2013. július 2.
Ki vagy te most?
Hello és üdv a júliusi energia-előrejelzésben.
Elég sok minden történik mostanában energetikailag. Sok minden zajlott heteken keresztül és nincs jele a leállásnak egész nyáron át.
Az energiahullámok lüktetnek és különféle területekre taszigálják az embereket önmagukon belül. A lehetőség: a kitágulás. Ám néha a kitágulásodat megelőző történet az nehézség, félelem. Extrém félelem ütötte fel a fejét sokakban az utóbbi hetekben, újfajta módokon.
Ha belegondolsz hogyan működünk energiarendszerként, ha kinyitjuk a szívünket vagy az elménket, ez a váltás azonnali hatásokat okoz életünk más területein is. Ezért vagyunk befejezetlen vásznak. A sámánok az életről úgy beszéltek, mint egy spirális útról, a Z-k pedig gyakran említették a mindannyiunkban jelen lévő spirál energiáját.
Néha úgy érzed, hogy nem vagy a helyzet magaslatán vagy nem vagy összekapcsolódva magaddal. Ekkor az történik, hogy szimplán csak önmagad egy másik területére mész, ami meglehet, hogy szűkebb, merevebb. Ez gyakori következménye a kinyílásnak amit nem olyan rég megtapasztaltál vagy épp most tapasztalsz.
Az ítélkezés és értékelés témában ekkor az elme „belső párbeszéde” annál kegyesebbé válik, minél jobban kinyílsz. Ez a kinyílás ajándéka, mert tisztán ráláthatsz az elme korlátolt gondolati mintáira – amiről tudom, hogy sokat beszéltünk az elmúlt hónapokban. Ám éppen ez a kinyílási energia zavar össze sokakat mostanában. Az elme képtelen felfogni ezt az újfajta létezést, hiszen nem olyan, mint a múltban, ahol külső struktúrák világában éltünk és így tapasztaltunk meg dolgokat.
Például sokan gondolják úgy, hogy szükségük van házasságra vagy egy partnerre az életükben ahhoz, hogy nagy szeretetet és intimitást tapasztalhassanak meg. Ez igaz is, meg nem is. Egyrészről mondhatod azt, hogy egy remek partnerkapcsolat lehetőséget ad arra, hogy valaki biztonságban érezze magát, amire szüksége van ahhoz, hogy tényleg kinyíljon. De ezt megélheted egy taxisofőrrel is bármelyik pillanatban. Ez a valóság pedig jobbnak tűnik a világunk számára, amire mindannyian megtanulhatunk kinyílni.
Kényszerítve is vagyunk a kinyílásra és ugyanakkor mi magunk is a kinyílást választjuk. Ezért most az történik, hogy a körülöttünk lévő régi, jól ismert struktúrák elhalnak, mert nem képesek tovább fenntartani magukat. Segítettek nekünk megnyílni, érezni és most olyan ponthoz értünk bolygóként, amikor a kinyílási sebességünk bevadult. Így aztán ezek a struktúrák elkezdenek eltűnni, mert már nincs rájuk szükség.
Nagyon sokan aggódnak a dolgaikért, amit most elveszítenek az életükből. Ragaszkodnak hozzájuk, mert azt hiszik, ha ’ez a dolog’ eltűnik, akkor már sosem fogják azt érezni, amit ’ez a dolog’ megteremt a számukra. És persze ez az elme illúziója. Ez az a „belső párbeszéd”, amit említettem.
Hiszen honnan is tudhatná az elme, hogy mit hoz számodra a jövő? Az elme mindig a múltra támaszkodik, amikor a biztonságodról és a kitágulásodról van szó.
Az utóbbi időben én is megtapasztaltam azokat a témákat az adott hónapokban, amikről itt az energia-előrejelzésekben beszélek (merthogy én is éppúgy érintve vagyok). Ekkor gyakran eszembe is jutott: „Ja tényleg, erről volt szó!”
