Külső-belső konfliktusaink és a boldogság

A következő 3-4 hétben (június) többet találkozhatunk konfliktusokkal. Ezek leginkább a bensőnkben megjelenő érzésekként fognak jelentkezni először, mint elégedetlenség, csalódás, frusztráció, türelmetlenség, céltalanság, önbizalomhiány. Ha túl sokáig, vagy erősen pörgetjük ezeken magunkat, akkor ne lepődjünk meg, ha a külvilágban is találkozunk konfliktusokkal, hiszen kivetítjük a bensőnkből a külvilágba – így mutatva rá magunknak, hogy “nézd, ez munkál épp benned, látod?”

Az igazság az, hogy tényleg nem kell semminek változnia ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Mert a saját jó érzésem választása valójában csak egy döntés kérdése.

Persze ehhez a mondathoz nem vagyunk hozzászokva. Nem ezt tanultuk, nem erre láttunk példát a környezetünkben. Így amikor éppen feldúltak vagyunk és találkozunk ezzel a mondattal, hogy a jó érzés csak egy döntés, akkor ez méginkább feldühít minket és hülyeségnek gondoljuk. Ebben a frusztrált állapotban elkezded felsorolni, hogy épp milyen negatív és fájdalmas dolgok értek, milyen rossz és igazságtalan a világ és mindenki bolond, aki szerint ott a szépség.
Vedd észre, hogy ilyenkor épp véded a saját rossz érzéseidet és kifogásokat sorolsz azért, hogy miért NE érezd magad jól.
A saját rossz érzéseink védelme egy automatikus reakció, hiszen igazolni szeretnénk a bennünk lévő érzés jelenlétét. Ez nem hiba! Így működünk emberként. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy amikor egy kellemetlen érzés jelen van, ne akard azt elnyomni, azonnal megváltoztatni. Engedd, hogy ott legyen. Engedd, hogy a káosz egy pár percre jelen legyen benned. Pár perc káosz és nyugtalanság az életed hatalmas kiterjedésében nem olyan nagy ügy, igaz? Engedd, hogy ott legyen.

A különbség  megengedés és beleheregellődés között az érzéshez való ragaszkodásban van. Amikor te magad nem fogadod el a benned lévő érzelmet, akkor tűzzel-vassal fogod azt védeni mások felé és magadénak akarod tudni, miközben igyekszel távol is tartani magad tőle, mert kellemetlen kibillenve lenni. Ez egy erős széthúzást eredményez benned, így egyre inkább távolodsz a középpontodtól.

Amikor ellenállsz valaminek, akkor ahhoz minden figyelmedet arra kell vinned, amit távol akarsz tartani magadtól (jelen esetben a frusztráció, düh, csalódottság, stb.).
Ezzel a fókuszod teljes mértékben a negatív spirálban tartod és így bebetonozod magad a kellemetlen érzésekbe. Saját magadat hergelled bele a feszültségbe. Pedig lehet a mindezt a lavinát elindító rossz érzés nem is volt akkora probléma, csak egy kilengés az életed ingájának működésében. De a figyelmed ráirányításával felnagyítottad. Azt a döntést hoztad, hogy most a benned lévő reflektorral csak erre a negatív érzésre világítasz, így kizárva a saját rálátásod az egészre.

A gondolataiddal és érzelmeiddel keresel. És aztán azokkal is találsz.
Ha félelemmel telien keresel, olyasmit találsz, ami igazolja a félelmeidet.
Ha bizakodással telien keresel, olyasmit találsz, ami igazolja a bizakodásodat. – Tara

Amikor belül konfliktusban vagyunk (azzal, ami van), ki vagyunk akadva.
Milyen szépen mutatja a nyelvezetünk is, hogy nem vagyunk egységben, összhangban, egyensúlyban ilyenkor.

