2012. július 5.
*Az előrejelzés első szakaszát most kihagytam, mivel főleg csak ismételte az elmúlt hónapok üzeneteit. Már majdnem teljesen készen voltam a megírásával, mégsem éreztem egészen jónak. Az ismétlések főleg a korábban is említett tünetekről szóltak, amiket 2012-ben tapasztalhat(t)unk és sokak számára még mindig jelen vannak. Tehát ha gondolod, olvasd el a korábbi pár hónap üzeneteit és nézd meg mit tudsz belőlük hasznosítani a magad számára. Néhányan csak most fognak találkozni azokkal az aspektusokkal, amiket a korábbi anyagokban említettem. (Lee)
Akcióba lendülés evolúciónk spiráljában
2012 második fele elkezdődött és a cselekvések ideje most jött el leginkább a számunkra, erőteljesebben, mint korábban. Mindenhol ezt fogjuk látni. Az elkövetkező hat hónapban több külsődleges, gyakorlatban is megjelenő változással fogunk találkozni. Mindannyian eljátsszuk a saját szerepünket ezekben a változásokban. A saját helyünkre a testünk fog elvezetni bennünket, azzal, ahogy érzi magát a megtörténő eseményekkel kapcsolatosan. Lesznek olyan időszakaink, amikor fáradtak leszünk és igyekszünk felzárkózni a történésekhez, mert mindez intenzív időszak a testünk számára. Ezért tartsd tiszteletben a saját igényeidet, szükségleteidet, éppúgy, ahogy másokra figyelsz, amikor igyekszel nekik segíteni. Főleg akkor, ha segítő, adó típusú vagy, illetve ha világítótoronyként vagy jelen mások életében, akiknek szükségük van segítségre, iránymutatásra. A nők, illetve azok a férfiak, akiknek a női, gondoskodói oldaluk erős – főleg ti fogadjátok meg ezt a tanácsot. A szükségletek megsokszorozódnak, ezért az önmagatokról való gondoskodásra is nagyobb figyelmet kell fordítanotok.
Amikor csak lehetséges, júliusban fordítsátok az érzelmeiteket cselekvésbe.
Hogyan szeretnétek élni az életeteket?
Min szeretnétek változtatni a következő hetekben, hónapokban?
Hogy szeretnétek, hogyan nézzen ki ez a bolygó és a rajta lévő élet a jövőben?
Ez a sok-sok kérdés időszaka. És nem könnyű feladat átmenni ezen a folyamaton.
Arra kértek bennünket, hogy lépjünk ki a korábban ismert életünkből, amit évtizedeken keresztül éltünk és nézzünk egy kicsit közelebbről a dolgokra, amik történnek. Lessünk be a függöny mögé, bármilyen félelmetes is. Összezavaró lehet meglátni, ahogy a változások zajlanak. Még akkor is, ha az élet felépítése alapvetően olyannak látszik most is, amilyennek szokott – mégsem érezzük ugyanolyannak. A gyors változások átérzése van jelen júliusban, sokkal erősebben, mint a korábbi hónapokban ebben az évben.
Felkértek bennünket, hogy tegyünk fel kérdéseket a jövőnkre vonatkozóan. Kérdéseket a bolygó készleteivel kapcsolatosan, a bankrendszerrel és a kormányokkal kapcsolatosan. Olyan kérdéseket, amiket valószínűleg sosem tettünk volna fel, olyan válaszokkal, amik érthetetlennek tűnnek. Sokkal több ember gondolkozik el azon, hogy hová jutottunk, mint faj ezen a bolygón. Sokkal több ember fordítja kifelé is a figyelmét az otthona négy falán túlra és tárul fel előttük egy nagyobb kép. Olyan kép, olyan különleges körülményekkel, amikkel őseinknek nem kellett foglalkozniuk.
Olyan kérdéseket teszünk fel, amiket korábban a kormányaink, a szüleink vagy a vállalat, ahol dolgozunk, tettek fel helyettünk. Ez egy kollektív változás.
Mit teremt bennünk ez a változás? Fodrozódásokat, hullámokat generál az energiáinkban, a fizikai testben. Az energetikai test hordozza az érzelmeinket, gondolatainkat és a lelkünket. A fizikai test hordozza a leföldelt és történelmi, múltbéli részünket.
