2013. március 6.
Kinyílás a multidimenzionalitásodra
Üdv mindenkinek a márciusi energia-előrejelzéssel.
Reggel 8 óra van itt Coloradóban, ahol van egy kis havunk, madarak énekelnek, akik nagyon-nagyon boldogok, hogy ébren vannak (madárdal hallatszik a háttérben). Az “ébrenlét” a kulcsszó ebben a hónapban. Mennyire érzed magad felébredve mostanság?
Néhányan úgy érzitek, mintha egy bokron keresztül vonszolnának hátrafelé benneteket (ahogy mi Angliában mondjuk), mások pedig nagyon is élőnek érzik magukat. Ez az energiatánc már évek óta zajlik, évek óta beszélek róla, ahogy sokan mások is.
Néhány tünet, amit mostanában érezhettek:
– hiperaktivitás
– felfokozott érzelmek és/vagy idegrendszer
– olyan érzés, mintha olyan sok minden történne egyszerre, hogy beleőrülsz
Ez egy nagyszerű ajándék, ha megőrülsz – én szeretek megőrülni (mosolyog).
De mivel most beszélgetünk, használnunk kell az elménket, hogy hozzáférjünk a szavakhoz, amiket használni szeretnénk.
Így nőttünk fel. Így tettünk eddig, így tanítottak bennünket, különösen a nyugati társadalmakban. Arra tanítottak, hogy az elmén keresztül férjünk hozzá minél több információhoz.
Nem mintha nem lennének fizikai vagy érzéki örömök a Földön, mert vannak és mi mind tapasztaltuk már ezeket. De az interakcióink nagy része, az intimitás, az összekapcsolódás, a megértés – legalábbis a nyugati társadalmakban az oktatás ezt hangsúlyozza – az elméhez kapcsolódik.
Tehát a szavakat, a tanításokat az elméden keresztül értelmezed és ez a testen keresztül szűrődik át. Attól függően, hogy az elme mennyire tisztán értelmezte a szavakat, olyan gyorsan vagy lassan szűrődik át az információ a testen.
A gyors szűrés az, amit manapság leginkább tapasztalunk.
Igen, néhányan tudatosan meditálnak, mások tudatosan igyekeznek egészségesebben étkezni, megint mások többet sportolnak. Néhányan időnként megállnak, hogy ránézzenek a múltjukban lévő dolgokra, amik újra és újra felbukkannak, kísértenek. Mások esetleg ezt álmukban teszik, felhasználva az álmokat, hogy tudatosan hozzanak létre változást, megoldásokat.
De függetlenül attól, hogy milyen utat választasz, mire fókuszálsz, mi mindannyian részesei vagyunk, megadjuk magunkat ennek a szűrő és felfelé ívelő folyamatnak.
Válaszolunk, reagálunk azokra az energiahullámokra, amik most áthaladnak a Földön, a bolygónkon. Ezek univerzális energiahullámok, amiknek a befogadó végén vagyunk, a vihar szemében. Ezeknek az energiahullámoknak megvan a maguk útja és ennek melléktermékeként nagyobb érzelmi és pszichológiai intenzitást élünk át, mint korábban bármikor.
Amikor ezeket az energia-előrejelzéseket készítem, gyakran érzem úgy, mintha egy megakadt lemez lennék, mert rengeteg olyan része van ennek a változásnak, amit folyamatosan ismételnem kell újra és újra. Ez azért van, mert a tünetek ciklusokban ismétlődnek.
Amit észre kéne venned az az, hogy változnod kellene a tünetek megélésén keresztül.
Ha úgy érzed, hogy már hosszú ideje elakadtál, akkor valószínűleg tényleg elakadtál. A kérdés az, hogy mit csinálsz ebben az elakadt helyzetben? Tudom, hogy igen sokan az elakadás miatt egyből önmagatokat kezdenétek hibáztatni és azt kérdezni, mi lehet a baj?