Az önismeret nem csupán annyiból áll, hogy rálátok a viselkedésemre, a saját mintázataimra. Az önismeret egyben képességfejlesztés arra, hogy változtatni tudjunk, képesek legyünk más döntéseket hozni – még egy kibillent állapotban is.
Az Egyensúly – mint abszolút – nem érhető el, mert az élet maga egy egyensúlytalanság. Mindenképp ki fogunk billenni. Az viszont nem mindegy, hogy milyen hamar tudsz visszatalálni a saját középpontodba, nyugalmadba, békédbe, illetve mennyire tudsz akár ott létezni. Nem mindegy, hogy órákat, napokat, éveket vagy egy egész életet töltesz-e elégedetlenségben vagy képes vagy továbbengedni az inga lengését és nem kapaszkodsz bele egyik lengési pontján sem – akár negatív, akár pozitív érzetet ad éppen.

Mindannyian törekszünk a harmóniára, mindannyian alapvetően jól akarjuk érezni magunkat. Ez pedig tényleg egy döntés kérdése. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű. Amikor épp egy érzelmi vihar közepében vagy és onnan kéne magad a saját hajadnál fogva kihúzni, engedni a rossz érzést jelen lenni, miközben újra és újra azt választod, hogy a figyelmed a megoldás és a megkönnyebbülés irányába fordítod.
Azt viszont mondom, hogy ez lehetséges és Te is képes vagy rá. Talán csak egy kicsit több gyakorlásra van még szükséged, hogy mesteri szintre fejleszd. Megéri. Sokkal békésebb és kiegyensúlyozottabb élet az eredménye. Ráadásul nem kell egyedül csináld. Van segítséged, van hová fordulnod. Én múzsaként elérhető vagyok a számodra, kísérőd és kalauzod vagyok az önismereti utadon, ha kéred.

Ha még nem látunk erre az egyensúlyteremtésre elég jó példát a világban, legyünk mi azok, akik példát mutatunk a többiek számára. Adj te is másoknak jó példát, hadd lássák, hogy lehet így is élni. Lehet több békét behozni a mindennapokba, tanulható, fejleszthető a belső egyensúlyozásunk képessége. Gyakorolni persze kell. Ezért hívják önismereti munkának. Mert a vágy önmagában nem elég. Kell hozzá a szándék és az ezzel járó cselekvés is.

Tara
2018.06.03.

Várlak szeretettel a közös munkára!
Időpontot itt tudsz velem egyeztetni: hivatasosmuzsa@gmail.com

 

 

 

Frusztrációból megkönnyebbülésbe

Március elején hoztam egy döntést, miszerint “szolgálójává válok magamnak”. Ennek részleteit most nem írom le, de nagyjából annyit jelent, hogy magamért több mindent megteszek, mint eddig.
Másokért mindig könnyebben megy – de ezzel majdnem mindannyian így vagyunk, főleg a segítő szakmákban. Én eddig is mindig odafigyeltem rá, hogy magamat ne hagyjam ki a számításból, hiszen önmagammal kell először kapcsolódjak, hogy másokhoz is tudjak. Ám rájöttem, hogy akad még olyan terület, ahol ezt a plusz figyelmet tudnám hasznosítani a saját életemben, önmagamtól.

Aztán beindítottam a folyamatot. Például nem engedtem át magam a lustaságnak, hanem, ha volt még bennem erő, felálltam és cselekedtem. Nekem a kényelem egy kétélű fegyver, ezért külön tudatosságot kell ebbe az irányba fordítsak. Tehát elkezdtem szorgalmasabb lenni. Mert úgy döntöttem. Mert ez nekem jó. És tényleg jó.

Aztán ma egy olyan helyzetben találtam magam, ahol úgy éreztem, hogy rámerőltetnek valamit, amit nem akarok, de különféle okok miatt mégis meg kell tennem – mert végül is az én érdekem.

A régi énem azt mondta: Ez így nem tetszik, álljunk ellen. És befeszültem, frusztrált és dühös lettem. Elégedetlen voltam és úgy éreztem, hogy erőszak az, ami történik velem éppen.

