A hozzám érkező kérdések között gyakorta előfordul ez és az ehhez hasonlatos mondatok:
-Motiválatlannak érzem magam, nincs az életemben szenvedély, olyasmi, amiért igazán rajonganék. Ha akad mégis valami, ami leköt, nem tart hosszú ideig a lelkesedés.
A szenvedélyeink megváltoztak, átalakultak. Már évekkel ezelőtt beindult ez a folyamat és ahogy látom ez egyre csak erősödik (kb. 2012-12-12 óta gyorsult fel igazán). Régen az volt, hogy mi emberek találtunk valami kedvünkre valót és minden figyelmünket belefektettük és általában más nem is nagyon érdekelt bennünket. (Nyilván más is érdekelt, de nem olyan intenzitással.) Akár olyan erősen húzott minket ez a szenvedély, hogy teljesen alárendeltük magunkat és az életünket. Egy élet, egy szenvedély, egy munka. Eggyéváltunk vele, identitásunkká vált. Aztán mindez megváltozott.
Főleg azoknál látom ezt a változást, akik már rajta vannak az önismereti úton, de azokra is hat, akik még nem indultak el erre. Még a marketingstratégiák is átalakulnak – pont ennek a globális változásnak a hatására. Ami régen például MLM-ben remekül működött és a motivációs tréningek is tudtak pluszt adni, ma már a legtöbb onnan érkező infó idejétmúltnak tűnik. (Jelzem ma is kaphatunk remek előrendítő mondatokat, tanácsokat a motivációs tréningekből is, főleg azokból, amelyek haladtak a korral.) Mert azok a gondolatok még egészen más energetikában születtek, mint amiben most élünk. Akkor is, ha mindez csak 10-15 évvel ezelőtt volt. Rendkívül gyorsak az energetikai változások, amik hatással vannak ránk. Apránként kúszik be a változás, ám ha megnézed a 10-5-1 évvel ezelőtti önmagad a mostani önmagadhoz képest, láthatod, hogy mennyire nagy változások mentek végbe. A nagyszüleink idejében ezek a változások generáció-lassúságúak voltak, alig észrevehető lépésekkel, amik aztán egyre jobban érezhetővé váltak.
A szenvedélyünk átalakulása azért történik, hogy egyre inkább behúzza fókuszunkat a pillanatba.
Így nem azonosulsz vele annyira, könnyebb megtartani a tudatos jelenléted, a megfigyelőt, az érzékelőt, a tanút és ezzel együtt belefeledkezni az adott tevékenységbe, mert ebben ott van a jelenléted is a háttérben.
Ezt a váltást azonban sokszor úgy éljük meg, mintha elveszítettünk volna valamit. A génjeinkben ott van még az emléke az évszázados ismert szenvedélynek, ami most átalakul. Kicsit olyan ez, mintha hosszú évekig mindig a lakás egy bizonyos pontján tartanád a vázádat, aztán egyszercsak átteszed a lakás másik pontjára. De az évek rutinjai mindig a régi helyére visznek téged, viszik a figyelmed, ott keresed a vázát és látod, hogy nincs ott és csalódott vagy, hogy nem találod. Pedig nem veszett el, nem tört össze – te magad tetted új helyre, mert új élményt nyújt maga az áthelyezés és a tárgy létezésének „másholléte”. Megváltoztatja a lakásban az energiaáramlást (mint a fengshui). Ezt a változtatást mi a szenvedélyünkkel tettük meg. Változunk és a változásunk mindenre kihat.
Hogy mi a megoldás? Hagyj fel a régi helyen történő keresgéléssel, így azonnal abbamarad a csalódás- és hiányérzet. Kezdd el felfedezni az újféle örömforrásokat, amiket eléd tár az élet. Ne bánd, ha nem tartanak olyan hosszú ideig vagy nem olyan mély az érzés. Engedd meg, hogy megmutassák magukat.
Lehet, hogy lesz egy-kettő, ami eleinte úgy tűnik, hogy ez olyan lesz, mint régen. Megkönnyebbülve beleengeded magad az ismerős érzésbe és aztán mégis hirtelen eltűnik belőled a vágy, az öröm, a kielégülés érzése az adott örömforrással kapcsolatosan. Ne bánd. Hiszen amíg ott volt, örömöt okozott és most jöhet majd egy következő. Már nem felhalmozunk, hanem megélünk és elengedünk, utat engedve a következőnek. Ez egy új életminőség, aminek most még bőven a gyakorló szakaszában járunk. Ezt a folyamatot ne tévesszük össze a felelőtlenséggel vagy azzal, hogy csaponganánk! Bár a fogyasztói társadalom és a gyors váltások is ennek hatására alakultak ki. Ne feledjük, egy folyamat elején vagyunk, ami az élet több szintjén mutatkozik meg, más és más formákban.
A tudatos ember ezekbe az örömökbe elmerül nyakig, beszívja, magáévá teszi, hasznosítja és az ebből származó örömöt tovább is adja mások felé – szinte automatikusan, hiszen az áramlás folyamatos.
Ahogy a szenvedélyeinkhez közelítünk az sokszor kizárólag az egó útja. Kitalált vágyak eredménye az épp megvalósítandó tevékenység, ami épp az egó akarása révén nem engedi felszínre a valódi érzelmeket, csak feszütséget generál, így nem is okoz az adott tevékenység olyan örömet, mint amire a szívünk rámosolyogna.
Onnan tudjuk, hogy az elménket ültettük a vezető szerepbe, ha mindig csak egy elérendő eredményre fókuszálunk, nem pedig a folyamat közben érzett örömre. Ezért az eredmény pozitív vagy negatív mivolta befolyásolja az érzelmeinket és nem pedig fordítva – hogy a menet közben érzett öröm hasson a majdani eredményre.
Konkrét példaként az egyik jelenlegi örömforrásomat hozom mutatóba, a varrást. Ha agyból, elméből eldöntöm, hogy egy konkrét ruhadarabot meg szeretnék varrni és menet közben akadályokba ütközök vagy türelmetlen vagyok, hogy nem sikerül olyan gyorsan (időcél), mint gondoltam/terveztem, akkor a varrás folyamata közben sem érzek valódi örömet és valószínűleg a végeredménnyel sem leszek elégedett igazán.
Ha azonban maga a varrás folyamata a cél, mert az abban való elmerülés adja az örömforrást, akkor az eltervezett ruhadarab elkészülte az elejétől végéig a boldogság állapotában tart, akkor is, ha menet közben nehézségekkel találom szembe magam. A végeredmény, az elkészült darab, pedig megsokszorozott örömforrásként lesz jelen az életemben, mert akárhányszor ránézek, visszaidéződik bennem a vele való foglalatoskodás minden örömteli perce.
Tehát figyeljük meg, hogy a választott örömforrásaink ténylegesen honnan erednek, az eredményből vagy az oda vezető útból.
Az öröm legyen veletek!
Tamás Kriszti Tara
www.egyensulyban.com/hivatasos-muzsa
Hivatásos Múzsa 