Néhány tapasztalás, amit ezek a hullámok hoznak számunkra: zavarodottság, félelem, felszabadulás, gyász, klausztrofóbia, izgatottság, harag, felébredés, szomorúság, megvilágosodás.
Mindez univerzális tapasztalás, azonban lehet, hogy nektek is át kell mennetek rajta. Néhányan a rák katalizátorán keresztül élik meg, mások a munkájukat veszítik el, megint mások az érzékelésükön keresztül élik meg mindazt, ami most a világban történik.
Sokféle út, ugyanaz a végállomás.
Sokan, akik ezt olvassátok, nem tapasztaljátok meg ezeket a reakciókat, amiket itt felsoroltam. De mindannyiótok kapcsolódik legalább egyikhez a fent leírt tapasztalásokból. Mert ez a tapasztalati skála most „mi magunk” vagyunk. Mindannyian az emberiség szőnyegének egy különleges rajzolatát képezzük, de körülzárva a reakciók és érzelmek egy bizonyos skálájával. Körülzárva, mert átvesszük egymástól és megosztozunk a csoport-reakciókon, amik körülvesznek bennünket. És ezek igencsak intenzív érzelmi időszakok. Tehát ha személyesen épp nem vagy valamilyen krízishelyzetben, növekvő számban találkozhatsz krízishelyzetekkel a körülötted lévők körében.
A földi élet általánosan megmutatja a kríziseket és mi emberek a bolygónk állapotát tükrözzük. Krízishelyzetben a dolgok nagyon sivárnak és nagyon fájdalmasnak tűnnek. De azok, akik már átmentetek nagy kríziseken az életetekben, tudjátok, hogy ha megerősödve jöttök ki belőle, megértitek a megújulás lehetőségét és az újjászületés lehetőségét, amit az adott krízishelyzet hoz magával.
Tehát engedhetjük, hogy a valóságunk lehangoló vagy lelkesítő legyen. És nincs általános tanács arra vonatkozóan, hogy egyes helyzetekben hogyan kéne érezzétek magatokat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy őszinték vagyunk magunkkal, hogy épp hol tartunk és ebből a pontból indulva dolgozunk önmagunkban a helyzeten annyira őszintén, amennyire csak képesek vagyunk rá.
Sokféle történetet hallottam – azoktól, akik koncentrációs táborokba voltak zárva a II. világháború idején – arról, hogy milyenek voltak a rabok reakciói. Voltak olyanok, akik visszahúzódtak az elkeseredésükbe, míg mások életben tartották a csoportszellemet. Ezek az energiák a csoporton belül mozogtak ide-oda, ahogy telt az idő. Az elkeseredettek újra megtalálták az életre való vágyukat és a lelkesítők váltak elkeseredetté egy időre. Mindez emlékeztet bennünket arra, hogy az emberi szellem folyamatosan változó és rugalmas, még a legszélsőségesebb körülmények között is; illetve az emberek képesek inspirálni a többi embert.
Most megvan a lehetőségünk, hogy inspiráljuk és hatással legyünk a pozitív változásra. Azonban, hogy ezt hatékonyan tudjuk véghezvinni, fel kell ismerjük és tiszteletben kell tartanunk a bennünk zajló folyamatokat. Tehát ha lehangoltak vagyunk vagy gyászolunk, akkor ezeket az érzéseket kell tisztelnünk magunkban és ezekkel kell dolgoznunk, esetleg segítséget keresve, amíg újra egyensúlyba nem tudjuk hozni magunkat.
Nem mindenki fog depressziót átélni, mint ahogy nem mindenki lesz lelkes. De a lelkesekben meglesz egyfajta erő, hogy meglássák a lehetőségeket és az erejük segítségével utat mutatnak azáltal, hogy teremtik azt. És amikor az erejük megcsappan vagy elhomályosul egy időre, az erő stafétáját valaki más veszi át. Talán egy olyasvalaki, akit a korábbi lelkes egyén segített talpraállni, amikor épp maga alatt volt. Ez a mozgásban lévő emberi energia kerékeffektusa”.
A megosztozó bolygó; megosztozik a vezetésben, megosztozik az erőben, támogatva azokat, akik épp segítségre szorulnak.
A depresszióban lévő emberek átmennek a gyászuk folyamatán és visszatérnek az erejükhöz, ha megfelelő útmutatást és támogatást kapnak. Így a gyászuk megtapasztalása segíteni fogja őket abban, hogy később másokról gondoskodjanak és irányt mutassanak azoknak, akik szintén depresszión mennek keresztül. Semmi sincs elpazarolva, hiszen használhatjuk az empátiánkat, hogy tudjuk, hol van ránk szükség. Például ha szomorúan érint az, hogy az időseknek nehezebben megy a soruk, akkor ez egy jel a számodra, hogy merre érdemes fordulnod és talán szívesen fordítasz időt arra, hogy segítsd az időseket a környezetedben. Sok érzékeny ember érez szomorúságot ezekben az időkben, mert átveszik ezt a világból. Ha az élet azon területén kezdesz el segítő tevékenységet folytatni, ami leginkább megérint téged, az gyógyír lesz a számodra, a szomorúságodra. A test és annak érzelmei remek iránytűnek bizonyulnak ebben az értelemben.
Tudatában vagyok annak, hogy sokan a spirituális társadalomból csak az elérhető ’magasságokra’ akarnak fókuszálni, de tapasztalataim szerint a nagyobb magasságok akkor érhetőek el, ha nem cenzúrázzuk magunkat, amikor a kellemetlen tapasztalatok jelentkeznek az életünkben vagy ezek tanúi vagyunk; mint a bonyolultabb érzelmek és gondolatok megjelenése, a nehézségek, amik körülöttünk történnek.
Az élet egy spirális út mindannyiunk számára. Folyamatosan felfelé hívnak bennünket, de felfelé is, lefelé is mozdulunk a fejlődés spirálján. A lefelé mozduló, nehezebb időszakok azok az idők, amikor stabilizálni tudjuk az újonnan elért magasságainkat. Ezért van az, hogy gyakran visszatérünk a múltunk játszmáihoz, hogy meglássuk mennyire tudtunk továbblépni, hol tartunk éppen a haladásunkban. Például egy olyan párkapcsolati szituációban találod magad egy új partnerrel, mint korábban egy másik kapcsolatodban, habár egy könnyedebb formában. Ha ezt észreveszed, akkor két lehetőség merül fel. Az egyik megmutatja neked, hogyan haladtad meg azt a dinamikát, amiben korábban elvesztél. A másik ad számodra egy lehetőséget, hogy ezúttal változtass ezen a dinamikán vagy egyszerűen csak tudatába kerülj annak mi történik és továbbmenj, ha a másik olyan viselkedést mutat, ami számodra nem elfogadható.
Az egyik alacsony állapot, amit emberként elérhetünk az, amikor nem bízunk abban, hogy mindannyiunknak megvan a saját szerepe – amikor elveszítjuk a létünk értelmét, ami sokakban erős manapság. Nagy ajándék lehet, hogy egy ideig céltalanok vagyunk, hacsak nem vagyunk dühösek magunkra mindezért – mert akkor mindez fájdalmas élménnyé válik. Az alacsony önértékelés akadályozhatja azt, hogy a saját életcélodat éld, de valószínűleg a legpusztítóbb az emberi fejlődés szempontjából a mások felett való ítélkezés.
Néha találkozom olyanokkal, akik a sprituális úton járnak és úgy hiszik, hogy a Föld forradalma csak egy bizonyos módon zajlódhat le. Azt gondolják, hogy az a gyakorlat vagy vallás, amit követnek mindenek felett álló. Ha bármelyikőtök ezt az energiát hordozza, most van itt az ideje, hogy közelebbről ránézzetek és megkérdezzétek magatoktól, honnan ered az a meggyőződésetek, hogy pontosan tudjátok mire van a világnak szüksége? Honnan tudhatnátok, hogy mi az, ami mindenki más számára is működne? A legnagyobb tudás, aminek valaha mesterévé válhatsz az, hogyan kerülhetsz közel önmagadhoz. Hívhatod ezt Istennek vagy a magasabb énednek, vagy csak önismeretnek.
Tehát tiszteld és szeresd a saját módjaidat, de hagyd meg őket a saját magad számára anélkül, hogy megzavarnád magad azzal, hogy másokat szeretnél magad mellé csatlakoztatni. Emlékezz: sokféle út, ugyanaz a végállomás. Így, ha bármikor azon kapod magad, hogy szeretnéd, ha mások a ’te módodon’ cselekedjenek, ismerd fel, hogyan szerveződik kifelé az energiád másokra. A hitrendszeredet másokra vetíteni – ahelyett, hogy befelé mélyítenéd -, a saját energiáid elveszítését jelenti.
A háború magva, ami bennünk létezik, mélyen gyökeredzik az emberiségben és ez az az energia, amit ez a kivetítés jelent. A háború-energia hatásai azok, amikkel nagymértékben dolgozunk most a világban és aminek naponta egyre inkább ki vagyunk téve. Tehát ne lepődjetek meg azon, ha a körülöttetek lévők ezt az energiát mutatják kisebb-nagyobb mértékben.
A háború magva: a hatalomra való vágy és aziránt érzett szükség, hogy mások felett uralkodjunk. Illetve az a hit, hogy léteznek nálunk alacsonyabbrendű emberek. Mindkettő a szívedről való energetikai lekapcsolódást jelzi és a szeparálódásodat más emberektől. Mindannyiunknál megjelenik ez finom módokon, mivel ez egy olyan energia, amiben mindannyian osztoztunk az idők folyamán.
A mások feletti ítélkezés, a magasabbrendűség érzése vagy az a hit, hogy fejlettebbek vagyunk másoknál nyilvánvaló csapdák a spirituális közösségekben. Egyik ilyen gondolat vagy kivetítés sem fog segíteni ’a többieken’, ha így tekintesz a fejlődésre. Ez csak letompítja a saját energiádat és meggátol abban, hogy megteremtsd azt a jót, amit képes vagy megteremteni és ugyanakkor visszahelyezi a világba a háború magvait, így bátorítva másokat arra, hogy inkább összehúzzák magukat a félelemtől, ahelyett, hogy kinyílnának a szeretetben.
Ha úgy érzed, hogy valaki más ítél meg téged, lépj arrébb vagy szólj rá, mert az nem fog segíteni sem rajtad, sem egyikünkön sem, ha most befogadó vagy ezekre az ítélkező energiákra. Márpedig ez az energia meg fog jelenni körülöttünk, ahogy az egó és a férfienergia árnyoldala áthatol rajtunk egy kollektív átalakulásképpen, követve a Vénusz tranzitot és a női energiák emelkedését.
Végül… Igen gyorsan haladunk az időben és a harmadik szem és a koronacsakra területe most nagy sebességgel nyílik. Azok, akik intuitívak vagytok, észre fogjátok venni, hogy a korábbi látomásaitok és megérzéseitek átalakulnak, megváltoznak, néha órákon, napokon belül. Ez a magasabb szintű tudatosságnak köszönhető, ami bolygószintűvé válik. Egy hasonlatot használva: a pszichikus plafon júniusban megemelkedett kb. 30 méterrel magasabbra, szinte egyetlen nap alatt. Ez sokkal nagyobb tömegek számára tette lehetővé a megérzések használatát a Földön, ami egy jó dolog. Azok számára, akik már korábban kialakították a pszichikus útjaikat, egy kissé nagyobb forgalom lesz tapasztalható, amíg hozzáigazodtok az információáramlás új és felgyorsult szintjéhez. Olyan ez, mint egy vidéki út forgalma összehasonlítva egy városi út forgalmával (pld. Delhiben, Indiában!).
Szánjatok rá időt, hogy hozzászokjatok és ne lepődjetek meg, ha az idővonalak és lehetőségek, amiket láttok és elképzeltek magatok és mások számára gyorsan váltakoznak egy ideig.
Sok szeretettel mindenkinek,
Lee
x
Megerősítések júliusra:
- A cselekedeteim letisztultak és úgy teszek, ahogy érzem, hogy tennem kell
- Kedves leszek magamhoz, amikor megbotlom és elfáradok
- Megértő leszek mások fájdalmával szemben
- Nem fogadom be mások ítéleteit
- Megszabadulok az elvárásaimtól és egyre inkább a Mostban élek
- Nyitott vagyok a szeretetre és támogatásra, magam és a világ számára, mert ez mindig elérhető mindannyiunknak
fordította: Tara, Hivatásos Múzsa
http://www.hivatasosmuzsa.wordpress.com
forrás: Lee blogja
Annyira örülök, itt ugrabugrálok 
Hivatásos Múzsa 