Augusztus 21-22. Befogadónap

Az elmúlt két hétben betekinthettünk a jövőnkbe egy-egy pillanatra, illetve megláthattuk, hogy mennyire kéne ellazuljunk ahhoz, hogy ez a jövő megérkezhessen hozzánk. Ez a jövő pedig most megérkezett, elindult befelé.eclipse
Augusztus 21.
Ma van a befogadónap. Most kell beletáguljunk az életbe. Engedj mindent itt lenni, bármi is legyen az. Lelki vagy fizikai fájdalom, ellazultság vagy öröm. Ha fájsz, add meg magad a fájdalomnak, sírj, zokogd ki, ezzel segíted magad felszabadulni. Ha befelé fordulónak érzed magad, maradj önmagaddal, keresd a csendet. Legyél gyengéd magadhoz. Most aztán végképp nincs itt az önostorozás ideje. Minden rendben van! Ez egy átmenet és most lépünk át a küszöbön éppen.

Ma van itt az ideje, hogy kinyíljunk az újra, aktívan befogadjuk azt. Ne a régi kerékvágásba akarj visszatérni, most lehet új vágányt választani, kialakítani, illetve teljesen magunk mögött hagyni a korábbi bevésődéseket és egy sokkal símább talajon haladni tovább. Most ömlik be az univerzum az életünkbe.
Elég egy szándék, egy döntés. Csak mondd azt: “az újat választom”. Gyere velem, lépjünk át együtt az új valóságba!

Ha a korábbi időszakban dolgoztál azon, hogy kipucold magadból a régi fájdalmakat, félelmeket, akkor most bőven van benned tér, hogy befogadd az univerzum hatalmas valóságát, a lehetségességek végtelenségét. Most indul az új élet. Ma van a befogadónap.

Augusztus 22.
Indul az ÚJ beépülése, az új erők emésztése. Aztán ősztől érkeznek az ÚJ feladatok, végre járhatjuk az új utat, amit eddig előkészítettünk.
Izgalmas idők ezek. Nincs mitől félj. Engedd a régit most már, ne ragaszkodj ahhoz, ami menni akar. Egy sokkal izgalmasabb, életerővel feltöltött élet akar beáramlani most. Engedd. Add meg magad jónak.

Én magam olyan nagy tágulást érzek, hogy az érkező szeretet és új tér szinte szétvet, ugyanakkor ez együtt jár egy erős bizalommal, mert látom mekkora szabadság tart felénk. Ez egyszerre elborító, elárasztó, sírhatnékom és nevethetnékem is van egyszerre az érkező energiatöbblettől. Arra vágyom, hogy kitárhassam a karjaimat és a szívemet szélesre, hogy minél többet be tudjak egyszerre fogadni ebből a csodás végtelenségből.

Ezzel az erővel fogunk dolgozni az év további részében, ez lesz segítségünkre, ez lesz az alapja minden egyes lépésünknek, amit megteszünk. Csodálatos! Hálás vagyok, hogy itt és most élek és megélhetem ezt a küszöbátlépést is.

Tara
2017.08.21.
http://www.egyensulyban.com

Ma ez a dal segít nekem a befogadásban:

 

Reklámok

Kis történet, nagy analógiával

 

Adott egy társadalom. Közösségben élnek. Úgy táplálják magukat, hogy minden nap több órát töltenek egy közös fürdőben, ahová ők maguk viszik a vizet. A társadalom, mint egy nagy város, egy óriási tiszta vízfelület közepén helyezkedik el és apró tavakból vödörrel szállítják az egyes emberek a vizet a közös fürdőbe. Ez másként nem megoldható, csak így működik. A vödrökbe csak kézzel vagy kisebb eszközzel lehet belemerni a vizet a tavacskákból. Amennyiben a vödröt merítik a tóba, a belekerült víz azonnal kifolyik a vödörből, vissza a tóba. A lényeg a személyes megtöltés. Amikor egy ember kézzel, saját munkáját beleadva tölti meg a vödröt, kapcsolatba lép a vízzel és a saját érzelmei átalakítják azt és a már átalakult víz kerül bele a vödörbe és ezt viszi, önti bele a nagy közösbe.

Így attól függően, hogy milyen érzelmek mozognak egy adott emberben, olyan minőségű vizet visz magával a közös fürdőbe. Vannak olyanok, akik szinte alig változtatnak a hozott víz tisztaságán, mert érzelmeikben tiszták, átláthatóak. Mások vize úgy megváltozik, hogy mocsaras, koszos, tésztasűrűségű az az anyag, amivé átalakul.

A közös fürdőben mindenki részt vesz, és a behordott víz minősége adja naponta az életerőt az általános életben maradáshoz. Azonban a víz nem keveredik teljesen össze. A tisztább vizet szállító egyének körül egy kicsit mindig tisztább a környezet, a koszosabbat szállítók körül mindig sűrűbb, piszkosabb a környezet. Ha fürdés közben egymás mellé kerül egy tisztább és egy koszosabb egyén, akkor a kettejük érzelmi vizének minősége interakcióba lép egymással és hatnak egymásra. A tömegben így a tisztább környezetűek is félig önkívületi állapotba tudnak esni, mert hatással van rájuk a környezet vízminősége. És ugyanígy a mocsaras jellegűek egy picit eufórikus állapotba tudnak kerülni a mellettük lévő nagyobb tisztaságú egyén közelében.

