos, tésztasűrűségű az az anyag, amivé átalakul.

A közös fürdőben mindenki részt vesz, és a behordott víz minősége adja naponta az életerőt az általános életben maradáshoz. Azonban a víz nem keveredik teljesen össze. A tisztább vizet szállító egyének körül egy kicsit mindig tisztább a környezet, a koszosabbat szállítók körül mindig sűrűbb, piszkosabb a környezet. Ha fürdés közben egymás mellé kerül egy tisztább és egy koszosabb egyén, akkor a kettejük érzelmi vizének minősége interakcióba lép egymással és hatnak egymásra. A tömegben így a tisztább környezetűek is félig önkívületi állapotba tudnak esni, mert hatással van rájuk a környezet vízminősége. És ugyanígy a mocsaras jellegűek egy picit eufórikus állapotba tudnak kerülni a mellettük lévő nagyobb tisztaságú egyén közelében.

Azonban addig, amíg nem tudják a közös fürdő vizét megfelelő tisztaságúan feltölteni, az itt élők be vannak zárva ebbe a világba, nem tudnak visszatérni a nagy vízbe, ami körülveszi és táplálja őket.
A napi rutinnál, amikor az egyének megtöltik a vödreiket, megengedett, hogy egymás segítségére legyenek. A tiszta érzelműek meríthetnek pár adagot a saját vizükből a mocsarasabb emberek vödrébe, így segítve nekik könnyíteni a vödör súlyán, könnyíteni a komor érzelmeken, hogy beindulhasson a belső tisztulása az adott embernek. Ez mindig nagy-nagy szeretettel és odafigyeléssel történik, csak akkora adagokban, amennyit be tud fogadni a másik.

Mindenkiben ott a vágy kisebb-nagyobb mértékben, hogy eggyé váljon a hatalmas és tiszta víztömeggel, ami körbeveszi a várost, és a közös hullámzásban megszűnjenek a korlátok, a határok. Ez a város határainak eltűnését, a város teljes átalakulását is eredményezi, ezért sokan még félnek a tiszta víz hatalmasságától és végtelenségétől.

A saját érzelmeink megtisztításával könnyítünk mindenki félelmein és végül gazdagabbá, termékenyebbé, teljesebbé és kristálytisztává válik a nagy közös élettér és ami végül teljesen hasonlóvá lesz a minket tápláló végtelenséggel, ezáltal képessé válik a vele való eggyéválásra.

Tara
http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Feldmár A.: A terapeuta dolga a szeretet

Kivételesen most nem fordítást vagy saját anyagot osztok meg.
Múzsaként is mélyen egyetértek az itt írottakkal.

Azért is hozom be ezt a blogomba, mert szeretném, ha nyoma maradna, nem tűnne el teljesen a net útvesztőiben. Szeretném megőrizni a magam számára is.

Interjú Feldmár Andrással:

A terapeuta dolga a szeretet

– A jó terapeuta soha nem akar segíteni – írja egyik könyvében. Mi a célja a terapeutának, mikor jó egy terapeuta?