Próbáljatok erre úgy tekinteni, hogy ez a régi gondolkodásmód. Ha egy spirituális tanító vagy bárki azt próbálja neked mondani, hogy tévedsz, hogy elakadtál, hogy ellenállsz, akkor ismerd fel, hogy ez a régi szöveg. Ha azonban számodra jó érzés, hogy valaki ezeket mondja neked és ezáltal tovább tudsz lépni valamilyen irányba, akkor remek, használd ezt.
De általában mindez összenyom bennünket. Összenyomja a lehetséges kitágulásunkat. Gyakran azért hallgatunk ezekre az ítélkezésekre, mert korábban volt valami az életünkben, ami arra tanított, hogy ez a sémánk – az energiamintázatunk arra, hogyan nyomjuk össze magunkat. Mert lehúzott minket az, hogy féltünk attól, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ezért minden alkalommal, amikor valami negatívum irányult felénk másoktól, összehúztuk magunkat.
Az ébredés tehát egy ‘cselekvés’ mindazok számára, akik épp ezen a fázison haladunk keresztül – az ébredés cselekedete. Megengedni magadnak azt, hogy megérkezhessen hozzád, a korábbi mintáidhoz, megszokásaidhoz a felébredés. Ebben a kérdésfeltevés segíthet: “Mindig ilyen bántó vagyok önmagammal, amikor ez történik?” vagy “Mindig összeomlok azután, hogy valami jó történt velem?” Kérdőjelezd meg a megszokott reakcióidat és legyél éber a válaszaidra. Mert minden minta megváltoztatható.
Ez nem arról szól, hogy erőltetned kéne a változást vagy büntetni, bántani magad azért, mert esetleg nem változol olyan ütemben, ahogy szeretnél. Ez mindössze a változás lehetőségének megengedése. Nem hagyni a fejedben lévő hangnak, hogy megmondja neked, hogy mi történik vagy mi nem történik. Mert ez a hang a fejedben nagyon kicsi, nagyon-nagyon kicsi.
Emberként az energiamezőnk széles és magas. Most épp fizikai formában látsz engem (a videón), de a fizikai testem körül felfelé és lefelé is kiterjedek. Szélesen és magasan.
Az a részünk, ami az elme, az viszont erősen lokalizált. Főleg, amikor szavakkal dolgozol, akkor a szavakat önmagad egy nagyon kis területén dolgozod fel.
Ezért éreztétek sokan, hogy már nem tudtok úgy az elmétekben lenni, mint korábban. Ez persze nagyszerű dolog (hacsak nem szeretnél kifejezetten elmebeli dolgokkal foglalkozni).
Azért hagyják hátra sokan az elméjüket, mert jelenleg nagyon felfokozott ott az állapot. Emberekként kinyílunk a multidimenzionalitásra és így az elménk most folyton akörül forog, hogy mi is történik velünk. Igyekszik igen gyorsan megérteni, szűrni, rendszerezni mindazt, ami bennünk és velünk történik.
Például 10 évvel ezelőtt talán egy, vagy két hétbe is beletelt volna, hogy megoldj magadban egy olyan témát, amin keresztülmentél már. Most viszont egy ilyen esetet reggeli előtt le tudsz zárni magadban. Aztán reggeli után újabb dolgok felé veszed az irányt.
Mostanában megnehezedett számunkra, hogy nyomon kövessük milyen sebességgel is halad az életünk, mert az élettel együtt mozdulunk és a változások így fokozatosan bekövetkeznek az életünkben. Ha megkérdezed magadtól, hogy “Tényleg gyorsabban haladok, mint 3 vagy 5 éve?” Az a helyzet, hogy igen. És közben szinte hallom azokat, akik ezt kétségbe vonják – azok, akik most épp egy elakadást élnek meg – ez persze érthető.
Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy engedjétek meg magatoknak, hogy elengedjétek az elakadást. És mindehhez csak annyit kell tennetek, hogy ezt mondjátok: “Megengedem magamnak, hogy ezt elengedjem.”