Ahogy a testeddel kapcsolatos intimitásod, úgy a szíved világhoz kapcsolódása is felerősödik. Így aztán felerősödnek azok az árnyékok és félelmek is, amiket talán nem éltél meg korábban, amikkel még nem találkoztál. Ezért annyira életbevágó az egyensúly szempontjából, hogy napi szinten dolgozz a testeddel.
Most itt vagyok és a kamerán keresztül beszélek hozzátok, megosztva az energia-előrejelzést veletek – ami a jelenlegi feladatom/szerepem a világban. Ám mindeközben megtehetem, hogy abbahagyom a beszédet (hosszú szünet, Lee közben a kamerába néz). A beszéd leállításával sokkal könnyebb számomra az, hogy kinyissam a szívem és érezzem a testem.
Nem azt mondom, hogy a szavakkal bármi probléma lenne, vagy hogy ne tudnád kinyitni a szíved a szavakon keresztül. Mert az az igazság, hogy a társadalmunkban a szív kinyílása nagyrészt azért történik meg, mert az emberek szavakkal adnak rá engedélyt másoknak, hogy érezzenek.
Például jó pár ember akkor képes csak magának mélyebb intimitást megengedni egy kapcsolatban, ha először hallja, hogy a másik kimondja neki: szeretlek. Ezzel nincs is semmi baj, sőt remek. Arra szeretnék ezzel utalni, hogy ebben a hónapban nézz rá, hogyan adsz magadnak engedélyt arra, hogy érezz.
Nézz a mélyére annak, amikor ezt mondod: „na most már boldog lehetek, mert nem dolgozom.”
Vizsgáld meg a munkát. Nézd meg, hogy képes vagy-e ugyanazt a boldogságot bevinni a munkahelyedre is, mint amit akkor érzel, amikor nem dolgozol.
Két dolog lehet, ami esetleg akadályt képezhet ez ügyben:
- A saját mintáid; a saját viselkedésmintáid, illetve a mód, ahogy elvégzed a munkád. Ahogy megtanultad, ahogy már magától megy és az automatizmus van ott, nem a jelenlét.
- Más emberek nyitottsága vagy ellenállási szintje.
Pontosan tudod, hogy pld. mikor nyomulsz rá valakire erősebben a közelségeddel vagy a nyitottságoddal. Mert elhúzódnak tőled, hátralépnek vagy eltolnak maguktól reagálásképpen.
Ha például túl sok vagyok valakinek a szív szintjén, akkor elhúzódik. Ha találkozom valakivel, akivel már láttuk egymást korábban és örülök, hogy újra összefutottunk (mert én emlékszem rá), lehet, hogy odamegyek és megölelem. Ám ilyenkor gyakorta érezni, hogy az illető azt mondja: ó! és aztán inkább kezet ráz. Vagy megölel ugyan, de picit merevvé válik. Esetleg hátralép tőled egy lépést, mert nem várt ekkora nyitottságot, illetve nem kész rá.
Erre gondolok, amikor arról beszéltem a júniusi előrejelzésben, hogy mit jelent vezetőnek lenni az intimitás terén. Mert valójában mindannyian szeretnénk egy összekapcsolódottabb világban élni. Mindannyian szeretnénk összekapcsolni a tapasztalatainkat egymással.
Ám a társadalom arra tanított bennünket, hogy szeparálódjunk el egymástól. Arra tanítottak, hogy az intimitást kizárólag a családunkkal gyakoroljuk, a legjobb barátunkkal, szerelmünkkel, esetleg a főnökünkkel vagy alkalmazottunkkal. Bárhogy is működik ez a számotokra, bármilyen keretek közé is van ez téve, kezditek majd észrevenni, hogy a saját kereteitek eltűnőben vannak. Nyissátok ki rá magatokat, hogy a régi biztonsági keretek átalakulhassanak.
Ez mondjuk elég félelmetes lehet. Mert ha elkezditek elmozdítani a kereteket – amiken belül tudtátok, hogy szabadon átengedhetitek magatokat az érzéseknek -, most majd azt kell mondjátok magatoknak: bármikor biztonságos érezni. Ez pedig átvihet benneteket a lélek sötét éjszakáján és tovább is lendíthet egy hihetetlen boldogság felé.