 – A jó terapeuta azt gyakorolja, hogy ne legyenek vágyai. Páciensei nagyon gyakran attól szenvednek, hogy gyermekkoruk óta a mások vágyait fontosabbnak kellett tartaniuk saját vágyaiknál. A mai világban a terapeuta rendelőjén kívül az ember mindenhol elvárásokkal találkozik. Akitől gyerekkorában túl sokat vártak el, annak csak két lehetősége van: lázadni vagy engedelmeskedni. A baj az, hogy az ellenállás és az engedelmeskedés sem autentikus. Aki egy ilyen családból jön, nem tudja, hogy ő ki, mivel nem ismeri a saját vágyait, ugyanis mindig valaki másnak a vágyait kellett kielégítenie. Ha egy ilyen ember bekerül egy terapeuta rendelőjébe, s az a terapeuta ugyanolyan, mint a szülei voltak, vagyis elvárásai vannak, akkor inkább spórolja meg a pénzét, mert ott is ugyanaz a játszma folyik, ott sem lesz alkalma megtalálnia önmagát. Egy jó terapeuta úgy viszonyul a pácienséhez, amint a jó szülőnek kellene viszonyulnia a gyerekéhez. A jó szülő odafigyel a gyerekre, és hozzásegíti, hogy megvalósítsa önmagát. A jó szülőnek bíznia kell abban, hogy egy kis segítséggel a gyerek jobban tudja, hogy neki mi kell, mint bárki más. A jó terapeuta is mélyen hiszi, hogy a páciens jobban tudja, neki mi kell, mint bármelyik okos terapeuta vagy pszichiáter. Arrogáns dolog azt hinni, hogy én jobban tudom, neked mi kell, mint te magad. Egy orvos természetesen jobban tudja, mint én, hogyan kell a törött karomat rendbe tenni. A pszichoterápia azonban nem olyan, mint az orvostudomány, és nem is lett volna szabad pszichiátriaként annak részévé válnia. A terápia inkább az etikára vagy a politikára hasonlít, ahol, mint azt már Arisztotelész megmondta, minden helyzet más, s nem lehet általánosítani. Ezért a terapeutának a jelen helyzetre kell reflektálnia, abban kell részt vennie. A jelen helyzetet nem lehet elméletileg meghatározni, azt élni kell. A terapeuta dolga az, hogy amint érzi, mi a baj a pácienssel, szavakba öntse és tükrözze, hogy a páciens rájöjjön, mit tesz tudat alatt másokkal. A terapeutának még arra sem szabad vágynia, hogy a páciens jobban legyen. Én nem űzném ezt a foglalkozást 42 éve, ha nem látnám, hogy a páciensek rátalálnak önmagukra, de ez legyen az ő akaratuk, és ne az enyém. Nekem egyetlen elvárásom lehet, hogy fizesse ki a honoráriumot, amiben megállapodtunk.

– Olyan szakemberként, aki bevallása szerint azért lett terapeuta, mert traumatizálták, hogy látja: lehetséges teljesen megszabadulni a gyermekkorban elszenvedett traumáktól?

Feldmár András
1940-ben született Budapesten. 1956-ban vándorolt ki Kanadába, 1969-től klinikai pszichológusként dolgozott Vancouverben. Ronald David Laing tanítványa volt. 1975-ben magánpraxist indított, előadásokat és workshopokat tartott Kanadában, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Szerbiában, Fehér-Oroszországban, Boszniában. Könyvei: A tudatállapotok szivárványa, Van-e élet a halál előtt?, Végzet, sors, szabad akarat (Popper Péterrel és Ranschburg Jenővel), Szabadság, szerelem, Igazi vagy? Iskola nőknek (Bernát Orsolyával és Büky Dorottyával), A barna tehén fia (Büky Dorottyával), Szabadíts meg a gonosztól!

– Nem hiszem, hogy az ember megszabadulhat bármitől. A Vancouver környéki szigeteken erős szelek fújnak, s vannak olyan fák, amelyek folyamatosan 45 fokos szögben állnak, a szélirányba dőlve, mivel mikor csemeték voltak, már akkor is arról fújt a szél, s emiatt ferdén nőttek. Ezek sosem lesznek egyenesek, mégis egészséges és gyönyörű fák. Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát. Azt teheti, hogy megsiratja, meggyászolja, ami történt vele. Azok, akik traumán estek át, és csak dühöngenek, vagy sajnálják magukat, nem tudnak továbblépni. Azonban, ha az ember szeretettel van körülvéve, s ebben tud a terapeuta segíteni, akkor amint megbízom a másikban, és érzem a szeretetét, elkezdek sírni, mert emlékszem arra, amikor ez nem így volt, amikor egyedül voltam, és nem szerettek, amikor nem lehetett élni, csak túlélni. A sírás, a gyász azt jelenti, hogy elfogadjuk a veszteséget, amit a trauma okozott, s amikor vége a gyásznak, mehetünk tovább.

