Novemberi nehéz ajándékok

Ez az időszak olyan, mint egy hangerősítő. Felhangosítja a legalapvetőbb, zsigeri félelmeinket, elakadásainkat. Direkt nem úgy fogalmazok, hogy nagyító, mert nem nagyítja fel, de nagyon is észrevehetővé, kézzelfoghatóvá válnak számunkra a mélyben meghúzódó karakterisztikus beakadások. Az egó számára ez elég kemény helyzetet hozhat létre, mert az egó nem szeret szembesülni ezekkel az érzelmekkel, ezekkel a “gyengeségekkel”. Ellenáll, letagad, harcol önmagával és másokkal is, akik az érzékeny pontok megjelenésében érintettek.

speaker1
Mit jelent mindez? Például az életedet végigkíséri egy olyan alapmondat, hitrendszer, ami azt mondatja veled: “Egyedül vagyok, nem számíthatok senkire.” vagy “Engem nem ért meg senki.” vagy “Nem látják az értékeimet.” Ezek a gyökérmondatok erősek, meghatározóak. Önbeteljesítőek is tudnak lenni, ha azonosulunk velük. Ilyenkor nem csak egyetértesz a mondatoddal, de keresel és találsz is rá bizonyítékokat, sőt meg is véded ezt a mondatot – mert úgy érzed a lényed része. Tehát vitatkozol, harcolsz a saját nyomorúságodért, azért a rossz érzésért, amit ezzel a mondattal való azonosulás okoz a számodra. Ez egy téves azonosulás. Mindig is az volt. Az egód túlélési módjainak egyike és ugyanakkor egy olyan élettéma, amin ha átdolgozod, átégeted magad, akkor nagyon sokat tud adni a számodra. Részben ezért is harcolunk érte, mert minden ilyen csomag ajándékot rejt, ha hajlandóak vagyunk azt kibontani.

Most pedig a felhangosítással nagy segítséget kapunk, hogy ha még nem láttuk, most észrevegyük ezt és kezdjük el kicsomagolni. A szembesülés nem egy kellemes dolog. Ám enélkül nincs ajándék sem. A végcél pedig az, hogy a nagy év végi felzárkóztatás után (ami hónapok óta zajlik) már a kibontott ajándékoddal tudj átlépni az új évbe (január vége, február). Most egy nagy visszatekintésben vagyunk, mert egy energetikai ciklus végéhez értünk.

Én azt vettem észre, hogy a múltam felélénkült. Vagyis régi-régi ismerősök találtak rám, akikkel ezer éve nem beszéltünk és most aktív kommunikációba kerültünk, mintha csak egy félbehagyott mondatot folytatnánk. Az is feltűnt, hogy régen megválaszolt kérdések merültek fel újra bennem, régen használt módszerek kerültek újra előtérbe. Szembesültem nem is egyszer az én saját gyökérmondatommal.

Mindez azért történik, hogy tisztán lássuk mi az, amire még szükségünk van, mihez ragaszkodunk még, mit sikerült elengedni. Felbukkanhatnak régi munkák, régi szenvedélyek.
Mondjuk sok évvel ezelőtt zöldségesként dolgoztál örömmel, de már legalább 10 éve váltottál és most kozmetikus vagy. Az elmúlt években szinte eszedbe sem jutott a zöldséges életed, mert máshol volt a fókuszod. Most azonban visszaköszönhet valamilyen formában a zöldséges munka, lehetőséged adva neked, hogy a jelenlegi, tíz évvel tapasztaltabb nézőpontodból újra ránézz. Felismerd annak a korszakodnak az ajándékait, beleérezhess, hogy most érzel-e még vonzódást iránta, volna-e kedved visszatérni hozzá és a jelenlegi élettapasztalatoddal újra ebben a szakmában dolgozni. Meglehet, hogy lelkesen térnél vissza, mert most másként adna neked örömet, mint korábban.
Az is lehet, hogy érzed, már mindent megkaptál ettől a munkától és így teljes nyugalommal hagyod magad mögött, nagyobb bizonyossággal. Ez ugyanígy megjelenhet párkapcsolati szinten is vagy más, számodra fontos területen.