Ezt megelőzően általában az történik, hogy szükségünk van pihenőidőre az intimitásszintek testünkbe áramlásának hullámai között. Az intimitás átélése után lehet ezt mondod: „Most túl-stimuláltnak érzem magam, szükségem van 10 percre, vagy akár egy napra, hogy egyedül legyek.”
A javaslatom az – főleg azoknak, akik ezt látják/olvassák és szeretnék megtapasztalni ezeket az energiákat úgy, ahogy én beszélek róluk -, hogy nincs szükség egész napos pihenésre. Lehet, hogy egy évvel ezelőtt szükségetek volt rá, de mostanában már észrevehetitek, hogy ti magatok mondjátok azt: „Keményen dolgoztam hat napig ezzel, most szükségem van a pihenésre, különben túlpörgetem magam.”
Azok az energiahullámok, amiket most a bolygón használunk nem csak azért vannak itt, hogy kinyissanak bennünket, hanem azért is, hogy támogassanak minket és felerősítsék mindazt, amivel foglalkozunk. Így hosszabb ideig tudod nyitva tartani magad, mint korábban.
Igen, minden felgyorsult körülöttünk. Ám a körülöttünk lévő dolgokkal is kapcsolatban vagyunk energetikailag – nem vagyunk leválasztva a világ többi részéről. Ha túllépünk a sebességtől való félelmen és hozzá tudunk szokni a jelenlegi sebességszinthez, akkor észrevehetjük, hogy mennyivel nagyobb az állóképességünk, mint korábban az életben. A körülötted lévő energiákra való megnyílással tudod elkezdeni azt, hogy beengedd ezeket a testedbe.
Az is lehet néha, hogy mi magunk lépünk vissza egy ölelés elől, mint az előbbi példámban a másik tette. Mi húzódunk hátrébb, mi állunk meg. Mi érezzük a testünkben és mi halljuk a fejünkben a szavakat, hogy az adott pillanatban miért nem érezzük biztonságosnak a kinyílást.
Ha megnézitek most a jelenlegi életetek részleteit és ránéztek az egész életetek történetére, hogy mi történik ezekkel a keretekkel, elmondhatom, hogy semmi értelmet nem fogtok találni benne. Ez mindenkire vonatkozik.
Ha megpróbáltok csak az elmén keresztül hozzáférni, ahhoz, hogy mi várható a számotokra, akkor esetleg kipréseltek magatokból valami érzelmet (ami lehet akár jó is egy bizonyos fokig), de össze is zavarodtok ezzel egy időben. Ez nem lesz valami kézzelfogható. Nem fog értelmet nyerni. Az elme ezen része nagyon, nagyon apróvá vált, miközben ti kitágultatok. Ezért van az, hogy már a testben kell keresni a referenciapontot az energiához.
Ezért mondtam azt, hogy ha leállok a beszéddel, megállítom a szavakat és egy pillanatra ránézek arra, hogyan is érzem magam (Lee megáll és a kamerába néz) … ha ezt teszem az milyen hatással lesz rám? Továbbra is a középpontomban vagyok a veletek való kölcsönhatás során, amit kölcsönhatásnak érzékelek, akkor is, ha egy kamera lencséjén keresztül történik. Valahogy mégis érezlek mindannyiótokat. Mennyire érzem magam a középpontomban?
A középpontod megtalálása egy tánc, művészet, még jobb kifejezéssel: fegyelem.
Nem szeretem a fegyelem szót, amikor az emberek ítélkező és nehéz értelmezéseket tesznek hozzá. Ám van igazság abban, hogy fegyelmezed magad, hogy rutint építesz abból, hogy rendszeresen felteszed magadnak a kérdést: „Hogy érzem magam? Hogy vagyok? Mit mond erre az ötletre az elme? Valószínűleg jól vagyok, nem volt időm ellenőrizni, mert olyan sokan vannak körülöttem és olyan sok dolgom van.”
