Itthon

home
Nem csak azért nem akarunk meghalni, mert félünk a haláltól, az önmagunknak gondolt énünk elmúlásától.

Valójában olyan nagyon szeretjük ezt a bolygót, hogy végtelenül sajnáljuk itthagyni és minden perc ittlét kincset ér a számunkra. Az egész, úgy ahogy van.
Az emberi lét korlátoltságával, félelmeivel együtt. A testben létezés fájdalmaival és örömeivel együtt. Az emberi butasággal, gőggel, harcokkal együtt. A természet csodáival és lenyűgöző nyersességével együtt. Mindent szeretünk. Az utolsó porszemet az utcákon és a fejünk felett áthaladó felhőket. A nyomort és a gazdagságot, a félelmet és a szeretetet. Szeretünk itt lenni. Akkor is, amikor elegünk van belőle és elvágyódunk. Akkor is, amikor úgy tűnik minden fáj és nehéz.

Amikor ténylegesen elindulunk Hazafelé, akkor látjuk meg, hogy mennyire szerettük minden egyes lélegzetvételünket ezen a csodás bolygón – ami nem csak önmagunk kiteljesedését biztosítja a számunkra, de bőségesen ellát minket korábban nem is várt szépséggel, erővel, csodákkal.

Meglátjuk a mindenben ott rejlő végtelen szeretetet. Rálátunk a teljes színpadra, ami olyan gyönyörűen lett összeállítva a számunkra – általunk.
Ezáltal észrevesszük újra önmagunk csodáját is, megérezve saját végtelenségünket. Látjuk, hogy elmúlni nem tudunk, mert Létezünk. És a teljességből szeretünk ide újra és újra visszalátogatni, erre a bolygóra. Mert itt “nőttünk fel”, itt tudjuk a szeretetet nagyon különleges formájában megélni, ezer- és ezerféle módon kifejeződve. Annyira szeretünk itt lenni, hogy elhoztuk ide az Otthont is. Mert ennyi szabadság és szépség olyan erősen emlékeztetett bennünket az Otthonunkra, hogy idekívántuk azt, Lét-re hoztuk.
És a kívánságunk teljesült. Felébredtünk. Hazaértünk. Itthon vagyunk.

Tara
2017.09.10.
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa

Reklámok

Byron Katie – Halál/Félelem/Gyerekek

Ez egy fontos, érzékeny és talán megosztó téma. Olvassátok nyitott szívvel és elmével Byron Katie szavait.

son
Kérdező:
Ez egy személyes kérdés: a gyermekem jóllétével kapcsolatos azonosulásom. Ha én rákos leszek, azt el tudom fogadni és el tudom fogadni azt, ami van, sőt úgy gondolom, hogy képes vagyok ezt örömteli nézőpontból is nézni. De ha a gyermekem lesz beteg – van egy fiam – azt hiszem, ha ő lenne beteg, az nagyon megviselne.

Byron Katie:
Miből gondolod, hogy te jobban tudod kezelni a betegséget, mint ahogy ő tudná? Honnan tudod, hogy ő nem tudná ezt olyan jól kezelni, mint te? Ha valami baj történik a fiaddal, akkor a rettegésed valójában arról szól, hogy arra gondolsz, milyen rossz neked, ha ő nincs jelen az életedben. Nem az ő életét félted. Amikor a fiad egészséges és boldog, te is boldog vagy. Amikor a fiad beteg, te boldogtalan vagy. De ennek így nincs semmi értelme. Amikor megfigyeled a gondolataidat, amikor arra gondolsz, hogy ő éppen beteg, akkor megláthatod, hogy valójában csakis önmagadért aggódsz. Ez a te boldogságérzetedről szól. Azért akarod, hogy ő boldog legyen, hogy te is boldog lehess. Azt akarod ezáltal, hogy érted éljen.

Például, ha a te számodra nem okoz gondot meghalni, akkor a fiad számára is ez kell legyen a minta, minimum ő is így gondolhatja. Ha a fiad fél a haláltól, akkor az azért van, mert ezt az érzést tanulta el tőled, ezt tanítottad neki. A gyerekek általában azért félnek a haláltól, mert a szüleik félnek a haláltól. A saját gyerekeim idővel megértették, hogy számomra teljesen elfogadható, ha ők meghalnak. Mert nem kell, hogy miattam éljenek.
Mi történik, amikor félted a gyermeked jóllétét? Hogyan reagálsz, mit csinálsz, amikor azt a gondolatot gondolod, hogy valami borzasztó dolog történik a fiaddal és ő kikerül az életedből? Hogyan viszonyulsz őhozzá, amikor azt a gondolatot gondolod, hogy valami baj van vele? Nézz erre rá. Félni kezdesz. Túlságosan védelmezővé válsz és ezáltal a gyermekedet félelemteliségre tanítod. Nem is vagy tudatában, hogy mindezzel tanítod őt, hiszen próbálod palástolni a félelmedet. Azt hiszed, hogy ezt sikerrel teszed. Ám a gyerekek érzékelik és eltanulják ezeket a mintákat.

Ki lennél a félelmed nélkül – anélkül a félelem nélkül, hogy elveszítheted a gyermeked?
Ki lennél e gondolat nélkül: „A fiamnak élnie kell.”?
Itt lennél vele a jelenben, nem vesztegetnél el egy pillanatot sem, amit együtt tölthettek.
Túlságosan értékes kilépni az olyan félelmes gondolatokból, hogy mi történhet veled nélküle.
Ez mind rólad szól, rólad, rólad, rólad.