– Napjainkban rengeteg a zátonyra futott párkapcsolat, a válással végződő házasság. Általánosságban mi ennek az oka? Hogyan jelenik meg a párkapcsolatban a szabadság? Hiszen ön azt vallja: „szabadság és szerelem”.

– Az alapvető probléma talán az, hogy nagyon sokan összekeverik a vágyat a szeretettel. A vágy nem szeretet, és a szeretet nem vágy. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, egyszerűen csak más. Például azt mondom, hogy szeretem a marhasültet. Ez azt jelenti, vágyom arra, hogy marhahúst egyem, nem pedig azt, hogy szeretem a tehenet. Gyakran amikor egy ember azt mondja a másiknak, hogy szereti, akkor az menekülni akar, mert érzi, hogy számára ebből semmi jó nem fog származni. Érzi, hogy az illető, aki azt mondja, „szeretlek”, tele van elvárásokkal, vágyai vannak, használni és kihasználni akar. A szeretet semmire sem vágyik, ezért is mondtam azt, hogy a terapeuta dolga a szeretet.

Párkapcsolatokban nagyon gyakran az történik, hogy két éhes ember meg akarja enni egymást. Ebből nyilvánvalóan harc lesz, és rövidesen véget fog érni, még akkor is, ha az egyik odaadja magát, hogy a másik egye meg, mert ő semmivé válik, a másik meg kövér lesz. Nagyon gyakran az történik a párokkal, hogy az egyik azt mondja: mi ketten legyünk egyek, és az az egy legyek én. A struktúra tehát dominancia és szubmisszió, ami nem tarthat soká, és unalmas lesz. Ha azt mondom, hogy legyek én a kutya és legyél te a farkam, akkor örökké egyek leszünk, de ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha te úgy mozogsz, ahogy én akarlak csóválni, tehát ha aláveted magad az én akaratomnak. Ha nem így lesz, akkor nagyon dühös leszek rád. A kutya is megharapja a farkát, ha az önállósítja magát, és úgy mozog, ahogy akar. Általában a férfiak azért verik a feleségüket, mert amikor a nő valami önállót mond vagy tesz, akkor megijednek, hogy önállóvá válik, és már nem fogja szeretni, s vissza akarja kényszeríteni az alávetettség állapotába. Miért lennél velem, ha nem vagy a részem? Azt akarom, hogy függő legyél, mert ha önálló vagy, akkor nem tudlak irányítani. Az igazán jó kapcsolatban nincs ilyen, ellenben van annyi tér, hogy két teljesen önálló ember önmaga tudjon lenni, s ne kelljen megváltoztassák önmagukat, hogy a másiknak megfeleljenek. Nem megfelelésről van szó, hanem elfogadásról és támogatásról. A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetni a kapcsolatért.

– A stressz szintén a jelenkor egyik heveny lelki problémája. Tud ellenszert javasolni?

– Természetesen tudok. Aki megoldotta ezt a problémát, az a Montrealban dolgozó magyar származású biológus, Selye János volt. Ő azt mondta, nem maga a stressz a probléma, hanem az, hogyan reagálunk rá. Lényegében négy lehetőség van: küzdök ellene hatékonyan, menekülök hatékonyan, menedéket keresek hatékonyan, vagy beteggé teszem magam. Tehát ha nem akarom beteggé tenni magam, akkor választanom kell az első három közül.

– Furcsa módon az emberek jelentős hányada a negyedik lehetőséget választja.

– Sajnos igen. De itt a pszichoterápia segíthet, mert én bátorítani tudom a pácienseimet, hogy harcoljanak, meneküljenek, vagy keressenek védelmet.

– Ön melyik megoldáshoz szokott folyamodni?