Persze, ám azoknak a feladatoknak és embereknek a középpontodra van szükségük, nem a káoszodra. A világ így is eléggé káoszban van és ez eltart még egy darabig. Az emberek hirtelen kerülnek sokkos állapotokba, mert annyi minden változik körülöttük. Gyorsabban, mint ahogy az elméjük fel tudná dolgozni. Gyorsabban, mint ahogy észrevennék, hogy az érzelmi testüknek is lépést kéne tartania.
Ez azért van, mert sok évig az érzelemtest a hátsó ülésre volt kényszerítve, míg az elme ült a kormánynál. Most azonban az érzelemtest vezeti az autót, ami elég félelmetes lehet időnként. Azok, akik autóztok tudjátok, hogy nem ajánlatos túlfűtött érzelmi állapotban vezetni. Ám az érzelmeitek kezdenek kitisztulni és így sokkal biztonságosabb a haladás, jobb az érzékelés.
Ezért fontos, hogy újra és újra visszatérjetek magatokhoz, a testetekhez és lecsillapodjatok, mert ahogy említettem, a nagyobb kinyílásra való ellenállásnak két módja is akad – a saját határaitok és a kollektív ellenállás.
Ha úgy kellene elmondanom ezt az előrejelzést, hogy a kamera mögött ott állna tíz dühös ember, mind feldúltak, akkor nagyon-nagyon nehéz lenne mindezt úgy csinálnom, ahogy most teszem. Mert az ő határaik és energiaszintjük nagyon erős lenne. Ennek megértése része az energia mesteribb kezelésének.
Mi az önfejlesztő világban, beleértve magamat is (kb. 10-15 évvel ezelőtt az én esetemben), már átmentünk ezen. Elég kemény és elítélő nyelvezetet és szabályokat használtunk a kitágulásunkhoz.
Ilyeneket:
- sérüléseid vannak
- ellenállsz
- ítélkezel
Ha tényleg ezekkel az energiákkal dolgozol, azok nehezek. Ha még pluszban hozzáteszed ezeket a kemény szavakat is a folyamataidhoz, akkor lehetnek hasznodra, ha már feldolgoztad az alacsony önértékelést, nehézségeket és ártó energiákat. Ha neked így megy, lehet, hogy pont a kemény szavak tudják nálad újraébreszteni az eredeti energiákat a testedben.
De elérkezik egy pillanat, amikor azt mondod: „Tudod mit? Itt vagyok ezen a sokszor őrült bolygón, ahol mindenféle dolgok történnek. A lélek azt mondja nekem, amit a magasabb énemen keresztül értek is, hogy itt kell legyek, át kell éljem mindezt és mindannyiunknak át kell élnünk mindezt.”
Azért, hogy megengedd, hogy az emberi részed végre kedves legyen veled.
Azt fontos megértenünk, hogy a jelenlegi létezésünk az ember és a lélek kombinációja. Lesznek pillanatok, amikor visszahullasz az emberi sztoridba és visszatekintesz az emberiség történetén át. Nem azért, mert ellenállnál vagy gyógyulnál – amire néhányan szeretnek gondolni -, hanem mert mindannyian azért jöttünk a Földre, hogy emberek legyünk. Hogy legyen földi tapasztalásunk emberi lényként. És ahogy haladunk előre, közben feltakarítunk magunk után. A visszatekintés a folyamat része. Épp úgy, mint amikor kiköltözöl egy lakásból és vissza kell menjél kitakarítani magad után. Ez ugyanaz a folyamat.
Használd bátran ezt a gondolatmenetet, ha azon veszed észre magad, hogy ítélkezel. Minden hónapban beszélek erről az ítélkezésről, ami engem is meglep, de értem, hogy azért kerül ez mindig szóba, mert sokaknál bukkan ez fel erőteljesen.
Az sem segít, ha megpróbálod mentálisan kibogozni az összezavarodottságodat. Mert amerre tartunk, ott nem ugyanazok a paraméterek, nem ugyanazok a struktúrák érvényesek, mint amiken végigmentünk az elmúlt 10-20 évben. Tehát ha megpróbálod fürkészni a jövőt az elme segítségével, akkor igencsak korlátolt képet fogsz kapni arról, milyen lehet az. Ha viszont visszatérsz a szívedbe, visszatérsz a lelkedhez, visszatérsz a testedbe, képes leszel megérezni a kitágulást. Ez a módja, hogy beleérezzünk a jövőbe.