Az új énem azt mondta: Érzem a feszültséget, dühöt. Hagyom kifutni, mert bent nem maradhat. De szeretném, ha el tudnám engedni, mert érzem, hogy ha valahogy le tudom tenni az ellenállást, azonnal jobb lesz a helyzet.

De nem tudtam hogyan tegyek le egy olyan ellenállást, aminek a gyökerei már olyan rég ott élnek bennem. Nem láttam a megoldást, pörögtem egyhelyben, mint a megtévedt egér az útvesztőben. Kibeszéltem ugyan magamból a frusztrációmat, de valódi megoldást nem hozott. Aztán a sok beszéd után egyszercsak eszembe jutott, hogy amikor frusztráltak vagyunk, akkor ott mindig van valami, ami szeretné megmutatni magát a számunkra. Megkérdezhetem magamtól, hogy mi szeretne előbújni belőlem a feszültség által? Mi szeretne megszületni valójában, amihez kell ez a feszültség most, ami miatt fel kellett kavarodjon az állóvíz, hogy feljöhessen a felszínre? És akkor rájöttem!

Eszembe jutott, hogy én indítottam el ezt a folyamatot egy nagyon is tudatos döntéssel, hogy magamat jobban szolgálom. És ami ebből a helyzetből nekem épp kiemelkedik az ehhez kapcsolódik. És akkor a homlokomra csaptam, hogy vajon miért is lepődök meg, ha a döntésemnek következményei vannak? Miért lepődöm meg, hogy a folyamat elindult és segít nekem kipucolni a régen leragadt gyökérokokat?

Ettől pedig annyira megkönnyebbültem, hogy kacagni kezdtem. Mert ebből a szemszögből nézve valójában nem erőltetnek rám semmit. Én választottam ezt, csak épp egy kicsit megfeledkeztem róla. A régi énem azt hitte vége a világnak, közben csak a labirintus egy pontjánál a fal felé fordult a figyelem. De a belső kérdezősködéssel nem csak el tudtam fordítani a faltól a figyelmem, hanem ki is emelkedtem a labirintusból. Jé, szabad vagyok! Jé, minden engem szolgál! Jé, pontosan azt kapom, amit választottam.
Minden rendben van. Sőt, mindez azt jelenti, hogy most van itt az ideje, hogy fel tudjam oldani ezt a gyökérokot és így azt is jelenti, hogy készen állok a következő lépésre. Ez csodálatos! – mondta az új énem és azóta is mosoly és lelkesedés ül az arcomon.

Tara
2018.03.26.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Jelzőrendszer és pólusváltás

“Lásd magad egy mágnesként, ami többet és többet húz magához
mindabból, ahogyan érzed magad.”
(Abraham)

Mi van, ha nem tetszik, amit érzel?

Sokaknál az első reakció az, hogy félni kezdenek a saját érzelmeiktől. Megijednek attól, ha azon kapják magukat, hogy kedvtelenek, szomorúak, aggódóak, félnek.
Ez pedig automatikusan még többet fog hozni az adott érzésből és pluszban még csalódottságot, elkeseredettséget okoz, amiért így érzed magad. Bezárod a kört és a kellemetlen érzetekben tartod magad.

Mi a megoldás? Mi a kiút?

Arra használni a felismerést, ami: jelzőrendszernek.
Tudd, hogy az érzelem: jelzőrendszer. Nem csapda. Nem megváltoztathatlan pólusú az a mágnes. Ha észreveszed, hogy milyen alaptónusú érzésben vagy hosszabb ideig, ahelyett, hogy emiatt ostorozni kezdenéd magad, örülj annak, hogy észrevetted.

♦ ♥ ♦

Bátran ránézek a saját negatív érzéseimre, félelmeimre, mert azért vannak ott, hogy üzenjenek a számomra. Jelenlétük hasznos, mert megmutatják, hogy milyen gondolatokat és hitrendszereket éltetek éppen magamban, mire fordítom a figyelmem irányát.