– Ha visszanézek az életemre, akkor azt látom, hogy mindhármat használtam. Elmenekültem az anyámtól, Magyarországról Torontóba, mikor a szüleim megérkeztek Torontóba, akkor elmenekültem Vancouverbe, elmenekültem két házasságból. Ugyanakkor harcolni is tudok, és védelmet kérni is, tehát mind a hármat alkalmaztam. Tulajdonképpen egyik módszer sem jobb, mint a másik. Már Mark Twain megírta, hogy hülyék vagyunk mi emberek, ha azt hisszük, hogy a nyúl kevésbé jó állat, mint az oroszlán, mert elmenekül, és nem harcol. Hát hülye lenne a nyúl harcolni, és hülye lenne az oroszlán menekülni. Mindhárom lehetőség remek. Magyarországon elviselni, kibírni valamit virtusnak számít. Aki sok mindent kibír, az értékes embernek számít. Az, hogy ebbe belebetegszik vagy belehal, nem számít. Rövid távon, amikor túlélni kell például egy háborút, akkor természetesen jó, ha az ember kibír dolgokat. Amikor azonban béke van, amikor már élni lehet, nem csak túlélni, akkor minek bírjak ki helyzeteket, amelyek nem jók nekem? Akkor harcolni kell, menekülni kell, vagy védelmet kell keresni, rá kell jönni, hogy a végsőkig kitartani nem virtus.

– Skype-jelmondata Death is the road to awe (A halálon át vezet az út a tisztelet felé). Mire utal ez?

– A régi görögök azt mondták, azért élünk, hogy gyakoroljuk a halált. Arra rájönni, hogy véges az életünk, félelmetes felismerés, de nem szabad kikerülni, mert ez a valóság, s lehet, azért ölünk, és azért nem szeretjük egymást, mert nem engedjük be a tudatunkba azt a tényt, hogy mindannyian az akasztófára várunk. Ha tudatosul, hogy én is és te is a sír felé megyünk, akkor talán megesik a szívünk egymáson. De ha ez olyan félelmetes, hogy a tudatosságból kizárjuk, akkor kínozhatjuk és becsaphatjuk egymást. Erről szól a jelmondat.

– Eredeti, az általános tudományos állásponttól nagyon eltérő a véleménye a pszichés betegségeket illetően.

– Pszichés betegség nincs. Ezt Szász Tamás már ezerszer kifejtette, csak senki sem figyel rá: az embernek vagy agybaja van, vagyis az agyának van egy betegsége, vagy problémái vannak az élettel. A pszichés betegség egy rossz metafora, és ebből él a pszichiátria. Abban a pillanatban, hogy felcímkézünk valakit, degradáljuk az illetőt, úgy tekintjük, mint egy csoport részét, például a depressziósok egyikét. Akkor nekem nem kell téged megismernem, hanem megnézem a könyvben, hogy mit kell csinálni a depressziósokkal. A gyógyszergyárak persze milliárdokat keresnek azzal, hogy egy egzisztenciális problémát, például a reménytelenséget kinevezik depressziónak, betegségnek. A pszichiátria nagy része tulajdonképpen elnyomja az embereket, vagy segíti azokat az erőket a társadalomban, melyek elnyomják és kihasználják az embereket, mivel azt mondja: mindannyian börtönben vagyunk, nem változtathatjuk meg az életünket, változtassuk meg inkább a biokémiánkat, és akkor el tudjuk viselni az elviselhetetlent. Én nem így gondolom.

– A Kanadában töltött évtizedek után mi késztette rá, hogy aktivitásának jelentős részét Magyarországra összpontosítsa?