Arra bíztatok mindenkit, hogy kérdőjelezze meg a saját gondolatait a gyerekeivel kapcsolatosan és engedje meg a gyerekeinek, hogy szabadok legyenek.
Így hagyunk fel azzal, hogy félelemre tanítsuk a gyerekeinket.

(Byron Katie interjúrészlet by Ray Hemachandra)
fordította: Tamás Kriszti Tara
http://www.egyensulyban.com

Esther Hicks – A halálról

Ezt a rövid üzenetet Esther a napokban tette közzé a facebook oldalán, miután régi barátja Wayne Dyer meghalt. Azért fordítom le és osztom meg, mert nagyon szépen, mély érzésekkel teli a fogalmazása és sokat segíthet ez a pár mondat azoknak, akik nemrég elveszítettek számukra fontos embereket.
Tara

letter

Kedves Barátaim,
Amikor a hozzám közel állók valamelyike áthalad a nem-fizikai létbe (azzal együtt, hogy mi mindent tanultam Abrahamtól és amiről TUDOM, hogy igaz), vég nélküli ürességet érzek egy jódarabig. Helyet teremtettünk a számukra az életünkben, sőt néha körülöttük is forgott az életünk. A hiányukhoz való alkalmazkodás, hozzáigazodás pedig nem kis feladat egyikünk számára sem, amikor már nincsenek velünk.

Ám egy idő után ez a borzasztó üresség csökkenni kezd és további idő elteltével már jobban hozzáigazodunk az új, nélkülük lévő életünkhöz – csodálatos dolgok kezdenek történni. Új és csodás módon bukkannak fel újra az életünkben. Olyan, mintha egybeolvadtak volna velünk a rezgések és az elme szintjén. Erős gondolataik a szeretetről és a nagyrabecsülésről és az éberség különböző módjai mind beáramlanak a fejembe. Aztán eszembe jut, hogy nincs halál, csak nézőpontváltás van, a szeretet és boldogság elmélyülése, együttlét.

Sok éven át gondoltam szeretettel Wayne Dyerre, tudom ti is. Szeretném, ha tudnátok, hogy ma a lényem legmélyéről érzem
a mindannyiunk felé áradó szeretetét. Nem is tudom szavakba önteni, hogy ezek a kedves szívek, akiket ismertünk és szerettünk, hogyan éreznek irántunk. Hogy mennyire ÉLŐEK ők, mennyire érdeklődnek irántunk és, hogy mennyire  elérhetőek a számunkra.
Ma szeretetet érzek eltávozott szeretetteinktől és viszont szeretem őket.
Esther

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.egyensulyban.com

(info: Esther Hicks az Abraham entitáscsoportot csatornázza, Wayne Dyer pedig spirituális tanító volt.)

Lee Harris (jún) – A felsőbb én emelése

2013. június 3.

LeeHarris

A felsőbb én emelése

 

Sziasztok és üdv a júniusi energia-előrejelzésben.

Egy dombtetőn vagyunk és elég szeles az idő. Szóval ha nagy szélzúgások lesznek, akkor megállok majd egy pillanatra, hogy együtt lélegezzünk, mert

A)     a hangot továbbra is a kamera rögzíti
B)      mert egyébként is mindannyiunknak szükségünk van a mélyebb légzésre, mivel minden nagyon gyorsan változik a világban.

Azt vettem észre az utóbbi hetekben, hogy sokan éreznek beszűkülést a pénzügyeket illetően. A pénzzel kapcsolatos aggodalmak leginkább a ’túlélésben’ gyökereznek az érzelmek szempontjából.

Fontos emlékeznünk, hogy a pénz és a pénzzel kapcsolatos aggodalmak csupán a tapasztalások felszínét érintik.
Tudom, hogy ez egy vitatható kijelentés. Mondhatod azt, hogy ha egyáltalán nincs pénzed, az utcán élsz és próbálsz valami élelemhez jutni, akkor mindez egész más fontosságot kap a számodra.

Azonban amikor a pénz miatt aggódunk, az csak a ’komfortérzetünk’ tapasztalatait érinti, vagyis a hozzánk beérkező pénz a mindennapi életünkre és tapasztalásainkra van hatással. Ha azonban kissé mélyebbre ásunk, az emögött lévő érzéssel az érzelemtestben, elérkezünk a ’túlélés’ energiájához. És ezzel elérjük azt a gondolatot, hogy a pénz egy külső erő, ami mozgásban tart vagy ’biztonságot’ tud adni.

A valóság azonban az, hogy mindannyian meg fogunk halni. Mindannyiunk életében lesz egy olyan pont, amikor nem leszünk biztonságban, amikor nem érezzük  magunkat biztonságban – és ez annak az útnak a része, ami elvezet egy mélyebb biztonság tapasztalásába.

A felébredési folyamatnak ez olyan része, amit nem nagyon szoktak elmondani az apróbetűs részben – a felébredés olyan része, ami nehéz lehet.

A legtöbb ember azért szeretne tudatosabb és nyitottabb lenni, mert jobban akarják magukat érezni és egy tágabb megélésére vágynak a világnak. Mindennek az árnyoldala az (ahogy haladsz efelé), hogy mindennel szembe kell nézzél. Szembesülnöd kell a valósággal és olyan dolgokkal, amikről korábban talán romantikus elképzeléseid voltak vagy vak voltál rájuk, távol akartad azokat tartani, mert a nagyobb rálátás fájdalmas lett volna vagy valamilyen traumát generált volna a számodra.