A fizikai betegségek kissé különböznek az érzelmi vagy pszichológiai elakadásoktól. Ugyan nem állandó, de lassabb folyamat. A test általában is lassabb, mint az energiameződ, a gondolataid, az érzelmeid. És amint valami beágyazódott a testbe, időbe telik, mire a gyógyulási folyamat végbemegy.
Tehát ha fizikailag épp beteg vagy, ne hibáztasd magad miatta, ne gondold azt, hogy ez hiba vagy kudarc lenne. Most éppen ezt választottad, hogy megtapasztalod az élet egy nagyobb képeként – a lélek perspektívájában.
Persze a pici részletekben az emberi részünk megfeledkezik a lélekről és a fejlődés útjáról, amin át megtapasztaljuk a fájdalmat, szégyent, bűntudatot, ítélkezést – mindenféle negatív érzelmet és gondolatot önmagunkon áteresztve.
És minden sűrűbb energia feldolgozásra, befogadásra kerül.
Például az újszülöttek, akik épp megérkeznek a világunkba, már rendelkeznek lelki múlttal, lelki úttal. Ám ezen a kezdeti ponton az anyjuk érzelmein kívül (a testen, amin keresztül megérkeztek) még nemigen dolgoznak fel más érzelmet. Ez már önmagában is sok lehet. A lényeg itt az, hogy tudunk visszafelé haladni onnan, hogy mit dolgoztunk fel magunkban, mit fogadtunk be, mivé váltunk. Ez mind elengedhető, amint beazonosítottad azokat a korlátokat, amiket tapasztalsz.
A feltétel azonban: ha azon kapod magad, hogy ezt mondod: “Szeretnék mindent megváltoztatni az életemben, szeretném magamat megváltoztatni.” – ebben az esetben a kérdés, amit fel kell tenned magadnak így hangzik: Miért?
Mert hát mi a baj veled? Egy gyönyörű emberi lény vagy, aki igyekszik a tőle telhető legjobbat tenni minden egyes nap az adott helyzetekben. Miközben a környezetednek annyit adsz magadból, amennyit csak tudsz; hálás vagy a meglévő kapcsolataidért és azért, hogy élsz – ezen a gyönyörű, néha őrült bolygón.
Legyél kedves magadhoz!
Emlékezz, hogy minden módszer, ami hatással van ránk (internet, média, bármi információ) szavakat használ az energia továbbítására. Most jött el az ideje, hogy eldöntsd a magad számára, hogy a különböző információk mit mondanak/jelentenek a te számodra.
Mit fogadsz be és az milyen érzést kelt benned?
Például rá lehet húzni egy negatív álláspontot a világban zajló eseményekre. Most nem szerencsétlenségekről vagy tragédiákról beszélek. Inkább olyasmikről, amik kétértelműek, amik nem egészen azok, amiknek látszanak vagy ahogy előadják őket.
Mindig történik ilyesmi. Mind egyének vagyunk és mindannyiunknak megvannak a magunk személyes szűrői. Ez az a pont, ahová vissza kell térned, vissza a középpontodba, vissza a testedbe és feltenni magadnak a kérdést: Igaz az, amit érzek?
Közös tapasztaláson megyünk keresztül és ahogy ébredünk fel, megtanuljuk, hogy osszunk meg többet, adjunk többet, legyünk jobban részesei az élet fogaskerekének (vagyis ne egoista különállóként működjünk). És belül, a személyes energiaterünkön belül, a saját testünkön belül, bíznunk kell abban, hogy különbséget tudunk tenni, hogy mi a jó és megfelelő számunkra az adott pillanatban.
Minél előbb tudunk ebben bízni, annál inkább nő a bizalmunk “Oké, ma csináltam valami olyasmit, amiben még fejlődhetnék.” vagy “Jó lett volna, ha ma meglett volna bennem az a tisztánlátás, ami a múltkor megvolt. Így a mai nehéz helyzetben jobban dönthettem volna.”