Plusz segítségként mindehhez hónap közepétől megkapjuk a Metrográd (saját szóalkotás a retrográd Merkúrra 🙂 ) támogató erőit is.
A Metrográd időszaktól óvatosságra szoktak inteni, mert ilyenkor megnő a félreértések száma, az egymás mellett elbeszélés, a hibázás, hibáztatás. Van, amikor igen, de nem mindig. Ám azt ritkán hangsúlyozzák, hogy a Metrográd időszak valójában nagyobb tudatosságra “kényszerít” minket.

Szabad kommunikálni – csak figyelj oda jobban mit és hogyan mondasz – legyél tudatosabb.
Szabad szerződéseket kötni – csak olvasd el az apróbetűs részt, hogy minden részlettel tisztában legyél, tájékozódj – legyél tudatosabb.
Ha elromlik valami, hibák csúsznak be, jó időszak arra, hogy rendbehozzuk, ami javítást igényel, legyen az tárgy vagy módszer vagy kapcsolat – legyél tudatosabb.

A nehézségeivel együtt ez egy igazán remek hónap arra, hogy befelé figyeljünk, ne a külvilág legyen az irányadó. Remek időszak arra, hogy meglássuk a saját mozgatórugóinkat, felfedezzük a Miértjeinket, megtapasztaljuk önmagunkat közelebbről, intimebb, bensőségesebb módon.

Természetesen ezeket bármikor megtehetjük, novemberben pusztán extra rásegítést kapunk, ami ezeket a folyamatokat jobban támogatja. Mondhatjuk úgy is, hogy ha szeretnénk befelé figyelni, tudatosabbá válni, akkor ebben az időszakban erre nem is kis hátszelet kapunk, amit néha hurrikánnak élünk meg.

Vegyünk egy mély, nyugodt levegőt és lovagoljuk meg ezt az energiát. Mert most ez a támogatott folyamat, ez a természetes hullám. Falakba akkor ütközöl, ha evvel egészen ellentétes hullámot akarsz meglovagolni vagy egyáltalán nem akarnál tudomást venni arról, ami most az orrod elé kerül. Például kapkodva akarnál beleugrani egy új vállalkozásba, anélkül, hogy a saját, mély mozgatórugóidat feltárnád. Vagy mindenáron ragaszkodnál a saját nézőpontodhoz egy beszélgetésben, ami azt eredményezi, hogy a másik felet nem hallod meg, így fontos információkról lemaradhatsz.
Ezt a hullámot úgy tudod jól meglovagolni, hogy mindig egy nyugodt lélegzetvétellel kezdesz bele a dolgodba, hogy a középpontodból indulhass. Emlékezteted magad arra, hogy maradj nyitott és figyelj a részletekre is, figyelj a saját belső érzeteidre.

Amikor valamivel kapcsolatosan rossz érzéseid támadnak, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az a dolog rossz. Főleg ebben az időszakban (miután a befelé figyelés a természetes hullámerő) azt is jelezheti ez az érzés a számodra, hogy itt van benned egy félelem, aggodalom, feszültség. Tehát van feltárnivaló, ide irányítsd a lámpád fényét, hogy ránézhess. Ezért is nem ajánlott elhamarkodottan, gyorsan dönteni ebben az időszakban, mert a belső érzések máshová, mélyebbre mutathatnak, mint megszoktad.

Nem kell megijedni ettől az időszaktól. Csak legyél hajlandó felvenni a felfedező-sapkád, aludj egyet a fontos döntésekre és legyél nyitott a bensődből érkező üzenetekre, jelzésekre. És tudd, hogy az első benyomás most még csak a felszín, most mélyebbre kell nézni.

Ahogy spirálisan haladunk az életünkben előre, ilyenkor úgy tűnhet, hogy visszafelé haladunk, lelassulunk. A hátranézés nem egyenlő a hátrafelé haladással. Ez a visszatekintés az, ami előtérbe hozza a múltat, hogy egy új szinten élhessük meg. Rávilágít arra, hogy honnan jöttünk, milyen döntések vezettek el bennünket a jelenünkbe. Megvilágítja az eddig megtett utunkat. Ezzel megerősítve minket a döntéseinkben, illetve támpontokat adva ahhoz, hogy milyen döntéseket akarunk meghozni a továbbiakban. Reflexió, önreflexió, visszatekintés, újraértelmezés, újra-megértés, újratervezés.

Élj vele! Használd ki! Bontsd ki az ajándékod!

Tamás Kriszti Tara
2018.11.01.