Én elég erős emelkedést tapasztaltam az elmúlt hónapokban és ahogy beleérzek a következő hónapokba, egyetlen szó körül zajlanak a dolgok, ami a „kinyílás”.

Múlt hónapban beszéltem a beinvitált energiákról „Félelem után, intimitás”.
Sokatokkal együtt nekem is akadtak lehetőségeim arra, hogy megnyíljak korábban nem tapasztalt dolgok irányába. Érdekes, ahogy az idegrendszerünk vagy az érzelemtestünk/energiamezőnk vagy az elménk finoman reagálni kezd, ahogy ezekbe belemegyünk – különösen, ha mélyebbre hatolunk, mint korábban.

Például ha egy romantikus kapcsolatba kerülsz egy új partnerrel, feldobottnak érzed magad. Azért, mert ekkor tényleg kinyitod az energiameződet. És amikor ez a kinyílás egy másik emberrel együtt történik, sokkal intenzívebbé válik. Most már ketten léteztek egységben és együtt nyíltok ki, ami más, mint a korábbi egyéni tapasztalat.

Gondolj csak arra, amikor egy csoportban voltál, például egy koncerten, ahol mindenki élvezte a zenét és emberek nagy tömege volt a szívében, táncolt együtt ugyanarra a zenére. Ez nagyszerű érzés, mert kollektívaként támogatjuk és növeljük annak az erejét és potenciálját, hogy mi lehetséges abban az energiában csoportként és egyénként.

Tehát egy romantikus kapcsolatban a kinyílás megindul a két ember között és a romantikus  feldobódottság átveszi az uralmat. Egy bizonyos ponton addig mész el a kémiai reakciókkal a partnereddel , ameddig csak bírsz. Egészen addig, amíg el nem érsz magadban egy olyan pontra, ahol azt érzed, hogy korábban eddig, ilyen messzire tudtál elérni és ezért hirtelen hátrahőkölsz… „Kell egy pillanat, amíg felzárkózom a kinyílás ezen szintjéhez.”
Néha egy gondolat állít meg. Néha egy ilyen „Ezt nem teheted; nem küldhetsz a másik felé ilyen üzenetet, mert mi lesz, ha úgy reagál? Legutóbb, amikor ilyen bátran fogalmaztam, a másik egy bizonyos módon reagált, ami mindkettőnknek fájdalmat okozott.”

Tehát ha hasonló mentális nehézségeket észlelsz magadon, sokan fognak is, ez egy gyors és könnyű újrarendeződést eredményez ebből a mentális disszonanciából.

Amikor a tudatosságod a helyén van és megfigyelővé válsz, nem csak a külső világra, hanem arra is, hogyan reagálsz a világra, az elme egy egészen kis helyen kezd majd létezni a fejed felett. Még ha az elme szavai meggyőzőek is, vagy ha összekapcsolódik egy érzelemmel a testben, akkor is elkezdheted kitessékelni a mentális csacsogást és fókuszálhatsz kizárólag a testi érzetekre.

Az utóbbi hónapokban sokat beszéltem a munkám más aspektusairól, hogy mennyire erőteljes tud lenni a gyógyító kezünk a testünk számára.
Sokan fogtok időszakos szorongásokat tapasztalni mostanában. Ez a kinyílási játék része.

Ha olyasvalaki vagy, aki sokat szorong, tudni fogod, hogy ezen dolgoznod kell. Erre az energiára rá kell nézzél, szembe kell nézz vele. Nem tudod úgy megoldani, hogy „kigondolkodod” magad belőle. Túl kell lépj a gondolkozáson, bele kell menj a testbe, az érzelmekbe és segítened kell a tested, hogy biztonságban érezze magát és el tudja engedni mindezt a szorongást.

Amikor a tested tudja, hogy az ő oldalán állsz, hogy próbálsz neki segíteni abban, hogy jobban érezze magát és engeded visszatérni a régi sérülésekből, amiket elszenvedett, a test elkezd bízni benned és csodás tapasztalatokat fogsz gyűjteni mindezzel.

Sok olyan embert ismerek, akik voltak már tűzjáráson, átmentek mezítláb a forró parázson.  Azok, akik ezt megélték, elmondják mennyire rendkívüli élmény volt ez pont félelem miatt, amit előtte éreztek és az utána következő felszabadult jókedv és elengedés miatt a tűzszőnyeg másik oldalán.

Ez eléggé jellemzi a most aktuális energiákat.

Azok, akiknek most csúcsosodik ki a felébredésük – amikor erősebben érzitek magatokat összekapcsolódva, mélyebb békét éreztek, kevésbé zavarnak azok a körülöttetek lévő dolgok, amik korábban zavartak – ez egy csodálatos meglovagolandó hullám.
És folyamatosan meglovagoljuk ezt. A következő három hónapban folyamatos támogatás lesz körülöttünk, hogy egyre inkább összekapcsolódjunk a felsőbb énünkkel, egyre nagyobb részt engedjünk be belőle a mindennapi életünkbe.