– Nem tudom. 1992 táján kezdett el érdekelni a magyar pszichológia, de csak egy érdekes magyar pszichológust találtam, dr. Bagdi Emőkét, a többiek unalmasak voltak. Ő gyönyörűen írt és szépen gondolkodott. Ezt megírtam neki, ő pedig meghívott, hogy tartsak előadásokat a debreceni egyetemen. Így kezdődött. Nagyon élveztem, pedig akkor még alig tudtam magyarul, hiszen egy 16 éves fiatal szókincsével rendelkeztem, angolul gondolkodtam. Elkezdett egyre inkább érdekelni, hogy megtaláljam a gyökereimet a magyar nyelvben, magyarul is ki tudjam fejezni magam. Úgy érzem, azóta sokat fejlődtem.

Szerző: Pengő Zoltán
Forrás: http://kronika.ro/index.php?action=open&res=58438&fb_comment_id=fbc_10151029766975198_35184704_10152102273175198#f7a1ac398

 

 

Lee Harris: Május – A kitisztítás, A születés, Az emelkedő szív

2012. május 5.

  Május energiái egy nagy bummal érkeztek. 2012 januárja volt az utolsó olyan időszak, amikor egy hónapot ilyen erős energiával    kezdtünk az új lehetőségekre. Május elsejének energiája eltartott pár napig, és mostanra kissé lecsendesült, mikor írom ezt az előrejelzést, május 5-én.
Sokatok mélyen átérezte mindezt, katalizátorként hatott rátok és sürgető energiákat éreztetek, ami egyértelműen az új élet ébredése. Májusban ez a születési energia folyamatosan felbukkan majd, így a májusi tapasztalatok (gyorsabban, mint valaha) kinyílások és összehúzódások lesznek, mint a szülést kísérő érzetek.

Ezek szülési mozgások/fájdalmak, ahogy a változó bolygó és az emberek, bébiként közel kerülnek a születéshez. Ez az újszülött a mi új világunk. Ez azt jelenti, hogy az összehúzódásokat erősebben fogják érezni azok, akik nincsenek tisztában ezzel a folyamattal. Mindenki életébe folyamatosan érkeznek kihívások különböző területeken, de ha már hozzászoktál ezekhez, akkor könnyebben tudsz biztos lábbal állni a talajon, könnyebben lélegzed át magad ezeken az összehúzódásokon és ki tudod használni a magas energiákat a táguláskor.

A tágulásban található az izgatottság és a várakozás energiája – az érkező bébi erősebb megérzése. Ez kiválthat olyan érzéseket, amik arra késztetnek, hogy rendet tegyél az életedben, átszervezd, ill. előkészületeket tegyél. Májusban sokan fogtok rendet rakni, takarítani, pakolni, hogy friss energiákat és helyet teremtsetek az érkező újnak. Ez a rendrakás elvezet a szeretet és a hajlandóság erősebb megnyilvánulásához a nagyobb hatásfok végett.

Az izgatottságod és igazán élőnek érezni magad a szívedben májusban erősebb lesz, mint valaha, és a június bevezet majd egy még nagyobb szívenergia-hullámot, amit még sosem láttunk ezen a bolygón. Akik már most érzik ezeket a csodálatos pillanatokat az utóbbi hónapokban (szinkronicitások, emelkedett telepátiás és érzékenységi tapasztalatok, mélyebb szeretet és egységérzés), várhatjátok, hogy mindez tovább fog erősödni. És minél inkább képes vagy támogatni magad az összehúzódások időszakában, annál gyakoribbá válik a csodálatos rész megjelenése.

Az összehúzódások segítenek bennünket, még ha sokatoknak gondot is okoz az elfogadásuk. Teljesítik az igényünket arra, hogy kimossuk mindazt magunkból, az életünkből, ami már nem szükséges, lejárt. Ez a kitisztítás téma – ami 2012-vel erősen elkezdődött – intenzív magaslatokat fog elérni májusban, a csúcspontja pedig 15-én várható.

Sokatok már teljesítette ezt a fázist és kitisztított igen sok múltbéli dolgot. Tehát nektek a május főleg az elkövetkező jövőtök megjelenéséről és annak alapozásáról fog szólni, amit tudatosan  ti építetek és irányítotok.