A megértésben, feldolgozásban, irányváltásban tud segíteni neked a múzsabeszélgetés, az egyéni konzultáció. Gyere, szabad segítséget kérned. ❤ Tara
Időpontegyeztetés: hivatasosmuzsa@gmail.com

— Gyakorlat teszi a Mestert – önismeret és spiritualitás a mindennapokban
új fb csoport: https://www.facebook.com/groups/1794198097363756/

 

Váratlan ajándék

peaceful

Valami változik.
Napok óta oldódnak az eddig felhalmozott feszültségek folyamatosan. Mintha a víztározónál kinyitották volna a gátat,
de a víz nem erővel tör előre, hanem nagyon finoman
egyszerűen csak elindul. Lassan, de határozottan.

Én napok óta egyfajta áldott nyugalomban vagyok. Békés vagyok és a belső mosolyom erős. Azzal együtt érzem mindezt, hogy érzek fizikai fájdalmat, kaptam olyan információt, ami nem töltött el örömmel, tennivaló is akad bőven, némileg kialvatlan is vagyok.
De a belső béke akkora erővel van jelen, hogy minden más elhalványul mellette.
Az az érzés, amikor NEM HIÁNYZIK SEMMI.
Magamhoz ölelem ezt az érzést, ezeket a pillanatokat, amikor ennyire nyilvánvalóan érzem, hogy MINDEN RENDBEN VAN, hogy TELJES VAGYOK. Mint születés előtt lenni.

Látom, hogy ez az energia megjelenik másokban is, különféle formákban. Csökkennek az ellenállások, csökkennek a fájdalmak, könnyebbek a kinyílások és befogadások. Békésebbek a családi kapcsolatok, könnyebb magunkat megadni annak, ami van.
Átléptünk egy küszöbön, kaptunk egy extra, nem várt ajándékot. Mint egy energiával és szeretettel töltött hátizsák – ezzel megyünk tovább az év végi teendőinket intézve.
Korai karácsony. ❤

Tara
2017.11.24.

 

Tara: A hegedűs

hegedu

Ma reggel adtam párszáz forintot egy hegedűsnek a nyugati aluljáróban.
Pár hete vettem észre, hogy reggelenként ott van ez az idősebb férfi, és hegedül. Nem volt tökéletes a játéka, de azt éreztem, hogy ez az ő maximuma és azt bizony ő beleteszi a játékába. A nyugatiban reggel a ziziség mindig maximumom van, ahogy a sok ember stresszesen szaladgál. Zaj, feszültség a levegőben. Ez az ember pedig végtelen békét árasztott magából a zenéjével. Nem tudtam nem észrevenni. Pár napig ott volt és mindig hálás voltam neki, hogy ott van. Hogy szebbé teszi ezeket a reggeleket bárkinek, aki arra jár, még ha nem is tudnak róla, hogy kapnak egy ajándékot, amit magukkal vihetnek aznapra.

Szerettem volna neki írni egy levelet. Megírni benne ezt, hogy mennyire fontos a jelenléte és folytassa tovább. Végül csak fejben írtam meg a levelet. Részletesen, hosszan, de csak fejben. Néha-néha előkerült egy-egy napra, de nem minden nap. Ezen a héten hallottam játszani megint és örültem neki.

Ma reggel elég üres volt az aluljáró, talán sokan kocsiba ültek az eső miatt. Hallottam játszani újra és azt gondoltam most odamegyek. Elővettem a pénzt, odasétáltam hozzá és betettem a hegedűtokjába. Ahogy felálltam, ránéztem és rámosolyogtam, ő pedig visszamosolygott.

És akkor bumm, elkaptak az érzelmek, de nagyon! Olyan volt, mintha a hét éve meghalt apukám mosolygott volna rám, szélesen, nagy örömmel.
Persze a hegedűs egyáltalán nem hasonlított apura, hacsak a kora szerint nem. De valahogy mégis őt éreztem. Nem álltam ott sokat, csak mosolyt váltottunk és én már indultam is tovább. De a metrón halkan, magamban, négy zsepit telesírtam az úton.
Nem szomorú könnyek, nem fájdalmas könnyek, nem is igazán örömkönnyek voltak. Nem tudom milyen könnyek: Érzelemkönnyek. Totális, szétáradó, minden érzelmet magukba foglaló könnyek. Szerettem őket.
Még most is velem vannak. Jó érzés ekkorát érezni! Hálás vagyok az egészért!

Tara