A másik aspektus, ami sokak fejében ott van, sokan fordítanak rá figyelmet, annak a felismerésnek a növekvő hulláma, hogy mennyiféle erő és különféle szándék van jelen a bolygón, amik mind nagyon másra helyezik a fókuszt, mint amikről mi itt beszélünk. Legyen az az ételellátás kontrollja, az emberek kontrollálása a pénzen vagy egyéb hálózatokon keresztül. Ezek folyamatosan itt vannak és nagyon-nagyon régóta jelen vannak már.

És amikor kezded ezeket észrevenni, ráébredsz mindezekre, az nagyon sokkoló tud lenni a rendszeredre, ami ezért elengedhet/kiválthat bizonyos traumákat és aggodalmakat, amiket korábban önmagadban őriztél.

Végső soron azonban ez egy felszabadító folyamat.
Nagyon hasonló ahhoz, hogy a halálfélelem is egy paradoxon, mert akkor az elkerülhetetlentől félsz.
Nem azt mondom, hogy emberi lényként ne éreznénk halálfélelmet – persze, hogy érzünk – és mindannyiunknak meg van az érzelmi/energetikai hozzáállásunk ehhez.
Azonban létezik egy elkerülhetetlen végpont mindannyiunk számára ebben a fizikai testben, aminek a halál nevet adtuk.

Egy olyan időben vagyunk itt, amikor minél több energetikát tudunk behozni, magasabb energiákat a testünkbe, annál inkább vagyunk képesek tudatos döntéseket hozni és aszerint cselekedni.

Például bíztató, hogy mennyien tiltakoznak az olyan dolgok ellen, mint a Monsanto. A világban csoportként lépnek fel az emberek és azt mondják: „Na várjatok egy kicsit, valami nagyon nem stimmel ezzel.” Egy évtizeddel ezelőtt sokkal kisebb számban voltak azok, akik felléptek ezek ellen.

Ez is egy módja a bolygón való jelenlétnek a tudatosság irányába és épp annyira szükség van rá, mint a másik útra. Mindkettőre szükség van.

A másik út a saját felsőbb éneddel való munka, megengedni, hogy a saját energiameződ olyan tündöklő és gyönyörű, középpontban lévő legyen, amennyire csak lehetséges.

Mindannyian erre a tapasztalásra vágyunk. És amikor megtapasztaljuk, hatalmas szeretetet érzünk magunkban és összekapcsolódást mindennel magunk körül. A köztünk járó megfáradt fénymunkásoknak vannak történeteik, miszerint milyen nehéz mindez és milyen sötét tud lenni a lélek sötét éjszakája.

Sokan most újraírjátok ezeket a forgatókönyveket magatokban. És ha tényleg együtt dolgozol a testeddel, észre fogod venni, hogy a tested már nem horgonyozza le magában ezeket a történeteket. Visszaemlékezhetsz, hogy pár évvel korábban, amikor a ’Titanic-od’ elsüllyedt, rajta voltál a hajón. De már nem tudsz ugyanúgy érezni ezzel kapcsolatosan – már nem létezik a számodra. És ez sokakban aggodalmat okoz.

A társadalmi struktúráinkkal való kapcsolódások fellazulása – amiket most tapasztalunk – fellazítja a saját személyes struktúráinkat is. A társadalmi programozásunk által létrejött személyes struktúráink mindig is túl szűkek voltak a valódi énünk számára és annak a számára, akivé válhatunk.

Amikor pár órája összekapcsolódtam, hogy kapjak valami üzenetet a következő hónapokra vonatkozóan, azt hallottam, hogy az az energia háló, ami leköti a sötétséget erre a bolygóra elég gyors változáson fog keresztül menni június és augusztus között, ami fellazítja azt a sűrűséget, amihez a sötétebb energiák kapcsolódni tudnak a bolygón.

Ez jól hangzik – és végső soron ez egy evolúciós lépés. Aminek tudatában vagyok és amit ezzel kapcsolatban érzek az, hogy a káosz-energiák egy része leválik rólunk, amikor ez a sötét energia elveszíti korábbi kapaszkodóit. Néha ez az emberek nyakába zúdul, máskor ez csak az a káosz, amit általában érzel a levegőben.

Most nyakig vagyunk mindebben és átlélegezzük magunkat rajta.

Még ha épp egy kitágulásban vagyunk is, beléphetünk egy olyan szobába, ami teli van olyan emberekkel, ahol a sűrűség nehezebb és a mi kitágulásunk természetszerűleg összehúzódik egy kicsit, elkezd fakulni. Ez nem arról szól, hogy mindenképpen a kitágulásban kéne maradjál egy sűrűbb környezetben – nincs erre semmilyen szabály, mert nincsenek szabályok.

Amit legtöbbünk hasznosnak fog találni ilyenkor az, hogy meglovagoljuk a kitágulásokat, amikor épp átéljük őket, ám azt is rendben lévőnek érezzük, amikor kisebbekké válunk a kitágulásunkra adott válaszként. Ez egy természetes körforgás.
Amikor kisebbekké kell váljunk a külvilágban, menjünk mélyebbre a belsőnkben, mert ott olyan hatalmas a tér, aminek kihasználására vagy az abban való közös elmélyülésre sosem tanítottak bennünket.

Ezért szólt a múlt havi előrejelzésem az intimitásról – én is most értem meg ezt jobban -, mert legtöbbször én magam sem tudom miről beszélek, miközben készítem ezeket az előrejelzéseket (nevet).