Újra mondom, teljesen rendben van, hogy így tekintesz a dolgokra. Ne bántsd magad, ne ítélkezz keményen önmagad felett. Mert az ítélkezés összenyom és kicsivé tesz.
Ha egyszerűen csak megtanulsz bízni abban, ami történik az életedben, akkor természetes módon fogsz végighaladni a saját fejlődési spirálodon és folyamatosan tudsz tágulni.
Ez persze macerás lehet néha, mert azt is jelenti, hogy amiért korábban elítélted magad, most az a kérés, hogy ne tedd. Sokunk számára ez a legutolsó dolog közvetlenül az adott dolog elengedése előtt.
Történt pár dolog az életemben, amiért a húszas éveim alatt keményen bíráltam volna önmagam. A harmincas éveimre azonban megtanultam bízni mindabban, amit tapasztalok. Ez a vezettetés megadatott nekem és érdekes látni azt, hogy ennek a békének a segítségével mennyire felgyorsult számomra az a folyamat, hogy megengedem magamnak, hogy még békésebb legyek, tekintet nélkül arra, hogy éppen mi zajlik körülöttem.
Ez nem azt jelenti, hogy immunis lennél az érzelmekre és azt sem jelenti, hogy immunis lennél arra, hogy együtt érezz valakivel vagy a körülötted lévő helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a testedben egy nagyobb tér keletkezett, mert olyan sok mindent kipucoltál magadból a régi magadba fogadott befolyásokból, amikkel etettek, amikben hittél, de igazából sosem voltak igazán a sajátjaid.
Szánjunk rá közösen egy pillanatot, hogy megkeresd magadban ezt a teret.
Tedd az egyik kezed a szívcsakrádra (a mellkasod közepére). A másik kezed pedig helyezd finoman a hasadra.
Csak lélegezz, lélegezz a hasadba. Érezd a légzésed, ahogy beáramlik és kiáramlik a törzsedből, a te saját testedből.
Ha pedig elfeledkeztél a testedről, miközben nézted a videót vagy olvastad ezt a szöveget, akkor csak észrevételezd ezt a tényt. Az elmédben követted a szavaimat, figyelted a saját reakcióidat és gondolataidat a szavaimra. Vedd észre, hogy mindeközben hogyan felejtkeztél el erről a gyönyörű törzsről, ami a fejed alatt található.
Jön velünk mindenhová. A testünk mindig velünk van. És igaz az is, hogy amikor az elmédben vagy a magasabb tudatállapotaidban időzöl, hajlamos vagy elfeledkezni a testedről.
Van azonban egy tökéletes találkozási pont a test és a tudat között, egy híd. Ezért csinálunk ilyen gyakorlatokat, mint ez. Ezért sportolunk és törődünk a testünkkel. A híd az a pont, ahol megtalálod a szellemet és az embert összekapcsoló közös területet. És ebből a pontból kiindulva valóban képes vagy megteremteni mindazt, amiért megszülettél.
Csak lélegezz, vissza a testbe.
Érezd, hogy a saját kezeid szeretetet küldenek a testedbe. Bármikor megcsinálhatjuk ezt, mégis elfeledkezünk róla.
Ezt is mondhatod magadban: “Szeretem magam, szeretem ezt a világot.”
Ha nehéz ezt mondanod, semmi baj. Kimondhatod magadban ennek ellenére is és ez megmozgat majd benned valamit. Ha úgy érzed, hogy mégsem akarod kimondani, akkor ne tedd.
Ne tedd csak azért, mert én most ezt javasoltam, ne tedd meg, ha nem jó érzés a számodra.
Ez a másik téma, amiről ma már szó esett. Vannak rajtam kívül is sokan, akik információkat adnak a számodra. Mit érzel mindezzel kapcsolatosan?
Ez az igazán fontos. Mert mindig lesznek olyan dolgok, amik tökéletesek lesznek a számodra és lesznek olyanok is, amik nem neked szólnak.
És ahelyett, hogy vitába szállnál velük, kételkednél abban, amit hallasz, vagy meg akarnád változtatni a másik személyt és az ő látásmódját/információját, egyszerűen csak továbbléphetsz, ezáltal áramolva hagyva a saját harmóniádat.
Ezért van az, hogy a viták általában károsan hatnak az áramlásodra. Ez alól kivételt képeznek azok a viták, amikben kitisztázhatod a nehézségeket (pld. párkapcsolatban) vagy a vitapartnered így ad számodra lehetőséget arra, hogy elengedj egy elnyomott régi érzelmet. Ám ezek még apró lépések az úton, nem a felébredett kapcsolatok jellemzői.
Sokan észrevehettétek, hogy a bensőtökben zajló viták felgyorsultak az utóbbi időben. Néha, mintha őrültekháza tombolna az elmében – túl sok hang és vélemény van jelen. Ez azért van, mert nagyon sok aspektus és hang mutatkozik meg a számotokra, ami remek dolog – megfigyelhetitek őket, láthatjátok, hogy mennyire zajos az elme, miközben zajlik az elengedési folyamat.
Márciusban folyamatosan lassuljatok le, lassítsátok le az életeteket. Folyamatosan haladjatok olyan lassan, ahogy csak bírtok.
Ha ez a javaslat félelmet ébresztett benned, vedd észre, hogy az adrenalin és a félelem irányítja a sebességed egy részét. Lecsitíthatod, lenyugtathatod a félelmet/adrenalint, így elveszíti erejét.
Ha a javaslatom örömmel tölt el, remek – lassíts tovább.
Olyan sok minden mozog most nagy sebességgel, hogy ha ebbe beleakadsz, elveszítheted a lábad alól a talajt. A március főleg erről fog szólni – stabilizálni és földelni magad azért, hogy teremthess.
Az ösztönöm azt súgja, hogy március második fele olyan intenzív lesz, amilyet nem tapasztaltunk az elmúlt pár hétben és a világunk külsőségei (formaságok) lesznek ennek az intenzitásnak a középpontjában.
Sokan már eddig is együtt rezonáltatok mindazzal, ami érkezik, hiszen nem vagyunk lekapcsolódva semmiről. Folyamatosan hatással van ránk minden, ami zajlik ezen a bolygón és azon túl is. Bár nem mindig vagyunk ennek tudatában.
A multidimenziós én most kezd egyre jobban tudatára ébredni annak, ami az energiameződ peremén és azon túl zajlik, már nem csak a belső énre figyel. A belső vagy ‘kisebb’ én ébredése magával hozza azon részeid megtisztulását és oldódását, amiket korábban különféle behatásokra reagálva magadra vettél, besűrítettél magadba. Amíg ez a felébredés meg nem történik, a multidimenzionális én nem tud teljesen megnyílni.
Vegyünk még egy mély lélegzetet, térjünk vissza a testhez.
Lélegezzetek folyamatosan. Az új világ születése továbbra is zajlik. Ráláthattok nagyobb szemszögből és láthatjátok, hogy változásban vagyunk – láthattok évekkel előre és évekkel visszafelé is.
Vagy mint a madarak, hirtelen benne találhatjátok magatokat egy adott pillanatban, megtapasztalva az életetek érzékelő természetét, újraébresztve a belső érzékeket, így újraébresztve a multidimenzionális ént.
Emlékezzetek, hogy fizikailag is földeljétek magatokat. Ez egy igen egyszerű gyakorlat, gyorsan elvégezhető, naponta többször is. Visszahoz benneteket a testetekbe és elviszi az energiafókuszotokat az elméről, amikor túl zajossá válik ott fent a helyzet.
Üdv mindenkinek a következő hónapig, vigyázzatok magatokra.
Szeretettel,
Lee
x
Fordította: Tara – Hivatásos Múzsa _ http://www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa
Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/03/march-energy-forecast-opening-to-your.html
Hason fekszem a napozóágyon, a még vizes hajam a szemembe lóg, a nap forrón szárítja a bőröm.
Hivatásos Múzsa 