“Nahát úgy tűnik szomorú/morgós/feszült/stb. vagyok egy ideje.
Milyen jó, hogy észrevettem! Ez azt jelenti ideje váltani.”

Én, aki észrevettem, képes vagyok változtatni is.
Jelzést kaptam (magamtól) arra, hogy ideje változtatni a fókuszon, a nézőponton. Nem azért, mert akkor behúzok valami rossz dolgot a negatív pólusú mágnesemmel, hanem mert az ebbe az irányba való figyelem elfáraszt, nem tölt fel, kimerít. Én pedig jól akarom magam érezni. És milyen remek, hogy észrevettem, hogy éppen nem töltődöm, hanem lemerítem az erőkészleteimet. Mit tehetnék azért, hogy feltöltsem magam újra? Mi esne most jól? Mitől tudnám magam egy kicsivel jobban érezni, mint eddig?

Milyen jó, hogy észrevettem, hogy milyen érzésben fürdök már egy ideje, így nem tudattalanul húzom magamhoz tovább a kellemetlen tapasztalásokat, érzeteket, hanem jelzést kaptam arra, hogy éppen most elég erős és tudatos vagyok ahhoz, hogy a gondolataim irányát megváltoztassam.

Milyen remek, hogy mindig kapok jelzést erre! Milyen remek, hogy erős vagyok és képes vagyok én megadni a figyelmem irányát és ezzel a gondolataim irányát, ami által az érzelmeim is sokkal kellemesebbé válnak a számomra! Máris mennyivel jobban érzem magam, hogy tudom mindezt.
Mennyire jó, hogy nem kell kitaláljam a teljes megoldást, elég csak arra figyelnem, hogy éppen mi az, ami feltöltene engem? És ezt teszem.
Nem megyek vissza, nem nézek vissza abba az érzetbe, amikor nyomorultul éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy…
Annak az érzetnek csupán az volt a célja, hogy jelezze számomra, hogy épp nem vagyok egybevágó az egyensúlyommal, a békémmel, a valódi lényemmel. Az érzelem a célját beteljesítette, munkáját elvégezte. Kész, hazamehet, elengedem, elengedtem.

Arra figyelek, ami most számomra jobb érzést ad. Például az, hogy mennyire jó, hogy képes vagyok észlelni, észrevenni, tudatosítani a bennem működő jelzőrendszert. Arra a jó érzésre figyelek, hogy mennyire jó, hogy a jelzőrendszerem remekül működik. Arra a jó érzésre figyelek, hogy érzem, hogy képes vagyok a mágnesemen pólust váltani bármikor. Arra a jó érzésre figyelek, hogy kíváncsi vagyok, milyen remek dolog tudna most engem feltölteni? És ami eszembe jut, megteszem. Jólesne egy séta? Jólesne egy meleg leves, egy ölelés, egy jó szó?
Felöltözöm és kimegyek a friss levegőre. Nekiállok levest készíteni.
Megölelem a kedvesem, a gyerekem, a kisállatom – vagy, ha egyedül vagyok, megölelem magamat. Hiszen szeretem magamat, megérdemlem az ölelést magamtól is. Kéne egy jó szó? Azt mondom a kedvesemnek, gyerekemnek, kisállatomnak: szeretlek. Ha egyedül vagyok, magamnak mondom: szeretlek.
Nem kell feltétlenül és mindig kívülről kapjam azt, ami feltöltene. Ha szeretve akarom magam érezni, én vagyok az első résztvevője az egyenletnek, tehát kezdjem magammal: szeretlek. Csak úgy, ok nélkül, mert én vagyok én, és itt vagyok és jó érzés tudni, hogy nem kell semmit sem tennem azért, hogy szeretve érezzem magam.

Amikor feltöltődöm, van miből adnom másoknak is. Amikor feltöltődöm, a mágnesem automatikusan feltöltött, kellemes dolgokat, könnyű megoldásokat fog hozni a számomra.