Érdekes látni és hallani az embereket, ahogy arról beszélnek, hogy képtelenek tervezni. Az a helyzet, hogy a dolgoknak mindenképpen mozgásban kell lenniük és azoknak a dolgoknak is változniuk kell, amiket elterveztünk. Azért, mert a dolgok élővé válnak a világunkban. És ahhoz, hogy a dolgok élővé válhassanak, nekünk akarnunk kell ezt, sebezhetővé kell váljunk és meg kell találjuk az intimitást egymással minden pillanatban.

Sokan, akik most hallgattok/olvastok intimitásvezérek lesztek a csoportotokon belül. Ti lesztek azok, akik a beszélgetést egy intimebb szintre terelitek, amikor a többiek csak a saját mintáikon belül mozognak a félelmeik hatására és ezért nem tudnak jobban kitárulkozni.
Ti lesztek azok, akik megöleltek valakit, mert úgy érzitek annak az embernek szüksége van egy ölelésre. Lehet, hogy tényleg szükségük van rá, vagy nem is tudják, hogy erre vágynának – ám te megteheted az első lépést és felajánlhatod nekik.

És amikor megteszed ezt az első lépést, nem csak te érzed magad teljesebbnek és szabadabbnak, hanem megteremtesz egy cseppet ebből az energiából a számukra is a jövőre nézve. Beviszed magaddal ezt az energiát a térbe és te magad is kezdesz hozzászokni ehhez a testedben. Aztán, amit ezután mágnesként vonzol magadhoz, más lesz, mint korábban – másként tapasztalod meg a világot.

A változás szele, amit most tapasztalunk lehetőség arra, hogy emeljük a felsőbb énünket azáltal, hogy a felsőbb ént vissza-, lehozzuk a testbe.

Bárhol is nézed/olvasod ezt, bárhol is vagy most, szánj rá egy percet, hogy megértsd, a tested elülső része az, ami – egy elülső rész. És sok minden létezik még a testünk elülső része mögött – itt, itt (mutat a teste mögé). Olyan sok minden van bennünk és körülöttünk, de mi hozzászoktunk, hogy a hatások elölről érkeznek, a test elülső része felől, vagy egy másik ember felől, ezért nem nagyon vagyunk jelen a testünk belsejében.

Ha az utóbbi időben nagyon elfoglalt voltál és nehéznek találod azt, hogy megállj, lelassíts, az aggodalom része lesz a tapasztalásodnak – lehet csak tíz százalékban, de része lesz.

Tehát, ha egy gyorsvonat sebességével élted az életed, kérd meg magad, hogy állj meg egy pillanatra.

Amikor először megállsz, konfrontációt okozhat a testben mindaz, ami érzelmileg ekkor felbukkan. Felmerülhet a kérdés, hogyan fogom kezelni mindazt, ami felmerül? Hogyan fogom csillapítani, hogyan szüntethetem meg?

A csillapítás és a megengedés általad történik úgy, hogy megengeded az adott érzelemnek, hogy ott legyen és nem futsz előle többé. Nem kapcsolódsz le róla és használod üzemanyagként, hogy távolabbra, messzebbre vezesd a járműved.

Nem a járművezető férfias oldalra van szüksége már a világnak. Évekig ezt hallottuk, de nehéz megváltoztatni a programozást. Most azonban világszinten tesszük ezt, tehát  nem csoda, ha rácsodálkozunk mennyire másként érezzük magunkat.

Az elkövetkező hónapban, játssz a saját mintáiddal és figyeld meg, hogy mekkora kihívás, hogy ne azt tedd, amit minden nap teszel – és ez megváltoztatja a számodra a dolgokat. Ne a szokásos módon cselekedj, csinálj valamit másképp.

Ha belefáradtál, hogy nincs intimitás az életedben, változtass ezen a programon. Írd le magadnak egy darab papírra (és tedd azt olyan helyre, ahol látod):

„Behívom az intimitást az életembe. Több kedves, szerető embert hívok az életembe.”

És ha azonnal ellenállást érzel erre a mondatra reagálva vagy felbosszantod magad rajta, az remek. Mert pontosan erre kell akkor ránézz, mert ezek az érzelmek és ez a hitetlenség az érzelmi horgonyok a számodra.

Társadalmilag megfeledkeztünk róla, hogy a változás szele nagyobb nálunk. Elfelejtjük, hogy ’hangyák’ vagyunk. Nagyon is képesek vagyunk mindenhez hozzákapcsolódni, igen, de közben ezek a változások mozgatnak minket és erről elfeledkezünk.

Végül, de nem utolsó sorban említve: energetika. Egyre többen lesztek tudatosabbak arra, hogyan alakul át az energetikátok – attól függően, hogy kinek a közelében vagytok, illetve milyen az a környezet, ami éppen körülvesz. Legyetek tudatában annak, hogy hol és kivel érzitek magatokat jól és hol és kivel nem.

Ha továbbra is ítélkezel önmagad felett, most igazán kezdj el ezzel foglalkozni. Mert egy önmaga felett ítélkező elme magában hordozza a dühöt vagy az önutálatot és ez nem tud sokáig megmaradni senkiben a bolygón.

Egyszerűen választhatod azt is, hogy elcsípsz minden negatív szót magadban, észreveszed a negatív mondatokat, megjegyzéseket, kíváncsivá válsz rájuk és ezt mondhatod:

„Nahát! Nézd már mit mondtam magamnak. Mert amikor öt éves voltam, egy felnőtt nagyon hasonlót mondott rám és ezzé váltam.”

