A nárcizmus és az önszeretet között különbség van. A nárcizmus olyan önimádat, amikor semmi és senki mást nem látunk magunkon kívül és bezáródunk a saját kis ál-világunkba. Az önszeretet ezzel ellentétben egy teljesen nyitott állapot.
Mindenkit és mindent magában foglal, mert ha teljes szívemből szeretni tudom magam, szeretem a világot is, ami körülvesz. Szeretem magam a hibáimmal, tökéletlenségeimmel együtt és szeretem a világot is a hibáival, tökéletlenségeivel együtt.
Önmagunkat szeretni épp olyan párkapcsolat, mint valaki mással szerelemben lenni. A saját magunkkal való kapcsolatban is vannak magas- és mélypontok. Belső viták és bizonytalanságok, ahogy túláradó érzelmek és mély elfogadás is.
Amikor átélem és kijelentem, hogy szeretem magamat, akkor ott a szerénységnek nincs helye. Miért húzódnék vissza, amikor épp kiáradok? A tengernek sem mondhatom dagály idején, hogy inkább húzódjon vissza. A dolgok természete a kiáradás és visszahúzódás, majd újbóli kiáradás.
Ha felismerjük a saját ritmusunkat, szívdobbanásunkat önmagunkban, akkor együtt mozgunk az áramlattal, meglovagolhatjuk a dagály nagyobb hullámait és békésen ringatózhatunk a visszavonuló apály vizével.
Az önmagunkkal való szerelmi kapcsolat a bennünk lévő istenivel köt össze bennünket. Merj kinyílni erre a szent és örömteli állapotra, a saját teljességeddel való összekapcsolódásra és együttélésre a mindennapokban.
Tara
Hivatásos Múzsa 