A mágnes kellemes pólusát erősíteni nem azt jelenti, hogy innentől az élet sima és zökkenőmentes lesz vagy ne találkoznánk kihívásokkal. Azt jelenti, hogy mindig megtalálom a könnyebbik utat a megoldáshoz, mindig megtalálom a könnyebbik utat a szeretet kifejezéséhez. Azt jelenti, hogy megengedem magamnak, hogy a könnyebbik úton járjak, mert szabad azt választanom, ami nekem (is) jó. Azt jelenti, hogy bármi történik, TUDOM, hogy a dolgok jól alakulnak a számomra. Mert ennek vagyok mágnese. Mert képes vagyok erre mágnes lenni. Mert képes vagyok észrevenni az érzelmi jelzőrendszerem jelzéseit és képes vagyok a figyelmemet és a gondolataimat átfordítani, ha szükséges. Képes vagyok elengedni a feszültséget és képes vagyok megengedni, hogy csodás dolgok történjenek velem. Jól érzem magam a bőrömben és pont ott vagyok, ahol lennem kell. Honnan tudom, hogy ez így van? Onnan, hogy pont itt vagyok és nem máshol.
Szeretem figyelni az érzelmi jelzőrendszeremet, mert mindig pontos és mindig segítségemre van.

Senki nem érezheti jobban magát mihelyettünk. Ez a saját felelősségünk. Képes vagy rá!

Tara
2017.12.09.
Ha szeretnél segítséget az átfordításhoz, gyere privát múzsafoglalkozásra. Nem vagy egyedül, szabad segítséget kérni, hogy jobban ráláss a saját folyamataidra. Egyeztessünk időpontot, várlak szeretettel!
ide írj: hivatasosmuzsa@gmail.com
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

 

Augusztus: Rakéta indul

Nem szokásom saját energia-előrejelzéseket írni, de az utóbbi két hónapban olyan intenzíven érzékelhetőek ezek a változások, hullámzások a számomra, hogy úgy döntöttem szavakba foglalom Nektek. Nézzük mit akar mondani az augusztus.

Augusztusban begyújtanak a popsink alá. És nem az időjárási hőhullámról beszélek. 🙂

Június közepétől és végig júliusban sok lehetőséget kaptunk a gyógyulásra, az önmagunkhoz való felzárkózásra, halogatásaink befejezésére. Ahogy indul be az augusztus, most már egyre inkább átfordulunk felzárkózásból dinamikus cselekvésbe. Szóval aki eddig lassúra fogta, most kapaszkodjon meg, mert beindul az energetikai lendület.

Azért, mert érezzük a tempót, ami tol minket előre, nem kell átcsapni kapkodásba. Sőt! Most kell igazán odafigyelni a részletekre, hogy inkább meglovagoljuk az érkező lendületes energiákat és ne pedig pánikolva rohangásszunk szerteszét.

Fókuszáljuk a figyelmünket az orrunk előtt lévő tennivalóra és cselekedjünk. A halogatás ideje lejárt. Kész, vége. Nem halogathatod tovább a halogatást sem. Aki nem dolgozta át magán az eddig időszakban az aktuális érzelmi feszültségein, az kap némi rásegítést a most érkező extra erőktől. Segít, ha nem állsz ellen, hanem végre szembenézel azzal, ami van. Minden ellenállás neked fog jobban fájni, fizikai szinten is. Add meg magad a változásnak, az újnak.
Aki a megelőző hónapokban felkészült, annak a változás természetes következő lépésként fog megjelenni. A halogatóknak viszont tartogathat hirtelen meglepetéseket az élet. A változás sokszor félelmetesebbnek tűnik (főleg, ha hirtelen jön), de valójában sokkal fájdalmasabb az, ha ellenállsz. És nem is tartható fent sokáig a fal tolása. Jó irányba indít minket ez az augusztusi rakéta, csak nagyobb erőkkel, mint azt megszoktuk.