Szakítunk a történelmünkkel egyénekként és csoportként is. Ez pedig félelmetes lehet az emberi lény túlélő-mechanizmusának. Azonban a túlélő-mechanizmus valósága az emberben az, hogy fejlődünk. Állandóan.

Így, ahogy végigmész ezen a folyamaton, ebben a hónapban emlékeztesd magad:

„Biztonságos itt lennem.”

„Biztonságos itt lennem.”

„Élek és biztonságos számomra, hogy teljesen jelen legyek az életemben.”

Legyen jó hónapotok, találkozunk júliusban.
Vigyázzatok magatokra.
Sziasztok,

Lee

Fordította: Tamás Kriszti Tara – http://www.hivatasosmuzsa.wordpress.com

Forrás: http://leeharrisenergy.blogspot.hu/2013/06/june-2013-energy-forecast-higher-self.html

 

 

 

Steve Rother (május) – A felfelé tekintés tanulása

A felfelé tekintés tanulása

Jóféle hibák elkövetése

– Emlékeztetők Otthonról –

2012. május

Üdvözlet Otthonról

Az ebben a teremben lévő rezgések, ahogy kimondjuk ezeket a szavakat, az Otthon rezgései. Amikor  ezeket a szavakat halljátok, várjátok, hogy mi fog következni, és csodára számítotok. Abban a pillanatban, amikor egy teremtő csodára számít, megteremti a csodát.  Innentől kezdve már csak bele kell lépjetek ebbe.  Érdekes, hogy ezt a beszélgetésünket a születés témájával kezdtük (a csatornázás előtti beszélgetés – Ford.megj.), mert a fátyol mindkét oldala és mindkét átmenet – a születés és a halál – egyaránt fontos. A Földön féltek a halál átmenetétől, ugyanakkor ünneplitek a megszületés átmenetét. Nincs is ezzel semmi baj Kedveseink, csak értsétek meg, hogy mi a fátyol másik oldalán pont az ellenkezőjét tesszük. Számunkra a legbonyolultabb átmenet a születés, mert ez a lélek számára az elkülönülés eljátszását jelenti. Emlékezzetek arra az örömre, amit egy újszülött megérkezésekor tapasztaltok. Nos, mi pontosan ennyire örülünk annak, amikor egy újabb lélek Hazatér, és ezt a folyamatot ti halálnak nevezitek. Ahogy visszatérnek, ünnepeljük őket, feltöltjük és tovább küldjük őket egy új utazásra, hogy még több információt gyűjtsenek.

Részecske-áramlás teória

Kedveseink, a mai napon egy olyan témáról szeretnénk beszélni nektek, ami nagyon fontos a számunkra, mert ez a felfogásotokban, érzékelésetekben bekövetkező változásról szól. Ez elég lassan történik és reméljük, hogy ma egy kis lökést tudunk ennek adni azáltal, hogy felhívjuk rá a figyelmeteket. Megmutatjuk hogyan illeszkedik bele a világotokba és hogyan használtátok ezt a múltban. Az egész emberiség változik, ahogy beléptek ebbe a következő energiába. Az új világ, amit jelenleg is építetek, a képessé válás világa, a képessé válás kora. Ez a saját magatok iránt vállalt felelősség új szintjét jelenti, a saját energiáitok és ajándékaitok iránti új felelősségi szintet, hogy ezeket behozzátok a Földre. Hadd adjunk ehhez egy példát, hogy miről is beszélünk ma, hogy segítsen megérteni egy egyszerű részecske-áramlást. Vegyük például a hópelyhek csodás analógiáját. Ezt a képet fogjuk használni, mert nem is volt olyan régen, hogy az Őrző és az Őrző Őrzője együtt utaztunk Amszterdamban egy olyan hatalmas hóviharban, amilyet még sosem láttak. Ha egy pillanatra beleképzelitek magatokat az autóba, ahogy áthaladtok ezen a hóviharon, egy anomáliát láthattok, amire szeretnénk felhívni a figyelmeteket. A hó felülről hullik lefelé, de ahogy az autóval haladtok előre, úgy tűnik, mintha a hó pont felétek esne vízszintesen. Elképzelhetitek ahogy áthaladtok ezen a hórészecske-áramláson, ami folyamatosan felétek irányul. Szeretnénk, ha ezt az analógiát behelyettesítenétek a saját életetekre, így meg tudjuk nektek mutatni ennek a képnek a különféle részeit, ahogy a részecskék beáramlanak.

Amikor nagyon-nagyon kicsi vagy, akkor csak kevés részecskét tartalmaz ez az áramlás. Csak ritkán kapsz el egyet-egyet. Ahogy idősebbé válsz, a tudatos rezgésed emelkedik, aminek eredményeképpen a részecske-áramlásod átmérője megnövekszik és több részecskét enged át. Az emberek ezt az időhöz kapcsolják hozzá. Az emberek úgy érzik, az öregedéssel megrövidül az idő.

Nem olyan régen eljött az az idő, amikor elkezdtétek kifejezni a teremtéseiteket. Elkezdtetek felébredni az álomból és képesek lettetek arra, hogy néhány ilyen részecskecsatornát más irányba fordítsatok. Úgy hívtátok, közös teremtés, mert a beáramló energiát egyszerűen csak eltereltétek. Nem kellett megteremteni az energiát, de teremtőként irányítottátok azt. Megtanultátok, hogy az életetek különböző területein hogyan tudjátok ezt használni. Néha tudatosan, máskor tudat alatt.

Ma már másként érzékelitek a dolgokat, mint korábban. Térjünk vissza egy pillanatra a részecske-áramlás ötletünkre. Először is hadd mondjuk el, hogy nagyon ügyesekké váltatok a közös teremtésben, illetve az áramlás irányításában. Most, hogy a világotok változik az olyan,  mint amikor a példánkban az autó már nem halad előre, megáll. Az előbb az illúzió az volt, hogy a részecskék direkt felétek áramolnak, ahogy vezettek, de valójában mindig is lefelé hullottak egész idő alatt. Az autó előrehaladási illúziója volt az, amitől úgy tűnt, hogy az áramlás felétek irányul.

Mi történik valójában? Képzeljük el, hogy minden egyes hópihe egyfajta tapasztalás. Nem ennek a megélésére jöttetek a Földre? Nem ezért vagytok itt? Nem azért jöttetek, hogy tapasztalatokat gyűjtsetek és aztán Hazahozzátok a legjelentőségteljesebb, legszívhezszólóbb gyűjteményeteket a Földről? De igen.

Al-áramlások

Tehát itt vannak ezek a tapasztalatok, amikre gondoljatok úgy, mint hópelyhekre. Néha nagyobb pelyhek jönnek, máskor kisebbek. A kisebbeket nagyon könnyen befogadjátok. Tételezzük fel, hogy egy kb. 3 méteres energiabuborék vesz körül és egyszerűen hívjuk ezt a saját kis világotoknak. Mi történik amikor egy részecske belép ebbe az energiatérbe, belép a világotokba? Még a legkisebb részecske is változást idéz elő benne. Amint beér a mezőtökbe, meg kell változtassátok ezt a mezőt. Ez elég egyszerű. Beépítesz valamit, ami korábban nem volt ott, így természetesen harmóniába kell hoznod magaddal ezt az eseményt, hogy be tudd építeni.  Mi történik, amikor valami belép? Egy nagy hópehely belép és változtat a világodon, az első dolog amit teszel az, hogy újraírod a történeted, hogy hozzáilleszkedjen a jelenlegi körülményekhez. Mi sosem gondoltunk volna erre a megoldásra, de ti ezt tettétek. Annyira érdekesek és lenyűgözőek vagytok! Egyszerűen csak megváltoztatjátok a történeteteket, amiben már szerepel ez az új részecske is.

Minden nap, ahogy idősödtök, egyre több és több részecskét fogadtok be és kerestek nekik valami értelmet, hogy valahogy lehorgonyozzátok őket a világotokba. Ott a kihívás, hogy az emberiség nagyon gyorsan fejlődik manapság, már nem bébi léptekkel haladtok előre. Az egész emberiség igen fürge tempót vett fel, így haladva azok felé a csodás dátumok felé, amik korábban a világ végét jelölték. A gondolataitokkal idéztek elő változásokat, még azelőtt, hogy egyáltalán odaértetek volna, és ez varázslatos.

Az áttekintő gondolkodás

Tehát mi történik ezzel a részecske-áramlással és hogyan tudjátok használni? Ennyit mondunk: Jelenleg minden egyes részecskével külön foglalkoztok, ami a mezőtökbe bekerül. Mégsem gondoltatok még arra, hogy egy más nézőpontból tekintsetek rájuk, hogy meghatározzátok honnan is érkeznek és megsejtsétek mit tartogat a számotokra. Hadd magyarázzuk el kicsit másként. Most, hogy az autó megállt, a hópelyhek lefelé hullanak. Mit teszel, amikor ez a sok minden belép a meződbe? Az első dolog, amit megpróbáltok megtenni, hogy visszaléptek egyet, hogy meglássátok a nagyobb képet. Amit ilyenkor tesztek az, hogy felfelé léptek és lefelé néztek, hogy átlássátok az egész helyzetet. Ez az emberi fejlődésnek egy tipikus útja volt. Minden alkalommal, amikor a nagyobb képet látjátok és valami nem stimmel benne, akkor kreáltok egy még nagyobb képet és ehhez képest változtatjátok a valóságotokat, hogy összeilleszkedjen a körülményekkel. Most arra szeretnénk kérni benneteket, hogy fordítsátok ezt meg – legalább egy kis százalékban -, mert a teljes átfordítás teljesen a feje tetejére fogja állítani az életeteket. De ha elkezdetek ezzel játszani, elvetni ezeket a magokat idő előtt, nos az hatalmas eredményt hozhat. Hogyan tudjátok ezt megtenni? Ez igazából egy igen nagy változás, mert azt jelenti, hogy egészen meg kell változtasd a gondolkodásmódod egy csomó dologról, mint amit korábban gondoltál róluk. Ha a képessé válás korában lévő ember vagy, nem taníthatod a gyermekeket az iskolában arra, hogy mi a jó és mi a rossz. El kell kezdenetek arra tanítani a gyermekeiteket, hogy találják meg a saját válaszaikat, és ne egy bemagolt adatot keressenek a kérdéseikre válaszként. Ehhez több rendszer megváltozására is szükség van.

Sokatok előtt falak állnak, amit ti tettetek magatok elé, hogy védelmet nyújtsanak a számotokra. Ezek a falak nem rosszak vagy hibásak, egyszerűen csak az emberi természet így reagál. Most ezektől a falaktól meg kell váljatok és be kell lépjetek a hitelességetekbe, ahol az vagy, aki vagy, tekintet nélkül arra, hogy mások mit gondolnak. Most már valóságosok/hitelesek vagytok és képesek vagytok kapcsolatba lépni ezekkel a részecskékkel aggodalmaskodás nélkül. Ahelyett, hogy felfelé nyújtóznátok, hogy egy új nézőpontot lássatok, engedjétek meg magatoknak, hogy jóféle hibákat kövessetek el és menet közben tanuljatok. Mindannyian ültetek már autóban. Gondoljátok, hogy az automobil elsőre jól sikerült, amikor készítették? Mindenféle problémák voltak vele, de az emberek nagyon szerettek autózni. Ezért fejlődött… egyik dolog vezetett a másikig és ma már egészen megbízható autóitok vannak. Nem kell folyton a részletek miatt aggódnotok, azokon gondolkodnotok amikor beindítotok egy autót, ha menni szeretnétek valahová, mert az évek alatt tökéletesítettétek az autókat. Ez az, amit most kérünk tőletek. Ne próbálj mindent kitalálni, csak figyeld az energiákat, ahogy feléd áramolnak – minden egyes részecskét – és engedjétek be őket azáltal, hogy megengeditek magatoknak, hogy sebezhetővé váljatok. Hogy lebontjátok a védőbástyáitokat és megengeditek magatoknak, hogy önmagatok legyetek. Igen, könnyű ezt nekünk mondani, mi sosem voltunk emberi  testben. Megértjük a nehézségeket, amiken keresztülmentek és tudjuk, hogy nem könnyű az, amit javasolunk. Mégis, minden alkalommal, amikor megengeditek magatoknak, hogy hibát kövessetek el és tanuljatok belőle, előre haladtok. Még most is, amikor a ’hibázás’ kifejezést használjuk, sokatoknak nehezére esik befogadni ezt. Nem várja tőletek senki, hogy tökéletesek legyetek, csak annyit, hogy törekedjetek a tökéletesség felé. Az a gond a tökéletes nagyobb kép használatával, hogy rabjává váltok ennek a nézőpontnak. De ha üdvözöltök minden részecskét, ami beérkezik és megtaláljátok neki a legmagasabb/legmegfelelőbb helyet, akkor megengeditek magatoknak, hogy táncoljatok a fényben még mielőtt az ideér.

A történet megváltoztatása – A felfelé tekintés tanulása

Arra kérünk, Kedveseink, hogy ahelyett, hogy lefelé néznétek, nézzetek felfelé! Tanuljátok meg észrevenni, hogy fejlődő lények vagytok egy csodálatos helyen. Ismerjétek fel, hogy nem kell tökéletesnek lennetek és nem kell ragaszkodjatok a történetetekhez, ami a személyazonosságotok. Ez a történet mindannyiótok számára nagyon fontos volt, felcímkéztétek, neveket adtatok neki és ezt mutattátok a világnak. De ez egy rést eredményez a valóság és aközött, amit a történeteteknek hisztek. Ez a rés blokkolja sok teremtéseteket és akadályoz az előre haladásban. Tehát mit is tudtok tenni? Táncoltok a fényben. Megengeditek magatoknak, hogy emberek legyetek és amikor hibát követtek el, nevettek rajta. Szórakozzatok jól ezekkel a hibákkal és tanítsátok arra a gyermekeiteket, hogy ők is bátran kövessenek el jóféle hibákat. Amikor odajönnek hozzátok egy puklival a fejükön, azt mondhatjátok nekik: „Ez egy remek hiba volt édesem. Menj és szerezz még párat. Próbáld meg ne ugyanazt elkövetni, inkább szerezz újabbakat. Mondd meg nekem mennyi hibát tudsz elkövetni a Földön.” Most átvittük a nézőpontot fentről oda, ahonnan éppen most felfelé nézünk. Most megengedjük magunknak azt, hogy felnőjünk a képességeinkhez. Éppen ezen a ponton jártok a fejlődésetekben ebben a pillanatban.

Hihetetlen idők ezek a Földön. Kedveseink, sokakat fel fogtok ébreszteni álmukból. Ezért vagytok most itt. Mindannyiunk számára van egy darabkátok. Ha egy olyan szituációba tudnánk helyezni, ahol kényelmesen érzitek magatokat, magabiztosnak, ahol nem féltek, akkor ez az információ napvilágra kerülne és elkezdenétek építeni a mennyországot itt a Földön. Csak egyetlen részecskével kezdődik…

Élvezzétek a hópelyheket! Táncoljatok a fényben! Legközelebb, amikor egy hópehely az arcodhoz ütődik és ott elolvad, emlékezz erre a történetre és emlékezz arra, hogy nézz felfelé, mert mindannyian felfelé tartotok. A felfogásotokban történő változás azonnal megváltoztatja a valóságotokat is.

A legnagyobb tisztelettel kérünk, hogy bánjatok egymással tisztelettel. Segítsétek egymást minden alkalommal, amikor csak tehetitek és tartsátok nyitva az ajtót a többieknek. Tudjátok, hogy ez egy újfajta játék, amit játszotok. És játsszatok jól együtt.

Espavo
A Csoport

.
fordította: Tara – Hivatásos Múzsa
forrás: Lightworker