Érdekes, hogy a mostani nagy káosz ellenére is hatalmas, hatalmas bőségenergia érhető el a bolygón, ami segít katalizálni a kinyílásunkat, nagyobb hatásfokkal, mint valaha.
Tradicionálisan az emberek mindig szerették volna az energiáikat a cselekvésbe helyezni. Így tanítottak bennünket és azt mondták, az energia így képes áramolni. Van valami nagyon más a létezésben (egy pillanatra megáll és a kamerába néz). Ez létezés volt (nevet) és most pedig visszatérek a cselekvéshez.
Van valami abban, ahogy az emberek a világ eseményei felé kifejezik a haragjukat. „Nem ezt érdemeljük, hogy merészelik?” Ez nem fogja segíteni az úgynevezett „jóért való küzdelmet”.
Azok, akik tudatosan használják a haragjukat mindazzal a kegyetlenséggel szemben, amit a világban látnak és fel is emelik a hangjukat ellene – nos ez remek dolog. Azonban amikor csak ujjal mutogatsz valakikre, az csak téged tesz majd szomorúvá.
Ezzel a haraggal kapcsolatosan azt a részed kell észrevedd, amelyik nem volt képes túllépni, túltágulni azon a leckén, amin átmentél.
Mindannyiunk életében akadtak olyan dolgok, amik elképesztően fájdalmasak és nehezek voltak. Ám mégis itt vagyunk, élünk, de nem tudjuk, hogy meddig. Bármelyikünk, bármely pillanatban meghalhat – Puff! – és kész. Azért beszélek erről ilyen sokat, mert megkértek, hogy erről sokat beszéljek. Arra jöttem rá, hogy ez a téma jó ébresztő.
Ha kezded megérteni, hogy az élet egy pillanatról pillanatra történő ajándék, az segíthet abban, hogy leválaszd magad a különféle címkéidről, ragaszkodásaidról – amikről azt tanították, hogy az életünk részei kell legyenek, ezeknek kell történniük. Az élet vaktában lövöldözés. Lehet, hogy felbosszant néhányatokat, hogy ezt mondtam. Értem én, hogy azt hiszitek, hogy képesek vagyunk irányítani az életünk folyását és én is ezt hiszem. De ezen az irányításon belül létezik egyfajta véletlenszerűség és spirituális szimmetria az életünkben, ami felette áll minden emberi egóvágynak vagy hitrendszernek arról, hogy mit tudunk megtenni és mit nem.
Végül pár gondolat, azoknak, akik ezt mondják: „Ez a spirituális gondolat az életről jól hangzik, de nem önző dolog ez, miközben itt ez a kavarodás, amit meg kéne állítsunk? A világ pusztulásra van ítélve, stb.” Azok a dolgok, amiket most a világban láttok, már hosszú-hosszú-hosszú évek óta zajlanak. Annyi a különbség, hogy most egy olyan időszakban vagyunk, amikor ezekre jobban fény derül, jobban észrevehetőek.
Ha olyasvalamivel találkozol, ami nem tetszik, és ha ez megmozgat téged, akkor az remek – kezdj cselekvésbe azon a területen. Ugyanakkor értsd meg, hogy nem vagyunk képesek ezt kontrollálni, nem kell magunkat hibásnak érezni miatta. Bármely ilyen alacsony energiás dolog (harag, elkeseredettség, frusztráció) arra való használata, hogy a változás hangja legyél nem fog segíteni neked, hogy a megvívd a jóért való harcod. Ezt azoknak mondom, akiket én szabadságharcosoknak nevezek, akik olyan dolgok miatt harcolnak, ami globálisan és ökológiailag zajlik a világban.
Azonban az energetika valós. Ahogy számomra is nehéz lenne az, hogy a kamera mögötti tíz dühös ember jelenlétében befelé és felétek is figyeljek és az ő energiájukat ne érezzem – ez épp így működik az életben is. Itt válik fontossá a saját határaitok meghúzása.
Sok pozitív energiát generálhatsz. Ugyanakkor a pozitív energia felerősíti a sötétebb és sűrűbb energiákat is és emelkedésre készteti azokat. Ezért van az, hogy sokan ellenállnak neked, ha túl sok vagy nekik, ha túlságosan nyitott szívűen viselkedsz velük. Ilyenkor ne legyél rájuk dühös, hiszen ők őszinték veled. Azt üzenik neked a cselekedeteiken keresztül: „Én most nem vagyok erre képes. Nem elég erős még a saját hátterem ahhoz, hogy ha te elmész, akkor is fenn tudjam tartani ezt a kinyílást. Ezért inkább ellöklek magamtól, és egy darabig még így teszek.” Bízz ebben és bízz bennük, hogy ismerik a jelenlegi határaikat.
Mindannyian a saját tapasztalásainkat éljük, ám a Z-k mindig megemlítik a saját evolúciós spirálunk tökéletességét. Amikor megszabadulsz a sűrűségtől, az ítélkezéstől, amit magadban hordozol, azáltal, hogy egyensúlyban tartod a tested, amennyire csak tudod, bárhogy is sikerül éppen. Ha kitisztítod magadból a régi érzelmi/mentális problémákat, amik kísértenek téged, akkor ellazulsz és kinyílsz. Tréningeld magad arra, hogy ne fordíts túl nagy figyelmet az elme csacsogásának, ne a korlátolt gondolatmintáira fókuszálj. Ezzel elkezded fellazítani az abba való kapaszkodását, hogy neked milyen utat is kéne bejárni a jövőben. Ekkor más energiamezőben találod már magad, más evolúciós spirálon. Már nem leszel fej nélküli csirke, aki vakon rohangászik az elme összevisszaságát követve.
Időbe telik ebbe a térbe kerülni és nagyon magányos helynek érződik, főleg, ha mások nem érkeznek ide. Ezért olyan fontos, hogy tudd és válaszd meg, hogy hová tartasz. Válassz és ellenőrizd magad újra és újra: Hogy érzem magam? Ki vagyok most?
Például, ha most az előrejelzés átadása közben én ellenőrzöm magam és úgy érezném, hogy borzasztóan érzem magam közben, akkor valószínűleg odasétálnék a kamerához és lekapcsolnám, azt mondva: nem folytatom ezt tovább. Persze ez a mostani pillanatra nem igaz. Ha így lenne, akkor ezt az új utat kéne kövessem, ebben kéne bízzak, anélkül, hogy tudnám mit tartogat számomra a jövő.
Amikor ilyen mértékben át tudod adni magad a folyamatoknak, akkor nem csak a saját élettapasztalatod kezd érvényre jutni, hanem ez az energiarendszer (a testére mutatva) – ami olyan természetes intelligenciával rendelkezik, amely felülmúlja elménk intelligenciáját – odavezet minket, ahol szétoszthatja az energiánkat. Ahol ennek átadásával egyidejűleg felcseréli ezt az energiát a számunkra megfelelő helyen olyanra, ami képes felemelni a világot és a bolygó rezgését.
Ez persze nem mindig könnyű és lesznek napok, amikor nem érzitek magatokat emelkedettnek. Ám ez a legvalóságosabb és legvalószínűbb magasság, ami most elérhető.
Kívül azért omladozik minden, hogy rávegyen bennünket arra, hogy a bensőnkhöz kezdjünk igazodni. Sokan észre fogjátok venni, hogy miután hozzá tudtátok magatokat igazítani a bensőtökhöz, a külvilág áramlóvá válik.
Ez minden erre a hónapra. Augusztusban szünetet fogok tartani, adok magamnak egy kis pihenőidőt, utazgatni is fogok. Ezért aztán szeptemberben jelentkezem majd újabb előrejelzéssel.
Legyen szép nyaratok! Vigyázzatok magatokra.
Sok szeretettel:
Lee
Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/07/july-energy-forecast-who-are-you-now.html
Hason fekszem a napozóágyon, a még vizes hajam a szemembe lóg, a nap forrón szárítja a bőröm.
Hivatásos Múzsa 