Ennek az egyre erősödő lendületnek pozitív hatása az is, hogy sokkal hamarabb juthatunk el a célig. Támogatva vannak a törekvéseink, ha hajlandóak vagyunk MOST tenni érte. Most kell megírni azokat a leveleket, most kell elindítani az üzletet, most kell letisztázni a konfliktusokat, most kell döntéseket hozni.

Hónap közepétől fordítsunk extra figyelmet a tiszta kommunikációra és gyakoroljunk türelmet magunk és mások felé is. Ettől a felpörgetett lendülettől elkaphat a hév és nehéz leállni, fékezni, ha épp arra van szükség, mint cselekvés.

Tara
2017.08.02.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Ha szükséged van segítségre az életed eseményeinek megértéséhez, feldolgozásához, a továbblépéshez, keress meg! Nem kell egyedül járd az utat.
Időpontot itt tudunk egyeztetni: hivatasosmuzsa@gmail.com
Várlak szeretettel!

Tara – Régi és új szenvedélyeink

A hozzám érkező kérdések között gyakorta előfordul ez és az ehhez hasonlatos mondatok:
-Motiválatlannak érzem magam, nincs az életemben szenvedély, olyasmi, amiért igazán rajonganék. Ha akad mégis valami, ami leköt, nem tart hosszú ideig a lelkesedés.

A szenvedélyeink megváltoztak, átalakultak. Már évekkel ezelőtt beindult ez a folyamat és ahogy látom ez egyre csak erősödik (kb. 2012-12-12 óta gyorsult fel igazán). Régen az volt, hogy mi emberek találtunk valami kedvünkre valót és minden figyelmünket belefektettük és általában más nem is nagyon érdekelt bennünket. (Nyilván más is érdekelt, de nem olyan intenzitással.) Akár olyan erősen húzott minket ez a szenvedély, hogy teljesen alárendeltük magunkat és az életünket. Egy élet, egy szenvedély, egy munka. Eggyéváltunk vele, identitásunkká vált. Aztán mindez megváltozott.
Főleg azoknál látom ezt a változást, akik már rajta vannak az önismereti úton, de azokra is hat, akik még nem indultak el erre. Még a marketingstratégiák is átalakulnak – pont ennek a globális változásnak a hatására. Ami régen például MLM-ben remekül működött és a motivációs tréningek is tudtak pluszt adni, ma már a legtöbb onnan érkező infó idejétmúltnak tűnik. (Jelzem ma is kaphatunk remek előrendítő mondatokat, tanácsokat a motivációs tréningekből is, főleg azokból, amelyek haladtak a korral.) Mert azok a gondolatok még egészen más energetikában születtek, mint amiben most élünk. Akkor is, ha mindez csak 10-15 évvel ezelőtt volt. Rendkívül gyorsak az energetikai változások, amik hatással vannak ránk. Apránként kúszik be a változás, ám ha megnézed a 10-5-1 évvel ezelőtti önmagad a mostani önmagadhoz képest, láthatod, hogy mennyire nagy változások mentek végbe. A nagyszüleink idejében ezek a változások generáció-lassúságúak voltak, alig észrevehető lépésekkel, amik aztán egyre jobban érezhetővé váltak.

A szenvedélyünk átalakulása azért történik, hogy egyre inkább behúzza fókuszunkat a pillanatba.

Így nem azonosulsz vele annyira, könnyebb megtartani a tudatos jelenléted, a megfigyelőt, az érzékelőt, a tanút és ezzel együtt belefeledkezni az adott tevékenységbe, mert ebben ott van a jelenléted is a háttérben.
Ezt a váltást azonban sokszor úgy éljük meg, mintha elveszítettünk volna valamit. A génjeinkben ott van még az emléke az évszázados ismert szenvedélynek, ami most átalakul. Kicsit olyan ez, mintha hosszú évekig mindig a lakás egy bizonyos pontján tartanád a vázádat, aztán egyszercsak átteszed a lakás másik pontjára. De az évek rutinjai mindig a régi helyére visznek téged, viszik a figyelmed, ott keresed a vázát és látod, hogy nincs ott és csalódott vagy, hogy nem találod. Pedig nem veszett el, nem tört össze – te magad tetted új helyre, mert új élményt nyújt maga az áthelyezés és a tárgy létezésének „másholléte”. Megváltoztatja a lakásban az energiaáramlást (mint a fengshui). Ezt a változtatást mi a szenvedélyünkkel tettük meg. Változunk és a változásunk mindenre kihat.