Azonban addig, amíg nem tudják a közös fürdő vizét megfelelő tisztaságúan feltölteni, az itt élők be vannak zárva ebbe a világba, nem tudnak visszatérni a nagy vízbe, ami körülveszi és táplálja őket.
A napi rutinnál, amikor az egyének megtöltik a vödreiket, megengedett, hogy egymás segítségére legyenek. A tiszta érzelműek meríthetnek pár adagot a saját vizükből a mocsarasabb emberek vödrébe, így segítve nekik könnyíteni a vödör súlyán, könnyíteni a komor érzelmeken, hogy beindulhasson a belső tisztulása az adott embernek. Ez mindig nagy-nagy szeretettel és odafigyeléssel történik, csak akkora adagokban, amennyit be tud fogadni a másik.

Mindenkiben ott a vágy kisebb-nagyobb mértékben, hogy eggyé váljon a hatalmas és tiszta víztömeggel, ami körbeveszi a várost, és a közös hullámzásban megszűnjenek a korlátok, a határok. Ez a város határainak eltűnését, a város teljes átalakulását is eredményezi, ezért sokan még félnek a tiszta víz hatalmasságától és végtelenségétől.

A saját érzelmeink megtisztításával könnyítünk mindenki félelmein és végül gazdagabbá, termékenyebbé, teljesebbé és kristálytisztává válik a nagy közös élettér és ami végül teljesen hasonlóvá lesz a minket tápláló végtelenséggel, ezáltal képessé válik a vele való eggyéválásra.

Tara
http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Megbabonázva

Tegyük fel, hogy babonás vagy. Mélyen hiszel abban, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz a számodra. Szoktál is keresni ilyet, de a lóherék között a négylevelű ritka fajta, így ritkán találsz. Ezért is alakult ki róla az a babona, hogy a ritkaság megtalálása szerencsét jelent. Mivel ez a fajta ritka, összerakva a babonás elképzeléssel a fejedben, meg vagy róla győződve, hogy a szerencse is ritka. Rá kell találni. Vagy méginkább a szerencse talál rád. A kereséssel ugyan megnőnek az esélyeid a vele való találkozásra, de alapvetően nem tőled függ a szerencsével (a négy levelű lóherével) való találkozásod. Mintha rajtad kívül állna. Valójában azonban te vagy az, aki kívül tartja, kizárva önmagából. Talán a felfedezés élménye és tapasztalata öröméért, vagy mert annyi szerencsére tartod alkalmasnak, érdemesnek magad, amennyi négylevelű lóherét potenciálisan találhatsz életed során. A babona erős eszköz a teremtésben, szó szerint megbabonáz, egyfajta világot fest és alakít ki a számodra. Az, hogy ebben a világban élsz, saját döntésed. Másvalaki pedig egy másik babonával/hitrendszerrel egy másik megbabonázott állapotban éli le az életét.

Tegyük fel azonban, hogy a világodban változás történik. Csak egy aprócska. Mostantól fogva azt fogadod el, hogy nem a négylevelű, hanem a három levelű lóhere hoz számodra szerencsét. És a szerencse fogalma megegyezik a feléd áramló és benned élő, benned áramló szeretettel. És akkor egyszercsak kiérsz a mezőre és meglátod magad körül azt a rengeteg, megszámlálhatatlan, árnyékban és napsütötte területeken is jelen lévő, óriási mennyiségű háromlevelű lóheremezőt. A szerencséd, a feléd- és benned áramló szeretet ilyen nagyságrendben van jelen a világodban, a négylevelű korábbi elképzelésedhez képest. Képzeld magad ebbe a tudatállapotba, ezen a mezőn. A szíved extázisszerűen megnövekszik és feloldódik a kinyílásban és befogadásban. Az elméd nyitottá és könnyeddé válik. Hirtelen minden értelmet nyer, ahogy belepillantasz ebbe a végtelenségbe és a részévé válsz. Felszabadultan kacagni kezdesz vagy örömkönnyekben törsz ki, amint megérzed és megérted, hogy milyen kicsinynek és jelentéktelenned láttad magad, mennyire bekorlátoztad magad egy végtelen tér piciny sarkába. De már tudod és érzed, hogy ennél sokkal több vagy, sokkal végtelenebb, határtalanabb, jelenlévő.

Többé már nem tudsz és nem is akarsz a négylevelű lóhere megbabonázott világában élni, mert megízlelted az örökkévalóságod a háromlevelű lóherék végtelen mezején. A világod és a szemléletmódod, az egész létezésed más alapokon nyugszik immár. Egyetlen icipici változás következményeként.

Számolod-e tovább a lóherék leveleit?

Milyen meggyőződésed van a világoddal kapcsolatosan? Milyen megbabonázott résszel tartod távol magad a saját végtelenségedtől?

Tara