Ahogy még eddig soha a generációnk történetében, ezek az alapozások közel sem olyanok lesznek, mint a korábbi gondolataitok az életről – sőt valószínűleg még ahhoz sem fog hasonlítani, ahogy az elmúlt 3 hónapban tervezted az életed. Bízz ebben, ha ez számodra a valóság és tudd, hogy nem vagy egyedül. Része vagy a világ átalakulásának és sokan mások is azt a „hirtelen változás” hullámot lovagolják meg, amit Te is.

Emlékezz, ha időnként kibillensz érzelmileg a középpontodból (ami elég valószínű ezekben az elengedő időszakokban), bármikor kapcsolódhatsz a magasabb énedhez vagy szellemedhez, hogy újra feltöltődj. Elég ha csak becsukod a szemed és elképzelsz egy fényoszlopot, ami a fejed tetejétől az ég felé tart felfelé. Érezd ezt a kapcsolódást és emlékezz, hogy nem vagy egyedül. Ez az oszlop összekapcsol téged az univerzális életerővel és megnyugtatja a testet, amikor az túlságosan belevonódott abba, ami horizontálisan van jelen a Földön és elfelejtette, hogy a Mindenséghez kapcsolódsz.

Azoknak, akik még nem tapasztalták meg ezt a kitisztítását a múltnak, ez a kimosási tapasztalat várhatóan intenzíven fog jelentkezni a számotokra és pulzálva érkezik. Április 29-től ez a pulzálás univerzálisan jelen van, előkészítve minket a júniusban érkező nagyobb szívenergia megszületésére. Ez az energia bevezeti a mélyebb kreatív és innovatív megújulási időszakot az egyén és a bolygó számára is. Ebben az időszakban egy új és gyors fázisát fogjuk látni annak, ahogy a társadalmunk megszabadítja magát sok, most még létező láncától. Szóval még sok minden van előttünk, és ezt mindannyian érezzük.

Lélegezz. Emlékezz, hogy lélegezz.

Onnan fogod tudni, hogy még mindig a kitisztítás folyamatában vagy, ha a kihívások rendszeresen érkeznek az életedbe. Ezek a kihívások a tiszta érzelmek formáját öltik magukra (pld. túlérzékennyé válsz vagy kibillensz a középpontodból láthatóan külső ok nélkül) vagy a külső körülményeidben jelennek meg (pld. történik valami az életedben, ami szomorúságot vagy aggodalmat okoz a számodra).

Az kitisztítás érzelmi útja az, hogy felülemelkedsz a múltbéli nehéz érzelmeiden, igen gyorsan. Ez gyakran összekapcsolódik mentális túlpörgöttséggel, túl sok gondolkozással,  mert az elme próbálja újraértelmezni a korábbi cselekedeteidet és tapasztalataidat azért, hogy tovább tudj lépni.

Add meg magad, add át magad az érzelmeid elengedésének, kapcsolódj gyakran a magasabb énedhez (a kapcsolatodhoz mindennel és mindenkivel) és fizikailag is kényeztesd a tested, amikor a stressz nagyobb intenzitással érkezik. A gondolatok csak gondolatok, akármennyire is valódinak tűnnek és a túlpörgő elme csak egy válasz arra az érzelmi energiamezőre, ami épp nincs középpontban a testedben. Merülj el a testben és az érzelmekben, hogy engedd ezt az újraegyensúlyozó folyamatot működni. Néhány technika segíthet ebben:

  • Meditálj (hogy megnyugtasd az elméd)
  • Ülj le vagy feküdj le és fókuszálj a mély és tudatos légzésedre, a hasadba, legalább 10 percen át alkalmanként
  • Mozogj (jógázz vagy végezz más testmozgást)
  • Alkoss (fess, írj, főzz, énekelj, táncolj, építs… a lista végtelen)
  • Kommunikáld ki azt, ami kikívánkozik (írd le a gondolataid, érzelmeid, vezess naplót)
  • Keresd azok társaságát, akikkel könnyen megértitek egymást. Játsszatok vagy csak legyetek együtt egy ideig

Ezek mind segíthetnek neked, hogy összekapcsolódj a testeddel és megnyugtasd a túlpörgött elmédet, főleg, ha többet naponta alkalmazol.

Új élet születik és május első napjaiban néhányatok erősen fogja érezni ezt a születési folyamatot. A szülés előtti és utáni depresszió vagy fáradtság előfordulhat azoknál, akik erősen kreatívak, így emlékezz, hogy pihenj eleget azokban az időkben, amikor kifelé fordítod a figyelmedet. Ez a kifelé fordulás kényszerítő erejű lehet sokatoknak, mert mindenképpen szeretnétek kezdeni valamit ezzel a nagy energiával, ami áthullámzik rajtatok.

Ez az áthullámzás a jövő miatt is történik, ami az elmúlt hónapokban sokunknál szokatlan vakfoltként jelent meg, ez most újra megnyílik. A látók újra azt fogják érezni, hogy messzebbre látnak előre, mint korábban. Álmodjátok, teremtsétek a bolygó átalakulásának legbékésebb módját, ezzel segítitek most leginkább a világunkat és a saját személyes utatokat is. Ez a szándék szintén csodás segítség az emelkedő alkotó energiának a Földön, ami azon dolgozik, hogy egy új, szívközpontú utat építsen.

Végül, a kapcsolatok témáját érintve, legyetek tudatosak a háború energiájára a kapcsolataitokban májusban. Csak akkor kommunikáljátok a súrlódási pontjaitokat, amikor mindenképpen szükségét érzitek, mert sokatok a kitisztítás folyamatában lesz és szimplán csak újrajátssza a múltja szituációit és életeseményeit.

Az lenne a legjobb, ha a megoldatlan emlékeket és érzelmeket először önmagaddal tisztázod le, mielőtt valaki mással játszanád le. A 2012-es év érzelmei elég erőteljesek, ahogy mindannyian gyorsan haladunk át több idővonalon, és ritkán van az, hogy ugyanakkor vagy ugyanott tartunk éppen. Könnyen történhetnek összeomlások, mert mindenki sokkal szenvedélyesebb, ugyanakkor mindannyian sokkal inkább a saját kis világunkban és személyes idővonalunkon élünk, mint valaha. Valaki mással újrajátszani a múltad azért, hogy feloldódást, megoldást keress bizony visszaüthet most rád, mert igen intenzív időket élünk.

Ha úgy érzed, hogy szeretnéd ezt valakivel lejátszani, előbb kérdezd meg magad, hogy mit fogsz ezzel elérni? Ha szeretnél megoldani egy régóta benned időző érzelmet vagy ítélkeznél azon, ami történt, emlékezz arra, hogy a múlt elmúlt. Még akkor is, ha az elméd ragaszkodik hozzá, hogy provokálva érezd magad egy másik ember által, csak te tudsz magadon segíteni azzal, hogy engeded az ott időző érzelmet átmosódni magadon, hogy kitisztulhasson. Ha valaki fizikai bántalmazást szenvedett el egy másik ember által, nem megy vissza ahhoz az emberhez, hogy gyógyítsa meg a sebeket, amiket okozott. Visszavonul és engedi a testet, hogy elvégezze belső munkáját. Ugyanez az elv érvényes itt is a béke érdekében.

Ezek az emlékek újra felszínre kerülnek, hogy tanítsanak bennünket, így el tudjuk őket engedni és készen állunk a jövőre. Nem azért kerülnek elő, hogy azt mondják valamit rosszul tettünk volna a múltban.

Végül, nevess és mosolyogj annyit, amennyit csak bírsz. Egy új életet hozunk létre itt a Földön, tehát itassuk át szenvedéllyel és pozitív dolgokkal, mivel az energiánk alkot.

Válaszd ki melyik energia az, amit szeretnél, hogy megszülessen a világba és fókuszálj arra, hogy azzá válj. A benned rejlő lehetőségek végtelenek és a benned lévő univerzális erő emlékezik.

És ez egy jó dolog.

Békességben és szeretetben,
Lee
x

Májusi megerősítések:

Életadó vagyok

Életet adok

Életet adok a Fénynek

Teremtő vagyok

Teremtek

Fényt teremtek

Kivonat Lee személyes hozzáfűzéséből:

Néhányatok talán úgy érzi, hogy a teremtőképessége nem az igazi az utóbbi hónapokban, években és nem érzitek magatokat teremtőnek.

Dolgozzatok a testtel! Mindenképpen dolgozzatok a testtel!

Volt egy időszak, úgy 2007-2009 között és előtte, amikor úgy érzem elég könnyű volt teremteni a szellemmel és a tudatossággal és nem volt feltétlenül szükséges mélyen a testetekben lenni, hogy eredményt érjetek el teremtőként. Az utóbbi években ennek az ellenkezője az igaz. Most minden arról szól, hogy mit tudunk leföldelni, és felébreszteni önmagunkban.

Tehát ha szeretnél teremteni vagy épp valami megalkotásának a közepén vagy, szó szerint foglalkozz magaddal úgy, mint ahogy egy várandós nő törődik magával. Megfigyeltem barátoknál, a családomban, hogy ha egy nő várandós lesz, úgy törődik magával, mint soha azelőtt. Ez ösztönös. Tudja, hogy ennie kell és ki kell állnia magáért. Meg fog tenni mindent, ami hatalmában áll, hogy a testét szolgálja úgy, ahogy azelőtt sosem. És ugyanez a helyzet a teremtéssel. Néhányan akár úgy is megélhetitek mint a várandósságot. Én – férfiként ez furcsán hangzik – néha olyan pocakot növesztek, mintha várandós lennék. Érzem és masszírozni is szoktam. Ha szeretnétek újraföldelni a teremtő energiáitokat és ez nehezen megy, szolgáljátok a testeteket. Csak egy rövid ideig. Elég gyorsan meg tud történni a fizikai egyensúlyba kerülés ezekben az időkben. Csak engedd el az elme aggodalmait és küzdelmeit, ami akkor kerül előtérbe, amikor nem vagy teremtő állapotban. Egyezz meg magaddal abban, hogy törődsz magaddal fizikailag is egy pár hétig. Azután úgy fogod találni, hogy a teremtő részed leföldelődve marad benned.

Légy óvatos a kiégéssel, a túlhajszoltsággal. Mostanában könnyű ebbe beleesni, főleg, hogy sokan vagytok, akik többeket támogattok a környezetetekben. Sokan vannak körülöttünk, akik most mennek át krízishelyzeteken és amennyire fontos, hogy ott legyünk egymás számára támogatólag, épp annyira fontos, hogy önmagad számára is szentelj elég időt. Tölts időt egyedül, így újra vissza tudsz kerülni a középpontodba. Tudom ezt az egyedül töltött időt nehéz  megvalósítani, ha családod van vagy nagyon mozgalmas helyen élsz. 10-15-20 perc önmagaddal nagyon sokat számít, hogy az egyensúlyod helyreálljon. Az érzelmek nagyon erősek mostanában, így ha fáradt vagy, vagy nem tudsz egészen tudatos állapotban lenni, akkor könnyen behúzhat valami, ami nem a tiéd, nem rólad szól és ami meg tud rángatni.

Fordította: Tara, Hivatásos Múzsa
Forrás: Lee blogja

Amennyiben a testtel való kapcsolatodhoz szükséged van segítségre, ajánlom a Tara TestTudat Tréninget a számodra.
Illetve ha a kitisztítási folyamatban vagy, igénybe veheted a Hivatásos Múzsa szolgáltatást is tőlem.
Tara