Hogy mi a megoldás? Hagyj fel a régi helyen történő keresgéléssel, így azonnal abbamarad a csalódás- és hiányérzet. Kezdd el felfedezni az újféle örömforrásokat, amiket eléd tár az élet. Ne bánd, ha nem tartanak olyan hosszú ideig vagy nem olyan mély az érzés. Engedd meg, hogy megmutassák magukat.
Lehet, hogy lesz egy-kettő, ami eleinte úgy tűnik, hogy ez olyan lesz, mint régen. Megkönnyebbülve beleengeded magad az ismerős érzésbe és aztán mégis hirtelen eltűnik belőled a vágy, az öröm, a kielégülés érzése az adott örömforrással kapcsolatosan. Ne bánd. Hiszen amíg ott volt, örömöt okozott és most jöhet majd egy következő. Már nem felhalmozunk, hanem megélünk és elengedünk, utat engedve a következőnek. Ez egy új életminőség, aminek most még bőven a gyakorló szakaszában járunk. Ezt a folyamatot ne tévesszük össze a felelőtlenséggel vagy azzal, hogy csaponganánk! Bár a fogyasztói társadalom és a gyors váltások is ennek hatására alakultak ki. Ne feledjük, egy folyamat elején vagyunk, ami az élet több szintjén mutatkozik meg, más és más formákban.
A tudatos ember ezekbe az örömökbe elmerül nyakig, beszívja, magáévá teszi, hasznosítja és az ebből származó örömöt tovább is adja mások felé – szinte automatikusan, hiszen az áramlás folyamatos.

Ahogy a szenvedélyeinkhez közelítünk az sokszor kizárólag az egó útja. Kitalált vágyak eredménye az épp megvalósítandó tevékenység, ami épp az egó akarása révén nem engedi felszínre a valódi érzelmeket, csak feszütséget generál, így nem is okoz az adott tevékenység olyan örömet, mint amire a szívünk rámosolyogna.
Onnan tudjuk, hogy az elménket ültettük a vezető szerepbe, ha mindig csak egy elérendő eredményre fókuszálunk, nem pedig a folyamat közben érzett örömre. Ezért az eredmény pozitív vagy negatív mivolta befolyásolja az érzelmeinket és nem pedig fordítva – hogy a menet közben érzett öröm hasson a majdani eredményre.

Konkrét példaként az egyik jelenlegi örömforrásomat hozom mutatóba, a varrást. Ha agyból, elméből eldöntöm, hogy egy konkrét ruhadarabot meg szeretnék varrni és menet közben akadályokba ütközök vagy türelmetlen vagyok, hogy nem sikerül olyan gyorsan (időcél), mint gondoltam/terveztem, akkor a varrás folyamata közben sem érzek valódi örömet és valószínűleg a végeredménnyel sem leszek elégedett igazán.
Ha azonban maga a varrás folyamata a cél, mert az abban való elmerülés adja az örömforrást, akkor az eltervezett ruhadarab elkészülte az elejétől végéig a boldogság állapotában tart, akkor is, ha menet közben nehézségekkel találom szembe magam. A végeredmény, az elkészült darab, pedig megsokszorozott örömforrásként lesz jelen az életemben, mert akárhányszor ránézek, visszaidéződik bennem a vele való foglalatoskodás minden örömteli perce.

Tehát figyeljük meg, hogy a választott örömforrásaink ténylegesen honnan erednek, az eredményből vagy az oda vezető útból.

Az öröm legyen veletek!

Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa